A Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 15-23. szám)
1990-11-02 / 15. szám
1990. november 2., péntek Az utolsó ülésen elosztották a maradékot Vélhetően utolsó ülését tartotta kedden a Fejér Megyei Tanács végrehajtó bizottsága, amelynek a megyei önkormányzat megalakulásáig működnie, az illetékességi körébe tartozó halaszthatatlan ügyekben pedig döntenie kell. Ilyen volt a „tartalékalap” felosztása. A megyei tanács vb. „kipótolta" 14 millió forinttal — az egyébként jórészt Fehérváron lévő — költségvetését, így ellentételezve az időközben bekövetkezett energia- és élelmiszerár-emelkedést. így például az előszállási nevelőotthon és ifjúsági ház 583 ezer, a rácalmási nevelőotthon 130 ezer forint költségkiegészítéshez jut a megyei tartalékalapból. Mivel az október végi üzemanyagáremelkedést az előterjesztés nem vehette figyelembe, az ezt kompenzáló, forint nagyságrendű hatmillió kiegészítésre felhatalmazta a testület a megyei tanács szakapparátusát a megyei intézmények irányzatának üzemanyag-előfigyelembevételével, így a megyei tanács gazdálkodási tartalékalapja 43 millióról 22—23 millió forintra csökkent. A lakosok arányában szétosztotta a tb. azt a pótlólagos állami támogatást, amit a települések az év hátralevő részében rendszeres és rendkívüli segélyre, mozgássérültek üzemanyag-beszerzésére és hasonló szociálpolitikai feladatokra fordíthatnak, valamint azt a pénzt, amit a költségvetési szervek a minimálbérek 5600 forintra való kiegészítéséhez kaptak. A kétféle, településenként meghatározott támogatást egymástól tört vonallal elválasztva ezer forintban tüntettük fel. Az elöl álló nagyobb összeg a szociális támogatás, a második a minimálbér kiegészítése. Adony: 167/21; Baracs: 1300,4; Beloiannisz: 58/10,6; Besnyő: 82/1,7; Dunaújváros: 2796/S2,6; Előszállás: 177/25,5; Ercsi: 31/ 39,6; Iváncsa: 120 6; Kisapostag: 44/3,9; Mezőfalva: 224/19,7; Nagykarácsony:72/7; Nagyvenyim: 163/1,9; Perkáta: 182 21,9; Pusztaszabolcs: 282/19,1 ; Rácalmás: 195 23. összehasonlításként: Székesfehérvár 5140/196,5. —' cs — Bunkerek, légópincék ... „Nekem még a hátam is borsódzott” — emlékezik vissza egy nyugdíjas tanácsi dolgozó —, amikor oda be kellett mennem, mit fogok én tenni azzal a sok herkentyűvel. .. meg egyáltalán az a hangulat. .. Az ügyeletet el kellett vállalnom időnként. Jelentéseket írtam, szerencsére soha semmi nem történt.” „Az utóbbi időben már formálissá vált az egész. Mindenféle terveket készítettünk a vállalatnál, ami csak a papírmunkát gyarapította” — meséli egy vállalati vezető a „Amikor öt évvel ezelőtt vasműben részt kellett vennem polgári védelmi oktatásban, az atomháború szörnyűségeiről beszéltek. Édesanya vagyok, rögtön a gyerekeimre, a férjemre gondoltam, meg a többiekre ... Sokkoló hatású volt, nem is emlékszem másra, minden elment a fülem mellett.” Mindenkinek eszébe jut valami, ha meghallja azt a szót: polgári védelem. Ha más nem, hát az, hogy ez is valamiféle szervezet, talán a múlt öröksége. — Megváltozott a szellemiség, amely a polgári védelmet jellemezte — mondja Csizik Ferenc megyei törzsparancsnok. — Ez természetesen összefüggésben van az ellenségkép módosulásával, a katonai doktrína enyhülésével. Már nem a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozunk, hanem a Belügyminisztériumhoz, s így valóban a Genfi Egyezmények szellemében működünk. Ma már elsődleges és legfontosabb feladatunk a katasztrófavédelem megszervezése, és csak kisebb hangsúlyt kap a háború okozta veszélyek elhárítása, vagyis jelentős változás történt feladataink sorrendjében.A megyei törzsparancsnok szerint folyamatosan mérik fel a veszélyforrásokat, dolgozzák ki a védelmet. Elképzelésük szerint minden önkormányzathoz eljuttatják felméréseik eredményét, ahol majd eldöntik, mennyi pénzt tudnak ezekre fordítani. Fejér megye útjain — vizsgálataik alapján — egy átlagos napon körülbelül száz jármű, több mint ezer tonna veszélyes anyagot szállít. Van olyan hatásfokú méreg is ezek között, amely ha véletlenül „kiszabadulna”, biztonsági övezetet kellene létrehozni. Dunaújvárosban száz tonna klór van állandóan a papírgyárban. Ebből két tonna „elszabadulása” óriási problémát okozhatna a városban. — Szinte kizárt, hogy technológiai hibából baj történhetne — állítja Vágó András városi törzsparancsnok. — Ha mégis bekövetkezne egy ilyen eset, akkor a gyár riasztaná a lakosságot az erre a célra kapott gépkocsikkal, amelyeket felszereltek hangosbemondóval is. Ennek segítségével, a városi tévé közreműködésével értesíteni lehet a lakosságot, mit kell tennie, hogy baj ne érje. Hogy be kell zárkózni, zárt helyen kell tartózkodni, a völgyeket el kell hagyni, mert a klór nehezebb fajsúlyú, mint a levegő. De reméljük, soha nem lesz erre szükség. Hangsúlyozom: többszörös biztonsági rendszer óv attól. A városi törzsparancsnok szobájában radioaktivitást mérő műszer működik — Csernobil óta ... Tervek, készülő felmérés a veszélyekről, előkészületben lévő polgári védelmi és katasztrófatörvények. Ez mind az ígéretes jövő... de ma? Baj nemcsak holnap történhet. 1 — Korlátozottak a lehetőségeink. — mondja Csizik úr. • Álllandóan működik az ügyeletünk, és veszély esetén össze tudnánk fogni az érintett szervezeteket, de mi van a lakossággal? Ha megszólalna a riasztó, az emberek nem tudnák, mitévők legyenek. Ezért is sürgős feladatunk, hogy a rádió, tévé és a sajtó segítségével — minden pánikkeltés nélkül — az embereket megismertessük a környezetükben előforduló veszélyforrásokkal és azzal, mit tegyenek az adott helyzetben. Az agyonhallgatás, ami eddig volt, sokat árthat. Most már humanitárius szellemben, humanitárius szervezetként működünk. Sándor Judit A Volán vezetőinek tájékoztatása : november 5-ig még a régi áron vásárolhatják meg a helyi buszjáratokra bérleteiket azok, akik egyszerre veszik meg november—december hónapra. A közleményhez az illetékesek nem kívántak kommentárt fűzni. Gondoljon mindenki V___________________________ Fő a bizalom arra, amire akar. Úgyis legelőször a soronkívüli, az ígért elleni áremelés jut az eszünkbe. Már semmiben sem bízunk, pedig a kormány szavát adta . . . S ha mégsem emelkednek januárig az árak? Végülis senki sem jár rosszul. A Volán is hamarabb hozzájut a pénzéhez, ami kevésbé inflálódik, és ők nem állítottak semmit sem, csak a bizonytalanságot használták ki. f. gy. ________________________/ Ha vennék sem lesz? 0, se drága disznóhús! A karnyújtásnyira fekvő nagyhörcsög-pusztai húsüzem a Mezőfalvi Mezőgazdasági Húskombináthoz tartozik. A kedden rendezett termékbemutatón az olcsóbb húskészítményektől a drágább sonkáig, szinte tobzódhattak a látványban a kereskedők. Október végén, november elején még ez természetes látvány, de ugyanezt láthatjuk-e, s megtalálhatjuk-e az üzletekben pár hónap múlva. Révész Ferenc, a Mezőfalvi Húskombinát húsüzemének vezetője és Molnár István, a kombinát termelési vezérigazgató-helyettese a jövőről nem sok biztatót mondott. A gazdaság ma még hat—hétezer sertést hízlaltat a háztáji gazdaságokban, de, hogy a jövőben milyen formában tudják majd gazdaságossá tenni ezt a termeltetést, arról nincs elképzelésük. — A lakosság fogyasztása csökkent, az üzemünknek olyan tőkehúskészletei vannak, hogy minden igényt ki tudunk azonnal elégíteni. — mondja Révész Ferenc üzemvezető. — Figyelemre méltó azonban, hogy nyereségünk csupán az öt százalékot éri el. A két mezőfalvi szakember tanácstalan. A nagyüzemi és a háztáji termelés feltételei bizonytalanok, a költségek emelkednek. Ezt viszont már nem lehet a lakosságra hárítani, a húsáraik így is sokak számára már megfizethetetlenek. — Még nincs elképzelésünk arról, hogy mit tegyünk akkor, ha gazdaságtalanná válik a húsüzem munkája — folytatja Molnár István vezérigazgató-helyettes. — Ennek a jelei sajnos már körvonalazódtak. Az üzemanyagárak emelkedése a mezőgazdaságot jobban sújtja, mint a lakosság autózását. Minden energiát emészt, a malacok utánnevelésétől húsüzem működtetéséig. Ma a még sertéshúshiányról nem beszélhetünk, sőt túlkínálat van, de a jövő nem biztató. Ennek jelei: Szeged környékén, a szegedi szalámigyár részére a szokásosnál húszezerrel több anyakocát vágtak le. Mint a szakemberektől megtudtam, a szalámi készítéséhez a fiatalabb sertés húsa nem megfelelő, ehhez idősebb, tehát anyakoca húsa kell. Szalámink tehát lesz (talán exportra), hogy sertéshús is lesz-e? Talán .. . mutatóba. — ! — Mi szem-szájnak ingere - azt kóstolgathatták kedden az Arany Csillag Szálloda bárjában a meghívott kereskedők, üzletemberek, és a kereskedést valamilyen formában segítő tisztviselők. Akik a kóstolnivalót felvonultatták, a Badacsonyvidéki Pincegazdaság, a Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat és a Mezőfalvai Mezőgazdasági Kombinát - reménykedve, hogy nemcsak elismerő szavakat, hanem valóságos üzleteket is hoz a bemutatójuk. JÍuittm 3 Koncnak dobták az IKVG--t? Speciális tapasztalat Csak akkor voltak hajlandók megvenni a város legelső épületét a Május 1. utca 1. szám lakói, amikor az ingatlankezelő felújította a tetőszigetelést — mondják a jólértesültek. — Véletlen egybeesésről lehet szó — kezdi cáfolatát Gálok József, az IKVGV építési és szerelési főépítésvezetőségének főmérnöke, majd így folytatja: — Mi abból indulunk ki minden felújításnál, hogy melyik épület hányszor ázott be, milyen a műszaki állapota. Az így kialakított sorrend alapján került sorra az említett épület is. — Sok a rossz tető? Győzik a munkát? — A lapostetős házak problémái közismertek, de a keményhéjalásúak — a cserepesek, a palával fedettek, vagy a fémlemezzel borítottak — szintén elhasználódtak már. A munkálatok döntő részét saját erőből végeztük, de külső cégekkel is dolgoztattunk. — Ki az olcsóbb? — A váltakozó árfekvések ellenére lényegében azonos az árszintünk. — Mi a helyzet a lakásfelújításoknál? — Utoljára a Liszt Ferenc kert 16. és 17. alatt végeztünk ilyen jellegű munkákat, illetve végzünk, ma is. Az időközben megjelent országos rendelet miatt már ezeknél sem teljes körű a felújítás. A 17-es lépcsőház átadását december elejére tervezzük. Ha összehasonlítjuk, hogy ki, mennyiért, mennyi idő alatt tudta befejezni a munkát, akkor a külső cégeknél kedvezőbbek vagyunk. Nekünk két és fél hónapig tartott egy lépcsőház, nekik négy hónapig. A lakók nem nagyon bíztak bennünk, kétségbe vonták, hogy egy ilyen jellegű felújítást meg tudunk csinálni. — Ok nélküli a vállalattal szemben a bizalmatlanság? — A korábbi kormány koncnak dobott oda minket. Jó esetben, ha szinten tartották, de inkább csak csökkentették a pénzügyi kereteinket és mindez úgy csapódott le, hogy a lakosság minden romlásért minket okolt. — Hogy képzeli el a jövőt? — Ahogy megnyilatkoztak a bérlők országos szövetségének tagjai, az önkormányzatok képviselői, nem sok reményünk lehet arra, hogy a későbbiekben számítanak ránk, pedig ezeken a munkákon olyan speciális tapasztalatokra tettünk szert, amit nem volna szabad eldobni. T. Cs. „Ott fagyoskodtunk a sötétben” Reggeli utazás 6 óra 25 perc. Egy névtelen levéllel a zsebemben állok a Dózsánál, a kórház felőli megállóban. Tartalma panaszáradat a Volánról, különösen az iváncsai járatot és vezetőjét ostorozza. Két hölgy és egy úr várakozik közvetlenül mellettem. Nem fiatalok már. Szóba elegyedek a közelebb álló hölggyel. — Elnézést, elment már az iváncsai busz? — Nem, mi is arra várunk. Tovább kérdezgetek, de nem olyan válaszokat hallok, mint amilyeneket a „levél” után vártam. Megtudom a hölgyektől, hogy ennek a járatnak a sofőrje „régi bútordarab”, rendes, megáll mindig minden megállóban. Az úr csak a felszállásnál jut szóhoz, és ő már fukarkodik a dicsérettel. — A 7.10-es ercsi busz sűrűn ki szokott maradni... Rohanok a Béke térre, hogy ott faggatózzam tovább. Itt már árad a panasz, mondják a magukét egymás után. — Az egyik reggel is erre a buszra vártunk, de neka jött. Bementem a forgalmistához érdeklődni. Erre rámripakodott, hogy miért nem tudom megérteni, ha nincs elég busz? — meséli egy drapp kabátos nő. — A pesti busz meg majdnem üresen indult akkortájt. Igazán szólhatott volna a nagyokos forgalmis, hogy a hoppon maradt kulcsi telkeseket vegye föl. — Múlt pénteken hagyott ott a busz Virághegynél (a 60-as km-nél). Ott fagyoskodtunk a sötétben. Aztán kiálltam az országútra, hogy megállítsam a pesti buszt. Nem ütött el, megállt. Így tudtunk végre hazajönni — kapcsolódik be a beszélgetésbe egy asszony, szatyrokkal a kezében. Több variációban hallom, hogy a haveroknak vagy a zenészeknek akárhol megáll a busz, a telkesek meg hiába könyörögnek. A hangjuk is erősödik egymás történeteit hallva. Talán itt van a „nyilatkozók” között az is, aki a névtelen levelet írta. Vajon miért nem merte aláírni a nevét? Akik szóltak, véleményükhöz a nevüket is adták. Elhatározom, hogy a biztonság kedvéért a 7.24-kor beérkező iváncsai járat utasait is szóra bírom. A forgalomirányítóban nem tudják megmondani, hogy hova Öli be a busz. Kimegyek és Várok. Unalmamban előveszem a levelet és beleolvasok: „A Volán vezetői biztosan nem reggelenként.” , fagyoskodnak „Szívesen meghívnám őket egy reggeli ácsorgásra, úgy félórára .. 7.30-kor megérkezik az iváncsai járat. Odasietek. Megdöbbenve látom: egyetlenegy utas száll csak le. Az ember tervez... A sofőrtől megtudom, hogy három buszra valóan szorongtak a Dózsáig, ott szállt le mindenki. Én is gyalog indulok tovább. — Tor — 1