Dunaújvárosi Hírlap, 1985. március (30. évfolyam, 18-26. szám)

1985-03-01 / 18. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK • XXXV. évfolyam, 18. szám ~ 1985. március 1., péntek ~ Ára: 2,40 Ft HÍ­RAP AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Vezetői minőségi körök Nem csodaszer A gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztése új gaz­dálkodási környezetet teremt a vállalatok és intézmények számára. A korábbitól eltérő körülmények között aligha lehet a régi módon sikeresen vezetni a gazdálkodó egysé­geket. Az újfajta vezetéshez új módszerekre van szükség. Az Országos Vezetőképző Központ minőségi körök lét­rehozását kezdeményezte or­szágszerte az intézmény volt „diákjainak” bevonásával. Tavasszal Miskolcon, Szege­den, Veszprémben és Buda­pesten fognak alakulni ilyen körök. Az első viszont már létrejött múlt szerdán, a Du­nai Vasműben. E kör tagjai többek kö­zött, a százhalombattai DKV műszaki és gazdasági vezér­igazgató-helyettese, a Paksi Atomerőmű Vállalat párt­titkára és személyzeti osz­tályvezetője, a nagykarácso­nyi Kossuth Termelőszövet­kezet elnöke, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat igazga­tója, a Magyar Szénhidrogén­ipari Kutatási és Kísérleti Intézet igazgatója. A korántsem teljes felsoro­lás is jelzi, hogy a legkülön­bözőbb vállalatok és intéz­mények vezetői fogtak össze. Kóré Sándor, a Dunai Vas­mű személyzeti és oktatási igazgatója elmondta: “ Azért szeretnénk közösen gondolkodni, véleményt és tapasztalatot cserélni, hogy a legkorszerűbb vezetési isme­retek és módszerek gyorsan kamatozzanak a gyakorlat­ban. Aki ebbe a minőségi körbe lép, az a maga gazda­sági szervezetét is felkínálja a közös munka eredményes­sége érdekében. A kötetlen, klubszerű forma lehetővé te­szi, hogy ne a hagyományos értelemben vett tanítás, ta­nulás folyjék. Követni akar­juk egymás gondolatmenetét, megvitatjuk a különböző problémák különböző megol­dási módját, illetve választ próbálunk keresni a bennün­ket foglalkoztató kérdésekre. Azokra, amelyek a legkülön­bözőbb vállalatoknál is azo­nosak lehetnek, vagy éppen meghaladják egy szervezet erejét. Az Országos Vezetőképző Központ „szellemi szolgálta­tással”, a legújabb vezetési ismeretekkel, szakmai viták, konzultációk, tapasztalatcse­rék szervezésével támogatja majd a vezetői minőségi kö­röket. Arra számítanak, hogy az idén mintegy húsz ilyen alakul az országban. A dunaújvárosi „klub” titkárává Jakab Sándort, a hengermű személyzeti veze­tőjét választották. A prog­ramban — negyedévenként más-más vállalatnál talál­koznak majd a résztvevők — többek között a vállalati szervezési rendszer fejleszté­sének időszerű kérdései, a vállalatok irányítási és veze­tési rendszerének továbbfej­lesztése szerepel. A minőségi körök „ősha­zája” Japán; hatékony mű­ködésük a japán gazdasági csoda szerves része. Megho­nosításuktól ha csodákat nem is várhatunk — nem is kell —, de azt mindenkép­pen, hogy jól szolgálják megújuló gazdaságunkat. — Stossek — Tanácsülésen a városfejlesztésről lesz fedett piac Takarékos a hétfői tanács­ülésen jóváhagyott idei vá­rosfejlesztési és költségveté­si terv: összesen 883 millió forinttal gazdálkodhat a vá­ros, ám ebből fejlesztésekre mindössze 167 millió forint fordítható. Lényeges tétele a tervnek a lakásépítés, -gazdálkodás, és a magánerős lakásépítés támogatása. Ez utóbbira — főként a telekellátás javítá­sával — a korábbi éveknél nagyobb összeget fordítanak. Nagyvenyimen sor kerül az első ötven, közművekkel jól elátott telek parcellázá­sára — négyszögölenként ötszáz forint körüli áron. Támogatást nyújt a tanács a vasműs lakásépítő szövet­kezetnek az Újtelep szélére tervezett házak területi elő­készítéséhez is. Átdolgozzák a Béke körút és a vasút kö­zötti (VI/C jelű) terület be­építési tervét, hogy ott kor­szerű családi házaknak is jusson hely. Elkészül idén 109 OTP- társas, és 155 állami lakás, amelyből 39 lesz a nyugdí­jasházban. A négyszeres la­káshasználatbavételi díjért várhatóan 120—150-en adják vissza állami lakásukat. Ezt is számításba véve, több mint négyszáz család juthat idén önálló otthonhoz. Át­adnak több középületet is. Megkezdődik a gyógyító munka az egykori szülőott­hon felújított épületében, a Béke városrészben felépül egy százszemélyes óvoda, valamint egy 700 négyzet­­méter alapterületű Csemege- ABC. Hozzákezdenek a Szórád Márton út régóta tervezett szélesítéséhez. Korszerűsítik az Ady Endre, a József At­tila és a Beloiannisz utcát, rendbe teszik a Skála áruház környékét, valamint elkészít­tetik a Dózsa György út— Szórád Márton út kereszte­ződésének jelzőlámpás cso­móponttá alakításához szük­séges terveket. A fedett piacról is döntést hozott a hétfői tanácsülés. A beruházási programot, majd a kiviteli tervet a jövő év közepére elkészíttetik a DTI- vel, hogy az építés 1987-ben megkezdődhessen. Az 1986- ban országszerte általánossá váló településfejlesztési hoz­zájárulásból ugyanis olyas­mit érdemes megoldani, amit a lakosság szívesen támogat. Dunaújvárosban ez a majd’ mindenkinek hiányzó léte­sítmény a mintegy százmillió forintba kerülő fedett piac. Elképzelések szerint a léte­sítmény több ütemben épül­het meg a lakosság és a vál­lalatok összefogásával, több éven át a társadalmi munka jó részét is erre fordítják. Határozott a tanácsülés: a város népfrontkörzetei az idén egymillió forint sorsá­ról dönthetnek. A pénzből a lélekszám arányában része­sednek az egyes körzetek, s megoldhatják belőle — akár társadalmi munkával kiegé­szítve — a legfontosabbnak tartott helyi gondokat. A tanácsülés vitájában többen kifogásolták, hogy a kisegítő iskolában igen ros­­­szak az oktató-nevelő mun­ka feltételei, mielőbb szük­ség lenne megfelelő épületre. Azt is javasolták a tanács­tagok, hogy engedélyezzék garázssor építését a Béke körút és a vasútállomás kö­zötti területen. A válasz: a tanács műszaki osztálya megrendelte a terület hasz­nosításának tervét. Ez ad feleletet arra, hogy hány garázs helyezhető el éssze­rűen. Cs. Gy. Csemege-ABC épül a Béke városrészben Kérdezhetnek a nézők is A városi tv adása A városi televízió első élő­adása hétfőn este hat órakor kezdődik, a 6-os csatornán nézhető. Nemcsak a városi tv történetében lesz úttörő a vállalkozás, hiszen a hazai kábeltelevíziózás első — vá­rosi méretű — élő műsora is. A komoly technikai felké­szültséget igénylő műsorhoz hat város televíziósai aján­lották fel berendezéseiket. Az adásban az elmúlt hónapok legfontosabb helyi esemé­nyeiről és az idei városfej­lesztési tervről lesz szó. A témához kapcsolódó kérdé­sekkel hétfőn este hat órától hívható a stúdió a 18-033-as telefonszámon. Szürke egyenruhában Felügyelők Néhány nap óta találkoz­hatunk velük az utcán. Szür­ke egyenruhában ügyelnek a rendre, tisztaságra az új vá­rosi tanácsi szervezet, a köz­terület-felügyelet dolgozói. Munkájukkal segítik a köz­területek rendjének, tisztasá­gának megőrzését. Ellenőrzik a közterületfoglalás, árusítás, építés szabályainak betartá­sát. Ha kell, figyelmeztetnek, súlyosabb esetben pedig bün­tetnek, a helyszínen vagy el­járás útján. Szerdán hét dolgozó ün­nepélyesen letette a hivatali esküt. Terv a táj rendezéséről Több vendég lesz a tónál A Velencei-tónak és kör­nyékének az eddigieknél na­gyobb vendégsereg fogadá­sára kell felkészülnie, de közben a víz minőségét is őrizzék meg, sőt lehetőleg javítsák. Ezt fogalmazták meg a megyei tanács végre­hajtó bizottságának szerdai ülésén, amelyen a tó vízgyűj­tő területe környezetvédel­mének tapasztalatait össze­gezték. Megállapították, hogy a tó menti települések vízköz­mű-ellátottsága gyors ütem­ben fejlődött, de lényegesen elmaradt a csatornahálózat kiépítése. Sürgős feladat a vízgyűjtő terület üzemei ál­tal kibocsátott szennyvíz ke­zelésének megoldása is. A térség tájrendezéséről tanul­mánytervet készítettek, amely az évtized végéig írja elő a teendőket. Ülést tartott a Központi Bizottság Az MSZMP Központi Bi­zottsága február 27-én ülést tartott és megvitatta, majd elfogadta Kádár János elv­társnak, a Központi Bizott­ság első titkárának jelenté­sét a kongresszusi előkészítő munkáról. A Központi Bi­zottság megállapította, hogy a XIII.­kongresszus előkészü­letei rendben haladnak, a felkészülés menetében meg­nyilvánul pártunk eszmei, politikai egysége. A testület megvitatta és elfogadta XIII. kongresszus elé terjesz­­­tendő beszámolójának és ha­tározati javaslatának terve­zetét, és a szervezeti szabály­zat módosítására tett javas­latokat. Döntött az 1985. március 25-én összeülő kongresszus napirendjének javaslatáról. A pincétől a padlásig Háromszor annyi tüzelő fogy Felkészült a tavaszi épít­kezésekre a dunaújvárosi Tüzép. Bőséges a választék faárukból, téglákból, szige­telőanyagokból, a hazai gyártmányúakon kívül mu­tatós importajtók, ablakok (hőszigeteltek is) közül vá­laszthatnak a vásárlók. Van betongerenda, cement, csem­pe, különböző méretű für­dőkádak, többféle parketta. A dunaújvárosi Tüzép ta­valy próbálkozott először az anyagbiztosítási szerződéssel. Vágó Andrásné telepvezető elmondta: az elmúlt évben kevés volt az érdeklődő, szerződés pedig egyetlen vá­sárlóval sem jött létre. En­nek ellenére százötven csa­ládi ház felépítéséhez szük­séges anyagot tudtak megvá­sárolni a telepen, igen rövid idő alatt, általában három hónapon belül. Az idén mintha nagyobb lenne az érdeklődés az anyagbiztosítási szerződés iránt. 1985-ben már ketten kötöttek szerződést a Tüzép­pel. A szerződésben a telep garantálja, hogy fél éven be­lül­­ a pincétől a padlásig minden építőanyagot megkap a megrendelő. Bővítették az úgynevezett művi eladást, ami azt jelenti, hogy a vá­sárló közvetlenül a gyártó­tól szállíthatja a megrendelt árut, jóval olcsóbban. Az anyagbiztosítási szer­ződés megkötésekor a vá­sárlónak az összes anyag­­költség harminc százalékát kell előlegként befizetnie. Az építkező automatikusan fel­bonthatja a teleppel kötött szerződését, ha valamilyen építőanyagot nem itt, hanem máshol vásárol meg. Ebben az esetben a befizetett elő­leget kamatmentesen vissza­kapja. Ha a vásárló a szer­ződés megkötése után meg­változtatja építőanyag-igé­nyét,­ a telep — amennyiben módja van rá — biztosítja azt, de a szerződés értelmé­ben erre nem köteles. Az építkező akkor is köthet anyagbiztosítási szerződést, ha a családi házhoz, garázs­hoz szükséges anyagok kö­zül valamelyiket korábban már megvásárolta, de ezen a telepen. Az anyagbiztosítási szerző­dések egyelőre még csak papíron vannak, a téli szén­ellátás azonban mindennapos gond. Egy hete hosszú kocsi­sor várakozott a Tüzép be­járata előtt. Naponta nyolc­van-száz tehergépkocsi, lo­vaskocsi jött tüzelőért. Kez­detben legfeljebb húsz, most már csak tíz mázsa szenet vi­het egy-egy vásárló. Ezen a télen eddig több, mint há­romszor annyi tüzelő fo­gyott el, mint a korábbi években. A szénellátás a le­hetőségekhez képest folya­matos volt. Egy hete hosszú kocsisor várakozott a Tü­zép bejárata előtt. Ezen a téren több mint háromszor annyi tüzelő fogyott, mit a korábbi években ...gondoltuk, fogjunk össze!” AZ EGYIK ALAPÍTÓ Nem, Barkóczi Jánosné nem a ma már párját rit­kító tagsági könyvét mu­tatja először — a Magyar Nők Demokratikus Szövet­sége által az alapító tagok­nak kiállított könyvecskét egész beszélgetésünk alatt elő sem veszi. A fiaitól kapott emléktárgyakkal zsúfolt vitrinhez vezet, in­nen kanyarodik az elbeszé­lés fonala a múltba, a há­borúhoz, az utána követke­ző ínséges hónapokhoz, amit a most már­ gyémánt­­lakodalmán is túllévő Bar­kóczi házaspár Baján, majd az ahhoz közeli Vaskút községben töltött. — Kicsi falu volt, tele ágrólszakadt betelepülők­kel, frissen földhöz jutott parasztokkal. Volt helye azoknak a segélycsomagok­nak, amiket innen-onnan küldözgettek a legrosszab­bul álló falvakba, városok­ba. Hanem az első alka­lommal mi, asszonyok úgy láttuk, hogy nem jól sike­rült az elosztás, nem azok kapták a legtöbbet, akik­nek a legnagyobb szüksé­gük lett volna rá. Nosza, gondoltuk, fogjunk össze, intézzük mi a dolgot! Össze is jöttek a legharciasabb asszonyok, igyekeztünk könnyíteni nemcsak a ma­gunk, hanem a mások éle­tén is — amikor egyszer­­ csak azt mondja egyikünk, hogy odabent Baján műkö­dik valami nőszövetség. Egy fiatalasszony a veze­tője, beszélni kellene vele, talán segíthetne nekünk. Az az asszony a húgom volt... Be is mentem hozzá, elma­gyarázta, mi az a szerve­zet — nem sokkal utóbb már Vaskúton is megala­kult az MNDSZ-csoport, én lettem az ügyvezető titká­ra ... — Aki átélte, tudja, mi­lyen körülmények közt él­tek akkor az emberek ... Szükség volt minden kézre a megélhetéshez — de az asszonyok hogyan hagyják otthon a kisgyerekeket? Óvoda, bölcsőde kellene! Szerveztünk! Találtunk hozzá (önként jelentkező, fizetés nélküli) óvónőt is,. Abból tartottuk el az óvo­dánkat, amit mi néhányan, minden áldott nap, nagy kosarakba összekunyerál­tunk a házaknál... Így húztuk iki addig, amíg az állam segíteni tudott ne­künk. Vagy a május else­jék ... Micsoda veszekedé­sek voltak a pappal: min­dig éppen azon a napon akarta kirándulni vinni a gyerekeket — csakhogy ne lehessenek ott a majálison! Mégsem hagytuk magun­kat: megszerveztük a mi ünnepünket mindig. — 1952-ben a betegségem miatt már nem bírtam annyi pluszmunkát: ma­radtam a pártban,­­most is a fehérneműgyár alap­szervezetében vagyok, nyugdíjasként: nem akar­tak elengedni a többiek ...), muszáj volt lemondanom a nőmozgalomról... Sajná­lom, a nők egymás között sok mindenben nagyon gya­korlatiasak tudnak lenni. De ahogy ismerem a mos­tani mozgalmat: a mai nő­ket sem kell félteni... P. J.

Next