Dunaújvárosi Hírlap, 1988. április (33. évfolyam, 27-35. szám)
1988-04-15 / 31. szám
XXXVIII. évfolyam, 31. szám ~ 1988. április 15., péntek ~ óra: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Lehet, hogy hihetetlen, de nem lehetetlen • Egyszerű vagy nagyszerű Sok mindenről beszélgettünk Nagy Györggyel, vasmű hideghengerművének a gyárrészlegvezetőjével: tonnákról, minőségről, tervekről. Az előbbiekről annyit: ilyen sikeres évkezdés rég volt a hideghengerműben. Három hónap alatt túlteljesítették az időarányos terveiket úgy, hogy az egész évben tőkésexportra szánt készárutervet januártól márciusig (kissé félve írom, hiszen hihetetlenül hangzik) 224 százalékra teljesítették. A képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjébe a mennyiségi és minőségi mutatókon kívül idekívánkozik a társgyáregységek munkája, a folyamatos anyagellátás, a berendezések működtetése, hiszen ezek nélkül csak elképzeléseikben élnének a már elért eredmények. A másik oldal: az anyagi elismerés és emberi helytállás. A kettő elválaszthatatlan. Még úgy is, hogy „fönt”, a műszaki gárdának — s ezt szó szerint kell érteni, hiszen az irodák a két hengermű közötti épület emeletén — s „lent”, a hengerállványok mellett (a gépeket csakis le, a csarnokba lehet telepíteni) egyaránt tudni kell, mit akarnak. Nos, ez a kollektíva együtt járta ki azt az iskolát, aminek végeredménye a kiemelkedő teljeítmény, s ami ettől függetlenül nem ad okot elbizakodottságra. Még csak három hónap telt el az évből, s a neheze, még hátra van. Bár most jelesre vizsgáztak, élénken él még emlékezetünkben az 1986-os reklamációk sorozata. Emberi mulasztások — helytelen csomagolás — és rosszabb minőségű alapanyagok egyaránt okozták. Az akkor megtett intézkedések (anyagi elvonások is) következtében érkeztek el a mához Pontosabban a tegnaphoz, hiszen már tavaly sem voltak komolyabb reklamációk, s idén csak javult a helyzet. Annak ellenére, hogy idáig, a többletteljesítmény ellenére még nem fizettek külön ösztönzőbért az ott dolgozóknak. Igaz, a tőkésexportot a vállalat külön belső ösztönzési rendszerében is mód lesz elismerni — valamikor később. — Csak így —, mondja a gyárrészlegvezető — kisebb a hatása, mintha azonnal, az eredmények után kapták volna kézhez a pénzt a dolgozók. Kissé fáradtan ismétli majdnem szó szerint ugyanezt Szegedi Gábor, az 1700- as irányváltó hegerállvány előhengerésze, mikor pár percre felváltja társa. Többet dolgoznak, mégsem érzik igazán az elismerést, ami jelenleg csak a teljesítménybér miatt tart valamilyen arányt az elvégzett munkával. De rajtuk ezután sem múlik, ha a gépek bírják, s nem kell állni anyaghiány miatt, végzik a dolgukat. László Gyula, aki most csak besegít, az egy szem olyan fiatal, aki tavaly hangerész-forrasztárként végzett a szakmunkásképzőben. Beosztása hengerész II., annak megfelelő az alapórabére is (31 forint 20 fillér), még csak két műszakban dolgozik, hiszen nincs 18 éves. Ahogy beszél, s ahogy szeme csillog, látszik, nemcsak üres szó, jól választott szakmát. Befogadták az idősebb társai, s az előmenetel is biztosított. A gyár részlegvezető irodájában kifüggesztett béremelési lista, hogy is mondjam, irigylésre méltó. A műszakiak egy része nemcsak a „sima” béremelést kapta, a „kiemeltet” is. Az elismerés fokozatai papíron is jelzik, többet tettek, de többet is várnak el tőlük. Nyíltan, egymás szemébe nézve mondják el egymásnak véleményüket is a munkáról, olyan nyíltan, ahogy a béremelést kezelik. Ezután azok a szavak, hogy hatékonyság, szigorítás, fokozott ellenőrzés, valóságos tartalmat kapnak annál is inkább, mert az évtizedek óta együtt dolgozó kollégák el is várják egymástól. Lehet ezt a teljesítményt még fokozni? — kérdezem Nagy Györgytől s a válasz: nem. Legalább is akkor, ha nem fejlesztenek. De éppen ezért építenek be ebben az évben hidraulikus vastagságszabályzókat, emulzióeltávolítókat a hengerállványokhoz. Nem többet, jobbat gyártanak majd, olyan lemezeket, hogy a legkényesebb vevő se találjon kivetnivalót. Így lesznek értékesebbek a termékeik, ehhez azonban karbantartók, acélgyártók, a meleghengerműben dolgozók jó munkájára is szükség van. Igaz, eddig is mindent megtettek, a lehetőségeiken belül. Végül a tonnák és százalékok így kerekednek egésszé, teljesíthető tervvé. Ilyen egyszerűen. Vagy nagyszerűen? Tihanyi Szilvia Nem, nem tavalyi a felvétel! Garantáltan idei, de aki nem hiszi, meggyőződhet a saját szemével is, hogy nyitva a terasz. A kerti székek egyelőre még csak csalogatják a vendégeket, csupán néhányan dacolnak a széllel, de mintha már ettől is melegebben szórná sugarait a Nap ... (Wohlmann György felvétele) Április 23-án: Kommunista szombat A településfejlesztést segítő társadalmi munkákat összefogó és irányító operatív bizottság arra kéri Dunaújváros lakosságát, járuljon hozzá önzetlen és önkéntes tevékenységével városunk megszépítéséhez és az elhatározott fejlesztési program teljesítéséhez. A hagyományoknak megfelelően három területre koncentrálódnak idén is a lakosság társadalmi munkaakciói: I. Az egy üzem — egy intézmény patronálási mozgalomra, amelynek keretében elsősorban az óvodák, a bölcsődék, az iskolák működési feltételeit javító, karbantartó munkákra számítanak. II. Az üzemekben megszervezhető kommunista műszakokra, amelyek bérének átutalását kéri a tanács. Az e forrásból származó pénzre azért volna igen nagy szükség, mert az ÁFA 11 millió forinttal megnövelte az épülő gyógypedagógiai iskola kivitelezési költségeit, ám ennek ellenére jó lenne az eredeti határidőre átadni a régvárt iskolát. III. Az egész Városra kiterjedő kommunista munkaakcióra, amelynek megszervezésére az idén április 23- án 7 és 12 óra között kerül sor. Ennek célja a város tavaszi rendbetétele. A kommunista szombaton szükség szerint nyitva lesznek a gyermekintézmények. Az IKVGV gondoskodik a szerszámokról, amelyek a szokott helyen átvehetők. A gítő településfejlesztést setársadalmi munkákat szervező bizottság azt reméli, hogy a kommunista szombat, a kommunista műszakok, valamint az intézmények folyamatos patronálásának eredményeként mintegy 35 millió forint értékű munkával járul hozzá a lakosság városunk gyarapodásához. Majd a nyáron fizetjük Tovább Az időjárás hidegebbre fordult, s ezért a Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek — noha befejeződött a hivatalos fűtési idény — tovább fűt. Legközelebb hét fűtenek főn mérlegelik, hogy leálljanak-e, vagy sem. A pótfűtés díját a nyári hónapokban számlázzák, addigra lehet összesíteni az esetleg több szakaszban szolgáltatott pótfűtési díjakat. Javaslatok, őszinte vélemények (3. oldal) Egy „régi””, két új titkár Három jelölt Perkátán Az MSZMP KB határozata nyomán az egytestületes, végrehajtó bizottságok nélküli pártbizottságok létrehozásának sorában hétfőn a Volán dunaújvárosi üzemegységének párttagjai az eddigi titkárt, Helembai Istvánt választották ismét titkárnak. Az előszállási községi pártbizottság eddigi titkárát, Szloboda Jánost, a közelmúltban a termelőszövetkezet elnökévé választották, így a jövőben Fogarasi Béla látja el a párttitkári teendőket. Szerdán Perkátán a tsz- és a nagyközségi alapszervezet összevont taggyűlésén választották meg a 11 tagú, végrehajtó bizottság nélküli pártbizottságot. A jelölő bizotság két titkárjelöltje, Bakos Imre és Hosszú Tamás mellett harmadikat is állítottak az ülés résztvevői Fülöp Ferenc személyében. Az első titkos szavazáson egyik jelölt sem kapta meg az érvényes szavazatok több mint felét (32, 30, 19 volt a voksok megoszlása). Az újabb fordulóban már csak az először legtöbb szavazatot kapott két jelölt indult, s mivel Bakos Imre, a helyi tsz állattenyésztési főágazatvezetője 47 voksot kapott (Hosszú Tamás 33-at), Bakos Imre lett a nagyközségi pártbizottság titkára. Ülést tartott a városi párt-vb Ülést tartott kedden a városi párt-végrehajtó bizottság Mádlné dr. Maár Ilona első titkár vezetésével. A testület megtárgyalta a tagfelvételek és a pártból való kikerülések elmúlt évi alakulásáról előterjesztett jelentést. Április 30: városi KISZ-küldöttértekezlet Minél több véleményt Minden bizonnyal utoljára ülésezett jelenlegi összetételében a KISZ városi bizottsága tegnap, hiszen a közelgő április harmincadikai városi küldöttértekezlet egyik fontos feladata lesz a testület újraválasztása. Ettől függetlenül két fontos napirendi pontot kellett megtárgyalniuk Kapás Zsolt titkár elnökletével. Tavaly októberben a város KISZ-aktivistáinak munkaértekezletén határozták meg az ifjúsági mozgalom helyi, hosszú távú feladatait. Ehhez kapcsolódóan készült el most a küldöttértekezletet követő időszakra is vonatkozó rövidtávú cselekvési program, melyben a különböző demokratikus fórumok még hatékonyabb kihasználása mellett, további fontos feladatokat jelöltek meg a munkájuk javítása érdekében. A kiszesek szorgalmazzák a jövőben a pártbizottsággal, tanáccsal és a Hazafias Népfront városi bizottságával a közös testületi üléseket, megbeszéléseket, egymás munkájának, céljainak jobb megismerése érdekében. Határidőhöz nem kötve, tovább folytatják a KISZ Központi Bizottsága lakáskoncepciójának ismertetését, a helyi, olcsóbb lakásépítési lehetőségek, akciók támogatását (például a „csigaház” megismertetését, népszerűsítését). Az eddig is eredményes közvetlen találkozásokat a tagsággal még inkább mindennapivá akarják tenni, hogy a testületnek közvetlen információi legyenek a tagok és a KISZ-szervezeteket patronáló gazdasági vezetők, egységek véleményéről. Ezeken a találkozásokon (a közelgő pártértekezletig) még több véleményt szeretnének összegyűjteni a Milyen szocializmust akarunk? vitával kapcsolatban. Ahhoz, hogy ezeket a rövidtávú célokat minél hatékonyabban tudják megvalósítani — az előterjesztő titkár szavai szerint — szakítani kell az eddigi „stencilpolitikával”, elsősorban élőszóban, személyesen kell a tagokkal ismertetni a testület elgondolásait. Mert ezek léteznek, ha eddig nem is mindig értesült róla a város mintegy hétezer KISZ-tagja. A másik fontos napirendi pontja volt a tegnapi megbeszélésnek az országos pártértekezlet állásfoglalástervezetével kapcsolatos vélemények összegzése. A bizottság tagjai elmondták, hogy bár az országban lejátszódó társadalmi, politikai változások nem elsősorban a KISZ-en múlnak, ezek döntően befolyásolják az ifjúsági szövetség munkájának milyenségét. Csak akkor tudnak megfelelően együtt munkálkodni a kibontakozásért, ha társadalmi méretekben is kialakul az ehhez szükséges összefogás. Tavalyi még van, de mi lesz jövőre? A szalmához is pénz kell Még a két évvel ezelőtt betakarított szalmából is akad a dunaújvárosi szalmatársaság környékbeli tárolóhelyein , s ez nem deríti éppen jobb kedvre a gazdasági társaság tagjait. A tavalyi szalma nagy része is megvan még,a szalmacellulózgyár a korábbi hónapokban nem üzemelt a várt kapacitással), bár optimizmusra törekvően a úgy is fogalmazhatnánk, hogy papírgyár szalmaellátása az aratásig biztosított. Hiszen az 1986-os szalma futja április végéig, az 1987-esből meglévő ötvenezer tonna pedig az új szalmáig. Hanem az aratás után következő időszak sem lesz gondtalan a GT számára. Mint az elmúlt években annyiszor, most is vannak gondjaink a gépek miatt. A meglévő ötven, Hesston-féle bálázógépsor kapacitása elméletileg is kevés a szükséges 100 000 tonna szalma betakarításához. Van ugyan importengedélyük négy új gépre — pénz azonban egyelőre csak egyre akad, s ez nem is csoda. A legolcsóbb eshetőséget is számítva egyetlen berendezés 6,2 millió forint — s ebből csak 4,2 millió szükséges a valutához. A vám például a vámkezelési költséggel nyolcszázezer forint, a forgalmi adó több, mint hatszázezer, a „statisztikai illeték” pedig kétszázezer fölött van... S ez a négy gép, ha mind gazdára találna, sem lendítene sokat az ügyön ... Így hát lízinggel, az egyre inkább elterjedő sajátos üzembérlettel próbálkozik a GT — s ehhez a papíripar segítségével próbál pénzt előteremteni. Speciális papírfajta többletexportjával, a szekszárdi kukoricatermesztési rendszer, az Unicbank, illetve a Hunicoop közreműködésével jutnának megfelelő összeghez, illetve a FIAT gépekhez. Már csak a Kereskedelmi Minisztérium engedélye hiányzik a dologhoz —, de az nagyon, mert egyre közelebb az aratás. És a gépeket addig még le is kell gyártani... Azonban még mindig nincs vége a gondoknak — mert az így összejövő hatvanöt-hetven géplánc is csak az idei aratás gondját oldaná meg. A technológia azonban, (mint részben az eddigiekből is kitűnik), ilyen gazdasági feltételek között, azaz: az eddigi ár mellett nem tudja „újratermelni önmagát”. Márpedig a következő években sorra-rendre kellene vásárolni az új gépeket az elöregedettek helyett. Emelni kellene tehát a szalma felvásárlási árát, hogy a gazdasági társaság szövetkezeteinél és állami gazdaságainál megmaradjon a részvételi kedv —, s ne maradjon szalma nélkül a cellulózgyár ... Tonnánként összesen 1970 forintot kap most a GT a szalmáért — javaslata szerint ezt három év alatt fokozatosan 2400 forintra kellene emelni, hogy a taggazdaságok kissé rózsásabban lássák helyzetüket. Figyelmeztető jel ugyanis, hogy bár tavaly kilenc új gazdaság lépett be , kettő már lemondott a közreműködés lehetőségéről. P. J.