Dunaújvárosi Hírlap, 1986. június (31. évfolyam, 44-51. szám)
1986-06-03 / 44. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Miniszterhelyettesi szemle a kokszolónál Minden van —idő nincs — Minden van, csak idő nincs — állapította meg az egyik felszólaló a kokszolómű építőinek pénteki tanácskozásán. Valóban, ha november elején kokszot akarnak gyártani az új blokkban, akkor ugyancsak szorít az idő. A kokszolómű beruházó, kivitelező, tervező vállalatainak képviselői a februári miniszterhelyettesi szemlén döntöttek úgy, hogy megpróbálják tovább rövidíteni az átadási határidőt, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez év végén már próbaüzemelhessen a létesítmény. A múlt hét pénteki szemlén erről a vállalkozásról adtak számot. Az értekezleten részt vett dr. Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes, az ÉVM, a megye és a város vezető testületeinek több képviselője. Dr. Szabó Ferenc vezérigazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Bozsik Imre műszaki igazgató, vezérigazgató-helyettes számolt be a beruházás helyzetéről. Mint elmondta, az év elejétől májusig 1300-ról 1800- ra emelkedett a beruházáson dolgozók száma, azonban még további átcsoportosításra, nyújtott műszakokra, a szombat-vasárnapi műszakok bevezetésére van szükség, hogy a munkákkal időben elkészüljenek. Ehhez kérte a kivitelezők segítségét. Kritikus pont a vegyiüzemek, a kettős porülepítő, valamint a villamos berendezések, műszerek szerelése, illetve ezek meggyorsítása. Ugyancsak gyorsítani kell a kokszosztályozó szerelését is. Bozsik Imre hangsúlyozta, hogy a szükséges létszám jórészt rendelkezésre áll, s kiképzésük is megtörtént. Folyamatosan készülnek technológiai utasítások, szabályzatok, akárcsak a karbantartási és munkavédelmi, tűzvédelmi előírások. Legtöbb hozzászóló egyetértett az év végi határidő teljesíthetőségével, de meglehetősen nagy vita alakult ki egyes feltételek kérdésében, így a védőburkolat eltávolítása az új blokkról, csak akkor indokolt, ha abszolút biztos a novemberi próbaüzemelés. (Különben az időjárás viszontagságaival szemben védtelen marad a még teljesen ki nem szárított blokk, ami jóvátehetetlen károkat okozhatna. (Késnek egyes munkaterületek átadásával, még mindig vannak zökkenők a tervszolgáltatással, meglehetősen nehézkes a helyszíni szerelési, kivitelezési munkák koordinálása. Esetenként hiányzik a már elkészült egységek „hidegforgatásához” szükséges villamos energia. A tanácskozáson megállapodtak abban, hogy egy héten belül, a novemberi határidőt figyelembe véve, részletes ütemtervet készítenek. Ugyancsak egy héten belül társulási ülésen döntenek — a legfontosabb kivitelező vállalatok részvételével két éve társulást alapítottak — a blokk védőburkolatának eltávolításáról. A legrövidebb időn belül bevezetik a helyszíni, napi koordinációs értekezleteket. Többen felvetették, hogy a feladatokat rangsorolni kellene, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket mindenképp el kell végezni az üzembe helyezés érdekében. Az az álláspont kerekedett felül, hogy nem a minimálisan szükséges feladatokat kell rangsorolni, s a döntő szempont a biztonságos üzembe helyezés! — Stossek — Az újságban olvastak róla Szép lesz csak azért is idestova három hónapja, hogy nálunk is megalakult a Városszépítő és Védő Egyesület. Ennyi idő alighanem elég arra, hogy vezetői minden előkészületet, szervezőmunkát elvégezzenek és megkezdődjön az érdemi munka. Fűnyíróra gyűjtöttek Az egyesület nevéből kiderül: vezetői, létrehozói a város szépítését tartják elsődlegesnek. Mindemellett — jegyzi meg Tóth László, a főiskola igazgatói hivatalának vezetője, az egyesület titkára —, természetesen a környezet, a régiségek védelme sem közömbös. Öt szakbizottságot hoztak létre, a városépítő, a szépítő, a nevelési és propaganda, a környezetvédelmi, valamint a régészeti és hagyományőrző szakbizottságot. Hogy munkájuknak máris van látszata, azt a titkár egy példával bizonyítja. — A Béke városrészben egy városrész-szépítési versenyt hirdettünk, amely március végén kezdődött és e hónap közepéig tart. A lakók tanácstagi körzetenként rendbehozzák a parkokat, a lépcsőházakat. Az eredményt pontozzuk, s legszebb, leggondozottabb utasok lakói játék- és sportszereket, díszfákat kapnak jutalmul. Hogy a lelkesedés meddig tart, azt most még csak találgatni lehet, egy azonban biztos: a kezdeti ,,lépéseket” komolyan veszik. Vannak olyan lépcsőházak, amelyek lakói pénzt adtak össze, amelyen fűnyírógépet vettek, hogy rendben tarthassák a parkokat. Mások virágpalántát ültettek, sokáig hiába várva az IKVGV által ígért virágládákra. Igazságérzetem ugyanis azt diktálja, hogy a parkok gondozását, a fűnyírást, virágültetést, lépcsőháztakarítást az arra hivatott vállalatnak kellene elvégezni. Az egyesület vezetői tudják, amit magukra vállalitak, az több — akár négy-öt — intézmény, szerv, vállalat dolga (lenne). — Nem akarjuk sokadikként velük együtt ugyanazt végezni — magyarázza Bene Károly, nyugdíjas iskolaigazgató, az egyesület elnöke —, csupán koordináljuk egyikmásik tevékenységét, illetve amit senki nem vállal el, azt átvállaljuk, vagy a megoldását kezdeményezzük. Az egyesület „fiatalsága” nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a kezdeti szervezőmunkán kívül még nem sok mindent tudnak fölmutatni, hanem abban is, hogy az intézmények, szervek nemigen számolnak vele. Az IBUSZ előtti parkolót például bővíteni akarja a városi tanács. Az egyesület vezetői erről az újságból értesültek, a tervekbe ugyanis senki sem avatta be őket. Bene Károly azonban nem nyugodott bele, elvégre ehhez— és hasonló döntésekhez — már nekik is közük van. Vigyázzunk rá! Alighanem minden erőfeszítés hiábavaló, s az önkéntes városszépítők nemes szándéka éppúgy kudarcba fulladhat, mint az arra hivatott vállalatok, intézmények, szervek igyekezete (?), ha a városlakók többségében nincs vagy továbbra sem lesz annyi lokálpatriotizmus, hogy vigyázzanak a meglévő értékeinkre, javítsák, szépítsék azt, ami arra szorul. Az egyesületnek, eddig majd háromszáz tagja van, rajtuk kívül nyolcvanhárom vállalati, intézményi csoport és több mint ötven szocialista brigád csatlakozott a városvédő, -szépítő munkához. Rajtuk és rajtunk múlik, hogy programjuk ne csak jól hangozzék, de jól látsszék is! Szűts Ildikó Magad uram . .. ... ha szolgád nincs. Valami ilyesfélét gondolok én is az iménti példa hallatán. • Baracs, közelebb Ünnepelt Baracs 1986. május 29-én. Hivatalosan is átadták rendeltetésének az új utat, amely felére rövidíti a falu és Dunaújváros közötti távolságot. Húsz éve, hogy foglalkozni kezdtek a baracsiak, s kérésükre az illetékes szervek az út megépítésének gondolatával. Tíz éve, hogy társadalmi összefogással elkészítették az útalap egy részét. Ám a folytatás — anyagiak hiányában — váratott magára. Végül a megyei tanács, a közlekedési tárca, a mezőgazdasági ágazat, a baracsi és a dunaújvárosi termelőszövetkezet részt vállaltak a költségekből és elkészült a rég várt út. Kedves műsorral köszöntötték az ünnepet a baracsi úttörők, kifejezésre juttatva a falu lakóinak örömét, hogy ezután közelebb lesz hozzájuk az uszoda, a középiskola, a színházi előadások, s mindaz, amit a helyben és a környékben lakók számára nyújtani tud Dunaújváros. — cs — Mihail Gorbacsov hazánkba látogat Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására, a közeli napokban baráti látogatásra hazánkba érkezik. ^ ■ ■ Összehívták az Országgyűlést Május 30-án, pénteken ülést tartott az Elnöki Tanács. Losonczi Pál tájékoztatta a testületet a közelmúltban, Finnországban tett látogatásáról. Az Elnöki Tanács megállapította, hogy a látogatás és a nyílt, őszinte tárgyalások jól szolgálták mindkét nép érdekeit. A testület június 26-ra összehívta az Országgyűlést. A napirenden a tavalyi költségvetési terv végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény végrehajtását elemző beszámoló szerepel. A rossz idő miatt a Dózsa mozi előterében tartották meg pénteken az ünnepi könyhét városi megnyitóját. Szántó Péter, az MMK igazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet, s az úttörőzenekar köszöntötte a résztvevőket (Riportunk az 5. oldalon) Színesben és fekete-fehérben kitört a vb-láz Kitört a vb-láz. A családi perpatvarokról nincs pontos statisztikánk, de annak utána néztünk, hány tévé került az otthonokba az elmúlt időszakban. A kölcsönző tíz színes készülékét már egy hónapja kibérelték, de a múlt héten már a fekete-fehér tévék is elfogytak, összesen 133 készülék talált ideiglenes gazdára, havi 200—1500 forintért. Szép forgalmat bonyolítottak az áruházak is. A Kék Duna összes — 20-25 — olcsóbb készüléke elfogyott, és tizenegynéhány drágább színes tévé is gazdára talált. Jelenleg csak két drágább fajta kapható. A Skála a múlt héten közel ötven készüléket értékesített és nyolcféle színes tévé most is kapható. A szervizben elmondták, hogy a világbajnokság előtt a szokásosnál nagyobb volt a forgalmuk és türelmetlenebbek az ügyfelek. Szombaton viszont alig volt bejelentés, és hétfőn délelőtt is aránylag kicsi volt a forgalom. A vb tünete az is, hogy szinte minden vendéglátóhelyen feltűntek a színes tévék. Az antennások ügyeleti rendje egyelőre nem változott. » Harminckét év a katedrán Pénteken délután tartották a pedagógusnapi ünnepséget a vízmű kultúrtermében, ahol közel száz pedagógust részesítettek kitüntetésben eredményes munkája elismeréseként. A meghívottakat ünnepi műsorral köszöntötte a zeneiskola tanárainak kamaraegyüttese. (A kitüntetettek névsorát lapunk 5. oldalán közöljük.) Az ember az első tanítóját aligha felejti el. A tanítót, aki megtanított betűvetésre nem lehet ki törölni emlékezetünkből. Geiszler Józsefné — aki a pedagógusnap alkalmából Kiváló Pedagógus kitüntetést kapott — harminckét esztendeje tanít elsős és másodikos nebulókat. Nem tartja számon hány apróságot vezetett be a betűk és számok birodalmába, de a ma már felnőtt tanítványok naponta ráköszönnek az utcán. 1980 óta a Római körúti II. Számú Általános Iskolában tanít. Egyszerűsége, szerénysége a beszélgetés elején zavarba ejt. (Némi büszkeséget keresek arcán, hangjában, ez azonban hiábavaló, mert arcán, mondataiban nyoma sincs ennek.) — Én semmiféle nagy dolgot nem vittem véghez, csak dolgoztam, ahogyan sokan mások. Nagyon örülök az elismerésnek, de egy kicsit rosszul is érzem magam, hiszen olyan sokan végzik jól a munkájukat, s mégsem kapnak ezért kitüntetést — mondja és hosszasan néz maga elé. (Gondolatai messze kalandozhatnak, csak percek múlva folytatja.) — A Parlamentben vettem át csütörtökön, s orban édesanyámhoz utaztam Szigetszentmártonra. Azt hiszem, most bocsátotta meg igazán, hogy 1963-ban otthagytam a szülőfalumat, ahol közel egy évtizedig tanítottam. Dunaújvárosban a Barátság úti iskolában kezdtem, s ott dolgoztam 1980-ig. Nagyon jó kollektíva volt, remekül ment a munka. Aztán megnyílt ez az iskola, ahova együtt jött az igazgatóval jópár kolléga. Fontos, hogy összeszokottság és jó hangulat legyen a tantestületben ez elengedhetetlen az eredményes munkához. Én a pályakezdés éveitől kezdve elsősökkel és másodikosokkal foglalkoztam. Csodálatos dolog megtanítani a gyerekeket írni, olvasni, számolni. Az iskolában tanítványai virággal köszöntötték, kollégái vele együtt örülanek az elismerésnek. Még négy éve van a nyugdíjig. — virágh —