Dunaújvárosi Hírlap, 1986. március (31. évfolyam, 18-25. szám)

1986-03-18 / 22. szám

1986. március 18., kedd Új oktatási törvény A Társadalmi Szemle új száma Vajda György elemzi az emberi tényező szerepét a gazdasági fejlődésben. Ki­mutatja, hogy a legfejlettebb országokban a nemzeti jöve­delem növekményének na­gyobb hányada származik tudásból és hozzáértésből, mint beruházásokból. A 20. század második felé­ben az ipari és mezőgazda­­sági termelésben, az energe­tikában és a közlekedésben bekövetkezett technikai fej­lődés, valamint a városok gyors terjeszkedése követ­keztében a világ legtöbb or­szágban mindinkább gyobb mértékűvé váltak a a­környezeti ártalmak. Ábra­a­hám Kálmán áttekinti az állam környezetvédelmi fel­adatait és lehetőségeit. Gazsó Ferenc átfogóan megvilágítja az 1986. szep­tember 1-vel hatályba lépő új oktatási törvényt, 1985-ben a gazdaságirá­nyítási rendszer több elemét módosították. Új rendeletek jelentek meg a vállalat jö­vedelem- és keresetszabályo­zásáról, a pénzforgalomról és a bankhitelről, hogy csak a legismertebbeket említsük. Változott ennek megfelelően a szakszervezet vállalaton belüli szerepköre is. Ennek első tapasztalatait összegzi Nyikos László. A szövetke­zeti forma előnyös oldalai­nak kibontakozását akadá­lyozó hátrányokról ír Kovács Sándor. A Tanácsköztársaság meg­döntését követően ritkán tel­tek el napok, hetek, hónapok anélkül, hogy valahol az or­szágban ne került volna sor összecsapásra a munkások és a tulajdonosok vagy megbí­zottaik között. Sipos Péter megvilágítja az ipari mun­kásság két világháború kö­zötti gazdasági harcainak alakulását. A Vöröskereszt szervezi Tanfolyam gondozónőknek A házi szociális gondozó­­szolgálat tiszteletdíjas főfoglalkozású és gondozónőinek szervezett tanfolyamot Vöröskereszt városi vezető­­­sége. A március végéig tar­tó felkészítőn — egyebek kö­zött — szociálpolitikai kér­désekről, ellátási és segélye­zési lehetőségekről, a nyug­díjasházban, a szociális ott­honban és az öregek napkö­zi otthonában végzett ápo­lási munkákról, a házi szo­ciális gondozónők minden­napos gyakorlati tevékeny­ségéről esik szó. A tanfo­lyamon — amelynek tegnap délelőtti előadásaira a Ma­gyar Vöröskereszt képviselői is ellátogattak , a város­ban és a környékbeli közsé­­­gekben dolgozó gondozónők vehetnek részt. A Dunaszöv ÁFÉSZ számadása Fontos és nehéz feladat A környékbeli községek több mint ötvenezer lakosá­nak ellátását meghatározza a alapvetően 15 község üzlet- és vendéglőhálózatát fenntartó Dunaszöv ÁFÉSZ tevékenysége. Hogyan gaz­dálkodott a fogyasztási szö­vetkezet a most zárult VI. ötéves tervben, s a múlt esz­tendőben, arról adott számot szombaton Ercsi nagyközség művelődési házában Szabó István elnök és az ÁFÉSZ vezetősége. Az öt évvel ez­előtti zilált gazdasági hely­zet lényegesen javult, ám a forgalom csaknem stagnált a múlt évben, a tervezettnek 94 százalékát érte el. A nye­reség 31,8 millió forint lett, megközelítette a tervezettet. Nehezítette a szövetkezet gazdálkodását, hogy a leg­utóbbi öt évben mérésklő­­dött az iparcikkek, és nőtt az élelmiszerek részaránya az összforgalomban. Ez utób­biakon több a költség, keve­sebb a haszon. Eredményessé vált viszont — szerződéses üzemeltetés révén — a ven­déglátó-ágazat, amely a nye­reség több mint negyedét produkálta. Javították gazdálkodás eredményességét a az ipari ágazatok. A Dunaszöv ÁFÉSZ a VII. ötéves tervben a forgalom 35 százalékos, a nyereség 66 százalékos növekedésével számol, s célul tűzte ki az iparcikkforgalom arányá­nak növelését, az üzletháló­zat korszerűsítését. Ez utób­bira előreláthatóan 40—50 millió forintot fordítanak a következő öt évben. Élese­dik a konkurencia a vendég­látásban a magánszektor és a szövetkezet között (napja­inkban 17 maszek cukrászda, büfé, presszó, kifőzde nyílik a körzet falvaiban), amire aktív üzletpolitikával kell felkészülni. Fontos feladat még a felvásárlás — az ér­dekeltségi rendszer módosí­tásával egybekötött — kor­szerűsítése. A küldöttértekezlet vitájá­ban Lakatos Ferenc a felvásárlás Iváncsán tapasz­talt nehézkességét kifogásol­ta. G­u­b­i­c­z­a Tibor töb­bek között szóvá tette, hogy a pusztaszabolcsi benzinku­tat mielőbb alkalmassá kell tenni szuperbenzin árusítá­sára is, s kérte, hogy adjon meg minden segítséget az ÁFÉSZ az adonyi néptánc­­együttek kilátásba helyezett nyugat-európai turnéjához. Matkovics László Bes­­nyő második élelmiszerbolt­jának megépítését sürgette, Imre Györgyné a kisapo­s­­tagi élelmiszerbolt dolgozói­nak jó munkáját dicsérte, Tóth Endre a pusztaszabol­csi bolti pénztárosok gond­jait ecsetelte, K­oh­n János pedig az Ercsi nagyközség­ben megnyitott agrohobbi üzlet áruválasztékát dicsérte, javasolva egyúttal a régi vasbolt profilmódosítását, és szóvátette, hogy sok porté­káért Ercsiből Pestre kell utazni. Elismerően szólt a városi tanács nevében a Dunaszöv ÁFÉSZ elmúlt öt évben vég­zett munkájáról Dömötör Lajosné, a városi pártbizott­ság munkatársa, külön hangsúlyozva a falvak eljá­ts­zásának fontosságát és ne­hézségeit. A küldöttgyűlés végül megválasztotta újabb öt évre a Dunaszöv ÁFÉSZ elnökévé Szabó Istvánt, elnökhe­lyetteseivé Somogyi Pé­tert és Tóth Lászlót. (csgy) A Dunaszöv ÁFÉSZ Ercsiben levő mezőgazdasági szakboltja nem­csak a helybeliek kedvelt bevásárlóhelye Egyéni érdekük is kiszolgálni a termelőket A piackutató csoport ápri­lis 1-től hivatalosan is a vál­lalkozási osztály részeként dolgozik. Ezzel újabb lépés történik a 26-os Állami Épí­tőipari Vállalatnál a válla­lati szervezet korszerűsítése területén. A csoport tulaj­donképpen már évek óta működik, hiszen már évek óta versenytárgyalás során dől el, melyik építőipari cég kap megbízást egy-egy fel­adatra. Az élet diktálta hát, hogy kialakítsanak egy ilyen csoportot, amely mostantól szervesen illeszkedik majd a vállalati struktúrába. A csoport feladata, hogy megkeresse azokat a munká­­kat, amelyek biztosítják a gazdaságos termelést. — Az a feladatunk, hogy teljes mértékben kiszolgál­juk a főépítésvezetőségeket. Már a munkák kiválasztása, előkészítése során együttmű­ködünk az érintett egység szakembereivel és a feladat teljesítéséig szoros kapcsola­tot tartunk — mondja Kiss Győző osztályvezető. E kapcsolattartás új for­mája valósul meg a jövő hó­naptól. Négytagú teameket hoznak létre, amelyekhez két-két főépítésvezetőség tar­tozik. — E teamek állandóan az illető főépítés­vezetőségek rendelkezésére állnak, tulaj­donképpen ők a koordináto­rok a központ és a munka­helyek között. Anyagi ösz­tönzésük a főépítésvezetősé­gek eredményétől függ, így egyéni érdekük is lesz az egységek gazdaságos terme­lése — szögezi le az osz­tályvezető. Az új szervezeti felépítés előnye az is, hogy teamek egy-egy munkára is alakít­hatók, létszámuk a feladat nagyságától függően növel­hető. Több mint háromszáz kocsit adtak el Az ár jó vevőcsalogató Vadonatúj — GP-s rend­számú — Trabant kelleti magát a papírgyár melletti használtautó-telepen, egy IV- os Wartburg és egy ugyan­ilyen korú Lada, valamint egy sor rendszám nélküli Zuk, Aro, IFA, Nysa és Ro­­bur társaságában. A nyolcvanezerbe kerülő új Trabant egyből gazdára talált. Kiszli Pál éppen ar­ról beszél az eladóval, mit hogyan kell intéznie, hogy mielőbb vihesse a kocsit. A vételár három százaléka, az átírási költség egyben a fog­laló. Ezért öt napig tartják a kiszemelt autót. Az új gazda, szerencsés vásárlásáról a következőt mondja: “ A közelben dol­gozom. Munka után csak­nem naponta benéztem, akad-e kedvemre való kocsi. Jó, hogy létezik ez a telep. Percekkel később egy IFA sofőrje tudakolja, mennyire értékelik az általa vezetett járműt. Rövid szemrevételez­­és és számolgatás előzi meg a választ, amit így köszön meg: — Lehet, hogy ügyfe­lük leszek nemsokára. Minő­ségi cserét akar végrehajta­ni a vállalat. Én meg azt fontolgatom, vevő legyek-e erre az IFÁ-ra? A múlt év májusa óta, amikor megnyitotta hasz­náltautó-telepét a munkás­­szövetkezet, több mint há­romszáz négykerekű cserélt itt gazdát, átlagosan három­heti várakozási idő után.­­ A vételártól és a mű­szaki állapottól függ, hogy melyik kocsi mennyi idő alatt kel el. Ha a tulajdonos sokat kér autójáért, csak bi­zományba vesszük át. Ha ez­alatt nem akad rá vevő, vagy visszaviszi, vagy leér­tékeljük — mondja Polák József telepvezető-helyettes. Nem rossz üzlet ma autó­val kereskedni. A leadott vállalati teherkocsikra 8—12 százalék, a személyautókra 4—6 százalék árkülönbözet számítható fel. Most, a tavasz közeledté­vel a havi egy—másfél mil­liós forgalom megélénkülé­sével számolnak. Nő a ma­gánfuvarozók érdeklődése, és nem kevés család ilyenkor szánja rá magát a kocsivá­sárlásra. A szabadpiacinál alacsonyabb telepi ár — vallja Polák József — a leg­jobb vevőcsalogató. Cs. Gy. Ászári ragasztó A félév végére befejezik a tavaly megkezdett rekonst­rukciót Szeszipari a Szabadegyházai Vállalat Ászári Üzemegységében, a csaknem százéves keményítőgyárban. 280 millió forintos költség­gel felújították az épülete­ket, kicserélték a termelő­berendezések egy részét, új gépeket szereltek fel, kor­szerűbb technológiát vezet­tek be. Ászáron készítik majd — egyebek között — a hazai papíriparnak azokat a különleges ragasztókat, melyek előállításával évente csaknem egymillió dolláros devizakiadástól mentesítik a népgazdaságot. ' G| Gratuláció Ez a cseppnyi rossz hangulat évek óta, szinte minden nagy ünnepünk, jeles napunk után elfog. Belekeveredik a legjobban sikerült megemlékezések utáni örömbe is . És szorongással tölt el, ha azokban a napokban találkozok valakivel megszámlálhatatlan ismerőseim közül. Sosem tudom, kit tüntettek ki az ünnep alkalmából ki­­sebb-nagyobb érdemrenddel, plakettel, oklevéllel. Ha le­het, kerülöm is a témát, pedig sokszor látni vélem az is­merősöm szemében a várakozást, hogy majd gratulálok neki. Legtöbbször akkor tudok meg valami biztosat ismerő­seim kitüntetéséről, amikor szemrehányást tesznek nekem. X. Y. díjáról bezzeg említést tett az újság — az ő sokkal nagyobb elismerését viszont nem közölte. Haragszunk rá? Vagy hanyagok vagyunk? Hadd mondjam el most valahány ismeretlen ismerő­sömnek, hogy a legtöbb esetben sem harag, sem mulasz­tás nem terheli lelkiismeretünket ilyen esetekben. Tapasz­talatból tudom, hogy a leggondosabb előre­készüléssel, a hetekkel előbb elkezdett információgyűjtéssel is képtelen­ség megszerezni az összes kitüntetendő vagy kitüntetett nevét a dunaújvárosi telefonkönyvben oldalakon át sorolt vállalatok és intézmények számtalan gazdasági, társadalmi szervezetétől, vezetőjétől, nem is beszélve a városkörnyéki községekben élőkről, vagy a nagyvállalatok helyi kirendelt­ségein dolgozókról. Csak egy példa: az egyik­­ rangos ki­tüntetés tulajdonosa után két napot „nyomoztam” pedig tudtam a nevét, s azt is, hogy melyik vállalatnál dolgozik — csak a pontos beosztása hiányzott. Sehol nem tudtak róla, mert nem ők terjesztették fel kitüntetésre. Úgy vélem, a kitüntetéshez hozzá tartozik a közösség elismerése is: a közvetlen munkatársaké, és az ismerősöké, szomszédoké, a nagyobb közösségé is. S ha valaki évek hosszú munkájával rászolgált arra, hogy átvehesse kitün­tetését, azt is méltán érdemli meg, hogy erről mindannyi­an tudomást szerezzünk. Ez pedig csak azokon múlik, akik őt kitüntetésre java­solják. Nem csak a plakett és az oklevél, esetenként a pénzjutalom átadásáig kellene becsülniük kitüntetettjüket — a tiszteletre érdemes jó hírt közzé tenni is rajtuk mú­lik. Addig is, míg ezt minden kitüntető felismeri, gratulá­lok minden, előttem még ismeretlen kitüntetettnek. Ők megérdemlik. (P) Zárszámadás Besnyőn A korábbihoz képest sze­rényebb eredményekről ad­hatott számot a pénteken megtartott zárszámadó köz­gyűlésén a besnyői Sallai Imre Termelőszövetkezet ve­zetősége. A gazdaságot az előző években aszály sújtot­ta, tavaly pedig jégverés pusztította a veteményeket. A nehézségek ellenére a nö­vénytermesztés árbevétele a tervezett 68 millióval szem­ben 84,5 millió forint lett. Ami az állattenyésztést il­leti: tej- és hústermelésben az előző évihez hasonló szín­vonalon teljesített a gazda­ság. A sertéshizlalás viszont nagyon sokat rontott az ága­zat eredményein. A közgyűlésen az idei ter­vekről is esett szó: a tava­lyinál 3 millió forinttal több, 23,7 milliós nyereségre szá­mítanak. Innováció és vállalkozás Innováció és vállalkozás címmel ifjú Marosán György, az MSZMP KB tu­dományos és kulturális osz­tályának munkatársa elő­adást tart holnap délután 3 órakor a Vasmű Klub nagy­termében. Az előadás után konzultáció lesz. A rendez­vény házigazdája a Szerve­zési és Vezetési Tudományos Társaság Dunaújvárosi Szer­vezete. Barátokkal találkoztunk Együtt töltött, dolgos évek 1945 májusában érkeztem haza, Bajára. Siralmas ál­lapotok uralkodtak, munkát kerestem. A régi munkahe­lyemen próbálkoztam, de nem sok eredménnyel. Vár­­tam-vártam, míg egy hónap múltán szovjet katonák ke­restek munkásokat. A Duná­ban maradt roncsokat kel­lett kiszedni. Azonnal jelent­keztem, mit bántam én a fizetést meg az ellátást! Gondoltam, valamit csak kapunk enni! Otthon sem­mink sem volt. Tele volt a folyó hajók, uszályok roncsaival! Mielőtt elkezdtük volna a munkát, gyorsan szereztem egy szó­tárt, mert én csak magyarul beszéltem. Az első napokban idegenül mozogtam a szovje­tek között. Az ételeik is szo­katlanok voltak: reggelire mindig csája (tea) volt ribá­­val (hallal). Adtak vajat is, én legszívesebben azt ettem, cukros kenyérrel. Ebédre leggyakrabban káposztale­vest kaptunk. Második fo­gásnak pedig kását, húskon­zervvel keverve. Vacsorára rendszerint levest meg egy darab szalonnát tálaltak. Esténként, a munka vé­gén előszedték a szovjetek a harmonikát meg a balalaj­­kát és énekelni kezdtek. Több szólamban, nagyon szé­pen. Nagyon megszerettem őket, rengeteg emlékem van az együtt töltött időről. Ne­héz is volt a búcsú 1949 szeptemberében, de Harminc év múlva a Be­vonattal Leningrádba utaztam. Magam sem hit­tem volna, hogy ennyi idő után találkozom a hajdani munkacsoport kapitányával. Hívott: a­­ fiának éppen az­nap volt az esküvője. Cso­portunk programja miatt nem tudtam elmenni, de ki­cseréltük a címünket. Hiszen találkozhatunk mi még ... Kálmán László

Next