Dunaújvárosi Hírlap, 1990. február (35. évfolyam, 10-17. szám)

1990-02-02 / 10. szám

XL. évfolyam­, 10. szám ~ 1990. február 2., péntek ~ óra: 6,30 Ft DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA HAZÁNK AZ EURÓPA TANÁCSBAN Az Európa Tanács szék­helyén, Németh Miklós hét­fői strasbourgi látogatása alkalmával a hivatalos meg­beszélésen mondta Anders Björck, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke. Magyarország leg­korábban novemberben az Európa Tanács tagjává vál­hat. A kivételes elbírálás feltétele, hogy a márciusi választásokon kedvező ta­pasztalatokat szerezzen kül­döttségük. A tárgyalások so­rán aláírták a határokon túli televíziózásról szóló egyezményt, és csatlakozott hazánk az európai film­gyártás és audovizuális te­vékenység fejlesztésére lét­rehozott alaphoz is. TÜNTETÉS A PARLAMENTNÉL A vasasszakszervezet kez­deményezte tüntetés hétfőn délután több tízezres töme­get vonzott a Parlament elé. Követelték a bérek emelését,, az árak befa­gyasztását,­ tiltakoztak restriktív pénzügypolitika el­­­len, igazságtalannak minő­sítették a lakbéremelést és a kamatadót. Este a tünte­tők a Televízió előtt beje­lentették, hogy újabb de­monstrációt szerveznek csü­törtökre. Később a szakszer­vezetek elhatárolták magu­kat a tüntetés folytatásától, és a tv épülete előtt tör­téntektől. ADÓSSÁGUNK 20,7 MILLIÁRD DOLLÁR A Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint az év vé­gén hazánk bruttó adóssá­ga 20,7 miliárd dollár volt. Gyorsult az infláció üteme. A lakossági takarékbetétek összege 320,9 milliárd forint volt, a bankoknak a lakos­ság tartozása 321,9 milliárd forint. Növekvő a vállala­tok „sorban állása”, bankszámlákról fedezet hiá­­­nyában nem teljesíthető ki­fizetéseké. Összege 127,6 milliárd forint, hatvan szá­zalékkal nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. A SZOVJET CSAPATOK KIVONÁSÁRÓL Csütörtökön megkezdőd­tek Budapesten a magyar­­szovjet tárgyalások a ha­zánkban állomásozó szovjet csapatok kivonásáról.­­A megbeszélések első forduló­ja kétnapos lesz, s a ma­gyar fél előterjeszti a ko­rábban megfogalmazott igényét, hogy a lehetősé­gek szerint még az idén fe­jeződjön be a csapatkivo­nás. KÉNYSZER­­SZABADSÁG HÚSZ NAPRA A rubelexportot korlátozó váratlan intézkedés követ­keztében a Rába gyár egy két hétre leállítja a szocia­lista exportra készülő ter­mékeik gyártását. A len­gyeleket már hazaküldték, ez vár a 175 kínai vendég­­munkásra is. Négy vidéki gyáregységük dolgozóit Győrbe csoportosítják át. Elbocsátás nem lesz, de februárban négy-ötszáz munkást húsznapos kény­­szerszabadságra küldenek Nyártól — a tervek szerint­­ ismét teljes lehet a fog­lalkoztatás. Víz, telek, közlekedés, hulladék Pentele gondjai A Pentele városrész ta­nácstagjai a héten a városi tanács vezetőivel áttekintet­ték, mi foglalkoztatja legin­kább a körzet lakosságát, közülük m­it lehet megolda­ni, illetve milyen intézkedé­sekkel lehet enyhíteni a gon­dokon. A legtöbb észrevétel a vízrendezéssel kapcsolatos. Kiadós zápor esetén a lezú­duló víz megreked a Bara­­csi úton, a magas talajvíz pedig a lakóházak alapját veszélyezteti. Még az idén el­készül a Baracsi úti csomó­pont, az útpálya ott vezet majd, ahol most megáll a víz. Újabb lefolyók is épül­nek még. A talajvízszint­­emelkedés valóban gond. A városrészben hat észlelőku­tat építtetett a tanács. Ezek elkészültek. A mérések ered­ményét a legközelebbi ta­nácsülés napjáig összegezik, értékelik és nyilvánosságra hozzák. A talajvízszint­ emel­kedésének vélhető oka, hogy Újtelepen csak vízvezeték­hálózatot építettek annak­idején, csatornarendszert nem. A szennyvíz néhány telken nem vízzáró ciszter­nába jut, ahonnan a talajba szivárog, mások szabálytala­nul közterületre bocsátják a hálózatból vett vizet, ismét mások ereszcsatornáikat ve­zetik közvetlenül a talajba. E szabálytalanságok meg­akadályozása végett újból és rendszeresen ellenőrizteti Újtelepet a tanács műszaki osztálya. Végleges megoldást a csatornázás jelent. A Szi­lágyi Erzsébet utcai gerinc­vezetéket az idén kiépíti a vízmű, a rá merőleges ut­cák csatornázása — lakossá­gi összefogással — ezután kezdődhet. A feltételekről lakógyűlésen tájékoztatják majd az érintetteket.­­ Terítékre került több, a városrész közlekedésére vo­natkozó ügy is. Így tisztázó­dott: az Újtelep három ut­cájából (Móricz, Kölcsey, Gárdonyi) nem lehet majd közvetlenül — csak a csa­torna elkészülte után meg­­­épülő szervizútra térve elő­ször — kihajtani a Szilágyi­ Erzsébet körútra, a másik négyből igen. A korábbi el­képzelésekkel ellentétben a Bem és Árpád utcák egyikét sem zárják el a járműforga­lom elől, csupán a két utca déli felét tervezik egyirá­­nyúsítani. Baleseti veszélyt okoz, hogy nincs parkolási lehetőség a Venyimi úton az élelmiszerbolt és a bisztró közelében. A tanács műszaki osztálya javaslatot dolgoz ki arra, hogy miként legyen or­vosolható ez a gond. A me­redek és keskeny táborállási utcákból ki kellene tiltani a megrakott teherautókat — kérik az ott lakók — mert a súlyos járművek az épületek biztonságát­­ veszélyeztetik. Mivel ez az intézkedés hát­rányos lenne a most építke­zőkre, a gondon a fuvarozók ésszerű útvonal-megválasz­tása (rakottan a laktanya fe­lőli behajtás) segíthet.­­ Mivel nincs családi házas építési telek a városban, sor kerül a közeljövőben a Tóth Árpád utca még hiányzó (Venyimi út és Vak Bottyán utca közötti) szakaszának megnyitására, ami egyúttal a nagy telkek megosztásához vezet. Ha a termelőszövetke­zet tervezett — laktanya előtti — telekalakítása kése­delmet szenved, nem lehet elodázni a Lengyel köz és Bem utca közötti utcanyi­­tást sem. Nem lesz egyelőre új utca a korábbi tervekkel szemben az Arany János ut­ca felett, mert a Castrum alatti lejtőn csak támfalas teraszházakat lehetne építe­ni, ám erre a költségtöbblet miatt nincs vállalkozó.­­­­ A városrész mintegy hat­­száz családja adós a szemét­­szállítási díjjal. A hátraléko­sok között vannak nehéz helyzetben levők, akadnak, akik nem értettek egyet a szolgáltatás bevezetésével, nem kevesen pedig azért nem fizetnek, mert az IKVGY az ígértnél ritkáb­ban szállítja el a hulladékot. Ezt a patthelyzetet egyrészt az adósságszámlák rendezé­sével lehet oldani, másrészt az IKVGV vezetői arra ké­rik a tanácstagokat, hogy ve­lük közöljék, ha a köztiszta­sági részleg nem teljesíti fel­adatát. Cs. Gy. A keskeny Venyimi úton várakozó autó szemmel láthatóan akadályozza a forgalmat Folytatódik az Országgyűlés Módosított sajtótörvény Szerdán folytatódott a múlt héten félbehagyott ülésszak a Parlamentben. Az első, szavazást is igény­lő témakör az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló alkotmányerejű törvény fe­letti határozathozatal lett volna, de a javaslat nem emelkedett törvényerőre, mert többszöri szavazási kísérlettel sem volt meg a kétharmados többség, így csütörtökre maradt a döntés. Az 1986 módosításáról évi sajtótörvény szóló alkot­mányerejű törvényjavaslat tárgyalásával folytatódott a munka. A képviselők nagy többséggel elfogadták a tör­vénytervezetet. Így a jövő­ben természetes személyek is alapíthatnak időszaki lapot vagy helyi jellegű önálló rá­dió- és televízióműsort készí­tő stúdiót. A sajtótermékek előállítására csak bejelentési kötelezettség szükséges, de a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncse­lekményt, erre való felhí­vást, nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével, nem sértheti a közerkölcsöt és a köz­szemérmet. A személyiségi jogok sajtóbeli megsértése­kor a bíróság 500 ezer forint kártérítési összeget szabhat ki, s azt az összeget közér­dekű célok megvalósítására kell fordítani. A családjogi törvény mó­­dosításr­ól is elnapolták a döntést, majd az Állami Számvevőszék létszámáról és éves költségvetéséről szóló javaslatot tárgyalták meg a képviselők. A módo­sító javaslatokkal együtt el­fogadták a 300 fős létszám­ról és a 330 millió forintos költségvetésről szóló előter­jesztést. A Parlament felha­talmazta a kormányt, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjet csapatok hazánkból történő kivonására. Pártházból — idősek klubja Ez már a harmadik Átadták rendeltetésének tegnap városunkban a Pen­tele városrész­ egykori párt­házban kialakított idősek klubját. A szépen berende­zett Vörös Hadsereg úti in­tézmény — ez már a har­madik — 35 idős lakosnak biztosít étkezést és kultu­rált időtöltést hétköznap 8 és 16 óra között. Délutánon­ként közösségi ház szerepet tölt be az épület, így helyet ad különféle szervezeteik, mozgalmak, pártok rendez­vényeinek is. Két évig tartó előkészületek után tegnaptól fogadhatja ügyfeleit a Magyar Hitel Bank Rt. Dunaújvárosi Igazgató­ságának dunaföldvári fiókja. A fiatal városban eddig meglévő pénzintézetek új konkurense elsősorban a vállal­kozók és a lakosság megtakarításaival és hitelügyleteivel kíván foglalkozni, emellett - kihasználva a jelentős át­menő forgalmat - devizaügyleteket is lebonyolítanak majd S­ztrájk, sztrájk, sztrájk. Közlekedé­si, ülő-, éhség-, kis­kereskedő-, bányász-, vas­úti, pedagógus- és még ki tudja, hányféle előtaggal: sztrájk. Új világunk meg­taníttatja velünk az új fo­galmat is, szép lassan min­dent megtudunk a játék­­szabályokról, a sztrájktör­vényről, mit szabad és­ mit nem, meddig mehet el a figyelmeztető avagy az ál­talános sztrájk, egyszóval: profik leszünk a demonst­rálásban a harmatos de­mokrácia kebelén, profik leszünk, hogy kivívhassuk minden jogunkat az emberi életre. Mert most már (ezt is) szabad. Netán muszáj? A sztrájkok szaporodása gondolkodóba ejt: vajon tényleg a jobb élet remé­nye lebeghet a szemünk előtt, amikor letesszük a kalapácsot, megállítjuk buszt, nem tanítjuk a gye­­­reket az iskolában? Mert adott a gazdaságupjt, ami — ismert „ismeretlen” körülmények, elődök keze munkája nyomán — súlyo­san lebénult, felépüléséhez jókora adag külföldi „szé­rum” szükségeltetik. Adott a pénzügyi helyzet: a gaz­daság melletti ágyon fek­szik, vészesen legyengülve. S él a nép, jószerivel min­den rétege szegényen. Mert a nincstelenek tömegei fö­lött következnek azok a „szerencsések”, akiknek összejött (mondjuk öt­ven év kölcsön-rabszol­­gasorsért) ötven négy­zetméter, netán egy Tra­bant, s a részletek állandó, torokszorító fenyegetése miatt már akkor sem tud­nák jóízűen nyelni a téli­szalámit (nyárit, parizert, sajtot stb.), ha telne rá, ők is szegények. Kevés a bér, mi hát a megoldás? Sztrájkolni, jelezni a kor­mány felé: helyzetünk elvi­selhetetlen, megoldást kö­vetelünk. A kormány kap­kod, toldoz-foldoz, tüzet olt. Követelnek az A-szak­­ma képviselői? Zutty, egy kis pénz — például — a B-szakma dolgozóiéból (is). A B-dolgozók (amúgy is rossz) helyzetét tovább rontja a húzás, a megol­dás: sztrájk. Gyorssegély a C-től, majd azoknak a űr­től­, előbb-utóbb kevés lesz az ábécé a sztrájkoló réte­gek jelölésére. És ha be­köszönt a teljes káosz, nem lesz kitől kinek elvenni, majd rájövünk egyszer, hol rontottuk el. Ismét. Félreértés ne essék, meg­értem én a sztrájkolókat. Tudom, nem lehet öt-hat­nyolcezer forintból élni, még megélni sem. Tudom, nem lehet özönvíz előtti gépekkel csodát tenni, el­avult munkaszervezéssel, felduzzasztott vízfejekkel gazdaságot fenntartani, vi­lágszínvonal felé menni. Én csak azt nem értem, ki mellett, ki ellen sztrájko­lunk mostanság? Megszületett a köztársa­ság, mámoros örömben úszott az ország: íme, meg­tettük végre az első lépést. Kiszabadultunk — névlege­sen is — a negyven évig szorító béklyókból, kezdőd­het az élet. S alig három hónap múlva sztrájkolunk­­ a demokrácia ellen (is). A régi rend megbízható erői dörzsölhetik a marku­n­kat: lám, alighogy kitették lábukat, a fejére áll minden, náluk, „ha sok nem is, de mindenkinek jutott” (?), nem volt elé­gedetlenkedés, sztrájk. Igaz, nem is lehetett volna, de a helyzet mindenképpen az ő malmukra hajtja a vizet. S az események mozgatója, leglelkesebb hí­ve és előrehajtója az [változatlan (?), alapjaiban a megreformált (?)] SZOT, amely negyven évig intéz­te a kedvezményes üdü­lést. És azon kívül mást se nagyon. Vajon ki mellett mozgósít a szakszervezet? Kiért szólít­ gyors és át­gondolatlan sztrájkba, ha nem megy valami. Majd a kormány megoldja a gon­dokat. Az a dolga. Aztán szép lassan rájövünk, hogy gyenge és tehetetlen a kor­mányunk, hogy a köztársa­sági elnök se sokat ér, egyáltalán: mi is lett jobb itt, mint a régi szép idők­ben volt? Tényleg kell-e nekünk több párt (a több gonddal együtt), Európa­­ház? De hát hova vezet­het ez az út, ez a gondol­kodásmód? Nem kérhetek megértést azoktól, akik filléres gon­dokkal kínlódnak. Csak annyit, hogy gondolkodja­nak el: kin segítenek, kire voksolnak az értelmetlen (!) sztrájkokkal. Gondolják meg, vajon nem épp azok­kal kellene-e elbeszélgetni, akik a leghangosabban ki­áltják a tüzet. A demokrá­cia törékeny dolog, nem háromhónapos vajúdás szüli. A jólétet­­ egy le­­szegényített, kifosztott, me­galomániás szerződések fogságába kényszerített or­szág — nem három év alatt éri el. A szegénység­ből — jól tudom — három nap is sok. A szabadságot viszont nem kilóra mérik. Nem szeretem az éhsé­get. Még látni sem. Még­sem tehetek mást: nem ér­tek egyet a funkciótlan, rész- és látszateredménye­ket elérő sztrájkokkal. És nem leszek passzív: ha máshogy nem lehet elle­nük tenni, sztrájkolni fo­gok. És nem én leszek ellent­mondásos, sajnos maga a helyzetünk az. Boda András

Next