Dunaújvárosi Hírlap, 1990. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1990-02-02 / 10. szám
XL. évfolyam, 10. szám ~ 1990. február 2., péntek ~ óra: 6,30 Ft DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA HAZÁNK AZ EURÓPA TANÁCSBAN Az Európa Tanács székhelyén, Németh Miklós hétfői strasbourgi látogatása alkalmával a hivatalos megbeszélésen mondta Anders Björck, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke. Magyarország legkorábban novemberben az Európa Tanács tagjává válhat. A kivételes elbírálás feltétele, hogy a márciusi választásokon kedvező tapasztalatokat szerezzen küldöttségük. A tárgyalások során aláírták a határokon túli televíziózásról szóló egyezményt, és csatlakozott hazánk az európai filmgyártás és audovizuális tevékenység fejlesztésére létrehozott alaphoz is. TÜNTETÉS A PARLAMENTNÉL A vasasszakszervezet kezdeményezte tüntetés hétfőn délután több tízezres tömeget vonzott a Parlament elé. Követelték a bérek emelését,, az árak befagyasztását, tiltakoztak restriktív pénzügypolitika ellen, igazságtalannak minősítették a lakbéremelést és a kamatadót. Este a tüntetők a Televízió előtt bejelentették, hogy újabb demonstrációt szerveznek csütörtökre. Később a szakszervezetek elhatárolták magukat a tüntetés folytatásától, és a tv épülete előtt történtektől. ADÓSSÁGUNK 20,7 MILLIÁRD DOLLÁR A Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint az év végén hazánk bruttó adóssága 20,7 miliárd dollár volt. Gyorsult az infláció üteme. A lakossági takarékbetétek összege 320,9 milliárd forint volt, a bankoknak a lakosság tartozása 321,9 milliárd forint. Növekvő a vállalatok „sorban állása”, bankszámlákról fedezet hiányában nem teljesíthető kifizetéseké. Összege 127,6 milliárd forint, hatvan százalékkal nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. A SZOVJET CSAPATOK KIVONÁSÁRÓL Csütörtökön megkezdődtek Budapesten a magyarszovjet tárgyalások a hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonásáról.A megbeszélések első fordulója kétnapos lesz, s a magyar fél előterjeszti a korábban megfogalmazott igényét, hogy a lehetőségek szerint még az idén fejeződjön be a csapatkivonás. KÉNYSZERSZABADSÁG HÚSZ NAPRA A rubelexportot korlátozó váratlan intézkedés következtében a Rába gyár egy két hétre leállítja a szocialista exportra készülő termékeik gyártását. A lengyeleket már hazaküldték, ez vár a 175 kínai vendégmunkásra is. Négy vidéki gyáregységük dolgozóit Győrbe csoportosítják át. Elbocsátás nem lesz, de februárban négy-ötszáz munkást húsznapos kényszerszabadságra küldenek Nyártól — a tervek szerint ismét teljes lehet a foglalkoztatás. Víz, telek, közlekedés, hulladék Pentele gondjai A Pentele városrész tanácstagjai a héten a városi tanács vezetőivel áttekintették, mi foglalkoztatja leginkább a körzet lakosságát, közülük mit lehet megoldani, illetve milyen intézkedésekkel lehet enyhíteni a gondokon. A legtöbb észrevétel a vízrendezéssel kapcsolatos. Kiadós zápor esetén a lezúduló víz megreked a Baracsi úton, a magas talajvíz pedig a lakóházak alapját veszélyezteti. Még az idén elkészül a Baracsi úti csomópont, az útpálya ott vezet majd, ahol most megáll a víz. Újabb lefolyók is épülnek még. A talajvízszintemelkedés valóban gond. A városrészben hat észlelőkutat építtetett a tanács. Ezek elkészültek. A mérések eredményét a legközelebbi tanácsülés napjáig összegezik, értékelik és nyilvánosságra hozzák. A talajvízszint emelkedésének vélhető oka, hogy Újtelepen csak vízvezetékhálózatot építettek annakidején, csatornarendszert nem. A szennyvíz néhány telken nem vízzáró ciszternába jut, ahonnan a talajba szivárog, mások szabálytalanul közterületre bocsátják a hálózatból vett vizet, ismét mások ereszcsatornáikat vezetik közvetlenül a talajba. E szabálytalanságok megakadályozása végett újból és rendszeresen ellenőrizteti Újtelepet a tanács műszaki osztálya. Végleges megoldást a csatornázás jelent. A Szilágyi Erzsébet utcai gerincvezetéket az idén kiépíti a vízmű, a rá merőleges utcák csatornázása — lakossági összefogással — ezután kezdődhet. A feltételekről lakógyűlésen tájékoztatják majd az érintetteket. Terítékre került több, a városrész közlekedésére vonatkozó ügy is. Így tisztázódott: az Újtelep három utcájából (Móricz, Kölcsey, Gárdonyi) nem lehet majd közvetlenül — csak a csatorna elkészülte után megépülő szervizútra térve először — kihajtani a Szilágyi Erzsébet körútra, a másik négyből igen. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a Bem és Árpád utcák egyikét sem zárják el a járműforgalom elől, csupán a két utca déli felét tervezik egyirányúsítani. Baleseti veszélyt okoz, hogy nincs parkolási lehetőség a Venyimi úton az élelmiszerbolt és a bisztró közelében. A tanács műszaki osztálya javaslatot dolgoz ki arra, hogy miként legyen orvosolható ez a gond. A meredek és keskeny táborállási utcákból ki kellene tiltani a megrakott teherautókat — kérik az ott lakók — mert a súlyos járművek az épületek biztonságát veszélyeztetik. Mivel ez az intézkedés hátrányos lenne a most építkezőkre, a gondon a fuvarozók ésszerű útvonal-megválasztása (rakottan a laktanya felőli behajtás) segíthet. Mivel nincs családi házas építési telek a városban, sor kerül a közeljövőben a Tóth Árpád utca még hiányzó (Venyimi út és Vak Bottyán utca közötti) szakaszának megnyitására, ami egyúttal a nagy telkek megosztásához vezet. Ha a termelőszövetkezet tervezett — laktanya előtti — telekalakítása késedelmet szenved, nem lehet elodázni a Lengyel köz és Bem utca közötti utcanyitást sem. Nem lesz egyelőre új utca a korábbi tervekkel szemben az Arany János utca felett, mert a Castrum alatti lejtőn csak támfalas teraszházakat lehetne építeni, ám erre a költségtöbblet miatt nincs vállalkozó. A városrész mintegy hatszáz családja adós a szemétszállítási díjjal. A hátralékosok között vannak nehéz helyzetben levők, akadnak, akik nem értettek egyet a szolgáltatás bevezetésével, nem kevesen pedig azért nem fizetnek, mert az IKVGY az ígértnél ritkábban szállítja el a hulladékot. Ezt a patthelyzetet egyrészt az adósságszámlák rendezésével lehet oldani, másrészt az IKVGV vezetői arra kérik a tanácstagokat, hogy velük közöljék, ha a köztisztasági részleg nem teljesíti feladatát. Cs. Gy. A keskeny Venyimi úton várakozó autó szemmel láthatóan akadályozza a forgalmat Folytatódik az Országgyűlés Módosított sajtótörvény Szerdán folytatódott a múlt héten félbehagyott ülésszak a Parlamentben. Az első, szavazást is igénylő témakör az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló alkotmányerejű törvény feletti határozathozatal lett volna, de a javaslat nem emelkedett törvényerőre, mert többszöri szavazási kísérlettel sem volt meg a kétharmados többség, így csütörtökre maradt a döntés. Az 1986 módosításáról évi sajtótörvény szóló alkotmányerejű törvényjavaslat tárgyalásával folytatódott a munka. A képviselők nagy többséggel elfogadták a törvénytervezetet. Így a jövőben természetes személyek is alapíthatnak időszaki lapot vagy helyi jellegű önálló rádió- és televízióműsort készítő stúdiót. A sajtótermékek előállítására csak bejelentési kötelezettség szükséges, de a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, erre való felhívást, nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével, nem sértheti a közerkölcsöt és a közszemérmet. A személyiségi jogok sajtóbeli megsértésekor a bíróság 500 ezer forint kártérítési összeget szabhat ki, s azt az összeget közérdekű célok megvalósítására kell fordítani. A családjogi törvény módosításról is elnapolták a döntést, majd az Állami Számvevőszék létszámáról és éves költségvetéséről szóló javaslatot tárgyalták meg a képviselők. A módosító javaslatokkal együtt elfogadták a 300 fős létszámról és a 330 millió forintos költségvetésről szóló előterjesztést. A Parlament felhatalmazta a kormányt, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjet csapatok hazánkból történő kivonására. Pártházból — idősek klubja Ez már a harmadik Átadták rendeltetésének tegnap városunkban a Pentele városrész egykori pártházban kialakított idősek klubját. A szépen berendezett Vörös Hadsereg úti intézmény — ez már a harmadik — 35 idős lakosnak biztosít étkezést és kulturált időtöltést hétköznap 8 és 16 óra között. Délutánonként közösségi ház szerepet tölt be az épület, így helyet ad különféle szervezeteik, mozgalmak, pártok rendezvényeinek is. Két évig tartó előkészületek után tegnaptól fogadhatja ügyfeleit a Magyar Hitel Bank Rt. Dunaújvárosi Igazgatóságának dunaföldvári fiókja. A fiatal városban eddig meglévő pénzintézetek új konkurense elsősorban a vállalkozók és a lakosság megtakarításaival és hitelügyleteivel kíván foglalkozni, emellett - kihasználva a jelentős átmenő forgalmat - devizaügyleteket is lebonyolítanak majd Sztrájk, sztrájk, sztrájk. Közlekedési, ülő-, éhség-, kiskereskedő-, bányász-, vasúti, pedagógus- és még ki tudja, hányféle előtaggal: sztrájk. Új világunk megtaníttatja velünk az új fogalmat is, szép lassan mindent megtudunk a játékszabályokról, a sztrájktörvényről, mit szabad és mit nem, meddig mehet el a figyelmeztető avagy az általános sztrájk, egyszóval: profik leszünk a demonstrálásban a harmatos demokrácia kebelén, profik leszünk, hogy kivívhassuk minden jogunkat az emberi életre. Mert most már (ezt is) szabad. Netán muszáj? A sztrájkok szaporodása gondolkodóba ejt: vajon tényleg a jobb élet reménye lebeghet a szemünk előtt, amikor letesszük a kalapácsot, megállítjuk buszt, nem tanítjuk a gyereket az iskolában? Mert adott a gazdaságupjt, ami — ismert „ismeretlen” körülmények, elődök keze munkája nyomán — súlyosan lebénult, felépüléséhez jókora adag külföldi „szérum” szükségeltetik. Adott a pénzügyi helyzet: a gazdaság melletti ágyon fekszik, vészesen legyengülve. S él a nép, jószerivel minden rétege szegényen. Mert a nincstelenek tömegei fölött következnek azok a „szerencsések”, akiknek összejött (mondjuk ötven év kölcsön-rabszolgasorsért) ötven négyzetméter, netán egy Trabant, s a részletek állandó, torokszorító fenyegetése miatt már akkor sem tudnák jóízűen nyelni a téliszalámit (nyárit, parizert, sajtot stb.), ha telne rá, ők is szegények. Kevés a bér, mi hát a megoldás? Sztrájkolni, jelezni a kormány felé: helyzetünk elviselhetetlen, megoldást követelünk. A kormány kapkod, toldoz-foldoz, tüzet olt. Követelnek az A-szakma képviselői? Zutty, egy kis pénz — például — a B-szakma dolgozóiéból (is). A B-dolgozók (amúgy is rossz) helyzetét tovább rontja a húzás, a megoldás: sztrájk. Gyorssegély a C-től, majd azoknak a űrtől, előbb-utóbb kevés lesz az ábécé a sztrájkoló rétegek jelölésére. És ha beköszönt a teljes káosz, nem lesz kitől kinek elvenni, majd rájövünk egyszer, hol rontottuk el. Ismét. Félreértés ne essék, megértem én a sztrájkolókat. Tudom, nem lehet öt-hatnyolcezer forintból élni, még megélni sem. Tudom, nem lehet özönvíz előtti gépekkel csodát tenni, elavult munkaszervezéssel, felduzzasztott vízfejekkel gazdaságot fenntartani, világszínvonal felé menni. Én csak azt nem értem, ki mellett, ki ellen sztrájkolunk mostanság? Megszületett a köztársaság, mámoros örömben úszott az ország: íme, megtettük végre az első lépést. Kiszabadultunk — névlegesen is — a negyven évig szorító béklyókból, kezdődhet az élet. S alig három hónap múlva sztrájkolunk a demokrácia ellen (is). A régi rend megbízható erői dörzsölhetik a markunkat: lám, alighogy kitették lábukat, a fejére áll minden, náluk, „ha sok nem is, de mindenkinek jutott” (?), nem volt elégedetlenkedés, sztrájk. Igaz, nem is lehetett volna, de a helyzet mindenképpen az ő malmukra hajtja a vizet. S az események mozgatója, leglelkesebb híve és előrehajtója az [változatlan (?), alapjaiban a megreformált (?)] SZOT, amely negyven évig intézte a kedvezményes üdülést. És azon kívül mást se nagyon. Vajon ki mellett mozgósít a szakszervezet? Kiért szólít gyors és átgondolatlan sztrájkba, ha nem megy valami. Majd a kormány megoldja a gondokat. Az a dolga. Aztán szép lassan rájövünk, hogy gyenge és tehetetlen a kormányunk, hogy a köztársasági elnök se sokat ér, egyáltalán: mi is lett jobb itt, mint a régi szép időkben volt? Tényleg kell-e nekünk több párt (a több gonddal együtt), Európaház? De hát hova vezethet ez az út, ez a gondolkodásmód? Nem kérhetek megértést azoktól, akik filléres gondokkal kínlódnak. Csak annyit, hogy gondolkodjanak el: kin segítenek, kire voksolnak az értelmetlen (!) sztrájkokkal. Gondolják meg, vajon nem épp azokkal kellene-e elbeszélgetni, akik a leghangosabban kiáltják a tüzet. A demokrácia törékeny dolog, nem háromhónapos vajúdás szüli. A jólétet egy leszegényített, kifosztott, megalomániás szerződések fogságába kényszerített ország — nem három év alatt éri el. A szegénységből — jól tudom — három nap is sok. A szabadságot viszont nem kilóra mérik. Nem szeretem az éhséget. Még látni sem. Mégsem tehetek mást: nem értek egyet a funkciótlan, rész- és látszateredményeket elérő sztrájkokkal. És nem leszek passzív: ha máshogy nem lehet ellenük tenni, sztrájkolni fogok. És nem én leszek ellentmondásos, sajnos maga a helyzetünk az. Boda András