Dunaújvárosi Hírlap, 1987. május (32. évfolyam, 35-43. szám)

1987-05-01 / 35. szám

A párt-vb véleménye Jó úton a városvédők Először számolt be eddigi munkájáról a városi párt­végrehajtó bizottság keddi ülésén a városszépítő és -védő egyesület. B­e­n­e Károly el­nök tájékoztatta a testület tagjait az alig egy esztendeje megalakult egyesület tevé­kenységéről, terveiről. Szólt arról, hogy 395 egyéni tag, huszonegy vállalat és negy­venkilenc szocialista brigád lépett be hivatalosan a vá­­rosszépítők soraiba. Az is­kolák kezdettől fogva az egyesület tagjai, s ez annál inkább is fontos, mivel a cél elsősorban a szemléleti ne­velés, a város féltésének, szeretetének átplántálása a fiatal nemzedékbe. Szóba kerültek a távlati tervek is, valamint az a feladat, amit magára vállalt az egyesület: mindent elkövetnek annak érdekében, hogy reálisabb, őszintébb kép alakuljon ki városunkról. Gadanecz György első titkár összefoglalójában hangsúlyozta, hogy az egye­sület reális feladatokat ta­lált magának, máris sokat tett a városi öntudat formá­lásáért, s ezért elismerés jár valamennyi társadalmi mun­kában tevékenykedő aktívá­nak. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XXXVII. évfolyam, 35. szám ~ 1937. május 1., pénte­k ~ Ára: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Május köszöntése Zászlódíszbe öltözött a vá­ros, előkészítették már a fel­vonulásra szánt nemzeti szí­nű­ és vörös zászlókat, transzparenseket, ünnepi de­korációkat a kollektívák, hogy megadhassák a méltó tiszteletet az ünnepnek és munkájuk eredményének. Készen állnak a sátrak a kiserdőben, előkészítették a majálisozók fogadására a Duna-parti szabadidőparko­kat. Minden készen áll te­hát ahhoz, hogy méltókép­pen köszönthessük május el­sejét, a nemzetközi munkás­­osztály nagy ünnepét. a A reggeli zenés ébresztőt hagyományoknak megfe­lelően a Dunai Vasmű tűz­oltózenekara szolgáltatja. A felvonulás 9 órakor kezdő­dik. A munka ünnepe alkalmá­ból több vállalat kapott ran­gos kitüntetést tavalyi ered­ményeiért. Kiváló Vállalat címet nyert el a MOM és annak Kiváló Gyára lett a dunaújvárosi gyár. Elnyerte a Kiváló Vállalat címet a Dunaújvárosi Vízi Társulat. A Fejér és Komárom Me­gyei Tejipari Vállalat duna­újvárosi üzeme pedig Élüzem kitüntetést kapott. A Papír­ipari Vállalat Kiváló Gyára kitüntetéssel büszkélkedhet a dunaújvárosi papírgyár. A Belkereskedelmi Minisztéri­um és a KPVDSZ dicsérő oklevelét érdemelte ki a Du­­navidéki Vendéglátó Vállalat, a Dunaújvárosi Munkásszö­vetkezet pedig a MÉSZÖV és a KPVDSZ dicsérő oklevelét nyerte el. Vállalati dicsérő oklevélben részesült a Be­ton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára és a Dél­dunántúli Gázgyártó és Szol­gáltató Vállalat dunaújváro­si üzemegysége. Az Országos Takarékpénztár Kiváló Fiók­ja lett a dunaújvárosi OTP fiók. Ünnepi taggyűlést tartott tegnap délután a Dunaújvá­rosi Vízi Társulat abból az alkalomból, hogy múlt évi munkája alapján a társulat kollektívája elnyerte a Kivá­ló Vállalat kitüntető címet. A dunaújvárosiak ezúttal ötödik alkalommal, az idén pedig az ország 67 vízi tár­sulata közül egyedül érde­melte ki e megtisztelő ki­tüntetést, elsősorban az egy­­egy dolgozóra jutó termelési érték, a vállalat nyereséges gazdálkodása, az elvégzett munkák kifogástalan minő­sége, a szocialista brigádok eredményei és az üzemi de­mokrácia érvényesülése eredményeként. Ülésezett a megyei párt-vb Tegnapelőtt ülést tartott az MSZMP Fejér Megyei Végrehajtó Bizottsága, a megyei pártbizottság első titkárának a vezetésével. A testület munkájában részt vett Pálvölgyi Ferenc, az MSZMP KB munkatársa és Nagy Tibor vezérőrnagy, a BV országos parancsnoka. A végrehajtó bizottság je­lentést hallgatott meg a büntetésvégrehajtási intéze­tek nevelési, gazdálkodási tevékeny­ségérő­l. A jelentést a végrehajtó bizottság elfogadta. Ezt kö­vetően a testület egyéb kér­désekről tárgyalt. Május 9-én, mókával, jelmezzel: Ballagás Szombaton május 9-én­ mondanak búcsút az alma maternek a város középisko­lásai. A Münnich Ferenc Gimnáziumban, a Rudas László és a Bánki Donát Szakközépiskolákban egya­ránt délelőtt 10 órakor kez­dődik a ballagás. Előző este a „bolondballagásnak" neve­zett mókás, jelmezes felvo­nulással köszönnek el egy­mástól, tanáraiktól, nevelő­iktől. A intézetekben szakmunkásképző május 23-án csendül majd fel a „Ballag már a vén diák”; a Maka­renko Ipari Szakmunkáskép­zőben 9 órakor, a papíripari iskolában 10.30 órakor kez­dődik az ünnepség, a 340. számú szakmunkásképző ta­nulói pedig 10 órakor gyüle­kezik a ballagásra. Ülést tartott az MSZMP KB A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1987. április 28-án, Kádár János elv­társ elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Köz­ponti Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei, me­gyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Buda­pesti Pártbizottság titkárai, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának titkárai, a Minisztertanács tagjai, a Fővárosi Tanács elnöke, az országos fő­hatóságok, valamint a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság kegyelettel emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Brutyó János és Győri Imre elvtársról. A Központi Bizottság megvitatta és elfogad­ta : — Szűrös Mátyás elvtársnak, a Központi Bi­zottság titkárának előterjesztésében az időszerű nemzetközi kérdésekről adott tájékoztatót; — Maróthy László elvtársnak, a Politikai Bi­zottság tagjának, az Országos Tervhivatal elnö­kének tájékoztatóját a Központi Bizottság 1986. novemberi határozata végrehajtásának és az el­ső negyedévi gazdasági munkának a tapasztala­tairól ; — Havasi Ferenc elvtársnak, a Politikai Bi­zottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében a nyugdíjrendszer módosításá­nak, az új vállalati és a személyi jövedelemadó­rendszernek az elveiről szóló tájékoztatót. (Az ülésről kiadott közleményt lapunk 2. ol­dalán közöljük.) Két hét múlva: Alba Regia napok Gazdag kínálat Vásári hangulat és népün­nepély, tudományos szimpó­zium és sportprogramok, kulturális csemegék és or­szágos jelentőségű ankétok fémjelzik a május 15-én kezdődő Alba Regia napok rendezvénysorozatát. A bé­kenagygyűléssel egybekötött megnyitó ünnepségeket dél­után fél négykor tartják a Szabadság téren, de ezen a napon nyitja meg kapuit a vízrajzi kiállítás, állnak starthoz a nemzetközi ke­rékpárverseny résztvevői, s találkoznak az ország min­den részéből érkező zeneis­kolai kamarazenészek. A következő hetekben húsz tudományos ülésnek ad ott­hont Székesfehérvár. Tele­kommunikációs-elektroni­kai ankét, építőipari műsza­ki nap, nevelésügyi akadé­miai tanácskozás — néhány kiragadott példa a kínálat­ból. Sort kerítenek író-olva­só találkozóra is az ünnepi könyvhét alkalmából, az in­­terjazz fesztivál, s a megyei képzőművészeti pályázat al­kotásaiból készített tárlat — mind közönségvonzó esemé­nyeknek tűnik. A nyilvános­ság elé tárja működését a városi könyvtár és a megyei levéltár, s újfent Fehérvá­ron bonyolítják le a II. gép­ipari formatervezési trienná­­lét, valamint a III. nemzet­közi ásványbörzét. A látogatók változatos sportversenyekben és rang­adókban Színvonalas gyönyörködhetnek, szórakozásnak ígérkezik a nemzetközi atlé­tikai verseny, az öttusázók és a karatésok vetélkedése. S a hagyományokhoz híven az idén is lesz Fut a Fehér­vár elnevezésű sportnap. Ha az utóbbi hónapban nem olvastam és hallottam száz­szor, hát egyszer sem: „bi­zony, elvesztette ez és ez a szakma, hivatás a becsületét, sürgősen vissza kellene sze­rezni” . . . Nyilatkozzák ezt joggal a pedagógusok, az egészségügyiek, a vasutasok, a postások, a rendőrök, a színészek, írók, s talán a kon­dások nevében is. Mindannyi­unk nevében. És mi megadó­­an bólogatunk, mert tényleg: vissza kellene adni a munkák és mundérok becsületét, mert ha nem tesszük, akkor rájuk ragad a becsület ellentétének jelzője. De hát lehetséges? Lehetséges, hogy egy egész ország szinte valamennyi szakmája, foglalkozása, hiva­tása hasonló gondokkal küzd? Ha cikkem hangját „harcosra, és optimistára" venném, most elverhetném a port a sok el­hamarkodottan általánosító, pesszimista nyilatkozón, mert ugye azért vagyunk még né­hány százan, ezren, akik úgy érezzük, hogy a mi munkánk és mundérunk becses is, be­csületes is! De én nem aka­­­rom elfeledni a bajt. Amiről sűrűn hallható-olvasható nyilatkozatok szólnak, komoly bajt jelez. Nem is annyira a körülményekben, hanem in­kább a bennünk rejlő bajt. Egy pszichózist jelez, mely — ha kollektív méretekben hatalmasodik el — szinte megállíthatatlan. Baj van a társadalmi munkamegosztás­sal, a közös értékrend nor­máival, ha szinte minden fel­sorolható foglalkozás képvise­lői úgy érezhetik — s ismét­lem, joggal! —, hogy gyengült egy-egy szakma rangja, tár­sadalmi megbecsülése, a bá­nyásztól a marosig, a taná­csi adminisztrátortól az üzem­mérnökig és tovább. Tudom, furcsa világban, melléküzemágak, gmk-k, vgmk-k, pjt-k, kisszövetkeze­tek, szerződéses üzletek, bu­tikok, külföldi munkavállalá­sok világában élünk. E pilla­natban is háttér­ rádiómból a reformról ömlik a szó, mely — mint mondják — áldoza­tokkal jár, de lassan úgy tet­szik, minden réteg, minden szakma úgy érzi, máris ál­dozatává vált e politikai—tár­sadalmi-gazdasági átrende­ződésnek: már nemcsak kisiparosok, a feltalálók p­­­­naszkodnak, hanem a gyár­igazgatók, téeszelnökök, sőt a miniszterek is. Pedig hát, vall­juk meg, abszurd helyzet: az mégiscsak lehetetlen, hogy egyetlen szakma, egyet­­l­e­n réteg se legyen elége­dett pillanatnyi anyagi és er­kölcsi megbecsülésével! Vagy ha mégis lehetséges, akkor bizony újra kell gondolni egész társadalmunkat, annak felépítését és működését, mert gondoljuk meg, milyen képet fest magának rólunk az ifjúság, milyen pályára szegődik önként gyermekünk, ha ebben a bizonytalan, pa­naszosan gomolygó szakmai leértékelődésben kell tájéko­zódnia? A publicistának viszonylag könnyű, a dolga, ha diagnó­zist ad, ami megtörtént, az megtörtént. De mi legyen a kúra? Itt, sajnos, megint csak közhelyekre számíthatunk. Hi­szen olyan megújulásra volna szükség minden hivatás, foglalkozás, munka területén, mely az egyénre épül, ugyanakkor amelyet a veze­s­tés (minden szinten!) támogat és érvényesít. Hogy a j­ó ci­pésznek, látszerésznek, utca­seprőnek, szemétszállítónak, szerelőnek, kovácsnak, szabó­nak, költőnek, muzsikusnak, vasutasnak, mérnöknek, or­vosnak, tanárnak érdemes le­gyen valóban jól dolgozni. Ehhez azonban verseny­helyzet kell. Ehhez ki kell rekeszteni — akár a munkából is — a rosszakat, a lustákat, a lelkiismeretleneket, a tehet­ségteleneket. S tegyük még hozzá, ki kell rekeszteni a rossz munkaerőket az igazga­tók, osztályvezetők, titkárok, miniszterek, közfunkciót vise­lők közül is. Vagyis hát a szakmák és mundérok becsületét csak a folyamatosan ellenőrzött ver­senyhelyzet­be áltassuk állíthatja vissza­ magunkat: ez nem más, mint maga a mű­ködőképes demokrácia. Hogy ne csak képviselőt, de orvost, susztert, szerelőt is választ­hassunk szabadon, s a gyön­gébb, lustább, tehetségtele­nebb ne élhessen vissza mo­nopolhelyzetével. A szakmák közötti hierarchiát mindig az élet alakítja. A sebészorvos munkája mindig többet fog érni az anyagmozgatóénál. Csak a rossz sebészorvos és a jó anyagmozgató viszonya nem tisztázott egyelőre. Hogy­ a rossz miniszter és a jó ut­caseprő viszonyáról ne is be­széljünk. De ennek tisztázásá­hoz nyilvános megméretés kell, vagyis: demokrácia. Szentmihályi Szabó Péter Munkák és mundérok ÉLJEN MÁJUS ELSEJEI

Next