Dunaújvárosi Hírlap, 1988. április (33. évfolyam, 27-35. szám)

1988-04-01 / 27-28. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Felszabadulásunk évfordulóját köszöntjük Országszerte készülődnek a felszabadulás évfordulójának köszöntésére. A városokban, falvakban ünnepségeket tar­tanak, megkoszorúzzák a hő­sök emlékműveit, elhelyezik a kegyelet virágait a katona­sírokon. Amint ez már ha­gyomány, sok helyen az ün­nepi alkalomra időzítették az új létesítmények avatását, a munkában kimagasló telje­sítményt nyújtó közösségek és személyek, a közéletben eredményesen munkálkodók kitüntetését. Az ünnepségek megyénk­ben ma lesznek. Székesfehér­várott megkoszorúzzák szovjet hősi emlékművet, és a díszünnepségen emlékeznek meg hazánk felszabadulásá­nak 43. évfordulójáról. Városunk politikai, állami, társadalmi szervezeteinek ve­zetői, a fegyveres erők és tes­tületek képviselői ma 15 óra­kor koszorúzzák meg a Pen­­tele városrészi szovjet hősi emlékművet. A díszünnepség 18 órakor lesz a Bartók Béla Művelődési Központ színház­­termében. Titkár­választások Folytatódik az üzemekben, községekben az egytestületes — végrehajtó bizottságok nél­küli — pártbizottságok szer­vezése. A MÁV dunaújváro­si üzemfőnökségen újjává­lasztott testület titkári te­endőit — a nyugdíjba vo­nuló Demeter János után — Márton István látja majd el. A dunaújvárosi rendőrfőka­­pitányság újjáválasztott pártbizottsága az eddigi tit­kár Pallosz József irányítá­sával működik majd. A bes­­nyői községi pártszervezetet irányító egytestületes pártbi­zottság titkára a választások után ismét Matkovics László, az eddigi titkár lett. i ■" Pártfórumok tárgyaltak Több segítséget a KISZ-nek A közvetlen irányítású pártalapszervezetek és -bi­zottságok titkárainak rész­vételével, kibővített ülést tartott szerdán az MSZMP Dunaújvárosi Városi Bizott­sága. A testület munkájá­ban részt vett dr. Knizse Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára. Az ülésen Mádl­­né dr. Maár Ilona, a városi pártbizottság első titkára adott tájékoztatást az MSZMP KB március 23— 24-i üléséről. * Több fontos kérdésben tá­jékozódott, illetve foglalt ál­lást a városi párt-végrehaj­tó bizottság, legutóbbi — keddi — ülésén. A testület több vállalat, intézmény pártalapszervezetének mun­káját értékelte, illetve meg­hallgatta a jelölőbizottságok munkájának eddigi tapasz­talatairól szóló tájékoztató­kat. Ez annál is inkább fontos, mivel nemcsak veze­tőségválasztásra kerül sor a pártalapszervezetekben, ha­nem több helyen úgyneve­zett egytestületes — a vég­rehajtó bizottság és a válla­lati pártbizottság helyett csak pártbizottság irányítási módszerre lesz —— térnek át. A párt-vb tájékoztató je­lentést hallgatott meg a vá­rosi pártbizottság pártszer­veinek és­­ szervezeteinek múlt évi gazdálkodásáról Zsarnovszky Mihályné poli­tikai munkatárs előterjesz­tésében, majd megvitatta a májusban sorra kerülő vá­rosi KISZ-küldöttértekezlet beszámolójának tervezetét. E napirenddel kapcsolatban felelős párbeszéd bontako­zott ki. Az ülésen elnöklő Mádlné dr. Maár Ilona el­ső titkár és Bárkányi Sán­dor, a pártbizottság titkára elöljáróban elemezték azo­kat a személyi és egyéb okokat, amelyek indokolják a küldöttértekezlet összehí­vását. Fehéri Béla úgy vél­te, hogy őszinte, jó helyzet­­értékelés, ami a testület elé került. Valóban a fiatalok véleményét, helyzetét tükrö­zi, s a Dunai Vasműben szerzett tapasztalatok is ezt támasztják alá. Sárosi Jó­zsef fontosnak tartotta személyi kérdések eldöntése­­ előtt még egyszer elbeszél­getni az érintettekkel, tisz­tázandó a felmerült gondok, nehézségek okait. Vélemé­nye szerint több segítséget kell adni az ifjúsági szerve­zetnek. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági vezetők felelő­sek területükön a politikai közhangulatért, azt szemé­lyes példájukkal, kiállásuk­kal alapvetően befolyásol­hatják. A beszámolóterve­zettel kapcsolatban hangot adott azon miszerint csak véleményének, a jelenlegi állapotot tükrözi, de a ho­gyan továbbra nem ad vá­laszt. Pósch János azt tette szóvá, hogy a KISZ-nek na­gyobb figyelmet kéne fordí­tania az úttörőmozgalom­ban már bizonyított fiata­lokra, nem szabad hagyni, hogy feladatok híján „el­kallódjanak”. Ő is a válla­lati vezetők felelősségét hangsúlyozta, mondván, nem elég odafigyelni, szük­ség esetén közbe is kell avatkozniuk. Farkas Béláné a fiatalokat sújtó társadal­mi gondokról szólt, hangsú­lyozva, hogy ezek megoldá­sa meghaladja a helyi veze­tők lehetőségeit. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a fiatalok gondjairól sok szó esik manapság, de az­ igazi válaszok — a tettek — kés­nek. Szí László arról be­szélt, hogy esetenként a ki­­szesek sok mindenre vállal­koznak, s ha nem sikerül a túlméretezett feladatokat teljesíteni, csalódás éri őket, elkedvetlenednek. Ezért fon­tos a pártszervezetek segítő támogatása, a napi munka­­kapcsolat. Kracsun Csaba, a KISZ megyei bizottságának első titkára kifejtette, hogy a beszámolónak — amellett, hogy összefoglalja, szinteti­zálja az eddigi tevékenysé­get — új feladatokat is meg kell jelölnie. Számba kell venni az eredményeket, amelyeket az ifjúsági szer­vezet a nehezebb körülmé­nyek közt is elért. A felada­tok közt fontosnak tartotta hangsúlyozni a hogyan to­vább meghatározását (eh­hez aktívabb városi KISZ- bizottságra van szükség), a megfelelő szövetségesek megkeresését, a nyilváno­sabb KISZ-életet, s az olyan bizottsági munkát, amely az operatív beavatkozás helyett az informálást, tájékoztatást helyezi előtérbe. Kapás Zsolt, a városi KISZ-bizott­­ság titkára — részletesen válaszolva a felvetésekre, s őszintén szólva a gondok objektív és szubjektív okai­ról — azt hangsúlyozta, hogy új célok kerültek elő­térbe a mozgalmi munká­ban, s ezek új munkamód­szereket követelnek. Ugyan­akkor, csak azért, mert va­lami „régi”, nem szabad el­dobni, a régi módszerek közt is vannak jól beváltak, ma is alkalmazhatók. Mádlné dr. Maár Honn vitazárójában kifejtette, hogy az előterjesztés alkal­mas a feladatok megfogal­mazására. Fontosnak tartot­ta kiemelni, hogy politizáló KISZ-bizottságra van szük­ség, nagyobb szerepet kell kapnia a testületi vélemény­­alkotásnak. A pártirányítás módszereit is újra kell gon­dolni, meg kell keresni azo­kat a módszereket, amelyek az eddigieknél hatékonyab­ban alkalmazhatók. * A városi párt-végrehajtó­bizottság személyi kérdések­ben is állást foglalt. A tes­tület egyetértett azzal, hogy az önálló intézménnyé szer­veződő városi televízió ve­zetőjévé Nagy Lászlót — a Dunaújvárosi Hírlap egyko­ri munkatársát — nevezzék ki. (A döntés joga a városi tanács testületéé.) A végre­hajtó bizottság — ugyan­csak április elsejei hatál­­­lyal — a városi pártbizott­ság politikai munkatársává nevezte ki Péter D. Endrét, aki eddig a Dunai Vasmű­ben dolgozott. Nyikoláj Tyihonov: TÁNCOSNŐ Váratlan jövevény vagyok, te táncolj csak tovább. Skarlátvörös kendőd lobog, arcod is csupa láng. Nem lábod siklik padlaton, alattad az kereng. Hívogat kezed és dalol, merő tűz a kezed. Kígyóként hajló termeted csalogató talány. Kendő-sűrűből szép szemed remegő csalogány. Ki röptetett, tűzmadarat szélben szívem iránt! Lettél zúgó hegyi patak, te tűz­, te szél-leány. Minden kering te és az éj, míg végetér - dehát ha meghaltam, szemem kísér: táncolj, táncolj tovább. (Veress Miklós fordítása) I A regény — amelyből az alábbi részletet kö­zöljük — alcíme: Sze­rencsés Ferenc naplója. A történetet az ő nevé­ben meséli el egyes szám első személyben az író. Szerencsés Fe­renc a 11. világháború idején ellenálló, majd amikor megérkezik a Vörös Hadsereg, a helyi parancsnok, Golovkin őrnagy, falujának rend­őrparancsnokává nevezi ki. A visszatérő néme­tekkel folytatott harc­ban megsebesül. S a történet itt folytatódik. 1945. április 4. Két napja vettem át újra a parancs­nokságot. Bubikék olyan takarítást csaptak, hogy lakodalom előtt se szoktak nagyobbat. Kimeszeltették az egész épü­letet, felsúroltatták a padlót, sárga kaviccsal szórták be az udvart. És mikor belép­tem a kapun, Bubik Jani, akarom mondani Bubik őr­mester elvtárs harsány han­gon vezényelte a cölöpmere­­ven álló sornak: fegyverrel tisztelegj! Egészen jól sike­rült a tisztelgés, csak a vé­ge ütött ki másként, mint ahogy azt Bubik barátom el­gondolta. Embereim vállra kapták puskájukat, és körül­vettek, öleltek, kezemet szo­rongatták . . . Délelőtt tízre be kellett mennem a községházára. a Meghívót kaptam, hogy mint nemzeti bizottság tagja vegyek részt az aznapi ülé­sen. Nemzeti bizottság? Ülé­sek?... Ezt még mind meg kell tanulnom, bizony, kissé kipottyantam az idők sodrá­ból ... Molnár Zsiga is csak annyit mondott az ülés előtt, hogy a nemzeti bizottságon belül a kommunista csoport­ban vagyok, és a kommunis­ták álláspontjára szavazzak. A községházán majdhogy le nem fordultam a szék­ről. Nem mintha hűvösen fo­gadtak volna. Ellenkezőleg, a bizottsági tagok kedvesen faggattak, hogy vagyok, meg­gyógyultam-e és így to­vább . . . Hanem mikor leül­tem, akkor láttam, hogy ép­pen a Ruska Mihály terpesz­kedik velem szemben. Ejha, a Ruska ... Hát ez mit keres itt? A tízpengős lisztjével, a kétszáz holdjával, a vereke­désével ... Még szót is kért, valami pártközi meg­egyezést emlegetve, hogy a rendőrlegénység között egy­formán legyenek mindenféle pártbeliek... No nézd csak! Hát hol volt ez a Ruska, mi­kor még golyóval kellett ará­nyosítani? És Molnár Zsiga nagy nyugalommal felel ne­ki, hogy helyes, majd meg­vizsgálják az arányt. Megbolondult ez a Zsiga. Miket beszél? Nem is hallottam semmi mást az ülésből, csak evett a méreg. Alig vártam, hogy magunk maradjunk. — Mit akarsz te megvizs­gálni? — támadtam rá. — És mi köze van Ruskának a rendőrséghez? Molnár rám nézett, elmo­solyodott. — Ne mérgelődj. Ni csak, majd bekap... Elvtárs, te most sok mindenről nem tudsz. Majd megtanulod! Hogy ... hogy a front már eltakarodott, de azért a harc folytatódik. Másként, és más eszközökkel... és most nem mindig látjuk szemtől szem­be, ki az ellenség .. . — De micsoda játék ez? — lázongtam. — Éleb­ől kezd­jük? Molnár a fejét rázta. — Nem kezdjük éleb­ől. Miért? A háború elvonult. A náci uralomnak vége. Sza­bad a magyar! Varjason már dolgozik a kommunista párt­­szervezet ... és a fegyver kinél van? No látod ... Nem kezdünk elölről semmit. Csak folytatjuk, amit már megkezdtünk. Karon fogott. — Gyere, odaadom a párt­tagsági könyvedet. A bélye­gek is benne vannak, janu­ár óta . .. Aztán kimegyünk Rózsamajorba. Jó? Az új gazdák közt ma osztjuk szét a birtokleveleket... Podolák kocsiján mentünk ki a majorba. Bubik is jött. Tóth Pista is. Kozma Jóska is, aki ugyan szabadnapos volt, de a majoriak öröméről nem akart elmaradni. Rigó Mátyás már szántott, sietve az alsódűlői táblán. Még nem volt egészen bizo­nyos, hogy éppen az a darab jut neki, de az öreg már nem várhatott, hogy már úgyis megkésett a kukoricá­val, hát beleakasztotta az ekét a földbe, s lépkedett szaporán a barázdában, tőle aztán oszthatták a papírt. A majoriak a kertészlakás előtt gyülekeztek. Molnár Zsiga éppen felhágott egy székre, s beszélni kezdett, mikor kicsiny terepjáró gép­kocsi fordult be a majorud­varra. Nem hittem a sze­memnek. Golovkin őrnagy ugrott le a kocsiról, aztán Misenyka! Egy pillanat múl­va egymás nyakába borul­tunk. — Fjodor Vasziljevics! Mi­senyka ! — Oh, nacsalnyik! Az idegen tolmács, akit még sose láttam, mosolyogva nézett bennüket. — örülj — mondta Go­lovkin, és nagy barna szeme ragyogott — és örüljetek ti mindnyájan. Magyarorszá­gon nincs ellenség! A Vörös Hadsereg átlépte az osztrák határt... Kezét nyújtotta. — A faluban kerestelek. Sajnos, nincs időm ... men­nem kell. — De hová? — Hová? — mosolygott csodálkozva. — Hát Berlin­be! És csak most ért a szí­vemig a gondolat, hogy ők, a Vörös Hadsereg katonái még a mi felszabadult hatá­runkon túl is folytatják a harcot, hogy nekik még nem jött el a béke, amit nekünk már megadtak. És elszé­gyelltem magam, hogy dél­előtt, azon a bizottsági ülé­sen mérgelődtem ... Arcomon éreztem Golov­kin kis bajuszát. — Fjodor Vasziljevics, drága Fjodor Vasziljevics — mondtam —, vigyázz ma­gadra... És mi folytatjuk, amit elkezdtünk. Folytatjuk a végső győzelemig ... Sokáig integetett. A majo­riak zsebkendőjüket, sapká­jukat lobogtatták. Molnár Zsiga meg a susogó, zizegő birtoklevelekkel integetett vissza... Dobozy Imre: A fegyverek beszéltek

Next