Dunaújvárosi Hírlap, 1987. március (32. évfolyam, 18-26. szám)

1987-03-03 / 18. szám

Az ipari miniszter könyve az iparról Feladatok kétezerig ,.A magyar népgazdaság iparunktól a következő más­fél-két évtizedben azt vár­ja, hogy továbbra is fokozott mértékben járuljon hozzá a külső és belső gazdasági egyensúlyi feladatok teljesí­téséhez, a gazdasági növeke­dés élénkítéséhez, a gazda­ságosság érvényesítésével a hatékonyabb struktúra ki­alakításához.” — szögezi le dr. Kapolyi László A magyar ipar dulóig fejlődése az ezredsor­című, a Népszava Lap- és Könyvkiadó népsze­rű Fórum sorozatában meg­jelent könyve bevezetőjében. Az érdeklődő olyan művet tarthat a kezében, amelyből reális képet kaphat a mai gyár­ipar jelenlegi helyzeté­ről, fejlődésének irányairól, lehetőségeiről. Az utóbbiról és külgazda­sági lehetőségeinkről szólva a szerző elemzi együttműkö­désünket a KGST keretében (a magyar—szovjet gazdasá­gi és tudományos együttmű­ködést­, kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal, együttműködésünket a fejlő­dő országokkal. A hosszú távú iparfejlesz­tés fő feladatainak megha­tározásakor dr. Kapolyi László a népgazdaság stra­tégiai céljait tekinti alapve­tőnek, ebből származtatja, hogy az iparfejlődésben is a növekedés elsődlegessége helyett a termelés hatékony­ságának növelése, a költség- és árviszonyok javítása, a kereslet minőségi követel­ményeinek kielégítése került előtérbe. Az új fejlődési pályára való átmenet idő­szakában — az ipari minisz­ter szerint — alapvető fel­adat az intenzív növekedés tartalékainak fokozott feltá­rása és érvényesítése. A­ könyv bemutatja ásvá­­nyinyersanyag-helyzetünket és kilátásait, összefoglalja a szénbányászat fejlesztésének irányait, a szénhidrogénipar korszerűsítésének tendenciá­it, az uránipart, az ércbá­nyászatot, a bauxitkiterme­­lést. A gazdasági fejlődés „fő­szereplője” az alkotó, terme­lő ember — vallja a szerző. Ebből kiindulva hangsúlyoz­za az optimális foglalkozta­tottság, a szakember-képzés, a munkaerő-mobilitás jelen­tőségét. Vitatkozó művezetők Valamennyi művezető ré­szére kétnapos tanfolyamot szervezett a 26-os Építő­ipari Vállalat. Munkaügyi, szervezési és munkavédelmi ismereteiket bővíthették résztvevők, a leglényegesebb a „napirend’­ azonban a mun­ka minőségének javítására hozott intézkedések vitatása volt. „Térkép” a zajokról A foglalkozási megbetege­dések számának csökkentése érdekében tavaly a Dunai Vasmű munkakörnyezeti la­boratóriuma több gyáregy­ség zajtérképét készítette el. Tíz dolgozónál találtak olyan halláskárosodást, ami munkakörülményeik miatt következett be. Ezenkívül hatvannégy dolgozónál kü­lönböző kezdeti fokú hallás­­károsodást állapítottak meg. Jól halad a munka a félkész panel családi házak építé­sénél a Szilágyi Erzsébet utcában. Az öt épület átadási határideje június 30. 1987. március 3., kedd A Dunai Vasmű stratégiája Célok és eszközök A Dunai Vasmű életében nagy jelentőségű volt a ta­valyi esztendő. Üzemelni kezdett a nyolcvanas évek második nagyberuházása, a hármas számú kokszoló­blokk. Így a konverterrel együtt jelentősen emelkedett az alapvető technológiai egységek műszaki színvona­la. Ugyanakkor, mint ismere­tes, 1986-ban az Állami Terv­bizottság rendezte a magyar vaskohászat, így a Dunai Vasmű helyzetét is. Mind­ezek, valamint a VII. öt­éves terv és az Ipari Minisz­tériummal kötött megállapo­dás nemcsak lehetővé, ha­nem sürgető feladattá is tette a nagyvállalat hos­­­szútávú, stratégiai tervének kidolgozását. A tervjavaslat kiinduló­pontja nyilvánvalóan nem lehet más, mint a Dunai Vasműnek a magyar nép­gazdaságban, iparban töltött jelenlegi szerepe, de­az ebből fakadó követelmé­­­nyek. A vasmű a magyar nagy­vállalatok „toplistáján" az első tíz között szerepel. A magyar vaskohászat bruttó termelésének mintegy egy­­harmadát adja. Ezen belül a kohókoksz 100 százalékát, a hengerelt áru 40 százalé­kát állítják elő Dunaújvá­rosban. Az ország acélle­mez- és tekercsszükségleté­nek több mint nyolcvan szá­zalékát elégíti ki a vasmű. Termékszerkezetében — út­törő módon — elsőként je­lentek meg, s váltak, s vál­nak mind meghatározóbbá, a magas úgynevezett feldolgozottságú, kohászati má­sod- és harmadtermékek. Ez lehetővé teszi a piaci igé­nyek rugalmas követését. A vasműben gyártott ter­mékek nyolcvan százalékát a hazai feldolgozóipar hasz­nálja fel. Ugyanakkor a Du­nai Vasmű jelentős szerepet vállal az ország külkereske­delmi egyensúlyának javí­tásából is. Az előállított ter­mékek mintegy 2 százalékát szocialista, 15 százalékát pe­dig tőkés piacokon értékesí­tik. Konvertibilis elszámolá­sú exportbevétele évente 60—70 millió dollár. (Az új kokszolómű évente mintegy 70 millió dollár kiadásától mentesítheti a magyar nép­gazdaságot.) Ugyanakkor az import nem haladja meg az export 50 százalékát... Az Állami Tervbizottság tavaly májusi állásfoglalása szerint: „A vaskohászat fon­tos szerepet tölt be a feldol­gozóipar, és az építőanyag­ipar kiszolgálásában. A kor­szerű vaskohászati termé­kek nagy mértékben járul­hatnak hozzá a versenyképességének gépipar javítá­sához. Jelentős a szerepe a vaskohászatnak a külkeres­­kedelmben is. Az exportnak a jövőbeni fenntartása javu­ló gazdaságossági mutatók­kal továbbra is érdekünkben áll . . .” Aligha kétséges, hogy az ÁTB állásfoglalása megha­tározza a Dunai Vasmű leg­fontosabb stratégiai céljait is, hiszen meghatározó sze­repet kell betöltenie a jövő­ben is­­ a magyar vaskohá­szatban. A stratégiai terv döntő láncszeme azonban A sike­res működés stratégiája cí­mű fejezetben kifejtett cél­rendszer.­ ­ Cél, hogy a Dunai Vas­mű kiegyensúlyozottan gaz­dálkodó, stabil helyzetű, jö­vedelmező vállalat legyen a jövőben is. Akkor is, ha vál­toznak azok a szabályozók, amelyek között a vállalat­nak működnie kell.­­A vál­lalati jövedelemszabályo­zásban sor kerül a hozzá­­adottérték-adó bevezetésére, a vagyonérdekeltség megte­remtésére. A keresetszabá­lyozásban jövő évtől várha­tó a személyi jövedelemadó bevezetése, az élőmunka to­vábbi felértékelődése.) A nyereséget növelni, a jövedelemtermelő képessé­get javítani több és jobb termék gyártásával és érté­kesítésével, a költségek csökkentésével, a szerkezet folyamatos, termék­­igényekhez igazításával piaci le­het. A költségek háromnegye­de anyag- és energiaköltség. Például a tervezett henger­műi fejlesztések eredménye­képpen 1 tonna hengerelt árut a jelenleginél 34 kilo­grammal kevesebb alap­anyagból fognak majd elő­állítani. (A hideghengermű­ben 28 kilogrammal csök­kentik az egy tonna kész­áruhoz szükséges alapanyag mennyiségét.) Így azonos mennyiségű acélból 60 ezer tonnával több készterméket állítanak majd elő. Stratégiai cél — és alap­elv —, hogy a termelő be­ruházások, fejlesztések leg­feljebb három év alatt, ha lehet, hamarabb térüljenek meg, s 15—20 százalékkal növeljék a jövedelmezősé­get. Cél, az 1985. évi egy szá­zalékos jövedelmezőséget alapul véve (azaz 16 milli­árd a termelési érték és 160 millió forint volt a nyere­ség), hogy a VII. ötéves terv időszakában a vállalati jö­vedelmezőség 3—4 százalék­ra emelkedjék. (1986-ban várhatóan 2—3 százalékos lesz, mintegy félmilliárd fo­rint a vállalati nyereség!) A stratégiai terv megvalósítá­sával pedig a kilencvenes évekre 5—10 százalék közé emelhető a vállalat jöve­delmezősége!!! A stratégiai tervet ez év első negyedévében nagyvállalat minden kollek­a­tívája megvitatja, javasla­tokkal, véleményekkel ki­egészítve kerül ismét az el­ső félév végén az igazgató­­tanács elé. A Dunai Vasmű pártbi­zottsága és pártszervezetei is kivették részüket a terv készítéséből, s alkotó esz­mecserére szólítanak fel minden kommunistát, a vál­lalat minden dolgozóját. Eh­hez rendező elvként szüle­tett, az MSZMP KB 1986. novemberi határozata nyo­mán, a gazdasági munka javításáról szóló állásfogla­lás. Ennek lényege: meg kell gyorsítani a vállalati inno­vációt, erősíteni kell a tel­jesítmények és jövedelmek közötti összefüggést, korsze­rűsíteni kell a vállalat bel­ső mechanizmusát, érdekelt­ségi rendszerét. A káderpo­litikát növekvő igényesség j­ellemezze! Szorgalmazni kell a következetes párt- és állami politika folytatását... Stossek Mátyás t 2 4 Dunaújvárosból Svédországba Mercedesek a Volánnak A nemzetközi szállítások versenyképességének növelé­sére tíz darab Mercedes ka­miont vásárolt az Alba Vo­­­lán vállalat. Ezekből kettőt dunaújvárosi egység ka­pott a múlt év végén. A központi fuvarszervezés ke­retén belül az ország külön­böző városaiból szállítják az árut megrendelőiknek. A két új kamion az év elején már sikeresen eljuttatta szállítmányát az NSZK-ba és Svédországba. Népi ellenőrök és a vgm-ek Két műszak mindennap? A Népi Ellenőrzési Bizott­ság két évvel ezelőtt három vállalatnál vizsgálta a válla­lati gazdasági munkaközös­ségek tevékenységét. Nemré­giben utánvizsgálat során azt mérték fel a népi elle­nőrök, hogy mennyiben va­lósították meg az érintettek a NEB határozatait. Erről hallgattak meg tájékoztatást a múlt héten a Népi Elle­nőrzési Bizottság tagjai. A 26-os Építőipari Válla­latnál 1982-ben még csak ti­zennégy vám működött, száz­harminc taggal. 1985-ben már ötven dolgozott, négy­száznegyvenkét taggal, s a munkaközösségeknek kifize­tett teljes, levonás nélküli jövedelem megközelítette húszmillió forintot. A vizs­­­gálat két évvel ezelőtt meg­állapította, hogy korszerűsí­teni kell a vgm-ek belső szabályozását, a letöltött munkaidőt pontosan, szemé­lyenként kell nyilvántartani. Az építők — mint azt az utóvizsgálat megállapította — minden észrevételt figye­lembe vettek, s ezek szelle­mében intézkedtek is. A Junior Cipőgyárban 1983-ban alakultak az első vállalati gazdasági munka­­közösségek. Számuk 1984- ben kilenc volt, közel két­százötven taggal, s ez az elkö­vetkezendő években sem változott. Bevételük kilenc­millió forint körül alakult, de tavaly már a változatlan létszám ellenére a felére csökkent. Az alapvizsgálat kifogásolta, hogy az eszköz­­használati díjat egyösszeg­­ben és nem havonta kérték a munkaközösségektől, s azt, hogy két osztályvezető tagja volt a vgm-eknek (be­is osztásukkal összeférhetetlen). A cipőgyáriak mindkét kifo­gást jogosnak tartották, ezeket az elmúlt időszakban­­ korrigálták. A BVM Dunaújvárosi Gyá­rában 1983-ban tizennégy vgm dolgozott, kétszázhat­van taggal. Akkori jövedel­mük meghaladta a tizenhat­­millió forintot. A múlt év­­ben már huszonkét vám dolgozott a gyárban négyszáz taggal, s jövedelmük közel huszonötmillió forint vot. Az alapvizsgálat idején népi ellenőrök többek közt a szükségesnek tartották megrendelések felülvizsgála­a­tát, valamint azt, hogy gyár­­ kollektív szerződésében a rögzítsék azt az időt, amen­­­nyit dolgozóik a munkakö­zösségekben dolgozhatnak. Az időbérben foglalkoztatott vgm-ek részére sem volt ki­dolgozva a norma, így a ki­fizetett díj mértékét nem tudták mihez viszonyítani az ellenőrök. A vizsgálat hatá­sára tavaly februárban gyár­igazgatói utasítás határozta meg a vgm-ek szervezését, foglalkoztatását, ellenőrzését. Ezzel egyidőben szerződés­ben is rögzítették, hogy ha­vonta átlagosan ötven órát dolgozhatnak az emberek vgm-ben. Igazgatói utasítás azonban felmentést adhat ez alól — ezt az ellentmondást most is kifogásolták az ellen­őrök. Az egyik vgm-nél a negyedéves munkaidő meg­oszlását ellenőrizve olyan mértékű óraszámot „talál­tak” ami arra engedett kö­vetkeztetni, hogy a napi fő­munkaidőn kívül mindennap további nyolc órát dolgoz­tak az emberek. Az időbér­ben foglalkoztatott munka­­közösségek kapcsolatosan megbízatásával nem történt semmi az alapvizsgálat óta — ezt igazolják az adatok, ami szerint a gazdasági munkaközösségek elért tel­jesítményszázalékai lényege­sen meghaladták a főmun­kaidőben elért szintet. Ez a főmunkaidőben végzett tevé­kenység leértékeléséhez ve­zethet. A vgm-ek munkaide­je ellenőrizhetetlen továbbra is, az időbéres és darabbéres munkák esetében is. A TSTEB az említett hiá­nyosságok mielőbbi meg­szüntetését kérte a BVM gyárának vezetőitől. T. Sz. Halászok haszna Az ercsi halászati terme­lőszövetkezet négymillió-hét­­százötvenezer forint nyere­séggel fejezte be a múlt évet. A gazdaság árbevétele nyolc­­vanötmillió-hétszáznyolc­­vanezer forint volt, s ötszáz­ötven tonna halat fogtak ki. Erre az évre árbevételi tervük nyolcvanmillió forint, nyereségtervük pedig négy­­millió-kilencszázezer forint. A tavalyihoz hasonló men­­­nyiségű hal értékesítését ter­vezik, így az ellátás is az előző évihez hasonló lesz. Az ercsi szövetkezet nem­csak a várost, hanem az egész megyét ellátja hallal, sőt a fővárosba is szállíta­nak. Legnépszerűbb a ponty, de a választék ennél bősége­sebb. Van busa, amúr, ke­szeg, süllő, csuka is. Konyha­kész halat is árulnak, s Duna­újvároson kívül ez iránt min­denütt igen nagy a kereslet. Érdekes módon az itteni ke­reskedelmi vállalatok évek óta nem rendelnek konyha­kész halat a szövetkezettől. Télen heti egy, tavasztól őszig pedig heti két alkalom­mal tizenöt-húsz, illetve har­minc-negyven mázsa halat szállít a gazdaság a saját, illetve a Dunaker és a Mun­kásszövetkezet boltjaiba. A konyhakész nem kell?

Next