Dunaújvárosi Hírlap, 1985. július (30. évfolyam, 53-61. szám)

1985-07-02 / 53. szám

Megválasztották a tisztségviselőket és a kormány tagjait Az Országgyűlés alakuló ülése A Parlamentben pénteken megtartotta alakuló ülését az újonnan megválasztott or­szággyűlés. Papp Lajos, az Országos Választási Elnökség elnöke beszámolójában hangsúlyoz­ta: " Az új választójogi tör­vény politikai céljait a vá­lasztások igazolták: a na­gyobb társadalmi aktivitás tovább szilárdította a nem­zeti egységet, fokozta a vá­lasztások népfront jellegét, szélesítette választási rend­szerünk demokratizmusát. Az Országgyűlés megvá­lasztotta tisztségviselőit, el­nöke Sarlós István, alelnökei Cservenka Ferencné és Péter János. Az Országgyűlés elnöké­nek székfoglalója után került sor az Elnöki Tanács elnö­kének, két helyettes elnöké­nek, titkárának és 17 tag­jának megválasztására. Népköztársaság Elnöki Taná­­­csának elnöke: Losonczi Pál. Az Elnöki Tanács helyettes elnökei: Gáspár Sándor és dr. Trautmann Rezső. Az Elnöki Tanács titkára: Kato­na Imre. Az Országgyűlés megvá­lasztotta az Alkotmányjogi Tanács, valamint az ország­­gyűlési bizottságok elnökét, titkárát és tagjait. A váro­sunkat képviselő László Fe­renc, az Ipari Bizottságnak, dr. Garbacz Katalin a Szo­ciális és Egészségügyi Bizott­ságnak lett tagja. Az Elnöki Tanács javasla­tára megválasztotta a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsát. A kormány el­nöke: Lázár György. Elnök­­helyettesei : dr. Maróthy László, Czinege Lajos, dr. Csehák Judit, Faluvégi La­jos és Marjai József. Belke­reskedelmi miniszter dr. Ju­hár Zoltán, belügyminiszter dr. Kamara János, egészség­­ügyi miniszter dr. Medve László, építésügyi és város­­fejlesztési miniszter Somogyi László, honvédelmi minisz­ter Oláh István, igazságügy­­miniszter dr. Markója Imre, ipari miniszter dr. Kapolyi László, közlekedési miniszter dr. Urbán Lajos, külkereske­delmi miniszter Veress Pé­ter, külügyminiszter dr. Vár­­konyi Péter, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Váncsa Jenő, művelődési mi­niszter dr. Köpeczi Béla, pénzügyminiszter dr. Hetényi István. Az Országos Tervhi­vatal elnöke Faluvégi Lajos, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke Szakali Jó­zsef. Ugyancsak az Elnöki Ta­nács javaslatára megválasz­totta az Országgyűlés a Leg­felsőbb Bíróság elnökévé dr. Szilbereky Jenőt, a Nép­­köztársaság legfőbb ügyészé­vé dr. Szíjártó Károlyt. A Minisztertanács tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke a és a legfőbb ügyész letették hivatali esküt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt. Felszólalt az Országgyűlé­sen Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, vázolta a kormányzati teendőket. Az országgyűlés alakuló ülése Sarlós István elnöki zársza­vával ért véget. A lakásfelújításokról tárgyalt a tanács-vb I.A választások óta pénte­ken ülésezett első alkalom­mal a városi tanács végre­hajtó bizottsága. A testület tagjait S­á­r­o­s­i József ta­nácselnök köszöntötte, ered­ményes munkát kívánva a következő esztendőkre. A végrehajtó bizottság tag­jai megvitatták többek közt — Hegedűs Istvánnak, az IKVGV igazgatójának jelen­létében — a VII. ötéves terv lakóházjavítási tervét. Mint az az írásos jelentésből és az IKVGV igazgatójának szó­beli kiegészítőjéből kiderült, a vállalat kezelésében 10 519 bérlemény van, ezek karban­tartása nem kis gondot okoz. Az V. ötéves tervben 384 la­kás felújítása történt meg, a VI. ötéves tervben pedig várhatóan 799 lakás „generá­lozása” fejeződik be. A VII. ötéves tervidőszakban több mint ezer lakás felújítására kerül sor, ami az összes la­kásmennyiség tíz százalékát jelenti. Az IKVGV — a la­kók és a kivitelező vállalat kérését figyelembe véve — megszünteti a bentlakás melletti felújításokat, de eh­hez még további 30—40 át­meneti lakásra lenne szük­ség. A kivitelezői kapacitás biztosított, hisz a DUVÉV mellett a 26-os építőipari vállalat is besegít, sőt, szük­ség esetén más építőszerve­zetek munkájára is számít­hat a vállalat. A munkát a VII. ötéves tervben is a tömbfelújítás módszerével folytatják. Előbb befejezik a Kossuth Lajos utca páros ol­dalának utolsó épülettömb­jét, ezt követően az Erkel és a Liszt Ferenc kert lakásai­nak teljes felújítása követ­kezik, majd a tervidőszak végén kezdik meg a Vasmű út páratlan oldalának re­konstrukcióját. A vitában többek közt el­hangzott, hogy hasznos, ha időben tájékoztatják a lakó­kat, mikor kerül sor lakásuk felújítására, hogy ne kezd­jenek bele esetleg olyan munkákba, amelyeket né­hány év múlva — vezetékek cseréje stb. miatt — kényte­len az IKVGV újra elvégez­tetni. Szóba került az is — s mint kiderült, a vállalat huzamosabb ideje már ezt a gyakorlatot folytatja —, hogy a kicserélt, de még máshol használható szerelvényeket értékesítik, illetve felhasz­nálják. Mint azt a végrehajtó bi­zottság is megállapította, az Ingtlankezelő és Városgaz­dálkodási Vállalat műszaki­lag megalapozott — s mint a megyei tanács szakigazga­tási szervének képviselője elmondta: máshol példaként bemutatható —, precíz fel­újítási tervet készített, mely­nek végrehajtása jelentősen hozzájárul a város lakásva­­gyonának megőrzéséhez, il­letve magasabb műszaki színvonalra emeléséhez. Munkásgyűlés, gyáregységi nap Jubiláló hengerművek Munkásgyűléssel ünnepel­ték a meleghengermű 25, a hideghengermű 20 éves jubi­leumát a gyáregység dolgo­zói. A vasmű kultúrtermé­ben pénteken délután rende­zett ünnepségre meghívót kaptak a nyugdíjasok és a hengerművek területén dol­gozó üzemfenntartási szak­emberek is. A patronált Ságvári Endre Általános Iskola diákjainak műsora után Szűcs Lajos gyáregységvezető mondott ünnepi beszédet, felidézve a hengerművek történetét, az 1960. július 16-i avatóünnep­séget, amelyen Kádár János is részt vett. Az egységveze­tő szólt az elért eredmények­ről, a két hengermű kollek­tívájának munkasikereiről. Köszöntötte az ünneplőket dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazgatója is. Sor került jutalmak átadá­sára, többen Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptak. Elisme­résben részesültek a gyár­egységben 20, illetve 25 éve dolgozók. Az ünneplés másnap, a gyáregység pihenőparkjában folytatódott, ahol egész na­pos program várta a henger­mű dolgozóit és családtagjai­kat. Sportversenyek, gyer­mekműsorok, táncegyüttesek bemutatója, fővárosi művé­szek szereplése, főző- és bor­verseny kínált gondtalan szórakozást. A fáradhatatla­nabbak pedig este táncra is perdülhettek. Egyperces telefon Kik jelentkezhetnek? A Batsányi utcában épülő nyugdíjasházat jövő év első negyedévében átadják. A harminckilenc garzonlakásos épületbe már most lehet jelentkezni. Ennek módjáról, a bejutás feltételeiről kér­deztük dr. Beregi Istvánt, a városi tanács igazgatási osz­tályának vezetőjét. — A garzonlakások bérlő­je az lehet, akinek a város­ban tanácsi bérlakása van. Egyedülálló személy éppúgy, mint házaspár, illetve egy­­egy lakásba két egyedülálló személy is költözhet. Olyan nyugdíjasok jelentkezését várjuk, akik önmaguk ellá­tására képesek, de egészségi állapotuk miatt segítségre szorulnak és családi gondo­zást nem kapnak. A bejutás feltétele, hogy a bérlő le­mondjon állami lakásáról a lakásügyi hatóság javára és azt a bérbeadónak kiürítve átadja. A nyugdíjasházban kapott lakással kapcsolatos fizetési kötelezettségeket ter­mészetesen vállalni kell. — Ki jelöli ki a garzonla­kások leendő bérlőit? — A városi tanács igazga­tási osztály az egészségügyi osztállyal egyetértésben. A bérlő lakásbérleti jogvi­szonyáról csak a lakásügyi hatóság javára mondhat le. El is cserélheti, de csak a nyugdíjasházban lévő másik lakással, illetve olyannal, amelynek bérlője jogosult lehet egy nyugdíjasházi gar­zonra. — A kérelmet hová és meddig kell eljuttatni? — A városi tanács ügyfél­­szolgálati irodájában kapha­tó lakásigénylési adatlapon kell benyújtani a nyugdíj­­szelvénnyel együtt. Határidő: ez év szeptember 30-a. A nyugdíjasházban egyébként két földszinti lakás mozgás­­sérülteknek is alkalmas. • • • • A KÖZÖS SIKEREKÉRT Az országgyűlési és tanácsi választásokró­l is tárgyalt múlt heti ülésén az MSZMP Központi Bizottsága a külpoli­tikai kérdések mellett. Megállapították, hogy a választások a törvényes előírások betartásával, kiegyensúlyozott, jó politikai légkörben, a szocialista nemzeti összefogás jegyé­ben zajlottak le. Ez a megállapítás tükrözi azt a szándékot, amely a választópolgárok részéről már a jelölőgyűléseken is meg­nyilvánult, s folytatódott a választásokon való nagyarányú részvétellel is. A társadalom kifejezte egyetértését a párt politikájával, megmutatta, hogy magáénak érzi a szocia­lizmus építésének ügyét — többek közt azzal is, hogy a legtöbb helyen már a jelölőgyűléseken is sok közérdekű javaslatot tettek. A nagyfokú közélet érdeklődés megnyilvánulásai min­dig érdekesek - de különösen azok, ha az egész ország­ban egyidejűleg jelentkeznek. Helyi és országos gondokkal kapcsolatban egyként tettek javaslatokat a választópolgá­rok, és legtöbbször nem csak jelezték a problémákat, nem csak ötleteket vetettek fel, hanem mindjárt közreműködé­süket is felajánlották a megoldáshoz. Tették ezt anélkül, hogy elismerést vártak volna érte - számukra ez vált a természetes. A legtöbben tisztában vagyunk vele, hogy a puszta szó önmagában keveset ér: céljaink elérése érdekében tettekre, mégpedig összehangolt tettekre van szükség. A jelölőgyűléseken, a megalakult népképviseleti szervek első ülésein, az országgyűlési kép­viselők és a helyi tanácstagok első fogadóóráin, vagy akár azon kívül elhangzott közérdekű javaslatok, hozzászólá­sok azért rendkívül értékesek, mert bizonyítják népünk cselekvőkészségét. Olyan politikai tőke ez, amelyre bátran építhetnek a megválasztott testületek a következő öt év­ben — és az egész ország, nem csak a következő öt évben. E hozzászólások, javaslatok hasznosítása, figyelembe­vétele közös sikerélménye lehet képviselőnek, tanácstagnak és választópolgárnak egyaránt. Legyen minél több közös közéleti sikerélményünk a következő években - ehhez adva van minden feltétel. Rendelkezünk reális és vonzó célok­kal, megvalósításukhoz teljesíthető programmal, s azzal egyetértő, cselekvésre kész közösséggel. Hogy az idei választásokkal kapcsolatban ismét, már hagyományosan megállapíthatjuk ezt - ez is egy, társadal­mi sikerélményeink sorából. Az egészségügyi dolgozók ünnepe Semmelweis-nap Fehérváron A Semmelweis-napi Fejér megyei ünnepséget pénteken tartották Székesfehérváron, a megyei tanács épületének dísztermében. A Semmelwe­is Ignác születésének évfor­dulójához — július 1-hez — kapcsolódó emléknap ha­gyományosan az egészség­­ügyi dolgozók ünnepe, ame­lyen alkalom nyílik kifejezni megbecsülésünket és tisztele­tünket az orvosoknak, ápoló­nőknek, asszisztenseknek, és elismerni azok munkáját, akik áldozatosan fáradoznak a beteg emberek gyógyítá­sán. Erről szólt ünnepi be­szédében Sudár Iván, a megyei pártbizottság titkára, hangsúlyozva: a társadalom nagy követelményt támaszt az egészségüggyel szemben, s e munka az érdeklődés kö­zéppontjában áll. Az ünnep­ség végén T­e­u­b­e­r György, a megyei tanács elnöke ki­tüntetéseket adott át. (A ki­tüntetettek névsorát lapunk második oldalán közöljük.) * Városunkban is megemlé­keznek a Semmelweis-nap­­ról. Az egészségügyi dolgo­zók ünnepségét ma délután két órakor tartják a kórház aulájában. Dr. Kovács Pál, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője köszönti az orvosokat, ápolónőket, as­­­szisztenseket, majd törzsgár­­da-kitüntetéseket és jutalma­kat adnak át. Évekről nem beszélünk ÁPOLÓNŐNEK SZÜLETNI KELL Először végigfut néhány­szor az osztályon, „pillanat, azonnal készen vagyok” — mondja, valahányszor el­megy előttünk, megnéz minden beteget, még egy kisebb műtétnél is segítenie kell, este tizenegy óra felé jár, amikor Varga Antalné ápolónő végre leülhet a kórház szemészeti osztályá­nak nővérszobájában.­ ­ — Hogy bírja? — Hullafáradtan estem be. A fiam tegnap vette át a diplomáját, Péter uno­kámnak névnapja volt, én pedig Fehérváron voltam átvenni a Kiváló Munkáért kitüntetést. Este, persze, összejött ünnepelni a csa­lád, úgyhogy amikor be­jöttem éjszakára dolgozni, sopánkodtam a lányoknak, jaj, mikor lesz még reggel? Mégis, műszak után, ami­kor hazamentem, nem tud­tam elaludni. A zsongás, a feszültség, ugye ... Hurco­lom még mindig a fáradtsá­gomat. Ma éjszaka még kö­tözéshez való gombócokat kell készítenem, gyógysze­rezek, hajnali négytől mos­datok, ágyat húzok. — Azt hallottam, már nem sokáig csinálja. — Harminckét éve dol­gozom ápolónőként. Még hét hónap és megyek nyug­díjba. Számolom a napokat, mint leszerelés előtt a kato­nák. Alig várom, hogy fő­állású nagymama legyek. Négy unokám van ... Sze­retem az embereket. Enél­­kül egy ápolónő sem bírja ki, nem marad meg a kór­házban. Becsülettel meg­csinálni a munkát, hogy abban hiba ne legyen. Hányszor, de hányszor töp­rengtem esténként otthon, mindent elrendeztem-e, jól osztottam-e a gyógyszert a betegeknek? Azt hiszem, erre születni kell. — És Rózsi néni erre született? — Parasztlány voltam, tanítónő szerettem volna lenni. Rengeteget olvastam, és sokszor kikaptam a szü­leimtől, amiért égettem a petróleumlámpát. A Kun­­szentmiklós környéki neve­nincs tanyán, ahol gyere­­keskedtem, volt egy szü­lésznő, akit nagyon csodál­tam. Tán innen jött, hogy ötvenegyben szülésznőkép­zőbe mentem. Pedig tizen­kilenc éves is elmúltam, amikor először orvoshoz mentem. A szülészeten kaptam munkát, de aztán nekem is lett két fiam, ba­jos volt mellettük műszak­ba járni, mert akkor még csak három hónap volt a szülési szabadság és nem volt gyes. Átkértem magam a rendelőbe, később, ahogy nőttek a gyerekek, vissza­jöttem a kórházba. Ennek is van már tizennégy éve. De évekről nem beszélünk! A múltkor is jött egy tizen­hat éves lány, kedvesen mondja, nálam született. Na, szívja leteremtettem rögvest, vissza, tagadja le, engem ne öregítsen! — Olyan vidám és bol­dog. Mi ennek a titka? — Anyám volt ilyen. En­gem a jókedv sok nehézsé­gén átsegített. És rájöttem, hogy amilyenné a családi és munkahelyi környezetét teszi az ember, olyan a ke­délye. A boldogságát min­denkinek saját magában kell megkeresnie. — Ilyen mozgalmas élet után nem fog unatkozni? — Jaj, én annyi munkát tervezek magamnak. A be­főzés, meg a főzés és mo­sogatás — amit, köztünk szólva, utálok —, meg a kézimunkáim, és a sok­sok könyv ... Nekem szin­te soha semmire nem ju­tott idő. Zajlottak a nap­jaim, de most őszintén: nem lenne pokolian unal­mas enéil­kül? J. K.

Next