Dunaújvárosi Hírlap, 1988. február (33. évfolyam, 10-17. szám)

1988-02-02 / 10. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Ülést tartott a megyei tanács Szerény fejlesztésre van mód Ülést tartott pénteken a Fejér Megyei Tanács dr. Sziklai Antal tanácselnök vezetésével. A testület mun­kájában részt vett Barts Oszkárné, az MSZMP me­gyei bizottságának első tit­kára. Vita után jóváhagyták Fe­jér megye tanácsainak 1988. évi tervét és költségvetését, amit Heller Júlia elnökhe­lyettes terjesztett a testület elé. Eszerint a megye taná­csainak összesített költség­­vetése 6 milliárd 766 millió forint, amelyből 4 milliárd 937 millió forinttal a megye településeinek tanácsai (eb­ből 1,1 milliárd a dunaújvá­rosi tanács) gazdálkodhat­nak, 1 milliárd 829 millió forint pedig a megyei tanács központi költségvetésének kiadásait fedezi. A 6,7 milliárd forint, reál­értékét tekintve, valamivel kevesebb feladat megoldásá­ra lesz elegendő, mint amennyire a tavalyi költség­­vetési keret lehetőséget biz­tosított. A működési, fenn­tartási kiadásokon túl a ta­valyinál 34 százalékkal, 320 millió forinttal kevesebb jut beruházásokra és fejleszté­sekre. A megye településeinek működési, fenntartási kiadá­saira 3,8 milliárd forint jut. Ebből többek között további 12 szakmunkástanuló, 5 gim­náziumi és 5 szakközépisko­lai tanulócsoport, valamint 13 általános iskolai napközis csoport fogadásának feltéte­leit teremtik meg, a szerve­zett étkeztetésben részesíthe­tő diákok száma 280-nal nö­vekedhet. Az iskolai számí­tógépprogram folytatásához 2,8 millió forinttal járul hozzá a megyei költségvetés. Az egészségügyben a szű­rővizsgálatok bővítését irá­nyozza elő a terv, s egy-egy új gyermekorvosi körzet kezdheti meg működését Du­naújvárosban és Sárbogár­­don. A megye egészségmeg­őrző programjához kapcso­lódóan, levegőtisztasági vizs­gálatokat fognak végezni. A megye tanácsainál és ta­nácsi intézményeinél a brut­­tósított béralap 4 százalékos növelésére nyílik mód, kivé­ve az állami tűzoltóságot, ahol ez 6 százalék lehet. A jóváhagyott terv a fej­lesztéseket illetően négy ki­emelt feladatkört jelölt meg: a lakásépítést és a terület­előkészítést, a községi veze­tékes vízellátás bővítését, az egészségügyön belül a me­gyei kórház rekonstrukciójá­nak a folytatását és a kö­zépfokú iskolahálózat bőví­tését. A megyében mintegy 1900 lakás megépítése várható. Ebből 120—130 lesz tanácsi szociális bérlakás, 300 pedig OTP-beruházásban épül. Ki­emelt feladat a lakásmobili­tás ösztönzése és a lakáshoz­­jutás helyi támogatása, amelyekre minden eddiginél nagyobb, 70 millió forint hi­telkeret (ebből Székesfehér­váré 48,5 millió, Dunaúj­városé 15 millió) áll rendel­kezésre. A vízműépítési program városunk vonzáskörzetében a pusztaszabolcsi és a sza­badegyházi vízmű, a mező­falvi­­ új kutak elkészültével számol, s várhatóan meg­alakul a baracsi és a kulcsi vízműtársulat a vezetékes ivóvízhálózat kiépítésére. Heiter Júlia, a napirend előadója külön is kiemelte, hogy 1988-ban a megye ál­talános iskoláiban 6440 diák végez. Nem mindegyikük ta­nul tovább, s mintegy két­százzal többen jelentkeznek más megyék és a főváros kö­zépiskoláiba, mint amennyi­en máshonnan jönnek Fejér megye tanintézeteibe, így összesen 5600—5700 gyereket kell fogadniuk középiskolá­inknak. Fejér megyében 28 gimnáziumi, 47 szakközépis­kolai és 87—89 szakmunkás­­képzői első osztály lesz, ezek összesen 5710 továbbtanuló fiatalt fogadhatnak. Az vi­szont nem biztosítható, hogy minden gyereket a kedve szerinti és a lakóhelyéhez legközelebbi tanintézetbe ve­gyenek fel. A megyei terv középiskola-fejlesztésre 116 millió forintot irányoz elő, ebből 108 millió a székesfe­hérvári 16 tantermes új gim­názium építését fedezi. Kiss Sándor tanácselnök­helyettes a testület elé ter­jesztette a Fejér Megyei Ta­nács 1988—1990 közötti esztendőre szóló munkaprog­­­ramját, amely többek között meghatározza a megye fej­lesztésének további feladata­it, a lakossági ellátás színvo­nalának megőrzését és ja­vítását, a tanácsi, intézmé­nyi gazdálkodás hatékonyab­bá tételét. E napirend vitá­jában felszólalt Nagy Jenő­né, aki felhívta a testület fi­gyelmét az előterjesztésben megfogalmazott némelyik követelmény nem kívánatos hatására. Nevezetesen: nem lehet a meghatározott fel­adatra létrehozott intézmé­nyek vezetőit csaknem kizá­rólagosan a gazdasági mun­ka alapján megítélni és mi­nősíteni, mert így háttérbe szorul a szakmai­ program. A gazdasági munka az irányí­tó munka része, amit ennek megfelelően kell értékelni. Kracsun Csaba, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára többek között alterna­tív javaslatok kidolgozását szorgalmazta, s azt kérte, hogy mérjék fel, milyen kö­zépiskola-fejlesztés és peda­gógusellátottság rendezné megnyugtatóan a következő években a fiatalok középis­kolai továbbtanulását. A tes­tület végül jóváhagyta a ki­egészítésekkel kibővített munkaprogramot. A megyei tanács megvitat­ta és elfogadta a megyei ta­nács­ vb építési és vízügyi osztályának tevékenységéről, a magánlakásépítés terület­előkészítéséről és az építés­felügyeletről szóló beszámo­lóját. Cs. Gy. Új igazgató a betonelemgyárban A Beton- és vasbetonipari Művek Dunaújvárosi Gyárá­ban tegnap délután iktatták be tisztségébe az új igazga­tót. Kakas Antal 1952-ben született, a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen szerzett vegyipari gépészmér­nöki diplomát, a Dunai Vas­mű ösztöndíjasaként. A vas­műben a kokszvegyészeti karbantartásnál dolgozott művezetőként, illetve üzem­vezetőként 1980-ig, majd Moszkvában elvégezte a Komszomol főiskoláját. 1981. júliusától a városi pártbi­zottság gazdaságpolitikai cso­portjában dolgozott.­­ Mikor tudta meg, hogy egyáltalán számításba veszik az igazgatói poszt betöltésé­re? — Decemberben — úgy­hogy még a lámpaláznak is csak most volt ideje rámtör­ni: eddig úgy fogtam fel a beiktatást, mint olyan ese­ményt, amelyen már több­ször, több helyen részt vet­tem. Csak most éreztem át, hogy itt rólam van szó. — „Ejtőernyősként”, azaz kívülről bekerülni egy gyár­ba sosem igazán népszerű dolog . . . — Tudom, ráadásul elődö­met, Engl Tibort, aki beteg­sége miatt ment nyugdíjba, nagyon sokra becsültem, be­csülték. Teljesen idegen azért mégsem vagyok, részben a szakmám is valami rokon­ságban áll a szilikátiparral, építőanyagiparral, másrészt a városi pártbizottságon éve­kig területfelelőse voltam a betonelemgyárnak. És min­dig érzöm, ha az ember ilyen lehetőséget kap. — Manapság is? Hiszen ma a gazdasági életben sok­szor egymásnak is ellent­mondó követelményeknek kell megfelelni! — Igaz, de a gazdaságban a sikerek is mérhetők, leg­alábbis annyira, mint a ku­darcok. A magam számára pedig úgy tűztem ki a célt, hogy szeretném magam jól érezni a gyárban. Talán ol­csó népszerűséghajhászásnak tűnik, de őszintén gondolom, ez nekem csak akkor sike­rülhet, ha munkatársaim is jól érzik magukat. Ehhez pe­dig „csak” annyi kell, hogy a végzett munkának megfe­lelő anyagi, erkölcsi megbe­csülést mindenki megkapja. — Meddig tart a lámpa­láza? — Sosem múlik el, azt hi­szem. De a jó munkához kell belső feszültség is! P. J. Tsz-ek Számadás Február a zárszámadások hava: folyamatosan bonyo­lítják a termelőszövetkeze­tekben a küldöttgyűléseket, illetve a zárszámadó közgyű­léseket. A nagykarácsonyi Kossuth Lajos Termelőszö­ a munkáról­ vetkezetben február 4-én lesz a küldöttgyűlés, másnap pedig a zárszámadó közgyű­lés. A baracsi Béke Termelő­­szövetkezetben és a duna­újvárosi Vörös Csillag téesz­­ben 13-án tartják a küldött­­gyűléseket. Tanulmányainak eredményes befejezése után ötven üzem­mérnök kapott diplomát a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Karán. A pénteken délután rendezett diplomaosztó ünnepségen köszöntötték az ipari hátterű képzés végzős hallgatóit, a pályakezdő üzemmérnököket, majd d­r. Gábor Bertalan főiskolai igazgató adta át a frissdiplomásoknak az okleveleket (Bárándy István felvétele) Jó évkezdés a vasműben Összehangolt munka, termelési Jól kezdődött az év a Du­nai Vasmű gyáregységeinél. Több helyről, így a konver­­teres acélműből, a folyama­tos acélműből és a hideg­­hengerműből érkeztek re­kordokról szóló hírek. Az I- es konverternél falazattar­­tóssági rekordot értek el, 80 napos üzemelési idő alatt az acélgyártók 1553 adagot csa­poltak és 206 418 tonna acélt gyártottak. A rekord jelen­tősége, hogy a beépített tűz­állóanyagok teljes egészében tőkési­mportból származnak. A falazat élettartamának megnövelése 2,2 millió fo­rint értékű megtakarítást eredményezett, s nemzetközi mércével mérve is elisme­résre méltó A FAM-on januárban 99,48 százalékos programszerűsé­get értek el, ami azt jelenti, hogy a felhasznált acélt csaknem teljes egészében FAM-bugába öntötték, ezzel jó minőségű alapanyaggal látták el a hengerműveket. A hideghengermű is ter­melési rekordot ért el ja­nuárban. Az egyenletes, ma­gas színvonalú anyagellátás és a dolgozók érdeme, hogy egy hónap alatt még soha el nem ért készáru-mennyi­séget, összesen 43 ezer 266 tonnát produkálhattak (eb­ből 4050 tonna a tőkésex­portra szállított áru). Ez mintegy négyezer tonnával több, mint amit a tervben időarányosan egy hónap alatt teljesíteniük kellett volna. rekordok Az SZMT tárgyalta • Tervezésnél is érdekvédelem A Szakszervezetek Fejér Megyei Tanácsa múlt heti ülésén az egész éves tevé­kenységét meghatározó té­mákat tárgyalt. Áttekintet­ték a gazdasági építőmunka segítésének lehetőségeit és módjait. Ennek legfontosabb eleme, hogy már a tervezés­ben részt vegyenek a szak­­­szervezetek képviselői. A be­ruházások, fejlesztések tár­gyalásakor azt is kell vizs­gálni, hogyan alakulnak munkakörülmények, a kere­­­leti lehetőségek, miként hat­nak az új berendezések a munkaerő-gazdálkodásra. Alapvető érdekvédelmi fel­adatuk, hogy a folyamatos, jövedelmező termelés felté­teleit szorgalmazzák, ezzel együtt erősítsék a dolgozó ember védelmét. A foglalkoz­tatáspolitikai döntéseknél messzemenően figyelembe kell venniük, hogy a képzé­sek, átképzések együttesen szolgálják az egyének és a vállalatok érdekeit. A szo­ciális ellátásra és a teljesít­mények méltó elismerésére az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A mozdonyvezető Önbizal Elégedett, boldog ember lehet az, aki örömét leli munkájában.­ Az ilyen em­berek nemcsak önmaguk­nak, de a környezetükhöz tartozóknak is tartást ad­hatnak. Mint például De­meter János, nyugdíjba ké­szülő mozdonyvezető, aki­nek, ha elszámol eddigi életével, nincs miért szé­gyenkeznie. Főnökei, munkatársai szerint kiegyensúlyozott, fáradhatatlan, lelkiismere­tes ember, aki véleményal­kotásában, ítéleteiben na­gyon tárgyilagos. E tulaj­donságai akkor váltak iga­zán kamatozóvá, mikor tíz­éve megválasztották a du­naújvárosi vasúti csomó­pont pártbizottsága titkárá­nak. Munkaszerető, mér­téktartó, szókimondó egyé­niségének is köszönhető, hogy a korábban sok bel­ső feszültségtől terhes ál­lomási és fűtőházi munka­helyeken megjavult a lég­kör, megszűntek az egy­más közti csatározások. Édesapja a második vi­lágháború idején mozdo­nyon halt meg, s ő nem akarta a mesterséget foly­tatni. Kitanulta a kazánko­vács szakmát, majd roko­nai bíztatására, a gyorsabb lakáshoz jutás reményében, 32 éve városunkba költö­zött feleségével. A vasmű­ben jelentkezett munkára. A MÁV feladata volt akko­riban a vasműn belüli szál­lítás bonyolítása is. Így ke­rült vasúti­­ mozdonyra, fű­tőnek. Nem sokkal később megszerezte a mozdonyve­zetői képesítést, majd húsz évre rá a dízelmozdonyve­zetői vizsgát is letette. — Soha, egy pillanatra sem bántam meg, hogy mozdonyvezető lettem, ön­bizalmat adott az a felelős­ség, ami ezzel a munkával együtt jár. A vonalon a magam parancsnoka va­gyok, váratlan helyzetek­ben is rám hárul a döntés terhe. A legésszerűbb meg­oldást kell választanom, ha műszaki hiba­­ történik, ha kiolvad egy csapágy, ha szétszakad a vonat, vagy más rendkívüli esemény történik. Előfordult például, hogy autóbalesetet látva, megállt személyvonatával a nyílt pályán, hogy segítséget nyújtson a balesetet szen­vedetteknek. — A legszebb pillanatok közé tartozott, amikor hosszú gyorsvonattal meg­érkeztem egy-egy állomás­ra, vagy ha szép, napsütöt­te erdő visszhangozta a mozdony dohogását, s én tudtam, kiéreztem belőle: rendben dolgozik a gép. Most, hogy véget értek a tengelyen töltött évtizedek, nosztalgiával gondol a gőz­mozdonyokra, amelyek meghálálták vezetőjük gon­dos karbantartását, soha­sem maradtak „fekve” a nyílt pályán. Jelen napjai úgy telnek mint az eddigiek, továbbra is be-bejár a vasúti szol­gálati helyekre, az­ üzem­főnökségre, a vontatási fő­nökségre. Szervez, tárgyal, érvel, mintha nem akarná abbahagyni a munkáját, mintha nem készülne nyugdíjba. — Más a szolgálat és más a pártmegbízatás. Ha szol­gálatba léptem, soha sem­mivel nem foglalkoztam,­­ami elvonta volna a figyel­memet. Más lapra tartozik a közélet, a pártmegbízatás, aminek a szolgálati időn kívül igyekeztem megfelel­ni. Most a tavasszal ese­dékes pártvezetőség-válasz­­tást készítem elő. Aztán majd, ha átveszi tisztemet, akit megválasztanak, akkor köszönök el igazán a mun­kahelyemtől. Cs. Gy. mat adott a felelősség

Next