Dunaújvárosi Hírlap, 1989. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
1989-06-02 / 44. szám
Reflektorfényben a környezetvédelem Gyűlés, madárdallal Dunaújváros és környéke környezetvédelmének állapotát állítja reflektorfénybe az a hétfőn 17 órakor a Lenin téren tartandó gyűlés, amelynek szervezője a Dunaújváros és Környéke Környezet- és Természetvédő Egyesület, valamint a Demisz. A rendezvényt megelőzően — magnófelvételről — erdei madárdal köszönti a jelenlevőket, majd Szalay Árpád, a környezetvédő egyesület vezetőségének tagja mond nyitó beszédet. A továbbiakban dr. Kovács Pál, a tanács egészségügyi osztályának vezetője szól a környezetvédelem és az egészségvédelem kapcsolatáról, Czakó Imre, a környezetvédő egyesület titkára Rácalmás és Kulcs környezetével kapcsolatos gondjaiba avatja be a jelenlevőket, Varga Béla biológiatanár a természetvédelem és a nevelés egymásrautaltságáról szól. Végül a rendezvény zárásaként Éberhardt Béla, az IKVGV zöldterület-gazdálkodásért felelős vezetője a környezetvédelmi egyesület tevékenységével ismerteti meg az érdeklődőket. Ünnepség, műsor, kitüntetések Pedagógusnapra A pedagógusokat köszöntik ma 15 órakor a Bartók Béla Művelődési Központ stúdiótermében. A pedagógusnapi ünnepségre meghívót kaptak a kitüntetésben részesülő nevelők és az oktatási intézmények igazgatói. Ünnepi beszédet Bognár Ferenc tanácselnök-helyettes mond, a műsorban a zeneiskola és Münnich Ferenc Gimnázium a tanulói lépnek fel. Gyerekek, lapozzatok! (5. oldal) Városi tévék országos találkozója Felnőttek a „gyerekek” Ötödik alkalommal rendezik Dunaújvárosban a városi televíziók országos találkozóját. A szakmai konferencia kedden délután kezdődött, dr. Varga Lajos tanácselnök köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően az Arany Csillag Szállodában Cs.«. ‘ . József, az MSZMP - s osztályvezetőhelyettese tartott előadást A helyi kommunikáció szerepe a tájékoztatásban címmel. Az előadás csak általánosságban foglalkozott tájékoztatáspolitikánk időszerű így számos fontos gondjaival, kérdést utána tettek fel a résztvevők az előadónak. Nemes Péter, a Magyar Televízió elnökhelyettese, az MTV műsorpolitikájáról tartott nagy vitát kiváltó előadást. Elmondta, hogy napjainkban a változó televíziózás tartalmi, műszaki és stílusbeli változást jelent. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a nézői magatartás is változik. Ma már mások a közönség elvárásai, mint néhány évvel ezelőtt voltak. Elhangzott az is, hogy a Magyar Televíziónak nincs távlati koncepciója, talán azért, mert nem is volt rá igény. Ez napjainkra már sürgető szükséggé vált. Kidolgozása azonban rendkívüli nehézségekbe ütközik: egyrészt azért, mert nehéz napjainkban előre tervezni, másrészt meg azért, mert nincs is képünk arról, hogyan képzeljük el a jövő televíziózását. Tény az, hogy nemcsak tájékoztató, szórakoztató szerepet kell vállalni, hanem egy szolgáltató funkciót is el kell látni, s nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a hatalom gyakorlását ellenőrző eszközzé válhat. „Fontossá kell, hogy váljon az, mire kíváncsiak az emberek — mondta. — Eddig ugyanis a riporter, a szerkesztő elképzelései, és az interjúalany mondanivalója szabta meg a műsorszerkesztést. Ennek véget kell vetni, mert ha valóban megadatik, hogy válasszon a néző, akkor ez alapján fog dönteni az egyes programok között.” Hangsúlyozta: „Nagyon nehéz gazdasági helyzetben van az MTV, több az egyes műsorokba a beleszólás, mint az egésszel való törődés. Nem tanultuk meg, hogyan kell megkeresni a pénzt, csak azt, hogyan kell elkölteni. Új gazdálkodási szemlélettel lehet csak változtatni ezen.” Nemes Péter előadásához indulatosan szólt hozzá Hajdú István, a debreceni városi televízió felelős szerkesztője. — Hiányolta az MTV és a városi televíziók közötti együttműködést. Ez a gond minden egyes találkozón elhangzik, mégsem történt eddig változás .. . — A Magyar Televízió féltékenyen őrzi a privilégiumait. Nem azt veszi meg a műsorok közül, ami a jobb, hanem amelyiket akarja. Tudomásul kellene venni, az MTV nemcsak a nemzet tévéje, hanem az országé, a Nagykörúton túl is. Bármi történhet vidéken, ha az egy tudósítói kamerájuk máshol van, akkor nem tudósítanak róla, hiába készítenének a helyi televíziók anyagot. Előfordult, hogy helikopterrel küldtek tudósítót, hogy ugyanazt felvegye, amit mi. Remélem, hogyha sokszor és sokat mondjuk ezt, akkor előbb-utóbb meghallják szavunkat. Olcsóbban, gyorsan tudnánk híreket, riportokat készíteni, de ezt nem szabad jóindulat és összeköttetések kérdésévé tenni. Egész este a szerveződő egyesület alapító okiratának és alapszabályának a megszövegezésével foglalkoztak a résztvevők. Dr. Nagy Pétert, a vasmű jogi előadóját kérték meg ennek az elkészítésére. Záporoztak a kérdések, javítást, módosítást kérő felszólalások. — A kötözködések elhárítására valószínűleg nem kapott megbízást. — Akik meg akarják alakítani az egyesületet, azok konstruktívan vesznek részt a munkában. A kötözködők? Ki tudja, hogy be akarnak-e egyáltalán lépni, ők nem szakmabeliek, nem feltétlenül érdekük, hogy létrejöjjön itt valami. — Bármilyen precízen lesz is megfogalmazva az alapító okirat, garantálhatja-e az együttműködést? — Semmi esetre sem. Csak keretet biztosíthat hozzá. Egy társadalmi szervezet jön így létre, s minden eredmény valójában azon fog múlni, hogy mennyire találják meg érdekeiket és hasznukat benne a tagok. — Mit vár az alakuló egyesülettől? — kérdeztük Győri Zoltánt, a móri városi tévé felelős szerkesztőjét. — A szakmai érdekvédelmi szervezet remélem létrehozza majd a technika egységesítését, lehetővé téve egy állandó beszerzési forrást, ahol forintért vásárolhatnánk. Másrészt egységes érdekvédelmet várok a „ragadozók”, így az MTV ellen, amely kihasználja szegénységünket, visszaél kiszolgáltatottságunkkal. — f. gy. — Név még nincs, a program alakul Kell a szervezet Hogyan újuljon meg a ma már Demisz-ként ismert, de a vasműben még hivatalosan KISZ-ként számon tartott ifjúsági szervezet, erről folyt az eszmecsere a hét elején a vállalat vezérigazgatója és a fiatalok között. Kismoni László, a szervezet politikai munkatársa annyit biztosan tud, hogy olyan program kell, amely vonzóvá teszi a szervezetet az iskolapadból kikerülők és a már dolgozó fiatalok számára. E program váza, a gazdasági területen dolgozóknak az az óhajuk, amit a vezérigazgató tolmácsolt: a vállalatnak szüksége van arra, hogy a fiataloknak továbbra is legyen szervezete a vasműben. Ezért a vasmű a bizottság helyiségeit és négy alkalmazott bérét biztosítja, továbbá a korábban már bevált szerződéses munkákra két-három millió forintot fizet. Ebből az összegből olyan kamatmentes kölcsönt kaphat a szervezet tagja lakásának vásárlásakor, ami fedezi a lakásáremelkedés miatt az idei és a következő évben várható befizetés közötti különbséget. Hogy a fiataloknak vonzó legyen több szakmában képesítést szerezni és dolgoznni, a vasmű tervezi, hogy többszakmás pótlékot ad a többletet vállalóknak. Ezt a kollektív szerződésben szándékoznak majd lefektetni, — hangzott a vezérigazgató ígérete, amire a fiatalok válasza annyi volt, ha a nyolc óra alatt megkereshetik a megélhetéshez szükséges bért, köszönettel veszik. A politizálás a jövőben csaknem kizárólag a gyár területén belül marad, keve(Folytatás a 8. oldalon) V________________ „ ... ma már biztonsággal megfogalmazható néhány összefüggés a környezeti ártalmak (főleg a légszennyezés) és a lakosság egészségi állapota között. Nevezetesen az összes halálozás 23-25 százaléka a környezetszennyezés következménye ...” * „Ott, ahol néhány éve még víz volt, hatalmas fekete kietlenség. Mint valami holdbéli kráter.” „ ... a régiek a megmondhatói, milyen vadászparadicsom volt. Most úgy áll a dolog, hogy a sziget gondnoka a disznóit sem meri szabadon engedni, mert a Duna-ág vize néha gyanúsan habzik...” (A környezetvédelmi világnap - június 5. alkalmából készített összeállításunk a 3. oldalon.) „A szennyezőanyag-kibocsátás mérését maguk a vállalatok kötelesek elvégezni... Ennek kontrollellenőrzését viszont a környezetvédelmi igazgatóság laboratóriuma végzi el.” „ ... a vasmű három legnagyobb szennyezőforrása, az erőmű, az érctömörítő és a két kohó, a vasmű bevallása szerint tavaly 44 ezer tonna szilárd szennyező anyagot (pernye, por stb.) bocsátott ki.. Tizenkét pontos napirend Ülésezik az Országgyűlés Tizenkét pontból álló napirendet fogadott el tárgysorozatául a mostani ülésszakra az Országgyűlés. Elsőként a sokat vitatott átalakulási törvényt vitatták meg és fogadták el a képviselők, majd az ülésszak második napján az ezzel egy „csomagban” lévő — állami vállalatokról, szövetkezetekről, a földről, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslatokat tárgyalták meg. A vitában felszólalt a Fejér megyei Czalig Zoltán, aki a lajoskomáromi tapasztalatai alapján a mezőgazdasági szövetkezetek gondjairól szólt. Fodor Sándor, a mezőszentgyörgyi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke a földtulajdon kérdéseiről fejtette ki véleményét. Szerdán a vitával fejeződött be a képviselők munkája, csütörtökön pedig Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszával folytatódott az ülésszak. A képviselők elfogadták a módosító törvényjavaslatokat. Ezt követően tegnap délelőtt — a napirend hetedik pontja értelmében — Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter terjesztette be a Büntető Törvénykönyv módosítására vonatkozó javaslatát. Rövid, ám annál hatásosabb expozéjában a politikai bűntettek esetében a halálbüntetés eltörlését javasolta. Előterjesztését követően egyetlen képviselő sem jelentkezett szólásra, így szavazás következett, amelynek során egyetlen tartózkodással elfogadták a törvény módosítására tett javaslatot. Az Országgyűlés lapzártakor a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatokat tárgyalta, amelyet az idei költségvetésről szóló törvény vitája, és a bős—nagymarosi beruházás helyzetéről szóló tájékoztató követ. ---------------------------------------. T anár Úr kérem, nem érzek elégtételt. Bár lehet, hogy nem is annak szánta azt a néhány szót, amelyet váratlan találkozásunk végén mondott nekem. Sok mindenről beszélgettünk akkor: történelemről, irodalomról, pedagóguspályáról, a politikai helyzetről. Tanár és diák, akik nem találkoztak idestova húsz éve. Egyetlen témát kerültünk tudatosan, de hogy lássam, nem felejtette el, távozóban utánam szólt: Ne haragudj . . . Hogy miért, azt tudtuk jól mind a ketten. A sorozatos megaláztatásokért, amelyekben azért volt részem, mert vallásosan nevelkedtem, s a tanári tiltakozás ellenére is eljártam hitoktatásra, istentiszteletre. Nos, nem haragszom Tanár Úr, de elégtételt sem érzek. Régi tanárom meghasonlása számomra nem jelenthet örömet. A mai eszemmel különben is tudom már, hogy nem tehetett mást, ha gyakorolni akarta a hivatását. Ezt a bocsánatkérő pár szót nem magának kellett volna kimondania, hanem azoknak, az arctalanoknak, akik olyasmire kényszerítették akkoriban a pedagógusokat, amiért most, hosszú évek elteltével szégyenkezniük kell volt diákjaik előtt. Azoknak, akik a politikát bevitték az iskola falai közé, s akik ezáltal a gyerekvállakra elviselhetetlen terheket raktak. Nem haragszom hát Tanár Úr, inkább szomorú vagyok. Hiszenjmi is dolgozik még, a mi gyermekeinket tanítja. A harmadik generációt, akiknek már mást kell mondania. Néha homlokegyenest az ellenkezőjét annak, amelyre valaha minket, szülőket okított. Elképzelem, ahogy készül az órájára. Megjelöli a könyvben azokat a részeket, amelyek igazak még, s amelyek nem, mert az évek során hamisnak bizonyultak. S elképzelem azt is, ahogy tanév elején saját kezével rajzszögezi a faliújságra, hol jelentkezhetnek a gyerekek hittanra. Nem irigylem. A fiatalabb kollégáit sem, akik még ugyan nem kényszerültek arra, hogy szembe nézzenek a múltjukkal, de akiket a politikai helyzet arra kényszerített, hogy sztrájkot szervezzenek, s ők ezáltal vigyenek be a pedagóguspályával össze nem egyeztethető dolgokat a tanterembe. Pedagógusnap van, de a tanárok nem ünnepelnek. Nem akarnak ünnepelni a város néhány iskolájában, úgy a hírlik, szünetelni fog a tanítás. Hogy a gyerekek még véletlenül se köszönthessenek. Pedig ők vinnék a virágot. Hálásak. Mert van miért, hogy hálásak legyenek. Mint ahogy minden megpróbáltatás és nézeteltérés ellenére én is hálás vagyok a Tanár Úrnak. Mert írni, fogalmazni mégiscsak ő tanított meg, s ő szerettette meg velem az irodalmat és a történelmet. Az olvasás örömét. A könyv jó ízét. A gyerekfejjel átélt megpróbáltatások pedig csak megedzettek. Már akkor megértettem, hogy az élet nem csak fehér és fekete. Nem haragszom, Tanár Úr. Köszönet értei Kiss S. Anna _____________ TANÁR ÚR KÉREM