Dunaújvárosi Hírlap, 1989. március (34. évfolyam, 18-27. szám)
1989-03-03 / 18. szám
Munkásgyűlés lesz csütörtökön 18 órakor a Dunaferr Sportcsarnokban Grósz Károly főtitkár tart beszédet az MSZMP programjáról AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA A városi tanács ülésén Sok vita, kevés döntés • A városi tanács keddi ülésén — amelynek munkájában részt vett Helter Júlia, a megye tanács általános elnökhelyettese, Horváth András a Hazafias Népfront megyei titkára, Mádlné dr. Maár Ilona, a városi pártbizottság első titkára — bejelentették, hogy a következő tanácsülésre halasztják a társadalmi munka megszervezéséről és értékeléséről szóló tájékoztató megvitatását, mert a korszerűsítését célzó egyeztető munka még nem fejeződött be. Az egyik előző tanácsülésen — feltételekkel — jóváhagyták az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat zöldterület-gazdálkodásának megjavítását szolgáló programot. Most feladatul kapta a tanács városfejlesztési és -üzemeltetési bizottsága program végrehajtásának elelenőrzését, biztosítva így társadalmi kontrollt. A város tíz tanácstagi csoportját pedig felkérték, hogy a tanácsüléseket megelőző összejöveteleikre lehetőség szerint hívják meg választóikat, hogy véleményüket képviselhessék. Késik a telefonközpont-felújítás. A Budapest Vidéki Postaigazgatóság azt közölte nemrég a dunaújvárosi tanáccsal, hogy a beruházási költségek növekedése és fedezethiány miatt nem tudja befejezni a korábban ígért 1990. december 31-i határidőre a városi távbeszélőközpont rekonstrukcióját, így az 1991 végére halasztódhat — válaszolta egy kérdésre dr. Varga Lajos tanácselnök, majd elmondta, hogy a városi tanács bejelentette tiltakozását a határidő-változtatással kapcsolatosan, nemcsak a Budapest-Vidéki Postaigazgatóságnak, hanem a Magyar Posta elnökének is. Nincs döntés buszpályaudvar-ügyben. Az autóbusz-pályaudvar helykijelölésének ügyében csupán azt döntötte el a testület, hogy a korábbi elhatározások változatlanul érvényben maradnak. Nevezetesen arról kellett most döntenie a testületnek, hogy a Pentele városrészi új intézményközpont terveiből törölhető-e a buszpályaudvarnak fenntartott hely, vagy azt továbbra is tartalékolni kell. Szenvedélyes vitát váltott ki a téma. Többen érveltek amellett, hogy a leendő buszpályaudvar a vasútállomás mellett lenne a legjobb helyen, mert az kedvezően hatna a vasúti közlekedésre, egyúttal tenné egy elkerülhetetlenné gyalogos vasúti felüljáró megépítését a Kandó Kálmán tér és a Béke városrész között. Más vélemények szerint oda kell vinni az utast, ahová menni akar, s ez a hely leginkább a Béke tér. Ismét más vélemények szerint a Béke tér zsúfoltsága alig elviselhető már, ezért új pályaudvar kellene mielőbb. Volt, aki a Vörös Hadsereg útja, Szórád Márton út, Apáczai Csere János utca közötti háromszöget tartotta alkalmasnak ere, míg mások ugyanezt vélték a legrosszabb megoldásnak, mivel a legsűrűbben lakott Dózsa II. városrész környezetét terhelné, ráadásul a fiatalok ródlipályája is áldozatul esne. Nem véletlenül jelölték ki a szakemberek a Pentele városrészben majdani buszpályaudvar helyét, így annak további fenntartása mellett voksolt a tanácstagok többsége. Üresen maradt egy megyei tanácstagi hely. Eredménytelennek bizonyult a Nagy Jenőné nyugdíjazása miatt megüresedett megyei tanácstagi tisztség betöltésére irányuló szavazás. A két jelölt (Berényi László tanácstag és Szabó Imre, a városi tanács korábbi pénzügyi osztályvezetője) közül egyik sem kapta meg a minősített többséget, még a másodszori szavazás alkalmával sem, ezért a megyei tanácstag megválasztása a március 28-ra kitűzött tanácsülés feladata marad. Kinevezték a pénzügyi osztályvezetőt. Döntött a testület a városi tanács pénz- és munkaügyi osztályvezetőjének személyéről. Az állásra ketten pályáztak: Eichammer János, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat tamási leányvállalatának főkönyvelője és Horváth László, a dunaújvárosi tanács műszaki osztályának üzemgazdásza. A tanácsülés, elfogadva a végrehajtó bizottság ajánlását, Horváth Lászlót nevezte ki osztályvezetővé. Távozás a Pénzügyminisztériumba. Mielőtt megtárgyalta volna a tanácsülés a Dunaújvárosi Népi Ellenőrzési Bizottság 1987. és 1988. évi munkájáról szóló beszá(Folytatás a 3. oldalon) A Budapest-Vidéki Postaigazgatóság már letelepítette a Castrum városrészbe azt az ezervonalas konténer távbeszélő-központot, amely a főposta épületében elhelyezendő négyezer vonalas központal együtt lesz képes kiszolgálni a várost. Ám amíg a főközpont nem készül el, a konténerközpont is tétlenségre lesz ítélve (Wohlman György felvétele) Elzárják a vizet a telkesek elől Falugyűlés Kulcson va Zsúfolásig megtelt hétfőn kulcsi klubkönyvtár és kocsma egybenyitott, hodályszerű terme, a falu egyetlen olyan helyisége, ahol száznál is többen egybegyűlhetnek. Érdektelenség ült az arcokra, amíg felolvasták a betegség miatt távol lévő nagyközségi tanácselnök tájékoztatóját. Ám szinte felizzott a levegő, amikor egy háromgyerekes férfi felpanaszolta, hogy aránytalanul sokba, családonként ötvenezer forintba kerül a kulcsi vízmű megépítése. Rácalmáson, a nagyközség központi településrészén ennek a pénznek a töredékéért jutottak vízhez az ott lakók, majd megjegyezte: szeretné megérni, hogy Kulcs önálló község legyen. Fergeteges taps jelezte a jelenlevők egyetértését. Más, mértéktartó megnyilatkozások — köztük az adonyi termelőszövetkezet elnökéé — állították, hogy a nagyközségi tanács és végrehajtó bizottság testületi ülésein Kulcs érdekeit mindig figyelembe vették, hogy a vízbevezetésnél elszenvedett lépéshátrány megyei döntés következménye. A késő estig tartó tanácskozáson, amely inkább volt kesergő egymásra licitálás, mint kollektív eszmecsere, előkerültek régi sérelmek csakúgy mint az elégedetlenség Kulcs általános helyzetével. Adonnyal összehasonlítva is rosszabb helyzetben van Rácalmás és még inkább Kulcs, tehetős üzemek és gazdálkodó szervezetek híján. A múltat emlegetve • megjegyezték: annak idején „eladtál?” a téeszüket Adonynak. Az igazsághoz tartozik: a termelőszövetkezet elnöke, aki eleget téve a meghívásnak, részt vett a falugyűlés munkájában, kifejezésre juttatta hogy megad minden lehetséges támogatást Rácalmásnak és Kulcsnak, ahogyan eddig is tette. Jóval túl a falugyűlés félidején, az egyik hozzászóló így fogalmazta meg, hogy mi az igazi bajuk a kulcsiaknak: kezdetlegesek a társadalomszerveződés feltételei, van pusmogás, pletyka, ellenérzés a nagyobb településrésszel szemben és van persze pénztelenség, de nincs igazi összefogás, nincs jól működő fórum és kommunikációs rendszer, amely eloszlatná a bizalmatlanságot. Minderre kevés az évente egy ízben megrendezett falugyűlés. Szükség lenne legalább egy olyan emberre, aki jól összefogja ennek a falunak a népét. A falugyűlés utolsó órájában szót kért egy budapesti telektulajdonos, ő többek között arra kért választ, igaz-e a híresztelés, hogy a kulcsi vízmű nyilvános kútja el lesz zárva a telkesek elől? is A válasz: igen. Ha ugyana telektulajdonosok is használhatják a közkifolyót (van számos kulcsi lakóház, ahová a partrogyás veszélye miatt nem lehet bevezetni a vizet), az becslés szerint évi egymillió forinttal terhelné a tanácsi költségvetést. Terv szerint zárható kutat telepítenek az egyik szélső kulcsi utcába. Elhatározták a rácalmási közkifolyók leszerelését is, ugyanezen okból. Arról nem esett szó a falugyűlésen, hogy ez a sokakban megütközést keltő ,,vízmentesítő” program együtt jár-e a telkek után beszedett adó mérséklésével . Csongor György I—e~^ ^ Hangját nem hallottuk, csak elbűvölve néztük első találkozásunkkor az izzó patakot, ahogy a csapolónyíláson keresztül engedelmesen csordogált a csatornákban. Meleg volt, kigombolkoztuk, fejünkbe húztuk a védősisakot. Bújtunk volna egymás mögé, de nem engedett a látvány: a vöröslő vasé és a semmitől meg nem rezzenő kohászoké, akik hosszú stangáikkal kordában tartották a számunkra életveszélyt, nekik kenyeret jelentő anyagot. Mindez jó húsz évvel ezelőtt történt, egy gyárlátogatáson. Azóta ezerszer ismétlődhetett meg a jelenet, ám a kikerekedett szemek ma is ugyanolyan ámulattal és elismeréssel adóznak azoknak, akik napról napra vállalják e munkát. Mert bármennyire is tudják, hogy percről percre mi következik, mindig sejtelmes, titokzatos és kiszámíthatatlan a folyamat, ahogy az érc nyersvassá válik. Február 28-án, 1954-ben először csapoltak nyersvasat a kohóból. Akik akkor ott dolgoztak, lehet, már nem tudnak emlékezni. Akik most ott állnak műszakról műszakra — arcukat cserzi a por és a meleg —, volt, amikor kételkedhettek: hogyan is vonhatták valaha is kétségbe, hogy munkájukra szükség van. Mára ez a kétely eltűnt. Nem a szavak, a tettek, a másik kohóhoz megérkezett új alkatrészek a bizonyítékok. Még legalább ugyanannyi ideig működhet majd a megfiatalodó testvér - all-es. S ahogy 35 évvel ezelőtt volt, aki vállalkozott az embert próbáló (és használó) feladatra, ezután is lesz, aki hivatásának ezt választja. Mert nélkülük nem megy ... 1. sz. (Bárándy István felvételei) Kiváló minőség, pontos határidő A VOR-ban minden a régi A VOR dunaújvárosi gyárában mintha megállt volna az idő, minden a régi: a holland megrendelőnek esze ágában sincs máshol csináltatni a férfizakókat, hisz évek óta kiváló minőségben jut hozzá a divatos holmikhoz Dunaújvárosban. S ami nem elhanyagolható, mindenkor pontosan betartott határidőkkel. A dolgozók teljesítménye, munkaintenzitása sem csökkent tavaly óta, már az első két hónapban túlteljesítették a tervet százkét, illetve százhárom százalékra. Egyvalami azonban mégis a régi: a létszámhiány. Igaz, egyre több asszony kopogtat az utóbbi időben a ruhagyár kapuján, betanított munka után érdeklődve .. . (Lázár Zsolt felvétele)