A Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 27-35. szám)
1992-04-28 / 34. szám
Nagykarácsony nem zsákutca többé Negyedórával közelebb is Vitathatatlanul Nagykarácsonyt illeti a titulus: a régió legeldugottabb községe De már nem sokáig. A több évtizede szorgalmazott, de igazán soha nem támogatott sóhordó út megépítéséből valóság lesz, hónapokon belül. Fülöp Lajos, a községi képviselő-testület ügyrendi, igazgatási és jogi bizottságának elnöke körvonalazza a történteket: hogyan lett ismét téma az útépítés ügye. Nagykarácsony és Dunaújváros között közúton 33 kilométer a távolság. Ez húsz kilométerre csökkenhet a sóhordó útnak nevezett, öt kilométeres földút kiépítésével. Így megszűnik Nagykarácsony „zsákutca-fekvése”, ésszerűbben szerveződhetnek az üzleteket ellátó járatok, s nemcsak a Nagykarácsony— Dunaújváros—Budapest, hanem a Nagykarácsony—Sárbogárd—Székesfehérvár távolság is megrövidül 13 kilométerrel. Jobban bekapcsolódhat a község az egész régió gazdasági életébe. A másfél éve megválasztott képviselő-testület úgy határozott, hogy megoldást keres erre a régóta szorgalmazott, áhított útépítésre. Partnerként felkérte a szervező munkára a helyi termelőszövetkezetet, a község vezetői pedig házról házra jártak a nyomtatványokkal, minden lakost arra kérve: lehetőségeikhez mérten támogassák az útépítést. A lakók eddig kétszázezer forintot adtak össze, a helyi önkormányzat 6 milliót tett le, a Földművelésügyi Minisztérium 11,9 milliót adott, közlekedési tárca pedig eddig 7 millióval járult az úthoz, s további 4,2 milliót ezután folyósít Mezőfalva közhasznú munka ígéretével támogatta a vállalkozást. Így a mintegy 34 millió forintba kerülő útépítéshez Nagykarácsonynak még csaknem ötmillióval kell hozzájárulnia. Miután az anyagi fedezetet így sikerült „összegyűjteni”, megbízták a „kulcsrakész” kivitelezéssel a szekszárdi székhelyű Malovecz és társa, mélyépítéssel foglalkozó kft.-t, amely még tavaly beszerezte az alapozáshoz szükséges kohósalakot és egyéb építőanyagokat, majd (alvállalkozókat is foglalkoztatva) munkához látott. Az úttükör földmunkája heteken belül befejeződik, s ha nem jön közbe semmi, előbb is végeznek a szerződésben rögzített — 1992. augusztus 31-i — átadási határidőnél. Amint ez megtörténik, autóval negyedórával hamarább lehet elérni Dunaújvárosból Nagykarácsonyt és viszont. S ha az új helyzethez alkalmazkodik a Volán is, oda-visszaútban kétszer huszonöt percet nyerhetnek a busszal utazók. — Csongor — A környék térképvázlata. Szaggatott vonallal jelöltük a Sárbogárd-Mezőfalva közötti úthoz kapcsolódó, épülő új út helyét Magukra hagyva Ha nem is százszázalékos, de valamiféle biztonságot adott a kistermelőknek, a háztájiban állatokat tartóknak korábban, hogy különféle szakcsoportokba tömörülve értékesíthették a zöldség- és gyümölcsféléket, a felnevelt állatokat. Ma viszont, a város környékének településein lakók elvesztették azt a biztos pontot, amit a termeltetési szerződések megkötése jelentett az értékesítésben. Kinyílt, megnyílt és liberalizálódott a piac, valóban mindenki ott ad el, és azt, amit éppen tud, de így annak a rizikóját is fel kell vállalnia, hogy a nyakán maradhat az áruja. A munkásszövetkezet mezőgazdasági termeltető és felvásárlási csoportja ma is működik. Tevékenységi körük viszont eléggé behatárolt, naposcsibéket szereznek be és adnak el az igénylő gazdáknak - a csirkét, tyúkot, tojást viszont a gazda már ott értékesíti, ahol tudja. Foglalkoznak még hízósertés felvásárlásával, s mint Andorkó Kálmán, a csoport nyugdíjas munkatársa elmondta, egyedüliek ebben a környéken. Igaz, mondja, ebben a vásárlási formában a csoport is kiszolgáltatott, hiszen azt kell átvenniük a gazdáktól, amit felajánlanak - ha egyáltalán felajánlanak. Zöldség- és gyümölcsféle felvásárlásával egyáltalán nem foglalkoznak, mézre lenne igényük, azt viszont a méhészek más szervezeteknek adják el. A Dunaszöv ÁFÉSZ-ből kivált, és kft.-vé alakult a korábbi termeltetési és felvásárlási osztály , ahol termeltetéssel egyáltalán nem foglalkoznak most. A nyúlfelvásárlást egyedül végzik a környéken, a gyümölcsöket a Dunavecsei Zöldérten keresztül értékesítik, s kiközvetítik ők is a naposcsibéket, felvásárolják a csigát, bodzát, szárazárut. Szakcsoportok és termeltető szerződések helyett így hát mindenki megy a saját feje után. Nem kizárt, hogy ez az út a tönkremenés felé zargatja a gazdákat, hiszen ahhoz, hogy piackutatók is legyenek termelő létükre, kevés volt az átmenet eddigi két éve. t. sz. V__ J VÁROSKÖRNYÉK 1092. április 28., kedd Tiszteletdíjból -tornaterem Három nagykarácsonyi önkormányzati képviselő: Bogdán Mihály, Fülöp Lajos és Pinke Mihály néhány hónapja azzal a javaslattal állt elő, hogy tornateremre gyűjtsék össze a havi 3000 forintnyi képviselői tiszteletdíjakat. A felajánlás előzménye, hogy a nagykarácsonyi képviselők nem sokkal megválasztásuk után kimondták, megbízatásuknak társadalmi munkában tesznek eleget, amiért nem fogadnak el pénzt. így maradhatott az önkormányzat kasszájában tavaly a fel nem vett tiszteletdíjakból 324 ezer forint. Hármuk javaslatának célja pedig az volt, hogy legyen egy meghatározott cél, amire gyűjtenek. A helybeli iskolások esélyegyenlőségét javítandó tornaterem hiányzik a legjobban. Meg is bízták az egyik kivitelező kft.-t a tervek elkészítésével, hogy május közepéig az engedélyezett terv birtokában pályázhasson tornateremépítés céltámogatására Nagykarácsony. Ha elkészül a terv, ha lesz céltámogatás, s ha összejön még pár százezer forint a felajánlott tiszteletdíjakból, elkezdhetik építeni a tornatermet a nagykarácsonyi iskola mellé. _ CJ _ Tervezet, húsz milliárdra Kárpótlás, másodjára A második kárpótlási törvényt április 7-én fogadta el a Parlament, s bár még a Magyar Közlönyben nem jelent meg a törvény szövege, a Heti Világgazdaság című lapban tájékoztató jelleggel szemelvényeket közöltek, igaz, még a tervezetből. A második kárpótlási törvény az 1939—1949 közötti tulajdoni sérelmek orvoslására hivatott, s külön rendelkezik az ékszerekről, műkincsekről. Ezek nagy részét az akkori zsidótörvény értelmében letétbe kellett helyezni, vagyis tulajdonjogukat nem vesztették el a tárgyak felett. A második kárpótlási törvény viszont csak részleges kárpótlásra jogosítja a volt tulajdonosokat. (Grammonként 90 forintot fizetnek a 14 karátos, és 110 forintot a 18 karátos aranyékszerek után.) Aki mindkét kárpótlási törvény hatálya alá tartozik, vagyis vagyontárgyaitól 1949 előtt és után is megfosztották, úgy kap kárpótlást, mintha összes igényét egy törvény alapján bírálnák el, így összes vagyonát egybeszámolják, s így kapja meg a kárpótlási jegyeket. A törvény végrehajtási rendelete várhatóan június közepére készül el, becslések szerint a jogosultak köre 200—300 ezerre tehető, és 20 milliárd forintnyi kárpótlási jegyet kell kiadni. Eboltás Földváron Négylábú forgalom Eboltás lesz Dunaföldváron — az előírásoknak megfelelően. Április 28-án a Paksi u. 21. szám alatt, 29-én pedig a Kék utcai sertéspiacon tehetnek eleget kötelezettségüknek a város kutyatulajdonosai. Emiatt a környéken autózók élénk gyalogos (és négylábú) forgalomra számíthatnak. Aki nem „szervezetten”, hanem egyénileg oltatja kutyáját, annak május 10-ig kell a szükséges igazolást benyújtania a polgármesteri hivatalnak. Perkáta francia húsvétja Tulipánfa a barátságra Piros-fehér-kék lobogót lengetett a szél húsvét -ünnepén Perkáta patinás kastélyán és a községházán. Távolról érkező, szeretettel fogadott vendégeket köszöntöttek megkülönböztetett figyelemmel. Nagyszombat délután, megérkezésük idejére felsorakozott a falu apraja-nagyja, s versengve ajánlkoztak, hogy az ünnepekre szállást adnak, vendégül látva családjukhoz fogadnak bárkit az érkezők közül. Néhány éve egy perkátai kislány, Ébl Andrea, első lett egy diákversenyen, s több diáktársával jutalomútra mehetett Saint-Maximin városába, ahol egy-egy család adott szállást mindegyik magyar diáknak. Andreát a francia kisváros gimnáziumának igazgatója látta vendégül. Az egyszeri látogatás a két család közötti barátsággá alakult. Valamivel később a gimnázium igazgatóját megválasztották Saint- Maximin polgármesterének, aki ebben a tisztében hivatalos kapcsolattá emelte, mind több családot bevonva s rendszeressé tette a Párizs közelében levő kisváros és Perkáta polgárai közötti látogatásokat. huszonnyolc fiatal szállt ki Perkátán az autóbuszból. Mindegyiküket vendégként hívta magához egy-egy család. Másnap, húsvét vasárnapján kötetlen programmal, barátságos sportmérkőzésekkel, ügyességi vetélkedővel, húsvéti nyúlsorsolással és diszkóval telt az ünnep, míg hétfőn Budapestre, kedden Tihanyba kirándultak a vendégek. A szűkre szabott hivatalos program eseményeként kiállítás nyílt a kultúrházban az eddigi kölcsönös látogatások emlékeiből. A fotókból, dokumentumokból álló bemutatót megszemlélték a vendégek, akik viszonzásképpen megajándékozták néhány sporteszközzel az iskolát. A két település barátságának szimbólumaként pedig közösen elültettek egyegy franciahonból hozott tulipánfát a kastély, valamint a községháza előtti parkban. Az utóbbi helyen Saint-Maximin és Perkáta zománcozott címere is hirdeti a két település testvérkapcsolatát. A mostani már a harmadik nagyobb, csoportos utazás a két település lakói között, mondja Radeczki György polgármester. Porst László iskolaigazgató-helyettes szerint ebben a spontán alakuló, fejlődő kapcsolatban az a legnagyszerűbb, hogy szinte nincs protokoll, hogy összebarátkoznak emberek, akik nem is értik egymás nyelvét (tolmácsként akad persze egy-két franciául tanuló diák), mégis sokat megismernek egy másik nép életéből, szokásaiból, örömeiből. Cs. Gy. Ezúttal huszonöt felnőtt és