A Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-03 / 1. szám
VAN KÖLTSÉGVETÉS Viharos előzmények, kölcsönös pártpolitikai vádaskodások után, mintegy húsz órás szavazási procedúrában fogadta el a Parlament az ország költségvetését. A kiadások főösszege 1050,741 milliárd forint, a bevételek főösszege 980,962 milliárd forint. A módosításokkal sort kerítettek bizonyos változtatásokra is. Jóváhagyták az egyházak támogatásának növelését. A költségvetés általános tartalékának milliárdos csökkentését hapitották hökkentették meg, némileg a pénzbeni kárpótlás összegét és zárolták a televízió költségvetési támogatásának egy részét. Kupa Mihály pénzügyminiszter az eljárással kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy így működik egy demokratikus parlament, és közölte azt is, hogy az elfogadott költségvetés törvényi kihirdetése rövid időn belül megtörténik. ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Göncz Árpád köztársasági elnök szerint szakadozik az egység és foszladozik a hit. Többek között erről beszélt a rádióban és a televízióban mondott újévi köszöntőjében. Talán éppen ezért is hangsúlyozta, hogy mindenek előtt magunkra kell támaszkodnunk, és a meggyőződésének adott hangot, hogy oly sok fogadkozás és oly sok kitérő után végre valóban a magyar gazdaság rendbetételére és megerősítésére kell fordítani minden erőt. TÖBB BORÚLÁTÓ A magyar társadalom többsége aggodalommal várta az 1992-es esztendőt - bizonyítja az a felmérés, amit a Magyar Gallup Intézet december elején a Népszabadság felkérésére végzett. Közel kétszer annyian vannak a borúlátók, mint az optimisták. A nők jobban aggódnak az esztendő alakulása miatt, mint a férfiak. Általános szabály lehet az, hogy minél hátrányosabb társadalmi-gazdasági helyzetű valaki, annál inkább tart az előttünk álló tizenkét hónaptól. BEFEKTETÉSI EGYENLEG A szakemberek 2,5 milliárd dollárra becsülik a Magyarországon idáig befektetett külföldi tőke értékét, ami 1994-ig várhatóan 6-8 milliárdra emelkedik. A tőkenagyságot tekintve az ipar, a vállalkozások számában pedig a kereskedelem vezet. AZ ELSŐ EMBERÖLÉS Megtörtént már ez év első emberölése. Szilveszter éjszakáján hajnali két óra körül Szegeden, eddig ismeretlen okból heves szóváltás után a 78 éves P. Kálmán olyan súlyosan bántalmazta 71 éves feleségét, hogy az asszony a helyszínen belehalt sérüléseibe. A férfi néhány perccel később öngyilkos lett. DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA III. évfolyam, 1. szám , 1992. január 3., péntek Ara: 10,50 Ft Malaccal, pezsgővel, go-go görlökkel Új évet kezdtünk Hátunk mögött van egy újabb év, búcsút intettünk ’91-nek. Nem túl nagy bizakodással nézünk ’92 elé, s bizony pesszimizmusunkat csak rövid időre feledtette a petárdák durrogása, a trombitaszó, a pezsgős jókedv. A szilveszter éjszaka annak is zajos volt, aki szép csendesen múlatta az időt a tévé előtt, a színvonalasnak éppenséggel nem nevezhető műsoraikat nézve. Volt mit enni, inni, legalábbis a boltok forgalmából ítélve. Biztos, ami biztos, soikan jó előre bespejzoltak, így kevesen keresték fel az éjjel-nappal nyitvatartó üzleteket, pótolandó a megcsappant készletüket az éjszaka során. Vagy talán fizetés előtt már nem is igen lett volna miből vásárolni? Van olyan boltvezető, aki úgy véli, józanabbul szilvesztereztünk, ám az is tény, hogy az innivalót lehetőleg ott szerezte be az ember, ahol valamivel olcsóbban lehetett az áldott nedűt megvenni. Bőségesen akadt mivel jókedvet „csinálni.” Akik úgy döntöttek, hogy szórakozóhelyen töltik az év utolsó napját, volt miből válasszanak. Az egyik helyen sztriptíz, a másik helyen gogo görlök tánca, s még ki a tudja mi minden csábította mulatni vágyókat. Az Arany Csillag Szálloda bárja, presszója és étterme, valamint a szobáik 460 ember számára biztosították a jó hangulatot. Ezen az éjszakán százezer forint híján egymillió forintos bevételt könyvelnek el. Apró szépséghiba, hogy a bejárati ajtó már az ünneplés kezdetén puhának bizonyult és ripityára tört a kintrakedtek nyomására. A tanulság: jövőre valami más anyagot választanak az ajtóhoz üveg helyett. A Juharos Sörözőben Ki mit tud-ot szerveztek erre az éjszakára, s olyan jó volt a hangulat, hogy még másnap reggel kilenckor is húzták a talpalávalót a zenészek. A Hangulat Presszó go-go görlje, aki egymaga szórakoztatta a vendégeket egész éjjel, bizonyára még ma sem pihente ki a közel tizenhat órás táncot. A forgalmat ők még nem számolták ki, értékelés gyanánt annyit mondanak: botrányoktól mentes, jó hangulatú Szilvesztert tudhatnak maguk mögött. A kismalac véleményét, amelyet a tombolán fődíjként lehetett nyerni, nem ismerjük ... A Vigadó étteremben hétköznapokon is az a jela szó: családias hangulatot kell Aztán hopp: véget ért a felejtés éjszakája, ez a barbáros varázslás. Ki-ki hazatért a magáéba, és a reggeli kínzó fejfájások közben-után most már végleg felocsúdkialakítani, ez volt a cél az év utolsó napján is. Nem is törték a fejüket különösebb műsoron, a zenét a törzsvendégek kedvence, Suha Sándor szolgáltatta. Természetesen itt is teltház volt. Ilyen vott hát az idei Szilveszter dióhéjban. Már ami az ételeket, italokat, bevételeiket és kiadásokat illeti. Persze készülnek másfajta értékelések is, ezt mindenki otthon, magában végezte el. Ki-ki vérmérsékletének megfelelően frissen, esetleg zúgó fejjel. .. S. J.—K. S. A. A sportcsarnokban főként fiatalok búcsúztatták az óévet, s köszöntötték az újat (Lázár Zsolt felvétele) Évkezdés gyárainkban A változások jegyében Az év első munkanapján a város gyáraiban és üzemeiben csak részlegesen indult meg a munka, több helyen majd csak hétfőn, az év első teljes hetében kezdődik meg a termelés. A Dunai Vasmű legnagyobb szervezeti egységében, az Acélművek Kft.-nél elmondták, hogy a hagyományos, a korábbi években rendszeresen megtartott munkásgyűlést most csak akkor tartják meg, ha a következő év tervét már elfogadták s ezzel kapcsolatban munkáról és bérről már érdemben tudnak beszélni. A tervek elkészítése már az elmúlt év második felében elkezdődött, és gyorsított tempóban folyt a munka. Szükség is volt erre, hiszen idén több jelentős átalakulásra is sor kerül, elsősorban a termelőegységek területén. Ennek megfelelően vegyes vállalat lesz a hideghengermű. A Tűzállóanyaggyártó Kft.nél viszont az év első munkanapján megtartották munkásgyűlést: 13 órakor ikatatták be hivatalukba az új vezetőket: dr. Rácz Attila ügyvezető igazgatót és Fazekas András főmérnököt. A város másik nagy üzemiben, a papírgyárban, a vezetők délelőtti értekezlete miatt nem sikerült az évkezdésről lapzártáig információt szerezni. A betongyárból arról értesültünk, hogy a januáriS-lki vállalati kerül sor tanácsi ülés után munkásgyűlésre, ahol az átalakulás részleteiről adnak tájékoztatót a gyár vezetői. Kérdés még, hogy az új rt.-ben lesznek-e dolgozói részvények. A munkával és a bérekkel kapcsolatban elmondták, hogy tennivalója van a gyárnak, hiszen jelenleg is készül egy negyvenötmillió forintos irodaépület a fővárosban, melyet a gyár készít, a bérek pedig tavaly többé-kevésbé követték az inflációt. Az átlagjövedelem növekedése 34 százalékos volt 1991-ben. A munka függvénye, hogy az új esztendőben ezt tudják-e tartani. Ugyancsak az átalakulás jegyében kezdődik az új esztendő a 26-osnál is. A két ünnep között megérkezett a vagyonügynökség engedélye. Az átalakulást ígéret szerint nem követik létszámleépítések, sőt bizonyos fizikai területen még gondot is jelent a létszámhiány. Folytatódik Budaörsön az OTP-lakások építése, ugyancsak különböző lakásokat építenek Balatonfüreden és Százhalombattán. A vasműben tovább folytatódik a karbantartás, és ugyancsak a vállalat dolgozói munkálkodnak Pakson, az erőműben is. Az óragyárban január hatodikén kezdődik a munka. K. G. P. Fehérvárra kell utazni? Kárpótlási jegyek Az óév utolsó hétfőjén, december 30-án megyénkben, Székesfehérvárott is megkezdődött a kárpótlási jegyek kiadása. A jegyeket a Budapest Bank székesfehérvári fiókjában kaphatják kézhez a kárpótlásra jogosultak, s úgy tűnik a dunaújvárosi érintetteknek is a megyeszékhelyre kell utazniuk az értékpapírokért. Dunaújvárosban a Budapest Bank helyi kirendeltsége helyhiány miatt nem tud foglalkozni a kárpótlási jegyekkel, az OTP Dunaújvárosi Fiókja pedig nem kapott értesítést a központjuktól, hogy az értékpapírforgalmazásba bevonták-e őket. (A Budapest Értékpapír Rt. nyerte el a kárpótlási jegyek forgalmazását, s ezen belül a Budapest Bank és az OTP kijelölt fiókjai foglalkoznak a jegyek kiadásával.) A kárpótlásra jogosultakat folyamatosan juttatják majd az értékpapírhoz, de a jegyeknek nagyobb számban való kibocsátása csak márciustól várható. Aki útlevelet szeretne. A hivatalban, de hol? A polgármesteri hivatalba kell beadni az útlevélkérelmeket január másodikától. Erről a rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője tájékoztatta lapunkat, hozzátéve, hogy a lejárt útleveleket is a hivatalban hosszabbítják meg. A személyi igazolványokkal kapcsolatos ügyekkel, valamint a kivándorlási kérelmek elbírálásával viszont továbbra is a rendőrség foglalkozik. Aki tehát útlevelet szeretne, annak a kérőlappal, 1000 forintos illetékbélyeggel, a régi útlevéllel és 2 db 3,5 é<4,5-es fényképpel kell jelentkeznie a polgármesteri hivatalban. Hogy pontosan hol, az egyelőre talány, mivel a hivatalban január másodikén még nem tudtak az egészről semmit... Jól van hát, lezavartuk ezt a nehéz évet. Túljutottunk rajta, mint egy rosszízű, rágós falaton, szembecsuk, inger visszatart, szépen koncentrálunk a nyelésre, zutty, már lent is van, bennmarad. Mert enni muszáj. Lenyeltük ezt a mócsingos évet, aztán csináltunk egy klassz kis bulit a végére, hogy elfelejtsük legalább egy pár ajándék órára, mi jön most. Hogy immár hogyan is leszünk itt, ebben a különös kis pótszer Magyarországban az új évben, 1992-ben. Hurrá, összehoztuk a mulatságot hirtelen, hogy elfelejthessük egy kicsit figyelni a másikat, vajon túléli-e még, ami hátravan, hogy megkapaszkodik-e akárhogyan is, vagy megcsúszik a lába a bizonytalan talajon, és eltűnik a szemünk elől, mi meg valami félelmetesen ostoba, könnyes örömmel elhisszük, hogy mi még jól vagyunk, hogy mi talán megúszhatjuk. Mert mi annyi mindent tudunk. Mert még éppen ki tudjuk fizetni az egyszerűbb számlákat, és megvan a kalóriánk minden napra. Mert enni muszáj. hattunk. Elseje van. Túljutottunk az ünnepeken, de nem sokáig ülhetünk a babérjainkon. Elseje van. Hová lett a nagyvonalúság, amivel pezsgőspalackokból még kettőt dobtunk be hetykén a kosárba, hogy legalább az utolsó békebeli estén ne legyen hiányunk, és ennyit megengedhessünk görcsös kis lelkünknek? Hol van hát a repkedő-szabad táncunk, a vigasság, a mámorosan odavetett szellemes szavaink, a búfelejtő, csodás -szilveszteri éjszaka? Fekszünk az ágyon, riadtan nyeldekeljük vissza az ócska, tavalyi ízt, és próbálunk nem gondolni. Leginkább nem gondolni. Még a semmire sem. Fekszünk a jó kis ágyunkon, s mert gondolni azért muszáj, hát visszaidézzük jólesőn tegnapi magunkat: ki hinné, hogy tényleg mi voltunk. Csak most ne kezdjek már el politizálni: itt már sajnos nagyobb dolgokról is szól a mese, mint hogy ki, honnan és hova ült át, hogy ügyrend, hogy vitakultúra, hogy frakciók, meg hogy ki, mit akar, mit tenne a népért, hogyan oldaná meg a sorsunkat vagy hogyan nem. Helyzetben vagyunk, olyanban, amilyenben, és jó darabig megírták a lépéseinket. A helyzet adott, segíteni... nyeljünk egy nagyot. Csak most ne kezdjek már el megrázó lenni: ne írjak már egy sort se munkanélküliekről, pénztelenségről, hovatovább milliós nincstelenségről. Ne emlékezzek már koldusokra, guberálókra, kenyeret lopókra, öt, három egy gyereket eltartókra vagy lassan a magukat eltartani is képtelen öregekre. És ne állítsak már kontrasztot, ne nézzem már meg, hogy mi is van a másik oldalon. Ugyan ne legyek már demagóg január elsején, az újesztendő küszöbén túl, ugyan hadd ne fulladjak már meg az igazságokban ! De villantsak már reménysugarat, nemde? Legalább egy apró mondatocskát, hogy nyugi, hát tudjátok, majd csak leszünk valahogy, mert kemény éve lesz, de mindenki jót akar. Vagy aki nem, hát majd megjavul az is. Itt nem lőnek még, és ma ez is eredmény ebben a sokáig olyan halottnéma, ma meg úgy lüktető világfertályban. Hogy most majd, vagy ha nem most, hát nemsokára , és hogy nézzétek, lehet kapni szalámit a boltban, többfélét. De hogyan is villantsak akármilyen sugarat, mivégre és miképp, amikor itt vagyok, látom és hallom, ami van, amikor tudom, hogy sokaknak a menekülés a jövő útja — s lassacskán nem is tudom, olyan sok mindenben tévednek-e a minket elhagyók. És tudom, hogy nyolcvan forintért is ölnek embert, nyolcvanezerért én is ölelhetnék, s nyolc forint hiánya miatt egy békés háziasszonyban is gyilkos indulatok forrnak: ő a sorsáért - hite szerint - felelősöket süllyesztené pokolra. Akkor meg miről és mit mondjon az újévi írás? Legyen szellemes,közhelyes, írjam, hogy rosszabb év lesz, mint a tavalyi volt, de jobb, mint a rákövetkező? Jövendöljek csillagok állásából, találgasanak a szemekéből, vagy hagyjam csak az egészet, és tényleg lesz, ami lesz: valahogyan? Ne keltsek pánikot és ne legyek igazságtalan, és ne felejtsem el, hogy mindenki milyen érzékeny, de azért ne is menjek el a dolgok mellett? Belebonyolódtam, vagy talán csak épp nem látom át kellően az egészet. Talán nem is olyan nagy baj ez most: 1992-t írunk, Magyarországon. Nézzék el, ha csak ezt írom ide, a többit majd meglátjuk. Muszáj lesz. BODA ANDRÁS Újévi semmitmdnió