Dunaújvárosi Hírlap, 1985. április (30. évfolyam, 27-35. szám)

1985-04-30 / 35. szám

1985. április 30., kedd Lakáshoz jutni (2.) Foghíjas lépcsősor A második tizenöt éves la­kásépítési program koncep­ciójának változásakor — mintegy két éve — ismer­kedtünk meg a lépcsőzetes lakáshoz jutás és -juttatás fo­galmával is. Elsősorban fiatalok körében aratott tet­­­szést, hiszen az első lakásra váróknak, a családalapítók­nak ígért viszonylag gyorsan elérhető és elviselhető költ­ségű otthont, ha átmeneti jelleget is. Elsőből végső Vélem, amilyen gyorsan betört a köztudatba ez a gon­dolat, oly gyorsan el is tűnt a porondról. Talán azért, mert átütő erejű dunaújvá­rosi eredményekről aligha adhatunk számot. Az albérle­ti árakkal konkurráló — ne­tán azokat letörő — szoba­bérlők háza ma épp úgy hi­ányzik, mint két évvel ez­előtt. És épp úgy, mint a vi­szonylag olcsó első lakás. Igaz elkészült a 167 laká­sos garzonház. Ám az ígére­tekkel ellentétben, valamen­­­nyit az OTP értékesítette. (Arról volt szó, hogy legalább a fele „állami lesz”.) A négy­zetméterenkénti 13 ezer 500 forintba, lakásonként 446 ezer — ha erkélyes 490 ezer — forintba kerülő otthonok, aligha a megálmodott 30—35 négyzetméternyi első „fész­kek” .­.. Arról nem is beszél­ve, hogy a valaha mintegy 100 ezer forintra becsült be­ugró is alaposan megemel­kedett, úgy 170 ezerre tehető. Azt is könnyű kiszámítani, hogy a törlesztés és a rezsi mellett nemigen futja egy nagyobb lakást ígérő előta­­rékoskodásra, az itt lakók erejéből. Tartok tőle­m, hogy változott és változik a gar­zonház funkciója — s az első lépcső, egyesek számára — kényszerből — a hosszú meg­oldást fogja jelenteni. Illetékesek szerint a gar­zonház lakóinak kilencven százaléka 35 év alatti fiatal. Sokan egyedülállóak. S ki tudja, szerencse-e, hogy (már és még) egyedülállóak? Három-négy év Úgy tűnik, kedvezőbb a helyzete a nagyvállalatoknál dolgozóknak, a papírgyáriak­nak és a vasműsöknek. A papírgyár skáláján, ha úgy tetszik teljes a kínálat. Munkásszállóján 22 fiatal házaspár kaphat helyet, az albérletben élők rendszeres támogatást kapnak. Évről évre gyarapodik a lakásalap is. 1983-ban 25 dolgozóját se­gítette valamilyen formában lakáshoz a vállalat. Tavaly már 35 dolgozónak tudtak segíteni, pénzzel, lakással. S terveik szerint 30, egyenként 200 négyszögöl nagyságú tel­ket alakítanak ki. Kisapostag határában, ahol majd ma­gánerőből — esetleg szövet­kezeti formában — építkez­hetnek a vállalat dolgozói. A vasműben az idén 20—21 millió forinttal gazdálkod­hatnak. (Az érdekeltségi alap­ból, a kommunista műsza­kok béréből és a visszatérí­tésekből adódik ez az összeg.) Ebből 20 új lakásra futja. Évenként a visszaadott la­kások száma 45—60. Ugyan­akkor évente mintegy 40, önerőből építkező dolgozóját is támogatja a nagyvállalat. Ez azt jelenti, hogy éven­ként összesen 120—140 vas­­műs dolgozó juthat vállalati támogatással lakáshoz. Feb­ruárban döntött úgy a válla­lati szakszervezeti bizottság, hogy a vissza nem térítendő kölcsönt — a tízezer forintot — megduplázzák, s a vissza­fizetendő vállalati hitelt a lakás vételárának 20 száza­lékáról 30-ra emelik. (A magánerőből építkezőknek nyújtott támogatás nagysága, 80—140 ezer forint, változat­lan marad.) Jövőre átadják — a ma még csak tervben szereplő — családos munkásszállást. Eb­ben az épületben 100—110, 30—35 négyzetméter területű lakás lesz. Az épülő kok­szolómű új dolgozói juthat­nak majd itt otthonhoz. A be­ruházás befejeztével pedig a négyes munkásszállón terem­tik meg a fiatal házasok, való­ban olcsó átmeneti otthonát. A vasműs lépcsősor másik vé­gén a mozgósítható tőkével, energiával és vállalkozói kedvvel rendelkezőket, a ma­gánerőből építkezni akarókat szervező ÉTHOSZ áll. Ez a szövetkezet már akár több generáció együttélésére is al­kalmas, korszerű házak ter­vezésére, kivitelezésére vál­lalkozik, vállalati támogatás­sal. A vázolt tények jelzik, hogy a papírgyár és a Dunai Vasmű dolgozói — az előb­binél 100, az utóbbinál mint­egy 400 lakásigénylőt jegyez­nek — legfeljebb három­négy éven belül lakáshoz juthatnak, jelentős vállalati támogatással. Sürgős és korszerű összegezve: ha teljes meg­oldásról nem is adhatunk szá­mot — elsősorban a vállala­toknak köszönhetően — ala­kul az a bizonyos lépcsősor. Bár a vita ma sem dőlt el. Melyik a fontosabb? Olcsón, gyorsan, a szerényebb igé­nyeket kielégítő lakásokat gyarapítani, avagy akár a több generáció együttélésére is alkalmas otthonok terem­tését szorgalmazni? Az utób­bi korszerűbb, az előbbi sür­getőbb. Az biztos, a város egysíkú lakásszerkezetéből adódóan mindkettőre szükség van. Talán ezért is volna fontos, hogy a jelzett telke­ken minél hamarabb épülje­nek lakások ... Az ÉTHOSZ- nál és az ÉPINVESZT-nél tapasztalható túljelentkezés azt bizonyítja: építési kedv­ben nincs hiány. (Folytatjuk.) Stossek Mátyás VIT-vágta A rádió bemondja VIT-vágta elnevezéssel or­szágos játékot szervez KISZ KB. Az első fordulóra a május 5-én kerül sor, amikor reggel 8 órakor a Petőfi Rá­dióban ismertetik a feladato­kat. Előzetes nevezés nélkül mindenki bekapcsolódhat a játékba, ha baráti köréből, környezetéből verbuvál, egy, maximum 10 személyből álló csapatot. Különösebb felké­szülésre nincs szükség, de kazettás magnót, kazettát, fényképezőgépet nem árt előre beszerezni, mert né­hány feladat teljesítését fo­tókkal, hangszalaggal doku­mentálni kell majd. Ezeket és az írásos anyagokat este hat órakor kell majd leadni. A megyei döntőre május 12-én kerül sor, az országos döntőt a tévé is közvetíti. Fődíjként kilencvenen utaz­hatnak majd Moszkvába. Ma, és csütörtökön Hol lesznek jelölőgyűlések? Ma 18 órakor: A városi tanács „C’’épüle­­tében (Komócsin Zoltán liget 2—9., Vasmű út 10—14., Ko­rányi Sándor utca). Az MMK 310-es termében (Vasmű út 59—69.). Az Arany János Általános Iskolában (Alkotás utca, Sza­badság út 2—28., állomási MÁV-lakások). Ma 19 órakor: A Szórád Márton Általános Iskolában (Pince­sor, Arany János utca 56. és 64—70., Vö­­röshadsereg útja 116—162. és 129—135., továbbá a felsorolt utcák vonalától keletre levő terület). Csütörtökön 18 órakor: A Váci Mihály utcai KI­­OSZ helyiségében (Római körút 8—30. és 17—25.). A Derkovits utca 6. szám alatti párthelyiségben (Apá­czai Csere János utca 15— 19., Derkovits utca 6—16., Szórád Márton út 40—46. és Tanácsköztársaság út 16.). A műszaki főiskola Dózsa György út 37. szám alatti kol­légiumában (Balogh Ádám utca 1., Semmelweis Ignác utca, Rózsa Ferenc udvar, Táncsics Mihály utca 3/b.— 3/g.) A Bánki Donát Szakközép­­iskolában (Bercsényi Miklós utca 1—5., Csokonai Mihály tér 4—6., Szórád Márton út 15—23., Táncsics Mihály ut­ca 10—38. és 17—21.). Az Arany János Általános Iskolában (Április 4. liget 1 —4., Fáklya utca 1—6., Há­­mán Kató út, Lobogó utca 1—2., Szabadság út 30—32.). Csütörtökön 19 órakor: A Szórád Márton Általános Iskolában (Temető utca pá­ros oldala, Vöröshadsereg útja 111—125., Frangepán ut­ca, Frangepán köz, Páskom utca, Pen­telei Molnár János utca, Rosti Pál sor). Béremelés a fonodában öt és fél százalékos bér­­fejlesztés lesz idén a fésűs­fonodában. A bérfejlesztésre szánt összeget differenciáltan osztják el, az üzem ötszáz­hatvan dolgozója átlagosan háromszázalékos alapbér­­emelést kap. A műszaki állo­mány, illetve az alkalmazot­tak kiemelt bérfejlesztésben részesülnek. Mintegy tízezer ember dolgozott szombaton Dunaújvárosért. A vasműben és számos vállalat­nál szerveztek kommunista műszakot, amelyeken együttvéve mintegy ötezren vettek részt. Ugyanennyien tevékenykedtek a város parkjainak, utcáinak, valamint a vállalati telephelyek környékének csinosításán. Példásan megszervezte a kommunista szombatot a vasmű, a papírgyár, a vízmű és több kisebb vállalat. Rendbe tették a játszótereket, hozzáfogtak a játszószerek kijavításához, festéséhez. E­ munkákat május­­ közepére fejezik be. Feltöltötték a játszótéri homokozókat *­ a helyi termelőszövetkezet, a Volán, az IKVGV, a papírgyár, a 26-os ÁÉV és két magánfuvaros közreműködésével. Rövidebb út a vasmű főbejáratához Hol legyen a gesztenyesor? Átalakul a városszerkezet a Barátság városrész, Vidám Park, Vasmű út, vasmű-igaz­gatóság közötti területen a kézilabdacsarnok megépítésé­vel. Az épületet nem volt könnyű elhelyezni a Kohász Sportkör klubháza, a jégpa­­pálya és a Vidám Park be­járata között. Sajnos az épít­kezés áldozata lesz néhány szép fenyőfa, de ezt feledteti a sportlétesítmény és a hozzá kapcsolódó igényes környe­zetalakítás, amelynek tervét Borzavári László, a Dunaúj­városi Tervező Iroda szak­tervezője készítette el. — Külön favédelmi tervet is csináltunk, hogy az épít­kezés miatt az elkerülhetet­lennél több fa ne pusztuljon el. Sportrendezvények idején sok autó számára kell par­kolóhelyről gondoskodni. Frappánsan oldotta meg ezt a tanulmányterv. Gyalogos­­kerékpáros-forgalomra alkal­mas sétány kialakítását java­solja a Siklós út és a Vasmű út között. Ez a háromszáz méter hosszú út a leendő ké­zilabdacsarnok mellett és a jégpálya déli oldalánál vezet el, jócskán lerövidítve a Ba­rátság városrész és a vasmű főbejárata közötti távolságot. A sétány egy másik ága a vasmű kertészete mellett a Papírgyári útra vezet. Így három parkolóhely szolgál­hatja majd az új létesít­ményt: az, amelyet a vasmű kertészete mellé terveznek, a Vasmű út sportpálya melletti szakaszának széle, továbbá a kézilabdacsarnok főbejárata elé elképzelt, fákkal beülte­tett ligetes parkoló. A környezetalakítási terv fogyatékossága, hogy az — megbízás hiányában — nem terjed ki a Vasmű út, Sör­kert és vasmű-igazgatóság közötti szakaszára. A kivágott nyárfák helyére szánt vad­­gesztenyefa-sort ugyanis az út leállósávval való szélesí­tését is számításba véve len­ne célszerű elültetni. Egy ilyen tervnek pedig foglal­koznia kellene a labdarúgó­­pálya és a jégpálya Vasmű úti bejáratának és kerítésé­nek az egész létesítmény­komplexumhoz m méltó átala­kításával is. Cs. Gy. Kazinczy-érmes szobafestő-tanuló A LÉTRÁN IS SZAVAL A magyartanárnő meg­jegyzése: az iskolai irodal­mi színpad tizenkét és fél tagú.­­Megmagyarázza: a „fél tag” Lakatos Emil, a 340. számú Építőipari Szakmun­kásképző Intézet tehetséges tanulója, akit a színpadve­zető pedagógus csak ritkán foglalkoztat. Kíméli. Sze­repel ő éppen eleget, anél­kül is. Legalábbis a szak­mai tárgyakat oktató ta­nárok szerint.­­ A szerepléseiről mindig eredménnyel tér haza. Leg­több az Arany János-bal­­ladamondó versenyen ért el megyei első helyezést, a helyesírási versenyen ha­todik, az Országos Diákna­pok rendezvényein vers- és próza kategóriában ezüst diplomát szerzett, a megyei Kazinczy-verseny első he­lyezettje, és a legnagysze­rűbb eredménye: a múlt hét végén, Győrben, az ország legszebben beszélő gimna­zistái, szakközépiskolásai és szakmunkástanulói kö­zött — a megyében egyet­lenként — Kazinczy-érmet kapott! — A legboldogabb pilla­nat volt, amikor Péchy Blanka érdemes művész át­nyújtotta a díjat. Mind­annyian kezet csókoltunk neki. Még a lányok is. A tizennyolc éves szak­munkástanuló felváltva fogja tehát a verseskötetet és az ecsetet. Szobafestő­­mázolónak készül. — A helyzeted meglehe­tősen ellentmondásos: nem vagy túl népszerű a sok si­keres szereplés miatt, ugyanakkor az iskola ,,ne­vezetességeként” emleget­nek ... — Ez így igaz. A srácok, de a tanárok is morognak, ha jön egy-egy kikérő, mert „a Lakatos már megint nem az ecsetet fogja”. Már­pedig kikérőt gyakran ka­pok. De ennek ellenére szí­vesen dolgozom, szeretem a fizikai munkát, és már most biztosan tudom, hogy jól választottam szakmát. Dehát a versek ... Életem egy másik része. És munka mellett erre is nagy a szükségem van. Ezért nem törődöm túlságosan a meg­jegyzésekkel. Tudom, hogy az iskola végső soron büsz­ke rám. — Ez nem tesz elbizako­­dottá? — Szerencsére elég jó az önkontrollom. Azt hiszem, tudom, mikor mennyit ér a munkám. És nemegy­szer teszek magamnak szemrehányást: „Emil, ezt nem így kellett volna”. Le­gyen szó akár a versmon­dásról, akár a szobafestés­ről. — Családi hagyomány az irodalom szeretete? — Apámtól örököltem — akárcsak a testvéreim — az olvasás szeretetét. Apámra ma is számíthatok: a leg­jobb segítőtársam, nélkü­lözhetetlen tanácsadóm. Ha valamiben nem vagyok biz­tos — akár egy versrész helyes hangsúlyozása, akár valamilyen mesterfogás a szakmában —, megkérde­zem a véleményét. Apám­mal dolgozni is szeretek, ő bádogos, gyakran járunk együtt, szívesen segítek neki. — Mit gondolsz, a rend­szeres munka mellett is tudsz majd időt szakítani a versekre? A — Ez nem lehet kérdés. kuncsaft legnagyobb megdöbbenésére gyakran a létrán is szavalok. De ko­molyra fordítva a szót: szeretnék érettségizni, az­tán továbbtanulni. Sosem voltam rossz diák. Az ál­talános iskolát jó közepes­sel, négyessel jártam ki. Nyolcadik után a Bánkiban kezdtem. Ott nem volt sze­rencsém ... De előttem nincsenek olyan határvo­nalak, hogy gimnázium, szakközépiskola vagy szak­munkásképző. Azt tartom fontosnak, hogy ki, hogyan végzi el azt a munkát, amit elvállal. Számomra ez az egyetlen mérce. — szűts —

Next