Dunaújvárosi Hírlap, 1986. július (31. évfolyam, 52-60. szám)
1986-07-08 / 54. szám
Faluvégi Lajos a vasműben Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke péntek délután a Dunai Vasműbe látogatott. Dr. Szabó Ferenc vezérigazgatóval kohászat és a vállalat helyzetét érintő kérdésekről tárgyalt, majd megtekintette az új kokszolóművet, tájékozódott a beruházás helyzetéről. Van akinek ez is sok volt Ez még nem az igazi Hogy a következő hétvége milyen időjárást tartogat számunkra, azt egyelőre még csak találgatni tudjuk, egy azonban biztos: a mostani alaposan próbára tette a kánikulatűrő-képességünket. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a város vízfogyasztása és a strandok forgalma. Ami az előbbit illeti: míg egy átlagos hőmérsékletű napon 23-24 ezer köbméter víz fogy, addig pénteken 29 ezer 514, szombaton 28 ezer 340, vasárnap pedig 28 ezer 335 köbméter vizet használtunk ivásra, frissítő zuhanyozásra. Ezzel még nem értük el a rekordot, az ugyanis 33 ezer 500 köbméter. Ennyi vizet 1980-ban egy július végi napon fogyasztottunk el. A strandokon is több ezren hűsöltek a hét végén. Az uszodában tartott verseny sem zavarta a látogatókat: szombaton háromezerkétszázan, vasárnap pedig kétezerhétszázan váltottak jegyet. A szabad strandon is sok ezren kerestek felüdülést, amire a kölcsönző forgalmából lehet következteni: szombaton négyezerháromszáz, vasárnap pedig hatezeregyszáz forintot hagytak ott a fürdőzők. A statisztikák szerint ezek az adatok n sem érik még el a rekordot, városi strandon például „csúcsforgalom” idején csaknem négyezren pihennek. Néhány hetes csúszás az építkezésen A határidő változatlan — Külön intézkedéseket kellett hoznunk a gondok megoldására — válaszolta a szalmacellulózgyár rekonstrukciójának helyzetével kapcsolatos kérdésünkre Tomcsányi Elemér, a dunaújvárosi papírgyár igazgatóhelyettese, a munkálatok irányítója. — Nagyon bonyolult feladatokat kell megoldanunk, rendkívül szoros határidőkkel. Gyakorlatilag másfél év alatt kell befejeznünk a munkát, a kapacitásbővítés után, 1987. január elsejétől a szalmacellulózgyárnak dolgoznia kell. Erre a határidőre elkészülünk. Módosítani kellett azonban a próbaüzem megkezdésének időpontját: október 20-a helyett november 15-re. A bepárlóüzemben például folyik a berendezések szerelése, a csőszerelés azonban mintegy két héttel csúszik az eredeti határidőhöz képest. Az ok: anyagbeszerzési nehézségek, mivel az ide szükséges hengerelt acéláruk hazai gyártása megszűnt, importból kell pótolni. Az új fehérítőben az építéssel párhuzamosan folyik a szerelés, többek között két acélszerkezetű toronyé is. Itt körülbelül négy héttel maradtak el az eredetileg tervezett időponttól. A többi üzemrészben padlócsere folyik jelenleg, valamint gépalapok elkészítése, hátra a van még a szivattyúk alapozása, és folyik két tartály építése is. Legkésőbb két héten belül mindenütt megkezdődik a szerelés legalábbis a földszinti helyiségekben. Nagyobb gondot jelentenek a felsőbb kezelőszintek, ahol jelenleg még az építők dolgoznak. Azok a bizonyos külön intézkedések éppen arra irányulnak, hogy megszervezzék: az építéssel egyidőben megkezdhessék a gépek, berendezések szerelését is, minden üzemrészben, így behozhatják a néhány hetes lemaradást. Az eredeti befejezési határidők nincsenek veszélyben. — P — Kongresszus előtt ünnepeltek a szövetkezetek Emlékünnepséget tartottak Székesfehérvárott pénteken a 64. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából. Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet, s többek között méltatta a Fejér megyében működő mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek, a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek, valamint a takarékszövetkezetek tevékenységét. Mivel ez év őszén tartja kongresszusát mindegyik szövetkezeti ágazat, s ezt megelőzően mérleget von eddigi munkájáról, meggondolásra ajánlotta a megyei első titkár azt, hogy válaszoljanak mindenütt a „mennyiért?" kérdésre is, azaz törődjenek többet a ráfordításokkal, a jövedelmezőséggel. Az ünnepség szövetkezeti művészeti csoportok műsorával ért véget. A tavalyinál gyengébb termés Búzára várva E héten mindenütt megkezdik a búza betakarítását. A mezőgazdák tőlük telhetően felkészültek a nyáridő legnagyobb munkájára. Az emberek, gépek egyaránt készen állnak, hogy learassák a kenyérnek valót. Vajon a malom, a tárolók is felkészültek az új búza fogadására? Janczula János, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dunaújvárosi malomüzemének vezetője elmondta, hogy már befejezték az üzem és a tárolótér kiürítését, takarítását, fertőtlenítését. A gépek nagyjavítására szeptemberben kerül sor, de az alkatrészek folyamatos cseréje nem fogja hátráltani munkát. A malom 800 tonna búzát tud fogadni, a többi a szigeten épült több mint húszezer tonna gabona tárolására alkalmas betonsíkba kerül. Még tartalékolnak 400 tonnát a tavalyi búzából. Örletéskor kezdetben keverni kell az idei terméshez ebből, hogy a sütőiparnak megfelelő minőségű lisztet adhassanak. — A beszállított új búzát először szellőztetjük, tároljuk — közben elvégezzük a beltartalmi vizsgálatokat — aztán értékesítjük vagy őrletésre kerül. A vállalat laboratóriumában Vasné Borbély Ilona vizsgálja a gazdaságokból behozott mintákat. Milyen az idei termés minősége? — Az első anyag tegnap érkezett Baracsról. Jó közepesnek ítélhető a beltartalmi értékek alapján ez a búza. Az idén megváltozott minősítési rendszer. Korábban fajták szerint minősítették a búzát, ehelyett most az alapvető értékmérő szemek nedves sikértartalma. a A búza 360 forintos mázsánkénti felvásárlási árából 27 százalékos sikértartalom alatt 5—10 forintot levonnak, 34 százalék felett pedig felárat fizetnek. A minőség javítása érdekében a gazdaságnak jogában áll a különböző fajtákat összekeverni. — A búza világpiaci árának csökkenése indokolja ezt az állami intézkedést. — mondja Zsidó Zoltánná, az üzem vezetőhelyettese —. Hiszen csak a jó minőségű gabonának van piaca. Talán így a gazdaságok jobban ügyelnek arra, hogy csak értékes fajtákat termeljenek, és olyan területeken, ahol ezt a talajadottságok megengedik. — Milyen termés várható az idén? — A tavalyi 60—62 mázsás hektáronkénti termésátlag helyett az idén — a gazdaságok becslése szerint — csak 50 mázsa körül fognak egy hektárról betakarítani. Szerződésben 53 ezer tonna búza felvásárlását kötöttük le, de a termelők mindegyike előreláthatóan 500—600 tonnával kevesebbet tud szerződött mennyiségnél szál lítani. Ez érzékenyen érinti a vállalatot is, de piaci és exportkötelességeinknek azért igyekszünk eleget tenni. — s. v. e. — Döntött a kormány Szükség van főépítészre A múlt héten többek között arról tájékoztatta az újságírókat Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, hogy a kormány hozzájárult ahhoz: foglalkoztassanak főépítészt a városok, városi jogú nagyközségek és egyéb nagyközségek is. Kívánatos, hogy a főépítészek a tanácsok végrehajtó bizottságainak tagjaként vehessenek részt a döntésekben, szakmai hosszáértésük kedvező irányba befolyásolja a települések fejlődését. Jelenleg a megyei tanácsoknál, valamint az öt megyei városban és huszonnégy további városban alkalmaznak főépítészt. A következő két évben sor kerülhet arra, hogy a többi városban is alkalmazzanak. A minisztérium a főépítészek jogállására, feladat- és hatáskörére irányelveket tesz közzé ez év augusztusáig. Titokban vagy nyíltan? Melyik szót higgyem? Nyugodjak meg, hogy minden rendben - vagy kezdjek aggódni én is? Nem, mintha bármelyik cselekedetem is segítene azon a gyáron, amely, egyes hírek szerint lemaradásokkal küszködik — mások viszont azt tartják, hogy ritka sikerrel zárta az első félévet. Ha kívülállóktól eredne ez az információ, nem is csodálkoznék a kettősségen, hiszen érdekek szerint mond mást és mást az, aki szállít a szóbanforgó gyárnak, vagy az, aki vásárol tőle. Csakhogy ezt a kétféle nyilatkozatot ugyanazon gyár két vezetőjétől hallottam, alig néhány nap különséggel.. . Érdekeik szerint mondanak mást és mást ők is? Miféle érdek késztetheti őket erre? Nemhivatalos informátoraim között többségben vannak azok, akik szerint rosszul mennek most az ügyek: meglehet, a kollektíván kívül álló okokból, de nem úgy sikerült a gazdálkodás, mint ahogy azt tervezték. Mi hát a teendő ilyen helyzetben? Természetesen elsősorban dolgozni, jobban dolgozni — ebben, amennyire megállapíthattam, nincs is különösebb véleményeltérés a gyár vezetőinek álláspontjában. A hogyannal kapcsolatban sem: túl sok variáció végül is nem létezik a veszteségek csökkentésére . .. Hanem ami a körülményeket illeti: kürtöljék-e szét bajaikat, vagy szép csendben próbáljanak úrrá lenni rajtuk? Kaphatnak-e segítséget, ha nyíltan bevallják helyzetüket - vagy inkább elmarasztalásra számíthatnak? Ha kizárják lapjaikat, ez sarkallni fogja a kollektívát a nagyobb erőfeszítésre - vagy inkább kedvüket szegi, továbbállásra készteti a legjobb munkásokat? Ezeket a kérdéseket nyilván csak a gyár konkrét helyzetét alaposan ismerő ember válaszolhatja meg, kívülálló nehezen lehetne okosabb náluk. Viszont, ha már a vezetők sem ítélik meg egyformán a helyzetet, akkor magától adódik a gondolat, hogy talán a veszteségek emiatt (is) adódhatnak .. . Most tehát ki mellé illik, lehet, kell odaállni? Hol a pártolandó igazság? Gyanítom, hogy az érintettek, a gyár munkásai előtt úgysem lehet sokáig titkolni a nehézségeket, hamar megérzik a fizetési borítékukon. Akkor meg minek a további titkolózás? Segítséget ugyan valószínűleg nem kaphatnak kívülről, túl sok helyre kellene mostanában. De az őszinteség alighanem megnyugtatja az összes érintettet, vagy legalábbis majdnem az összesét, egy cseppet sem elhanyagolható szempontból. Ha egyszer nem titkoljuk a gondokat , akkor a felelősséget, sőt, a felelősöket sem lehet tovább titkolni . . . P. J. A Dózsa moziban megrendezett ünnepségen dr. Gábor Bertalan igazgató köszöntötte pénteken a helyi főiskola végzős hallgatóit és adta át a diplomát a nappali tagozaton végzett 95, valamint a levelező tagozaton végzett 132 üzemmérnöknek, illetve műszaki tanárnak Nem pityereg, de valami már ide köti „Sok jó tanár van itt” Pénteken vette át üzemmérnöki oklevelét Meló István, aki anyagmozgatógépész szakon végzett a helyi főiskolán. — Hogyan tovább? — Hazamegyek szülővárosomba, Salgótarjánba és valószínűleg a síküveggyárban helyezkedem majd el. A gyárat jól ismerem, többször voltam ott szakmai gyakorlaton. — Úgy véled ambícióidnak megfelelő lesz a vállalat? — A szakmaiaknak bizonyára, az anyagiaknak valószínűleg nem. Ha sikerül egzisztenciát teremtenem, akkor maradok, ha nem, akkor kisebb cégnél próbálkozom majd. A nagy gyárakban sok gép, berendezés van, az ember szakmailag sokat tanulhat, de nehéz érvényesülni. Azonnal kis cégnél kezdeni pedig nagyon nagy felelősség. Nem a rangkórság beszél belőlem, de hát ez embernek nem lehet az a vágya, hogy hatszázhuszonötödik mérnök legyen. — Az iskola adott kellő alapot az induláshoz? — Sok jó tanár van itt, így a kellő szakmai alapokat elsajátítottuk. Azt hiszem képesek vagyunk már arra, hogy a további ismereteket magunk szerezzük meg. — Milyennek látod a várost, amely három évig az otthonod volt? — Megkedveltem. Ide általában negatív előítéletekkel érkeznek a hallgatók, de már látom, hogy nem „rosszabb” bármelyik magyar városnál. A sok park pedig határozottan tetszik. Nem pityergek, hogy el kell mennem, de úgy érzem, valami már köt ide. —tri—