Dunaújvárosi Hírlap, 1989. október (34. évfolyam, 79-87. szám)
1989-10-03 / 79. szám
XXXIX. évfolyam, 79. szám ~ 1989. október 3. kedd ~ óra: 6,30 Ft HÍRLAP DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA Nem egy párt ügye... Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az MSZMP kongresszusait mindig is feszült várakozás, nagy nemzetközi érdeklődés övezte. Nem is volt ebben szinte semmi különös: az egypártrendszer alapján működő politikai struktúra meghatározója volt az ország fejlődési irányának, helyzetének. Most ismét elmondhatjuk: feszült várakozás, nagy nemzetközi érdeklődés előzi meg a kongresszust. A különbség nem kevesebb: a tartalom, a lényeg változott meg. Az MSZMP XIII. kongresszusa — amely 1985 márciusában ülésezett - még azt állapította meg, hogy „az eltelt idő alatt az MSZMP leküzdötte a szocialista építés kezdeti szakaszának torzulásait és hibáit, levonta a tanulságokat, hasznosította a tapasztalatokat. A párt a marxizmus-leninizmus eszméit követve a munkásosztály, a dolgozó tömegek érdekeinek hű szolgálatára törekedve nyerte el és élvezi népünk bizalmát, vált társadalmunk vezető erejévé." Az 1975-ös programnyilatkozat annak idején tizenöt-húsz évre tervezett. Azóta itt van az asztalon az új programnyilatkozat. A XIII. kongresszusról kimondja: „A párt vezetése mereven elzárkózott a politikai rendszer átalakításától és a pártmozgalom megújításától. Ez az irányvonal rövid idő alatt súlyos kudarchoz vezetett. 1987 végén a pártközvélemény kikényszerítette a pártértekezlet összehívását. Az 1988 májusi pártértekezlet radikálisan átalakította a legfelső vezetést, és a gyökeres változás mellett döntött. E folyamat mérföldköve lesz a párt 1989 őszére összehívott kongresszusa . . Valóban sorsdöntő kongresszusára készül a párt. A XIII. kongresszuson Kádár János a pártról úgy vélekedett, hogy az „a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, marxistaleninista, hazafias és internacionalista, a nép pártja, társadalmunk vezető ereje, s ennek a küldetésének igyekszik eleget tenni." S a párt most kétségeivel küzd: megmarad-e egyáltalán az MSZMP? Elkerülhető-e a szakadás? Kik kerekednek majd felül, sikerül-e az olyannyira fontos és szükséges egységet megtartani? Tud-e majd a kongresszus olyan pártot kovácsolni, hogy az versenyképes legyen a többpártrendszeren belül? Tud-e a nép valóban demokratikus néppártja lenni? S ha az egységet nem tudja megőrizni, a széthullás következtében mi lesz az így keletkező hatalmi vákuum helyén? Súlyos feladat hárul tehát a most összeülő kongresszusra, hiszen nemcsak egy párt ügyéről van szó: nem kevesebbről, mint az egész ország ügyéről. Magyarország járatlan úton jár, s jól tudják ezt a kongresszus küldöttei is. A héten kezdődő munka tisztító vitákat ígér, s egyelőre csak bízhatunk abban, hogy felülkerekedik a józan ész, hogy az egyes plattformok képviselői alávetik magukat az ország érdekeinek. K. G. P. Nem lehet (?) senkit az utcára tenni Sem csere, sem lakás az Nem várható, hogy ebben évben a névjegyzéken szereplő igénylők tanácsi bérlakást kaphatnak. Mindez annak következménye, hogy a tanácsi bérlakások megvásárlásával egyidejűleg arányosan csökken a tanács részére felajánlott lakások száma. A számok jól mutatják a helyzetet: tavaly 122 darab tanácsi bérlakást adtak vissza a lakók a lakásügyi hatóságnak, ebben az évben, szeptember elejéig pedig mindössze 65-öt. Házépítés miatt azonban tavaly 45-en kérték a 3 évig tartó további bentlakást, az idén pedig 34-en. Az állami lakások közül eddig összesen 1134-et kíván a tanács értékesíteni a város 10 ezer 709 tanácsi bérlakásának ez 10,6 százaléka. Eddig több mint ezren jelezték, hogy szeretnék megvásárolni a tanácsi lakást. Az áprilisi tanácsülés után levelet írt a testület a miniszterelnöknek. Kérték, hogy az állami lakások elidegenítésének rendeletéből helyezzék hatályon kívül azt a passzust, amely lehetővé teszi az állami lakások eladását lakottan is. Nagy a veszély ugyanis, hogy akik valamilyen okból nem tudják megvenni az állami lakásukat, azok kiszolgáltatottakká válnak. Jól Megérkezett Németh Mikminiszterelnök válasza. Véleménye szerint a cserelakások biztosításával el lehet kerülni, hogy lakottan adják el a lakást. Csakhogy az élet megint nem alkalmazkodik az íróasztal mögött hozott rendeletalkotók elképzeléséhez: állami lakások nem épülnek, tanácsnak szinte senki sem adja vissza a lakást, így cserelakás sincs. A rendelet értelmében tehát továbbra is el lehet adni lakottan is az állami lakást, de a majdani „háziúr” sem teheti utcára cserelakás nélkül a lakókat. Visszamegyek dolgozni... A Demisz-titkár búcsúja „Lassan elfogy a tagságunk. Akik még maradnak, azok sem kívánnak politikai szervezetet, főleg nem az MSZMP-vel, illetve annak különböző áramlataival szimpatizáló szervezetet.” Ezekkel a bevezető mondatokkal kezdődött az elmúlt héten a helyi Demisz-szervezet ülése. Az ifjúsági szövetség városi vezetője, Kapás Zsolt elmondta, hogy a Demisz, mint politikai szervezet — itt Dunaújvárosban — már nem létezik. Az ifjúság politikai nézeteit tekintve megosztott. Nincs egységes akarat sem. — Nos, akkor mi szükség van rá? — Nekünk is az volt a véleményünk, hogy ez így tovább nem mehet. Úgy kell tiszta vizet önteni a pohárba, hogy tovább kell bontani a szervezetet. Ezen azt értem, hogy a Demisz tagszervezeteként működjön egy politikai szervezet. Mint például a kitörés, amelyet pontosan ezzel a szándékkal alakítottunk meg. Ebből következően a városi Demisz-titkár státusza megszűnik. Ha úgy tetszik, eléggé hálátlan időben lettem KISZ-titkár ... Bár amikor az lettem, volt vagy nyolcezer tagunk, aztán Demisz-tag már csak a fele lett, most vagyunk háromezren, s végül a kitörésben harmincan. — Hogyan tovább? — Szeretnék visszamenni dolgozni a vasműbe, ahonnan jöttem. P. I. Felfüggesztették az SZMT működését Az átalakulást szolgálja Felfüggesztette működését csütörtökön a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Mindezt azzal magyarázták, hogy a mozgalom átalakulásának folyamatában a szervezeti és személyi döntések a közelgő szakszervezeti kongresszus előkészítését szolgálják. Dr. Fogarasi Tibor megyei vezető titkár és Udvaros Györgyné titkár, korengedményes nyugdíjazásukat kérték, mivel kérésüket az ÁBMH és a SZOT titkársága támogatja, a testület egyhangúlag megszavazta felmentésüket, várhatóan februárban megrendezendő kongresszusig ügyvezető elnökség folytatja a munkát, amelynek titkárává dr. Etelvári Attilát választották meg. Több mint háromszáz ifjú, honvéd bojtárs zengte a katonai eskü megváltozott szövegét szombaton a Vasmű téren. Bár a helyi alakulat katonái főleg az épitőmunkában jeleskednek majd szolgálatuk alatt, a feszes diszmenet, az eskühöz emelt rettenetten kéz bizonyította; az alakiasság alapjait máris elsajátították Mégis lesz üzletközpont A Dózsa György úti üzletközpont-építés megszervezésének jogát a Tér és Forma Kisszövetkezet kapta meg. A városi tanács műszaki osztálya jóváhagyását adta ahhoz, hogy a kisszövetkezet végezze el a régóta tervezett üzletkomplexum létrehozásának előkészítését és lebonyolítását. Harmadik lehetőség nem lesz? Az ötlet: jegelve „Ám a jelenlegi körülmények között a vállalat nem tudta volna vállalni a megnövekedett költségeket. Úgy gondoltam, hogy ha a város vállalatai is hozzájárulnak az ÁISH pályadíjához, ha összejön így harmincöt millió, akkor a többit állja a vállalatunk." (Írásunk a 4. oldalon) „Akkor kezdte el az egyesület vezetősége komolyan venni az álmodozást, amikor az ÁISH és a Jégsportszövetség tízmilliós pályázatot hirdetett azzal a szándékkal, hogy hazánk első vidéki fedett jégpályájával majd a nemzetközi szintű jégsport alapjait teremtheti meg.” „Velünk közölték, hogy Fehérváré a pénz. Aztán a megbeszélés végén mondta meg dr. Sárközi Tamás, a Jégsportszövetség társadalmi elnöke, hogy felhívták telefonon a vasmű vezérigazgatóját, aki nem támogatta terveinket.’* Határozatképtelenné vált az értekezlet Titkár és elnök van... A munkahelyi szakszervezeti tisztségviselők megválasztása után pénteken tartották a 26-os építőipari vállalat küldöttértekezletét. A leköszönő szb-titkár, Rajnai János az 1985 októbere óta végzett munkájukról, a szakszervezeti élet területén tapasztalt változásokról beszélt. A mozgalom átalakulása, az érdekvédelem, érdekképviselet előtérbe kerülése egészen más jellegű munkát követel a tisztségviselőktől ezután. A szakszervezeti munka kritikájaként említette, hogy a bizottság és munkahelyek vezető bizalmiasainak kapcsolata nem váltotta be a reményeket, a tagság, sok „áttétel” után értesült munkájukról. Ezt szeretnék a jövőben kiküszöbölni azzal, hogy a munkahelyeken is szakszervezeti bizottságok működnek és a vállalati stb-ben a tagok túlnyomó többsége közülük kerül ki. A küldöttek vita nélkül elfogadták a lemondó testület beszámolóját, majd az intézkedési tervükhöz és a működési szabályzat módosításához fűztek kiegészítéseket. A küldöttek elvetették azt a javaslatot, hogy a bizalmi csoportok képviselői automatikusan a szakszervezeti bizottság tagjai is lehessenek. Ezután a tisztségviselők és szakszervezeti bizottság tagjainak hosszú procedúrával járó megválasztása következett. A titkár személyére három jelöltet állított a tagság. A harmadik fordulóban végül Baksáné Sztanó Mária kapta meg a szavazatok többségét. A bizottság elnöke Avar János lett. A bizottság megválasztását későbbi időpontra halasztották, ugyanis időközben határozatképtelenné vált a küldöttértekezlet. Elmondani, amit nem lehet Sok ünnepet ismerek: tudom, illatos fenyőt díszítünk karácsony este, tojást festünk húsvétkor, pezsgőt durrantunk szilveszter éjszakáján. Magától értetődő hagyományok. De hogyan ünnepeljük azt, ami legtöbbször az ünnepek szerény résztvevője csupán? Mit tegyünk október elsején, a zenei világnapon, a zene ünnepén? A madarak csodálatos ívű, szárnyaló éneke, vagy akár a bálnák több órás, állandó és egyéni motívumokból építkező, lejegyezhető dalai is mutatják: távoli őseink csontfurulyája korántsem az első hangokat repítette szét a széllel. A monoton munkadalok furcsa módon épp a munka monotonitását törték meg, s ettől kezdve a zene megindult világhódító útján. Még a műértők, a zenét s kvintekre, tercekre, nyolcadokra és szünetekre szabdaló ítészek sem kerülhetnek ki bűvös hatása alól: a hangok túllépik a hűvös elme korlátait, és az érzékeket veszik birtokba. Nemcsak a zenét játsszák, ő is játszik hallgatójával: magával ragadja, ledobja, kénye-kedve szerint bánik vele. Az ember pedig ember : percnyi gyönyörökért vállalja a látszólagos kiszolgáltatottságot. A zene alázatot követel művésztől —hallgatótól egyaránt. Cserébe kapjuk — őt magát. Mellettünk áll gyászunkban, kiteljesíti örömünket és színessé teszi a fakó napokat is. Ezért van velünk. Segítségével fejezhetjük ki, amire másképp nincs mód, elmondhatjuk, amit nyelvünk nem formálhat szavakká. Wagner írja: „...a költő nagyságát az után ítéljük meg, amit elhallgat, hogy a kimondhatatlant mi magunk mondjuk el magunknak. A zenész hangokkal fejezi ki az elhallgatottat ...”. S ezekkel az elhallgatott hangokkal ébredünk, fekszünk mi is, ha nem is mindig zongorázzuk, hegedüljük vagy épp énekeljük ki magunkból a bennünk bújkáló hangokat-hangjainkat. Hisz muzsikál az egész világ körülöttünk. Ha meghalljuk. Manapság keveset, egyre kevesebbet áldozunk a zenére. Borulékony napjainkba is kevesebbet csempészünk a zene harmóniájából; nem segítünk magunkon. Nincs idő, nincs pénz, nincs erő — mondjuk, s letudjuk a dolgot jó esetben egynapi ünnepléssel. A zene — tőlünk függetlenül is — él tovább. Háborítatlanul. Mi éljük magunk — háborított — életét. Hogy hogyan, az a muzsikán is múlik. Engeddjük hát szólni magunkban a dallamot — s ne csak az ünnepnapokon. Boda András