Dunaújvárosi Hírlap, 1988. május (33. évfolyam, 36-44. szám)

1988-05-06 / 37. szám

Tények, vádak, vádaskodások — és a kiút? Megy a labda... A Kohász férfi kézilabda­­mérkőzésein jó buli részt venni — mondta a Fradi elleni mecs­csén az egyik szurkoló —, mert mindig történik valami. A fiúk olyan rosszul játszanak, hogy az már kuriózumszámba megy . . . Hogy jó buli-e egy kézilab­dameccs, az nézőpont kérdése. Mert ha az edzőszidást és a fűszeres bekiabálásokat nézzük, a hazai mérkőzések valóban nem színtelenek. Sőt, az utóbbi időben már nem csak a né­zőtérről kibálnak le, a játé­kosok sem szűkölködnek a jel­zőkkel. De míg a szurkolók őket, ők az edzőt szidják . . . Sajnos, nemcsak az edző és a játékosok között romlott meg a viszony, hanem játékos-játé­kos között is. Klikkek alakul­tak, a húzóemberek pedig, akikre építeni lehet — egyé­­nieskednek. Az Elektromos el­leni mérkőzést követően — 12 gólos vezetés után kapott ki a csapat — olyan hírek kaptak lábra, hogy a Kohász eladta a meccset. Valóban így történt, vagy ennyire nem érdekli őket az eredmény? Az alábbiakban erre kerestük a választ, no és a magyarázatot a kialakult le­hetetlen helyzetre. Először — hiába. Hack Ferenc, módszertani vezető csak a felkérés után négy nappal vállalkozott a beszél­getésre. — Miért? — Okom volt rá, de erről nem akarok beszélni. Elég annyi, hogy az egyesület még nem döntött néhány vitás kérdésben a kézilabdacsapa­tot illetően. — A szakosztály gondjai már akkor nyilvánvalóak voltak, amikor év végén fel­jutottak az NB I-be. Miért csak most próbál beavatkoz­ni az egyesület vezetősége? — Ez nem így van. Koráb­ban próbálkoztunk már az­zal, hogy új edzőt hozunk. A tárgyalásaink azonban saj­nos sikertelenek voltak. Az igazság az, hogy öt évet nem szabad egy edzőnek eltölte­ni ugyanazon a helyen. Vál­toztatni kell, mind az edző, mind a játékosok érdeké­ben. De figyelmeztettük az edzőt a felkészülés során is, hogy nem elég hatékonyak az edzések, így nem csoda, hogy a fiúk nem bírják erő­vel. — Az edzőben volt a hiba, vagy a játékosokban? — Mindkettőben. Az edző gyenge volt, a játékosok pe­dig sokat megengedtek ma­guknak. — Mi történt az Elektro­mos elleni mérkőzésen? — Nem adták el a mécs­eset, és nem akartak az ed­zőn bosszút állni. Egyszerű­en ennyire voltak képesek. Én láttam az arcukat, ahogy lejöttek a pályáról. Ennyi el­keseredett embert régen lát­tam. Higgye el, egy játékos mindig győzni akar! Ők saj­nos húsz perc után már ki­izzadnak, lihegnek. Ennyire képesek! Tenke Sándor először „an­golosan” le akart lépni, csak hosszú rábeszélés után vála­szolt a kérdésekre. — Mi okozza a csapaton belül a legtöbb feszültséget? — Van néhány játékos a csapatban, amelyik sokat megengedhet magának . . . — Például te is . .. — Igen, például én is. De nem csak erről van szó. Az edző fia is sok gondot okoz. — Ifj. Móró Gábor sze­rinted milyen játékos? — Én nem vagyok edző, hogy ezt megállapíthassam, de azt tudom, hogy a régi egyesületénél az NB II-be nem fért be. — Te nem érzed felelős­nek magad azért, hogy a csapat ide jutott? — Dehogynem, de hát mit tehettem volna én, egysze­­mélyben? — Nem tiltakozott benned a sportember akkor, amikor fociztatok edzés helyett? No és akkor, amikor kemény munkára akart fogni benne­teket az edző, de ti nem voltatok hajlandók elvégez­ni azt? — Csapatsportágban az ember mindig megtalálja a kibúvót. Egyéni sportágban biztos jobban éreznénk felelősséget. De az én visel­­­kedésemet az is magyaráz­za, hogy mellőzve éreztem magam. Kikiáltották, hogy öreg vagyok már, holott sze­rintem ez nem így van. Ha új edzőnk bizonyítani, lesz, be fogom hogy engem nem lehet még leírni. Kü­lön is edzem magam. — Szerinted ki a felelős a kialakult helyzetért? — Mindannyian. Az edző azért, mert túl közel enge­dett magához bennünket, s végül már nem volt tekin­télye. S azért is, mert a sport mellett túl sokat fog­lalkozott más dolgokkal is. Építkezik, csirkékkel foglal­kozik, s ezek mellett tartja az edzéseket, holott mind­egyik elfoglaltság egész em­bert kívánna. Mi pedig azért vagyunk felelősek, mert nem jöttünk rá, hogy a ma­gunk ellenségei vagyunk, ha nem fogadjuk­ el az edzőn­ket. Pribék István, akinek ma­gatartása ugyan néha vitat­ható, de pillanatnyilag ő a csapat „lelke”: — Miért játszotok ilyen rosszul? — Mert nem megfelelő a személyi állomány. Itt min­denki ki van kiáltva jó já­tékosnak, csak épp a pályán nem tudnak produkálni. Sőt, van aki szerint a váloga­tottban is megállnánk a he­lyünket. Pedig a legtöbben azért játszanak itt, mert nem akarnak dolgozni men­ni. A csapaton belüli ellen­téteket pedig elsősorban az irigység táplálja. Állítólag én keresek a legtöbbet, és ezt sokan elvitatják tőlem. — Azt mondják, hogy azon kívül, hogy a lakáso­dat nagyobbra cserélték, százezer forintot is kaptál a Kohásztól, hogy itt ma­radj . . . — Ebből egy szó sem igaz. Kaptam egy-két dolgot ko­rábban, de azért meg is dol­goztam a pályán. — Te mit kifogásolsz a csapatnál? — Azt, hogy amikor Szu­rok abbahagyta a játékot, senki nem marasztalta, pe­dig az ő személye meghatá­rozó volt. No és azt is, hogy az edzőnk többet foglalko­zik a házépítéssel és a csir­kékkel, mint azzal, hogy bentmaradjunk az NB I- ben. — Igaz az az állítás, hogy le vagy az egyetlen a csa­patban, akit még mindig a győzelem érdekel, nem a pénz? — Éppen fordítva van. Itt a legtöbb játékost a szülei tömik pénzzel, így még anyagilag sincsenek igazán rákényszerítve a győzelem­re. Engem igenis érdekel az anyagi oldal is. — Most mindenki, arról beszél, hogy ismét itt aka­rod hagyni a csapatot ... — Ha nem lesz változás, akkor igen. — Átigazolási stop van . .. — Ha a Kohász nem en­ged el, inkább abbahagyom a kézilabdázást, és elmegyek dolgozni. S végül szóljon az, aki az ügyben a legilletékesebb, Móró Gábor, az edző. — Évek óta átszállójeggyel közlekedik a csapat az NB I. és az NB 1/B között, s most, a legutóbbi feljutást követően ismét nagyon gyen­gén szerepelnek. Mi az oka ennek? — Kevés játékosban van tűz. Akiben volt, az is meg­változott. Pribék hangulat­ember. Szurok abbahagyta, talán Pesei és Takács az, aki néha felpumpálja magát. A többiek langyosak. No és nincs olyan egyéniség a csa­patban, amelyik kritikus helyzetekben dön­tsre képes. — Milyen szerepe van a kudarcokban az edzőnek? — Ha tudnám, akkor meg­oldottam volna a gondokat. — Sokan kifogásolták, hogy jobb játékosok rovásá­ra játszatta a fiát a mér­­kőzéseken . . . — Elismerem, hogy a fiam nem NB I-es szintű játékos. De azt is kijelentem, hogy perceket játszott csupán, s így nincs szerepe sem a győ­zelmekben, sem a veresé­gekben. — Tényleg építkezik? S ha igaz, amit a játékosok állítanak, csirkéket tenyészt? — Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy egyik sem igaz. Nem építkezem, s csir­kém sincs. Van egy házam, amelyet szeretnék lakhatóvá tenni. Ennyi az egész. — Bentmarad a csapat az NB I-ben? — Szerintem igen. De eh­hez változásra, valamiféle törésre van szükség. Az én személyem ugyan kevés eh­hez, de úgy vélem, egy ed­zőváltozás sem oldja meg a gondokat, esetleg átmeneti­leg .. . — A kudarcokból milyen tanulságot von le? — Ha innen el kell men­nem, többet nem foglalko­zom kézilabdával. Nem azért, mert a felelősséget magam­nak tulajdonítom, hanem azért, mert csalódtam az egészben. A szurkolók be­kiabálásairól pedig annyit: teljes mértékben igazuk van. A helyükben én is ezt tenném. Nekik joguk van ahhoz, hogy a pénzükért jó mérkőzéseket láthassanak. # Talán nem túlzok, ha azt mondom: a Kohász férfikézi­labda-csapatában anarchia ural­kodik, s ez sem az NB I-ben, sem az NB I B-ben nem enged­hető meg. A nyilatkozatokból kitűnik, hogy a nézeteltérések nem új keletűek, de sürgősen orvosolni kell őket. S ez az egyesület vezetőinek adja fel a leckét. A házi feladatot pedig rövid időn belül meg kell ol­dani, különben idén is meg­buknak a „gyerekek**... Kiss S. Anna Karate: Az elmúlt hét végén Mező Imre Általános Iskola a tornacsarnokában rendezték meg a shotokan karate egyé­ni országos bajnokságot, amelynek mindhárom ver­senyszámában a Dunaújvá­rosi Papír Sportkör verseny­zője szerezte meg a bajnoki címet. Női karában Bajai Angéla, férfi karában Simon János, férfi kumitében pedig Hege­düs Tibor győzött. Férfi katában Schneider László ötödik, Sajó Zoltán pedig a hatodik helyen vég­zett holtversenyben, női ka­tában Molnár Zsuzsa lett hatodik. Három aranyérem PÉNTEK Kézilabda: D. Kohász—Borsodi Bányász NB I-es férfi bajnoki mérkőzés 16.00 órakor a Duna­fén* Sportcsarnokban. Kispályás foci: Hungária— Bo­­tafogó és Gábriel—BM Club 18.00 óra, DV Vasút—Monaco 19.00 óra Béke I—II-pályáin: Epfu—Inter 18.30 óra Petőfi isk.: Forest—Africas 1­9.00 óra, FKT. SZOMBAT Labdarúgás: D. Kohász serd. —Siófok serd. 10.00 óra, D. Ko­hász ifi—Siófok ifi 11.30 óra NB-s: D. Kohász II—Szondi SF. 16.30 óra, megyei bajnoki mér­kőzések a Kertvárosban. Bringázz velünk!: kerékpártú­ra — Mezőfalvára és vissza — rajt 9.00 órakor a Lenin térről. VASÁRNAP Labdarúgás: D. Kohász—Szol­nok NB II-es bajnoki mérkőzés 17.00 órakor a központi sport­telepen. HÉTFŐ Labdarúgás: D. Kohász IV.— Ercsi Kinizsi 16.00 óra tömeg­sporttelep, D. Volán—D. Kohász V. 16.00 óra Volán-sporttelep, körzeti serdülő bajnoki mérkő­zések. Kispályás foci: Vendéglátó— Kis Csillag 18.00 óra, Vendéglá­tó-pálya, Hungária—Africas 18.00 óra, Béke II., MD-Bau— Origó 18.0 óra, PIV, inter— Campobassó 18.30 óra, FKT. Sportműsor Ismételtek A Május 1. Kupa kispá­lyás labdarúgótornán ezúttal meglepően sok csapat vett részt. A hármas döntőbe be­került csapatok közül az Épfu mindkét ellenfelét le­győzve, ebben az évben is megnyerte a kupát. A dön­tő eredményei: Betonacél— Szilver 3-0, Épfu—Szilver 3-0, Épfu—Betonacél 6-0. Végeredmény: 1. Epfu, 2. Betonacél, 3. Szilver. 1988. május 6., péntek Iskolajáték D. Kohász—BKV Előre 3:0 (10, 3, 5) D. Kohász, Kelemen, Ber­ta, Czékmán, Fodor, Fekete, Fábián. Csere: Szabó, Varga, Horváth, Tóth, Gál, Szász. A BKV Előre elleni mérkő­­­zéssel folytatta bajnoki sze­replését a Kohász NB I-es férfiröplabda-csapata. Ezút­tal is magabiztos győzelmet aratott együttesünk a tava­lyi negyedik helyezett közle­kedésiek ellen. Az első játsz­mában a válogatott Filipo­­vics vezérletével még tar­totta magát a fővárosi gár­da, de a folytatásban egyre inkább játékba lendült Kohász, és szinte leiskolázta a jónevű ellenfelét. Ezzel a győzelemel csapatunk to­vábbra is őrzi kilencedik helyét, és reméljük, hogy a hátralevő öt mérkőzés ered­ménye sem változtat ezen a szép helyezésen. Fábián Imre magasan a sánc fölött (Wohlman György felvétele) Színvonal alatt Kincsesbánya—Dunaújvárosi Építők 0:3 (—2, —3, —4) Dunaújvárosi Építők: Vi­da, Tóth, Berták, Asztalos, Takács, Molnárné. Csere: Fenyvesi. Mindössze 26 percre volt szüksége a vendég Dunaúj­városi Építők női röplabda­csapatának ahhoz, hogy fö­lényes győzelmet arasson a gyenge teljesítményt nyújtó pályaválasztó felett. A ven­dégeik megerőltetés nélkül, könnyedén érték el pontjai­kat. A játék színvonala messze elmaradt a jogosan elvárt NB II-es színvonaltól. Mezőfalva, Volán: vereség Hét gólt lőtt a „fakó” A megyei labdarúgó-baj­nokság I. osztályában a Sá­­rosd—Sárbogárd rangadón nagy küzdelem után ven­dégsiker született. A Toldi SE ha nehezen is, győzni tu­dott odahaza, így továbbra is a tabella élén áll. A Mező­falva a bajnoki reményeket ringató móriak otthonában, a D. Volán pedig a helyze­teit sorra kihagyva kapott ki. A D. Kohász II. a sereg­hajtó Seregélyesre látogatott el, és gólzáporos győzelmet aratott. A kiesés elkerülésé­ért folyó csatában az Ercsi egy pontot, az Etyek pedig mind a kettőt megszerezte. Eredmények: D. Volán— Magyaralmás 1-3 (0-2). G.: Czimmermann, Seregélyes— D. Kohász II. 2-7 (1-6). G.: Gáspár (2), Fiszeász (2), Vajda (2), Dienes. Sárosd— Sárbogárd 0-2 (0-), Toldi SE —Lovasberény 4-3 (3-1), Mór—Mezőfalva 4-1 (3-1), Etyek—Polgárdi 1-0 (0-0), Lajoskomárom—Ercsi Kini­zsi 1-1 (0-0), Szondi SE— Pusztavám 4-2 (3-1), M. L. A bajnokság állása: 1. Toldi SE 23 14 3 6 55-30 31 2. Sárbogárd 23 12 7 4 41-23 31 3. Mór 23 12 6 5 38-22 30 4. Sárosd 23 11 7 5­ 38-23 29 5. Kohász II. 23 12 2 9 62-49 26 6. Polgárdi 23 11 3 9 39-39 25 7. L.-komárom 23 8 8 7 49-37 24 8. Lovasber. 23 9 6 8 35-32 24 9. Magyaralm. 23 9 6 8 30-29 24 10. D. Volán 23 10 4 9 40-41 24 11. Pusztavám 23 10 2 11 32-49 22 12. Szondi SE 23 8 4 11 35-29 20 13. Etyek 23 6 6 11 24-45 18 14. Ercsi 23 5 7 11 27-34 17 15. Mezőfalva 23 7 3 13 28-51 17 16. Seregélyes 23 2 2 19 22-72 6 Langyos a víz — Addig botladozunk, amíg végül bejutunk az NB I-be — tréfálkozott a csepeli meccs után Csorba József. Nos, ami a botladozást il­leti a csapat játékát helye­sen értékelte a Kohász csa­tára. De egyetlen dunaújvá­rosi labdarúgó sem lehet elé­gedett saját vagy csapata já­tékával. Annak ellenére, hogy végül is a veszprémi vereségen kívül csak-csak gyűltek a pontok, s a gár­da, igaz, jobb gólkülönbsé­gével, de a feljutást jelentő második helyen tanyázik. Az is igaz,­ néhány fordulóban a riválisok is botladoztak, s ez nem jött rosszul. A ta­bellára tekintve hétfőnként megnyugodhattak a játéko­sok: „még ott vagyunk...!” De valóban indokolt-e ez a nyugalom nyolc fordulóval a bajnokság vége előtt? Két­ségtelen, a másik véglet: a kapkodás, az idegesség sem vezetne jóra. Ám valahogy úgy fest a dolog, hogy a döntetlenek in­kább megviselik a Puskás­ Andriska edzőpárost, mint a legtöbb játékost, akik sajnos túl könnyedén napirendre térnek a szerzett vagy vesz­tett pont felett. Adottság, vagy szerzett ké­pesség ez a fajta érzékeny­ség a két edzőnél? Akárme­lyik is, egyre megy. Valószí­nűleg mindketten így neve­lődtek. Emlékezve labdarúgómúlt­jukra, bizony dr. Puskás La­jos és Andriska Vilmos is a nyerő típusú játékosok közé tartoztak. Egyikükre sem volt jellemző a „langyos vízben lubickolás”. Tudom, a régi idők foci­jával példálózni nem sokat ér. Ám mégis csak igaz a Kohász vezető­edzőjének do­­hogása: — Olyan játékosaim van­nak, akik beérik azzal, hogy ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit... Ez jellemzi a csapat játékát is. Egy kicsit — vagyis ennyi, és kész. Csoda tehát, hogy a szurkolók, ha talán ok nél­kül is, kételkednek a játéko­sok elszántsá­gában, a felju­tás óhajtásában? Jópárszor idéztük már a­­ hízelgő általános véleményt: Kohász játékoskerete legjobb, s az NB II-es edzők a szerint biztos várományosa az élvonalbeli státusznak. Nos, az nem feltételezhető, hogy ezzel a sajtot akarják kiénekelni a Kohász szájá­ból. Valóban így is gondol­ják a mesterek. Már­pedig a csapat eddigi játékával még nem bizonyította be mara­déktalanul, hogy a megálla­pítás a képességekre és az akarásra egyaránt igaz. Mondom: az akarásra is! Fülembe csengenek az előző mester, Török Péter meg­hökkentően kemény szidal­mas egy mérkőzés szüneté­ben. Az egyik játékosát sze­rette volna ily módon fel­paprikázni a folytatásra. „Értse meg, önérzetében akartam megsérteni, hara­gudjon rám, de legalább méregből fusson, rúgjon, küzdjön!” A győzelem után csodálkozva, szó nélkül hall­gatta végig a játékos a becs­mérlő szavak magyarázatát, a tulajdonképpeni indokát. A pedagógiai „húzás” ak­kor bejött. S vajon a baj­nokság hajrája előtt mivel lehetne ismét rohanásra, erő­szakosságra, bátorságra kész­tetni egyeseket? Talán azzal, hogy ősztől, a második vonalban már ke­vesek munkakönyvébe lesz beírva a sportstátusz? Vagy a labdarúgás imádatával? A klubhűséggel? A győztes büszkeségével ? Bárki, bármilyen feleletet is választ a kérdésekre, a megfogalmazásra nincs sok idő. A Kohász kétszer egy­más után idehaza játszik rangadót: a Szolnok és a Volán ellen. Újabb kérdőjelek ..., vagy kitehetjük a pontot a végé­re? Jankó Árpád

Next