Dunaújvárosi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-30 / 151. szám

2000. június 30., PÉNTEK Szóljon hozzá a rendezéshez! ■ Kisapostag Közszemlére tétetett Kis­­apostag általános rendezési ter­ve. A falu megszokott település­­képét az új elvárásokhoz, ipari tevékenységhez, idegenforgal­mi törekvésekhez igazította Bánhelyi Károly tervező. A tér­kép a polgármesteri hivatal tár­gyalójában van kiterítve, a szö­veges magyarázatot a titkársá­gon kaphatja meg az érdeklődő. Jó volna, ha minél többen, vállalkozók, magánszemélyek, földtulajdonosok megnéznék a terveket és elmondanák vélemé­nyüket. Ez a falu vezetőinek ké­rése. A lakossági észrevételeket a szakértői vizsgálatok előtt sze­retné beépíteni a tervező az Általános Rendezési Tervbe. DUNAÚJVÁROSI RÉGIÓ Egyenesen át - Perkátára ■ Baracs, Nagyvenyim, Perkáta Napok óta nem dolgoznak az útépítők Baracs határában. A hídhoz közel lakó idős néni ezt onnan tudja, hogy a múlt héten napjában többször is bekopog­tattak hozzá vízért, ezen a héten viszont még nem jött senki. Évekkel ezelőtt határozta el Baracs, Nagyvenyim és Perkáta polgármestere, hogy úttal kötik össze falvaikat. A műút Baracs főutcájáról biztosítana átjárást Perkátára. Makó József baracsi polgármester ezt fontosnak tart­ja, mert ha kész lesz, nem kell kerülniük Székesfehérvárra me­net a 6-os úton Dunaújvárosig, hanem egyenes út vezet a me­gyeszékhelyre. A perkátaiak gyakran járnak a földvári piacra. Radeczki György ezt emeli ki, amikor az út hasznáról kérdez­zük. Rauf Pál a mélykútiak miatt szorgalmazza az útépítést. A puszta Nagyvenyimhez tarto­zik, de a faluval földút köti össze Mélykutat: a pusztaiak a mes­­­szebb lévő városba járnak vásá­rolni, oda hordják a gyerekeket óvodába, iskolába, mert a földút esőben járhatatlan. A megyei területfejlesztési alap hozzájárulásával harminc­­millió forintot fizetnek az ön­kormányzatok azért, hogy az el­ső szakasz elkészüljön, Baracs és Nagyvenyim össze legyen kötve. Az út feléig - a vasúti át­járóig - jutottak el mostanáig az építők, a hátralévő szakasszal (a fakivágás, útkiegyenlítés miatt) nehezebb dolguk lesz. Egyelőre csak salakos lesz az út, mert az aszfalt fedőrétegre már nem fut­ja. De ennek az alapnak is örül mindenki: meglesz az alap, az­tán később... A költséges műút helyett most inkább a folytatás­hoz, a Nagyvenyim-Mélykút közötti szakaszhoz szeretnék előteremteni a hiányzó nyolc­vannégymilliót. Ebből közel ti­zennyolcmilliót remélnek a te­rületfejlesztési alapból - döntés kedden várható. Kapocs lesz ez az út Baracs, Nagyvenyim és Perkáta között Megbeszélték a községházán Kulcson jobbára rendeletalkotással foglalko­zott most a képviselőtestület. A héten megtartott ülésen - a törvényhez alkalmazkodva - módosí­totta a helyi rendeletet, újraszabályozta a szociá­lis támogatások rendszerét. Mostantól megdol­goztatja a jövedelempótló támogatásban része­sülőket az önkormányzat: kilencven napon át kell vállalniuk azt a közmunkát, amit a polgár­­mesteri hivatalban kirónak rájuk. A temetőkről és a temetkezésről is rendelkeztek a képviselők: megszabták például, hogy mekkorák le­hetnek és mennyibe kerüljenek a sírhelyek, deklarálták, mikor láto­gatható a temető és milyen szabályok érvényesek az ott tartózko­dókra. Az ülés végén a millenniumi programot beszélték át: önálló­sodásának hatodik évfordulóját nagyszabású - kétnapos - rendez­vénysorozattal ünnepli a község, augusztus 19-én és 20-án. Perkáta képviselői háborogtak, amikor meg­hallották, hogy ötödször fordult elő most, hogy betörő garázdálkodott az öregek klubjában. Az illető tört-zúzott, mindent felborogatott és elvit­te a színes tévét, ami sok idős embernek az egyetlen szórakozást jelentette. Az önkormány­zat gondoskodott egy új készülékről, és megkö­szönte Hornyik Józsefné klubvezető odaadó munkáját. A testületi ülésen megtudták azt is a képviselők, hogy a klubnak húsz nyugdíjas tagja a községben, klu­besteket, rendezvényeket tartanak, kirándulásokra járnak­­ az ön­­kormányzat támogatásával. Más: összeállította a testület a második félévi munkatervét, és a pénzügyekkel is foglalkozott: a kiadások­nak megfelelően módosította az év elején elfogadott költségvetést. Nagykarácsony jogtárában takarított a kép­viselőtestület: az elavult - a raktárban porosodó rendeleteket hatályon kívül helyezte. Beszá­molt a szociális bizottság, vezetője elmondta, ami egyébként is nyilvánvaló, hogy a falu sok családja szorul az önkormányzat anyagi támoga­tására. A segélyre fordítható keret mindig kevés, a bizottság alaposságának köszönhető, hogy a leginkább rászorultak mindig kapnak segítséget. Az augusztus 20- ra tervezett falunapi program összeállítása után egy vállalkozó ajánlatát vette fontolóra - mégpedig örömmel - a testület. A vállal­kozó panziót szeretne építeni: harminc férőhelyesre tervezte, étter­me négy-ötszáz vendéget tudna kiszolgálni, megteremtve a gyer­mekétkeztetés és a turizmus gasztronómiai hátterét. A képviselők a falu frekventált helyén biztosítottak területet a panziónak. Nagyvenyimen már a szeptemberi tanévre készül az önkormányzat. Az általános iskola igazgatója hosszú ideje betegeskedik, a megbí­zott igazgató ugyan jól látta el feladatát a most befejeződött évben, de az intézménynek stabil vezetőre van szüksége: az igazgató nyugdíjazási kérelmét elfogadták a képviselők, és elhatároz­ták, hogy pályázatot írnak ki az iskolaigazgatói állásra. A köztisztasági rendelet módosítása után a falunapot tervez­ték az­ elöljárók. Nagyvenyim önállósodásának évfordulójához kapcsolódva augusztus első vasárnapján lesz az egész napos ünnep. A programsorozat keretében kapják majd a millenniumi zászlót, és ekkor kerül sor az önkormányzat által alapított „Nagyvényimért” kitüntetések átadására, amit idén négy helybéli érdemelt ki. Illúzióromboló? Vagy még­sem? A fotó akár most, a káni­kulában is készülhetett volna. Rita asszony szerint fantaszti­kus az ötlet, hogy a nagykará­csonyi Mikulást az év bármely szakában meglátogathatják a családok, óvodás vagy iskolás csoportok, a gyerekek beszél­gethetnek a nagyszakállúval. Az nem járható út, hogy gondol egyet az apuka, felpakolja a pe­­reputtyot és bekopogtat a Miku­lásházba. Be kell jelentkezni. A kis Dóri nagyon készül a talál­kozásra. Újságolja: Megnézem, mit csinál a Mikulás, amikor nem az ajándékait hordja. Kinél mutat jól a lopott virág? ■ Rácalmás Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. Ha így van, minek titulálható az, aki fényes nappal felmászik Rácalmás fő­utcáján a villanypózna tetejére és muskátlis kosarakat lopkod? Nem is egyszer. Tipp: a körzeti megbízott megnézhetné, kinek a tornácát díszítik ilyen kosarak... DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 7 Mondja, nem csípi a szemét? ■ Nagyvenyim A címben szereplő kérdést többször is feltették a Temető utcában és a Petőfi soron lakók­nak Nagyvenyimen. Mert időről időre hatalmas szemétkupaco­kat kellett onnan elvinnie a szol­gáltatónak. Jó esetben (ha lehet annak nevezni) halomba volt hordva a hulladék, egyébként ott dobták el az arra járók, ahol éppen eszükbe jutott. Az utca­belieket nem zavarta a rendet­lenség - ők is kihordták az utcá­ra a háztartási limlomot. Panaszáradat zúdult a jegy­zőre — főleg azoknak a szemét csípte a szemét, akik gyalog sé­táltak ki a temetőbe. A képvise­lők rendet tettek: utat építettek, hogy a szemeteskocsi be tudjon hajtani ezekbe az utcákba, kon­­téneket helyeztek ki több helyre. Ezekbe kell tenni a szemetet! HÍRHARANG Vegye-vigye? - szolgálati lakás­ t Baracs Túl akar adni az egyik szolgá­lati lakáson Baracs. A régi pa­rasztházban lakó idős asszony meghalt, az épület rendbe hozá­sa sokba kerülne. Többek között a ház licit útján történő eladása lesz a témája a képviselőtestület jövő heti ülésének. Az már most biztos: bent lakónak továbbra sem adnak el szolgálati lakást. ♦ Útépítést fontolgat Kis­­apostag polgármestere, mert a főutca állapotát úton-útfélen a fejére olvassák a lakók. Elkészí­tette a hivatal a helyreállítási ter­veket, pénz is lenne a munkára. Most főhet a feje az elöljárónak: várjon a csatornázásra, vagy építse az utat. ♦ Táborozók lakják a rácal­­mási horgásztanyát. A vízi túrá­zó (helybéli) iskolások táborá­nak adott otthont a település leg­népszerűbb, mintegy nyolcszáz tagot számláló egyesülete.­­ Altomünsterbe utaztak a nagy vény­imiek tegnap reggel. A partnertelepülésen élő csalá­dokhoz most ötvenen látogat­tak, két napot töltenek a német­­országi barátoknál, megbeszél­ve a legközelebbi találkozás részleteit. Az altpmünsteriek az augusztusi falunapokra érkez­nek majd - hasonló létszámmal - Nagyvenyimre. ♦ Önkormányzati ülés lesz kedden a kisapostagi községhá­zán. A képviselők számon kérik a körzeti megbízotton, hogy sok a betörés a községben.­­ A mezőőr tevékenysége is terítékre került Adony testületé­nek tegnap esti (lapzártánk ide­jén kezdődő) ülésén. A képvise­lők értékelték az „erdőkerülő” munkáját, módosították a falu­ban érvényes szociális rendele­tet és beszámolót hallgattak meg a faluban élők egészségi állapo­táról. Az egyebek között pedig megfontolták az Arany János ut­cában élők útépítési kérelmét. ♦ Idegenforgalmi szakem­berekkel találkoznak a kistérség polgármesterei hétfőn, Rácal­máson. A Sapard-program ös­­­szeállítása kapcsán ezúttal a vi­dékfejlesztés lesz a téma. Megbocsátani a gyereknek • Adony Nagyon kell szeretni a gye­reket, tudni megbocsátani neki, és (nem utolsósorban) ragasz­kodni kell az iskolához. Ezek a tanár úr alapelvei. Gáborfi Lajos negyvenkét évig tanított az adonyi általános iskolában, négy éve nyugdíjas. A testneve­lés az erőssége, és a gyengéje: fontos a magyar és a matemati­ka, de az egészség szempontjá­ból ugyanilyen fontos a torna. - Azt szeretem, ha mindig gyerekek vesznek körül - mesé­li Lajos bácsi. Mikor Erzsike, a felesége kitessékeli az unokákat az udvarra, hogy nyugodtan be­szélgethessünk, hozzáteszi: - Fantasztikus asszony. Ha kel­lett, mosta a diákcsapatunk me­zeit, képes volt három-négyszáz éremre is rávarrni a szalagot, mellettem állt mindenben. A diákjaitól kapott ajándék­kal van tele az összes szekrény. Hamar kiderül: a pedagógus­napra kapott Magyar Köztársa­ság Érdemrend ezüst kitüntetés­re a legbüszkébb. Csapongnak a gondolatai: szombaton negyven év után találkozott az egyik vég­zős osztályával. Boldog, ha a keze alatt felnövők, a faluból in­dult sportolók viszik valamire. Házilag készített gyógyteá­­val kínál és meséli: nyugdíjas évei csende­sen telnek. Farmja van (tizenkilenc csirkével), és kertészke­dik, saját el­vei soha szerint: nem permetez, de öntözni sem hajlandó. Te­rem, ami te­rem - min­den évben ő látja el a csa­ládot zöld­séggel, gyü­mölccsel. Mosolyog - unokái jut­nak eszébe. Emlegeti mind a négyet, hogy egymásnak adják a kilincset a szünetekben. Elkezdődik az is­kola, egy-két napig hányják a kereszteket a feleségével, alig győzik a takarítást. Aztán: a har­madik napon már üres a ház gye­rekek nélkül. A tanár úrnak elvei vannak­­ még a kertjében is

Next