Dunaújvárosi Hírlap, 1988. május (33. évfolyam, 36-44. szám)
1988-05-06 / 37. szám
Tények, vádak, vádaskodások — és a kiút? Megy a labda... A Kohász férfi kézilabdamérkőzésein jó buli részt venni — mondta a Fradi elleni mecscsén az egyik szurkoló —, mert mindig történik valami. A fiúk olyan rosszul játszanak, hogy az már kuriózumszámba megy . . . Hogy jó buli-e egy kézilabdameccs, az nézőpont kérdése. Mert ha az edzőszidást és a fűszeres bekiabálásokat nézzük, a hazai mérkőzések valóban nem színtelenek. Sőt, az utóbbi időben már nem csak a nézőtérről kibálnak le, a játékosok sem szűkölködnek a jelzőkkel. De míg a szurkolók őket, ők az edzőt szidják . . . Sajnos, nemcsak az edző és a játékosok között romlott meg a viszony, hanem játékos-játékos között is. Klikkek alakultak, a húzóemberek pedig, akikre építeni lehet — egyénieskednek. Az Elektromos elleni mérkőzést követően — 12 gólos vezetés után kapott ki a csapat — olyan hírek kaptak lábra, hogy a Kohász eladta a meccset. Valóban így történt, vagy ennyire nem érdekli őket az eredmény? Az alábbiakban erre kerestük a választ, no és a magyarázatot a kialakult lehetetlen helyzetre. Először — hiába. Hack Ferenc, módszertani vezető csak a felkérés után négy nappal vállalkozott a beszélgetésre. — Miért? — Okom volt rá, de erről nem akarok beszélni. Elég annyi, hogy az egyesület még nem döntött néhány vitás kérdésben a kézilabdacsapatot illetően. — A szakosztály gondjai már akkor nyilvánvalóak voltak, amikor év végén feljutottak az NB I-be. Miért csak most próbál beavatkozni az egyesület vezetősége? — Ez nem így van. Korábban próbálkoztunk már azzal, hogy új edzőt hozunk. A tárgyalásaink azonban sajnos sikertelenek voltak. Az igazság az, hogy öt évet nem szabad egy edzőnek eltölteni ugyanazon a helyen. Változtatni kell, mind az edző, mind a játékosok érdekében. De figyelmeztettük az edzőt a felkészülés során is, hogy nem elég hatékonyak az edzések, így nem csoda, hogy a fiúk nem bírják erővel. — Az edzőben volt a hiba, vagy a játékosokban? — Mindkettőben. Az edző gyenge volt, a játékosok pedig sokat megengedtek maguknak. — Mi történt az Elektromos elleni mérkőzésen? — Nem adták el a mécseset, és nem akartak az edzőn bosszút állni. Egyszerűen ennyire voltak képesek. Én láttam az arcukat, ahogy lejöttek a pályáról. Ennyi elkeseredett embert régen láttam. Higgye el, egy játékos mindig győzni akar! Ők sajnos húsz perc után már kiizzadnak, lihegnek. Ennyire képesek! Tenke Sándor először „angolosan” le akart lépni, csak hosszú rábeszélés után válaszolt a kérdésekre. — Mi okozza a csapaton belül a legtöbb feszültséget? — Van néhány játékos a csapatban, amelyik sokat megengedhet magának . . . — Például te is . .. — Igen, például én is. De nem csak erről van szó. Az edző fia is sok gondot okoz. — Ifj. Móró Gábor szerinted milyen játékos? — Én nem vagyok edző, hogy ezt megállapíthassam, de azt tudom, hogy a régi egyesületénél az NB II-be nem fért be. — Te nem érzed felelősnek magad azért, hogy a csapat ide jutott? — Dehogynem, de hát mit tehettem volna én, egyszemélyben? — Nem tiltakozott benned a sportember akkor, amikor fociztatok edzés helyett? No és akkor, amikor kemény munkára akart fogni benneteket az edző, de ti nem voltatok hajlandók elvégezni azt? — Csapatsportágban az ember mindig megtalálja a kibúvót. Egyéni sportágban biztos jobban éreznénk felelősséget. De az én viselkedésemet az is magyarázza, hogy mellőzve éreztem magam. Kikiáltották, hogy öreg vagyok már, holott szerintem ez nem így van. Ha új edzőnk bizonyítani, lesz, be fogom hogy engem nem lehet még leírni. Külön is edzem magam. — Szerinted ki a felelős a kialakult helyzetért? — Mindannyian. Az edző azért, mert túl közel engedett magához bennünket, s végül már nem volt tekintélye. S azért is, mert a sport mellett túl sokat foglalkozott más dolgokkal is. Építkezik, csirkékkel foglalkozik, s ezek mellett tartja az edzéseket, holott mindegyik elfoglaltság egész embert kívánna. Mi pedig azért vagyunk felelősek, mert nem jöttünk rá, hogy a magunk ellenségei vagyunk, ha nem fogadjuk el az edzőnket. Pribék István, akinek magatartása ugyan néha vitatható, de pillanatnyilag ő a csapat „lelke”: — Miért játszotok ilyen rosszul? — Mert nem megfelelő a személyi állomány. Itt mindenki ki van kiáltva jó játékosnak, csak épp a pályán nem tudnak produkálni. Sőt, van aki szerint a válogatottban is megállnánk a helyünket. Pedig a legtöbben azért játszanak itt, mert nem akarnak dolgozni menni. A csapaton belüli ellentéteket pedig elsősorban az irigység táplálja. Állítólag én keresek a legtöbbet, és ezt sokan elvitatják tőlem. — Azt mondják, hogy azon kívül, hogy a lakásodat nagyobbra cserélték, százezer forintot is kaptál a Kohásztól, hogy itt maradj . . . — Ebből egy szó sem igaz. Kaptam egy-két dolgot korábban, de azért meg is dolgoztam a pályán. — Te mit kifogásolsz a csapatnál? — Azt, hogy amikor Szurok abbahagyta a játékot, senki nem marasztalta, pedig az ő személye meghatározó volt. No és azt is, hogy az edzőnk többet foglalkozik a házépítéssel és a csirkékkel, mint azzal, hogy bentmaradjunk az NB I- ben. — Igaz az az állítás, hogy le vagy az egyetlen a csapatban, akit még mindig a győzelem érdekel, nem a pénz? — Éppen fordítva van. Itt a legtöbb játékost a szülei tömik pénzzel, így még anyagilag sincsenek igazán rákényszerítve a győzelemre. Engem igenis érdekel az anyagi oldal is. — Most mindenki, arról beszél, hogy ismét itt akarod hagyni a csapatot ... — Ha nem lesz változás, akkor igen. — Átigazolási stop van . .. — Ha a Kohász nem enged el, inkább abbahagyom a kézilabdázást, és elmegyek dolgozni. S végül szóljon az, aki az ügyben a legilletékesebb, Móró Gábor, az edző. — Évek óta átszállójeggyel közlekedik a csapat az NB I. és az NB 1/B között, s most, a legutóbbi feljutást követően ismét nagyon gyengén szerepelnek. Mi az oka ennek? — Kevés játékosban van tűz. Akiben volt, az is megváltozott. Pribék hangulatember. Szurok abbahagyta, talán Pesei és Takács az, aki néha felpumpálja magát. A többiek langyosak. No és nincs olyan egyéniség a csapatban, amelyik kritikus helyzetekben döntsre képes. — Milyen szerepe van a kudarcokban az edzőnek? — Ha tudnám, akkor megoldottam volna a gondokat. — Sokan kifogásolták, hogy jobb játékosok rovására játszatta a fiát a mérkőzéseken . . . — Elismerem, hogy a fiam nem NB I-es szintű játékos. De azt is kijelentem, hogy perceket játszott csupán, s így nincs szerepe sem a győzelmekben, sem a vereségekben. — Tényleg építkezik? S ha igaz, amit a játékosok állítanak, csirkéket tenyészt? — Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy egyik sem igaz. Nem építkezem, s csirkém sincs. Van egy házam, amelyet szeretnék lakhatóvá tenni. Ennyi az egész. — Bentmarad a csapat az NB I-ben? — Szerintem igen. De ehhez változásra, valamiféle törésre van szükség. Az én személyem ugyan kevés ehhez, de úgy vélem, egy edzőváltozás sem oldja meg a gondokat, esetleg átmenetileg .. . — A kudarcokból milyen tanulságot von le? — Ha innen el kell mennem, többet nem foglalkozom kézilabdával. Nem azért, mert a felelősséget magamnak tulajdonítom, hanem azért, mert csalódtam az egészben. A szurkolók bekiabálásairól pedig annyit: teljes mértékben igazuk van. A helyükben én is ezt tenném. Nekik joguk van ahhoz, hogy a pénzükért jó mérkőzéseket láthassanak. # Talán nem túlzok, ha azt mondom: a Kohász férfikézilabda-csapatában anarchia uralkodik, s ez sem az NB I-ben, sem az NB I B-ben nem engedhető meg. A nyilatkozatokból kitűnik, hogy a nézeteltérések nem új keletűek, de sürgősen orvosolni kell őket. S ez az egyesület vezetőinek adja fel a leckét. A házi feladatot pedig rövid időn belül meg kell oldani, különben idén is megbuknak a „gyerekek**... Kiss S. Anna Karate: Az elmúlt hét végén Mező Imre Általános Iskola a tornacsarnokában rendezték meg a shotokan karate egyéni országos bajnokságot, amelynek mindhárom versenyszámában a Dunaújvárosi Papír Sportkör versenyzője szerezte meg a bajnoki címet. Női karában Bajai Angéla, férfi karában Simon János, férfi kumitében pedig Hegedüs Tibor győzött. Férfi katában Schneider László ötödik, Sajó Zoltán pedig a hatodik helyen végzett holtversenyben, női katában Molnár Zsuzsa lett hatodik. Három aranyérem PÉNTEK Kézilabda: D. Kohász—Borsodi Bányász NB I-es férfi bajnoki mérkőzés 16.00 órakor a Dunafén* Sportcsarnokban. Kispályás foci: Hungária— Botafogó és Gábriel—BM Club 18.00 óra, DV Vasút—Monaco 19.00 óra Béke I—II-pályáin: Epfu—Inter 18.30 óra Petőfi isk.: Forest—Africas 19.00 óra, FKT. SZOMBAT Labdarúgás: D. Kohász serd. —Siófok serd. 10.00 óra, D. Kohász ifi—Siófok ifi 11.30 óra NB-s: D. Kohász II—Szondi SF. 16.30 óra, megyei bajnoki mérkőzések a Kertvárosban. Bringázz velünk!: kerékpártúra — Mezőfalvára és vissza — rajt 9.00 órakor a Lenin térről. VASÁRNAP Labdarúgás: D. Kohász—Szolnok NB II-es bajnoki mérkőzés 17.00 órakor a központi sporttelepen. HÉTFŐ Labdarúgás: D. Kohász IV.— Ercsi Kinizsi 16.00 óra tömegsporttelep, D. Volán—D. Kohász V. 16.00 óra Volán-sporttelep, körzeti serdülő bajnoki mérkőzések. Kispályás foci: Vendéglátó— Kis Csillag 18.00 óra, Vendéglátó-pálya, Hungária—Africas 18.00 óra, Béke II., MD-Bau— Origó 18.0 óra, PIV, inter— Campobassó 18.30 óra, FKT. Sportműsor Ismételtek A Május 1. Kupa kispályás labdarúgótornán ezúttal meglepően sok csapat vett részt. A hármas döntőbe bekerült csapatok közül az Épfu mindkét ellenfelét legyőzve, ebben az évben is megnyerte a kupát. A döntő eredményei: Betonacél— Szilver 3-0, Épfu—Szilver 3-0, Épfu—Betonacél 6-0. Végeredmény: 1. Epfu, 2. Betonacél, 3. Szilver. 1988. május 6., péntek Iskolajáték D. Kohász—BKV Előre 3:0 (10, 3, 5) D. Kohász, Kelemen, Berta, Czékmán, Fodor, Fekete, Fábián. Csere: Szabó, Varga, Horváth, Tóth, Gál, Szász. A BKV Előre elleni mérkőzéssel folytatta bajnoki szereplését a Kohász NB I-es férfiröplabda-csapata. Ezúttal is magabiztos győzelmet aratott együttesünk a tavalyi negyedik helyezett közlekedésiek ellen. Az első játszmában a válogatott Filipovics vezérletével még tartotta magát a fővárosi gárda, de a folytatásban egyre inkább játékba lendült Kohász, és szinte leiskolázta a jónevű ellenfelét. Ezzel a győzelemel csapatunk továbbra is őrzi kilencedik helyét, és reméljük, hogy a hátralevő öt mérkőzés eredménye sem változtat ezen a szép helyezésen. Fábián Imre magasan a sánc fölött (Wohlman György felvétele) Színvonal alatt Kincsesbánya—Dunaújvárosi Építők 0:3 (—2, —3, —4) Dunaújvárosi Építők: Vida, Tóth, Berták, Asztalos, Takács, Molnárné. Csere: Fenyvesi. Mindössze 26 percre volt szüksége a vendég Dunaújvárosi Építők női röplabdacsapatának ahhoz, hogy fölényes győzelmet arasson a gyenge teljesítményt nyújtó pályaválasztó felett. A vendégeik megerőltetés nélkül, könnyedén érték el pontjaikat. A játék színvonala messze elmaradt a jogosan elvárt NB II-es színvonaltól. Mezőfalva, Volán: vereség Hét gólt lőtt a „fakó” A megyei labdarúgó-bajnokság I. osztályában a Sárosd—Sárbogárd rangadón nagy küzdelem után vendégsiker született. A Toldi SE ha nehezen is, győzni tudott odahaza, így továbbra is a tabella élén áll. A Mezőfalva a bajnoki reményeket ringató móriak otthonában, a D. Volán pedig a helyzeteit sorra kihagyva kapott ki. A D. Kohász II. a sereghajtó Seregélyesre látogatott el, és gólzáporos győzelmet aratott. A kiesés elkerüléséért folyó csatában az Ercsi egy pontot, az Etyek pedig mind a kettőt megszerezte. Eredmények: D. Volán— Magyaralmás 1-3 (0-2). G.: Czimmermann, Seregélyes— D. Kohász II. 2-7 (1-6). G.: Gáspár (2), Fiszeász (2), Vajda (2), Dienes. Sárosd— Sárbogárd 0-2 (0-), Toldi SE —Lovasberény 4-3 (3-1), Mór—Mezőfalva 4-1 (3-1), Etyek—Polgárdi 1-0 (0-0), Lajoskomárom—Ercsi Kinizsi 1-1 (0-0), Szondi SE— Pusztavám 4-2 (3-1), M. L. A bajnokság állása: 1. Toldi SE 23 14 3 6 55-30 31 2. Sárbogárd 23 12 7 4 41-23 31 3. Mór 23 12 6 5 38-22 30 4. Sárosd 23 11 7 5 38-23 29 5. Kohász II. 23 12 2 9 62-49 26 6. Polgárdi 23 11 3 9 39-39 25 7. L.-komárom 23 8 8 7 49-37 24 8. Lovasber. 23 9 6 8 35-32 24 9. Magyaralm. 23 9 6 8 30-29 24 10. D. Volán 23 10 4 9 40-41 24 11. Pusztavám 23 10 2 11 32-49 22 12. Szondi SE 23 8 4 11 35-29 20 13. Etyek 23 6 6 11 24-45 18 14. Ercsi 23 5 7 11 27-34 17 15. Mezőfalva 23 7 3 13 28-51 17 16. Seregélyes 23 2 2 19 22-72 6 Langyos a víz — Addig botladozunk, amíg végül bejutunk az NB I-be — tréfálkozott a csepeli meccs után Csorba József. Nos, ami a botladozást illeti a csapat játékát helyesen értékelte a Kohász csatára. De egyetlen dunaújvárosi labdarúgó sem lehet elégedett saját vagy csapata játékával. Annak ellenére, hogy végül is a veszprémi vereségen kívül csak-csak gyűltek a pontok, s a gárda, igaz, jobb gólkülönbségével, de a feljutást jelentő második helyen tanyázik. Az is igaz, néhány fordulóban a riválisok is botladoztak, s ez nem jött rosszul. A tabellára tekintve hétfőnként megnyugodhattak a játékosok: „még ott vagyunk...!” De valóban indokolt-e ez a nyugalom nyolc fordulóval a bajnokság vége előtt? Kétségtelen, a másik véglet: a kapkodás, az idegesség sem vezetne jóra. Ám valahogy úgy fest a dolog, hogy a döntetlenek inkább megviselik a Puskás Andriska edzőpárost, mint a legtöbb játékost, akik sajnos túl könnyedén napirendre térnek a szerzett vagy vesztett pont felett. Adottság, vagy szerzett képesség ez a fajta érzékenység a két edzőnél? Akármelyik is, egyre megy. Valószínűleg mindketten így nevelődtek. Emlékezve labdarúgómúltjukra, bizony dr. Puskás Lajos és Andriska Vilmos is a nyerő típusú játékosok közé tartoztak. Egyikükre sem volt jellemző a „langyos vízben lubickolás”. Tudom, a régi idők focijával példálózni nem sokat ér. Ám mégis csak igaz a Kohász vezetőedzőjének dohogása: — Olyan játékosaim vannak, akik beérik azzal, hogy ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit... Ez jellemzi a csapat játékát is. Egy kicsit — vagyis ennyi, és kész. Csoda tehát, hogy a szurkolók, ha talán ok nélkül is, kételkednek a játékosok elszántságában, a feljutás óhajtásában? Jópárszor idéztük már a hízelgő általános véleményt: Kohász játékoskerete legjobb, s az NB II-es edzők a szerint biztos várományosa az élvonalbeli státusznak. Nos, az nem feltételezhető, hogy ezzel a sajtot akarják kiénekelni a Kohász szájából. Valóban így is gondolják a mesterek. Márpedig a csapat eddigi játékával még nem bizonyította be maradéktalanul, hogy a megállapítás a képességekre és az akarásra egyaránt igaz. Mondom: az akarásra is! Fülembe csengenek az előző mester, Török Péter meghökkentően kemény szidalmas egy mérkőzés szünetében. Az egyik játékosát szerette volna ily módon felpaprikázni a folytatásra. „Értse meg, önérzetében akartam megsérteni, haragudjon rám, de legalább méregből fusson, rúgjon, küzdjön!” A győzelem után csodálkozva, szó nélkül hallgatta végig a játékos a becsmérlő szavak magyarázatát, a tulajdonképpeni indokát. A pedagógiai „húzás” akkor bejött. S vajon a bajnokság hajrája előtt mivel lehetne ismét rohanásra, erőszakosságra, bátorságra késztetni egyeseket? Talán azzal, hogy ősztől, a második vonalban már kevesek munkakönyvébe lesz beírva a sportstátusz? Vagy a labdarúgás imádatával? A klubhűséggel? A győztes büszkeségével ? Bárki, bármilyen feleletet is választ a kérdésekre, a megfogalmazásra nincs sok idő. A Kohász kétszer egymás után idehaza játszik rangadót: a Szolnok és a Volán ellen. Újabb kérdőjelek ..., vagy kitehetjük a pontot a végére? Jankó Árpád