Dunaújvárosi Hírlap, 1987. augusztus (32. évfolyam, 62-69. szám)
1987-08-04 / 62. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Jól „járt” a Junior Első teljesen önálló félévét sikeresen zárta a Junior Cipőgyár. A tavalyi egész évi 21 millió forintos nyereségével szemben idén már az első félévet 24 millió forintos nyereséggel zárta. Az első félév folyamán 440 ezer pár lábbelit értékesítettek belföldön, exportmegrendelésük ebben az időszakban nem volt. Kimagasló teljesítményük már csak azért is jelentős, mert az állandó nyersanyaghiány miatt februárban és márciusban magasra szökött a vállalatnál az állásidő. A második félév során előre láthatóan százezer pár Junior márkájú cipőt exportálnak elsősorban Jordániába, Líbiába, Szaud- Arábiába és Angliába. De a magyar cipőboltok polcairól sem fognak hiányozni a Junior-termékek, összesen 450 ezer pár kerül forgalomba karácsonyig. Városunkban a VOEST Alpine küldöttsége Kohászok, közösen Az elmúlt héten a Dunai Vasműbe is ellátogatott az osztrák VOEST Alpine kohászati vállalat delegációja. Útjük következő állomása a diósgyőri Lenin Kohászati Művek volt, ahol a magyar vállalatok és az Ipari Minisztérium képviselőivel tárgyalásokat folytattak az együttműködés lehetséges formáit keresve. Dr. Szabó Frencet, a Dunai Vasmű vezérigazgatóját arról kérdeztük, milyen együttműködési formát talált a két vállalat nehézségeik leküzdésére. — Az osztrák vállalat képviselői tájékoztattak bennünket jelenlegi helyzetükről. Jelentős veszteséggel működnek, amit elsősorban rúdidomgyártásuk és ötvözöttacél-termelésük „okoz”. A kibontakozás útját, a veszteségek felszámolását két úton próbálják keresni, egyrészt a költségekkel takarékoskodnak, másrészt alkalmazottaik létszámát csökkentik. A technológiai fejlesztés, mint harmadik tényező, jelentős szerepet tölt be náluk is a válságból való kibontakozás lehetősége szempontjából. Új acélgyártási technológiával kísérleteznek, s ezt a technológiát ajánlották fel a magyar kohászati vállalatoknak is. Ez sem a vasműben, sem az LKM konvertereiben nem alkalmas az acélgyártáshoz, így ezen a területen nem született együttműködés. — Melyik területen találták meg ennek a módját? — A vasmű a jövőben korszerűsíteni szeretné a folyamatos acélgyártását, s a konverteres acélgyártásnál is lépni akarunk. Ezeknek a lehetőségét szakértők vizsgálják, s az osztrák fél szükség szerint korszerű, ugyan használt, de a nálunk alkalmazottnál jobb berendezéseket szállítana. — A fizetés módjában is megegyeztek? — Ez későbbi tárgyalások alapját képezi majd, a termékcsere keretében dinamólemez, illetve transzformátorlemez gyártása került szóba. A későbbiekben megvizsgálják a VOEST Alpine, az LKM és a Dunai Vasmű szakosodásának lehetőségét is. — Mikor várható döntés ezekről a kérdésekről? — Szeptemberben lesznek a következő tárgyalások, s még ebben az évben a nyitott kérdésekre is választ tudunk majd adni. — tihanyi — Vegyesipari: vegyes kép Van nyereség, de. Mérsékelt emelkedést mutat a Vegyesipari Vállalat első félévének árbevétele és a képződött nyereség a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest. Az elsősorban szolgáltatásra berendezkedett vállalatnál mindössze két női konfekció szabóság végez termelő munkát — az árbevétel 2,3 százalékkal több mint tavaly. A nyereség 1 millió 350 ezer forintra rúg 1987-ben, szemben az 1986-os 1 millió 30 ezer forinttal. A részlegek közül mind létszámban, mind az árbevétel tekintetében a patyolat a legnagyobb volumenű, ezt követik a fodrászatok, kozmetikák és a szabóságok. A kisebb forgalmat lebonyolító cipészet — főként javító jellegű —, a bútorjavítás és üvegezés, a fotó- és a mechanikai részleg, valamint az órajavítók a lakossági igényeknek megfelelően alakítják — javarészt szerződéses — gazdálkodásukat. Nem számottevően, de csökkent a foglalkoztatottak létszáma. Jelenleg a cég 433 dolgozót alkalmaz, ez megfelel a reális létszámgazdálkodás követelményeinek. A patyolat esetében a 7 százalékos lakossági igénynövekedés a szolgáltatások új formáival párosult. Hamar népszerűvé vált a dunaújvárosiak körében a bérágynemű-kölcsönzés. A vevőkört a vállalat az állomány rendszeres felfrissítésével, valamint az anyag- és színválaszték bővítésével kívánja megtartani. Nem vált be ugyanakkor a törölköző-kölcsönzés, ez a speciális szolgáltatás. Augusztus elsejétől lehetőség nyílik az elhasználódott ágytollak felújítására is. A vállalat a Budapesti Ruhaipari Vállalattal kooperálva a város több pontján — Óváros, Kertváros, Dózsa II., Római és Béke városrész — jelöl ki olyan felvevőhelyeket, ahol a dunyha- és párnatollakat felfrissítik, s új huzattal látják el. A háztól házig szolgálat vidéki útjain szintén begyűjti az elhasználódott ágyneműket. Létszámhiánnyal küzd vegyesipar bútorjavító részlege, s visszafejlődött a hajdanán jól menő asztalosműhely, amely korábban a garanciális bútorjavításokat végezte. A város egyetlen üvegjavítója első féléves tervét üveghiány miatt nem tudta teljesíteni; az orosházi gyártók képtelenek voltak időben szállítani a megrendelt árut. A hiányt a vállalat színes katedrás üvegek beiktatásával pótolta, úgy tűnik, sikerrel. Igaz, hogy az árbevétel és a nyereség némi emelkedést jelzett, az előirányzott tervhez képest azonban elmaradások vannak. a A vállalat kollektívájának hátralévő öt hónapban még nagyobb odafigyeléssel és körültekintéssel kell dolgoznia ahhoz, hogy reklamációmentes szolgáltatásokkal erősítsék a harmadik szektor dunaújvárosi színvonalát. Tegnap szabadságra mentek a Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi gyárának a varrónői. A nyári pihenő augusztus 23-ig tart, ez idő alatt végzik el a gépek évi karbantartását, így a képen munka közben látható újonnan beépített ETON- rendszerét is Pótolták lemaradásukat az építők Kevesebb kivitelező Az év eleji időjárás az építőipar termelését a téli hónapokban alapvetően meghatározta. Az országban a hideg mintegy 1,3 milliárd forint kiesést okozott, amit azonban a márciustól folyamatosan megélénkülő kivitelezői munka során már sikerült július végére bepótolni. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium félévi jelentése szerint hat hónap alatt eddig három százalékkal több építési-szerelési munkát végeztek vállalatok, mint tavaly ebben az időszakban. A beruházási területeken élénkült az építőipari munkák iránti kereslet, a fenntartási munkáknál mérséklődött. Az országban javult a lakásátadások üteme, az éves terv negyven százalékát teljesítették a vállalatok 8700 lakás átadásával. A kivitelező építőiparban hétezerrel csökkent a dolgozók létszáma, de létszámcsökkenést tapasztaltak a vállalatoknál és szövetkezeteknél is. Ugyanakkor a kisszervezeteknél csaknem tízezerrel többen dolgoztak, mint tavaly ilyenkor. Ezért részarányuk a kivitelező építőiparban csaknem megkétszereződött, jelenleg 12,5 százalékot tesz ki. A szak- és szerelőiparban ez az arány jelentősebb, 23 százalék, az A munka termelékenysége egész kivitelező építőiparban a tervezett ütemben 6,5 százalékkal javult. Az átlagbérek 4,5—5 százalékkal, az átlagkeresetek viszont az előirányzottnál jobban emelkedtek. Az építőipari termelés a tervezettnél nagyobb ütemben növekedett, jó színvonalú ellátást biztosítottak az anyagok többségéből. Konvertibilis exportját 17 százalékkal növelte az építőipari ágazat, különösen finomkerámiai termékekkel bővült a kivitel. Kenyérgyárba, uszályba Új búza, új kenyér A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dunaújvárosi üzemébe eddig 266 tonna búza érkezett az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát Sinatelepi Üzemegységéből. Az új gabonát 50—50 százalékban keverik a tavalyival, s a lisztet a helyi kenyérgyárba továbbítják. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet búzáját — tizenhárom környékbeli gazdaságéval egyetemben — a gabonasilóhoz szállítják, ahonnan uszállyal kerül a Szovjetunióba. A siló napi forgalma 147 vagon gabona. A szakemberek szerint a júliusi forróság meglátszik búza minőségén. Képünkön a a kenyérnek való sikértartalmát mérik a malomban. KISZ-szervezetek, mint munkavállalók Ami már bevált Egy évvel ezelőtt a vállalatoknál a KISZ-szervezetek, mint munkavállalók is jelentkeztek. A KISZ kongresszusának állásfoglalása szerint a fiatalok részt vállalhatnak egyes területeken a termelő munkában, vagy a termelést segítő tevékenységnél. A munkáért kapott összegből azonban már nemcsak a szervezetek, hanem a fiatalok, mint munkavállalók is részesülhetnek. A városi KISZ-bizottság legutóbbi ülésén az úgynevezett szerződéses munkák egyéves tapasztalatait is összegezték. A városban négy vállalatnál — a 26-os ÁÉV-nál, a Víz- és Csatornaműveknél, az Alba Volánnál, a Dunai Vasműnél — és a főiskolánál éltek a fiatalok és a vállalatok az új lehetőséggel. Suha Zoltán, a Dunai Vasmű KISZ Bizottságának titkára elmondta, hogy ebben az évben két és fél millió forint értékű munkát vállaltak el a KISZ-szervezeteik. — Vállalatunknál könnyű volt bevezetni és elfogadtatni ezt a vállalkozási formát, hiszen korábban is végeztek a gyáregységek részére a fiatalok ilyen jellegű munkát. A különbség annyi, hogy míg azelőtt kizárólag a szervezeteké lett a kereseti összeg, most a munkát végzők között annak 60 százaléka felosztható. Egyetlenegy kikötésünk volt, hogy minden munkavállalás megkötése előtt meg kellett határozni, mire költik a közösségi részt. Ebből szervezhetnek kirándulást a közösségek, de nagyobb akcióinkat is a bizottsághoz befizetett összegből finanszíroztuk. Ilyen volt a nemzetközi számítástechnikai vetélkedő, vagy a DUNAFERR Kupa. Hogy mennyire népszerű a vasmű fiataljai között ez a fajta munka, jelzi az is, hogy a szerződésállományt már erre az évre teljes egészében lekötötték a gyáregységek. A gazdasági vezetők hasonló komolysággal fogadják a kiszeseket, mint azok a munkán való részvételt. Jórészt a termelő tevékenységi láncban kapnak munkát, egyedül a nem termelő egységnél dolgozóknak okoz némi gondot, de a számítástechnikánál dolgozók például komplett programtervet készítettek. T. Sz. Az Ifjú Gárda munkájáról Tájékoztató és vita Pénteken ülést tartott a KISZ Fejér Megyei Bizottsága. A testület elsőként tájékoztatót hallgatott meg az MSZMP Központi Bizottságának július 2-i állásfoglalásáról. Ezt követően megvitatták és elfogadták az Ifjú Gárda parancsnokság 1987— 88. évi munka- és üléstervére vonatkozó javaslatokat és az elmúlt képzési év tapasztalatait értékelő jelentést. SOHA TÖBBÉ HIROSIMÁT! Az idén immár 42 esztendeje annak, hogy az amerikai légierő nehézbombázói - a nukleáris kor drámai nyitányaként - 1945. augusztus 6-án és 9-én a földdel tették egyenlővé a két japán várost: Hirosimát és Nagaszakit. A támadásnak az utólagos következményeket is számba véve, mintegy 300 ezer ember esett áldozatul. Az Egyesült Államok akkori politikai és katonai felső vezetése elsőnek vetett be olyan merőben új típusú tömegpusztító harceszközt, amelynek alkalmazását a közvetlenül az összeomlás előtt álló Japán ellen valójában semmi sem indokolta, hadászati szempontból tehát teljesen szükségtelen volt. Ugyanakkor úgy gondolták: ezzel a demontsratív cselekménnyel megalapozhatják a megfélemlítésre épülő „erőpolitikájukat”, rákényszeríthetik arakatukat a Szovjetunióra. Erről a vágyálmukról soha nem mondtak le, még akkor sem, amikor elvesztették az atomfegyver monopóliumát. Ezután a „szuper-szupert", a hidrogénbombát dobták mérleg serpenyőjébe, amire - a mintegy válaszul - a Szovjetunió arra kényszerült, hogy megalkossa a maga termonukleáris fegyverét, majd pedig az interkontinentális ballisztikus rakétával egyenlítse ki az amerikai távolsági bombázóerők fölényét. Ezzel egyszer és mindenkorra megszűnt az USA számára az „óceáni védőpajzs". Cáfolhatatlan tény, a fegyverkezési verseny újabb és újabb szakaszait mindig Washington kezdeményezte, Moszkva „csak" követte a kihívásokat, miközben fáradhatatlanul azért szállt síkra, hogy az atomeszközöket örökre iktassák ki a nagyhatalmak arzenáljából, s minél előbb egyezzenek meg az általános és teljes leszerelésben. Ma már ott tart a világ, hogy a földi biológiai létet többszörösen megsemmisíteni képes nukleáris fegyverkészletek halmozódtak fel, s a hajdani Hirosima és Nagaszaki típusú „ősbombákat" több száz kilotohnás és mengatonnás, hatalmas rombolóerejű atomtöltetek ezrei váltották fel. Elérkeztünk ahhoz a kritikus határhoz, amikor a „túlgyilkolás" eszközei immár alkalmatlanok bármiféle értelmes politikai cél eléréséhez, hiszen egy esetleges atomháborúnak nem lenne - nem lehetne! - győztese. Rakéta- és űrkorszakunkban ennélfogva teljesen új gondolkodásmódra, a lét és nemlét kérdéseinek egészen újszerű megközelítésére van szükség. Az emberiség fennmaradásához nincs más alternatíva, mint bolygónk megszabadítása a tömegpusztító harceszközöktől, ahogyan azt az ezredfordulóig szólóan kidolgozott háromszakaszos szovjet leszerelési program ajánlja. A Reagan amerikai elnök nevével fémjelzett „csillagháborús" terv nem vezet el az atomfegyvermentes világ megteremtéséhez, sőt ellenkezőleg: a kozmikus térség militarizálása - kölcsönhatásban a földi katonai előkészületekkel - hadászati káoszt eredményezne, kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen folyamatokat indítana el, elkerülhetetlenül katasztrófába sodorná a nemzetek közösségét. Az életben maradáshoz fűződő egyetemes érdekek szinte parancsolóan követelik a SALT-szerződési rendszer megerősítését, s kölcsönös önmérsékletét, a kalandorságra hajlamos katonai-hadiipari körök megfékezését, s határozott politikai akaratot feltételező közös leszerelési intézkedések mielőbbi kidolgozását. Addig kell cselekedni, amíg nem késő. Az esztelenséggel szemben az értelemnek, a józanságnak kell felülkerekednie. Keleten és Nyugaton ezért egy a békeszerető erők jelszava: soha többé Hirosimát!