Dunaújvárosi Hírlap, 1985. december (30. évfolyam, 97-105. szám)

1985-12-03 / 97. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK • hírlap XXXV. évfolyam, 97. szám ~ 1985. december 3., kedd ~ óra: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA Üzem­egészségügy, táppénz Megnövekedett jog- és ha­táskörével élve, elsők között számoltatta be az SZMT társadalombiztosítási tanácsa két nagyüzem, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát és a Dui­ai Vasmű gazdasági vezetőit az ott folyó társa­dalombiztosítási tevékeny­ségről, a táppénzes helyzet­ről, az üzemegészségügyi ellátásról, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek baleseti és táppénzes helyze­téről. Az agárdi kombinát­ban megtartott ülésen a Du­nai Vasmű üzemegészség­ügyi, társadalombiztosítási helyzetéről Meleg László idén vezérigazgató-helyettes tájé­koztatta a testületet, a házi­gazdák nevében Ozvald László vezérigazgató ismer­tette a nagyüzem táppénzes helyzetét, illetve társadalom­­biztosítási tevékenységét. A beszámolók feletti vitában hangsúlyt kapott a rehabili­táció, és az erkölcsi-anyagi üzemorvosok megbecsülé­sének szükségessége. Szó esett az egészségnevelés, a megelőzés döntő szerepéről, a társadalombiztosítási ügy­intézés egyszerűsítéséről, gyorsításáról is. Ják A testületi ülés után ad­at rendeltetésének az agárdi kombinát új, korsze­rű üzemorvosi rendelőjét. A kilencedik küldöttértekezlet önálló, alkotó szolgálat Kilencedik alkalommal ült össze a szakszervezetek Fejér me­gyei küldöttértekezlete szombaton Székesfehérváron, az MSZMP megyei bizottsága Oktatási Igazgatóságának nagytermében. A megye mintegy százhatvanezer szervezett dolgozójának képvise­letében százkilencvenhét küldött gyűlt össze, hogy meghallgassa a Szakszervezetek Megyei Tanácsának beszámoló jelentését az elmúlt öt évről, megvitassa a mozgalom helyzetét, és megválas­­­sza az új megyei irányító testületeket. A küldöttértekezleten részt vett V­i­n­i­z­l­a­i Gyula, a SZOT titkára, Herczeg Károly, az MSZMP KB tagja, a vasasszakszervezet főtitkára, Barts Osz­­kárné, a megyei pártbizottság első titkára, K­r­a­j­n­y­á­k Tibor, az MSZMP KB alosztályvezetője, T­e­u­b­e­r György, a megyei tanács elnöke, a megye párt-, állami és gazdasági szerveinek, szervezeteinek képviselői. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának jelentése az el­múlt öt évben végzett szak­­szervezeti irányító munká­ról kiemeli, hogy a munkás­­osztály, a bérből és fizetés­ből élők legátfogóbb szerve­zete ebben az időben is je­lentős szerepet játszott megye társadalmi életében. a Feladatát­­, hogy elősegít­se a megye szakszervezeti mozgalma politikai, szerve­zeti, cselekvési egységének további erősödését, az egyes szakszervezeti szervek fele­­­lősségének, önállóságának, kezdeményezőkészségének növelését, segítse a tagság mozgósítását — teljesítette. Megyénkben mind a 19 ipar­ági-ágazati szakszervezet rendelkezik alapszervezettel. Az elmúlt öt évben a gaz­dasági feltételek megnehezí­tették az érdekek rangsoro­lását, képviseletét és védel­mét, a jogos igények kielé­gítését, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tását, áll az SZMT jelenté­sében. Szaporodtak a mun­kahelyi gondok és konflik­tusok, annak ellenére, hogy megyénkben — erősen diffe­renciáltan — az átlagot meghaladó országos mérték­ben nőttek a munka utáni jövedelmek. Az SZMT sze­rint minden szinten fejlő­dött az érdekképviselet, bár a tagság ezt nem mindig ér­zékeli, a munkahelyi tájé­koztatás, és a szakszervezeti munka nyilvánosságában ta­pasztalható gyengeségek miatt. Fejlődött a szakszer­vezeti szervek úgynevezett rétegmunkája is a megyében —, de nem áll arányban a társadalmi követelmények­kel. Egyes szakszervezeti szervek nem fordítanak kel­lő figyelmet a különböző társadalmi és foglalkozási rétegek problémáira. Dr. Fogarasi Tibor, az SZMT vezető titkára, a kü­­döttértekezleten elmondott, a jelentéshez fűzött szóbeli kiegészítőjében kitért arra is, hogy ma a szakszerveze­tek a párt irányításával, po­litikája mellett elkötelezet­ten, az építőmunkában ön­állóan, alkotóan szolgálják népünk érdekeit. A tagság többsége a megye, és saját szűkebb környezetének hely­zetét reálisan ítéli meg, el­ismeri az eredményeket, he­lyesli a közös célokat, de élesen bírálja a visszásságo­kat.­­ A szakszervezet te­kintélyét az adja, részt vesz a hatalom hogy gya­korlásában, és a gazdaság­­fejlesztés, a szociális bizton­ság, a társadalmi stabilitás és közmegegyezés érdeké­ben egyre következetesebben végzi el feladatait, — mond­ta az SZMT vezető titkára. (Folytatás a 3. oldalon) Ki dönti el, hova milyen fa kerül? Ugyanazt akarjuk Hat hete ígérte az IKVGV kertészete — lapunkban ol­vasható volt , hogy idén ősszel a helyi vállalatok tá­mogatásként adott hétszáz­ezer forintját felhasználva ezerkétszáz négy-ötéves fa­csemetét ültet el a városban. Kiegészítik többek között a fasorok „foghíjait” és a Vas­mű úton nemrég kivágott nyárfasor helyére vadgeszte­nyéket telepítenek. — Mi teljesült eddig az ígéretből — kérdeztük Szál­kai Istvánt, az IKVGV park­­fenntartási üzemének a ve­zetőjét? — A faültetés mintegy fe­lével végeztünk eddig. Az egyik leglátványosabb mun­kánk a kertvárosi Völgysor fáinak kiegészítése volt. Oda tölgyfacsemetéket telepítet­tünk. A napokban kezdünk hozzá a Vasmű úti vadgesz­tenyesor elültetéséhez. — Egyik olvasónk, Har­mati János azt kérdezte hoz­zánk küldött levelében: ki dönti el, hogy hová milyen fákat ültetnek Dunaújváros­ban? — Gyakorlatilag én dön­tök, egyeztetve persze elkép­zeléseimet a tanács illetéke­seivel. Döntési szabadságom azonban korlátozott A leg­főbb korlát a­­ pénz, amit ész­szerűen kell felhasználni. A vékony facsemete olcsóbb, de közülük több pusztul el. A hat-tíz centi törzsátmérőjű továbbnevelt fák jobban el­lenállnak a kártételeknek, de drágábbak. Egy ilyen hárs háromszázötven, vad­­gesztenye nyolcszázötven fo­rintba kerül. Fajta­választás­nál az is szempont, hogy me­lyek tűrik leginkább az itte­ni talajt, klímát és a levegő szennyezettségét. Legjobb a hárs, a vadgesztenye, a ja­pán akác és a szilfa. — Ez a négy fajta csupán? — Tulajdonképpen igen. De ültetünk azért tölgyet, kőrist, kínai nyárfát és pla­tánt, az örökzöldek közül pe­dig feketefenyőt és tiszafát, hogy ne váljanak egyhangú­vá a város utcái, terei. De az utóbb említett fajták ne­hezebben barátkoznak meg az itteni környezettel, sok elpusztul belőlük. — Ellenpélda a kórház előtt levő liget, amelyben még luc- és ezüstfenyők is díszlenek. — Az zárt terület. És ker­tésze van a kórháznak, rend­szeresen öntözik a fákat. Nyaranta mi is öntözzük a kiültetett csemetéket több éven át, de képtelenek va­gyunk ugyanúgy törődni minden növénnyel, ahogy a ikerház parkjában törőd­nek. — És ha a lakosság többet segítene, ha — mint a levél­a író is említi — beleszólhatna fajtaválasztásba, helyki­választásba? — Örömmel fogadunk minden javaslatot, észrevé­telt. Akinek kérése, javaslata van, nyugodtan keressen meg a Szórád Márton út 42. alatti irodában személyesen, vagy telefonon, 18­ 001-en a 122-es mellék. Viszonzásul azt ké­rem, fogadják el tőlünk a szakmai szempontokat Egyes népfrontkörzetekkel, ilyen a kertvárosi, a Béke városrészi és a belvárosi I-es, eredmé­nyes az együttműködésünk. Más körzetekben előfordul, hogy nem kérik ki a vélemé­nyünket és csorbát szenved­nek a szakmai szempontok, ami az eredmény rovására megy. Pedig ők is, mi is azt akarjuk, hogy minél több, minél szebb fa és cserje dí­szítse Dunaújvárost. Csongor György Fejér megyei kisüzemekből Új, praktikus termékek Új, importtermékeket he­lyettesítő, keresett árucikkek gyártását kezdték meg Fejér megyei kisüzemekben. A pol­­gárdi Profil Ipari Szövetke­zet gumiárukat gyárt, az er­csi halászati termelőszövet­kezet a kórházi létesítmé­nyek, klimatizált rendszerek hőszigetelésére alkalmas szi­getelőanyagokat készít, a szé­kesfehérvári Univerzál Ipari Szövetkezet infravörös gáz­sugárzókat állít elő, s hozzá­fogott a szivacsbetétes, dup­lafalú, tépőzáras, összecsuk­ható hűtőtáskák termelésé­hez is. Ülést tartott az Elnöki Tanács Város lesz Bicske és Sárbogárd A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken megtartott ülésén — egyebek között — december huszadikán, dél­előtt tíz órára összehívta az­­t Országgyűlést. A Miniszter­­tanács javasolja, hogy az Or­szággyűlés tűzze napirendjé­re a népgazdaság hetedik öt­éves tervéről, az 1986. évi ál­lami költségvetésről és a ta­nácsok 1986—90. évi pénzügyi tervéről, valamint a válasz­tójogi törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslatokat. A testület a továbbiakban megtárgyalta a községi taná­csok pályázatait, amelyekben várossá nyilvánításukat kez­deményezték. Úgy határozott, hogy jövő év január elsejé­től várossá nyilvánítja Bács- Kiskun megyében Bácsalmás, Tiszaderecske, Békés megyé­ben Mezőkovácsháza, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében Edelény, Tokaj, Hajdú-Bihar megyében Püspökladány, Komárom megyében Kisbér, Nógrád megyében Szécsény, Pest megyében Budaörs, Szi­­getszentmiklós Somogy me­gyében Boglárlelle, Szabolcs- Szatmár megyében Tiszavas­­vári, Szolnok megyében Kun­­szentmárton, Vas megyében Vasvár községet. Fejér megyében 1986-tól két település kap városi ran­got: Bicske és Sárbogárd. Több helyi tanács kezde­ményezésére az Elnöki Ta­nács döntött községek egye­sítéséről, községi tanácsok és községi közös tanácsok szer­vezéséről, községi tanácsok alapításáról. A vasműben jövőre a tervek szerint tovább növelik a ra­diátorgyártást: 1986-ban másfél millió négyzetméternyi fű­tőtestet akarnak készíteni Napközi otthon Adonyban Gondoskodás az idősekről Öregeknek létesítenek nap­közi otthont Adonyban. A nagyközségi tanács a mű­anyagüzem épületét vásárol­ta meg a termelőszövetkezet­től erre a célra. Az épület átalakítását már megkezd­ték, jelenleg belső munkála­tok folynak. Az adonyi Március 21. Termelőszövetkezet három szocialista brigádja — Ecső­­di László művezető irányítá­sával — vállalta a munkával kapcsolatos szervezési teen­dőket, és a brigádok tagjai társadalmi munkában végzik el az épület villany-, vízve­zeték- és központifűtés-sze­relési munkáit. Az átalakí­tásban jelentős társadalmi munkát vállaltak a helyi kis­iparosok is. A tanács 600 ezer forintot fordít a napközi otthonra, s a tervek szerint 1986 augusz­tusától fogadják itt a rászo­ruló idős embereket. Kettős portré A régi igazgatót még mindig „főnöknek” szólít­ják a munkatársai — igaz, még csak egy napja van nyugdíjban, nem volt idő titulust keresni. Meg mi­nek is... Tanítványai pe­dig huszonegy éve egyfoly­tában csak „Laci bácsi­nak” tisztelik, és erre Mol­nár László, a főiskola ed­digi igazgatója nagyon büszke. Ha imár a büszke­ségnél tartunk: „egy picit” büszke a régi igazgató a hétezer kötet könyvére, és arra is, hogy kollégáival együtt olyan főiskolát hoz­tak létre a városban, amelynek tanítványai meg­találják, és meg is állják a helyüket az életben. Az eleve elrendeltetettség hirdetői bizonyára szívesen csemegéznek Molnár László életrajzán: édesapja refor­mátus lelkész, édesanyja tanítónő volt egy kis tolnai faluban, Bátán. Az szinte már csak ráadás, hogy egyik nagyapja az egy­kori Selmecbányai főisko­la (a mai miskolci egye­tem egyik „őse”) nevelt­je volt. Akkori, németül nyomtatott egyetemi dalos­könyvét az unoka, a felső­­oktatás hagyományainak lelkes gyűjtője és terjesz­tője, ma is féltve őrzi. Már kész a program a nyugdíjasévekre: az uno­kák természetesen főhelyet kapnak, de szán időt az MTESZ-re is. Könyvet akar írni a felsőoktatás-szerve­zésről. No, és a házikönyv­tár rendezése sem akármi­lyen feladat. Energiája, be­szélő-, munka- és jókedve elsöprő. Megkockáztatom a tapintatlan kérdést: miért ment nyugdíjba, hiszen leg­utóbbi igazgatói megbízatá­sa csak két év múlva járt volna le? „Akárhogy is, annyit már nem bírok, mint mondjuk öt éve. S ha egyszer nem gond az után­a pótlás, akkor gondolni kell fiatalabbakra, akkor kapjanak lehetőséget, ami­kor erejük teljében van­nak.” •­ Az új igazgató még min­dig a hajtókáján hordja az elektrotechnikai egyesület jelvényét: huszonöt éve erősáramú elektromérnök­ként végzett az egyetemen. Érdeklődése azóta az auto­matizálás és a kompjúter­­technika felé vitte, ám Gábor Bertalan saját, tar­tózkodó mosollyal előadott aforizmája szerint mégis a „leggépészebb kohász”, hi­szen évekig a géptan tan­széket vezette a kohó- és fémipari főiskolán. Ahol egyébként az egyik legré­gebbi oktató, 1962 végétől ad órákat. Eléggé népsze­rűtlen tárgyaikat tanít, illet­ve tanított: matematikát, fizikát, elektrotechnikát, mégis közkedvelt a diákok körében. Magyarázhatja ezt, hogy mindig papír nélkül tanít. „Általában a beszé­deimet is így mondom. Ezért talán nem annyira feszesek — de mindenkép­pen őszintébbek, mintha papírból olvasnám!” Vizs­gáztatóként saját bevallása szerint mindennél többre becsüli a logikus gondolko­dás képességét. Ennek nyomaiért hajlamos elnéz­ni a tananyag ismeretében mutatkozó kisebb hiányos­ságokat is... Nem ígér, s nem tervez változásokat a főiskolán — csak abban az értelemben, hogy „akkor leszek elége­dett, ha a jövőben is olyan ütemben fejlődik majd az iskola, mint eddig.” Az új tantervek kidolgozását még elődjével együtt kezdték el — a folytatásban is arra akar törekedni, hogy az ed­dig kissé talán túlságosan is differenciált főiskolai oktatást, ahol szinte min­den tankört külön tanítot­tak, egységesebbé tegyék, főleg az általános, alapozó tárgyaknál. Nem lesz kön­­­nyű. Nemcsak munka akad majd szellemi ezzel bőven, hanem új terme­ket is kell építeni hozzá — egyben renoválva is a régi főépületet... Biztos kollégái támogatásában (nem feltétlen helyeslésre számít) és úgy véli, hogy itt, a d­­unaúj­városi főiskolai karon olyan kiváló és nagy szellemi tőke gyűlt össze, amely a jövőben is tekin­télyt ad majd az intéz­ménynek. Annak az iskolá­nak, amelynek munkája a felsőoktatásban talán a legközvetlenebbül, az itt nevelt üzemmérnökök gya­korlati teljesítménye alap­ján méretik meg. S ez a jó teljesítmény diáknak, ta­nárnak és az új igazgató­nak egyformán célja. (Pekarek) A régi és az új igazgató Molnár László Gábor Bertalan

Next