Dunaújvárosi Hírlap, 1986. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1986-01-03 / 1. szám
1986. január 3., péntek TA'JOLO' Ács János: Munkásoperett (A Kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében 19 órakor) ♦ IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK: A Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása (Megtekinthető az Uitz Teremben, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Farkas Mihály festőművész kiállítása (Megtekinthető január 5-ig Mező Imre iskolában, naponta a 9—20 óráig) ♦ Állandó kiállítások: Domanovszky-képtár (Komócsin liget 11. Megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Dunaújváros története az őskortól napjainkig (Megtekinthető az Intercisa Múzeumban, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) ♦ gyermek- és IFJÚSÁGI PROGRAM: Számítógépes játékterem (Az MMK 207-es termében január 3-án 14—20 óráig, valamint 4-én és 5-én 9—20 óráig) ♦ HÉTFŐ: Újabb régészeti lelőhely Vaskori sírok Pázmándon Újabb régészeti lelőhellyel gazdagította a véletlen Fejér megyét: Pázmándon, gödörásás közben kora vaskori urnasírokat találtak. A leletmentő feltárás során három sírt bontottak ki. A régészek többek között csónakos díszítésű fibulapárt — díszes ruhakapcsot —, bronztűt és karikát találtak. Az időszámításunk előtt 1000—350 között itt élt népesség temetkezési helyét később fogják teljesen feltárni. A most előkerült leleteket restaurálják, és még az idén kiállításon mutatják be a közönségnek. 3 A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Szputnyik klubja fenyőfaünnepséget rendezett kedden délelőtt, a vasmű szállító gyárrészleg pihenőházában. A városunkban első alkalommal megszervezett, orosz nyelvű, vidám gyermekprogram résztvevői — a Dunai Vasműben dolgozó szovjet szakértők gyermekei és magyar pajtásaik dallal, tánccal köszöntötték a Télapót, aki Hópelyhecske segítségével szétosztotta ajándékait az apróságok között. A fenyőünnep ezután rajzfilmvetítéssel, közös játékkal folytatódott Fejér Megyei Történeti Évkönyv Érdekes és értékes A Fejér Megyei Levéltár folytatja a honismereti mozgalom szempontjából értékes kezdeményezését, a községei történetének megye tudományos igényű ismertetését. Hogy erre milyen nagy szükség van, elég csak megemlíteni, hogy legutóbb ilyen kiadvány a századfordulón jelent meg, írója Károly János székesfehérvári nagyprépost volt, aki a községek történetét az egyház szemszögéből és a feudális rendszer igényeinek megfelelően írta meg. Nyolc és fél évtized múlt el azóta, történelmi változások mentek végbe a települések életében. A múlt tényeinek ismerete, történetének feltárása lehetővé teszi, hogy megismerhessük azokat az alapokat, melyekre a jelen és a jövő épül. A Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. kötete a közelmúltban hagyta el a nyomdát, s hét község: Enying, Ercsi, Etyek, Érd, Fehérvárcsurgó, Felcsút és Füle monográfiáját tartalmazza. Városunkban élők körében különösen Ercsi története tarthat számot nagyobb érdeklődésre. Az említett községben — Dunapenteléhez hasonlóan — együtt éltek rácok és magyarok. Ercsiben éppúgy létezett középkori monostor, mint Pentelén. Ercsihez az Eötvös család története fűződik, Eötvös József sógora, Rosty Pál földrajzi utazó, író, fotós, akadémikus Dunapentelén élt és halt meg 1874. december 7-én. A hét település lakóinak életét, a községek gazdasági és politikai viszonyait, a területükön végbement háborús és forradalmi eseményeket részletesen ismertető kiadvány megtalálható lesz a könyvtárak polcain, korlátozott számban pedig megvásárolható Székesfehérváron a megyei levéltárban. Érdekes olvasmányt jelent azoknak, akik érdeklődnek a múlt iránt, és értékes forrásmunkát azok számára, akik helytörténeti kutatásokkal foglalkoznak. Hetényi István Gondolat-kiadványok 1986-ban mintegy 130 kiadvány jelenik meg a Gondolat Kiadó gondozásában. A sokszínű kínálatból emelnénk ki néhányat, amelyek méltán tarthatnak számot az érdeklődésre. Simonyi Károly kultúrtörténete című A fizika műve immár harmadik alkalommal jelenik meg. Richard Leaky— Roger Levin: Fajunk eredete című könyve az emberi nem fejlődését mutatja be. Újra megjelenik magyarul Sigmund Freud: Bevezetés a pszichoanalízisbe című munkája. Régóta hiányzik könyvpiacról egy rövid terjedelmű összefoglaló hazánk történetéről. Ezt a hiányt pótolja a Hanák Péter szerkesztésében megjelenő, Egy ezredév című könyv. A sok kitűnő művelődéstörténeti kiadvány közül kiemelkedik Köpeczi Béla: A francia felvilágosodás c. munkája, amely az Európa Nagy Korszakai sorozatban lát napvilágot. Téchy Olivér Buddha c. könyve sok évtized után az első magyar nyelvű feldolgozása Buddha életének. Az elveszett otthont keresve Bruck Edith tizenhárom éves, amikor egy barna füzetbe elkezdi írni önéletrajzát. Magyarországról Csehszlovákiába, majd Izraelbe vetődik, végül Olaszországban telepedik le. Többszöri nekirugaszkodás után, 1959-ben tesz pontot a mű végére. Az eltelt idő nem vált az írás kárára. Gondolatilag érett alkotás, s az élő beszéd közvetlenségével szól az olvasóhoz. A fegyelmezett szerkezet néhány átható ellentétre épül: a szegény zsidó családba született lány elveszett otthonát keresi, de szüntelenül vándorolnia kell; szeretetre, békére vágyik, de szerettei elpusztulnak, elhagyják vagy megcsalják, nem lel nyugalmat sehol. A naplójegyzet tárgyilagos hangja helyenként líraivá szelídül. Mint amikor visszatekint a családi házra, a deportálás előtti pillanatban: „Az ablak előtt a szomorúfűz a földig hajolt, ágai akasztott emberek, lelógó halott karok voltak .. . Kéz a kézben, élettelenül mentünk. Minden zsidó családot felvertek álmából.” Értetlenül figyeli (a gyermek) a felnőttek más népekkel szembeni előítéletét. Nem hisz a hamis általánosításban, hiszen találkozott segítőkész németekkel is, akik szégyellték a koncentrációs táborokat. A barakklakókat elnyomorítják az embertelen viszonyok. Pátosztalanul ábrázolja az üldözöttek világát. „Nahát látod, ott van a krematórium, ahol elégett az anyád! Ahogy az enyém is és az egész családom!... Mit csináltatok ti, miközben mi itt döglődtünk évek óta? Ültetek a tűz mellett, ettétek a húsvéti maceszt. És a kedves magyarjaitok miért engedték, hogy idehozzanak?” - kérdezi a tizenkét éves kislánytól Alice, a rabból lett felügyelő. Bruck Edith nem vádol és nem átkozódik. A szegények és a szenvedők szemérmével idézi fel a világháborút, a felszabadulás utáni újrakezdés nehézségeit. A naplóhoz kapcsolódó négy elbeszélés a felidézett korszak egy-egy epizódját eleveníti fel a szegény család hétköznapjaitól a fiatal lány izraeli magányáig. A Ki téged így szeret az olasz könyvpiacon azonnali sikert és szakmai elismerést hozott az írónő számára. A magyar olvasók is szeretettel fogadták Bruck Edith naplóját - második kiadásban jelent meg a téli könyvvásárra. (Európa Könyvkiadó, Femina sorozat) — gm — 4 Januárban „kezdik folytatni” Új sorozatok a tévében A televíziók műsoridejéből jelentős részt foglalnak le a sorozatok. Kedveljük a hetente jelentkező folytatásokat, de a lazán egybefüggő, epizódokból álló műsorokat is. Januárban újabb filmsorozatokat bocsát útjára a televízió. 11 részes NSZK tévésorozat indul Egészen normális őrület címmel. Fiatal házaspárról lesz szó, akik sem egymással, sem egymás nélkül nem tudnak élni. Hogy mi a megoldás? Erre kaphatunk választ csütörtökönként a II. műsorban. Az Aphrodité-örökség című nyolcrészes angol filmsorozat sugárzására kedd esténként kerül sor. A történet színhelye a legendás hírű Ciprus szigete. Ide érkezik hősünk, testvére halálhírére. Csakhamar kiderül, hogy bátyja nem baleset, hanem bűnügy áldozata lett. A többit megnézhetjük a tévében. Folytatódik a december végén indult James Stewartsorozat. Az amerikai filmművészet nagy egyéniségének fél évszázadot átívelő pályáját idézik a sorozat következő filmjei. Honnan tudjátok?, állt fel a barátja, még soha nem futott hosszútávon, hátha bírja. Hátha nevű ló nem indul, szóltak még utána, de ezt már nem hallhatta, mert a tarijába mélyedve baktatott le a lépcsőn. Ő meg utána libbent. A szaklap természetesen lart tippelte az első helyre, mögötte pedig az Időmérő, Ihlet, Irán sorrendet tartotta valószínűnek. Ihar, Időmérő, Ihlet, Irán. Ennek az alliterációnak nem volt ritmusa. Meglepte, hogy a barátja a százas kasszához furakszik, hiszen jobbára kisebb címletekben játszott. Persze ezúttal sem jutott el az ablakig, csak addig nyomakodott, hogy ráláthasson a gépre. Haragudott ezért a barátjára, neki amíg élt, ez nem volt szokása, részint mert megalázónak tartotta, hogy mások játékát lesse, részint pedig mert irigyelte azokat, akik ezreseket költhettek egy-egy futamra. Most mindenesetre felemelkedett egy csöppet, hogy ő is lásson. Ihar volt a kasszafavorit, s várakozásának megfelelően leginkább időmérőt játszották mögé, bár egy tájékozottnak ismert fogadó a két ló sorrendjét ötezer forintért megfordította. Helyezettként ötszáz, néha ezer forintért ihlet és — ritkábban — Irán startszámát is beütötték a gépbe, de győztesnek alig fogadták őket, s akkor is legfeljebb egy-egy százasért. Iharra viszont ömlött a pénz. A maga részéről — noha korántsem volt a számára fárasztó a lebegés — már unta. Inkább a fogadókat kezdte figyelni, a nagy pénzűeket. Tudta, hogy többször nyernek, mint ahányszor vesztenek, s ezt korábban sem tartotta rejtélyesnek, hiszen ennek a kasztnak információk megvásárlására is tellett. De alaptőkéjük eredetét, a foglalkozásukat, no meg azt, hogy miképpen képesek sápadt, ám rezzenéstelen arccal akár ötezer forintot is elveszíteni egy-egy versenynapon (s főként, hogy miből képesek újabb tízezrekkel fogadni a következőn), ezt jelenlegi állapotában sem tudta megfejteni. A barátja felkapta a fejét. Némi moraj is jelezte, hogy a kasszánál valami megváltozott! Igen! A gép ugyanúgy zúgott, s ugyanúgy ontotta a tiketteket, mint eddig, de Ihar és időmérő startszáma — a négyes és az egyes — hátrébb szorult a fogadási kombinációkban, Ihlet és Irán — a nyolcas és az ötös — végképp kimaradt belőlük, s az élre, a tikettek első helyére egy nem tippelt, sokáig legfeljebb helyezettnek játszott ló száma került: a hármas. Hármas-négyes, hármas-egyes, most ezt rúgta a gép. Ifiúr! Ezt súgták-mormolták az emberek. Ifiúr nyer! Hírvivők indultak rohanva a kisebb címletű pénztárak felé. Ifiúr! Platzra?, kérdezték a hozzáértők. Előre!, hangzott a válasz: Ifiúr, csak előre! Mintha a tömeget valamiféle elektromosság bolydította volna, tolakodók bomlasztották az ablakok előtti párhuzamos sorokat, papírpénzt dobtak le a páholyból ismerőseiknek, akik a pénztárakig már nem juthattak el, a tribünök alatt egyszerre minden vibrált és lüktetett. A fordulat drámaisága az értők közül egyedül őt, s csak azért nem kavarta fel, mert fizikai valójához kötődő képességeit ezúttal nélkülözni volt kénytelen. A fordulat jelentőségét azonban így is felismerte. A fogadókat Ifiúr esetleges derbygyőzelme nem mindennapi nyerési lehetőséggel kecsegtette. Ifiúr nem volt esély. Ezen a távon — az eddigi legjobb teljesítmények alapján — Iharnak legalább negyven méterrel meg kellett előznie. időmérőtől pedig a Tavaszi Díjban is vereséget szenvedett. Ifiúr javulása feltételezhető volt ugyan, de még ebben az esetben is legfeljebb a kitartó ihletnek, valamint a gyors Iránnak lehetett ellenfele. Ám Ifiúr győzelme mégsem volt teljesen elképzelhetetlen, hiszen néhány kisebb versenyen a derby többi résztvevőjét könnyedén utasította maga mögé, tapasztalt idomárhajtója nyugdíjazás előtt állt, lehet, hogy éppen erre a futamra spórolva nem erőltette eddig a lovát, mert utolsó versenyévében derbygyőzelemmel szeretné pályafutását megkoronázni. Már csak öt perc volt hátra a futam indításáig, amikor végre a barátja is elhatározta magát. A tízforintos kasszák felé csörtetett, majd beállt az egyik sorba. Amíg a sor haladt, a pénzét is elővette, mégpedig szűz pénzt, ez látnivaló volt, mert nem a nadrágzsebébe, hanem a tárcájába nyúlt érte. A vélhetően kölcsönből eredő bankjegyekből egyet némi megfontolás után visszacsúsztatott, ami annak a jele volt, hogy nehezen szerezte őket, bizonyára azért is késett. Három darab százassal a kezében lépett az ablakhoz, hússzor kérte a hármas-nyolcast, tízszer a hármas-ötöst. Az ezt megelőző lelki tusáról csak a fogadás módja árulkodott, a barátja nyilván az utolsó pillanatban döntötte el, hogy nem aprózza különféle kombinációkra a pénzét, hiszen az Ifiúr—ihlet sorrendet kétszázért, az Ifiúr—Irán sorrendet százért az első kasszánál is megjátszhatta volna. Súlyos és rendkívül kockázatos döntés volt ez, mert nem pusztán Ifiúr győzelmének feltételezésén alapult, hanem azon a minden józan megfontolást nélkülöző elképzelésen is, amely szerint a kimagaslóan esélyes bart és időmérőt három ló előzi majd meg a célban. Természetesen a tribünre is követte a barátját, ha már ő maga nem fogadhatott, legalább a társaságában szerette volna végignézni a versenyt. A szokatlanul zsúfolt lelátón rengeteg ismeretlent vélt felfedezni, mintha a halála óta észrevehetően gyarapodott volna a fogadók tábora. Futólag felötlött benne, hogy a nagymenők által egy-egy futamra költött ezresek és az ügetőpálya újdonsült látogatóinak száma egymással egyenes arányban növekedhetett, mintha bizony a jómódú kevesek anyagi gyarapodása növelné a Fortuna megkísérlésére áldozó, szerencséjükben bízó kispénzűek hadát. Ezen persze nem sokat meditált, mert a rajthoz szólították a fogatokat. Ifiúr-Ihlet-Irán, Ifiúr-Ihlet-Irán, mormolta alig hallhatóan maga elé a barátja, amikor a lovak a felvezető autó mögött megindultak: Ifiúr-Ihlet-Irán, Ifiúr-Ihlet-Irán. Ennek valóban volt ritmusa, s bár pentameterként meglehetősen sántított, a barátja skandálása az ismert disztichon második sorára emlékeztette, valószínűleg azért is, mert a lovak a túlsó oldalon, tehát a temetőfal mentén trappolva közelítették a rajtvonalat. Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak ! Megcselekedtük amit — megkövetelt a haza ... Ifiúr-Ihlet-Irán — Ifiúr-Ihlet- Irán, skandálta még mindig a barátja, de most már gyorsuló tempóban, mert odaát a lovak is gyorsítottak. Húsz méterrel a rajtvonal előtt meglehetősen szétszóródott a mezőny, s amint az várható volt, Irán hajtója nagy lendülettel vezényelte lovát az élre: a legbelül ügető időmérő megpróbált vele lépést tartani, hogy a rajt után vezető pozícióban őrizhesse meg a karriert. Ihlettel óvatosabban gyorsítottak; Ifiurat visszafogták, hogy a rajtot követő első kanyar tülekedésétől megkíméljék. Ihar lassan kapott lábra, s valamelyes hátránnyal követte a többit. A rajt pillanatában Ifiart kereste a tekintetével, de a szeme sarkából látta, hogy időmérőt a túl gyors kezdés vágtára készteti, ugorj!, ugorj!, hallotta még a barátja örömteli hangját, aztán ... Aztán nem tudta, hol van. (Folytatjuk) ACZÉL GÁBOR: IFIÚR