Dunaújvárosi Hírlap, 1987. október (32. évfolyam, 79-87. szám)

1987-10-02 / 79. szám

XXXVII. évfolyam, 79. szám ~ 1987. október 2. péntek ~ óra: 2,40 Ft HÍ­RAP AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Az ideológiai munka szerves része Könyvek és kérdések A politikai irodalom — a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában megjelenő művek — terjesztése nemcsak egysze­rűen kereskedelmi feladat hanem az ideológiai munka szerves része, amelynek je­lentősége főleg napjainkban, alaposan felértékelődött. Rö­viden így foglalható össze a városi párt-végrehajtó bizott­ság legutóbbi — keddi — ülésének állásfoglalása. A testület Mádlné dr. Maár Ilonának, a pártbizottság titkárának elnökletével tar­tott ülésén többek közt a Kossuth Kiadó helyi kiren­deltségének munkáját érté­kelte. Décsi Istvánná, a pártbizottság munkatársa szóbeli előterjesztésében nemcsak a politikai irodalom terjesztésének fontosságát hangsúlyozta, hanem meg­győző adatokkal bizonyítot­ta a napjaink kérdéseivel foglalkozó kiadványok egyre növekvő népszerűségét, kere­settségét. Míg 1984-ben nem egészen kétmillió forintot költöttek a Dunaújvárosban és a környe­ző községekben lakók poli­tikai irodalomra, a múlt év­ben már több mint kétmillió 300 ezer forint volt ez az összeg, s idén, az első félév­ben is megközelítette az egy­­­millió-kétszázezer forintot Ez azt is jelenti, hogy tavaly a megyében eladott politikai kiadványok több mint egy­­harmada Dunaújvárosban ta­lált olvasóra. Az 1985-ös sta­tisztikai adatok pedig azt mutatják, hogy míg országo­san 32,7, a megyében pedig 36 forintot költött minden dolgozó Kossuth-könyvekre, addig a városban és környé­kén több mint 48 forint ez­ az összeg. A legnagyobb olvasótábora a Dunai Vasműben van (évi 825 734 forint) a politikai ki­adványoknak. Őket követi a 26-os építőipari vállalat (131 117 forint) és a papírgyár (113 679 forint). De a kisebb üzemekben is — (MOM du­naújvárosi gyára, VOR, IKVGY) — hagyománya van a politikai irodalom terjesz­tésének, olvasásának. S ez nagyrészt a jól kiépített és eredményesen működő ter­jesztői aktívahálózatnak kö­szönhető. (136 pártalapszerve­zetben két és fél száz propa­gandista foglalkozik a Kos­­suth-kiadványok terjesztésé­vel.) Munkájuk eredményes­ségének egyik magyarázata — a kiadványok növekvő színvonala mellett —, hogy nemcsak „eladják” a köny­veket, hanem az olvasókkal történő találkozást felhasz­nálják egy kis beszélgetésre, ha úgy tetszik amolyan „hét­köznapi” propagandam­unká­­ra. (A kirendeltség sem csak könyvesbolt, hanem — most éppen szülési szabadsá­­­gon lévő vezető személyisé­gének köszönhetően is — amolyan kis fórum, ahol a kiadványokkal kapcsolatos vélemények mellett, megvi­tatják a betérők mindenna­pi gondjaikat is.) A végrehajtó bizottság ülé­sén is elhangzott (a vitában szót kért Fehéri Béla, Bara­nya Sándor, Topánka György, Gábor Bertalan, Kapás Zsolt), hogy napjaink bonyo­lult társadalmi-gazdasági fo­lyamatai a politikai irodalom megújulását is követelik, új agitációs módszerekre és ér­vekre van szükség. Különö­sen vonatkozik ez a leggyor­sabban reagáló kiadányokra, a folyóiratokra. Bár az utób­bi időben kedvező változások észlelhetők, ezt az olvasók még kevésnek tartják, amit jelez, hogy a folyóiratok iránti érdeklődés némileg csökkent. E területen — ter­mészetesen a szerkesztőségek mellett — az egyébként elis­merésre méltó munkát végző propagandistáknak is van tennivalójuk, hogy a kedve­zőtlen folyamatot megállít­sák, megfordítsák. Mádlné dr. Maár Ilona vi­tazárójában annak a véle­ményének adott hangot — s ezt a testület egyetértőleg el­fogadta —, hogy városunk­ban eddig alapvetően jó eredményeket értünk el a politikai irodalom terjeszté­sében. Azt csak remélni le­het, hogy a kirendeltség ve­zetőjének tartós távolléte (gyed, gyes), illetve az előre­láthatólag két évig tartó „át­meneti állapot” nem okoz törést a Kossuth-kiadványok terjesztésében, mert ennek elsősorban az ideológiai munka látná kárát. d. k. cs. Volt? Felröppent a „rémhír”: megszűnik a Kossuth Kiadó helyi kirendeltsége. Mivel az üzlet vezetője egy darabig más „feladatot” lát el, (szü­lési szabadságon van), státusz elkerül a megyeszék­a­helyre, s ideiglenesen két aktíva látja el nyugdíjas­ként — rövidebb nyitva tar­tással — ezt a feladatot. S két év múlva mi lesz? Nos erre még nincs határo­zott válasz. Ha csak azt nem tekintjük annak, hogy manapság — és gyaníthatóan a jövőben még inkább — a megszüntetett státuszok helyett nehéz újat „szerezni”. Kár lenne a Kossuthért! Nemcsak az olvasók miatt — hisz minden bizonnyal így nehezebben, de legalábbis lassabban jutnának el vá­rosunkba a fontos politikai Lesz? kiadványok — hanem való­színűleg a kiadó is csökkenő bevétellel számolhat. De te­gyük félre a manapság oly­annyira előtérbe helyezett anyagi megfontolásokat. Kossuth Kiadó helyi kiren­­­deltsége nemcsak egyszerűen egy könyvesbolt (volt?) ha­nem afféle kis vitafórum, jó ízű beszélgetések színtere. Az ide betérők egy-egy kávé mellett (a kirendeltség­vezető saját zsebéből fedezte az árát) megvitatták a világ állását, szót váltottak a könyvekről, kiadványokról, s nemegyszer használható módszereket tanultak egy­mástól. Ha úgy tetszik, mindennapi agitációs munka a színtere volt a Kossuth. Volt? Reméljük, hogy lesz is . . . d. kiss Hétfőtől vetik az őszi árpát Jól jött a segítség Végeztek a vetőmagburgo­nya betakarításával a duna­újvárosi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben, s az ét­kezési burgonyából is csu­pán 60 hektárnyi „találha­tó” a földeken. Mivel hama­rosan fagyokra lehet számí­tani, a szövetkezet dolgozói nyújtott műszakkal igyekez­nek meggyorsítani a betaka­rítást, így este 8 óráig fo­gadják a tárházban a bur­gonyát. A 117 hektáron ter­melt silókukorica is fedél alatt van már (400 mázsás terméshozamot biztosított idén hektáronként). a Jelenleg téli legelőt vetnek szövetkezetnél a juhok számára 35 hektáron, és folytatják a késői naprafor­gó vágását. Jövő héten már az őszi árpát vetik, és sze­dik a kukoricát. Az időjárás okozta bos­­­szúságok mellett azért néha öröm is éri a termelőszövet­kezet vezetőit és dolgozóit. Még júniusban — a várható aszályok előtt — a Magyar Hitelbank R. T. képviselője megkereste a helyi téesz el­nökét Siba Ferencet, és fel­ajánlotta, hogy az aszályká­rok enyhítéseként megtérí­tik az öntözési időszak költ­ségeit. Ez meg is történt, nemrégiben 193 ezer 241 fo­rintot utalt át a hitelbank a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet számlá­jára. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet hatos út melletti üzemében jelenleg a napraforgómagot szárítják Egy hónappal korábban tömörít a tömörítő Egy nappal korábban fe­jezték be a tervezettnél a tömörítőmű éves nagyjaví­tását a vasmű karbantartó szakemberei, így szerda es­tétől folytatódhatott a kohói alapanyaggyártás. Időre készültek el a II-es számú nagyolvasztó torokzárcseréjé­­vel is az üzemfenntartás szakemberei, a m­últ szomba­ton éjszaka ismét üzembe helyezhették a berendezést. Exportáljuk, ha itthon nem kell A kis dollár is dollár Devizaínséges időket élünk, minden centre pfennigre szüksége van az országnak, hogy ne kelljen adósságain­kat átütemezni, megőrizhes­sük fizetőképességünket. Va­lahogy — ha kissé sarkítva is — eképpen summázható gazdaságunk közeljövőjének egyik legfontosabb feladata. Aki tud — és amit tud — megpróbál tőkés piacon ér­tékesíteni. A vasmű új kokszolóművé­nek egyik járulékos beruhá­zása a gáztisztító üzem (ké­pünkön). Ez a részleg műkö­dése közben — a keletkező kamragázok újrahasznosítás előtti tisztítása során —, többféle vegyi terméket állít elő. Persze eddig sem volt ez másképp, a kokszosítás mel­léktermékei — ammónia, benzol, kén — jól ismertek, ám az új, lényegesen korsze­rűbb vegyi részleg összeha­­sonlíthatalanul jobb minő­ségben tudja mindezeket produkálni. Különösen a kén kinyerésének javulása ör­vendetes — környezetvédel­mi szempontból is — hiszen így a levegőbe jutó kén­­oxidok mennyisége egy ezre­lék alatt van. Ugyanakkor ez az elem „háromkilences” (99,9 °/,­) tisztasága miatt lé­nyegesen többféleképpen hasznosítható (akár az élel­miszeriparban is). Közvetlenül a gyártás megindulása után azonban kiderült, hogy ezzel a kén­nel „lemaradt” a vasmű, a hazai piacok ugyanis telí­tődtek más vegyi üzemek ter­mékeivel, és — főleg Lengyel­­országból és a Szovjetunió­ból — importált alapanya­gokkal. Nem kellett a tiszta kén a kénsavgyárnak sem, ott ugyanis megelégednek a rosszabb minőségű, arzént is tartalmazó alapanyagokkal, lévén azok jóval olcsóbbak. Tulajdonképpen ennek kö­szönheti a vállalat, hogy melléktermékének jelentős részét devizáért exportálhat­ja — százhúsz dollárért ton­nánként. Itthon, ugyanezért háromezer forint körüli árat fizettek volna. Hasonlóképpen a benzol jelentős részét is exportál­ják, csakúgy mint a kátrány további feldolgozásából ke­letkező termékek egy részét. Igaz, az így szerzett mintegy két-, két és fél millió dollár jelentéktelen összegnek tű­nik mondjuk a vasmű ez évi mintegy ötvenmilliós bevéte­léhez képest, de létezik egy olyan szólás, miszerint: sok kicsi, sokra megy. És az sem elhanyagolható szempont, hogy olyan másodtermékek­ről van szó, melyek — akár feldolgozatlanul, akár fino­mítva — a környezetbe jutva komoly veszélyt jelentené­nek. M. I. Hatékonyabb pártirányítás Feladatok, lehetőségek Az MSZMP Fejér Megyei Végrehajtó Bizottsága szer­dán délelőtt Barts Oszkárné első titkár vezetésével ülést tartott. A testület megtár­gyalta a pártirányítás szer­vezeti továbbfejlesztésének, hatékonyabbá tételének, pártmunka korszerűsítésének a jövőbeni megyei feladatait, lehetőségeit. Az ezzel kapcso­latos javaslatot a megyei pártbizottság osztályvezetői terjesztették a végrehajtó bi­zottság elé megvitatásra. Részt vett a munkában Bu­­dzsákk­a Mátyás, Domonkos László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­helyettesei és Csapó Sándor, a KB munkatársa. Olcsó és jó is: van is, meg nincs is... A kereskedőn nem múlik Koraőszi bevásárló-körút­ra indultunk nemrégiben. Mint háziasszonyok, keres­tük az élelmiszerboltokban az olcsó termékeket: szalon­nát, szalámit, kenyeret, te­jet, mindazokat az árukat, amelyeket a vékonyabb pénztárcájú lakosok részére „méreteztek”. Körútunk el­ső visszhangjaként az egyik boltvezető kérdezte, mert nem kerestük meg őt, őket is. Nos, kapva az alkalmon, néhány helyszínt újra meg­látogattam, s most a keres­kedőktől kérdeztem: van-e olcsó áru a boltjukban? A Vigadó téri ABC-áru­­házban Menyhárt Ferencné üzletvezető szinte kimerítő részletességgel beszélt a be­szerzés és szállítás miként­jeiről. Mint utóbb kiderült, minden kereskedő szinte ugyanarról a helyről szerzi be árucikkeit, tehát lénye­gében hasonló helyzetekkel találkoznak. Hentesáru (szalámi) min­dennap érkezik az üzletbe a székesfehérvári, a kapos­vári és a szekszárdi húsipa­ri vállalattól. Megbízhatósá­guk az üzletvezető szerint nem­ egyforma. A mennyi­séggel nincs gond, annyit kapnak, amennyit rendel­nek, de az már nem biztos, hogy azt is, amit kérnek. A tőkehús szintén ezekről helyekről érkezik. A negyed­a be­vágott disznót, marhát az üzletben dolgozza fel a hen­tes. Az olcsóbb áru — olda­las, dagadó, marhalábszár, köröm — mennyiségét nö­velni nem tudják, hiszen például egy leszállított ne­gyed disznóból csupán más­­­fél kilogramm oldalas ke­rül ki. A kaposvári húsipari kombinát külön rendelést is elfogadott régebben, elsősor­ban oldalasra és dagadóra — ez a lehetőség azonban már megszűnt. Kenyeret az igényük szerint szállít kenyérgyár, s az utánrende­­­­lésre is mindig van lehető­ségük. Ugyanez vonatkozik a tejre is. A munkásszövetkezet 3. számú élelmiszerboltja az említett helyeken kívül még Pettendről és Gyuláról is kap húsárut. A hús elszíne­ződését Kovács Elekné üz­letvezető-helyettes a tárolás következményének tartotta: a hűtőkamrában nem tart­hatják az árut, s ha frissen nem viszik el a vásárlók, egy nap is elég ahhoz, hogy a színe elváltozzon. Tóth Csabáné, a Béke II. városrészi üzlet helyettes ve­zetője arról számolt be, hogy nem ritka az az eset, amikor az egyes üzletek egy­mást kisegítik, ezt ők leg­könnyebben és leggyorsab­ban a másik városrészi bolt­tal, a 20-assal bonyolítják le. A Béke II. városrészi 20- as bolt vezetője az előző új­ságcikk megjelenése után számlákkal bizonyította, hogy a rendelése egy héttel azelőtt kelteződött, mint ahogy a bevásárló körúton a választékot észleltük. Áru volt akkor is, csak nem a hűtőpult vitrines részében. Véletlen-e, hogy a lap meg­jelenése után, hétfőn ellen­őrizték a nyitókészletüket, nem tudhatom. Rendben ta­láltak mindent az ellenőrök. Abban mindannyian, üz­letvezetők és helyettesek is megegyeznek, hogy a vá­sárlói szokásokat nagyon kell ismerni ahhoz, hogy mindig megfelelő mennyiségű, mi­nőségű és árú választékot ta­lálhassanak a betérők az üz­letekben. és A városi tanács termelés­­ellátásfelügyeleti osztá­lyának helyettes vezetője, Tóthné Záhorszky Margit el­mondta, ők felelnek ugyan azért, hogy a városban a la­kosság ellátása megfelelő le­gyen élelmiszerekből is, de sem hatáskörük, sem jogkö­rük nincs arra, hogy­ ennek érvényt szerezzenek. A tör­vényességi felügyeletet a me­gyei tanács kereskedelmi osztálya látja el. A városi szervezet csak ellenőrzi, hogy a boltokban a kötele­zően előírt árukészlet meg­­lelhető-e. Ha valamilyen hi­bát észlelnek, szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek. A kereskedők érdekeltsé­géről Kosztopulosz Lefte­­riszt, a DUNAKER kereske­delmi igazgató-helyettesét kérdeztem. Élelmiszerüzlete­ik nagy része jövedelemérde­keltségű rendszerben dolgo­zik. Önállóan gazdálkodnak, áruválasztékukat is ők hatá­rozzák meg. A vállalat sza­bályozza azoknak az áruknak a körét, amit minden körül­mények között tartaniuk kell, s ezt ellenőrzik is. Az üzletekben dolgozók jövedel­mük egy részét a forgalom után kapják — így hát ér­dekeltségük egyértelmű. Az olcsóbb áruk tartása és for­galmazása vevőcsalogató le­het. S ha néha el-eltűnik egy-egy olcsóbb cikk a pul­tokról? — nem kizárólag a kereskedő, a gyártó hibája is lehet. Tihanyi Szilvia

Next