Dunaújvárosi Hírlap, 1988. augusztus (33. évfolyam, 62-70. szám)
1988-08-02 / 62. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 62. szám ~ 1988. augusztus 2., kedd ~ Ára: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA ,Dinnyeháború” és következtetések I verseny—ha lesz—kényszeríteni fog Csütörtök reggel még 14 forint volt a görögdinnye kilója a Vasmű úti zöldségboltban. Délelőtt az ár 11 forintra mérséklődött, délutánra kilónként 7 forintra. Ugyanaznap a Zöldért többi üzletében tartotta magát a 11 forintos ár. A látványos árzuhanás aligha lenne megmagyarázható annak említése nélkül, hogy egy Heves megyei termelő engedélyt kapott a tanácstól, hogy dinnyét áruljon a Vasmű úti patika előtt. A következő napokban városszerte tovább csökkent a görögdinnye ára. Ám ennek részletezése helyett arra kértünk magyarázatot Dózsa Györgytől, a Zöldért dunaújvárosi kirendeltségének vezetőjétől, hogy miért engedtek egy üzletükben ötven, a többiekben csak huszonvalahány százalékot a görögdinnye árából? — Az említett napon egész hálózatunkban 11 forintra mérsékeltük a dinnye árát attól a perctől, ahogy ellenőrünk jóváírta az egyes boltokban található készletet. Ez az intézkedés független volt a konkurenciától. — És a Vasmű úti bolt újabb árengedménye? — Azt saját hatáskörömben döntöttem el. Elkeseredve telefonált a boltvezető, akinek a jutaléka függ a forgalomtól, hogy baj van ... Itt némi fordulatot vett a beszélgetés. A kirendeltségvezető elmondta: a Zöldért megyei központjától kapják meg az irányárakat, továbbá, hogy a kiskereskedelmi ágazat önmagában veszteséges. A konkurencia miatti kényszerintézkedések, mint amilyen a Vasmű úti ármérséklés is volt, növelik a veszteséget, ami végső soron az állami bevételek csökkenéséhez is vezet. Arra a kérdésre, hogy miért nem szerződéses rendszerben működtetik üzleteiket, több mint elgondolkodtató választ adott Dózsa György: ha — Előnyösebb számunkra, szerződéses boltjainkat viszavesszük saját kezelésünkbe. A szerződéses üzletek veztői ugyanis többnyire máshonnan szerezték be az árut, nem a mi telepünkről, s ez is csökkentette a nyereségünket. A kirendeltségvezető megemlítette az ágazat néhány további gondját: a szerződéses termeltetés kötöttségeit; azt, hogy a Zöldért kénytelen „nyílt kártyákkal" játszani, azaz közzétett áraihoz igazítják a magukét a versenytársak. Ha valamiből hiány van, rátesznek, ha túlkínálat, lejjebb mennek vele. Tehetik, nincs annyi járulékos költségük, annyiféle kötöttségük, ellenőrzési és elszámolási kötelezettségük, mint nekünk . . . A „dinnyeháború” apropóján felszínre hozott összefüggések nemcsak a zöldséggyümölcs kereskedelemre érvényesek. Amint igaz az is, hogy a tényleges funkciókhoz (termeltetés, szállítás, áruterítés, értékesítés) nem igazán szükséges tevékenységek (például túlszervezett központi irányítás, ami nélkül a zöldséges magánkereskedők ellátják munkájukat) költségeit csak addig sikerül az árakban érvényesíteni, amíg nem jelennek meg a piacon kellő számban valóban hatékonyan gazdálkodó versenytársak. Egy vendéglő szerződéses üzletvezetőjének becslése szerint a vállalati központnak az üzlet működtetésében betöltött szerepe mintegy a felére csökkent a hagyományos irányításúakéhoz képest. Jóformán csak az elszámoltatásra a bér- és munkaügyi nyilvántartásra terjed ki; az áruforgalommal kapcsolatos tevékenység korábbinak töredéke, jórészt a olyan, íróasztal melletti döntésekre korlátozódik, mint például a „sörkeret” egységek közötti szétosztása. Farkas András szabó kisiparos húszegynéhány évig dolgozott a vegyesipari vállalatnál. Néhány éve önállósította magát. Noha több lett az üzletvitellel kapcsolatos feladata, eredményesebben dolgozik. — Annak idején az anyagbeszerzőnek háromszor is el kellett magyaráznom, hogy mire van szükségem, és akkor sem volt biztos, hogy megkapom, ami a munkámhoz éppen kellett. Most én szerzek be mindent magamnak, mondhatom, nagyobb sikerrel... Erdőssy Erika kozmetikusnak mintegy ötödével lett több a teendője, mióta magán kisiparos. Igaz, övé minden felelősség, kockázat, de könnyebben igazodik vendégkörének elvárásaihoz, kívánságaihoz ... E megnyilatkozások csak megerősítik azt a minden józanul gondolkodó gazdasági szakember előtt nyilvánvaló tényt: társadalmi méretű pazarlás, ha az indokoltnál nagyobb, túlbonyolított gazdálkodó szervezetre olyan szolgáltató jellegű tevékenységek hárulnak, amelyek ellátásához az önállóan gazdálkodó, manőverező kis egységek a legalkalmasabbak, azaz megkérdőjelezhető az olyan mesterségesen létrehozott vállalatok változatlan fennmaradása, mint a jórészt személyi, illetve kézműipari jellegű szolgáltatásokat nyújtó Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalaté, vagy a több megyében éttermeket, munkahelyi konyhákat büféket üzemeltető Dunavidéki Vendéglátó Vállalaté. Fenntartással osztja ebbevéleményemet Dömötör Lajosné, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese: — Mivel a munkahelyi éttermek, büfék java része veszteséges, a vállalat talponmaradása nem kis részben a kereskedelmi vendéglátás nem jelentéktelen részarányának, valamint a változó feltételekhez igazodó szervezeti módosításoknak köszönhető. Például annak is hogy a vállalat 168 egységéből immár 55 szerződéses, hogy az áruforgalmi apparátus létszáma — igaz, ebben a Bács- Kiskun megyei egységek kiválása is közrejátszott — a felére csökkent. A vállalat kiegészítő részlegeit is gazdaságosabban működtetjük. Például a cukrászüzem is szerződéses lett, napirenden van a szállítás korszerűbb formára való áttérése, a karbantartó részleget pedig vár (Folytatás a 3. oldalon) Ilyen sem volt még! Csányi dinnyét árusítanak a Vasmű úton, a gyógyszertár előtt Szomszédok a Föld körül Ezen a telken néhány hónapja átok ül a rossz szomszédság átka. Már tudom, hogy ellenségeimnek mit fogok kívánni, ha végképp kifogyok a szavakból: egy ilyen szomszédságot. Pedig mindkét szomszéd (külön-külön) rendes, tiszteletreméltó ember. Mihelyt hallóvagy látótávolságra érnek azonban, sisteregni kezd köztük a levegő . . . J. halkszavú, kevésbeszédű ember, szakmunkás volt, majd oktató, nyugdíjas éveire vette ezt a telket. Hogy csend és nyugalom legyen körülötte. Egy darabig volt - aztán az új szomszéddal minden megváltozott, szomszéd telke ugyanis feljebb van a domboldalban, s úgy építették ki az esővízelvezető csatornát, hogy az alsó telken nagy darabon elmosta a termőföldet. Kérés, panasz, veszekedés ... A vízelvezető csatornát azóta másfelé építették, de a rossz viszony megmaradt. A szomszéd, F. mérnökember, természetet, csendet, nyugalmat szerető, mint minden városi. Aszfalton a csend és nyugalom ritka kincs -talán ezért is reagált túlzott feszültséggel, amikor az „alsó szomszéd" szóvátette hozzácsorgó vizet. Amikor a a fizikai törvények ismeretérenem ismeretére terelődött a szó, máris veszve volt tulajdonképpen minden. Elvégre: az önérzet az önérzet . . . Sokan próbálkoztak már békítéssel - hiába. A két szomszéd is meg van győződve arról, hogy (a másik ellenére) példás türelemmel viselik megpróbáltatásaikat, és „igazán példamutató módon" hordozza mindkettő a maga keresztjét. Az eset természetesen megosztotta környék egész lakosságát (mi a az, ami faluhelyen titokban maradhat?) s ki-ki egyéni szimpátiája szerint foglal állást „az ügyben". Mi nem tesszük ezt dacára szimpátiáinknak. Az esetet is csak azért ragadtuk ki a esetek hasonló „fontosságú" özönéből - mert valóban hisszük, hogy fontos. Ha nem is vetekszik egy államkölcsön nagyságrendjével. Arra azonban alkalmas, hogy nem is két, hanem több család, esetenként egy egész falu nyugalmát földúlja - s némely idő után már seki nem emlékszik a kezdetekre, csak a haragra. Ami talán nem fajul nemzedékről nemzedékre öröklődő megosztottsággá az „alvég" és a „felvég” között, amit még házasodásnál is be kell tartani, szigorúbban, mint egy államhatárt. De csak az égiek a tudói, mennyi és milyen, a perlekedésnél fontosabb ügyben csapódik le a feszültség, s hány jó gondolat elől foglalja el az agyakat az ilyesmi. Talán még községi méretű ügyek megfeneklenek a makacs ha iszagszomrádon: inkább ne építsünk utcát, ha a másiknak is jó lenne . . . is Nem hisszük, hogy bármit segítettünk, segíthetünk ezen, vagy az ilyen eseteken — legfeljebb nem ronthatjuk tovább. És reménykedhetünk, hogy egyik, másik mindkét „ellenségnek" vagy egyszer majd eszébe jut, hogy egy borosüveggel és két pohárral, egy csokor virággal a kezében megtegye azt a néhány lépést, ami a szemében egyelőre úgy tűnik, mintha megkerülné a Földet. . . (P) i______________________________ Életvitelünk csapdái (2. oldal) Azt mondta a miniszterelnök Beszédek Amerikábói Arra nem vállalkozhatunk, ahogy röviden összefoglaljuk magyar pártfőtitkár-miniszterelnök 12 napos északamerikai útját, kitérve minden fontos eseményre — már csak azért sem, mert az útnak szinte minden eseménye fontos volt. Ezért Grősz Károly amerikai földön elhangzott beszédeinek, nyilatkozatainak és válaszainak legérdekesebb részleteiből válogattunk. Idézeteinket a Magyar Hírlap július 20—30.-a között megjelent tudósításaiból vettük. Július 19., Chicago: (Az amerikai Guardian Industries és az Orosházi Üveggyár közös vállalatának aláírásáról.) „Nagyra értékelem az amerikai üzletembereknek azt a felismerését, hogy az a világ, amelyhez mi is tartozunk, a szocialista világ óriási piaci lehetőségekkel, és hatalmas tartalékokkal rendelkezik. Mi abban a világban ugyan a legkisebbek közé tartozunk, de meg vagyok győződve arról, hogy aki velünk megtanul együttműködni, az megtanul az egész szocialista világgal is együttműködni.” „Szeretnénk közös vállalatokat létrehozni a szolgáltatásban is, de mindenekelőtt a korszerű iparágakban. Az ilyen együttműködésnek nem csupán a közvetlenül érdekelt vállalatok számára van haszna, annak hatása kisugárzik az egész népgazdaságra, korszerűbb gondolkodást, magasabb munkafegyelmet, munkakultúrát, nagyobb tudást követel meg.” Július 20., Chicago:A Mid America Comittee díszvacsoráján.) külföldi ismeretek „Minimális birtokában általában két részre osztják a világot, Keletre és Nyugatra. Keletet — úgy érzem — eléggé ismerjük, itt az ideje, hogy alaposabban megismerjük a Nyugatot is. Egyébként én úgy gondolom, hogy ez a világ nem két részből, hanem egyetlen egészből áll.” Július 21., San Francisco: (Az International Host Comittee, a Commonwealth Club és a World Council fogadásán.) Affairs „Fokozatosan le kell bontanunk azokat a falakat, amelyek a magyar vállalatokat és vállalkozókat elválasztják a világgazdaságtól.” „Magyar miniszterelnök 42 év óta nem tett látogatást az Egyesült Államokban. Bár kapcsolataink ebben az időszakban sem szüneteltek, azokra a gyanakvás, a bizalmatlanság nyomta rá a bélyegét. A mára megváltozott világban azonban egyre gyakrabban fognak kezet azok, akik korábban gyanakvással méregették egymást.” „Nemzeti érdekünknek tekintjük azt, hogy a Mihail Gorbacsov által képviselt reformok megvalósuljanak. De ezek alakulásától függetlenül folytatjuk Magyarországon a tervezett politikai és gazdasági reform megvalósítását.” Július 24., New York: (Üzenet az Egyesült Államokban élő magyarsághoz.) „A hazai események valóban méltóak a figyelemre. Magyarország huszadik századi történetének újabb sorsfordulójához érkezett.” „A nagyvilág felé fordulva kezünket nyújtjuk mindazoknak — köztük az Egyesült Államokban élő magyarságnak és leszármazottaiknak —, akik a kapcsolatok ápolásával és építésével késze hozzájárulni Magyarország nemzetközi tekintélyének növeléséhez, a magyar nemzet felemelkedéséhez, a magyar boldoguláshoz.” (Találkozó a magyar emigráció képviselőivel. A magyar —román viszonyról.) „Felajánlottam, hogy a kérdés tisztázása érdekében bármikor hajlandó vagyok Romániába utazni. Erre a javaslatunkra eddig nem kaptunk választ. Szükségesnek tartjuk ismételten megfogalmazni álláspontunkat, és diplomáciai úton keresni a rendezést.” Július 25., New York: (Előadás a Külkapcsolatok Tanácsában.) „Olyan szocialista, tervszerűen orientált piacgazdaságot akarunk létrehozni, ahol a piac a gazdaság egészében integráló intézménnyé fejlődik, hogy ott legyen csak szükség az állami, nem piaci eszközök érvényesítésére, ahol a piac nem bizonyul társadalmilag hatékony, vagy elfogadható koordinációs mechanizmusnak.” „Kidolgoztuk a törvényes kereteit annak hogy lehetőség nyíljon az eltérő érdekek és vélemények megjelenítésére, a döntési centrumok tevékenységének közvetlen befolyásolására.” „Lehetőség nyílik majd arra is, hogy magyar vállalatok nemzetközi részvénytársasággá alakuljanak.” Július 27., Washington: (Beszéd a Fehér Házban, a Reagannal való találkozó után, tudósítók előtt.) ,,A magyar népnek viszonylag rövid időn belül rendkívül nagy feladatokat kell megoldania. A jövőnk függ attól, hogy sikerül-e megújítani, versenyképessé tenni az ország gazdaságát. Tudjuk, hogy ennek egyetlen lehetséges útja a gazdasági és politikai reformfolyamat következetes végigvitele. Törekvéseink végigvitele azonban nagymértékben függ a nemzetközi feltételek alakulásától is.” Július 28., Washington: (Sajtóértekezlet a magyar nagykövetségen.) „A Nemzetközi Valuta Alappal kötött megállapodásunk erre az esztendőre a program szerda maradéktalanul teljesül, ennek nyomán az 1989—90- re előirányzott tervek is életbe lépnek. A Világbank vezetőivel folytatott konzultációk megerősítették, hogy a Világbank a jövőben is Magyarország rendelkezésére áll. Megjegyzem, eddig a világbanki hitellehetőségeket még sohasem merítettük ki.” P. J. Később semmi sem biztos Idén lesz szalma Erre az évre megoldottnak látszanak a dunaújvárosi Szalmacell Gazdasági Társulás gondjai , melyekről utoljára tavasszal írtunk. Akkor 15 szalmabetakarító és -bálázó gépet vártak tőkésimportból, nélkülük nem tudták volna teljesíteni idei betakarítási tervüket. Ezzel pedig nemcsak a dunaújvárosi papírgyár szalmaellátása vált volna bizonytalanná, hanem a Szalmacell GT jövője is: gépek, betakarítás és bevétel híján a taggazdaságok aligha maradtak volna a társulásban. Nos, a Papíripari Vállalat ez évtől öt esztendőn át 1300 tonna úgynevezett flutingpapírt (a hullámpapírlemez középső, hullámosított része) szállít külföldre az eredetileg tervezett mennyiségben felül — se többletexport árualap ellentételeként bérleti (lízing) szerződéssel az országba kerül 11 szalmabetakarító gép. A tervezett 15 gép helyett. Igaz, más szempontból is kevesebb e 11 gép: nem szállítottak hozzá fontos berendezéseket, így bálalefogó csipeszt, és bálarendező kocsit — ezeket most próbálják belföldön legyártani. A gépek egyébként július 11-én érkeztek meg, éppen időben ahhoz, hogy részt vegyenek az aratásban. További négy gépet készpénzért vásárolt meg a szekszárdi kukoricatermesztő rendszer, a GT egyik gesztora. Ezekből kettőt ugyancsak készpénzért (forintért) adott tovább taggazdaságoknak (egyet részletre), a másik kettőért szalmával fizetnek , így nagynehezen együtt van a nyolcvanezer tonna új szalma betakarításához szükséges 15 új gép. Ezekkel együtt a GT 48 mezőgazdasági üzemének 52 gépe van. A társulás jövője azonban továbbra is gondokkal terhes. A régi bálázógépek lecserélésének ügye még mindig nincs megoldva — márpedig ebben az évben a gép nyolcadik „életévébe” lép, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kilencedik szezont ezek a berendezések már nem bírják végigcsinálni. A következő években pe(Folytatás a 8. oldalon)