Dunaújvárosi Hírlap, 1989. június (34. évfolyam, 44-52. szám)

1989-06-02 / 44. szám

Reflektorfényben a környezetvédelem Gyűlés, madárdallal Dunaújváros és környéke környezetvédelmének állapo­tát állítja reflektorfénybe az a hétfőn 17 órakor a Lenin téren tartandó gyűlés, amelynek szervezője a Du­naújváros és Környéke Kör­nyezet- és Természetvédő Egyesület, valamint a De­­misz. A rendezvényt meg­előzően — magnófelvételről — erdei madárdal köszönti a jelenlevőket, majd Szalay Árpád, a környezetvédő egyesület vezetőségének tag­ja mond nyitó beszédet. A továbbiakban dr. Kovács Pál, a tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője szól a kör­nyezetvédelem és az egész­ségvédelem kapcsolatáról, Czakó Imre, a környezetvédő egyesület titkára Rácalmás és Kulcs környezetével kap­csolatos gondjaiba avatja be a jelenlevőket, Varga Béla biológiatanár a természet­­védelem és a nevelés egy­másrautaltságáról szól. Vé­gül a rendezvény zárásaként Éberhardt Béla, az IKVGV zöldterület-gazdálkodásért felelős vezetője a környezet­­védelmi egyesület tevékeny­ségével ismerteti meg az ér­deklődőket. Ünnepség, műsor, kitüntetések Pedagógus­napra A pedagógusokat köszöntik ma 15 órakor a Bartók Béla Művelődési Központ stúdió­termében. A pedagógusnapi ünnepségre meghívót kaptak a kitüntetésben részesülő ne­velők és az oktatási intézmé­nyek igazgatói. Ünnepi be­szédet Bognár Ferenc tanács­elnök-helyettes mond, a mű­sorban a zeneiskola és Münnich Ferenc Gimnázium a tanulói lépnek fel. Gyerekek, lapozzatok! (5. oldal) Városi tévék országos találkozója Felnőttek a „gyerekek” Ötödik alkalommal rende­zik Dunaújvárosban a váro­si televíziók országos talál­kozóját. A szakmai­­ konfe­rencia kedden­­ délután kez­dődött, dr. Varga Lajos ta­nácselnök köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően az Arany Csillag Szállodá­ban Cs.«. ‘ . József, az MSZMP - s osztályvezető­helyettese tartott előadást A helyi kommunikáció szerepe a tájékoztatásban címmel. Az előadás csak általánosságban foglalkozott tájékoztatáspoli­tikánk időszerű így számos fontos gondjaival, kérdést utána tettek fel a résztvevők az előadónak. Nemes Péter, a Magyar Televízió elnökhelyettese, az MTV műsorpolitikájáról tar­tott nagy vitát kiváltó elő­adást. Elmondta, hogy nap­jainkban a változó televízió­zás tartalmi, műszaki és stí­lusbeli változást jelent. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a né­zői magatartás is változik. Ma már mások a közönség elvárásai, mint néhány év­vel ezelőtt voltak. Elhang­zott az is, hogy a Magyar Televíziónak nincs távlati koncepciója, talán azért, mert nem is volt rá igény. Ez napjainkra már sürgető szükséggé vált. Kidolgozása azonban rendkívüli nehézsé­gekbe ütközik: egyrészt azért, mert nehéz napjaink­ban előre tervezni, másrészt meg azért, mert nincs is ké­pünk arról, hogyan képzel­jük el a jövő televíziózását. Tény az, hogy nemcsak tá­jékoztató, szórakoztató szere­pet kell vállalni, hanem egy szolgáltató funkciót is el kell látni, s nem szabad elfeled­kezni arról sem, hogy a ha­talom gyakorlását ellenőrző eszközzé válhat. „Fontossá kell, hogy vál­jon az, mire kíváncsiak az emberek — mondta. — Ed­dig ugyanis a riporter, a szerkesztő elképzelései, és az interjúalany mondanivalója szabta meg a műsorszerkesz­tést. Ennek véget kell vetni, mert ha valóban megadatik, hogy válasszon a néző, akkor ez alapján fog dönteni az egyes programok között.” Hangsúlyozta: „Nagyon nehéz gazdasági helyzetben van az MTV, több az egyes műsorokba a beleszólás, mint az egésszel való törődés. Nem tanultuk meg, hogyan kell megkeresni a pénzt, csak azt, hogyan kell elköl­teni. Új gazdálkodási szem­lélettel lehet csak változtatni ezen.” Nemes Péter előadásához indulatosan szólt hozzá Haj­dú István, a debreceni városi televízió felelős szerkesztője. — Hiányolta az MTV és a városi televíziók közötti együttműködést. Ez a gond minden egyes találkozón el­hangzik, mégsem történt ed­dig változás .. . — A Magyar Televízió fél­tékenyen őrzi a privilégiu­mait. Nem azt veszi meg a műsorok közül, ami a jobb, hanem amelyiket akarja. Tu­domásul kellene venni, az MTV nemcsak a nemzet té­véje, hanem az országé, a Nagykörúton túl is. Bármi történhet vidéken, ha az egy tudósítói kamerájuk máshol van, akkor nem tudósítanak róla, hiába készítenének a helyi televíziók anyagot. Előfordult, hogy helikopter­rel küldtek tudósítót, hogy ugyanazt felvegye, amit mi. Remélem, hogyha sokszor és sokat mondjuk ezt, akkor előbb-utóbb meghallják szavunkat. Olcsóbban, gyor­­­san tudnánk híreket, ripor­tokat készíteni, de ezt nem szabad jóindulat és össze­köttetések kérdésévé tenni. Egész este a szerveződő egyesület alapító okiratának és alapszabályának a meg­szövegezésével foglalkoztak a résztvevők. Dr. Nagy Pé­tert, a vasmű jogi előadóját kérték meg ennek az elké­szítésére. Záporoztak a kér­dések, javítást, módosítást kérő felszólalások. — A kötözködések elhárí­tására valószínűleg nem ka­pott megbízást. — Akik meg akarják ala­kítani az egyesületet, azok konstruktívan vesznek részt a munkában. A kötözködők? Ki tudja, hogy be akarnak-e egyáltalán lépni, ők nem szakmabeliek, nem feltétle­nül érdekük, hogy létrejöj­jön itt valami. — Bármilyen precízen lesz is megfogalmazva az alapító okirat, garantálhatja-e az együttműködést? — Semmi esetre sem. Csak keretet biztosíthat hozzá. Egy társadalmi szervezet jön így létre, s minden ered­mény valójában azon fog múlni, hogy mennyire talál­ják meg érdekeiket és hasz­nukat benne a tagok. — Mit vár az alakuló egyesülettől? — kérdeztük Győri Zoltánt, a móri városi tévé felelős szerkesztőjét. — A szakmai érdekvédel­mi szervezet remélem létre­hozza majd a technika egy­ségesítését, lehetővé téve egy állandó beszerzési forrást, ahol forintért vásárolhat­nánk. Másrészt egységes ér­dekvédelmet várok a „raga­dozók”, így az MTV ellen, amely kihasználja szegény­ségünket, visszaél kiszolgál­tatottságunkkal. — f. gy. — Név még nincs, a program alakul Kell a szervezet Hogyan újuljon meg a ma már Demisz-ként is­mert, de a vasműben még hivatalosan KISZ-ként szá­mon tartott ifjúsági szerve­zet, erről folyt az eszmecse­re a hét elején a vállalat vezérigazgatója és a fiatalok között. Kismoni László, a szervezet politikai munka­társa annyit biztosan tud, hogy olyan program kell, amely vonzóvá teszi a szer­vezetet az iskolapadból kike­rülők és a már dolgozó fia­talok számára. E program váza, a gazda­sági területen dolgozóknak az az­ óhajuk, amit a vezér­­igazgató tolmácsolt: a válla­latnak szüksége van arra, hogy a fiataloknak továbbra is legyen szervezete a vas­műben. Ezért a vasmű a bi­zottság helyiségeit és négy alkalmazott bérét biztosítja, továbbá a korábban már be­vált szerződéses munkákra két-három millió forintot fi­zet. Ebből az összegből olyan kamatmentes kölcsönt kap­hat a szervezet tagja laká­sának vásárlásakor, ami fe­dezi a lakásáremelkedés mi­att az idei és a következő évben várható befizetés kö­zötti különbséget. Hogy a fiataloknak vonzó legyen több szakmában képesítést szerezni és dolgoz­n­­ni, a vasmű tervezi, hogy többszakmás pótlékot ad a többletet vállalóknak. Ezt a kollektív szerződésben szán­dékoznak majd lefektetni, — hangzott a vezérigazgató ígérete, amire a fiatalok vá­lasza annyi volt, ha a nyolc óra alatt megkereshetik a megélhetéshez szükséges bért, köszönettel veszik. A politizálás a jövőben csaknem kizárólag a gyár te­rületén belül marad, keve­(Folytatás a 8. oldalon) V________________ „ ... ma már biztonsággal megfogalmazha­tó néhány összefüggés a környezeti ártalmak (fő­leg a légszennyezés) és a lakosság egészségi állapota között. Nevezetesen az összes halálozás 23-25 százaléka a környezetszennyezés következ­ménye ...” * „Ott, ahol néhány éve még víz volt, hatalmas fekete kietlenség. Mint valami holdbéli kráter.” „ ... a régiek a megmondhatói, milyen va­dászparadicsom volt. Most úgy áll a dolog, hogy a sziget gondnoka a disznóit sem meri szabadon engedni, mert a Duna-ág vize néha gyanúsan habzik...” (A környezetvédelmi világnap - június 5.­­ alkalmából készített összeállításunk a 3. oldalon.) „A szennyezőanyag-kibocsátás mérését ma­guk a vállalatok kötelesek elvégezni... Ennek kontrollellenőrzését viszont a környezetvédelmi igazgatóság laboratóriuma végzi el.” „ ... a vasmű három legnagyobb szennyező­­forrása, az erőmű, az érctömörítő és a két kohó, a vasmű bevallása szerint tavaly 44 ezer tonna szilárd szennyező anyagot (pernye, por stb.) bocsátott ki.. Tizenkét pontos napirend Ülésezik az Országgyűlés Tizenkét pontból álló na­pirendet fogadott el tárgy­­sorozatául a mostani ülés­szakra az Országgyűlés. Első­ként a sokat vitatott átala­kulási törvényt vitatták meg és fogadták el a képviselők, majd az ülésszak második napján az­­ ezzel egy „cso­magban” lévő — állami vál­lalatokról, szövetkezetekről, a földről, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, va­lamint az erdőkről és a vad­­gazdálkodásról szóló tör­vényjavaslatokat tárgyalták meg. A vitában felszólalt a Fejér megyei Czal­ig Zoltán, aki a lajoskomáromi tapasz­talatai alapján a mezőgazda­­sági szövetkezetek gondjairól szólt. Fodor Sándor, a me­­zőszentgyörgyi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke a földtulajdon kérdéseiről fej­tette ki véleményét. Szerdán a vitával fejeződött be a képviselők munkája, csü­törtökön pedig Hütter Csa­ba mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter válaszá­val folytatódott az ülésszak. A képviselők elfogadták a módosító törvényjavaslato­kat. Ezt követően tegnap délelőtt — a napirend hete­dik pontja értelmében — Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter terjesztette be a Büntető Törvénykönyv mó­dosítására vonatkozó javas­latát. Rövid, ám annál hatá­sosabb expozéjában a politi­kai bűntettek esetében a ha­lálbüntetés eltörlését java­solta. Előterjesztését követően egyetlen képviselő sem je­lentkezett szólásra, így szavazás következett, amely­n­­ek során egyetlen tartózko­dással elfogadták a törvény módosítására tett javaslatot. Az Országgyűlés lapzártakor a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló tör­vényjavaslatokat tárgyalta, amelyet az idei költségvetés­ről szóló törvény vitája, és a bős—nagymarosi beruhá­zás helyzetéről szóló tájékoz­tató követ. ---------------------------------------. T­ anár Úr kérem, nem érzek elégtételt. Bár lehet, hogy nem is annak szánta azt a né­hány szót, amelyet váratlan találkozásunk végén mondott nekem. Sok mindenről beszél­gettünk akkor: történelemről, irodalomról, pedagóguspályá­ról, a politikai helyzetről. Ta­nár és diák, akik nem talál­koztak idestova húsz éve. Egyetlen témát kerültünk tu­datosan, de hogy lássam, nem felejtette el, távozóban utánam szólt: Ne haragudj . . . Hogy miért, azt tudtuk jól mind a ketten. A sorozatos megaláztatá­sokért, amelyekben azért volt részem, mert vallásosan ne­velkedtem, s a tanári tiltako­zás ellenére is eljártam hit­oktatásra, istentiszteletre. Nos, nem haragszom Ta­nár­­ Úr, de elégtételt sem érzek. Régi tanárom megha­sonlása számomra nem je­lenthet örömet. A mai eszem­mel különben is tudom már, hogy nem tehetett mást, ha gyakorolni akarta a hivatását. Ezt a bocsánatkérő pár szót nem magának kellett volna kimondania, hanem azok­nak, az arctalanoknak, akik olyasmire kényszerítették akkoriban a pedagógusokat, amiért most, hosszú évek el­teltével szégyenkezniük kell volt diákjaik előtt. Azoknak, akik a politikát bevitték az iskola falai közé, s akik ez­által a gyerekvállakra elvisel­hetetlen terheket raktak. Nem haragszom hát Tanár Úr, inkább szomorú vagyok. Hisz­enjm­i is dolgozik még, a mi gyermekeinket tanítja. A harmadik generációt, akik­nek már mást kell mondania. Néha homlokegyenest az el­lenkezőjét annak, amelyre valaha minket, szülőket okí­tott. Elképzelem, ahogy ké­szül az órájára. Megjelöli a könyvben azokat a része­ket, amelyek igazak még, s amelyek nem, mert az évek során hamisnak bizonyultak. S elképzelem azt is, ahogy tanév elején saját kezével rajzszögezi a faliújságra, hol jelentkezhetnek a gyerekek hittanra. Nem irigylem. A fiatalabb kollégáit sem, akik még ugyan nem kényszerültek ar­ra, hogy szembe nézzenek a múltjukkal, de akiket a poli­tikai helyzet arra kényszerí­­tett, hogy sztrájkot szervezze­nek, s ők ezáltal vigyenek be a pedagóguspályával ös­­­sze­­ nem egyeztethető dol­gokat a tanterembe. Pedagógusnap van, de a tanárok nem ünnepelnek. Nem akarnak ünnepelni a város néhány iskolájában, úgy a hírlik, szünetelni fog a taní­tás. Hogy a gyerekek még véletlenül se köszönthessenek. Pedig ők vinnék a virágot. Hálásak. Mert van miért, hogy hálásak legyenek. Mint ahogy minden megpróbálta­tás és nézeteltérés ellenére én is hálás vagyok a Tanár Úrnak. Mert írni, fogalmazni mégiscsak ő tanított meg, s ő szerettette meg velem az irodalmat és a történelmet. Az olvasás örömét. A könyv jó ízét. A gyerekfejjel átélt megpróbáltatások pedig csak megedzettek. Már akkor megértettem, hogy az élet nem csak fehér és fekete. Nem haragszom, Tanár Úr. Köszönet értei Kiss S. Anna _____________ TANÁR ÚR KÉREM

Next