Dunaújvárosi Hírlap, 1986. november (31. évfolyam, 88-95. szám)

1986-11-04 / 88. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK • XXXVI. évfolyam, 88. szám , 1986. november 4., kedd óra: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA Gyenes András látogatása Gyenes András, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságának elnöke csütör­tökön megyénkbe látogatott. Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság első titkára és Teubel György, a megyei ta­nács elnöke fogadta a ven­déget, aki ezt követően az Alba Regia Építőipari Vál­lalat, majd a 320-as Szak­munkásképző Intézet és a Sárszentmihályi Állami Gaz­daság munkájával ismerke­dett meg. 900 millióba került autópálya­avatás Átadták a forgalomnak pénteken az M­ 1-1-es autó­pálya Biatorbágy és Herceg­­halom közötti, mintegy tíz kilométeres szakaszát, s ez­zel teljes hosszúságában elké­szült az autópálya a főváros és Tatabánya között. A ne­héz terepen átvezető szakasz költsége 900 millió forint volt. Nagyvenyimi tanácstagok Vita és beszámoló Tanácstagi beszámolókat tartanak Nagyvenyimen no­vember első felében. Az el­ső november 6-án, csütörtö­kön lesz 18 órai kezdettel a Klubkönyvtárban, a követke­zőre pedig november 12-én 17 órakor kerül sor a köz­ségi tanács épületében. A beszámolókon az 1986-ban végzett tanácsi munka érté­kelésén kívül vitára bocsájt­­ják a község köztisztasági tanácsrendeletének terveze­tét valamint szó lesz a kö­vetkező év feladatairól. Műszaki napok a városban Megkezdődött a dunaújvá­rosi műszaki napok ese­ménysorozata : tegnap déle­lőtt tíz órakor a városi ta­nács dísztermében Soltész István, az OMBKE elnöke tartott vitaindító előadást A magyar vaskohászat felada­tai a VII. ötéves tervben címmel. A bevezető előadások után nyitották meg a díszterem aulájában a dunaújvárosi találmányokból és újítások­ból rendezett kiállítást. A háromnapos rendez­vénysorozat témája a számí­tástechnika és az automati­­záció. Hétfő délután a Vas­mű Klubban a kohászati nagyvállalat számítógépesí­tési tapasztalatairól hangzott el előadás, ma délelőtt, ugyancsak a Vasmű Klub­ban a papírgyár hasonló té­májú eredményeiről beszél­nek a gyár szakemberei, délután három órakor a fő­iskolán nyílik kiállítás a számítástechnika felsőok­tatásbeli alkalmazásának le­hetőségeiről. Szerdán, a mű­szaki napok végén ismét a Vasmű Klub lesz az előadá­sok színhelye: többek között a számítógépes folyamatirá­nyítás tapasztalatairól és a szakember-utánpótlás hely­zetéről hallanak véleménye­ket az érdeklődők. HÍRLAP Program több esztendőre Korszerűsítik a 6-os utat Immár négy autópálya vezet Budapestre. Korszerű­sítették néhány más orszá­gos főútvonal fővárosi beve­zető szakaszát is. A 6-os úton érkezők viszont válto­zatlanul nehezen jutnak el Budapest központjába. Érd után a 6-os út több vasútvo­nalat keresztez; Nagytétény és Budafok zsúfolt útjain ve­zet át; a 70-es út kamaraer­dei forgalmát pedig kapasz­kodósáv híján alaposan vis­­­szatartja egy-egy lassúbb jármű. A Közlekedési Minisztéri­um útosztályán arra kértünk választ: tervezik-e belátható időn belül autópálya építé­sét Budapest és Pécs között, illetőleg mikor kerül sorra a 6-os út korszerűsítése, a fő­városba jutás megkönnyíté­se? P­á­l Zoltán csoportvezető főmérnök elmondotta, hogy az M 6-os autópálya építé­sét belátható időben nem tervezik, a 6-os út korszerű­sítése viszont napirenden van.­­ A múlt év végén zárult le a Közlekedési Minisztéri­um, a Fejér Megyei Tanács és a Pest Megyei Tanács ál­tal kiírt, s a 6-os út Érd és Dunaföldvár közötti szaka­szának korszerűsítésére irá­nyuló tervpályázat. A beér­kezett tizenöt pályamű alap­ján nyilvánvaló, hogy az eredeti nyomvonalon célsze­rű továbbfejleszteni, távlat­ban pedig kétszer két sá­vosra bővíteni a 6-os utat. Kivétel ez alól Ercsi és Du­naföldvár térsége, ahol a te­lepüléseket elkerülő útvonal­­szakaszokkal kell számolni. A terv szerint teljesen új he­lyen épül meg a 6-os út fő­városi bevezető szakasza, és­pedig keleti irányban elke­rüli Érdet, majd a Puszta­­szabolcs-Budapest közötti vasútvonal és a Duna között vezet az M 0-ás autópálya csomópontjáig és onnan to­vább a fővárosba. Miután tehát tisztázódott, hogy hol maradhat eredeti helyén a 6-os út, és hol nem, a minisztérium kidolgozta az országos főútvonal korszerű­sítésének programját.­­ Ebben az ötéves terv­ben az út állapotának meg­őrzésére és kisebb, az átbo­csátó képességet növelő kor­szerűsítésekre lesz pénzünk. Burkolaterősítésre kerül sor például a Dunaújváros és Dunaföldvár közötti szaka­szon, batra valamint Százhalom­térségében, majd Adony és Ercsi között. Tíz­húsz százalékkal növeli az utak átbocsátó képességét, ha a fontosabb elágazások­nál külön sávot építtetünk a balra kanyarodó járművek­nek. 1987-ben Kisapostag­­nál és Százhalombattánál, 1988-ban az iváncsai elága­zásnál és Adonynál építenek ilyet, a terv szerint még a abban az évben korszerűsítik baracsi halászcsárdánál levő csomópontot és ugyan­ott sor kerül a híd felújítá­sára is. A tervidőszak vége felé épül kanyarodósáv rácalmási és a kulcsi elág­­a­zásnál, majd ezt követően az új baracsi útnál. Arra, hogy mikor épül meg a 6-os út fővárosi beve­zető szakasza, Kenéz Jó­zseftől, a fővárosi tanács közlekedési főigazgatóságá­nak főmérnökétől kaptunk választ. — Az M 0-ás autópálya­gyűrű 6-os út és M 5-ös autópálya közötti szakasza várhatóan a kilencvenes évek elejére készül el. A közle­kedési minisztérium készít­teti el a főváros határán be­lül a 6-os út M 0-ás csomó­pontjáig vezető szakaszát. Mi a csomóponttól a Hunya­di, illetve a Budafoki útig építjük ki a 6-os út új, Nagytétényt elkerülő szaka­szát. E munkához már 1989- ben hozzákezdünk. Becslé­sem szerint a kilencvenes évek közepe előtt készen lesz a 6-os út új fővárosi bevezető szakasza, amely a Budafoki úttal kapcsolódik az országos hálózathoz. Cs. Gy. Jövőre a Kisapostagra tartó járműveknek épül kanyarodósáv a 6-os úton Nagygyűlés, koszorúzás A Nagy Október tiszteletére Világ- és országszerte, így Dunaújvárosban is megem­lékeznek a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulójáról: üzemekben, pártalapszervezeteknél, hi­vatalokban, szocialista bri­gádoknál, iskolákban ren­deznek ünnepségeket. Az ut­cákat és a középületeket fellobogózzák, az emlékmű­veken már az ünnep előtti napokban feltűnnek az első virágcsokrok. A dunaújvárosi központi ünnepséget a Bartók Béla Művelődési Központban ren­dezi meg az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront, illetve a KISZ városi bizottsága. Az ünnepség november hatodi­kén, este hat órakor kezdő­dik. A beszédet Böszörmé­nyi Zoltán rendőr alezredes, a pártbizottság tagja, a vá­rosi rendőrkapitányság ve­zetője mondja. A Radnóti Színpad művészei verses­zenés műsorral köszöntik az ünnepet. A forradalom évforduló­ján, november hetedikén délelőtt tíz órakor koszorú­zással folytatódik az ünnepi megemlékezés: a város párt-, állami és társadalmi szerve­zeteinek, vállalatainak intézményeinek, képviselői, dunaújvárosiak helyezik el a koszorúikat a szovjet hősök óvárosi emlékművénél. Az ünnep jegyében, ma délután öt órakor avatja fel az óvárosi körzeti párthá­zat — a volt óvárosi ta­nácsház felújított és kibő­vített épületét — Gadanecz György, a városi pártbizott­ság első titkára. Egyre csendesebb... A fehérítő kívül és belül Péntek délben már nincs túl nagy sürgés-forgás a pa­pírgyár szalmacellulóz-gyár­­részlegének rekonstrukció­jánál. Annak ellenére, hogy a gyár számára most az egyik legfontosabb feladat a rekonstrukció meggyorsítá­sa, a mielőbbi termelés, ez­zel is csökkentendő az alapanyag-gondokat. Bozsits Béla gyárigazgató szerint a rekonstrukció majdnem az átütemezett tervek szerint halad, az építkezést csak egy menetrenden kívüli tetőbon­tás hátráltatja kicsit, a gé­pek szerelésében azonban nagyobb a lemaradás. És épp a legfontosabb terüle­ten, az új fehérítőüzemben — ahol pénteken, sürgősség ide-oda, a szerelők hagyo­mányos munkarendjüknek megfelelően hamarabb feje­zik be a munkát... Azért vannak, akik nyúj­tott műszakban dolgoznak — bár ugyancsak szokatlan körülmények között tehetik ezt, mert a két munkás egyike sem hajlandó elárul­ni a nevét, csak azt, hogy egy téesz-melléküzemág munkásai, s a fehérítő cső­szerelésén dolgoznak. Megéri számukra a több munka: külön prémiumokat kapnak ugyanis, ha időre átadják munkaterületüket az utánuk következőknek. Az új fehérítő belül sem teljesen kihalt — igaz, ott nem tsz-munkások, hanem a 26-os emberei ügyködnek. Zachár György és Szalai Zoltán ácsok az egyik gép­terem betonozásához készí­tik elő a zsalukat. Valóságos állványerdő közepén szor­goskodnak, egyszerre két­­három szakma művelőié most a terep. Olyan sürgős a dolog, hogy festők, ácsok, burkolók egymás mellett, egyszerre iparkodnak. A zsa­luzással pénteken négyre kell végezni, legkésőbb hét­főn ugyanis, amikorra a va­sasok is befejezik a dolgu­kat, kezdődik a betonozás. Kész lesznek, persze, nyug­tat meg a két ács, akiket más munkákról hívtak vis­­­sza a papírgyári rekonst­rukcióhoz, brigádjuk többsé­gével együtt. Külön prémi­um? Ugyan: eleve csak ak­kor kapnak prémiumot, ha rendben végeznek. Ujfalusi László is a 26-os munkása. Egy emelettel az ácsok fölött, a padló csem­­pézésén dolgozik. Ő már ké­nyelmesebben megengedheti magának a beszélgetést, mi­vel a munka nagyjával már végeztek. A brigád többi tagja át is költözött az új munkahelyre, ami szintén a papírgyárban van. A csem­pe kész, a lépcsőn még ra­gad a festék, a gépek egy része is a helyén van — de hozzájuk érni még nem le­het. Két okból: egyrészt állványerdő veszi őket kö­rül, másrészt még friss a beton a padlócsempék alatt. tás Péntek, két óra: műszakvár­környéki sürgés-forgás az egész papírgyárban. Ki­véve ott, ahol a legsürgő­sebb volna a munka: az új fehérítő egyre csendesebb. P. J. Az élethez az is kell NAGY LÁSZLÓ SZERENCSÉS Az élethez szerencse kell — Nagy Lászlónak ez akár talizmánjára való jelmondata is lehetne. Ha lenne taliz­mánja, mert (természetesen) nincs, más dolgokkal volt el­foglalva eddigi hatvannyolc éve alatt. Például az élet­­benmaradással, ami ugyan sosem volt számára az egyet­len cél, mégsem volt könnyű olykor. Édesapja kishíján a századfordulótól tagja volt a szociáldemokrata pártnak, s ő is belépett, rögtön tanonc­­kora után, ebből máris tud­hatjuk, hogy a húszas-har­mincas években apa és fia nem volt túlságosan népszerű figura a hivatalos Magyar­­ország számára. Olyannyira, hogy lakatosinasként is pro­tekcióra volt szüksége az el­helyezkedéshez. De hát: az élethez ugyebár szerencse is kell, különösen, ha az embert az elsők között felállított (kü­lönleges) munkaszolgálatos századba hívják be, mely szá­zad céljairól sokat elárul, hogy még egyenruhát sem pazaroltak rájuk. Szeren­csére azonban az alakulat­nak volt egy részeges szaká­csa, aki gyakran megfeledke­zett az ebédről — a véletlen pedig Nagy Lászlót jelöltette a kondér mellé. Optimista ember lévén, épp a háború közepén kötött házasságot, szerencséjére még sza­badságot is kapott, meg a visszaút közben egy vakbél­gyulladást, úgyhogy a frontra már nem jutott ki, csak egy tábori kórházba - amit benn­­fekvése második napján kezd­tek visszatelepíteni a hát­országba. Másodjára Pesten maradt, akkor már egyenru­hát is kapott, a hadsereg rá­diójának őrségébe volt be­osztva. Magyarország német megszállásakor hamar talál­kozott hát a szürke egyenru­hásokkal — s e találkozás rosszul is végződhetett volna, ha— szerencséjére — nincs barátja a feljebbvalói között. A harmadik behívónak már nem engedelmeskedett: Pesterzsébeten bújkált a bátyjával, otthonuk közelé­ben, egy darabig még azt a luxust is megengedték ma­guknak, hogy az illegalitás­ból hazajártak ebédelni. Míg egy nyilas járőr a fiatalabbik Nagyot le nem kapcsolta, és iratok híján — szerencsé­re — vállalta a vesződséget, hogy egy gyűjtőhelyre kísér­je. Ahol volt iskolatársára bukkant a nyilvántartást vég­ző altisztek között, nem kel­lett kétszer hallania, hogy még egyszer ne találkozza­nak . .. így megérte a felsza­badulást, s a pesterzsébeti városházán a szocdem párt bizalmija lett. Egy darabig, mert nem sokkal a két mun­káspárt egyesülése előtt át­­­lépett a kommunista pártba ahol szívesen fogadták. Hiszen — ahogy visszaidézi — nem volt se peidlista, se pe­­yerista­ munkás volt. Sze­rencséjére ötvenhatban is olyan emberek vették kö­rül, akik egészen természetes­nek tartották, hogy a legcu­­darabb napokban is bejárja­nak dolgozni, akik meggyő­ződése a nehéz időkben is szilárd maradt, úgyhogy a magyar történelem e nehéz októberének végén, annak rendje-módja szerint MDP- alapszervezeti ülést tartottak a kerületi városházán, ahol ő volt a titkár... A Pest me­gyei vízmű igazgatója lett — fölöttesével való összezörre­­nés miatt megpályázta egy vidéki város vízművének igaz­gatói állását, 1965-ben. Meg­kapta. Azt a várost Dunaúj­városnak hívják. Szerencséjére meg­kapta az állást, egészíti ki azonnal az előbbi mondatot: neki akkor is, ma is nagyon tetszik a város, főképp a csendje, Pestre vissza nem menne semmi pénzért, pedig az a „szülőfaluja” ... És itt megismerték az emberek, ta­lán nem is rossz oldaláról. Kedvenc története, hogy igaz­gató korában, amikor regge­lente elsőként érkezve, ő me­nesztette haza az éjjeliőrt, egyszer állást kereső asszony toppant be az irodaépületbe. A munkaügyisekre várva el­beszélgettek, míg a hölgy meg nem kérdezte: a bácsi itt a portás? Nem, válaszolta nevetve, az igazgató vagyok — s győzte nyugtatni a meg­zavarodott asszonyt. Szerencsére ez nem csak egy jó poén. Jellemző is! (Pekarek)

Next