Dunaújvárosi Hírlap, 1985. december (30. évfolyam, 97-105. szám)
1985-12-03 / 97. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK • hírlap XXXV. évfolyam, 97. szám ~ 1985. december 3., kedd ~ óra: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Üzemegészségügy, táppénz Megnövekedett jog- és hatáskörével élve, elsők között számoltatta be az SZMT társadalombiztosítási tanácsa két nagyüzem, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát és a Duiai Vasmű gazdasági vezetőit az ott folyó társadalombiztosítási tevékenységről, a táppénzes helyzetről, az üzemegészségügyi ellátásról, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek baleseti és táppénzes helyzetéről. Az agárdi kombinátban megtartott ülésen a Dunai Vasmű üzemegészségügyi, társadalombiztosítási helyzetéről Meleg László idén vezérigazgató-helyettes tájékoztatta a testületet, a házigazdák nevében Ozvald László vezérigazgató ismertette a nagyüzem táppénzes helyzetét, illetve társadalombiztosítási tevékenységét. A beszámolók feletti vitában hangsúlyt kapott a rehabilitáció, és az erkölcsi-anyagi üzemorvosok megbecsülésének szükségessége. Szó esett az egészségnevelés, a megelőzés döntő szerepéről, a társadalombiztosítási ügyintézés egyszerűsítéséről, gyorsításáról is. Ják A testületi ülés után adat rendeltetésének az agárdi kombinát új, korszerű üzemorvosi rendelőjét. A kilencedik küldöttértekezlet önálló, alkotó szolgálat Kilencedik alkalommal ült össze a szakszervezetek Fejér megyei küldöttértekezlete szombaton Székesfehérváron, az MSZMP megyei bizottsága Oktatási Igazgatóságának nagytermében. A megye mintegy százhatvanezer szervezett dolgozójának képviseletében százkilencvenhét küldött gyűlt össze, hogy meghallgassa a Szakszervezetek Megyei Tanácsának beszámoló jelentését az elmúlt öt évről, megvitassa a mozgalom helyzetét, és megválassza az új megyei irányító testületeket. A küldöttértekezleten részt vett Vinizlai Gyula, a SZOT titkára, Herczeg Károly, az MSZMP KB tagja, a vasasszakszervezet főtitkára, Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság első titkára, Krajnyák Tibor, az MSZMP KB alosztályvezetője, Teuber György, a megyei tanács elnöke, a megye párt-, állami és gazdasági szerveinek, szervezeteinek képviselői. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának jelentése az elmúlt öt évben végzett szakszervezeti irányító munkáról kiemeli, hogy a munkásosztály, a bérből és fizetésből élők legátfogóbb szervezete ebben az időben is jelentős szerepet játszott megye társadalmi életében. a Feladatát, hogy elősegítse a megye szakszervezeti mozgalma politikai, szervezeti, cselekvési egységének további erősödését, az egyes szakszervezeti szervek felelősségének, önállóságának, kezdeményezőkészségének növelését, segítse a tagság mozgósítását — teljesítette. Megyénkben mind a 19 iparági-ágazati szakszervezet rendelkezik alapszervezettel. Az elmúlt öt évben a gazdasági feltételek megnehezítették az érdekek rangsorolását, képviseletét és védelmét, a jogos igények kielégítését, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, áll az SZMT jelentésében. Szaporodtak a munkahelyi gondok és konfliktusok, annak ellenére, hogy megyénkben — erősen differenciáltan — az átlagot meghaladó országos mértékben nőttek a munka utáni jövedelmek. Az SZMT szerint minden szinten fejlődött az érdekképviselet, bár a tagság ezt nem mindig érzékeli, a munkahelyi tájékoztatás, és a szakszervezeti munka nyilvánosságában tapasztalható gyengeségek miatt. Fejlődött a szakszervezeti szervek úgynevezett rétegmunkája is a megyében —, de nem áll arányban a társadalmi követelményekkel. Egyes szakszervezeti szervek nem fordítanak kellő figyelmet a különböző társadalmi és foglalkozási rétegek problémáira. Dr. Fogarasi Tibor, az SZMT vezető titkára, a küdöttértekezleten elmondott, a jelentéshez fűzött szóbeli kiegészítőjében kitért arra is, hogy ma a szakszervezetek a párt irányításával, politikája mellett elkötelezetten, az építőmunkában önállóan, alkotóan szolgálják népünk érdekeit. A tagság többsége a megye, és saját szűkebb környezetének helyzetét reálisan ítéli meg, elismeri az eredményeket, helyesli a közös célokat, de élesen bírálja a visszásságokat. A szakszervezet tekintélyét az adja, részt vesz a hatalom hogy gyakorlásában, és a gazdaságfejlesztés, a szociális biztonság, a társadalmi stabilitás és közmegegyezés érdekében egyre következetesebben végzi el feladatait, — mondta az SZMT vezető titkára. (Folytatás a 3. oldalon) Ki dönti el, hova milyen fa kerül? Ugyanazt akarjuk Hat hete ígérte az IKVGV kertészete — lapunkban olvasható volt , hogy idén ősszel a helyi vállalatok támogatásként adott hétszázezer forintját felhasználva ezerkétszáz négy-ötéves facsemetét ültet el a városban. Kiegészítik többek között a fasorok „foghíjait” és a Vasmű úton nemrég kivágott nyárfasor helyére vadgesztenyéket telepítenek. — Mi teljesült eddig az ígéretből — kérdeztük Szálkai Istvánt, az IKVGV parkfenntartási üzemének a vezetőjét? — A faültetés mintegy felével végeztünk eddig. Az egyik leglátványosabb munkánk a kertvárosi Völgysor fáinak kiegészítése volt. Oda tölgyfacsemetéket telepítettünk. A napokban kezdünk hozzá a Vasmű úti vadgesztenyesor elültetéséhez. — Egyik olvasónk, Harmati János azt kérdezte hozzánk küldött levelében: ki dönti el, hogy hová milyen fákat ültetnek Dunaújvárosban? — Gyakorlatilag én döntök, egyeztetve persze elképzeléseimet a tanács illetékeseivel. Döntési szabadságom azonban korlátozott A legfőbb korlát a pénz, amit észszerűen kell felhasználni. A vékony facsemete olcsóbb, de közülük több pusztul el. A hat-tíz centi törzsátmérőjű továbbnevelt fák jobban ellenállnak a kártételeknek, de drágábbak. Egy ilyen hárs háromszázötven, vadgesztenye nyolcszázötven forintba kerül. Fajtaválasztásnál az is szempont, hogy melyek tűrik leginkább az itteni talajt, klímát és a levegő szennyezettségét. Legjobb a hárs, a vadgesztenye, a japán akác és a szilfa. — Ez a négy fajta csupán? — Tulajdonképpen igen. De ültetünk azért tölgyet, kőrist, kínai nyárfát és platánt, az örökzöldek közül pedig feketefenyőt és tiszafát, hogy ne váljanak egyhangúvá a város utcái, terei. De az utóbb említett fajták nehezebben barátkoznak meg az itteni környezettel, sok elpusztul belőlük. — Ellenpélda a kórház előtt levő liget, amelyben még luc- és ezüstfenyők is díszlenek. — Az zárt terület. És kertésze van a kórháznak, rendszeresen öntözik a fákat. Nyaranta mi is öntözzük a kiültetett csemetéket több éven át, de képtelenek vagyunk ugyanúgy törődni minden növénnyel, ahogy a ikerház parkjában törődnek. — És ha a lakosság többet segítene, ha — mint a levéla író is említi — beleszólhatna fajtaválasztásba, helykiválasztásba? — Örömmel fogadunk minden javaslatot, észrevételt. Akinek kérése, javaslata van, nyugodtan keressen meg a Szórád Márton út 42. alatti irodában személyesen, vagy telefonon, 18 001-en a 122-es mellék. Viszonzásul azt kérem, fogadják el tőlünk a szakmai szempontokat Egyes népfrontkörzetekkel, ilyen a kertvárosi, a Béke városrészi és a belvárosi I-es, eredményes az együttműködésünk. Más körzetekben előfordul, hogy nem kérik ki a véleményünket és csorbát szenvednek a szakmai szempontok, ami az eredmény rovására megy. Pedig ők is, mi is azt akarjuk, hogy minél több, minél szebb fa és cserje díszítse Dunaújvárost. Csongor György Fejér megyei kisüzemekből Új, praktikus termékek Új, importtermékeket helyettesítő, keresett árucikkek gyártását kezdték meg Fejér megyei kisüzemekben. A polgárdi Profil Ipari Szövetkezet gumiárukat gyárt, az ercsi halászati termelőszövetkezet a kórházi létesítmények, klimatizált rendszerek hőszigetelésére alkalmas szigetelőanyagokat készít, a székesfehérvári Univerzál Ipari Szövetkezet infravörös gázsugárzókat állít elő, s hozzáfogott a szivacsbetétes, duplafalú, tépőzáras, összecsukható hűtőtáskák termeléséhez is. Ülést tartott az Elnöki Tanács Város lesz Bicske és Sárbogárd A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken megtartott ülésén — egyebek között — december huszadikán, délelőtt tíz órára összehívta azt Országgyűlést. A Minisztertanács javasolja, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére a népgazdaság hetedik ötéves tervéről, az 1986. évi állami költségvetésről és a tanácsok 1986—90. évi pénzügyi tervéről, valamint a választójogi törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslatokat. A testület a továbbiakban megtárgyalta a községi tanácsok pályázatait, amelyekben várossá nyilvánításukat kezdeményezték. Úgy határozott, hogy jövő év január elsejétől várossá nyilvánítja Bács- Kiskun megyében Bácsalmás, Tiszaderecske, Békés megyében Mezőkovácsháza, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében Edelény, Tokaj, Hajdú-Bihar megyében Püspökladány, Komárom megyében Kisbér, Nógrád megyében Szécsény, Pest megyében Budaörs, Szigetszentmiklós Somogy megyében Boglárlelle, Szabolcs- Szatmár megyében Tiszavasvári, Szolnok megyében Kunszentmárton, Vas megyében Vasvár községet. Fejér megyében 1986-tól két település kap városi rangot: Bicske és Sárbogárd. Több helyi tanács kezdeményezésére az Elnöki Tanács döntött községek egyesítéséről, községi tanácsok és községi közös tanácsok szervezéséről, községi tanácsok alapításáról. A vasműben jövőre a tervek szerint tovább növelik a radiátorgyártást: 1986-ban másfél millió négyzetméternyi fűtőtestet akarnak készíteni Napközi otthon Adonyban Gondoskodás az idősekről Öregeknek létesítenek napközi otthont Adonyban. A nagyközségi tanács a műanyagüzem épületét vásárolta meg a termelőszövetkezettől erre a célra. Az épület átalakítását már megkezdték, jelenleg belső munkálatok folynak. Az adonyi Március 21. Termelőszövetkezet három szocialista brigádja — Ecsődi László művezető irányításával — vállalta a munkával kapcsolatos szervezési teendőket, és a brigádok tagjai társadalmi munkában végzik el az épület villany-, vízvezeték- és központifűtés-szerelési munkáit. Az átalakításban jelentős társadalmi munkát vállaltak a helyi kisiparosok is. A tanács 600 ezer forintot fordít a napközi otthonra, s a tervek szerint 1986 augusztusától fogadják itt a rászoruló idős embereket. Kettős portré A régi igazgatót még mindig „főnöknek” szólítják a munkatársai — igaz, még csak egy napja van nyugdíjban, nem volt idő titulust keresni. Meg minek is... Tanítványai pedig huszonegy éve egyfolytában csak „Laci bácsinak” tisztelik, és erre Molnár László, a főiskola eddigi igazgatója nagyon büszke. Ha imár a büszkeségnél tartunk: „egy picit” büszke a régi igazgató a hétezer kötet könyvére, és arra is, hogy kollégáival együtt olyan főiskolát hoztak létre a városban, amelynek tanítványai megtalálják, és meg is állják a helyüket az életben. Az eleve elrendeltetettség hirdetői bizonyára szívesen csemegéznek Molnár László életrajzán: édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt egy kis tolnai faluban, Bátán. Az szinte már csak ráadás, hogy egyik nagyapja az egykori Selmecbányai főiskola (a mai miskolci egyetem egyik „őse”) neveltje volt. Akkori, németül nyomtatott egyetemi daloskönyvét az unoka, a felsőoktatás hagyományainak lelkes gyűjtője és terjesztője, ma is féltve őrzi. Már kész a program a nyugdíjasévekre: az unokák természetesen főhelyet kapnak, de szán időt az MTESZ-re is. Könyvet akar írni a felsőoktatás-szervezésről. No, és a házikönyvtár rendezése sem akármilyen feladat. Energiája, beszélő-, munka- és jókedve elsöprő. Megkockáztatom a tapintatlan kérdést: miért ment nyugdíjba, hiszen legutóbbi igazgatói megbízatása csak két év múlva járt volna le? „Akárhogy is, annyit már nem bírok, mint mondjuk öt éve. S ha egyszer nem gond az utána pótlás, akkor gondolni kell fiatalabbakra, akkor kapjanak lehetőséget, amikor erejük teljében vannak.” • Az új igazgató még mindig a hajtókáján hordja az elektrotechnikai egyesület jelvényét: huszonöt éve erősáramú elektromérnökként végzett az egyetemen. Érdeklődése azóta az automatizálás és a kompjútertechnika felé vitte, ám Gábor Bertalan saját, tartózkodó mosollyal előadott aforizmája szerint mégis a „leggépészebb kohász”, hiszen évekig a géptan tanszéket vezette a kohó- és fémipari főiskolán. Ahol egyébként az egyik legrégebbi oktató, 1962 végétől ad órákat. Eléggé népszerűtlen tárgyaikat tanít, illetve tanított: matematikát, fizikát, elektrotechnikát, mégis közkedvelt a diákok körében. Magyarázhatja ezt, hogy mindig papír nélkül tanít. „Általában a beszédeimet is így mondom. Ezért talán nem annyira feszesek — de mindenképpen őszintébbek, mintha papírból olvasnám!” Vizsgáztatóként saját bevallása szerint mindennél többre becsüli a logikus gondolkodás képességét. Ennek nyomaiért hajlamos elnézni a tananyag ismeretében mutatkozó kisebb hiányosságokat is... Nem ígér, s nem tervez változásokat a főiskolán — csak abban az értelemben, hogy „akkor leszek elégedett, ha a jövőben is olyan ütemben fejlődik majd az iskola, mint eddig.” Az új tantervek kidolgozását még elődjével együtt kezdték el — a folytatásban is arra akar törekedni, hogy az eddig kissé talán túlságosan is differenciált főiskolai oktatást, ahol szinte minden tankört külön tanítottak, egységesebbé tegyék, főleg az általános, alapozó tárgyaknál. Nem lesz könnyű. Nemcsak munka akad majd szellemi ezzel bőven, hanem új termeket is kell építeni hozzá — egyben renoválva is a régi főépületet... Biztos kollégái támogatásában (nem feltétlen helyeslésre számít) és úgy véli, hogy itt, a dunaújvárosi főiskolai karon olyan kiváló és nagy szellemi tőke gyűlt össze, amely a jövőben is tekintélyt ad majd az intézménynek. Annak az iskolának, amelynek munkája a felsőoktatásban talán a legközvetlenebbül, az itt nevelt üzemmérnökök gyakorlati teljesítménye alapján méretik meg. S ez a jó teljesítmény diáknak, tanárnak és az új igazgatónak egyformán célja. (Pekarek) A régi és az új igazgató Molnár László Gábor Bertalan