Dunaújvárosi Hírlap, 1988. június (33. évfolyam, 45-52. szám)
1988-06-03 / 45. szám
XXXVIII. évfolyam, 45. szám ~ 1988. június 3., péntek ~ Ára: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Miről döntött még a hétfői tanácsülés? Önálló lesz a helyi televízió Este háromnegyed nyolcig ülésezett hétfőn a városi tanács testülete. (Az utolsó két órában történtekről annak ellenére sem tájékoztathattuk másnap olvasóinkat, hogy a technikai lehetőségek adta határig késleltettük lapunk zárását.) Döntött a testület hétfőn a Dunaújvárosi Városi Televízió alapításának előkészítéséről. A határozat értelmében a tanács művelődési és szervezési osztályainak kezdeményezniük kell az intézmény önálló működéséhez szükséges engedélyezési eljárást, a gazdaságossági számítások alapján kell megválasztani a működési formát, s az önállóvá válás feltételeit a kiválasztott működési módnak megfelelően kell biztosítani. Az előkészületeknek legkésőbb a szeptember végi tanácsülésig be kell fejeződniük, hogy akkor sor kerülhessen az intézmény megalapítására. A tanácsülés módosította a 340. Számú Építőipari Szakmunkásképző Intézet szervezeti rendszerét és határozott annak speciális szakiskolai tagozattal való kiegészítéséről. E tagozat — amelynek létrehozásával egyetértettek az illetékes hatóságok — 1988. szeptember 1-től működik.Az 1985. évi I. törvény általános iskolává minősítette a kisegítő iskolákat. Az ott végző tanulók további képzése érdekében pedig speciális szakiskolák hozhatók létre, ahol a tanulók két tanév elvégzése után a Vállalati Szakmai Jegyzékbe felvett munkakörökben betanítottmunkás-bizonyítványt kapnak.) Döntött a tanácsülés múlt évi gazdálkodás során a megmaradt, terheletlen 12 millió 667 ezer forint felhasználásáról, jóváhagyva a több fórumon megvitatott és egyeztetett előterjesztést. Eszerint például forinttal kiegészül egymillió a helyi útfenntartási keret, megoldják a gyalogátkelőhelyek előírás szerinti megvilágítását 1,2 millió forintból, félmilliót költenek a Vasmű tér korszerűsítésére. E pénzből több-kevesebb jut a szabadtéri szoborpark alkotásainak karbantartására s más kulturális feladatokra, sportrendezvényekre és bővítik a segélyezésre szolgáló keretet. Csaknem hárommillió forint jut a tíz népfrontkörzet legfontosabbnak tartott céljaira, többek között hiányzó vagy megrongálódott járdák építésére, illetve felújítására, más körzetekben a parkolóhelyek gyarapítására. Jóváhagyta a tanácsülés a városi tanács múlt évi városfejlesztési és előirányzatainak költségvetési teljesítéséről szóló beszámolót, s határozott néhány idei költségvetési tétel átcsoportosításáról. Berényi László és Jáksó József tanácstagok még a tanácsülést megelőzően interpellációt nyújtottak be, amelyben kérték az állami lakóházak elidegenítéséről szóló február 29-i tanácsrendelet olyan értelmű módosítát, hogy a korlátozó megszorítások ne vonatkozzanak az 1987. december 31-e előtt benyújtott lakásvásárlási kérelmekre. Ezzel kapcsolatban az az álláspont kapott többségi támogatást, hogy az interpellációt el kell utasítani, mert a benne foglaltak február 29-i tanácsülés kisebbségi véleményét ismétlik meg. Az interpellálló tanácstagok javaslatát 8-an támogatták, hárman pedig tartózkodtak az állásfoglalástól. Nagy érdeklődés övezte a helyi bűnüldöző és igazságszolgáltató szerveknek, a rendőrkapitányságnak, az ügyészségnek és a bíróságnak a testület elé terjesztett beszámolóit, amelyekből mindenki számára világossá vált, hogy az országos helyzethez hasonlóan városunkban is nőtt a bűncselekmények száma, s ami még ennél is riasztóbb: a fiatal- és (Folytatás a 3. oldalon) A minőség is javult A meleghengermű szalagsorán eddig nem tapasztalt mennyiségű lemezt hengereltek májusban a dolgozók. Az év elején meghatározott, eredeti tervhez képest megnövelt mennyiséget is túllépve, egy hónap alatt közel 129 ezer tonna lemezt állítottak elő a vasműben. Készáru- és táblalemez-gyártásuk is rekordnak könyvelhető el, s ezek mellett termékeik minősége is javult. Nagy szerepet játszott a kiugró teljesítményben, hogy április közepétől mind a két tolókemence folyamatosan tudta ellátni alapanyaggal a szalagsort. Pénz, kétszer Minden májusban és novemberben anyagi támogatást nyújt ezentúl nyugdíjasainak a Dunai Vasmű. A pénzt azok kapják, akik a törzsgárda-biztosítási kötvény feltételeinek megfelelnek, illetve azok a volt dolgozóik, akiknek a nyugdíja a 4000 forintot nem éri el. Kalászban, virágban , szomjasan Eső nélkül befellegzik A rendkívül száraz tavasz miatt napról napra nehezebb helyzetbe kerülnek mezőgazdasági nagyüzemeink, a háztáji és a hobbigazdaságokról már nem is beszélve. Már május közepén is terveztünk riportot írni az öntözésről a baracsi Béke Termelőszövetkezet példája kapcsán, Bucher Ferenc öntözési üzemmérnök értő kalauzolása mellett. Ami az akkori beszélgetésből ma is érvényes: rendkívül csapadékszegény, igen száraz klimatikus körülmények között kénytelenek dolgozni, és ezért gyakorlatilag öntözéses gazdálkodásra rendezkedtek be. Ez pedig jó is és nem is. Jó azért, mert tudnak élni az öntözés adta lehetőségekkel, rossz pedig azért, mert nem annyira, amennyire szeretnének, hiszen 3000 hektárt kitevő szántójuknak egyharmad része öntözhető, a teljes kapacitást nem tudják — különben jó és korszerű — öntözőfürtjeikkel tavaly például kihasználni, 550 hektár volt az öntözött területük. Ráadásul úgy igaz az, hogy tíz „rain-roll” öntöző sem ér fel egy jó kis esővel. Eső, eső ... Most mindenütt ez a — nehéz — nóta járja, csapadékra várnak mindenekelőtt a szomjazó földek, s velük az emberek, akiknek dolguk, hogy a földek búzát, burgonyát, árpát, napraforgót, zöldségféléket adjanak. És adnának is, igyekeznének, „csak” a csapadék, az eső hiányzik. Mégha némileg megkésve is, s még ha a májusi „aranyeső” el is maradt, még akkor is, most is jól jönne: ma, holnap, de méginkább — tegnap. — Így igaz? — így, de ez egy őrület — fogalmaz tömören Szloboda János, az előszállási Lenin téesz elnöke. — Májusban rengeteg vízre lett volna szüksége a búzának, ezzel szemben összesen 6 millimétert kaptunk. Pedig még április első felében is milyen szépen mutatott... És ami a legbosszantóbb: körülvert bennünket az eső, csak a mi földjeink maradtak szárazon ... Mintha összebeszéltek volna, hasonló helyzetről beszél Siba Ferenc, a dunaújvárosi Vörös Csillag elnöke is: — Május végén nagy esőt kapott a város, és Paks környékéről is hatalmas zuhé híre érkezett, de a mi határainkhoz érve — mintha elvágták volna... Csak a 6-os út melletti területeink kaptak egy kevés csapadékot. Így aztán szenved a borsó, a tavaszi árpa és persze, érzi a búza is. — öntözés? — Ahol lehet, ott nincs nagy gond: 270 hektár burgonya és 46 hektár borsó, ennyi az egész — és ezek szépek is. De a többi, például a további száz hektár borsó, bizony szenved. Ahol viszont tudjuk, ott őrizzük a talaj még megmaradt, kevéske nedvességkészletét: a kukoricában hengerezéssel, a napraforgónál sorközművelő kultivátorozással. — S mi újság Adonyban, a Március 21. Termelőszövetkezetben? — kérdezzük Vágó Árpád termelési elnökhelyettestől. — Nagy az aszály, és mi sajnos, öntözni sem tudunk, de a Duna menti területeken nem is lenne érdemes. Ami a konkrét helyzetet illeti: 1800 hektár búza, 200 hektár őszi árpa és 600 hektár, sörárpa lenne nagyon hálás — immár virágozva, kalászban — egy kiadós esőért, annál is inkább, mivel az utóbbi tíz esztendő legszebb termésének ígérkezett mostani. Ebből sajnos, mára nemigen lesz semmi, jó szerencse, hogy a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa és a szakaszosan vetett borsó egy része bírja még, mivel a talaj kevéske nedvességét ahogy lehet, megőrizzük. Ez azonban kevés vigasz, változatlanul várjuk az esőt. — Most vagyunk a 24. órában — jellemzi röviden a perkátai helyzetet Magyar Lajos , a Magyar —Kínai Barátság Tsz elnöke. — Míg a kulcsi kis kertjeinket szabályosan elmosta az eső, addig itt szárazon maradt a föld. Itt vagyunk a kalászolás, a virágzás, a szemképződés időszakában, és ami a legfontosabbat, a búzát illeti: 1650 hektárról van szó. Öntözés nálunk nincs, teljesen az időjárás függvénye ez a mi nagy, „nyitott műhelyünk”. De azért vészharangot ne konkongassunk — köszön el a többiek nevében is — ne kongassunk, mert az elriasztja az esőt, pedig nekünk — felettünk — most éppen befellegzett ... (KT) Mától: könyvhét Mától rendezik meg a maigyar irodalom jelentős eseményét, az ünnepi könyvhetet. Az országos megnyitó Budapesten, a Vörösmarty téren lesz. Megyénkben Gárdony ad otthont a könyvheti megnyitónak. Dunaújvárosban a Dózsa filmszínház előtt felállított könyvsátrak a várják az érdeklődőket, ahol hagyományos köteteken kívül nyolcvan új kiadványt találhatnak a könyvbarátok. A kiadók elsősorban kortárs magyar írók köteteit a jelentették meg, e művek többsége első kiadás. A kínálatban kortárs világirodalmi és magyar történelmi munkák is helyet kaptak. Ez(Folytatás az 5. oldalon) Kapós ácsok, kőművesek Döntő a szakképzettség A dolgozók szakmai képzettsége, az utánpótlás biztosítása és a feladatok összehangolása a legfontosabb feltétele a sikeres gazdálkodásnak, ami lényegében meghatározza egy kollektíva jövőjét is. A 26-os Állami Építőipari Vállalat pártbizottsága legutóbbi ülésén e témakört tekintette át a vállalat több évre előre felvázolt feladatainak tükrében. Dunaújváros térségében az elkövetkezendő években olyan mérvű igények jelentkeznek az építőipar munkája iránt, amelyek biztosítják dolgozóik foglalkoztatását. Az ipari vállalatoknál nagyobb beruházások nem kezdődnek ebben az időszakban, de a tervezett rekonstrukciók és felújítások — főleg a Dunai Vasmű és papírgyár területén — megfelelő munkaalkalmakat teremtenek. A városépítők a lakásépítéseknél egyre nagyobb arányban számíthatnak majd a hagyományos építési módok előtérbe kerülésére, a lakások felújítási munkáira. Ezek a feladatok a jelenleginél is több szakmunkát igényelnek, de a felkészültség növekedése az irányítók körében a termelőegységek önállóságának növekedése miatt is szükséges. Jelenleg a fizikai dolgozóik között alacsony a hagyományos építőipari szakmákban dolgozók aránya. Ezt a helyzetet tovább nehezíti, hogy sokan a közeljövőben érik el a nyugdíjkorhatárt, főleg kőműves, ács és szakszerelőipari szakmunkások. Éppen ezért a szakmunkás-utánpótlást súlyponti kérdésként kezelik a vállalatnál. A fiatalok ösztöndíjrendszere és a vállalat belső ösztönzési rendszere — anyagilag is érdekeltté teszik a termelőegységeket a szakmunkástanulók képzésében — azt eredményezte, hogy az utóbbi években a fiatal szakmunkások többsége a vállalatnál maradt. A szellemi dolgozóknál a gondot az jelenti, hogy közülük kevés az építőipari szakirányú végzettségű dolgozó. A felsőfokú intézményekben tanulókkal nehezen tudnak szerződést kötni, más vállalatok kedvezőbb ajánlataival szemben ezen a területen nem elég versenyképesek a 26- osok. T. Sz. Dunaújvárosnak nincs igazi városközpontja - észrevételezte Frankdieter Grimm az NDK-ból. Az urbanisztikai szakember többek között elmondta, országában tudatosan törekednek arra, hogy érdekessé tegyék a városokat. Az ottani építkezésekről, elképzelésekről szól egyik írásunk a 3. oldalon (Wohlmann György felvétele) Műsor, köszöntő, kitüntetések Pedagógusnapi ünnepség A pedagógusnap alkalmából — az intézményi ünnepségeken kívül — hagyományosan városi rendezvényen is köszöntik az óvodák és iskolák nevelőit, oktatóit, tanárait. Az ünnepségre ma délután három órakor a vízmű kultúrtermében kerül sor. A zeneiskola diákjainak műsora, majd dr. Varga Lajos tanácselnök köszöntője után kitüntetik a nevelőmunkában élenjáró pedagógusokat, valamint szolgálati, emlékérmeket és jutalmakat adnak át. Nem szeretem úgy igazán Karfiolt. Azaz hogy ... ez így nem igaz, nem egészen az, mert nem is Karfiolt nem szeretem, mivel őt tulajdonképpen a lelkem mélyén — és ezek szerint, hogy ezt most így gondolom és leírom, ezek szerint nemcsak a lelkem mélyén —, de annál nyíltabban, nyilvánvalóbban is szeretem, és inkább talán csak a módot, azt nem szeretem, ahogyan hétről hétre ellátogat hozzám, vagyis hát, hogy pontosabb és őszintébb legyek, a kedd esti tv-filmsorozatot nem szeretem oly úgy, amiben Karfiol — Karfiol, szinte egyetlen igazán klassz és potens ember a csapatban, már bocsánat a „potens” kifejezésért, de jobb jelzőt hirtelen nem találtam, szóval valahogy nehéz elhinni, hogy csak így és csak 6, meg minden, és hogy a gyerekek is hasonlóképpen kizárólag jók avagy rosszak lehetnek, de legalább is rossznak tartottak, meg nem értettek vagy csak nehezen, csak később megértettek, s ha így lesz, akkor az majd a végén derül ki, és akkor örülni fogunk, amiért, lám, mások is tévedhetnek, lehetnek jók és rosszak egyszerre, és talán még Karfiol is, akiről én ugyanezt, mármint a rosszat nem gondolnám, de hát a világ forog és így kerek, szóval a végén még minden másként lehet, de ez a Karfiol akkor is fészket rakott a szívemben, dacára annak, hogy ezért a sok s olykor már-már tömény jóságáért mégsem igazán, vagy csak némi fenntartással szeretem, miközben tudom — bár meglehet, hogy ez így talán groteszk, mi több, paradox lehet, de éppen azért nem szeretem igazán, amiért igazán szeretem: hogy Karfiol jó, és nyíltan jó és teljesen, és hogy szereti a rábízott gyerekeket s a nem közvetlen rábízottakat, s nemcsak az okosokat és szépeket, és velük örül és velük szomorú, és a lányt is, a kedvesét, akivel most ugyan némi gubanc van, de azt is szereti, és jó lesz majd hozzá biztosan, ha egyszer elveszi — ezekért szereti a szívem Karfiolt, és ugyanezekért nem akarja őt egészen elhinrni, ezekért ágál kicsit ellene az eszem, de így és most, ennyire végigondolva ezt az egészet, leintem magamat: nincs igazad, öregem, mert Karfiol remek gyerek s tanárnak úgyszintén remek, hiszen úgy tanít matekot , és úgy bukfenceket, mint szinte mellékeseket, mellékeseket és mégis mélyen fontosat e mindünket körülvevő s oly sok próbára tevő, nagy élet sűrűjében, viharaiban, melyekben emberként talpon maradni, az a legfontosabb, a legnehezebb, és ő, azt hiszem, éppen ezt tanítja, ezt formázza meg, hogy felnőtt is lehet kiszolgáltatott, akár a kisgyerek, hogy a tanár is gyakran védtelen, hogy megbukhat, hogy aggódhat, hogy csalódhat és félhet, és néha annyira szeretne elmenekülni, feladni az egészet, de végül mégis marad, s úgy gyámolít, hogy közben neki is gyámolító, lélekben vele egy társ kellene — és ez sugárzik róla és körülötte, s hiszem, hogy bár Karfiolnak csúfolják, Karfiol tanár urat szeretik a gyerekek, és szeretem én is. Miként szerettem és csodáltam az én szeretett, nagyszerű nevelőimet. Kun Tibor Karfiol