Dunaújvárosi Hírlap, 1988. április (33. évfolyam, 27-35. szám)
1988-04-01 / 27-28. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Felszabadulásunk évfordulóját köszöntjük Országszerte készülődnek a felszabadulás évfordulójának köszöntésére. A városokban, falvakban ünnepségeket tartanak, megkoszorúzzák a hősök emlékműveit, elhelyezik a kegyelet virágait a katonasírokon. Amint ez már hagyomány, sok helyen az ünnepi alkalomra időzítették az új létesítmények avatását, a munkában kimagasló teljesítményt nyújtó közösségek és személyek, a közéletben eredményesen munkálkodók kitüntetését. Az ünnepségek megyénkben ma lesznek. Székesfehérvárott megkoszorúzzák szovjet hősi emlékművet, és a díszünnepségen emlékeznek meg hazánk felszabadulásának 43. évfordulójáról. Városunk politikai, állami, társadalmi szervezeteinek vezetői, a fegyveres erők és testületek képviselői ma 15 órakor koszorúzzák meg a Pentele városrészi szovjet hősi emlékművet. A díszünnepség 18 órakor lesz a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. Titkárválasztások Folytatódik az üzemekben, községekben az egytestületes — végrehajtó bizottságok nélküli — pártbizottságok szervezése. A MÁV dunaújvárosi üzemfőnökségen újjáválasztott testület titkári teendőit — a nyugdíjba vonuló Demeter János után — Márton István látja majd el. A dunaújvárosi rendőrfőkapitányság újjáválasztott pártbizottsága az eddigi titkár Pallosz József irányításával működik majd. A besnyői községi pártszervezetet irányító egytestületes pártbizottság titkára a választások után ismét Matkovics László, az eddigi titkár lett. i ■" Pártfórumok tárgyaltak Több segítséget a KISZ-nek A közvetlen irányítású pártalapszervezetek és -bizottságok titkárainak részvételével, kibővített ülést tartott szerdán az MSZMP Dunaújvárosi Városi Bizottsága. A testület munkájában részt vett dr. Knizse Gyula, a megyei pártbizottság titkára. Az ülésen Mádlné dr. Maár Ilona, a városi pártbizottság első titkára adott tájékoztatást az MSZMP KB március 23— 24-i üléséről. * Több fontos kérdésben tájékozódott, illetve foglalt állást a városi párt-végrehajtó bizottság, legutóbbi — keddi — ülésén. A testület több vállalat, intézmény pártalapszervezetének munkáját értékelte, illetve meghallgatta a jelölőbizottságok munkájának eddigi tapasztalatairól szóló tájékoztatókat. Ez annál is inkább fontos, mivel nemcsak vezetőségválasztásra kerül sor a pártalapszervezetekben, hanem több helyen úgynevezett egytestületes — a végrehajtó bizottság és a vállalati pártbizottság helyett csak pártbizottság irányítási módszerre lesz —— térnek át. A párt-vb tájékoztató jelentést hallgatott meg a városi pártbizottság pártszerveinek és szervezeteinek múlt évi gazdálkodásáról Zsarnovszky Mihályné politikai munkatárs előterjesztésében, majd megvitatta a májusban sorra kerülő városi KISZ-küldöttértekezlet beszámolójának tervezetét. E napirenddel kapcsolatban felelős párbeszéd bontakozott ki. Az ülésen elnöklő Mádlné dr. Maár Ilona első titkár és Bárkányi Sándor, a pártbizottság titkára elöljáróban elemezték azokat a személyi és egyéb okokat, amelyek indokolják a küldöttértekezlet összehívását. Fehéri Béla úgy vélte, hogy őszinte, jó helyzetértékelés, ami a testület elé került. Valóban a fiatalok véleményét, helyzetét tükrözi, s a Dunai Vasműben szerzett tapasztalatok is ezt támasztják alá. Sárosi József fontosnak tartotta személyi kérdések eldöntése előtt még egyszer elbeszélgetni az érintettekkel, tisztázandó a felmerült gondok, nehézségek okait. Véleménye szerint több segítséget kell adni az ifjúsági szervezetnek. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági vezetők felelősek területükön a politikai közhangulatért, azt személyes példájukkal, kiállásukkal alapvetően befolyásolhatják. A beszámolótervezettel kapcsolatban hangot adott azon miszerint csak véleményének, a jelenlegi állapotot tükrözi, de a hogyan továbbra nem ad választ. Pósch János azt tette szóvá, hogy a KISZ-nek nagyobb figyelmet kéne fordítania az úttörőmozgalomban már bizonyított fiatalokra, nem szabad hagyni, hogy feladatok híján „elkallódjanak”. Ő is a vállalati vezetők felelősségét hangsúlyozta, mondván, nem elég odafigyelni, szükség esetén közbe is kell avatkozniuk. Farkas Béláné a fiatalokat sújtó társadalmi gondokról szólt, hangsúlyozva, hogy ezek megoldása meghaladja a helyi vezetők lehetőségeit. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a fiatalok gondjairól sok szó esik manapság, de az igazi válaszok — a tettek — késnek. Szí László arról beszélt, hogy esetenként a kiszesek sok mindenre vállalkoznak, s ha nem sikerül a túlméretezett feladatokat teljesíteni, csalódás éri őket, elkedvetlenednek. Ezért fontos a pártszervezetek segítő támogatása, a napi munkakapcsolat. Kracsun Csaba, a KISZ megyei bizottságának első titkára kifejtette, hogy a beszámolónak — amellett, hogy összefoglalja, szintetizálja az eddigi tevékenységet — új feladatokat is meg kell jelölnie. Számba kell venni az eredményeket, amelyeket az ifjúsági szervezet a nehezebb körülmények közt is elért. A feladatok közt fontosnak tartotta hangsúlyozni a hogyan tovább meghatározását (ehhez aktívabb városi KISZ- bizottságra van szükség), a megfelelő szövetségesek megkeresését, a nyilvánosabb KISZ-életet, s az olyan bizottsági munkát, amely az operatív beavatkozás helyett az informálást, tájékoztatást helyezi előtérbe. Kapás Zsolt, a városi KISZ-bizottság titkára — részletesen válaszolva a felvetésekre, s őszintén szólva a gondok objektív és szubjektív okairól — azt hangsúlyozta, hogy új célok kerültek előtérbe a mozgalmi munkában, s ezek új munkamódszereket követelnek. Ugyanakkor, csak azért, mert valami „régi”, nem szabad eldobni, a régi módszerek közt is vannak jól beváltak, ma is alkalmazhatók. Mádlné dr. Maár Honn vitazárójában kifejtette, hogy az előterjesztés alkalmas a feladatok megfogalmazására. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy politizáló KISZ-bizottságra van szükség, nagyobb szerepet kell kapnia a testületi véleményalkotásnak. A pártirányítás módszereit is újra kell gondolni, meg kell keresni azokat a módszereket, amelyek az eddigieknél hatékonyabban alkalmazhatók. * A városi párt-végrehajtóbizottság személyi kérdésekben is állást foglalt. A testület egyetértett azzal, hogy az önálló intézménnyé szerveződő városi televízió vezetőjévé Nagy Lászlót — a Dunaújvárosi Hírlap egykori munkatársát — nevezzék ki. (A döntés joga a városi tanács testületéé.) A végrehajtó bizottság — ugyancsak április elsejei hatállyal — a városi pártbizottság politikai munkatársává nevezte ki Péter D. Endrét, aki eddig a Dunai Vasműben dolgozott. Nyikoláj Tyihonov: TÁNCOSNŐ Váratlan jövevény vagyok, te táncolj csak tovább. Skarlátvörös kendőd lobog, arcod is csupa láng. Nem lábod siklik padlaton, alattad az kereng. Hívogat kezed és dalol, merő tűz a kezed. Kígyóként hajló termeted csalogató talány. Kendő-sűrűből szép szemed remegő csalogány. Ki röptetett, tűzmadarat szélben szívem iránt! Lettél zúgó hegyi patak, te tűz, te szél-leány. Minden kering te és az éj, míg végetér - dehát ha meghaltam, szemem kísér: táncolj, táncolj tovább. (Veress Miklós fordítása) I A regény — amelyből az alábbi részletet közöljük — alcíme: Szerencsés Ferenc naplója. A történetet az ő nevében meséli el egyes szám első személyben az író. Szerencsés Ferenc a 11. világháború idején ellenálló, majd amikor megérkezik a Vörös Hadsereg, a helyi parancsnok, Golovkin őrnagy, falujának rendőrparancsnokává nevezi ki. A visszatérő németekkel folytatott harcban megsebesül. S a történet itt folytatódik. 1945. április 4. Két napja vettem át újra a parancsnokságot. Bubikék olyan takarítást csaptak, hogy lakodalom előtt se szoktak nagyobbat. Kimeszeltették az egész épületet, felsúroltatták a padlót, sárga kaviccsal szórták be az udvart. És mikor beléptem a kapun, Bubik Jani, akarom mondani Bubik őrmester elvtárs harsány hangon vezényelte a cölöpmereven álló sornak: fegyverrel tisztelegj! Egészen jól sikerült a tisztelgés, csak a vége ütött ki másként, mint ahogy azt Bubik barátom elgondolta. Embereim vállra kapták puskájukat, és körülvettek, öleltek, kezemet szorongatták . . . Délelőtt tízre be kellett mennem a községházára. a Meghívót kaptam, hogy mint nemzeti bizottság tagja vegyek részt az aznapi ülésen. Nemzeti bizottság? Ülések?... Ezt még mind meg kell tanulnom, bizony, kissé kipottyantam az idők sodrából ... Molnár Zsiga is csak annyit mondott az ülés előtt, hogy a nemzeti bizottságon belül a kommunista csoportban vagyok, és a kommunisták álláspontjára szavazzak. A községházán majdhogy le nem fordultam a székről. Nem mintha hűvösen fogadtak volna. Ellenkezőleg, a bizottsági tagok kedvesen faggattak, hogy vagyok, meggyógyultam-e és így tovább . . . Hanem mikor leültem, akkor láttam, hogy éppen a Ruska Mihály terpeszkedik velem szemben. Ejha, a Ruska ... Hát ez mit keres itt? A tízpengős lisztjével, a kétszáz holdjával, a verekedésével ... Még szót is kért, valami pártközi megegyezést emlegetve, hogy a rendőrlegénység között egyformán legyenek mindenféle pártbeliek... No nézd csak! Hát hol volt ez a Ruska, mikor még golyóval kellett arányosítani? És Molnár Zsiga nagy nyugalommal felel neki, hogy helyes, majd megvizsgálják az arányt. Megbolondult ez a Zsiga. Miket beszél? Nem is hallottam semmi mást az ülésből, csak evett a méreg. Alig vártam, hogy magunk maradjunk. — Mit akarsz te megvizsgálni? — támadtam rá. — És mi köze van Ruskának a rendőrséghez? Molnár rám nézett, elmosolyodott. — Ne mérgelődj. Ni csak, majd bekap... Elvtárs, te most sok mindenről nem tudsz. Majd megtanulod! Hogy ... hogy a front már eltakarodott, de azért a harc folytatódik. Másként, és más eszközökkel... és most nem mindig látjuk szemtől szembe, ki az ellenség .. . — De micsoda játék ez? — lázongtam. — Éleből kezdjük? Molnár a fejét rázta. — Nem kezdjük éleből. Miért? A háború elvonult. A náci uralomnak vége. Szabad a magyar! Varjason már dolgozik a kommunista pártszervezet ... és a fegyver kinél van? No látod ... Nem kezdünk elölről semmit. Csak folytatjuk, amit már megkezdtünk. Karon fogott. — Gyere, odaadom a párttagsági könyvedet. A bélyegek is benne vannak, január óta . .. Aztán kimegyünk Rózsamajorba. Jó? Az új gazdák közt ma osztjuk szét a birtokleveleket... Podolák kocsiján mentünk ki a majorba. Bubik is jött. Tóth Pista is. Kozma Jóska is, aki ugyan szabadnapos volt, de a majoriak öröméről nem akart elmaradni. Rigó Mátyás már szántott, sietve az alsódűlői táblán. Még nem volt egészen bizonyos, hogy éppen az a darab jut neki, de az öreg már nem várhatott, hogy már úgyis megkésett a kukoricával, hát beleakasztotta az ekét a földbe, s lépkedett szaporán a barázdában, tőle aztán oszthatták a papírt. A majoriak a kertészlakás előtt gyülekeztek. Molnár Zsiga éppen felhágott egy székre, s beszélni kezdett, mikor kicsiny terepjáró gépkocsi fordult be a majorudvarra. Nem hittem a szememnek. Golovkin őrnagy ugrott le a kocsiról, aztán Misenyka! Egy pillanat múlva egymás nyakába borultunk. — Fjodor Vasziljevics! Misenyka ! — Oh, nacsalnyik! Az idegen tolmács, akit még sose láttam, mosolyogva nézett bennüket. — örülj — mondta Golovkin, és nagy barna szeme ragyogott — és örüljetek ti mindnyájan. Magyarországon nincs ellenség! A Vörös Hadsereg átlépte az osztrák határt... Kezét nyújtotta. — A faluban kerestelek. Sajnos, nincs időm ... mennem kell. — De hová? — Hová? — mosolygott csodálkozva. — Hát Berlinbe! És csak most ért a szívemig a gondolat, hogy ők, a Vörös Hadsereg katonái még a mi felszabadult határunkon túl is folytatják a harcot, hogy nekik még nem jött el a béke, amit nekünk már megadtak. És elszégyelltem magam, hogy délelőtt, azon a bizottsági ülésen mérgelődtem ... Arcomon éreztem Golovkin kis bajuszát. — Fjodor Vasziljevics, drága Fjodor Vasziljevics — mondtam —, vigyázz magadra... És mi folytatjuk, amit elkezdtünk. Folytatjuk a végső győzelemig ... Sokáig integetett. A majoriak zsebkendőjüket, sapkájukat lobogtatták. Molnár Zsiga meg a susogó, zizegő birtoklevelekkel integetett vissza... Dobozy Imre: A fegyverek beszéltek