Dunaújvárosi Hírlap, 1986. augusztus (31. évfolyam, 61-69. szám)

1986-08-01 / 61. szám

A tárgyalások még folynak Néha őzet is látni Csónak köt ki a Schalbert­­szigeten, gazdái a tisztáson letáboroznak. Egy lány sze­me fölé tartott kézzel nézi a tegnapi esőtől még harmatos fákat, a tájat, amelynek bé­kés csendjét madárcsicsergés töri meg néha. Távolabb, a fákon túl megtörik az idilli kép: kémények füstje festi színesre az eget, s a város alatt húzódó partfal mentén jól látható a Dunai Vasmű salakhányója. * Éberhardt Béla, a vá­rosi tanács műszaki osztályá­nak csoportvezetője: — Ezt a szigetet elsősor­ban fakitermelésre használ­ják. Nagyobb részét az IKVGV bérli, a kisebbik ré­­­sze a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezeté. Mivel a vá­ros külterületéhez zöldterület-fejlesztési tartozik, vünkben nem szerepel. ter­Az .igazság az, hogy az ipari környezet folyamatosan tönk­reteszi, halálra van ítélve. Az öböl széniszappal telített, ez nem egy esetben átfolyt már a szigeten. A város hosszú­távú fejlesztési tervében egyébként hajóállomás épí­tésére van kijelölve. * ’ A vasmű erőművében széntüzelésű kazánok mű­ködnek, azok mellékterméke az az évi ezer tonna salak — más néven zagy —, amely vizes állapotban kerül évek óta a szigeti holtágba. Ezt az ülepítőrendszert kohósalak­ból készült gát veszi körbe. Ennek megerősítését tervezi most a vasmű. K­u­s­t­i­t­s Tibor, főener­getikus: — Százötven millió forin­tos beruházás lesz. A gát erősítésével, magasításával szeretnénk elérni, hogy még több salakot ülepíthessünk ezen a helyen. A gát kőből épül, tehát elmoshatatlan lesz. Én úgy vélem, teljes védelmet kap majd a sziget. Mást egyébként sem tehe­tünk. Addig, míg az erőmű­ben széntüzelésű kazánok lesznek, a mellékterméket valahol el kell helyezni. Lent, a víz mellett horgá­szok ütnek tanyát. Őzet is látni erre néha — meséli az egyik —,­­és rengeteg a fá­cán. Vadászparadicsom volt ez valamikor ... Nagy István, az Ingatlan­­kezelő Vállalat erdésze: — A szennyvíz elvezetése fontos, de a sziget sorsa sem lehet mellékes. Az iszap az egész talajt megfertőzte már, bekerült a kutakba is. Min­den erőnkkel azért küzdünk, hogy a tönkrement területe­ket megpróbáljuk helyreállí­tani, újra beültetni fával. Én nem tudom, hogy az új gát mekkora védelmet fog nyúj­tani, de annyi biztos, hogy nem csupán a régi magasítá­sát tervezi a vasmű, egyéb­ként miért lenne szükség harminc hektár erdőre? Harminc hektár a sziget fás részének egyharmada. S ugyanekkora az a terület is, amely a zagytól­ már tönk­rement. Hí­t­y­e­n­e­s Miklós, az IKVGV főmérnöke: — Egy szabadidőközpontot szeretnénk kialakítani a szi­geten. De mivel a vasmű még több szenny idevezetését tervezi, sőt újabb területek­re is igényt tart, nem tu­dom, van-e értelme a törek­véseinknek ... A Duna 417 kilométeres hazai szakaszára települt Magyarország­­ iparának mintegy hatvan százaléka, zömmel Győr és Dunaújvá­ros közé. A Kisapostag mel­letti Schalbert-szigetet — a­­ környék legszebb vidékét — közel húsz éve szennyezi fo­lyamatosan a város. Állatvi­­­lága kipusztulóban van, több hektárnyi terület pedig jóvá­tehetetlenül tönkrement. H: Délelőtt kilenc órára fia­talokkal telik meg a sziget közepén egy düledező kisház. Az Ingatlankezelő Vállalat kiszesei építik a szabadidő­­központot a szigeten. Tetőt fednek, festenek, mázolnak, takarítanak. Mögöttük tizen­öt méterre fekete iszapból ágaskodnak a kiszáradt, le­­véltel­en fák az ég felé. A kisháztól pár méterre egy fémcölöp van leverve. Kö­rülbelül addig tervezi a vas­mű a pernyeülepítést. A tárgyalások még foly­nak. Kiss S. Anna Kinek, mi éri meg? (3. oldal) Félév után a Vasműben Bérek és dolgozók A Dunai Vasműben a ko­rábbi években tapasztalt nagymértékű létszámcsökke­nés 1984. második felében megállt, és a múlt év elejé­től érzékelhető növekedés figyelhető meg. Ez egyrészt a műszakpótlék növelésének és a melegüzemi pótlék be­vezetésének köszönhető. A létszám emelkedésébe azon­ban belejátszott a bölcskei gyártelep átvétele, valamint az itt dolgozó kubai fiatalok számának növekedése. A részletesebb elemzés kimu­tatja, hogy az egységek kö­zül lényegében csak a koksz­­vegyészeti gyáregységnél nőtt a dolgozók száma. A vállalathoz belépők szá­ma ugyan meghaladja a ki­lépőkét, de a munkaerőmoz­gásnak negatív jelenségei is vannak. Ilyen például, hogy sok esetben kell gyakorlott, képzett munkaerőt gyakor­latlannal, képzetlennel pó­tolni, a fizikai állomány az alacsonyabb képzettségi fo­kozatok felé tolódik. A vállalatnál az év első félévében a tervezettnél 3,4 millió­­ forinttal kevesebb bért használtak fel, ennek túlnyomó része az egységek megtakarításából adódik. A megmaradt bért a második félévben teljesítendő felada­tok ösztönzésére tűzték ki. A fizikai állomány átlagke­resete 5,6 százalékkal halad­ja meg a tavalyi első fél­évit. Az egységek az új kol­lektív szerződés megkötésé­vel összefüggésben felülvizs­gálták és átdolgozták telje­sítmény-szabályzatukat. A módosítások közül kieme­lésre érdemes, hogy öt szá­zalékkal nőtt a nagyolvasz­tói olvasztások m­ozgóbére, szigorították az acélminőségi előírásokat, a hideghenger­mű hasítósorain darabbéres formára tértek át, a meleg­­hengerműben a különleges kikészítők mozgóbérarányát 15-ről 40 százalékra emel­ték. A szállítógyáregységnél 2 százalékos az átlagos moz­­góbér-növekedés, a járműja­vítóban pedig kísérletkép­pen bevezették az egyössze­gű utalványozási rendszert. Az egyéni bérfejlesztése­ket vizsgálva megállapítha­tó, hogy az egységek töre­kednek a munka szerinti differenciálásra, de ennek fokozottabb ösztönző hatá­sát még akadályozza a szo­ciális szempontokat is ér­vényre juttató szemlélet. Van tennivaló a munkaerő-gaz­dálkodásban is, hiszen eb­ben az évben kezd működ­ni a III. kokszolóblokk és az érintett területekre szük­séges 500 fizikai dolgozóból a félév végén még csak 363 volt leendő munkahelyén. Differenciáltan osztották el a gyáregységek és gazdál­kodó egységek között az ex­porttöbbletért járó bérprefe­renciát. Első alkalommal az augusztusi függvényében teljesítmények fizetik majd ezt az ösztönzőt. A vállalás teljesítésével a hátralévő hó­napokban egyénenként ös­­­szesen mintegy 800—3000 fo­rint plusz jövedelemre te­hetnek majd szert a vasmű dolgozói. Münnich-brigádok országos találkozója Augusztusban, nálunk jó néhány évvel ezelőtt dunaújvárosi brigádok kez­deményezték,­­hogy a ma­gyar és nemzetközi mun­kásmozgalom­­ kiemelkedő alakjának, Münnich Ferenc­nek nevét felvett szocialista brigádok évente találkozza­nak. Az idén­­ immár nyol­cadik alkalommal rendezik meg a találkozót, Dunaújvárosban. Az ezúttal ország minden részéből érkeznek majd szocialista kollektívák képviselői városunkba. Meg­koszorúzzák dr. Münnich Ferenc szobrát, megbeszé­lik a nyolc év tapasztalata­it, s megismerkednek váro­sunkkal, a Dunai Vasművel. Az augusztus 8—9-én meg­tartandó találkozón a részt­vevők megállapodnak a kö­vetkező évi találkozó hely­színében és időpontjában is. Nem megy ez csak úgy! Számtalanszor hallottam már ezt a mondatot. Szinte látom, hogy az, aki mondja (természetesen mindig más), hátradől a székén, egyik kezét csitítóan emeli föl, és hos­­­szan sorolja érveit: először is ... Először is támogatókat kell keresni az ügynek, legyen szó bármilyen ügyről. Mert a legjobb ötlet is csak egy az ezernyi közül, észre sem veszik, ha nem állnak mellette elég tekintélyes emberek, akik miatt az ötletet is muszáj észrevenni. Azután meg kell teremteni mindenki személyes érdekeltségét a dologban. Nem föltétlenül anyagi érde­keltséget, lehet ösztönző a presztízsnövekedés is, vagy egy­szerűen az, hogy valami sikeres dologban vesz részt az illető. Majd be kell bizonyítani, hogy az, amit akarunk, nem kerül több pénzbe, mintha nem akarnánk semmit — sőt, igazán arra fizetnénk rá, ha semmit nem akarnánk. Ta­pasztalatok szerint ez a legrázósabb pont, itt ébred a leg­több emberben ösztönös gyanakvás . . . De ez még mindig nem elég. Mert nem megy ez csak úgy, mondja valaki, hátradől a székén, és csitítóan emeli föl a kezét. Valami divatos jelszót is kell keresni, amivel az ötlet elég nagy rokonságot mutat, legalábbis be lehet bizonyítani, hogy amit akarunk, az a jelszó valósá­gos megtestesülése. Jelszó nékül fabatkát sem ér az egész. Ebben a kis országban számtalan ember ül a hivatalában, mondja az, aki csitít minket, és mind-mind csak arra vár, hogy bebizonyítsa hasznosságát, a társadalmi ügy iránti olthatatlan elkötelezettségét, a közös eszmék fölötti lan­kadatlan őrködését. Mindehhez alkalmat kell adni nekik. De ti csak dolgozzatok nyugodtan, mondja az a va­laki. Igaz, hogy jó, amit akartok, de nem megy az csak úgy. De itt vagyok én. Amíg gondolkoztok, szakmai prob­lémákkal vesződtök, és türelmetlenül iparkodtok azon, hogy amire rájöttetek, minél hamarabb hasznot hajtson, közös hasznot, addig én mindent elintézek. És még csak nem is kérek érte semmit. Előre. Majd, ha sikerült a dolog, akkor megegyezünk. Számtalanszor hallottam már ezt a mondatot: nem megy ez csak úgy. S arról, akik ezt kicsit fenső­bb­­séges mosollyal mondták nekem, nekünk, még ma sem tudom eldönteni, hogy jóbarátok — vagy ellenségek. Meg­fontolt realisták, akik nélkül nem­ (vagy nehezen) jutnánk előbbre, vagy éppen ők­ azok, akik nélkül nem megy ez csak úgy? (Pekarek) Változatlanul a hullámpapír doboz a dunaújvárosi papír­gyár egyik legfontosabb terméke , bár az idén nehezebb feltételek között értékesíthetik, mint tavaly. A piaca ugyan­is mindig nagyban függött a hullámpapír dobozba cso­magolt, exportra szánt magyar áruk keresettségétől... A forint évfordulóján 17 filléres” gondok Pénztárcám sohasem volt, a zakó zsebét lehúzza a sok apró, így hát egy nagy kor­sóban kezdtem gyűjteni 10, 20 és 50 filléreseket. A a korsó hamar megtelt és én — egy „sokadikai” napon — az összegyűlt apró felhasz­nálásán kezdtem törni a fe­jem. Arra gondoltam, hogy majd a boltban ..., de az­után eszembe jutott, hogy a sorban mögöttem állókat megüti a guta, ha én ap­rózni kezdek. A rutin segít — Mások is így vannak vele — nyugtat meg a Cse­mege ABC üzletvezető-he­lyettese,­­Honvéd János­­né. — Inkább nagyobb cím­letekben fizetnek az embe­rek, nem egyszer kérni kell, hogy aprót adjanak. Így az­tán fel kell készülni váltó­pénzzel, naponta 15 ezer fo­rintnyi fémpénzt tartunk készenlétben. Igaz, ebben már nemcsak a filléresek vannak, hanem a különböző forintosok is. A bolt főpénztárának köny­ve szerint szerdán 963 db 50 filléres, 903 db 20 fillé­res és 902 db 10 filléres volt záráskor a kasszában. Meg­számolni azonban nem mindet kellett, túlnyomó ré­sze rolnizva volt, a rutinos pénztáros ugyanis vigyáz rá, hogy kevés számolni való maradjon. A rolnizás sokat segít a főposta dolgozóinak is. Ap­rópénz-beváltással nem fog­lalkoznak ugyan, de befize­téskor bármilyen pénzt el­fogadnak. A napi 5—6 ezer 10, 20 és 50 filléres többsé­gét csomagolva, jegyzékkel fizetik be az ügyfelek, de 800—900 darabot nekik kell a nap végén rolnizni. Apró­pénzszámoló gépük van ugyan, de hát kisebb téte­lekkel nem szaladgálhatnak állandóan. Rákli Jánosné, a hivatalvezető helyettese sokáig maga is pénztáros volt, tapasztalata szerint az apró számolását a sorban álló­­ ügyfelek viselik a leg­nehezebben, hiszen lassítja az ügyintézést. Százezer filléres A posta a Magyar Nem­zeti Banknál váltja be az aprópénzt, de odaviszik az iskolák, magánárusok is. Ezresével, vagy legalábbis 50-nel osztható tételekben, jegyzékkel kerül be az ap­ró. A kisebb mennyiséget a pénztár váltja be. Itt is gép segíti a számolást, de az apró azért így is jelentős munkát ad, hiszen a duna­újvárosi fiókba a második negyedévben 340 ezer 10, 20 és 50 filléres került be. Ez már súlyra is jelentős tétel. A beváltásra a bank hiva­tott, ám egyszerű állampol­gár ritkán jelentkezik ná­luk. Mit csinálnak hát az emberek az apróval? Az ér­deklődésemre kapott vála­szokból úgy tűnik, hogy a kisebb vásárlásokon kívül sokan a munkahelyi kávét, a napi újságot, cigarettát fizetik kis címletekkel. Sok helyen a gyerekek perselyé­be, zsebébe kerül az apró. Ezt látszik bizonyítani a Gourmand presszó felszol­gálójának tapasztalata is, miszerint apróval a legfiata­labb vendégek fizetnek csak. Megtalálni a 10 fillért Eltűnődtem, egyáltalán mit lehet kapni egy forintnál kisebb összegért. Hirtelen csak a gyufa és a bélyeg nélküli boríték jutott eszem­be. A fillérek mégis jelen­tős szerepet kapnak. Min­denki látott már árcédulát hasonló számmal: 946 forint 30 fillér. Hogy mi szükség van ekkora összegnél a fillé­rekre, bevallom, nem értem. Nem csak az aprópénz-for­galmat növelik az ilyen árak, de nehezítik a számo­lást is. Az ABC vezetőhe­lyettese mondta: — Előfordul, hogy 10 fil­lér eltérés miatt órákat szá­molunk az összesítéskor,­ hi­szen az ilyen hibát a legne­hezebb észrevenni. Nagyon megkönnyítené a munkát, ha az árak megállapításakor törekednének a kerekítésre. Ehelyett előfordul, hogy egy nagyobb értékű valami­nek ... 30 fillérrel nő az ára. Ki érti ezt? — tri —

Next