Dunaújvárosi Hírlap, 1987. április (32. évfolyam, 27-34. szám)

1987-04-03 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XXXVII. évfolyam, 27. szám 1987. április 3., péntek ~ óra: 2,40 FtHírtlAp AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Felszabadulásunkra emlékezünk Ünnepségek országszerte Hazánk felszabadulása negyvenkettedik évforduló­jának megünneplésére ké­szül az ország minden tele­pülése. Legnagyobb állami ünnepünkön nagygyűléseket, baráti találkozókat, koszorú­­zási ünnepségeket rendez­nek, s a hagyományokhoz híven mindenütt fellobogóz­zák az utcákat és a tereket, a középületeket. Székesfehérváron április harmadikán délelőtt kilenc órakor a megyei pártbizott­ság nagytermében rendez­nek kitüntetési ünnepséget, ahová a megye minden ré­széből várnak meghívotta­kat. A megyei díszünnepség aznap este hat órakor kez­dődik a Vörösmarty Szín­házban. A katonai tisztelet­­adással egybekötött koszorú­­zási ünnepségre április ne­gyedikén délelőtt tíz órakor kerül sor a szovjet hősök székesfehérvári, Béke téri emlékművénél. A megye minden vállala­tánál, intézményénél megün­­neplik a felszabadulás év­fordulóját. Számos helyen szerveznek magyar-szovjet baráti találkozókat, és az ünnep alkalmából újabb kö­zösségek veszik át az MSZBT-tagcsoporttá nyil­vánításról szóló okleveleket. A felszabadulás ünnepére érkezett megyénkbe a Grúz Népiegyüttes, amely április elsején Dunaújvárosban lé­pett fel, másodikán pedig Székesfehérváron, a Barát­ság Háza színháztermében mutatta be műsorát. A me­gyei művelődési központban ugyancsak a felszabadulási évforduló alkalmából nyit­ják meg április harmadikán a fehérvári képzőművészek tavaszi, grafikai tárlatát. A Helyőrségi Művelődési Köz­pontban, Székesfehérváron bélyegkiállítás is nyílik, felszabadulás témájával fog­a­lalkozó bélyegekből. Dunaújvárosban április harmadikán este hat órakor kezdődik a központi ünnep­ség a Bartók Béla Művelő­dési Központ színháztermé­ben. A Magyar Szocialista Munkáspárt városi bizottsá­ga, a városi tanács, a Haza­fias Népfront városi elnök­sége és a KISZ városi bi­zottsága által rendezett dísz­ünnepség szónoka S­á­r­o­s­i József, a városi tanács elnö­ke, a városi pártbizottság tagja lesz. Az ünnepségen a Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekar és a Központi Ének­kar ad műsort. Felszabadulásunk évfordu­lóján, április negyedikén dél­előtt tíz órakor Dunaújvá­rosban is koszorúzási ünnep­ség kezdődik. A szovjet hő­sök óvárosi emlékművénél katonai tiszteletadással he­lyezik el a hála és az emlé­kezés koszorúit a város ve­zetői és lakosai. A társadalombiztosításról tárgyaltak javuló eredmények Az MSZMP Fejér Megyei Végrehajtó Bizottsága szerdán Barts Oszkárnénak, a megyei pártbizottság első titkárának a vezetésével ülést tartott. A testület tájékoztatót hallgatott meg a Társadalombizosítási Igazgatóság munkájáról, valamint meg­vitatta és elfogadta azt a tájékoztatót, amely a Központi Bizott­ság 1986. november 20-i határozata, valamint a megyei párt­­bizottság 1986. november 26-i feladatterve végrehajtásának ed­digi tapasztalatairól szólt, majd egyéb kérdéseket tárgyalt. A testület munkájában részt vett Vörös Árpád ipari miniszter­­helyettes, Takács Béla, az MSZMP KB alosztályvezető-helyette­se is. Fejér megye minden la­kosa kapcsolatban áll a tár­sadalombiztosítással. Csak­nem kétszázezren a társada­lombiztosítás összes ellátá­sára és mintegy nyolcvanez­ren egyéni ellátásra jogosul­tak. A megye táppénzes helyze­tének alapvető meghatározó­ja a lakosság egészségügyi állapota. Az itteni helyzet jobb az országosnál, de a táppénzesek aránya emelke­dik. Fejér megyében 44 808 csa­lád részesül családi pótlék­ban, 78 851 gyermek Szociális támogatásban után. 670 család részesül. A különféle népességpolitikai intézkedé­sek jelentős mértékben já­rultak hozzá ahhoz, hogy megyénkben 1985. óta emel­kedik a születések száma. A testület megállapította, hogy a Megyei Társadalom­­biztosítási Igazgatóság ered­ményesen végzi munkáját. A végrehajtó bizottság értéke­lése szerint ugyancsak terv­szerű és erdményes a három évvel ezelőtt megalakult Társadalombiztosítási Tanács tevékenysége is. Városi párt-vb ülés őszintén, kritikusan A városi párt-végrehajtó­bizottság kedden Gadanecz György első titkár elnökle­tével tartotta meg soros ülé­sét. A testület szóbeli tájé­koztatót hallgatott meg a városi pártbizottság múlt évi költségvetési gazdálko­dásáról, valamint az appa­rátusnak a két vb-ülés közt végzett munkájáról. Ugyancsak szóbeli tájé­koztató hangzott el a beszá­moló taggyűlések tapasztala­tairól, az elhangzott véle­mények összegzéséről. Mint a testület is megállapította, a beszámoló taggyűlések őszinte, kritikus és önkriti­kus légkörben folytak le, s az aktivitás is nagyobb volt az átlagosnál. A legtöbb he­lyen jónak találták azt a döntést, hogy az év elején, az előző évi termelési ered­mények ismeretében tanács­kozhattak a kommunisták, s így munkahelyük gondjai­nak megoldásához érdemi javaslatokkal tudtak hozzá­járulni. Értekezlet a barátsági munkáról Több tagcsoport Megyei munkaértekezletet tartottak az MSZBT-tagcso­­port vezetőinek — ügyveze­tő elnökeinek és párttitkára­inak — Székesfehérváron. A rendezvényen a dunaújváro­si tagcsoportok irányítói is részt vettek. A tanácskozá­son szó esett — egyebek kö­zött — az MSZBT VIII. or­szágos értekezletén elhang­zottakról, a magyar-szovjet barátsági munka középtávú, illetve idei terveiről, felada­tairól. S­é­lt­e­i Lajos, az MSZBT országos elnökségé­nek tagja a kistelepüléseken működő tagcsoportok tevé­kenységének fontosságát, va­lamint a pedagógusoknak a barátsági munka ápolásában betöltött szerepét emelte ki. A városban és a környékbe­li községekben működő tizen­hat MSZBT-tagcsoport az az idén tizennyolcra bővül. A dunaújvárosi Münnich Ferenc gimnázium és a pusztaszabolcsi Velinszky László Gimnázium tanárai, illetve tanulói az április ne­­gyediki, iskolai ünnepségü­kön vehetik át az újonnan létrehozott MSZBT-tagcso­­portjuk alapító levelét. Tüzeknek lobogó lángja, léleknek-testnek tisztasága, gömbnek harmóniája, dolga­ink rendje, ifjú nő aktja . . .? Vagy az ész, az elme világló szülöttje: gondolat...? Sza­badság, melyik vagy igazán, melyik vagy? Te, aki minden szépségekkel, s jósággal ké­zenfogva jársz, s lángra lob­bannak érted háborúk, ne­vedben forradalmak . . . Ten­ger lennél talán, a vizek és egek végtelenje; hegyeknek felhőbe vesző vad orma, ró­zsaszín kisded, jövőnk ígé­rete . . .? Tapogatva kutatunk utá­nad, mint gyufa után a há­ziasszony, ha hirtelen kial­szik a villany, s rátör a sö­tét. . . Szólj szabadság, szólj hoz­zánk, jelezd létedet! Mióta világra jött, érted perel az ember. Téged akar, téged kíván. Érted dolgozik, érted küzd, érted él, érted öl — és érted hal meg . . . el Igen, szabadság, igen, és kell ezt ma mondanunk neked, úgy hisszük, így kell, bár tudjuk jól, megkoptak mára az egykor oly szépen fénylő szavak. Barátság, szépség, szeretet, összetarto­zás, s a te neved is, lélek lángja, szabadság. Kívánják, kimondják, üvöltik, zokogják, vörös betűkkel az egekre ír­ják - és mégis, és talán épp ezért, mint csúfolódás, mint gúnykacaj, gyakran úgy hangzanak. Hogy miért? — ne kérdezd, hiszen annyi, de annyi oka lehet rá a szép szavakkal, s a nevedben becsapott, meg­csalt népeknek, nemzeteknek. S közben felnőtt, s ráébredt erre, lassanként kezdett meg­­kérgesedni az ember, akinek annyian, de annyian ígértek már a történelem folyamán szebb, tisztább, békésebb, szabadabb életet, mígnem rá kellett ébrednie, hogy csaló­ka álmokat kergetett, „tév­hitekben hitt, s tajtékzott té­­veteg". És mégis, és százszor be­csapva, megalázva: tudjuk, hogy vagy, hogy létezel, és számunkra, a mi meggyötört és szétszabdalt kis világunk­ban talán inkább, mint va­laha. Köszönteni szeretnénk, mu­tasd meg magadat. Lásd, itt a születésnapi tortád, rajta 42 kicsi gyertya, nézd a lán­gokat, téged köszöntenek. Téged köszöntünk, szoríts a szívedhez. Mutasd vagy ne mutasd arcodat, legyen szán­dékod szerint, de ölelj, de szoríts karjaidba, szabadság, erővel szoríts. Segíts, hogy szerethessünk, szeress, hogy köszönthessünk, és szoríts, hogy fájjon is már, szoríts a szívedre. Kun Tibor Negyvenkét gyertya lángja FORDULÓPONT ÉS SZIMBÓLUM „Magyarország földjét nem tapossa többé egyetlen terror­legény csizmája sem. Bukarest, Szófia, Belgrád, Varsó és Buda­pest diadalmas megvívása után a Vörös Hadsereg Bécs és Ber­lin kapuit döngeti...” A Szabad Nép híres 1945. április 5-i ve­zércikke kezdődik e szavakkal­­ fölötte a szalagcím: „Egész Magyarország felszabadult". A cikkből nem az ünneplés, az eufória hangja csendül ki, hanem a felismert történelmi fele­lősség roppant súlya: felelősség a múltért és felelősség a már megkezdődött jövőért. 1944 végétől az újjáteremtésnek is egyik legalapvetőbb kérdése az volt, hogy a nagybirtokos arisztokrata osztály uralmát megtestesítő Horthy-rendszerrel szakítani akaró, s a továbbfejlő­dés útját és célját illetően persze rendkívül eltérő nézeteket valló erők milyen nemzetközi feltételeket találnak, illetve tudnak elér­ni. Jóllehet a magyar demokratikus erők már 1944. december elején - mindenekelőtt a Szovjetunió támogatását élvezve — igen kedvező fogadtatásra találtak az antifasiszta koalíció három vezető hatalmának kormányainál, a bizalmatlanság szétoszla­­tása még nem volt azonos a bizalom és főleg a rokonszenv el­nyerésével. Létérdeke volt a felszabadító hadműveletek előre­haladtával területileg növekvő és belső hatalmi szerveivel be­lülről is erősödő népi demokráciának a külföld bizalma, mert alapvető külpolitikai törekvése — a jószomszédi viszony és az őszinte együttműködés megteremtése az „összes környező orszá­gokkal" - éppen a szomszédos államokban nem talált kedvező visszhangra. Jóllehet Németország csatlósaiként nemcsak az államiságukban csak a nácik által elfogadott nyilasok álltak harcban, hanem szlovák és horvát fasiszta katonai alakulatok is, a szomszédos államokban - főleg a korábbi uralkodó körökben — erős törekvés volt­ arra, hogy a Horty-rendszer bűneiért Ma­gyarország népét és saját országuk magyar nemzetiségű lakos­ságát tegyék felelőssé. 1945 tavaszára, a német és magyar fasiszta uralom alól teljesen fölszabadított Magyarország valamennyi progresszív gon­dolkodású emberében még tovább erősödött a meggyőződés: a formálódó, hatalmi szerveiben már megszületett új Magyarorszá­got belső megújuláshoz és társadalomépítő tervei megvalósítá­sához, a szükséges elemi külső feltételek eléréséhez a legközvet­lenebbül és a leghatékonyabban a Szovjetunió segítheti hozzá. Ha az idők sodrában az emekedettségre csak „egy pilla­natnyi idő" volt is, a kormány orientációjának és a nemzet leg­őszintébb hálájának kinyilvánítása nem késett. A még Debre­cenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány már április 7-én elhatározta, hogy Magyarország felszabadításának napját nem­zeti ünneppé nyilvánítja. Április 8-án délelőtt — azon a napon, amelyiken a kormány hivatalosan Budapestre költözött, s a ro­mokban álló város ismét az ország közigazgatási központja lett — a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai a kormány tagjainak részvételével a 48-as március színhelyén, a Nemzeti Múzeum előtt, a Vörös Hadsereg és a felszabadulás tiszteletére ünnepi nagygyűlést tartottak, amelynek egyik alaphangját a Szabadság című napilap tudósításának címével fejezett ki: „A nemzet függetlensége ma egy a nép szabadságával . Két héttel a múzeumkerti nagygyűlés után, április 23-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány már rendeletben hozta nyilvá­nosságra az új Magyarország ünnepeit: március 15-ét nemzeti ünneppé, április 4-ét a felszabadulás ünnepévé, és május 1-jét a munka ünnepévé nyilvánította. Ha 1945 áprilisában és május elsejéjén az ünneplés első­sorban a roppant véráldozatok iránti hálát fejezte ki, április 4. első évfordulóján a megemlékezők már a felszabadító törté­nelmi helyét is méltathatták. „Azt hisszük — írja Kállai Gyula a Szabad Nép vezércikké­ben -, hogy a szovjet-magyar viszony kialakításának és meg­szilárdításának az érzelmi és erkölcsi okok egymagukban nem képezhetik elég szilárd és reális alapját. A Szovjetunióval való barátságnak nemcsak a hála és a nemzeti becsület követelmé­nyein kell nyugodnia. A felszabadulás olyan mély politikai vál­tozást idézett elő a magyar nép életében, hogy a fiatal magyar demokrácia számára nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem nem­zeti érdek is a legőszintébb és legharmonikusabb baráti­ viszony kialakítása hatalmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval." Mit jelent számunkra ma április 4.? Losonczi Pált idézzük, aki az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 40. évforduló­ján mondta: „Népünk minden évben tisztelettel hajt fejet a felszabadí­tók emléke előtt, és megindultan tekint vissza a felszabadulásra, a nemzeti felemelkedés e kiindulópontjára. Ezért vált április ne­gyedike hazánk legnagyobb nemzeti ünnepévé ... A felszabadu­lás ünnepnapjával együvé sorakoznak más jeles napok is: szep­tember 23., a magyarországi felszabadító harcok kezdete; de­cember 3., a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megszületése; december 21., az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte, február 13., a főváros felszabadulása. Ha méltóan emlékezünk az április negyedikéhez vezető út fontos állomásaira, az nemhogy halványítaná a nagy nap tiszta fényét, hanem még inkább felragyogtatja azt.

Next