Dunaújvárosi Hírlap, 1990. április (35. évfolyam, 27-35. szám)

1990-04-03 / 27. szám

A XL. évfolyam, 27. szám ~ 1990. április 3., kedd ~ óra: 6,30 Ft DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA HITEL A KÖZÖS PIACTÓL Az Európai Közösség székházában, Brüsszelben aláírták a hazánknak nyújtandó egymilliárd dolláros struktúraváltást áthidaló kölcsön okmányait. A kölcsön első részlete 440 millió dollár, két héten belül érkezik a Magyar Nemzeti Bankhoz. A közösség története során először nyújt ilyen kölcsönt egy nem tagállamnak. TÖBB AZ ERDÉLYI MENEKÜLT Január végére 40-50-re csökkent a hajdúszoboszlói befogadó állomáson lakó erdélyi menekültek száma, a marosvásárhelyi nvek óta azonban eseménövekszik. Naponta 30-40-en jönnek, többségük útlevéllel. Feltűnően sok a menekülők között a kisgyerek, a két-háromgyerekes családok. Az érkezők kizárólag magyarok. SZÁLLÍT A MALÉV Ellentétes volt a kormány szándékával és politikájával, hogy a MALÉV leállította a Szovjetunióból kivándorolni szándékozó zsidók szállítását, írta levelében Németh Miklós miniszterelnök a Zsidó Világkongresszus elnökének. A közlekedési miniszter felmentette tisztségéből a MALÉV vezérigazgatóját, aki leállíttatta a Budapestről Tel-Avivba induló charter-járatokat és megtiltotta a zsidóknak a menetrend szerinti járatok igénybevételét. ELADOK A MEGYEI LAPOK? A hétvége egyik sokakat felkavaró híre volt, hogy az Axel Springer Budapest Kft. megvásárolna több megyei lapot. Az MSZP gazdasági hivatalának vezetőjének és a Springer ügyvezető igazgatójának nyilatkozataiból kiderült, hogy egyelőre csak új lapok indításáról tárgyaltak a vidéki szerkesztőségekkel, amihez átvennék a megyei lapok régi gárdáját. Az SZDSZ tiltakozik a tárgyalások miatt, az MDF a helyi önkormányzat felügyelete mellett foglalt állást. MEGVERTÉK MORVAIT Kiskőrösre indult szombaton Morvai Ferenc, a kazánkirály, a Bács-Kiskun megyei 6. számú választókerület képviselőjelöltje, hogy az első fordulóban aratott győzelme után találkozzon választóival. Útközben szerezték, megállították, észmegkötözték és az árokba lökték, kocsiját felgyújtották. A kecskeméti kórházban nyilatkozta, a támadás ellenére sem lép vissza a választástól. rendőrség nyomoz a tettesek után. KEVÉS A SEGÉLY Az év első felében már nem fogadnak el újabb pályázatokat munkahelyteremtő beruházásokra, nyilatkoztak az ABMH illetékesei. A kamatmentes hitelre nagy a kereslet, a tárcaközi bizottság márciusban 70 kérelemből már 45-öt elutasított pénzhiány miatt. Ebben az évben egymilliárd 650 millió forint adható erre a célra, s ebből 1,2 milliárd a négy kritikus helyzetű megyében. Várhatóan kevés lesz a foglalkoztatási alap többi részére szánt pénz is, mert a munkanélküliek száma ugrásszerűen nő. Majd meglátjuk... mondják a Juniorban Az igazgató marad Szemérmesek és (vagy) bizalmatlanok az asszonyok. Megyünk fél kettő előtt pár perccel az üzembe, vagy két-háromszázan. Munkásgyűlés lesz, az idén a harmadik, ahol az igazgató arról tájékoztat, mennyi munkájuk lesz, mennyi és mikortól lesz béremelés, hogy csak a két legfontosabbat említsem. Az asszonyok viszont hallgatnak, nem mondják, mi is lesz ezen a gyűlésen. Pedig a levelet, a 190 aláírással együtt ők is aláírták, határidőt is adtak az igazgatónak, meddig várják a válaszát. Különben kezdeményezik a visszahívását, a nyilvánossághoz fordulnak és megalakítják a munkástanácsukat. Az asszonyok csak annyit mondanak, majd meglátjuk, mi lesz bent az üzemben. or Egy nappal előtte a Junicipőgyár igazgatója háromesélyesnek tippelte gyűlés kimenetelét. Vagy lea váltják, vagy lemond, vagy kompromisszum születik. Nem volt éppen nyugodt, egyik cigarettáról a másikra gyújtott, de mindenki megértheti a helyzetét, ha a helyébe képzeli magát. Felkészült rendesen a találkozóra, egy paksamétában az összes adat, mennyi a megrendelés, mennyit teljesítettek az első három hónapban, mennyi bért lehet emelni. Ezekre fel tudott készülni. A munkásgyűlésnek nem volt forgatókönyve, de a koreográfiája kiszámítható volt. Egyik lépés a másik után ... Igazgatói beszámoló — felvezetés; adatközlés — altatás; béremelési ajánlat — etetés(?), majd moraj, zúgolódás, robbanás (,,barmolás” és egymás „karmolása”), csömör önmaguktól, dac, hogy azért is maradunk, s mindent megteszünk, remény, hogy sikerül — és végül a kompromisszum. Április elsejétől 22 százalékos béremelés, az irodisták heti egy alkalommal az üzemben dolgoznak, és mindent megtesznek... Az igazgató marad, szó sem esik felmentésről, arról viszont igen, hogy nagy örömére szolgál, hogy munkástanácsot akarnak alakítani, mert látszik, hogy magukénak érzik az emberek a gyárat. Nem idézem az elhangzott mondatokat, de az indulatok elképzelhetők, ha ilyen kihívással kell szembenézni — nemcsak az igazgatónak, hanem a vezetőknek együtt. Utólag, lehet, hogy sokáig tart, míg mindenki feldolgozza magában a történteket, a veszekedéssé fajuló vitát, a kicsinyes szemrehányásokat, és azt a bejelentést, hogy megrendelés már van, csak dolgozni kellene. Az asszonyok a munkásgyűlés után is hallgatnak. Most már nevetgélve rakodják a kamiont, de az újságírónak csak annyit mondanak: majd meglátjuk. De láthatóan felszabadultabb a hangulat, kibeszélték magukat, látják a reményt, munkára, bérre — és ez, valljuk be, ma nem is olyan kevés. A fenntartás azonban megmarad a mosolyok mögött is, kicsit szorongva: majd meglátjuk ... — tihanyi — Most az igazgató beszél és a munkásnők hallgatnak A túl nagy ugrás nem megoldás... Ki legyen a tulajdonos? A gazdaság sok szakértő szerint látszatmozgásban van. Mások inkább egyfajta vön fói l»í*és férfc, Megint mások lassú átalakulásról. Maga mindenki hogyan állunk Dunaújvárosban, ehhez szolgáltatott adalékkal (részvénytársasági sorozatunk első, a fonodával foglalkozó része. A Molnár Lajos ügyvezető igazgatóval folytatott beszélgetés megállapításait idézzük: Az önállóság először a gondok tömegét hozta. Nem volt fejlesztési lehetőség. A volt nagyvállalati központ lett a vagyonkezelő. Féltünk a túl nagy ugrástól. A leendő külső részvényesek nem tátonganak. Gondoltak a „dolgozói részvényekre". Az új rt. léte lépéselőnyt jelent De miként van ez a város másik, gyáregységből lett részvénytársaságánál, az ár a gyárban! Erről kérdeztük az Ügyvezető Farkas Bélánét . A részvénytársaság jól hangzik a fülnek, de aligha csodaszer. Különösen nem tűnik valami nagy átalakulásnak ha tudjuk — mint a fonoda és a MOM esetében is —, hogy a részvények döntő többségének tulajdonosa a nyílt nagyvállalati központ. Valóban ez a megoldás? — A túl nagy ugrás számunkra sem lett volna megoldás. És ennek elmaradását aligha csak rajtunk kell számonkérni, ugyanis mi abban a közegben mozgunk, amit számunkra teremtenek. A saját példánkat tekintve; a múlt év július elsején alakult részvénytársaság eredményesen gazdálkodott. Teljesítette az államközi szerződésekből a MOM egészére, majd onnan „öröklés” útján ránk maradt kötelezettségeit és 40 millió lett a nyereségünk. Aztán az idei első negyedév az exportkorlátozást és a kilátástalanságot hozta. Most tartott közgyűlésünkön a részvényesek nem is hibáztattak érte . . . — Igen-igen, csakhogy ez szinte független az átalakulástól. Legfeljebb azt támasztja alá, hogy gazdaságunk bajaira a részvénytársaság sem csodaszer. — Mi nem egyszerűen nem voltunk önállóak, hanem a profilunk miatt — államigazgatási felügyelet alatt álltunk. Nálunk még vállalati tanács se alakult. A cég katonai jellegéből adódóan minden koncentrálódott. És ehhez jött még a „biztos” piac, a nagy sorozataival. Az igazi, egyszerre jelentkező önállóságnak tehát az objektív feltételei is hiányoztak. Ezért úgy tekintünk a mostani részvénytársasági formára, hogy az átmeneti. — Honnan, hová kívánnak „átmenni” ilyen szorító piaci helyzetben? — Szerencsére a korlátozások feloldásával némi haladékot kaptunk, hogy a valódi önállóság feltételeit gyáron belül és kívül is a nekünk megfelelő módon kialakítsuk. Mindezt annak figyelembevételével tesszük, hogy a műszeripar túlnőtte az ország méreteit... — Ez is azt indokolná, hogy piacot és tőkét egyaránt külföldön keressenek, csakhogy aligha lehet vonzó ez a tipikusan magyar módi, vagyis, hogy a részvénynek több mint kilencven százaléka a mai helyzetet kialakító volt vállalati központ kezében van és csupán 8%-a egy kanadai társaságé. — Figyelemmel a politikai változásokra, meggyőződésem, hogy a mostani vagyonkezelő része minimum háromfelé oszlik majd. Részvényhez jut az állam, aki a tulajdonlás jogát valakire ráruházza, aztán a helyi önkormányzat, de jut részvény a dolgozóknak és természetesen a külső befektetőknek, akiket okvetlenül be kell vonni, hiszen valahonnan további tőkét kell szerezni. Szerintünk a már inknél meglevő tőkés partnerelehet keresnivalónk. Nekik azonban elsődlegesen addig éri meg pénzt adni, amíg az a nekik szükséges termék előállítását segíti, ők maguk is gyártók és maguk is szeretnek ott befektetni, beruházni ahol élnek, ahol közvetlen érdekeltségeik vannak. Nagy V népi? Beszéd? Megfigyelték? Most mindenki úgy tesz, mintha nem tudná milyen nap van - volt? lesz? - április 3. és 5. között. Inkább még azt sem kérdezzük ünnep-e vagy sem, kell-e dolgozni vagy sem. Hiába! Változnak az idők... Amikor - minden kényszer és késztetés nélkül - előhozakodtam az ötlettel, hogy április 4-e alkalmából írnék valamit, azonnal éreztem, mondanom kell még valamit, hiszen néhányan eléggé feltűnően, néhányan meg feltűnően megkönnyebbülten kapták fel a fejüket. Végül is csak a kezemet emeltem fel: tudom, tudom mit akartok mondani ... Ahogy kimondtam, azonnal meg is bántam: nagy bölcsen hagyni kellett volna hadd történjenek a dolgok úgy maguktól. Vagy hagyni kellett volna, hogy ki-ki kimondja, ami első ösztönös reakciója mögött a fejében, a nyelvén volt. Végülis sajnálom, hogy nem tudtam meg ki, mire gondol, most 1990-ben, április 4-ével kapcsolatban. Sajnálom, hogy még mindig jobbnak látjuk, ha hallgatunk, ha úgy teszünk, mintha csak feledékenyek volnánk. Sajnálom, mert csak hisszük, hogy a másik nem tudja: a hallgatásunkkal is beszélünk. Nagyon is konkrét kérdéseket és nagyon tétova válaszokat próbálunk megfogalmazni. De korántsem csak április 4-ével kapcsolatban! Meg-, fel-, vagy elszabadultunk? El kell-e felejteni, le kell-e tagadni, hogy ott voltunk az ünnepségeken, hogy eszünk ágában se volt tiltakozni a jeles napon adottkapott kitüntetés, no meg a vele járó miatt . . . Vagy csak arra emlékezzünk, hogy a végén már az ünnepségeket is „illett” munkanapon, sőt munkaidőben tartani, s cserébe ugyancsak „illett" úgy tenni... Persze az ünnepi vezércikk, az ünnepi beszéd - eddigi-mindig megíródott, mindig elhangzott. S balga lélek, aki azt hiszi, ha ő maga nem szól róla, azt mások is elfelejtik. Különösen ha az írásra, szólásra - mindenki tudja miért - másokat legyűrve maga jelentkezett. De vajon most is lesz-e jelentkező? Vajon ki fog, s fog-e valaki ünnepi beszédet mondani? Ki fog válaszolni a kérdésekre, a régiekre, a már-már elfelejtettekre, a lesöpörtekre, a soha ki nem mondottakra? Tessék most már valamit mondani! Valamit csinálni! Csak hallgatni ne tessék! És most már ne tegyünk úgy, mintha . .. Tessék eldönteni, ki fog most beszélni? Hangosan. Kérdezni. Válaszolni. Szembenézni a tényekkel. És ki vet majd számot a most már kimondható kérdésekkel? De úgy, hogy előbb önmagával vet számot! Mert szabadon kérdezni, válaszolni csak így lehet, így és ettől lesz (ünnepi) a beszéd. Tessék hát eldönteni vállalja-e valaki az ünnepi beszédet, vagy még mindig jobb, ha bölcsen hallgatunk az ünneppé tett hétköznapokon és a hétköznapokká lett egykori ünnepeken. Nagy László Csatornázás a Pentele városrészben? w Épül a gerincvezeték A Pentele városrész csatornázásának ügye fontos állomásához érkezett, megkezdődött a Százlábú híd alatti elavult derítő helyén egy megfelelő teljesíményű szennyvízátemelő építése. Mostanáig a laktanya szennyvizei jelentéktelen tisztítás után a patakmederbe és a kikötői öbölbe jutottak. Az új átemelő idén augusztus 31-re tervezett üzembe helyezése után a szennyvíz a Szent István utcai átemelőhöz, s onnan a város többi szennyvízével a Duna sodorvonalába jut. Az átemelő megépítése a csatlakozó gerincvezetékek kiépítése után lehetővé teszi a Pentele városrész északi felének a csatornázását. Az átemelő és a gerincvezeték építése miatt fél szélességben lezárják a Vörös Hadsereg útját az említett szakaszon június végéig. A 13,5 millió forint értékű munkára a megbízást a 26- os ÁÉV nyerte el versenytárgyaláson. Szabad a gazda Mármint szabad a vállalkozás, ugyanis április elsejével lépett hatályba a Parlament által még januárban elfogadott törvény, amely lényegesen egyszerűsíti az egyéni vállalkozásokat. A minden korábbi előírásnál liberálisabb , és minden korábban idevágó rendeletet hatálytalanító — törvény szerint csak a tanácsokon kell bejelenteni a szándékot, és a szinte automatikusan kiállított vállalkozói igazolvány birtokában szabad a gazda, pontosabban a vállalkozó. Röviden arról, mit is jelent a változás: nem vizsgálják a feltételeket, a terület „ellátottságát”, így gyakorlatilag mindenki megkapja a jogosítványt, aki nincs éppen büntetve. Még a szakképesítést sem vizsgálják — legalábbis a vállalkozónál nem —, de az alkalmazottaknak legalább érteni kell ahhoz, amit csinálnak. Viszont a vállalkozónak korlátlan számú alkalmazottja és telephelye lehet, sőt egymással szöges ellentétben álló tevékenységeket is folytathat. A vállalkozásokat április elsejétől — ez is újdonság — a cégbíróságon is be lehet jegyeztetni, ezáltal ugyan nem lesznek jogi személyek, viszont a presztízsük nő. Mielőtt még tömegével rohannák meg a tanács igazgatási osztályát az igazolványért, vagy túlságosan fellelkesülnének, hogy lám-lám Magyarország mégis csak a korlátlan lehetőségek hazája, le kell, hogy hűtssk mindenkit: a helyzet nem egészen ilyen rózsás. Nem jelentek még meg ugyanis azok a kapcsolódó jogszabályok, rendeletek, amelyek lehetővé teszik majd, hogy a vállalkozói igazolványok birtokában a valóságban is vállalkozzunk. De úgy — amúgy magyar módra — már szabad a gazda.