Dunaújvárosi Hírlap, 1987. október (32. évfolyam, 79-87. szám)
1987-10-02 / 79. szám
XXXVII. évfolyam, 79. szám ~ 1987. október 2. péntek ~ óra: 2,40 Ft HÍRAP AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Az ideológiai munka szerves része Könyvek és kérdések A politikai irodalom — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő művek — terjesztése nemcsak egyszerűen kereskedelmi feladat hanem az ideológiai munka szerves része, amelynek jelentősége főleg napjainkban, alaposan felértékelődött. Röviden így foglalható össze a városi párt-végrehajtó bizottság legutóbbi — keddi — ülésének állásfoglalása. A testület Mádlné dr. Maár Ilonának, a pártbizottság titkárának elnökletével tartott ülésén többek közt a Kossuth Kiadó helyi kirendeltségének munkáját értékelte. Décsi Istvánná, a pártbizottság munkatársa szóbeli előterjesztésében nemcsak a politikai irodalom terjesztésének fontosságát hangsúlyozta, hanem meggyőző adatokkal bizonyította a napjaink kérdéseivel foglalkozó kiadványok egyre növekvő népszerűségét, keresettségét. Míg 1984-ben nem egészen kétmillió forintot költöttek a Dunaújvárosban és a környező községekben lakók politikai irodalomra, a múlt évben már több mint kétmillió 300 ezer forint volt ez az összeg, s idén, az első félévben is megközelítette az egymillió-kétszázezer forintot Ez azt is jelenti, hogy tavaly a megyében eladott politikai kiadványok több mint egyharmada Dunaújvárosban talált olvasóra. Az 1985-ös statisztikai adatok pedig azt mutatják, hogy míg országosan 32,7, a megyében pedig 36 forintot költött minden dolgozó Kossuth-könyvekre, addig a városban és környékén több mint 48 forint ez az összeg. A legnagyobb olvasótábora a Dunai Vasműben van (évi 825 734 forint) a politikai kiadványoknak. Őket követi a 26-os építőipari vállalat (131 117 forint) és a papírgyár (113 679 forint). De a kisebb üzemekben is — (MOM dunaújvárosi gyára, VOR, IKVGY) — hagyománya van a politikai irodalom terjesztésének, olvasásának. S ez nagyrészt a jól kiépített és eredményesen működő terjesztői aktívahálózatnak köszönhető. (136 pártalapszervezetben két és fél száz propagandista foglalkozik a Kossuth-kiadványok terjesztésével.) Munkájuk eredményességének egyik magyarázata — a kiadványok növekvő színvonala mellett —, hogy nemcsak „eladják” a könyveket, hanem az olvasókkal történő találkozást felhasználják egy kis beszélgetésre, ha úgy tetszik amolyan „hétköznapi” propagandamunkára. (A kirendeltség sem csak könyvesbolt, hanem — most éppen szülési szabadságon lévő vezető személyiségének köszönhetően is — amolyan kis fórum, ahol a kiadványokkal kapcsolatos vélemények mellett, megvitatják a betérők mindennapi gondjaikat is.) A végrehajtó bizottság ülésén is elhangzott (a vitában szót kért Fehéri Béla, Baranya Sándor, Topánka György, Gábor Bertalan, Kapás Zsolt), hogy napjaink bonyolult társadalmi-gazdasági folyamatai a politikai irodalom megújulását is követelik, új agitációs módszerekre és érvekre van szükség. Különösen vonatkozik ez a leggyorsabban reagáló kiadányokra, a folyóiratokra. Bár az utóbbi időben kedvező változások észlelhetők, ezt az olvasók még kevésnek tartják, amit jelez, hogy a folyóiratok iránti érdeklődés némileg csökkent. E területen — természetesen a szerkesztőségek mellett — az egyébként elismerésre méltó munkát végző propagandistáknak is van tennivalójuk, hogy a kedvezőtlen folyamatot megállítsák, megfordítsák. Mádlné dr. Maár Ilona vitazárójában annak a véleményének adott hangot — s ezt a testület egyetértőleg elfogadta —, hogy városunkban eddig alapvetően jó eredményeket értünk el a politikai irodalom terjesztésében. Azt csak remélni lehet, hogy a kirendeltség vezetőjének tartós távolléte (gyed, gyes), illetve az előreláthatólag két évig tartó „átmeneti állapot” nem okoz törést a Kossuth-kiadványok terjesztésében, mert ennek elsősorban az ideológiai munka látná kárát. d. k. cs. Volt? Felröppent a „rémhír”: megszűnik a Kossuth Kiadó helyi kirendeltsége. Mivel az üzlet vezetője egy darabig más „feladatot” lát el, (szülési szabadságon van), státusz elkerül a megyeszékahelyre, s ideiglenesen két aktíva látja el nyugdíjasként — rövidebb nyitva tartással — ezt a feladatot. S két év múlva mi lesz? Nos erre még nincs határozott válasz. Ha csak azt nem tekintjük annak, hogy manapság — és gyaníthatóan a jövőben még inkább — a megszüntetett státuszok helyett nehéz újat „szerezni”. Kár lenne a Kossuthért! Nemcsak az olvasók miatt — hisz minden bizonnyal így nehezebben, de legalábbis lassabban jutnának el városunkba a fontos politikai Lesz? kiadványok — hanem valószínűleg a kiadó is csökkenő bevétellel számolhat. De tegyük félre a manapság olyannyira előtérbe helyezett anyagi megfontolásokat. Kossuth Kiadó helyi kirendeltsége nemcsak egyszerűen egy könyvesbolt (volt?) hanem afféle kis vitafórum, jó ízű beszélgetések színtere. Az ide betérők egy-egy kávé mellett (a kirendeltségvezető saját zsebéből fedezte az árát) megvitatták a világ állását, szót váltottak a könyvekről, kiadványokról, s nemegyszer használható módszereket tanultak egymástól. Ha úgy tetszik, mindennapi agitációs munka a színtere volt a Kossuth. Volt? Reméljük, hogy lesz is . . . d. kiss Hétfőtől vetik az őszi árpát Jól jött a segítség Végeztek a vetőmagburgonya betakarításával a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, s az étkezési burgonyából is csupán 60 hektárnyi „található” a földeken. Mivel hamarosan fagyokra lehet számítani, a szövetkezet dolgozói nyújtott műszakkal igyekeznek meggyorsítani a betakarítást, így este 8 óráig fogadják a tárházban a burgonyát. A 117 hektáron termelt silókukorica is fedél alatt van már (400 mázsás terméshozamot biztosított idén hektáronként). a Jelenleg téli legelőt vetnek szövetkezetnél a juhok számára 35 hektáron, és folytatják a késői napraforgó vágását. Jövő héten már az őszi árpát vetik, és szedik a kukoricát. Az időjárás okozta bosszúságok mellett azért néha öröm is éri a termelőszövetkezet vezetőit és dolgozóit. Még júniusban — a várható aszályok előtt — a Magyar Hitelbank R. T. képviselője megkereste a helyi téesz elnökét Siba Ferencet, és felajánlotta, hogy az aszálykárok enyhítéseként megtérítik az öntözési időszak költségeit. Ez meg is történt, nemrégiben 193 ezer 241 forintot utalt át a hitelbank a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet számlájára. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet hatos út melletti üzemében jelenleg a napraforgómagot szárítják Egy hónappal korábban tömörít a tömörítő Egy nappal korábban fejezték be a tervezettnél a tömörítőmű éves nagyjavítását a vasmű karbantartó szakemberei, így szerda estétől folytatódhatott a kohói alapanyaggyártás. Időre készültek el a II-es számú nagyolvasztó torokzárcseréjével is az üzemfenntartás szakemberei, a múlt szombaton éjszaka ismét üzembe helyezhették a berendezést. Exportáljuk, ha itthon nem kell A kis dollár is dollár Devizaínséges időket élünk, minden centre pfennigre szüksége van az országnak, hogy ne kelljen adósságainkat átütemezni, megőrizhessük fizetőképességünket. Valahogy — ha kissé sarkítva is — eképpen summázható gazdaságunk közeljövőjének egyik legfontosabb feladata. Aki tud — és amit tud — megpróbál tőkés piacon értékesíteni. A vasmű új kokszolóművének egyik járulékos beruházása a gáztisztító üzem (képünkön). Ez a részleg működése közben — a keletkező kamragázok újrahasznosítás előtti tisztítása során —, többféle vegyi terméket állít elő. Persze eddig sem volt ez másképp, a kokszosítás melléktermékei — ammónia, benzol, kén — jól ismertek, ám az új, lényegesen korszerűbb vegyi részleg összehasonlíthatalanul jobb minőségben tudja mindezeket produkálni. Különösen a kén kinyerésének javulása örvendetes — környezetvédelmi szempontból is — hiszen így a levegőbe jutó kénoxidok mennyisége egy ezrelék alatt van. Ugyanakkor ez az elem „háromkilences” (99,9 °/,) tisztasága miatt lényegesen többféleképpen hasznosítható (akár az élelmiszeriparban is). Közvetlenül a gyártás megindulása után azonban kiderült, hogy ezzel a kénnel „lemaradt” a vasmű, a hazai piacok ugyanis telítődtek más vegyi üzemek termékeivel, és — főleg Lengyelországból és a Szovjetunióból — importált alapanyagokkal. Nem kellett a tiszta kén a kénsavgyárnak sem, ott ugyanis megelégednek a rosszabb minőségű, arzént is tartalmazó alapanyagokkal, lévén azok jóval olcsóbbak. Tulajdonképpen ennek köszönheti a vállalat, hogy melléktermékének jelentős részét devizáért exportálhatja — százhúsz dollárért tonnánként. Itthon, ugyanezért háromezer forint körüli árat fizettek volna. Hasonlóképpen a benzol jelentős részét is exportálják, csakúgy mint a kátrány további feldolgozásából keletkező termékek egy részét. Igaz, az így szerzett mintegy két-, két és fél millió dollár jelentéktelen összegnek tűnik mondjuk a vasmű ez évi mintegy ötvenmilliós bevételéhez képest, de létezik egy olyan szólás, miszerint: sok kicsi, sokra megy. És az sem elhanyagolható szempont, hogy olyan másodtermékekről van szó, melyek — akár feldolgozatlanul, akár finomítva — a környezetbe jutva komoly veszélyt jelentenének. M. I. Hatékonyabb pártirányítás Feladatok, lehetőségek Az MSZMP Fejér Megyei Végrehajtó Bizottsága szerdán délelőtt Barts Oszkárné első titkár vezetésével ülést tartott. A testület megtárgyalta a pártirányítás szervezeti továbbfejlesztésének, hatékonyabbá tételének, pártmunka korszerűsítésének a jövőbeni megyei feladatait, lehetőségeit. Az ezzel kapcsolatos javaslatot a megyei pártbizottság osztályvezetői terjesztették a végrehajtó bizottság elé megvitatásra. Részt vett a munkában Budzsákka Mátyás, Domonkos László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőhelyettesei és Csapó Sándor, a KB munkatársa. Olcsó és jó is: van is, meg nincs is... A kereskedőn nem múlik Koraőszi bevásárló-körútra indultunk nemrégiben. Mint háziasszonyok, kerestük az élelmiszerboltokban az olcsó termékeket: szalonnát, szalámit, kenyeret, tejet, mindazokat az árukat, amelyeket a vékonyabb pénztárcájú lakosok részére „méreteztek”. Körútunk első visszhangjaként az egyik boltvezető kérdezte, mert nem kerestük meg őt, őket is. Nos, kapva az alkalmon, néhány helyszínt újra meglátogattam, s most a kereskedőktől kérdeztem: van-e olcsó áru a boltjukban? A Vigadó téri ABC-áruházban Menyhárt Ferencné üzletvezető szinte kimerítő részletességgel beszélt a beszerzés és szállítás mikéntjeiről. Mint utóbb kiderült, minden kereskedő szinte ugyanarról a helyről szerzi be árucikkeit, tehát lényegében hasonló helyzetekkel találkoznak. Hentesáru (szalámi) mindennap érkezik az üzletbe a székesfehérvári, a kaposvári és a szekszárdi húsipari vállalattól. Megbízhatóságuk az üzletvezető szerint nem egyforma. A mennyiséggel nincs gond, annyit kapnak, amennyit rendelnek, de az már nem biztos, hogy azt is, amit kérnek. A tőkehús szintén ezekről helyekről érkezik. A negyeda bevágott disznót, marhát az üzletben dolgozza fel a hentes. Az olcsóbb áru — oldalas, dagadó, marhalábszár, köröm — mennyiségét növelni nem tudják, hiszen például egy leszállított negyed disznóból csupán másfél kilogramm oldalas kerül ki. A kaposvári húsipari kombinát külön rendelést is elfogadott régebben, elsősorban oldalasra és dagadóra — ez a lehetőség azonban már megszűnt. Kenyeret az igényük szerint szállít kenyérgyár, s az utánrendelésre is mindig van lehetőségük. Ugyanez vonatkozik a tejre is. A munkásszövetkezet 3. számú élelmiszerboltja az említett helyeken kívül még Pettendről és Gyuláról is kap húsárut. A hús elszíneződését Kovács Elekné üzletvezető-helyettes a tárolás következményének tartotta: a hűtőkamrában nem tarthatják az árut, s ha frissen nem viszik el a vásárlók, egy nap is elég ahhoz, hogy a színe elváltozzon. Tóth Csabáné, a Béke II. városrészi üzlet helyettes vezetője arról számolt be, hogy nem ritka az az eset, amikor az egyes üzletek egymást kisegítik, ezt ők legkönnyebben és leggyorsabban a másik városrészi bolttal, a 20-assal bonyolítják le. A Béke II. városrészi 20- as bolt vezetője az előző újságcikk megjelenése után számlákkal bizonyította, hogy a rendelése egy héttel azelőtt kelteződött, mint ahogy a bevásárló körúton a választékot észleltük. Áru volt akkor is, csak nem a hűtőpult vitrines részében. Véletlen-e, hogy a lap megjelenése után, hétfőn ellenőrizték a nyitókészletüket, nem tudhatom. Rendben találtak mindent az ellenőrök. Abban mindannyian, üzletvezetők és helyettesek is megegyeznek, hogy a vásárlói szokásokat nagyon kell ismerni ahhoz, hogy mindig megfelelő mennyiségű, minőségű és árú választékot találhassanak a betérők az üzletekben. és A városi tanács termelésellátásfelügyeleti osztályának helyettes vezetője, Tóthné Záhorszky Margit elmondta, ők felelnek ugyan azért, hogy a városban a lakosság ellátása megfelelő legyen élelmiszerekből is, de sem hatáskörük, sem jogkörük nincs arra, hogy ennek érvényt szerezzenek. A törvényességi felügyeletet a megyei tanács kereskedelmi osztálya látja el. A városi szervezet csak ellenőrzi, hogy a boltokban a kötelezően előírt árukészlet meglelhető-e. Ha valamilyen hibát észlelnek, szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek. A kereskedők érdekeltségéről Kosztopulosz Lefteriszt, a DUNAKER kereskedelmi igazgató-helyettesét kérdeztem. Élelmiszerüzleteik nagy része jövedelemérdekeltségű rendszerben dolgozik. Önállóan gazdálkodnak, áruválasztékukat is ők határozzák meg. A vállalat szabályozza azoknak az áruknak a körét, amit minden körülmények között tartaniuk kell, s ezt ellenőrzik is. Az üzletekben dolgozók jövedelmük egy részét a forgalom után kapják — így hát érdekeltségük egyértelmű. Az olcsóbb áruk tartása és forgalmazása vevőcsalogató lehet. S ha néha el-eltűnik egy-egy olcsóbb cikk a pultokról? — nem kizárólag a kereskedő, a gyártó hibája is lehet. Tihanyi Szilvia