Dunaújvárosi Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-06 / 259. szám

4 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP KRÓNIKA Perkátán a polgárok döntenek Igazgatót választottak kitüntettek és előkészítették a csatornázást Perkáta polgármesterét hetek óta nem lehet elérni a hivatalában. Radeczki György — mint megtudtuk—napjai nagy részét Szabadegyházán tölti, az ottani, valamint a sárosdi polgármesterrel közösen egy közel 3 milliárd forintba kerülő beruházást készítenek elő. A három község szennyvíztisztító és csatorna közmű építését tervezi. Már két évvel ezelőtt elkészíttették a beruházás terveit, és benyújtották pályázatukat az állami támogatás elnyerésére. A közlönyben mostanra megjelent döntés is: a beruházás egyharmadát fedezi majd a kormány. Ezen felül mintegy másfél milliárdot kellene a három önkormányzatnak pályázatokkal előteremtenie. De mindenek előtt a lakókat kell megkérdezni: szükségesnek tartják-e a csatornát. Ez lényeges szempont. Bár a beruházás költségeiből 500-600 ezer forint terhelné kedvezményes hitelként a lakosságot, a tisztítómű fenntartása szempontjából nem mellékes, mennyien kötnének rá a rendszerre, egyáltalán ki tudnák-e fizetni az emberek a hozzájárulást. Elsődleges feladat tehát a közműtársulat megszervezése. A keddi képviselőtestületi ülésen választották ki az ezzel megbízott négy fős „csapatnak” a tagjait. A munkacsoport először jövő kedden képviseli Perkátát azon az összejövetelen, ahol a három település egyezteti közműtársulati teendőket. A beruházás megvalósítását ugyanis közös társulati formában oldanák meg. November végére szeretnék tisztán látni a lakók szándékait, mert a támogatásának hiányában kénytelenek lennének elhalasztani csatornázást. A közműfejlesztésen kívül más— fontos—kérdésekben is döntött a képviselőtestület az elmúlt egy hétben. Határoztak például arról, hogy a gázrészvényeket továbbra sem adják el. A megyében mindössze két település — Kulcs és Perkáta — nem adott még túl az áramszolgáltató értékpapírjain. Perkátán most újabb vevő jelentkezett a mintegy 10,2 millió forintot érő részvénycsomagra, de azt az önkormányzat 75 százalékos ár alatt nem értékesíti. Keddi ülésükön az AMK igazgatói állására beérkezett pályázatokat értékelték a képviselők. Kiválasztották az iskolát, óvodát, művelődési házat és könyvtárat magában foglaló intézmény vezetőjét. Erre a feladatra — három jelentkező közül — Adorján Attila pedagógust ítélték a legalkalmasabbnak, aki korábban a beloianniszi iskola igazgatói teendőit látta el. Örömteli kötelességének tett eleget múlt héten a képviselőtestület azzal, hogy három helybéli polgár közösségi munkáját kitüntetéssel jutalmazta. Perkáta Díszpolgára címet adományozott Györkös Jánosnak, a posztumusz díjat hozzátartozója vehette át. Sztanó Anna nyugdíjas pedagógus és Tóthné Bosnyák Magdolna jegyző tevékenységét Perkátáért kitüntetéssel jutalmazta a testület. Elismerő oklevelet vehetett át Fusch Johanna hatodikos tanuló, aki tagja volt annak a magyar csapatnak, amely a lengyelországi diák közlekedési versenyen harmadik helyezést ért el. Felkészítő tanárának, Hegedűs Gabriellának szintén oklevéllel köszönték meg lelkiismeretes munkáját. Körmendi Ma még csendes Perkáta főutcája. Megváltozik ez a kép, ha a lakosság egyetértésével hamarosan elkezdődik a csatornázás... Előkészítették a szavazást és az adók emelését A rácalmási képviselőtestület mindenek előtt a november 16-i népszavazás előkészületeit beszélte meg keddi ülésén. A község szavazatszámláló bizottsága ugyanis időközben több poszton megüresedett, mert a tagok elhunytak vagy elköltöztek a faluból. Helyettük más személyeket kellett kijelölni, hogy a bizottság el tudja látni feladatát november közepén. Az adók január elsejétől történő emeléséről is határoztak a képviselők. Mivel ezt a témát két fordulóban kell tárgyalniuk, egyelőre csak a tervezett mértéket vitatták meg. A javaslatok szerint az általános iparűzési adót a jelenlegi 3 ezrelékről 5 ezrelékre kívánja növelni az önkormányzat, tudtuk meg Akcs Andrea jegyzőtől. Az adónak azt a változatát, amelyet a vendéglátóegységekre és a szeszes italt forgalmazó egységekre vetettek ki, a mostani 7 ezrelékről 1 százalékra tervezik módosítani. A jegyzőnő szerint ez még mindig nem éri el a törvény által megengedett 1,2 százalékos maximum értéket. A gépjárművek súlyadója sem marad változatlan Rácalmáson januártól. A száz kilogrammonként eddig fizetett 400 forinttal szemben 600 forintot javasol a képviselőtestület. A jövő évi adók végleges mértékéről várhatóan november végén döntenek majd. A fogorvosi szolgálat vállalkozásba adásának részleteiről hónapok óta vita van az önkormányzat és a doktor között. Ezúttal kedden tárgyalt róla a képviselőtestület, mert a jelenlegi formában egyik félnek sem kedvezőek ennek az alapellátásnak a feltételei. A rendelő bérleti díjával, a költségekkel és műszerek beszerzésével, pótlásával kapcsolatos kérdésekben azonban ezúttal sem sikerült megállapodniuk a képviselőknek. PANNON lA?OK Számlaszámom: Pénzintézet neve és címe: (bank, takarékpénztár) Első terhelési hónap: A következő időközönként terheljék a számlámat: (kérjük X-szel jelölni) □ havonta előre 465 Ft □ negyedévente előre 1395 Ft □ félévente előre 2790 Ft j évente előre 5301 Ft így 5%-ot spórolok A kézbesítőnél készpénzzel fizetek havonta (magánszemélyeknek) havonta előre 465 Ft -1 negyedévente előre 1395 Ft Név: Lakhely: Utca: Házszám: Emelet: Ajtó: Telefonszám: Dátum: Aláírás: Előfizetői Megrendelőlap PANNON LAPOK KIADÓI KFT. 2400 DUNAÚJVÁROS, VASMŰ ÚT 41 TEL.: 25/405-974 Dunaújvárosi $ EZENNEL MEGRENDELEM A »»««-lapINAPILAPOT. AZ ÚJSÁG ELŐFIZETŐI DÍJAT A KÖVETKEZŐ MÓDON EGYENLÍTEM KI 1. Hozzájárulok ahhoz, hogy lakossági számlámról 2. Számla alapján átutalással fizetek rendszeresen levonják (magánszemélyeknek) (közületeknek) félévente előre 2790 Ft □ évente előre 5301 Ft A megrendelőlap írásbeli visszavonásig érvényes Előfizetve olcsóbb a Dunaújvárosi Hírlap! Havonta már négy számot kap ingyen, ha megrendeli lapunkat. Minden fontos információ benne van és reggel hat órakor kiveheti a postaládájából. A Dunaújvárosi Hírlappal mindenképpen nyer! □ havonta előre □ félévente előre □ negyedévente előre □ évente előre így 5%-ot spórolok □ □ Mór még fogadni tudja a befektetőket Már mintegy 30 milliárd forintra tehető a Mór Északnyugati Ipari Zónájában letelepült hazai és külföldi tőke értéke. Kizárólag idén nem kevesebb, mint négymilliárd forint értékű beruházás valósult meg ott és a város nagyságához mérten, legfeljebb a fehérvárival lehetne hasonlítani, bár jelentősége talán még a megyeszékhely ipari parkjainál is nagyobb. A Keiper Recaro, a Hammerstein, s a Michels mellett rövidesen megkezdi működését a J. Mellett Kft., amelyik műanyagüzemében autóipari alkatrészek készülnek majd. Az idei beruházások sorában kiemelkedő jelentőségű a Michels Bt. részeként működő Alcoa Fujikura Limited (AFL) kábelkonfekcionáló üzem, mely közép-európai logisztikai központját valósítja meg Móron. A Hammerstein Rt. tavaly fejezte be beruházásának második ütemét, amikor elkészült a fényező és lakkozó üzeme, idén végeztek a beruházás harmadik ütemével is, így összességében a cég 1100-1200 új munkahelyet teremtett. Móron szinte már munkaerőhiánnyal küszködnek, az ipari zónában dolgozóknak több mint felét a város vonzáskörzetéből, illetve azon túlról szállítják. A ma 23 hektáros, teljes infrastuktúrával ellátott területen kívül az önkormányzat még további 7 hektárral rendelkezik. Az elképzelések szerint az ipartelepítés mellett lehetőség nyílik különböző szolgáltató egységek létrehozására is, így például rövidesen elkészül egy új töltőállomás és a Móri Áfész is bejelentette igényét mintegy tízezer négyzetméteres területre, ahol bevásárlóközpontot építenek majd. 1997. november 6., CSÜTÖRTÖK A MAI NAP KRÓNIKÁJA Rapsic-legendák Valamiféle gyermeki kalandvágy is megbújik a vadorzók vagányságában. Néhány pszichológus még azt is meri állítani, hogy az indián regények romantikáját sem nélkülözi az énjük rejtett vágyainak tárháza. Mert hiszen az önellátás gondjain túl — mert ebben a „szakmában” ez is motiváló tényező — lényegében ott van a szabadságvágy, a korlátlan lehetőségek keresése. A németországi Schlechingben egy vizsgálat kiderítette azt is, hogy az efféle tevékenységet végzők körében szinte járványszerűen terjedt el az a fajta vágy, amely szerint az átlag 48 éves orvvadászok leginkább Lappföldről és Kanadáról álmodoznak, mint a korlátlan lehetőségek hazájáról. Természetesen azt a világot ugyanolyan komforttal berendezettnek képzelik el, mint a sajátjukat és a kalandok jobbára a rendesen befűtött és minimum zuhanyozófülkével berendezett házból indulnak el a zord világba... Bevallásuk szerint ők igenis utálják a kultúrtájat, amelynek minden négyzetcentiméterén ott található az ember nyoma. Látszólag abban minden roppant nagy ellentmondásban létezik egymással. Az erdőgazdaság érdeke az egészséges és az iparilag jól hasznosítható erdő, a vadgazdálkodásé pedig a gazdag állatállomány. A két érdek között őrlődik fel a természet... Az állatokat ezekben a mintakertekben etetni kell, különben nem élnék túl a telet, de még így is lerágják a túlszaporított csordák a facsemetéket. A nehezen meghatározható újratelepítési rendben vagy nagyon fiatal vagy éppen nagyon vén az erdő... Ebben a rendszerben évszázados haraggal néznek a „vasárnapi, öltönyös vadászokra”, akik a városból érkeznek és az állami erdészet kísérő vadászának segítségével terítik le a legerősebb szarvasokat... A kilövési kvóták helyettesítik a természetes szelekciót... A kilőtt vadat nemegyszer az erdőben hagyják és csak a trófeáját viszik magukkal, vagy éppen jó összegért eladják az állatpreparátoroknak. Az igazi orvvadász azonban azt vallja, hogy működésének fő motívuma és öröme az üldözés izgalma... és maga a vad (később sütve-főzve, kulináris örömként). Bár a rendőr majdnem mindig meglátogatja az éppen börtönben csücsülő rapsic földijeit, azért ő is tudja, a hagyomány az hagyomány. „Amíg Schleching áll, addig lesz orvvadászat” — állapította meg nem igazán szomorúan. Dömölki Lajos 1877-ben, ezen a napon lőtték le — mesterségének gyakorlása közben — a bajorországi Schlechingben, 29 éves korában Georg Jannerwein vadorzót. A híres, nevezetes rapsic sírja, miként a későbbi utódaié is, azóta zarándokhely. Ilyen személyiség volt Sepp úr is, aki szintén alig érte el a 29. évét, de Joseph Troger is, akit 1945 után ugyanilyen idősen fogadott magába a chiemgaui hegyek földje... Ezen a napon a chiemgauiak elzarándokolnak a sírhoz és a Reit im Winkl turistafellegvár árnyékában minden évben megemlékeznek az „ősbajor szokásokról”, s ekképpen az orvvadászatokról is. Chiemgau mindössze 1700 lelkes község a Geigelstein lábánál és a prospektusok szerint a népi játékokban, havasi táncokban, a fúvószenében igen kiemelkedő helyet foglal el Schleching történetében. Van azonban a helynek egy másik jellegzetessége, amellyel a bajor tartományi bűnügyi hivatal kényszerül foglalkozni, és ez pedig az orvvadászat, amelyet sehol sem űznek olyan szenvedéllyel, mint ezen a környéken. Az ősi szokások eme ápolásáról természetesen nem tudósítanak a prospektusok. Sejteni lehet, hogy élő kapcsolatban állnak a helybeliek ezzel a foglalkozással, mert például a Gasthof Geigelsteinben is a vadorzók képe díszíti a falakat. A legnagyobb kép két vakmerő vadorzót ábrázol, akik a zsákmányukkal eveznek a viharos Königsee-n, miközben persze az erdész üldözi őket. A „Postamt” vendéglőben a leghíresebb menü a vadorzótál, de annak alapanyagait —az adóhatóságra való tekintettel — teljesen törvényesen puffanhatták le. A vadorzók királyának a 80-as években Felix Laubhubert tartották és a vele készült interjúkban cáfolta, hogy ő vadorzó lenne, ámde bevallotta, hogy „bizonyos hagyományokat ápol...” A vadászszobájába azonban az erdész nem léphet be, hogy megtekintse a trófeáit. A „bűnös népszokás” odáig terjed, hogy a rendőrnek csakis erőszakkal sikerülhet betekintenie a hegyekből érkezők hátizsákjába, ha éppen meglátja őket. Ha valakire netán rábizonyították a tettet, akkor a traunsteini bíróságon több hallgató tolong, mint egy gyilkossági ügynél. Sokszor előfordult, hogy autóbuszt béreltek, hogy kellő számban adjanak erkölcsi támaszt a vád alá vontnak. Az erdészház ablakain rács van, mert a schlechingiek egyik legfőbb szórakozása, hogy ellopják az erdész fegyvereit... A humornak sincsenek híján... Felix úr egyszer azért kapott 13 hónapot, mert megsértette a bíróságot azzal, hogy azt mondta: „A szegény szarvas szívinfarktust kapott és rádőlt pihenni a szánomra...” Volt idő, amikor komolyabban is védték a jogaikat. Az első világháború után a vadorzók szereztek egy tábori tarackot és azzal lőtték az őket megrendszabályozni akaró hatóságokat. Manapság csak éjszakánként hamis telefonhívásokkal ugrasztják ki az állami erdészeket az ágyból és aztán szögeket lőnek a dzsipjeik kerekébe, vagy éppen — ha nagyon elmérgesedik a helyzet — akkor felgyújtják az erdőben az erdészkalyibákat... Ugyanakkor esténként „darákot” játszott a kocsmában Fritz Ernst erdész és Granzeit, a vadorzók tréfamestere... Az erdész még együttérzően bátorította is a kisöreget, amikor egy vadász fenn az erdőben rajtakapta, majd alaposan elpáholta... Hans Schneider a falu suszterje lépett a tréfacsinálók örökébe. Őt sohasem kapták el. Csak a halálos ágyán vallotta be, hogy olyan cipője volt, amelyiknek az orrára varrták a sarkát és ekképpen amikor a nyomait keresték az üldözők, éppen a hegynek felmentek utána, holott ő éppen lefelé ment... Hans unokája pedig, az egyik falusi népünnepélyen egyenesen Helwig Flörke helybéli rendőr képébe vágta: „Én vagyok a róka. Engem sohasem kapsz el!” Mindezektől függetlenül egy erdész mégis fülöncsípte, mert végignézte, ahogyan összeszerel egy háromrészes puskát és kilő egy zergét... A hangtompító igen jól működött, de az erdész szemfüles volt... A bíróság elrettentésül 7000 márka megfizetésére kötelezte a rapsicot. Fex papa ideológiája szerint az orvvadászat dupla élvezet, mert egyik részről ő a vadász, a másik részről pedig az üldözött. Jens Friese, a környék egyik leghíresebb preparátora igen kemény büntetést alakított ki magának és a sorsát is meghatározta, hogy orvvadász lett. Utoljára 1985-ben kapták el orvvadászatért és akkor börtönnel fenyegették meg. Ezért megszökött. Jó másfél évig csavargott. Ekképpen egy puskával és egy sátorral bejárta Kanadát, majd nem bírt a honvágyával és visszatért az Alpokba. Ott is független nomádként élt egy sátorban... A telet is ekképpen húzta ki. Végül azonban mindenét elveszítette, a háza és a családja is odalett és akkor jelentkezett a rendőrségen. Manapság már mint köztiszteletben álló ember kitömi a vadakat és nagyon haragszik a szabadidő-vadászokra.