Dunaújvárosi Hírlap, 1989. január (34. évfolyam, 1-9. szám)

1989-01-24 / 7. szám

XXXIX. évfolyam, 7. szám ~ 1989. január 24., kedd ~ óra: 6,30 Fthírlap AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Bérlakások építését tervezi a vasmű Dolgozói lakásépítéséhez, -vásárlásához az elmúlt években jelentős összegekkel járult hozzá a Dunai Vasmű. Csaknem négyezer dolgozójának nyújtott vissza nem térítendő támogatást, folyósított kamatmentes kölcsönt. A lakásárak folyamatos emelkedése (jelenleg 27 ezer forint a négyzetméterenkénti ár) már-már elérhetetlenné tette — még a vállalati segítség igénybevételével is — a fiatalok számára a lakáshoz jutást, emellett a tavaly januártól érvényes rendeletek a vállalat mozgásterét tovább szűkítették Ezért határozott úgy a vasmű, hogy részvénytársaság formájában lakásokat építtet és azokat bérbe adja. Induló tőkéjük 18 millió forint lenne, amit kiegészítenének a dunaújvárosi tanács, az OTP, a PIV, a 26-os ÁÉV és a BVM hozzájárulásai. A lakások az elképzelések szerint teljesen összkomfortosak, egy—négyszobásak, garázsokkal, maximálisan kétemeletes épületekben, előkertekkel. Akik kaphatnák: elsősorban a fizetőképes bérlők, mivel négyzetméterenként 106 forintos induló díjjal számolnak. Ezt egészítené ki a mindenkori rezsiköltség (villany, fűtés stb.). Előtakarékosság nélkül igénybevehetők lesznek e lakások, s nem vizsgálják a szociális helyzetet, így egyedülállók is megkaphatják. Tizenöt éves folyamatos bentlakás után pedig a bérlő megvásárolhatná a lakást, a mindenkori nettó áron. Az elképzelés a vasmű legutóbbi szakszervezeti bizottsági ülésének napirendjén is szerepelt. A testület tagjai megkérdőjelezték, hogy ez segíti-e ilyen módon a fiatalok lakáshoz jutását, hiszen átlagosan hetven négyzetméteres lakással számolva, csak a bérleti díj havonta hétezer forint lenne. A végső szót nem mondták ki ebben a témában, a javaslatot támogatták, de úgy, hogy a Vállalat vizsgálja meg azt a lehetőséget, hogyan teheti olcsóbbá dolgozóinak a bérlakást. t. sz. Eladható „telkek” a tetőterekben Ne azt keressék, miért nem megoldható Sokan várnak lakásra városunkban, sokan szeretnének nagyobb lakáshoz jutni, ezért vállalnák akár egy építkezés tortúráját is. A feltételes mód oka: városunkban nincs elegendő közművesített telek, a közeli falvakba költözni viszont nem akar mindenki. A városi telekhiánnyal szemben figyelemre méltó ellenérveket sorakoztatott fel Váczy Károly magántervező, aki immár a nyolcadik, ügyesen megkomponált tetőtéri lakás terveit készítette el, s nem kevés tapasztalatot szerzett megbízóival egyetemben e tetőtéri lakások engedélyeztetésének és kivitelezésének bonyolult, korántsem ellentmondásmentes útvesztőiben. A dunaújvárosi lakóépületek fele-harmada magastetős. E házak padlásterében már elkészült több-kevesebb lakás, ám a padlásterek mintegy fele még érintetlen, a már elkészült lakások nem kis része pedig sokkal alacsonyabb használati értékű, mint amilyenné formálni lehetett volna őket ésszerűbb tér- és helykihasználással. További lehetőség — erre más városokban akad már példa — egyes lapostetejű házak magastetőssé alakítása, ott a tetőtér alatt újabb lakások kaphatnak helyet. Városunk közművesített részén található tehát potenciális építési terület! Igaz, elemzést kíván a közműhálózat teljesítménytartaléka, s hogy hol, milyen költséggel lehet, vagy lenne szükséges bővíteni egyes közműszakaszokat. A tervezőmérnök tapasztalata, amit más forrásokból nyert információk csak megerősítenek, hogy a tetőtérbeépítésre vállalkozó családok közül sokan visszariadnak a bonyodalmaktól, vagy ha kitartanak elképzeléseik mellett, komoly konfliktusba keverednek az IKVGV-vel, s gyakran meghátrálásra kényszerülve, megelégednek kisebb méretű és értékű otthonnal, mint amilyen az adott helyen valójában kialakítható lenne. Ennek oka, hogy a tetőtérbeépítés költsége utóbb lelakható, illetve áthárítható az ingatlankezelőre, így az nem a használati értéket növelő megoldásokban, hanem a lakbérszámítás alapját képező lakóterület fajlagosan alacsony kivitelezési költségében érdekelt. Más érdekeltségi rendszerben, ha például telekhatárhoz hasonló választóvonal lehetne a legfelső emelet födémje, s magántulajdonú lakássá válhatna a tetőtérbe épített otthon (ez ma már azért sem elképzelhetetlen, mert egyes bérlakások értékesítése miatt több lakóház alakul vegyes tulajdonná), a tetőterek sok helyiségből álló, praktikusan berendezhető lakások megépítéséhez adhatnának helyet! Persze, ehhez az is kellene, hogy ne csak két kicsi, hanem inkább egy korszerű, nagy lakást alakíthassanak ki az építésre vállalkozók. Ilyen nagy lakásokból úgyis kevés van Dunaújvárosban. A tetőtérbeépítés lehetőségeivel városunknak célszerű számolnia, s az eddiginél sokkal ésszerűbben kell gazdálkodnia. Érdemes lenne tervpályázatot hirdetni a legegyszerűbb megoldások számbavétele érdekében, feltárva egyúttal mindazokat a szervezési és jogi kötöttségeket is, amelyek ma még gátolják a legjobb, legegyszerűbb tetőtéri lakásvariációk kialakítását. Cs. Gy. Áll még, álldogál (5. oldal) Igyekezet van (?)-és bosszús vásárlók is Hadd döntsön a vevő Sok forintot vesz ki mindünk pénztárcájából a január 9.-én érvénybe lépett áremelés. Különösen nehéz helyzetbe kerültek, akiknek már eddig is meglehetősen lapos volt az erszényük. Nekik a legnehezebb még észszerűbben beosztani szerény jövedelmüket, főleg akkor, ha az ipar és a kereskedelem nem tesz meg minden elvárhatót azért, hogy a legkevesebb kiadás ellenében mindenki hozzájuthasson azokhoz a cikkekhez, amelyek a családok fogyasztási szerkezetének alappillérei. Hogyan érvényesül mindez a helyi kereskedelem gyakorlatában, erről kíváncsiskodtunk néhány üzletben. A viszonylag olcsóbb felvágottakból elfogadható a választék: parizer és főzőkolbász is van péntek délután a munkásszövetkezet Martinovics utcai ABC-jében, ám az olcsóbb, sovány tejet hiába keresik a vásárlók, csak a 2 forinttal drágább, nagyobb zsír-, de azonos fehérjetartalmú tej kapható. A Váci Mihály utcai Dunaker-élelmiszerüzletben hasonló a helyzet: lecsókolbász, disznósajt és más olcsóbb húskészítmény van, de sovány tej és alacsonyabb zsírtartalmú, tehát olcsóbb tejföl nincs. Ez utóbbit hiába rendelik, nem szállítanak belőle — állítja az eladó. Városunk egyik legnagyobb élelmiszerüzletében, a Piac téri ABC-ben szombaton néztünk körül. Király Balázsné áruházigazgató megnyugtat: igyekeznek megtenni mindent a vevőkért. Felpanaszolja hogy az ipar is adós sok olcsó áruval. Például kevesebb baromfihúst kapnak mostanában Kecskemétről, a vajhoz viszonyítva kevesebb pénzért megvásárolható és egészségesebb margarin csak néha érkezik. Ugyanez a helyzet a háztartási keksszel, s néhány más termékkel. Zsírszegény tejfölt, sovány tejet viszont korlátozás nélkül szállít a helyi tejüzem, csak rendelni kell. Az áremelések miatt változott a kereslet. Időbe telik, míg kitapasztalják, miből mennyi fogy egy átlagos hétköznapon, illetőleg hétvégén. A mostani áremelés alig mérsékelte a forgalmat, szemben a tavaly januárival. Az olcsóbb és drágább húsokat, húskészítményeket csaknem ugyanúgy keresik, mint azelőtt, bár vannak, akik egyszerre kevesebbet vásárolnak. A tejtermékek, sajtfélék forgalma azonban visszaesett, s észrevehetően kevesebb bor fogy, bár annak nem változott az ára. Égetett, szeszes italból viszont alig csökkent a kereslet. (Folytatás a 3. oldalon) Kenyér, tej, zöldség Narancs? Nem (mindig) kérjük — Az ipari átlagunk szokásos nyereségét értük el tavaly — mondja Rozs István, a Sütőipari Vállalat igazgatója —, körülbelül 20 millió forintot. A verseny a maszek pékekkel, jótékony hatással volt a termékválasztékra, hogy csak az erzsébeti kenyeret, a göldöllőit, a sajtosat vagy a lenmagosat említsük. Annyi a szépséghibája a dolognak, hogy egyiket a másik rovására tudják csak elkészíteni, mert a kapacitásuk véges. A legfontosabb azonban, hogy az olcsóbb kenyerekből mindig i legyen az üzletek polcain. A fehér kenyeret folyamatosan gyártják. Az egészségesebb táplálkozáshoz szánt kenyérfélék, nem népszerűek a városban. Kis mennyiséget képtelenség előállítani, a többől pedig sok tönkremegy. A januári áremelés hatszázalékos gyártáscsökenést és hat-, hétszázalékos árbevételnövekedést jelentett a gyárnak. (Míg korábban a kenyéren nagy állami dotáció volt, tavalyra ez már teljesen eltűnt, azaz „árában” fizetjük a kenyeret. Ami azonban sajnos nem azt jelenti, hogy ára megállhat, hiszen a költségek, főleg az energiaár emelkedése a kenyérgyárat is sújtja.) Dolgozóik bére: a 3,5 százalékos központi béremelést tavaly megtoldhatták 1,5 százalékkal saját eredményükből pedig októbertől 9,6 százalékot emelhettek. * Szerényebb évet zárt a Fejér Megyei Tejipari Vállalat dunaújvárosi üzeme — kaptuk a tán tájékoztatást Reinitz Zolüzemvezetőtől. Alatta maradtak 1987-es eredményüknek, de így is 42 millió forint bruttó nyereséget értek el. Ez az év nem túl jól indult, sajtból és vajból lényegesen visszaesett a kereslet, így a gyártás is, de a legfájdalmasabb a tejfogyasztás csökkenése A tavalyi áremeléskor 3,5 százalékkal, a most januári után 5-8 százalékkal csökkent a fogyasztás. Az árak miatt lényegesen többet igényelnek az üzletek az alacsony zsírtartalmú tejből. Új termékük jelenleg nincs, a mostani kínálattal szeretnék elérni a tavalyi termelési szint 95-98 százalékát. Ami a kilátásokat illeti, a joghurtokat már annyiért árusítják, amennyibe a tejiparnak kerülnek. A tejen viszont még mindig van 5— 15 százalékos ártámogatás... Bár közvetlen termeléssel csak részben foglalkozik a Zöldért Vállalat, mégis meghatározó a tevékenységük a lakosság ellátásában. Dózsa György, a dunaújvárosi kirendeltség vezetője egyebek között elmondta: burgonyából az aszályos nyár ellenére nagy készleteik vannak, most 10 forint egy kiló krumpli. Vöröshagymából visszaesett a fogyasztás, ennek ellenére a termelőkkel leszerződött mennyiséget át kellett venniük. Az akciós ár decemberig 8 forint volt kilónként, most 12 forintért adják az üzletekben. Káposztából és gyökérzöldségből bőséges a készlet, almából pedig akciót kezdtek, 13 forintos árral. Ami meglepetést okozott a Zöldértnek is: ilyen folyamatos déligyümölcs-ellátással még nem találkoztak. Januárban száz mázsa narancs érkezett, az áremelkedés hatását viszont ők is érzékelik: az üzletek nem mindig fogadják a kiküldött narancsmennyiséget. Banánból kevesebb volt, karácsonykor 25 mázsa érkezett, januárban 19 mázsa. Áremelkedéssel burgonyánál és hagymánál nem kell számolnunk, de a kényesebb kelkáposztánál elképzelhető. — tihanyi — Itt a téli vásár! Nem csak szezoncikkek Tegnap kezdődött és február 4-ig tart a téli szezonvégi vásár. A Dunaker üzleteiben a tavalyi árualapnál 17 százalékkal több az idei. A húsz-negyven százalékos kedvezményben elsősorban szezonáruk szerepelnek. Ezeken kívül lesz olcsóbb lakástextil, méteráru, divat- és butikcikk is. A szerződéses üzletek vezetői maguk dönthetnek arról, hogy mi kerüljön náluk leértékelésre, így először nyílik mód arra, hogy importholmik is helyet kapjanak a kínálatban. A Dunaújvárosi Munkásszövetkezet is húsz—negyven százalékos kedvezménnyel várja a vásárlókat. A két és fél millió forintos árualappal közel ötszázezer forintos lakossági megtakarítást ígérnek. A szezoncikkek mellett engedményes lesz a lakástextil, a divatáru és a konfekcióruházat is. Amerikából jönnének Mondjuk, 500 dollárért, Az idén kilencedik alkalommal rendezi meg a városi tanács a Dunai Vasművel közösen május 2-től június 8-ig az acélszobrász-szimpoziumot. Ez alkalommal öt művész jelentkezését fogadták el, akik az itt készülő munkáik közül egy szobrot és egy kisplasztikát felajánlanak a városnak a kapott ösztöndíjért cserébe. Az alkotótelepre huszonöt szobrász jelentkezett, közülük választottak a szimpózium-tanács tagjai. A nagy amerikai érdeklődésre való tekintettel, már azt is fontolgatják, hogy a jövőben devizát, mintegy ötszáz dollárt kérnek majd a résztvevőktől. Bognár Ferenc tanácselnökhelyettes, a szimpózium-tanács elnöke beszél a tervekről: — Éppen csak felvetődött a gondolat, így az összeg sem lehet konkrét. Tény azonban, hogy nyugaton általánosan elfogadott az, hogy fizetnek részvételükért a jelentkezők. De ez korántsem ilyen egyszerű, ugyanis, ha önköltségessé tesszük az abort, akkor a rendező városnak illik a művészektől alkotásokat vásárolni. Ezt az esetenként több milliós összeget azonban sem most, sem a közeljövőben nem tudjuk erre a célra szánni. Egyszerűbb és gazdaságosabb ebből a szempontból a mostani gyakorlat, miszerint mintegy százezer forintos befektetéssel — ennyibe kerülnek az ösztöndíjak és az ellátás — és kétszázezer forintos ráfordításért cserébe kapunk tíz zsűrizett alkotást. Az önköltséges részvétellel esetleg több művészt is meghívhatnánk. Legfeljebb azonban csak nyolcnak biztosíthatunk megfelelő ellátást és munkalehetőséget. Nagy lenne a város felelőssége is, így mindezt alaposan meg kell fontolni, a tervezet egyelőre még kidolgozásra vár. • Mi lenne a hazai jelentkezőkkel? Ők honnan szednék elő a dollárokat? — Természetesen az ő részvételük továbbra is ingyenes maradna, ezen semmiképpen nem változtatnánk. — Az alkotótelepen készült művekről igencsak eltérő a városlakók, sőt esetenként a szakemberek véleménye is. — Tisztában vagyok azzal, hogy sokan vannak rossz véleménnyel a szoborpark alkotásairól. Esetenként a zsűri is éppen csak elfogadhatónak minősített néhány munkát. A szimpózium elsődleges feladata azonban a kísérletezés, a különböző kultúrájú művészek tapasztalatcseréje. Ha ezenfelül még jó művekkel is gyarapodunk, az a mi nyereségünk. A külföldi érdeklődés, a szakmai elismerések mind azt mutatják, hogy jó úton járunk. Az Országos Szimpózium Tanács egyik vezetőjének véleménye szerint szoborparkunk a színvonalas európaiak közé tartozik. — A mi érdekünk az, hogy minél kevesebb legyen az éppen csak tűrhető alkotás. Mit tesznek ezért? — Szigorúak a pályázati feltételeink. Most már azt is megtehetjük, hogy csak a legnevesebb alkotókat hívjuk meg a jelentkezők közül. A művészek részletes tervvel és makettekkel késszülnek fel, így a hat hét elsősorban az elképzeléseik megvalósítására, a kivitelezésre kell csak. f. gy.