Dunaújvárosi Hírlap, 1986. június (31. évfolyam, 44-51. szám)

1986-06-03 / 44. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Miniszterhelyettesi szemle a kokszolónál Minden van —idő nincs — Minden van, csak idő nincs — állapította meg az egyik felszólaló a kokszoló­mű építőinek pénteki tanács­kozásán. Valóban, ha novem­ber elején kokszot akarnak gyártani az új blokkban, ak­kor ugyancsak szorít az idő. A kokszolómű beruházó, kivitelező, tervező vállalatai­nak képviselői a februári mi­niszterhelyettesi szemlén döntöttek úgy, hogy megpró­bálják tovább rövidíteni az átadási határidőt, s mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy ez év végén már próbaüzemelhessen a létesít­mény. A múlt hét pénteki szemlén erről a vállalkozás­ról adtak számot. Az érte­kezleten részt vett dr. Vörös Árpád ipari miniszterhelyet­tes, az ÉVM, a megye és a város vezető testületeinek több képviselője. Dr. Szabó Ferenc vezérigazgató köszön­tötte a megjelenteket, majd Bozsik Imre műszaki igaz­gató, vezérigazgató-helyettes számolt be a beruházás hely­zetéről. Mint elmondta, az év ele­jétől májusig 1300-ról 1800- ra emelkedett a beruházáson dolgozók száma, azonban még további átcsoportosítás­ra, nyújtott műszakokra, a szombat-vasárnapi műszakok bevezetésére van szükség, hogy a munkákkal időben elkészüljenek. Ehhez kérte a kivitelezők segítségét. Kriti­kus pont a vegyiüzemek, a kettős porülepítő, valamint a villamos berendezések, mű­szerek szerelése, illetve ezek meggyorsítása. Ugyancsak gyorsítani kell a kokszosztá­lyozó szerelését is. Bozsik Imre hangsúlyozta, hogy a szükséges létszám jórészt rendelkezésre áll, s kiképzésük is megtörtént. Folyamatosan készülnek technológiai utasítások, sza­­­bályzatok, akárcsak a kar­bantartási és munkavédel­mi, tűzvédelmi előírások. Legtöbb hozzászóló egyet­értett az év végi határidő teljesíthetőségével, de meg­lehetősen nagy vita alakult ki egyes feltételek kérdésé­ben, így a védőburkolat el­távolítása az új blokkról, csak akkor indokolt, ha ab­szolút biztos a novemberi próbaüzemelés. (Különben az időjárás viszontagságaival szemben védtelen marad a még teljesen ki nem szárított blokk, ami jóvátehetetlen károkat okozhatna. (Késnek egyes munkaterületek átadá­sával, még mindig vannak zökkenők a tervszolgáltatás­sal, meglehetősen nehézkes a helyszíni szerelési, kivitele­zési munkák koordinálása. Esetenként hiányzik a már elkészült egységek „hideg­forgatásához” szükséges vil­lamos energia. A tanácskozáson megálla­podtak abban, hogy egy hé­ten belül, a novemberi ha­táridőt figyelembe véve, részletes ütemtervet készíte­nek. Ugyancsak egy héten belül társulási ülésen dönte­nek — a legfontosabb kivite­lező vállalatok részvételével két éve társulást alapítottak — a blokk védőburkolatá­nak eltávolításáról. A legrö­videbb időn belül bevezetik a helyszíni, napi koordiná­ciós értekezleteket. Többen felvetették, hogy a feladatokat rangsorolni kel­lene, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket min­denképp el kell végezni az üzembe helyezés érdekében. Az az álláspont kerekedett felül, hogy nem a minimáli­san szükséges feladatokat kell rangsorolni, s a döntő szempont a biztonságos üzembe helyezés! — Stossek — Az újságban olvastak róla Szép lesz csak azért is idestova három hónapja, hogy nálunk is megalakult a Városszépítő és Védő Egye­sület. Ennyi idő alighanem elég arra, hogy vezetői min­den előkészületet, szervező­­munkát elvégezzenek és megkezdődjön az érdemi munka. Fűnyíróra gyűjtöttek Az egyesület nevéből ki­derül: vezetői, létrehozói a város szépítését tartják el­sődlegesnek. Mindemellett — jegyzi meg Tóth László, a főiskola igazgatói hivatalá­nak vezetője, az egyesület titkára —, természetesen a környezet, a régiségek vé­delme sem közömbös. Öt szakbizottságot hoztak létre, a városépítő, a szépítő, a ne­velési és propaganda, a kör­nyezetvédelmi, valamint a régészeti és hagyományőrző szakbizottságot. Hogy munkájuknak máris van látszata, azt a titkár egy példával bizonyítja. — A Béke városrészben egy városrész-szépítési ver­senyt hirdettünk, amely március végén kezdődött és e hónap közepéig tart. A lakók tanácstagi körzeten­ként rendbehozzák a parko­kat, a lépcsőházakat. Az eredményt pontozzuk, s legszebb, leggondozottabb ut­a­sok lakói játék- és sport­szereket, díszfákat kapnak jutalmul. Hogy a lelkesedés meddig tart, azt most még csak ta­lálgatni lehet, egy azonban biztos: a kezdeti ,,lépéseket” komolyan veszik. Vannak olyan lépcsőházak, amelyek lakói pénzt adtak össze, amelyen fűnyírógépet vettek, hogy rendben tarthassák a parkokat. Mások virágpalán­tát ültettek, sokáig hiába várva az IKVGV által ígért virágládákra. Igazságérzetem ugyanis azt diktálja, hogy a parkok gon­dozását, a fűnyírást, virág­ültetést, lépcsőháztakarítást az arra hivatott vállalatnak kellene elvégezni. Az egyesület vezetői tudják, amit magukra vállal­i­­tak, az több — akár négy-öt — intézmény, szerv, vállalat dolga (lenne). — Nem akarjuk sokadik­ként velük együtt ugyanazt végezni — magyarázza Bene Károly, nyugdíjas iskolaigaz­gató, az egyesület elnöke —, csupán koordináljuk egyik­másik tevékenységét, illetve amit senki nem vállal el, azt átvállaljuk, vagy a megoldá­sát kezdeményezzük. Az egyesület „fiatalsága” nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a kezdeti szerve­zőmunkán kívül még nem sok mindent tudnak fölmu­tatni, hanem abban is, hogy az intézmények, szervek nemigen számolnak vele. Az IBUSZ előtti parkolót pél­dául bővíteni akarja a váro­si tanács. Az egyesület veze­tői erről az újságból értesül­tek, a tervekbe ugyanis senki sem avatta be őket. Bene Károly azonban nem nyugo­dott bele, elvégre ehhez­­— és hasonló döntésekhez — már nekik is közük van. Vigyázzunk rá! Alighanem minden erőfe­szítés hiábavaló, s az önkén­tes városszépítők nemes szán­déka éppúgy kudarcba ful­ladhat, mint az arra hivatott vállalatok, intézmények, szervek igyekezete (?), ha a városlakók többségében nincs vagy továbbra sem lesz an­­­nyi lokálpatriotizmus, hogy vigyázzanak a meglévő érté­keinkre, javítsák, szépítsék azt, ami arra szorul. Az egyesületnek, eddig majd háromszáz tagja van, rajtuk kívül nyolcvanhárom vállalati, intézményi csoport és több mint ötven szocialis­ta brigád csatlakozott a vá­rosvédő, -szépítő munkához. Rajtuk és rajtunk múlik, hogy programjuk ne csak jól hangozzék, de jól látsszék is! Szűts Ildikó Magad uram . .. ... ha szolgád nincs. Vala­mi ilyesfélét gondolok én is az iménti példa hallatán. • Baracs, közelebb Ünnepelt Baracs 1986. má­jus 29-én. Hivatalosan is át­adták rendeltetésének az új utat, amely felére rövidíti a falu és Dunaújváros közötti távolságot. Húsz éve, hogy foglalkozni kezdtek a baracsiak, s kéré­sükre az illetékes szervek az út megépítésének gondolatá­val. Tíz éve, hogy társadal­mi összefogással elkészítették az útalap egy részét. Ám a folytatás — anyagiak hiányá­ban — váratott magára. Vé­gül a megyei tanács, a köz­lekedési tárca, a mezőgazda­­sági ágazat, a baracsi és a dunaújvárosi termelőszövet­kezet részt vállaltak a költsé­gekből és elkészült a rég várt út. Kedves műsorral köszön­tötték az ünnepet a baracsi úttörők, kifejezésre juttatva a falu lakóinak örömét, hogy ezután közelebb lesz hozzá­juk az uszoda, a középisko­­­la, a színházi előadások, s mindaz, amit a helyben és a környékben lakók számára nyújtani tud Dunaújváros. — cs — Mihail Gorbacsov hazánkba látogat Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meg­hívására, a közeli napokban baráti látogatásra ha­zánkba érkezik. ^ ■ ■ Összehívták az Országgyűlést Május 30-án, pénteken ülést tartott az Elnöki Tanács. Losonczi Pál tájékoztatta a testületet a közelmúltban, Finn­országban tett látogatásáról. Az Elnöki Tanács megállapította, hogy a látogatás és a nyílt, őszinte tárgyalások jól szolgálták mindkét nép érdekeit. A testület június 26-ra összehívta az Országgyűlést. A na­pirenden a tavalyi költségvetési terv végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény végrehajtását elemző beszámoló szerepel. A rossz idő miatt a Dózsa mozi előterében tartották meg pénteken az ünnepi könyhét városi megnyitóját. Szántó Pé­ter, az MMK igazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet, s az úttörőzenekar köszöntötte a résztvevőket (Riportunk az 5. oldalon) Színesben és fekete-fehérben kitört a vb-láz Kitört a vb-láz. A családi perpatvarokról nincs pontos statisztikánk, de annak utána néztünk, hány tévé került az otthonokba az elmúlt időszakban. A köl­csönző tíz színes készülékét már egy hónapja kibérelték, de a múlt héten már a feke­te-fehér tévék is elfogytak, összesen 133 készülék talált ideiglenes gazdára, havi 200—1500 forintért. Szép forgalmat bonyolítot­tak az áruházak is.­ A Kék Duna összes — 20-25 — ol­csóbb készüléke elfogyott, és tizenegynéhány drágább szí­nes tévé is gazdára talált. Jelenleg csak két drágább fajta kapható. A Skála a­ múlt héten közel ötven ké­szüléket értékesített és nyolc­féle színes tévé most is kap­ható. A szervizben elmondták, hogy a világbajnokság előtt a szokásosnál nagyobb volt a forgalmuk és türelmetleneb­bek az ügyfelek. Szombaton viszont alig volt bejelentés, és hétfőn délelőtt is arány­lag kicsi volt a forgalom. A vb tünete az is, hogy­ szinte minden vendéglátóhe­lyen feltűntek a színes té­vék. Az antennások ügyeleti rendje egyelőre nem válto­zott. » Harminckét év a katedrán Pénteken délután tar­tották a pedagógusnapi ünnepséget a vízmű kultúr­termében, ahol közel száz pedagógust részesítettek kitüntetésben eredményes munkája elismeréseként. A meghívottakat ünnepi mű­sorral köszöntötte a zene­iskola tanárainak kamara­­együttese. (A kitüntetettek névsorát lapunk 5. oldalán közöljük.) Az ember az első tanító­ját aligha felejti el. A ta­nítót, aki megtanított betűvetésre nem lehet ki­­ törölni emlékezetünkből. Geiszler Józsefné — aki a pedagógusnap alkalmából Kiváló Pedagógus kitünte­tést kapott — harminckét esztendeje tanít elsős és másodikos nebulókat. Nem tartja számon hány apró­ságot vezetett be a betűk és számok birodalmába, de a ma már felnőtt tanítvá­nyok naponta ráköszön­nek az utcán. 1980 óta a Római körúti II. Számú Általános Iskolában tanít. Egyszerűsége, szerénysége a beszélgetés elején zavar­ba ejt. (Némi büszkeséget keresek arcán, hangjá­ban, ez azonban hiábavaló, mert arcán, mondataiban nyoma sincs ennek.) — Én semmiféle nagy dolgot nem vittem véghez, csak dolgoztam, ahogyan sokan mások. Nagyon örü­­­­lök az elismerésnek, de egy kicsit rosszul is érzem ma­gam, hiszen olyan sokan végzik jól a munkájukat, s mégsem kapnak ezért ki­tüntetést — mondja és hosszasan néz maga elé. (Gondolatai messze kalan­dozhatnak, csak percek múlva folytatja.) — A Parlamentben vet­tem át csütörtökön, s orb­­­an édesanyámhoz utaztam Szigetszentmártonra. Azt hiszem, most bocsátotta meg igazán, hogy 1963-ban otthagytam a szülőfalumat, ahol közel egy évtizedig tanítottam. Dunaújvárosban a Barátság úti iskolában kezdtem, s ott dolgoztam 1980-ig. Nagyon jó kollek­tíva volt, remekül ment a munka. Aztán megnyílt ez az iskola, ahova együtt jött az igazgatóval jópár kolléga. Fontos, hogy ös­­­szeszokottság és jó hangu­lat legyen a tantestület­ben ez elengedhetetlen az eredményes munkához. Én a pályakezdés éveitől kezd­ve elsősökkel és másodiko­sokkal foglalkoztam. Cso­dálatos dolog megtanítani a gyerekeket írni, olvasni, számolni. Az iskolában tanítványai virággal köszöntötték, kollégái vele együtt örül­a­nek az elismerésnek. Még négy éve van a nyugdíjig. — virágh —

Next