Dunaújvárosi Hírlap, 1988. június (33. évfolyam, 45-52. szám)

1988-06-03 / 45. szám

XXXVIII. évfolyam, 45. szám ~ 1988. június 3., péntek ~ Ára: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Miről döntött még a hétfői tanácsülés? Önálló lesz a helyi televízió Este háromnegyed nyolcig ülésezett hétfőn a városi ta­nács testülete. (Az utolsó két órában történtekről annak ellenére sem tájékoztathattuk másnap olvasóinkat, hogy a technikai lehetőségek adta határig késleltettük lapunk zárását.) Döntött a testület hétfőn a Dunaújvárosi Városi Televí­zió alapításának előkészíté­séről. A határozat értelmé­ben a tanács művelődési és szervezési osztályainak kez­deményezniük kell az intéz­mény önálló működéséhez szükséges engedélyezési el­járást, a gazdaságossági számítások alapján kell meg­választani a működési for­mát, s az önállóvá válás fel­tételeit a kiválasztott műkö­dési módnak megfelelően kell biztosítani. Az előkészü­leteknek legkésőbb a szep­tember végi tanácsülésig be kell fejeződniük, hogy akkor sor kerülhessen az intéz­mény megalapítására. A tanácsülés módosította a 340. Számú Építőipari Szak­munkásképző Intézet szerve­zeti rendszerét és határozott annak speciális szakiskolai tagozattal való kiegészítésé­ről. E tagozat — amelynek létrehozásával egyetértettek az illetékes hatóságok — 1988. szeptember 1-től mű­ködik.­­Az 1985. évi I. tör­vény általános iskolává mi­nősítette a kisegítő iskolákat. Az ott végző tanulók továb­bi képzése érdekében pedig speciális szakiskolák hozha­tók létre, ahol a tanulók két tanév elvégzése után a Válla­lati Szakmai Jegyzékbe fel­vett munkakörökben betaní­tottmunkás-bizonyítványt kapnak.) Döntött a tanácsülés múlt évi gazdálkodás során a megmaradt, terheletlen 12 millió 667 ezer forint fel­­használásáról, jóváhagyva a több fórumon megvitatott és egyeztetett előterjesztést. Eszerint például forinttal kiegészül egymillió a helyi útfenntartási keret, megold­ják a gyalogátkelőhelyek előírás szerinti megvilágítá­sát 1,2 millió forintból, fél­milliót költenek a Vasmű tér korszerűsítésére. E pénzből több-kevesebb jut a szabad­téri szoborpark alkotásainak karbantartására s más kul­turális feladatokra, sport­­rendezvényekre és bővítik a segélyezésre szolgáló keretet. Csaknem hárommillió forint jut a tíz népfrontkörzet leg­fontosabbnak tartott céljaira, többek között hiányzó vagy megrongálódott járdák építé­sére, illetve felújítására, más körzetekben a parkolóhelyek gyarapítására. Jóváhagyta a tanácsülés a városi tanács múlt évi város­­fejlesztési és előirányzatainak költségvetési teljesítésé­ről szóló beszámolót, s hatá­rozott néhány idei költség­­vetési tétel átcsoportosításá­ról. Berényi László és Jáksó József tanácstagok még a ta­nácsülést megelőzően inter­pellációt nyújtottak be, amelyben kérték az állami lakóházak elidegenítéséről szóló február 29-i tanácsren­delet olyan értelmű módosí­­tát, hogy a korlátozó meg­szorítások ne vonatkozzanak az 1987. december 31-e előtt benyújtott lakásvásárlási ké­relmekre. Ezzel kapcsolatban az az álláspont kapott több­ségi támogatást, hogy az in­terpellációt el kell utasítani, mert a benne foglaltak február 29-i tanácsülés ki­­­sebbségi véleményét ismét­lik meg. Az interpellálló ta­nácstagok javaslatát 8-an tá­mogatták, hárman pedig tar­tózkodtak az állásfoglalástól. Nagy érdeklődés övezte a helyi bűnüldöző és igazság­­szolgáltató szerveknek, a rendőrkapitányságnak, az ügyészségnek és a bíróság­nak a testület elé terjesztett beszámolóit, amelyekből mindenki számára világossá vált, hogy az országos hely­zethez hasonlóan városunk­ban is nőtt a bűncselekmé­nyek száma, s ami még en­nél is riasztóbb: a fiatal- és (Folytatás a 3. oldalon) A minőség is javult A meleghengermű szalag­­során eddig nem tapasztalt mennyiségű lemezt henge­reltek májusban a dolgozók. Az év elején meghatározott, eredeti tervhez képest meg­növelt mennyiséget is túl­lépve, egy hónap alatt közel 129 ezer tonna lemezt állí­tottak elő a vasműben. Kész­áru- és táblalemez-gyártásuk is rekordnak könyvelhető el, s ezek mellett termékeik mi­nősége is javult. Nagy sze­repet játszott a kiugró tel­jesítményben, hogy április közepétől mind a két toló­kemence folyamatosan tud­ta ellátni alapanyaggal a szalagsort. Pénz, kétszer Minden májusban és no­vemberben anyagi támoga­tást nyújt ezentúl nyugdíja­sainak a Dunai Vasmű. A pénzt azok kapják, akik a törzsgárda-biztosítási köt­vény feltételeinek megfelel­nek, illetve azok a volt dol­gozóik, akiknek a nyugdíja a 4000 forintot nem éri el. Kalászban, virágban , szomjasan Eső nélkül befellegzik A rendkívül száraz tavasz miatt napról napra nehe­zebb helyzetbe kerülnek mezőgazdasági nagyüzeme­ink, a háztáji és a hobbi­gazdaságokról már nem is beszélve. Már május közepén is terveztünk riportot írni az öntözésről a baracsi Béke Termelőszövetkezet példája kapcsán, Bucher Ferenc öntözési üzemmérnök értő kalauzolása mellett. Ami az akkori beszélgetésből ma is érvényes: rendkívül csapa­dékszegény, igen száraz kli­matikus körülmények között kénytelenek dolgozni, és ezért gyakorlatilag öntözé­ses gazdálkodásra rendez­kedtek be. Ez pedig jó is és nem is. Jó azért, mert tud­nak élni az öntözés adta le­hetőségekkel, rossz pedig azért, mert nem annyira, amennyire szeretnének, hi­szen 3000 hektárt kitevő szántójuknak egyharmad ré­sze öntözhető, a teljes kapa­citást nem tudják — külön­ben jó és korszerű — öntö­zőfürtjeikkel tavaly például kihasználni, 550 hektár volt az öntözött területük. Ráadásul úgy igaz az, hogy tíz „rain-roll” öntöző sem ér fel egy jó kis esővel. Eső, eső ... Most minde­nütt ez a — nehéz — nóta járja, csapadékra várnak mindenekelőtt a szomjazó földek, s velük az emberek, akiknek dolguk, hogy a föl­dek búzát, burgonyát, árpát, napraforgót, zöldségféléket adjanak. És adnának is, igyekeznének, „csak” a csa­padék, az eső hiányzik. Még­ha némileg megkésve is, s még ha a májusi „arany­eső” el is maradt, még ak­kor is, most is jól jönne: ma, holnap, de méginkább — tegnap. — Így igaz? — így, de ez egy őrület — fogalmaz tömören Szlo­­b­o­d­a János, az előszállási Lenin téesz elnöke. — Má­jusban rengeteg vízre lett volna szüksége a búzának, ezzel szemben összesen 6 millimétert kaptunk. Pedig még április első felében is milyen szépen mutatott... És ami a legbosszantóbb: körülvert bennünket az eső, csak a mi földjeink marad­tak szárazon ... Mintha összebeszéltek vol­na, hasonló helyzetről beszél Siba Ferenc, a dunaújvá­rosi Vörös Csillag elnöke is: — Május végén nagy esőt kapott a város, és Paks környékéről is hatalmas zu­­hé híre érkezett, de a mi határainkhoz érve — mintha elvágták volna... Csak­­ a 6-os út melletti területeink kaptak egy kevés csapadé­kot. Így aztán szenved a borsó, a tavaszi árpa és per­sze, érzi a búza is. — öntözés? — Ahol lehet, ott nincs nagy gond: 270 hektár bur­gonya és 46 hektár borsó, ennyi az egész — és ezek szépek is. De a többi, pél­dául a további száz hektár borsó, bizony szenved. Ahol viszont tudjuk, ott őrizzük a talaj még megmaradt, ke­véske nedvességkészletét: a kukoricában hengerezéssel, a napraforgónál sorközművelő kultivátorozással. — S mi újság Adonyban, a Március 21. Termelőszö­vetkezetben? — kérdezzük Vágó Árpád termelési el­nökhelyettestől. — Nagy az aszály, és mi sajnos, öntözni sem tudunk, de a Duna menti területe­ken nem is lenne érdemes. Ami a konkrét helyzetet il­leti: 1800 hektár búza, 200 hektár őszi árpa és 600 hek­tár, sörárpa lenne nagyon há­lás — immár virágozva, ka­lászban — egy kiadós eső­ért, annál is inkább, mivel az utóbbi tíz esztendő legszebb termésének ígérkezett mostani. Ebből sajnos, már­a nemigen lesz semmi, jó sze­rencse, hogy a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa és a szakaszosan vetett borsó egy része bírja még, mivel a talaj kevéske nedvességét ahogy lehet, megőrizzük. Ez azonban kevés vigasz, vál­tozatlanul várjuk az esőt. — Most vagyunk a 24. órában — jellemzi röviden a perkátai helyzetet Ma­gyar Lajos , a Magyar —Kínai Barátság Tsz elnö­ke. — Míg a kulcsi kis kert­jeinket szabályosan elmosta az eső, addig itt szárazon maradt a föld. Itt vagyunk a kalászolás, a virágzás,­­ a szemképződés időszakában, és ami a legfontosabbat, a búzát illeti: 1650 hektárról van szó. Öntözés nálunk nincs, teljesen az időjárás függvénye ez a mi nagy, „nyitott műhelyünk”. De azért vészharangot ne kon­­kongassunk — köszön el a többiek nevében is — ne kongassunk, mert az elriaszt­ja az esőt, pedig nekünk — felettünk — most éppen be­fellegzett ... (KT) Mától: könyvhét Mától rendezik meg a mai­gyar irodalom jelentős ese­ményét, az ünnepi könyv­hetet. Az országos megnyitó Budapesten, a Vörösmarty téren lesz. Megyénkben Gár­dony ad otthont a könyvheti megnyitónak. Dunaújváros­ban a Dózsa filmszínház előtt felállított könyvsátrak a várják az érdeklődőket, ahol hagyományos köteteken kívül nyolcvan új kiadványt találhatnak a könyvbarátok. A kiadók elsősorban kortárs magyar írók köteteit a jelentették meg, e művek többsége első kiadás. A kí­nálatban kortárs világirodal­mi és magyar történelmi munkák is helyet kaptak. Ez­(Folytatás az 5. oldalon) Kapós ácsok, kőművesek Döntő a szakképzettség A dolgozók szakmai kép­zettsége, az utánpótlás bizto­sítása és a feladatok össze­hangolása a legfontosabb feltétele a sikeres gazdálko­dásnak, ami lényegében meghatározza egy kollektíva jövőjét is. A 26-os Állami Építőipari Vállalat párt­­bizottsága legutóbbi ülésén e témakört tekintette át a vál­lalat több évre előre felvá­zolt feladatainak tükrében. Dunaújváros térségében az elkövetkezendő években olyan mérvű igények jelent­­­­keznek az építőipar munkája iránt, amelyek biztosítják dolgozóik foglalkoztatását. Az ipari vállalatoknál na­gyobb beruházások nem kezdődnek ebben az időszak­ban, de a tervezett rekon­strukciók és felújítások — főleg a Dunai Vasmű és papírgyár területén — meg­­­felelő munkaalkalmakat te­remtenek. A városépítők a lakásépítéseknél egyre na­gyobb arányban számíthat­nak majd a hagyományos építési módok előtérbe kerü­lésére, a lakások felújítási munkáira. Ezek a feladatok a jelenleginél is több szak­munkát igényelnek, de a fel­­készültség növekedése az irányítók körében a terme­lőegységek önállóságának nö­vekedése miatt is szükséges. Jelenleg a fizikai dolgo­zóik között alacsony a ha­gyományos építőipari szak­mákban dolgozók aránya. Ezt a helyzetet tovább nehe­zíti, hogy sokan a közeljövő­ben érik el a nyugdíjkorha­­­tárt, főleg kőműves, ács és szak­szerelőipari szakmunká­sok. Éppen ezért a szakmun­kás-utánpótlást súlyponti kérdésként kezelik a válla­latnál. A fiatalok ösztöndíj­­rendszere és a vállalat belső ösztönzési rendszere — anya­gilag is érdekeltté teszik a termelőegységeket a szak­munkástanulók képzésében — azt eredményezte, hogy az utóbbi években a fiatal szak­munkások többsége a válla­latnál maradt. A szellemi dolgozóknál a gondot az je­lenti, hogy közülük kevés az építőipari szakirányú vég­zettségű dolgozó. A felsőfo­kú intézményekben tanulók­kal nehezen tudnak szerző­dést kötni, más vállalatok kedvezőbb ajánlataival szem­ben ezen a területen nem elég versenyképesek a 26- osok. T. Sz. Dunaújvárosnak nincs igazi városközpontja - észrevéte­lezte Frankdieter Grimm az NDK-ból. Az urbanisztikai szakember többek között elmondta, országában tu­datosan törekednek arra, hogy érdekessé tegyék a váro­sokat. Az ottani építkezésekről, elképzelésekről szól egyik írásunk a 3. oldalon (Wohlmann György felvétele) Műsor, köszöntő, kitüntetések Pedagógusnapi ünnepség A pedagógusnap alkalmá­ból — az intézményi ünnep­ségeken kívül — hagyomá­nyosan városi rendezvényen is köszöntik az óvodák és iskolák nevelőit, oktatóit, ta­nárait. Az ünnepségre ma délután három órakor a­­ vízmű kultúrtermében kerül sor. A zeneiskola diákjainak műsora, majd dr. Varga Lajos tanácselnök köszöntője után kitüntetik a nevelő­­munkában élenjáró pedagó­gusokat, valamint szolgálati, emlékérmeket és jutalmakat adnak át. Nem szeretem úgy iga­zán Karfiolt. Azaz hogy ... ez így nem igaz, nem egészen az, mert nem is Karfiolt nem sze­retem, mivel őt tulajdon­képpen a lelkem mélyén — és ezek szerint, hogy ezt most így gondolom és leírom, ezek szerint nem­csak a lelkem mélyén —, de annál nyíltabban, nyilvánvalóbban is szere­tem, és inkább talán csak a módot, azt nem szere­tem, ahogyan hétről hét­re­­ ellátogat hozzám, vagyis hát, hogy ponto­sabb és őszintébb legyek, a kedd esti tv-filmsoroza­­tot nem szeretem oly úgy, amiben Karfiol — Karfiol, szinte egyetlen igazán klassz és potens ember a csapatban, már bocsánat a „potens” kife­jezésért, de jobb jelzőt hirtelen nem találtam, szóval valahogy nehéz el­hinni, hogy csak így és csak 6, meg minden, és hogy a gyerekek is ha­sonlóképpen kizárólag jók avagy rosszak lehetnek, de legalább is rossznak tartottak, meg nem értet­tek vagy csak nehezen, csak később megértettek, s ha így lesz, akkor az majd a végén derül ki, és akkor örülni fogunk,­­ amiért, lám, mások is tévedhetnek, lehetnek jók és rosszak egyszerre, és talán még Karfiol is, aki­ről én ugyanezt, már­mint a rosszat nem gon­dolnám, de hát a világ forog és így kerek, szó­val a végén még minden másként lehet, de ez a Karfiol akkor is fészket rakott a szívemben, da­cára annak, hogy ezért a sok s olykor már-már tömény jóságáért még­sem igazán, vagy csak némi fenntartással szere­tem, miközben tudom — bár meglehet, hogy ez így talán groteszk, mi több, paradox lehet, de­­ éppen azért nem sze­retem igazán, amiért iga­zán szeretem: hogy Kar­fiol jó, és nyíltan jó és teljesen, és hogy szereti a rábízott gyerekeket s a nem közvetlen rábízotta­­kat, s nemcsak az okoso­kat és szépeket, és velük örül és velük szomorú, és a lányt is, a kedvesét, akivel most ugyan némi gubanc van, de azt is szereti, és jó lesz majd hozzá biztosan, ha egy­szer elveszi — ezekért szereti a szívem Karfiolt, és ugyanezekért nem akarja őt egészen elhinr­ni, ezekért ágál kicsit el­lene az eszem, de így és most, ennyire végigondol­va ezt az egészet, lein­tem magamat: nincs iga­zad, öregem, mert Kar­fiol remek gyerek s ta­nárnak úgyszintén remek, hiszen úgy tanít matekot , és úgy bukfenceket, mint szinte mellékeseket, mel­lékeseket és mégis mé­lyen fontosat e mindün­ket körülvevő s oly sok próbára tevő, nagy élet sűrűjében, viharaiban, melyekben emberként talpon maradni, az a leg­fontosabb, a legnehezebb, és ő, azt hiszem, éppen ezt tanítja, ezt formázza meg, hogy felnőtt is le­het kiszolgáltatott, akár a kisgyerek, hogy a ta­nár is gyakran védtelen, hogy megbukhat, hogy aggódhat, hogy csalódhat és félhet, és néha an­­­nyira szeretne elmene­külni, feladni az egészet, de végül mégis marad, s úgy gyámolít, hogy köz­ben neki is gyámolító, lélekben vele egy társ kel­lene — és ez sugárzik róla és körülötte, s hi­szem, hogy bár Karfiol­nak csúfolják, Karfiol ta­nár urat szeretik a gye­rekek, és szeretem én is. Miként szerettem és cso­dáltam az én szeretett, nagyszerű nevelőimet. Kun Tibor Karfiol

Next