Dunaújvárosi Hírlap, 1987. április (32. évfolyam, 27-34. szám)
1987-04-03 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XXXVII. évfolyam, 27. szám 1987. április 3., péntek ~ óra: 2,40 FtHírtlAp AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Felszabadulásunkra emlékezünk Ünnepségek országszerte Hazánk felszabadulása negyvenkettedik évfordulójának megünneplésére készül az ország minden települése. Legnagyobb állami ünnepünkön nagygyűléseket, baráti találkozókat, koszorúzási ünnepségeket rendeznek, s a hagyományokhoz híven mindenütt fellobogózzák az utcákat és a tereket, a középületeket. Székesfehérváron április harmadikán délelőtt kilenc órakor a megyei pártbizottság nagytermében rendeznek kitüntetési ünnepséget, ahová a megye minden részéből várnak meghívottakat. A megyei díszünnepség aznap este hat órakor kezdődik a Vörösmarty Színházban. A katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási ünnepségre április negyedikén délelőtt tíz órakor kerül sor a szovjet hősök székesfehérvári, Béke téri emlékművénél. A megye minden vállalatánál, intézményénél megünneplik a felszabadulás évfordulóját. Számos helyen szerveznek magyar-szovjet baráti találkozókat, és az ünnep alkalmából újabb közösségek veszik át az MSZBT-tagcsoporttá nyilvánításról szóló okleveleket. A felszabadulás ünnepére érkezett megyénkbe a Grúz Népiegyüttes, amely április elsején Dunaújvárosban lépett fel, másodikán pedig Székesfehérváron, a Barátság Háza színháztermében mutatta be műsorát. A megyei művelődési központban ugyancsak a felszabadulási évforduló alkalmából nyitják meg április harmadikán a fehérvári képzőművészek tavaszi, grafikai tárlatát. A Helyőrségi Művelődési Központban, Székesfehérváron bélyegkiállítás is nyílik, felszabadulás témájával fogalalkozó bélyegekből. Dunaújvárosban április harmadikán este hat órakor kezdődik a központi ünnepség a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. A Magyar Szocialista Munkáspárt városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront városi elnöksége és a KISZ városi bizottsága által rendezett díszünnepség szónoka Sárosi József, a városi tanács elnöke, a városi pártbizottság tagja lesz. Az ünnepségen a Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekar és a Központi Énekkar ad műsort. Felszabadulásunk évfordulóján, április negyedikén délelőtt tíz órakor Dunaújvárosban is koszorúzási ünnepség kezdődik. A szovjet hősök óvárosi emlékművénél katonai tiszteletadással helyezik el a hála és az emlékezés koszorúit a város vezetői és lakosai. A társadalombiztosításról tárgyaltak javuló eredmények Az MSZMP Fejér Megyei Végrehajtó Bizottsága szerdán Barts Oszkárnénak, a megyei pártbizottság első titkárának a vezetésével ülést tartott. A testület tájékoztatót hallgatott meg a Társadalombizosítási Igazgatóság munkájáról, valamint megvitatta és elfogadta azt a tájékoztatót, amely a Központi Bizottság 1986. november 20-i határozata, valamint a megyei pártbizottság 1986. november 26-i feladatterve végrehajtásának eddigi tapasztalatairól szólt, majd egyéb kérdéseket tárgyalt. A testület munkájában részt vett Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes, Takács Béla, az MSZMP KB alosztályvezető-helyettese is. Fejér megye minden lakosa kapcsolatban áll a társadalombiztosítással. Csaknem kétszázezren a társadalombiztosítás összes ellátására és mintegy nyolcvanezren egyéni ellátásra jogosultak. A megye táppénzes helyzetének alapvető meghatározója a lakosság egészségügyi állapota. Az itteni helyzet jobb az országosnál, de a táppénzesek aránya emelkedik. Fejér megyében 44 808 család részesül családi pótlékban, 78 851 gyermek Szociális támogatásban után. 670 család részesül. A különféle népességpolitikai intézkedések jelentős mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy megyénkben 1985. óta emelkedik a születések száma. A testület megállapította, hogy a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság eredményesen végzi munkáját. A végrehajtó bizottság értékelése szerint ugyancsak tervszerű és erdményes a három évvel ezelőtt megalakult Társadalombiztosítási Tanács tevékenysége is. Városi párt-vb ülés őszintén, kritikusan A városi párt-végrehajtóbizottság kedden Gadanecz György első titkár elnökletével tartotta meg soros ülését. A testület szóbeli tájékoztatót hallgatott meg a városi pártbizottság múlt évi költségvetési gazdálkodásáról, valamint az apparátusnak a két vb-ülés közt végzett munkájáról. Ugyancsak szóbeli tájékoztató hangzott el a beszámoló taggyűlések tapasztalatairól, az elhangzott vélemények összegzéséről. Mint a testület is megállapította, a beszámoló taggyűlések őszinte, kritikus és önkritikus légkörben folytak le, s az aktivitás is nagyobb volt az átlagosnál. A legtöbb helyen jónak találták azt a döntést, hogy az év elején, az előző évi termelési eredmények ismeretében tanácskozhattak a kommunisták, s így munkahelyük gondjainak megoldásához érdemi javaslatokkal tudtak hozzájárulni. Értekezlet a barátsági munkáról Több tagcsoport Megyei munkaértekezletet tartottak az MSZBT-tagcsoport vezetőinek — ügyvezető elnökeinek és párttitkárainak — Székesfehérváron. A rendezvényen a dunaújvárosi tagcsoportok irányítói is részt vettek. A tanácskozáson szó esett — egyebek között — az MSZBT VIII. országos értekezletén elhangzottakról, a magyar-szovjet barátsági munka középtávú, illetve idei terveiről, feladatairól. Séltei Lajos, az MSZBT országos elnökségének tagja a kistelepüléseken működő tagcsoportok tevékenységének fontosságát, valamint a pedagógusoknak a barátsági munka ápolásában betöltött szerepét emelte ki. A városban és a környékbeli községekben működő tizenhat MSZBT-tagcsoport az az idén tizennyolcra bővül. A dunaújvárosi Münnich Ferenc gimnázium és a pusztaszabolcsi Velinszky László Gimnázium tanárai, illetve tanulói az április negyediki, iskolai ünnepségükön vehetik át az újonnan létrehozott MSZBT-tagcsoportjuk alapító levelét. Tüzeknek lobogó lángja, léleknek-testnek tisztasága, gömbnek harmóniája, dolgaink rendje, ifjú nő aktja . . .? Vagy az ész, az elme világló szülöttje: gondolat...? Szabadság, melyik vagy igazán, melyik vagy? Te, aki minden szépségekkel, s jósággal kézenfogva jársz, s lángra lobbannak érted háborúk, nevedben forradalmak . . . Tenger lennél talán, a vizek és egek végtelenje; hegyeknek felhőbe vesző vad orma, rózsaszín kisded, jövőnk ígérete . . .? Tapogatva kutatunk utánad, mint gyufa után a háziasszony, ha hirtelen kialszik a villany, s rátör a sötét. . . Szólj szabadság, szólj hozzánk, jelezd létedet! Mióta világra jött, érted perel az ember. Téged akar, téged kíván. Érted dolgozik, érted küzd, érted él, érted öl — és érted hal meg . . . el Igen, szabadság, igen, és kell ezt ma mondanunk neked, úgy hisszük, így kell, bár tudjuk jól, megkoptak mára az egykor oly szépen fénylő szavak. Barátság, szépség, szeretet, összetartozás, s a te neved is, lélek lángja, szabadság. Kívánják, kimondják, üvöltik, zokogják, vörös betűkkel az egekre írják - és mégis, és talán épp ezért, mint csúfolódás, mint gúnykacaj, gyakran úgy hangzanak. Hogy miért? — ne kérdezd, hiszen annyi, de annyi oka lehet rá a szép szavakkal, s a nevedben becsapott, megcsalt népeknek, nemzeteknek. S közben felnőtt, s ráébredt erre, lassanként kezdett megkérgesedni az ember, akinek annyian, de annyian ígértek már a történelem folyamán szebb, tisztább, békésebb, szabadabb életet, mígnem rá kellett ébrednie, hogy csalóka álmokat kergetett, „tévhitekben hitt, s tajtékzott téveteg". És mégis, és százszor becsapva, megalázva: tudjuk, hogy vagy, hogy létezel, és számunkra, a mi meggyötört és szétszabdalt kis világunkban talán inkább, mint valaha. Köszönteni szeretnénk, mutasd meg magadat. Lásd, itt a születésnapi tortád, rajta 42 kicsi gyertya, nézd a lángokat, téged köszöntenek. Téged köszöntünk, szoríts a szívedhez. Mutasd vagy ne mutasd arcodat, legyen szándékod szerint, de ölelj, de szoríts karjaidba, szabadság, erővel szoríts. Segíts, hogy szerethessünk, szeress, hogy köszönthessünk, és szoríts, hogy fájjon is már, szoríts a szívedre. Kun Tibor Negyvenkét gyertya lángja FORDULÓPONT ÉS SZIMBÓLUM „Magyarország földjét nem tapossa többé egyetlen terrorlegény csizmája sem. Bukarest, Szófia, Belgrád, Varsó és Budapest diadalmas megvívása után a Vörös Hadsereg Bécs és Berlin kapuit döngeti...” A Szabad Nép híres 1945. április 5-i vezércikke kezdődik e szavakkal fölötte a szalagcím: „Egész Magyarország felszabadult". A cikkből nem az ünneplés, az eufória hangja csendül ki, hanem a felismert történelmi felelősség roppant súlya: felelősség a múltért és felelősség a már megkezdődött jövőért. 1944 végétől az újjáteremtésnek is egyik legalapvetőbb kérdése az volt, hogy a nagybirtokos arisztokrata osztály uralmát megtestesítő Horthy-rendszerrel szakítani akaró, s a továbbfejlődés útját és célját illetően persze rendkívül eltérő nézeteket valló erők milyen nemzetközi feltételeket találnak, illetve tudnak elérni. Jóllehet a magyar demokratikus erők már 1944. december elején - mindenekelőtt a Szovjetunió támogatását élvezve — igen kedvező fogadtatásra találtak az antifasiszta koalíció három vezető hatalmának kormányainál, a bizalmatlanság szétoszlatása még nem volt azonos a bizalom és főleg a rokonszenv elnyerésével. Létérdeke volt a felszabadító hadműveletek előrehaladtával területileg növekvő és belső hatalmi szerveivel belülről is erősödő népi demokráciának a külföld bizalma, mert alapvető külpolitikai törekvése — a jószomszédi viszony és az őszinte együttműködés megteremtése az „összes környező országokkal" - éppen a szomszédos államokban nem talált kedvező visszhangra. Jóllehet Németország csatlósaiként nemcsak az államiságukban csak a nácik által elfogadott nyilasok álltak harcban, hanem szlovák és horvát fasiszta katonai alakulatok is, a szomszédos államokban - főleg a korábbi uralkodó körökben — erős törekvés volt arra, hogy a Horty-rendszer bűneiért Magyarország népét és saját országuk magyar nemzetiségű lakosságát tegyék felelőssé. 1945 tavaszára, a német és magyar fasiszta uralom alól teljesen fölszabadított Magyarország valamennyi progresszív gondolkodású emberében még tovább erősödött a meggyőződés: a formálódó, hatalmi szerveiben már megszületett új Magyarországot belső megújuláshoz és társadalomépítő tervei megvalósításához, a szükséges elemi külső feltételek eléréséhez a legközvetlenebbül és a leghatékonyabban a Szovjetunió segítheti hozzá. Ha az idők sodrában az emekedettségre csak „egy pillanatnyi idő" volt is, a kormány orientációjának és a nemzet legőszintébb hálájának kinyilvánítása nem késett. A még Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány már április 7-én elhatározta, hogy Magyarország felszabadításának napját nemzeti ünneppé nyilvánítja. Április 8-án délelőtt — azon a napon, amelyiken a kormány hivatalosan Budapestre költözött, s a romokban álló város ismét az ország közigazgatási központja lett — a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai a kormány tagjainak részvételével a 48-as március színhelyén, a Nemzeti Múzeum előtt, a Vörös Hadsereg és a felszabadulás tiszteletére ünnepi nagygyűlést tartottak, amelynek egyik alaphangját a Szabadság című napilap tudósításának címével fejezett ki: „A nemzet függetlensége ma egy a nép szabadságával . Két héttel a múzeumkerti nagygyűlés után, április 23-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány már rendeletben hozta nyilvánosságra az új Magyarország ünnepeit: március 15-ét nemzeti ünneppé, április 4-ét a felszabadulás ünnepévé, és május 1-jét a munka ünnepévé nyilvánította. Ha 1945 áprilisában és május elsejéjén az ünneplés elsősorban a roppant véráldozatok iránti hálát fejezte ki, április 4. első évfordulóján a megemlékezők már a felszabadító történelmi helyét is méltathatták. „Azt hisszük — írja Kállai Gyula a Szabad Nép vezércikkében -, hogy a szovjet-magyar viszony kialakításának és megszilárdításának az érzelmi és erkölcsi okok egymagukban nem képezhetik elég szilárd és reális alapját. A Szovjetunióval való barátságnak nemcsak a hála és a nemzeti becsület követelményein kell nyugodnia. A felszabadulás olyan mély politikai változást idézett elő a magyar nép életében, hogy a fiatal magyar demokrácia számára nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem nemzeti érdek is a legőszintébb és legharmonikusabb baráti viszony kialakítása hatalmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval." Mit jelent számunkra ma április 4.? Losonczi Pált idézzük, aki az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 40. évfordulóján mondta: „Népünk minden évben tisztelettel hajt fejet a felszabadítók emléke előtt, és megindultan tekint vissza a felszabadulásra, a nemzeti felemelkedés e kiindulópontjára. Ezért vált április negyedike hazánk legnagyobb nemzeti ünnepévé ... A felszabadulás ünnepnapjával együvé sorakoznak más jeles napok is: szeptember 23., a magyarországi felszabadító harcok kezdete; december 3., a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megszületése; december 21., az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte, február 13., a főváros felszabadulása. Ha méltóan emlékezünk az április negyedikéhez vezető út fontos állomásaira, az nemhogy halványítaná a nagy nap tiszta fényét, hanem még inkább felragyogtatja azt.