Dunaújvárosi Hírlap, 1986. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1986-01-03 / 1. szám

1986. január 3., péntek TA'JOLO' Ács János: Munkásoperett (A Kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka a Bartók Béla Művelődési Központ szín­háztermében 19 órakor) ♦ IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK: A Kecskeméti Nemzetközi Zo­máncművészeti Alkotótelep ki­állítása (Megtekinthető az Uitz Terem­ben, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Farkas Mihály festőművész ki­állítása (Megtekinthető január 5-ig Mező Imre iskolában, naponta a 9—20 óráig) ♦ Állandó kiállítások: Domanovszky-képtár (Komócsin liget 11. Megtekint­hető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Dunaújváros története az őskor­tól napjainkig (Megtekinthető az Intercisa Múzeumban, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) ♦ gyermek- és IFJÚSÁGI PROGRAM: Számítógépes játékterem (Az MMK 207-es termében ja­nuár 3-án 14—20 óráig, vala­mint 4-én és 5-én 9—20 óráig) ♦ HÉTFŐ: Újabb régészeti lelőhely Vaskori sírok Pázmándon Újabb régészeti lelőhellyel gazdagította a véletlen Fe­jér megyét: Pázmándon, gö­dörásás közben kora vaskori urnasírokat találtak. A lelet­mentő feltárás során három sírt bontottak ki. A régészek többek között csónakos díszí­tésű fibulapárt — díszes ru­hakapcsot —, bronztűt és karikát találtak. Az időszá­mításunk előtt 1000—350 kö­zött itt élt népesség temetke­zési helyét később fogják teljesen feltárni. A most elő­került leleteket restaurálják, és még az idén kiállításon mutatják be a közönségnek. 3 A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Szputnyik klubja fenyőfaünnepséget rendezett kedden délelőtt, a vasmű szállító gyárrészleg pihenőházában. A városunkban első alkalommal megszervezett, orosz nyelvű, vidám gyermekprogram résztvevői — a Dunai Vasműben dol­gozó szovjet szakértők gyermekei és magyar pajtásaik­­ dallal, tánccal köszöntötték a Télapót, aki Hópelyhecske segítségével szétosztotta ajándékait az apróságok között. A fenyőünnep ezután rajzfilmvetítéssel, közös játékkal folytatódott Fejér Megyei Történeti Évkönyv Érdekes és értékes A Fejér Megyei Levéltár folytatja a honismereti moz­galom szempontjából értékes kezdeményezését, a községei történetének megye tudo­mányos igényű ismertetését. Hogy erre milyen nagy szük­ség van, elég csak megemlí­teni, hogy legutóbb ilyen kiadvány a századfordulón jelent meg, írója Károly Já­nos székesfehérvári nagypré­post volt, aki a községek történetét az egyház szem­szögéből és a feudális rend­szer igényeinek megfelelően írta meg. Nyolc és fél évtized múlt el azóta, történelmi változá­sok mentek végbe a telepü­lések életében. A múlt té­­nyeinek ismerete, történeté­nek feltárása lehetővé teszi, hogy megismerhessük azokat az alapokat, melyekre a je­len és a jövő épül. A Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. kötete a közel­múltban hagyta el a nyom­dát, s hét község: Enying, Ercsi, Etyek, Érd, Fehérvár­csurgó, Felcsút és Füle mo­nográfiáját tartalmazza. Városunkban élők körében különösen Ercsi története tarthat számot nagyobb ér­deklődésre. Az említett köz­ségben — Dunapenteléhez hasonlóan — együtt éltek rácok és magyarok. Ercsi­ben éppúgy létezett közép­kori monostor, mint Pente­­lén. Ercsihez az Eötvös csa­lád története fűződik, Eötvös József sógora, Rosty Pál földrajzi utazó, író, fotós, akadémikus Dunapentelén élt és halt meg 1874. december 7-én. A hét település lakóinak életét, a községek gazdasági és politikai viszonyait, a te­rületükön végbement hábo­rús és forradalmi eseménye­ket részletesen ismertető kiadvány megtalálható lesz a könyvtárak polcain, korlá­tozott számban pedig megvá­sárolható Székesfehérváron a megyei levéltárban. Érdekes olvasmányt jelent azoknak, akik érdeklődnek a múlt iránt, és értékes for­rásmunkát azok számára, akik helytörténeti kutatások­kal foglalkoznak. Hetényi István Gondolat-kiadványok 1986-ban mintegy 130 ki­advány jelenik meg a Gon­dolat Kiadó gondozásában. A sokszínű kínálatból emel­nénk ki néhányat, amelyek méltán tarthatnak számot az érdeklődésre. Simonyi Károly­ kultúrtörténete című A fizika műve immár harmadik alkalommal jelenik meg. Richard Leaky— Roger Levin: Fajunk eredete című könyve az emberi nem fejlődését mutatja be. Újra megjelenik magyarul Sig­mund Freud: Bevezetés a pszichoanalízisbe című mun­kája. Régóta hiányzik könyvpiacról egy rövid ter­­­jedelmű összefoglaló hazánk történetéről. Ezt a hiányt pótolja a Hanák Péter szer­kesztésében megjelenő, Egy ezredév című könyv. A sok kitűnő művelődéstörténeti kiadvány közül kiemelkedik Köpeczi Béla: A francia fel­világosodás c. munkája, amely az Európa Nagy Kor­szakai sorozatban lát napvi­lágot. Téchy Olivér Buddha c. könyve sok évtized után az első magyar nyelvű fel­dolgozása Buddha életének. Az elveszett otthont keresve Bruck Edith tizenhárom éves, amikor egy barna fü­zetbe elkezdi írni önélet­rajzát. Magyarországról Csehszlovákiába, majd Iz­raelbe vetődik, végül Olasz­országban telepedik le. Többszöri nekirugaszkodás után, 1959-ben tesz pontot a mű végére. Az eltelt idő nem vált az írás kárára. Gondolatilag érett alkotás, s az élő beszéd közvetlenségével szól az olvasóhoz. A fegyelmezett szerkezet néhány átható ellen­tétre épül: a szegény zsidó családba született lány elve­szett otthonát keresi, de szüntelenül vándorolnia kell; sze­­retetre, békére vágyik, de szerettei elpusztulnak, elhagyják vagy megcsalják, nem lel nyugalmat sehol. A naplójegyzet tárgyilagos hangja helyenként líraivá szelídül. Mint amikor visszatekint a családi házra, a de­portálás előtti pillanatban: „Az ablak előtt a szomorúfűz a földig hajolt, ágai akasztott emberek, lelógó halott ka­rok voltak .. . Kéz a kézben, élettelenül mentünk. Minden zsidó családot felvertek álmából.” Értetlenül figyeli (a gyermek) a felnőttek más népek­kel szembeni előítéletét. Nem hisz a hamis általánosítás­ban, hiszen találkozott segítőkész németekkel is, akik szé­­gyellték a koncentrációs táborokat. A barakklakókat elnyomorítják az embertelen viszo­nyok. Pátosztalanul ábrázolja az üldözöttek világát. „Na­hát látod, ott van a krematórium, ahol elégett az anyád! Ahogy az enyém is és az egész családom!... Mit csinál­tatok ti, miközben mi itt döglődtünk évek óta? Ültetek a tűz mellett, ettétek a húsvéti maceszt. És a kedves ma­gyarjaitok miért engedték, hogy idehozzanak?” - kérdezi a tizenkét éves kislánytól Alice, a rabból lett felügyelő. Bruck Edith nem vádol és nem átkozódik. A szegé­nyek és a szenvedők szemérmével idézi fel a világháborút, a felszabadulás utáni újrakezdés nehézségeit. A naplóhoz kapcsolódó négy elbeszélés a felidézett korszak egy-egy epizódját eleveníti fel a szegény család hétköznapjaitól a fiatal lány izraeli magányáig. A Ki téged így szeret az olasz könyvpiacon azonnali sikert és szakmai elismerést hozott az írónő számára. A magyar olvasók is szeretettel fogadták Bruck Edith napló­ját - második kiadásban jelent meg a téli könyvvásárra. (Európa Könyvkiadó, Femina sorozat) — gm — 4 Januárban „kezdik folytatni” Új sorozatok a tévében A televíziók műsoridejéből jelentős részt foglalnak le a sorozatok. Kedveljük a he­tente jelentkező folytatáso­kat, de a lazán egybefüggő, epizódokból álló műsorokat is. Januárban újabb filmsoro­zatokat bocsát útjára a te­levízió. 11 részes NSZK tévésoro­zat indul Egészen normális őrület címmel. Fiatal házas­párról lesz szó, akik sem egymással, sem egymás nél­kül nem tudnak élni. Hogy mi a megoldás? Erre kapha­tunk választ csütörtökönként a II. műsorban. Az Aphrodité-örökség című nyolcrészes angol filmsoro­zat sugárzására kedd estén­ként kerül sor. A történet színhelye a legendás hírű Ciprus szigete. Ide érkezik hősünk, testvére halálhírére. Csakhamar kiderül, hogy bátyja nem baleset, hanem bűnügy áldozata lett. A töb­bit megnézhetjük a tévében. Folytatódik a december végén indult James Stewart­­sorozat. Az amerikai film­művészet nagy egyéniségé­nek fél évszázadot átívelő pályáját idézik a sorozat kö­vetkező filmjei. H­onnan tudjátok?, állt fel a barátja, még soha nem futott hosszútávon, hátha bírja. Hátha nevű ló nem in­dul, szóltak még utána, de ezt már nem hallhatta, mert a tarijába mélyedve bakta­tott le a lépcsőn. Ő meg utána libbent. A szaklap természetesen l­art tippelte az első helyre, mögötte pedig az Időmérő, Ihlet, Irán sorrendet tartotta valószínűnek. Ihar, Időmérő, Ihlet, Irán. Ennek az alliterációnak nem volt ritmusa. Meglepte, hogy a barátja a százas kasszá­hoz furakszik, hiszen jobbára kisebb cím­letekben játszott. Persze ezúttal sem jutott el az ablakig, csak addig nyomakodott, hogy ráláthasson a gépre. Haragudott ezért a ba­rátjára, neki amíg élt, ez nem volt szokása, részint mert megalázónak tartotta, hogy má­sok játékát lesse, részint pedig mert irigyel­te azokat, akik ezreseket költhettek egy-egy futamra. Most mindenesetre felemelkedett egy csöppet, hogy ő is lásson. Ihar volt a kasszafavorit, s várakozásának megfelelően leginkább időmérőt játszották mögé, bár egy tájékozottnak ismert fogadó a két ló sorrendjét ötezer forintért megfor­dította. Helyezettként ötszáz, néha ezer fo­rintért ihlet és — ritkábban — Irán start­­számát is beütötték a gépbe, de győztesnek alig fogadták őket, s akkor is legfeljebb egy-egy százasért. Iharra viszont ömlött a pénz. A maga részéről — noha korántsem volt a számára fárasztó a lebegés — már unta. Inkább a fogadókat kezdte figyelni, a nagy pénzűeket. Tudta, hogy többször nyer­nek, mint ahányszor vesztenek, s ezt koráb­ban sem tartotta rejtélyesnek, hiszen ennek a kasztnak információk megvásárlására is tellett. De alaptőkéjük eredetét, a foglalko­zásukat, no meg azt, hogy miképpen képe­sek sápadt, ám rezzenéstelen arccal akár ötezer forintot is elveszíteni egy-egy ver­senynapon (s főként, hogy miből képesek újabb tízezrekkel fogadni a következőn), ezt jelenlegi állapotában sem tudta megfej­teni.­ ­ A barátja felkapta a fejét. Némi moraj is jelezte, hogy a kasszánál valami megválto­zott! Igen! A gép ugyanúgy zúgott, s ugyan­úgy ontotta a tiketteket, mint eddig, de Ihar és időmérő startszáma — a négyes és az egyes — hátrébb szorult a fogadási kom­binációkban, Ihlet és Irán — a nyolcas és az ötös — végképp kimaradt belőlük, s az élre, a tikettek első helyére egy nem tippelt, sokáig legfeljebb helyezettnek játszott ló szá­ma került: a hármas. Hármas-négyes, hár­mas-egyes, most ezt rúgta a gép. Ifiúr! Ezt súgták-mormolták az emberek. Ifiúr nyer! Hírvivők indultak rohanva a kisebb cím­letű pénztárak felé. Ifiúr! Platzra?, kérdez­ték a hozzáértők. Előre!, hangzott a válasz: Ifiúr, csak előre! Mintha a tömeget vala­miféle elektromosság bolydította volna, tola­kodók bomlasztották az ablakok előtti pár­huzamos sorokat, papírpénzt dobtak le a páholyból ismerőseiknek, akik a pénztára­kig már nem juthattak el, a tribünök alatt egyszerre minden vibrált és lüktetett. A fordulat drámaisága az értők közül egyedül őt, s csak azért nem kavarta fel, mert fizikai valójához kötődő képességeit ezúttal nélkülözni volt kénytelen. A fordu­lat jelentőségét azonban így is felismerte. A fogadókat Ifiúr esetleges derbygyőzelme nem mindennapi nyerési lehetőséggel ke­csegtette. Ifiúr nem volt esély. Ezen a távon — az eddigi legjobb teljesítmények alap­ján — Iharnak legalább negyven méterrel meg kellett előznie. időmérőtől pedig a Ta­vaszi Díjban is vereséget szenvedett. Ifiúr javulása feltételezhető volt ugyan, de még ebben az esetben is legfeljebb a kitartó ihletnek, valamint a gyors Iránnak lehetett ellenfele. Ám Ifiúr győzelme mégsem volt teljesen elképzelhetetlen, hiszen néhány ki­sebb versenyen a derby többi résztvevőjét könnyedén utasította maga mögé, tapasztalt idomárhajtója nyugdíjazás előtt állt, lehet, hogy éppen erre a futamra spórolva nem erőltette eddig a lovát, mert utolsó verseny­évében derbygyőzelemmel szeretné pálya­futását megkoronázni. Már csak öt perc volt hátra a futam indí­tásáig, amikor végre a barátja is elhatároz­ta magát. A tízforintos kasszák felé csörte­tett, majd beállt az egyik sorba. Amíg a sor haladt, a pénzét is elővette, mégpedig szűz pénzt, ez látnivaló volt, mert nem a nad­rágzsebébe, hanem a tárcájába nyúlt érte. A vélhetően kölcsönből eredő bankjegyekből egyet némi megfontolás után visszacsúszta­tott, ami annak a jele volt, hogy nehezen szerezte őket, bizonyára azért is késett. Há­rom darab százassal a kezében lépett az ablakhoz, hússzor kérte a hármas-nyolcast, tízszer a hármas-ötöst. Az ezt megelőző lel­ki tusáról csak a fogadás módja árulkodott, a barátja nyilván az utolsó pillanatban dön­tötte el, hogy nem aprózza különféle kom­binációkra a pénzét, hiszen az Ifiúr—ihlet sorrendet kétszázért, az Ifiúr—Irán sorren­det százért az első kasszánál is megjátszhat­­ta volna. Súlyos és rendkívül kockázatos döntés volt ez, mert nem pusztán Ifiúr győ­zelmének feltételezésén alapult, hanem azon a minden józan megfontolást nélkülöző el­képzelésen is, amely szerint a kimagaslóan esélyes b­art és időmérőt három ló előzi majd meg a célban. Természetesen a tribünre is követte a barátját, ha már ő maga nem fogadhatott, legalább a társaságában szerette volna vé­gignézni a versenyt. A szokatlanul zsúfolt lelátón rengeteg ismeretlent vélt felfedezni, mintha a halála óta észrevehetően gyarapo­dott volna a fogadók tábora. Futólag felöt­lött benne, hogy a nagymenők által egy-egy futamra költött ezresek és az ügetőpálya újdonsült látogatóinak száma egymással egyenes arányban növekedhetett, mintha bizony a jómódú kevesek anyagi gyarapo­dása növelné a Fortuna megkísérlésére ál­dozó, szerencséjükben bízó kispénzűek ha­dát. Ezen persze nem sokat meditált, mert a rajthoz szólították a fogatokat. Ifiúr-Ihlet-Irán, Ifiúr-Ihlet-Irán, mormolta alig hallhatóan maga elé a barátja, amikor a lovak a felvezető autó mögött megindul­tak: Ifiúr-Ihlet-Irán, Ifiúr-Ihlet-Irán. Ennek valóban volt ritmusa, s bár pentameterként meglehetősen sántított, a barátja skandálása az ismert disztichon második sorára emlé­keztette, valószínűleg azért is, mert a lovak a túlsó oldalon, tehát a temetőfal mentén trappolva közelítették a rajtvonalat. Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiak­nak ! Megcsele­kedtük­ amit — megköve­­telt a­ haza ... Ifiúr-Ihlet-Irán — Ifiúr-Ihlet- Irán, skandálta még mindig a barátja, de most már gyorsuló tempóban, mert odaát a lovak is gyorsítottak. Húsz méterrel a rajt­vonal előtt meglehetősen szétszóródott a me­zőny, s amint az várható volt, Irán hajtója nagy lendülettel vezényelte lovát az élre: a legbelül ügető időmérő megpróbált vele lé­pést tartani, hogy a rajt után vezető pozí­cióban őrizhesse meg a karriert. Ihlettel óvatosabban gyorsítottak; Ifiurat visszafog­ták, hogy a rajtot követő első kanyar tüle­kedésétől megkíméljék. Ihar lassan kapott lábra, s valamelyes hátránnyal követte a többit. A rajt pillanatában Ifiart kereste a tekintetével, de a szeme sarkából látta, hogy időmérőt a túl gyors kezdés vágtára kész­teti, ugorj!, ugorj!, hallotta még a barátja örömteli hangját, aztán ... Aztán nem tudta, hol van. (Folytatjuk) ACZÉL GÁBOR: IFIÚR

Next