Dunaújvárosi Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-30 / 203. szám
2000. augusztus 30., SZERDA Bartók-felújítás: tegnap bontották a pályázatokat Bartók-felújítás: a hosszú hónapok óta húzódó ügy - stílszerűen szólva - harmadik felvonásához érkezik hamarosan. A közbeszerzési bizottság elnöke, Kerekes Judit kérdésünkre elmondta: tegnap bontották fel a beérkezett pályázatokat, amelyek közül remélhetőleg sikerül végre megtalálni az igazit, pontosabban az igaziakat, ugyanis több vállalkozóra hárulnak majd az egyes szakterületek feladatai. A generálkivitelező mellett (aki az építészeti-belsőépítészeti munkákat végzi majd) a villamos munkákat, a hang- és fénytechnika telepítését végzi a kategória győztese, s a színpadtechnika is specialistára vár. A részletes eredményeket két hét múlva teszik közzé. Az első kategóriában hat, a másodikban négy, míg a harmadikban két pályázat érkezett az önkormányzathoz. Már most bizonyos, hogy alaposan besűrűsödik a Bartók Kamaraszínház őszi programja, hiszen a ház vezetői bíznak abban, hogy októberben elkezdődhetnek a munkálatok, s így körülbelül februárig lehetne játszani a már jó stádiumban lévő, illetve kész darabokat. Ily módon szeptember 30-án a Budapesti Kamaraszínházzal, október 17-én a soproniakkal közös bemutató következik, október végén a tánctagozat, míg november 18-án az Iskolaszínház premierje következik. Részletek rövidesen a Hírlapban. Nemzetiségi jog... Dömölki Lajos rovata Magyarország megítélése a nemzetiségek ügyében igen erőteljesen a külpolitikai hullámveréstől függő volt. Valójában sohasem elemezték a Szent István-i törvények óta fennálló jogi hátteret, amelyek valójában igen komoly garanciákat adtak az itt élő népeknek a saját nyelvükhöz és kultúrájukhoz való jogaikat illetően. Az is bizonyos, hogy a területek elcsatolása után fellángolt a keserűségből táplálkozó harag, és megvoltak a gyűlöletkeltés szónokai is. Ezt a világot Teleki Pál szerint két kártékony típus mérgesítette (mondhatjuk, hogy mérgesíti) el Magyarországon „Az egyik a vadul lelkes se lát, se hall ember, a másik az üzletember, akinek ebből élek a jelszava... vagyis az államsoviniszta és a nemzetiségi agitátor..." - vallotta a tragikus sorsú volt magyar miniszterelnök. Mindezek mellett ebben az államban akár nemzetközi egyezmények keretei között is rendezett volt a nemzetiségek viszonya magához az államhoz. Ilyen volt az 1940. XXVI. tc. 1. §-a, amelyik a nemzetiséget tulajdonképpen az 1923-ban született 4800-as miniszterelnöki rendelettel védelem alá helyezte. Akármennyire is furcsának tűnik, de a háború előtti magyar országgyűlésnek egyik utolsó alkotása, az 1941. V. tc. is ezzel foglalkozott, amelyet Radocsay László igazságügyminiszter terjesztett be a „nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről” címmel. Korábban pedig Hóman Bálint kultuszminiszter külön rendeletben szabályozta, hogy amennyiben tíz szülő kéri, akkor a tanítást nemzetiségi nyelven kell folytatni. Jegyezzük meg, hogy akkor 1200 népiskolából 700-ban kizárólag anyanyelven folyt az oktatás és meglepő módon a visszacsatolt erdélyi területeken nem egy faluban a rendeletek értelmezése lehetővé tette, hogy a magyar szülők gyermekei kerüljenek hátrányos helyzetbe... Mindez alkotmányos rendnek minősült, mert alapértelmezésben az 1868. XLIV. tc., mint főtörvény erről már így rendelkezett. *1940-ben, ezen a napon írták alá a Magyar Királyság és a Német Birodalom között azt az egyezményt, amelyik a második bécsi döntés után visszakerült erdélyi területeken élő németek jogállását rendezte. Ebben rögzítették, hogy a német kisebbségnek, mint népcsoportnak joga van a gazdasági önsegélyezés megszervezésére, szövetkezetek alakítására, stb. Magyarország a német népiséget úgy ismerte el „mint egyesületet”, amelyet „mindaddig elismerni tartozik, amíg az a magyar egyesületi jog általános előírásainak megfelel...” KULTÚRA DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 5 Falusi kultúrkörkép: a könyvtár a minimum Az a jó hely, ahonnan nem kívánkozik el az ember. Ezért fontos, főleg a kistelepüléseken, hogy olyan kikapcsolódási lehetőségeket, programokat kínáljon a lakóinak, hogy ne kelljen máshova, például a városba menniük szórakozni, teljesüljenek az alapvető - természetes - kulturális igények. • Perkáta. Itt teljes a paletta. A község könyvtárában, művelődési házában rendszeresen összejönnek a falubeliek. Korábban mozi is volt a községben, de a látogatottság olyan gyér volt, hogy az önkormányzat tavaly úgy döntött: nem vetítenek több filmet, amint lesz rá vevő, eladják az épületet. A könyvtárban - a környékben egyedülálló szám - tizenhétezer kötet van. Aki igényli, az használhatja a telepostát, a számítógépet, akár szörfözhet a világhálón is. A Mosonyi György vezette könyvtár mellett a falu büszkesége a helytörténeti kiállítás, benne a korabeli használati tárgyakkal felszerelt század eleji szoba és konyha. A gyűjteményt folyamatosan frissítik, a Perkátán élők szívesen adják kölcsön egy bemutatás erejéig féltve őrzött emléktárgyukat a kiállításhoz. • Adony. A művelődési ház a faluközpontban van és központi helyen áll a közösség életében. Itt működik a könyvtár, nagytermének színpada zenés estéknek, színházi előadásoknak ad kiváló teret. Élnek is vele az adonyiak rendszeresen. Suszter László irányítja a falu kulturális életét, szervez különféle programokat a helybéliek kedvére. Egyedülálló a környéken: helyi képújsága van a községnek, a családok otthon a tévén olvashatják az éppen aktuális helyi információkat. A képújságot nap mint nap frissítik, központja a művelődési házban van. Ahol egyébként internetes oldalt is készítenek, és ahonnan irányítják a videóklubot is. Az internet az ottani számítógépen bárki számára elérhető, akár levelezgetni is lehet - nyitva tartási időben - ezen keresztül. • Nagyvenyim: Az iskola lett az oktatás és a közművelődés központja a faluban. A művelődési ház ódon épülete balesetveszélyessé vált, ezért onnan az iskola földszintjére költöztette a klubokat és a könyvtárat az önkormányzat tavaly nyáron. Így nyitt ki a világ a tanulók előtt, az irodalom- és történelemórákat rendszeresen a könyvtárban tarthatják - a korábbi diákkönyvtárat beolvasztották, köteteivel gazdagodott a meglévő jelentős állomány. Rozbora Piroska művelődési ház vezetője jól érzi magát az új helyen, komfortos klubszobákat alakítottak ki, ahova rendszeresen járnak foglalkozásokra a faluban lakók. Mivel a művelődési szakember a reformtáplálkozás lelkes híve és nagy tudósa, orvosokat és természetgyógyászokat hív meg rendszeresen előadásra — a kulturális programok mellett ezzel gazdagítva a szolgáltatások körét. • Rácalmás: Nagyon szeretnék a falubeliek, ha végre náluk is lenne művelődési ház. A rohamosan fejlődő településre egyre többen költöznek ki a városból, igénylik, hogy legyen egy közösségi házuk, ahol összejárhatnak a fiatalok és rendezvényeket tarthatnak a klubok. Az önkormányzat ígérete: amint a csatorna-visszafizetés alól felszabadulnak, a művelődési házra is lesz gondjuk. Addig a könyvtárban illetve az iskola galériáján tartanak összejöveteleket, bálokat. A könyvtárat vezető Szájer János mondja, hogy több mint kilencezer kötet között válogathatnak az olvasók, évente átlagosan kétszázötven beiratkozott tagból áll az olvasótábor, a többség gyerek! A számítógép is elérhető azok számára, akiknek otthon nincs, de érdekli őket a számítástechnika, és - mint mindenütt - az internet is elérhető a könyvtárban. • Nagykarácsony. A művelődési házat tavaly eladta az önkormányzat, mert a romos épület helyreállítása többe került volna, mint amennyi hasznot hajtana. Nyugodt szívvel döntöttek így a képviselők, mert a vállalkozó, aki megvette, ígérte: felújítás után továbbra is művelődési házként üzemelteti majd. Így is lett, a régebben használhatatlan, lelakott házba most jó érzéssel mennek a falubeliek. Emellett rendezvények háza is működik, nagytermét tornaszobaként használják az iskolások, és a nyugdíjasok találkoznak ott rendszeresen. Az ötezer kötetes könyvtár heti háromszor várja az olvasókat, a posta által üzemeltetett teleházban pedig számítógép és fénymásolási lehetőség várja a nagykarácsonyiakat. A nagysikerű Tortúra egy mozzanata Adonyban: ez is ragyogó példája volt annak, hogy megmozgathatók a közösségek A főhadnagy önbizalma szinte egyik pillanatról a másikra szertefoszlott. Tehát nem a kedd délelőtti látogató taszította le a lépcsőn Bakos Gábornét. Hiába figyeltette szombat óta, feleslegesen pazarolták az energiát. Négy órakor futott be az újabb jelentés. A férfi megérkezett, s a buszpályaudvarról rögtön hazament, otthon átöltözött, és a szőlőhegyi pincéjéhez hajtott motorkerékpárral. Nem sokkal ezután egy világoszöld Trabant bukdácsolt végig a göröngyös úton, s bekanyarodott a pince elé. Báti felsóhajtott, már tudta, hogy megnyerte a játszmát, mégis a gyilkos látogató jelentkezett a pénzért. Lesietett az irodából, kocsiba ült és a szőlőhegyre vitette magát. A völgy már árnyékba borult, de a város mögött leereszkedő nap vörösre festette a házakat. A szőlősorok között közelítette meg a présházat. A fal mellett megkerülte az épületet, s a nyitott ablaknál megállt. Száraz ág reccsent a talpa alatt, egy pillanatra még a lélegzete is elakadt, de remélte, hogy odabent nem hallották meg a zajt. Ismerős hangok szűrődtek ki. Lábujjhegyre ágaskodott, és óvatosan belesett. A férfi és a nő háttal álltak neki, így nem vehették észre. Az asztalon kötegekben hevert a pénz, a nő boldogan tapogatta, forgatgatta, majd szenvedélyesen átölelte a férfi nyakát. - Aranyos vagy, hogy kiváltottad a nyereményt - mondta hálásan. - Tégy velem, amit akarsz. A férfi kibontakozott az ölelésből. - Előbb bezárkózunk. Az ajtó felé indult, de Báti megelőzte. Hirtelen benyitott. Szegedi Tamásné felsikoltott, és összerántotta fedetlen mellén a blúzt. A főhadnagy fürgén odalépett hozzá - az asszony csuklóin bilincs kattant. Kristóf Bertalan értetlenül nézte a jelenetet. Báti Kornél késő éjjel ment haza a kapitányságról. A szökőkút melletti padon Andorai Zoltán szunyókált. Felébresztette. - Mit keresel itt, Zoltán bátyám? - Fiam, Molnár Vera elszökött a városból. A vállalatnál azt mondták, hogy fizetés nélküli szabadságot vett ki, és ismeretlen helyre távozott. Beszélni akartam vele, hogy vallja be a gyilkosságot. - Vera ártatlan. Ma letartóztattuk az igazi gyilkost. Aranka nénit a virágboltos Szegedi Tamásné ölte meg. A tanár mosolyogva felállt. - Ne ugrass! - Gyere, hazakísérlek, s közben elmesélem, hogy jöttem rá a megoldásra - mondta a főhadnagy. A szökőkútnál vizet locsolt az arcára. - ... A megtámadásod kétségessé tette Vadas Gyöngyi bűnösségét. Akkor nagyon meginogtam, hogy zsákutcába jutott a nyomozás. Szerencsére segítettél, mert a nyertes lottószelvény fordulópontot jelentett az ügyben. Amikor szombaton átkutattam Aranka néni lakását, a konyhaasztalon hervadó virágcsokorra lettem figyelmes . Mit keres ott? Mivel ottmaradt, azt a következtetést vontam le, hogy Aranka néni arra a napra rendelte, mert készült valahová. A csokrot csakis a lenti virágboltban készíthették, gondoltam. Szegediné ettől a perctől kezdve gyanús lett. Ujjlenyomatát megtaláltuk a celofánon, melybe a virágot csomagolta. Figyeltük őt, nemhiába. Azonnal bevallotta, hogy ő követte el a bűncselekményt... Kedd délelőtt vitte fel a virágcsokrot a lakásba, a lányok ezt igazolták. Aranka néni a temetőbe ment volna délután a férje sírjához, aki azon a napon született. Örömében kikottyantotta a nyereményt. Dicseke - REGÉNYÚJSÁG lett, hogy első próbálkozásra nyert. Éppen az OTP-be indult. Szegedinét tanította a gimnáziumban, ezért mondta el neki a négyes találatot. És ezért tegezte. Vadas Gyöngyi vallomásában erre felfigyeltem. Míg a szobában leengedte a redőnyöket, az asszony kilopta a táskájából a szelvényt. A postásotokat, Kristóf Bertalant elcsábította, és rábeszélte, hogy vegye fel helyette a pénzt, mert ő titokban akarja tartani a nyereményt. Csak irigyelnek érte. A postás - aki persze nem tudott a szeretője tettéről - annyira komolyan vette a kérést, hogy egyik vidéki barátját bízta meg a feladattal. Amaz húszezerért vállalkozott a szerepre. A trafikosnő jóvoltából ismertük a szelvény számát, így résen voltunk, és lefüleltük a pasast. - Szegedinének mire kellett a pénz? - Kérdésemre csak vonogatta a vállát. Az hiszem, megszédült. Végül is ölébe pottyant volna csaknem félmillió forint. - Ezek szerint ő támadt rám a lépcsőházban? - Igen. Hallotta, hogy Molnár Verát vádolod a gyilkossággal. Amikor csütörtökön Aranka néni temetésére koszorút rendeltél nála, megemlítetted, hogy este hangversenyre megyünk. Elhatározta, hogy rád ijeszt, te úgyis Verára gyanakszol majd. Ezért szívott hentet s dobta el a csikket. De arról megfeledkezett, hogy kirúzsozza a száját... Éjszaka meglesett. Tudta, hogy a kaput nem lehet bezárni, s zavartalanul elszaladhat. Befordultak a Mikszáth Kálmán utcába. Szótlanul mentek a házig. Andorai Zoltán felnézett a leeresztett redőnyökre, s szomorúan mondta. - Aranka nélkül magányos lesz az életem. Ha nem utazom el, talán másként alakul a sorsa. Akkor nekem mondja el a nyereményt, s velem hozat virágot. De már nem változtathatok a történteken... Jó éjszakát, fiam! - Mielőtt bement volna a kapun, még hozzátette: Molnár Verától majd bocsánatot kérek. Báti Kornél megvárta, míg a lépcsőházban kialszik a fény, aztán visszaindult a belvárosba. (Vége) Legközelebb Nemere István krimije következik: „Ravasz, mint a róka”.