Dunaújvárosi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-22 / 93. szám
10 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP EREDMÉNYEK BEK-döntő, szombati eredmények: Dunaújvárosi Főiskola - Orizzonte Catania (olasz) 3-4 (0-0,0-2,1-1,2-1) Fabó Éva Sportuszoda, 1000 néző. Vezette: Clemancon (francia), Fernandez (spanyol). Dunaújváros: Sós - Szellákné, Primász 2, Zantleitner 1, Tiba, Bódi, Benkő T. Csere: Benkő N., Erdős, Tóth A., Kovács A., Varga Z., Kardos (kapus). Edző: Mihók Attila. Catania: Conti - Raguza, Musumeci, Drávucz 1, Malato, Di Mario 2, Stieber 1. Csere: Bosurgi, Páván, Salice, Rippon. Edző: Mauro Maugeri. Gól - emberelőnyből: 5/2, illetve 5/2. Négyméteresből: 0, illetve 1/1. Zlatousz Uralocska (orosz) - Glyfada Athens (görög) 8-8 (3-2,2-3,1-0,2-3) Vasárnapi eredmények: Dunaújvárosi Főiskola - Glyfada Athens 3-6 (2-1,0-1,0-1,1-3) Fabó Éva Sportuszoda, 800 néző. Vezette: Clemancon (francia), Tulga (török). Dunaújváros: Sós - Tóth A. 1, Primász 1, Zantleitner, Tiba, Bódi, Benkő T. 1, Benkő N. Csere: Erdős, Szellákné, Kovács A., Varga Z., Kardos (kapus). Edző: Mihók Attila. Glyfada: Elleniaki - Ikonomopuoluo 1, Morati, Moratiodu 2, Pateru, Simmons 2, Karapataki 1. Csere: Kozomboli. Edző: Katsovlcs George. Kiállítás: 4/1, illetve 3/1. Döntő: Orizzonte Catania - Zlatoust Uralocska 6-6 (1-0,2-2,1-3,2-1) Végeredmény: 1. Orizzonte Catania 5 pont, 2. Zlatoust Uralocska 3 p., 3. Glyfada Athens 3 p., 4. Dunaújvárosi Főiskola 1 p. Különdíjak. Legjobb játékos: Jekatyerina Salimova (Zlatousz Uralocska). Legjobb kapus: Sós Ildikó (Dunaújvárosi Főiskola). Gólkirálynő: Tanya Di Mario (Orizzonte Catania). Legcsinosabb játékos: Primász Ágnes (Dunaújvárosi Főiskola). Legjobb dunaújvárosi játékos: Benkő Tímea. SPORT 2002. április 22., HÉTFŐ Remek torna, sok tanulsággal A Dunaújvárosi Főiskola női vízilabda-csapata a negyedik helyen végzett a bajnokok fináléjában Dunaújváros (Benke) - Remek hangulat, nagyszerű mérkőzések jellemezték a Bajnokcsapatok Európa Kupájának mérkőzéssorozatát. Sajnos a dunaújvárosiak nem értek el dobogós helyezést. A szombati játéknap érdekesen kezdődött: az esélyesebbnek vélt orosz gárda csak két (!) másodperccel a találkozó vége előtt, egy hajszálpontos távoli ejtéssel mentett pontot a görög Glyfada ellen. Egyébként már ezt a mérkőzést is szép számmal tekintették meg a nézők, bő fél ház, mintegy hatszáz néző volt jelen. A Dunaújvárosi Főiskola második mérkőzésére azonban ismét megtelt a Fabó Éva Sportuszoda. A BEK-elődöntőben meglepetésnek számított, hogy a főiskolások éppen a házigazda Catania ellen harcolták ki kétgólos győzelemmel a továbbjutást. Az előző napi pontszerzés (-vesztés?) után a Bajnokcsapatok Európa Kupájának védője, tehát az olasz csapat következett. Kezdődhetett a számolgatás. Ha nyerünk, akkor esélyessé lépünk elő, döntetlen esetén még minden lehet, vereségnél az oroszok kezében a döntés. A dunaújvárosi pólósoknak azonban ezúttal a világ egyik legjobb csapatával kellett számolnia. A vendégek hozták el a labdát, de a kapufát találták el. Ugyanezt megtette Bódi is, majd Sós Ildikó bemutatója kezdődött. Azt meg kell jegyezni, hogy a dunaújvárosi hálóőr olyan teljesítményt nyújtott, ami egészen káprázatos volt. Szóval előbb Malato nem boldogult kapusunkkal, majd emberhátrányban is bravúrt mutatott be. Sajnos a létszámfölényes lehetőséggel mi sem éltünk: Zantleitner kísérletét fogta Conti. Gól nélküli első negyed után a támadójáték javulását várta a közönség, ám még sokáig hiába. Egy emberelőnynél elkövetett nagyon durva technikai hiba, és rögtön utána ebből következően kiállítás, így hátrányba kerültünk: ebben a helyzetben Di Mario talált a jobb felső sarokba. Sós Stieber és Bosurgi ziccerét is megfogta, míg a mieink rendre elszórták a labdákat. Olyannyira, hogy az olaszok világbajnok kapusának, Continak még a tudását sem tették próbára. Drávucz ellenben bevette a dunaújvárosi kaput, és Di Mario is újból eredményes volt négyméteresből. Zantleitner végre fórból megtörte a gólínséget. Sós továbbra is olyan teljesítményt nyújtott, hogy arra nemigen van méltó jelző, Stieber mégis védhetetlen góllal növelte az olaszok előnyét. Primász a hajrában kétszer ugyan betalált, de ezen a találkozón örülhettünk a tisztes vereségnek. A görögök ellen kellett volna „sminkelni”, de az oroszok elleni mérkőzésük óta tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű. Nem is lett az. Csapatunk ezen a találkozón sem tudta átlépni saját árnyékát. Remekül kezdtünk - Primász tíz másodperc játék után vezetést szerzett -, és az egyenlítő gól után Benkő Tímea bombagóljával vezetésről várhattuk a folytatást. Csakhogy a következő negyedek már nem úgy alakultak. Két játékrészt úgy vesztettünk el, hogy gólt sem lőttünk. Sőt, az utolsó negyedben is két vendégtalálat után Tóth Andrea kozmetikázta a végeredményt. Tehát 3-6, mint az angol-magyar, csak ennek nem tudunk annyira örülni. Ezzel az eredménnyel még a dobogós hely is elúszott, nagyszerű közönségünk előtt. Rajtuk nem múlott, mint ahogy a szervezésen sem. Egybehangzó vélemény szerint Dunaújváros méltó házigazdája volt a rangos eseménynek, és erre büszkék lehetünk. Szerettünk volna a főiskolások BEK-döntős bemutatkozására is, mivel a negyedik helynél azért többet reméltünk. A legbosszantóbb viszont az, hogy vízilabdázóink tudásuk alapján többre is képesek. Hogy miért is csak ennyire volt képes a Mihók-gárda, és miért nem hozta ki magából amire képes? Nos, erre majd a szakemberek megkeresik a választ. Mindenesetre aki kilátogatott - és nagyon sokan voltak -, az láthatta, nem a szokványos hazai bajnoki iram, küzdelem zajlott a mérkőzéseken. Most lányaink is tapasztalhatták, mi a különbség Európa legjobbjai, a nemzetközi második vonal és a magyar élcsapatok között. Remélhetőleg sokat tanulnak belőle... A dunaújvárosi csapatnak három mérkőzésen mindössze egy pontra tellett az erejéből Sós Ildikó a dunaújvárosi csapat legjobbja volt, de bravúrjai is kevésnek bizonyultak a dobogós helyezéshez Szakszemmel a BEK-döntőről Dr. Martin György (a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke): - Az biztos, hogy jó döntés volt Dunaújvárosnak adni a BEK-döntőt. A szervezésről csak a legelismerőbb szavakkal szólhatunk, bármilyen világesemény színvonalának megfelel. Hasonló jelzőkkel illethetem a közönséget, amely minden dicséretet megérdemel, és talán eredményben is többet érdemelt volna. A döntés szerintem a kezünkben volt, mert az oroszokat verhettük volna, míg az olaszokkal szemben is lehetőség volt a döntetlenre. Elkeseredni azért nem szabad, mert a dunaújvárosi vízilabda nagyon gyorsan a kontinens legjobbjai közé került. Meg kell tanulni a ki-ki mérkőzéseken nyerni, és akkor lesz még ok az ünneplésre. Majd azévek alatt megszerzi a kellő rutint a csapat, és amikor kell, akkor majd a kockázatot is felvállalja a győzelem érdekében. Dr. Faragó Tamás (a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya): - Engem meglep a hazaiak között tapasztalt csalódottság. Nincs rá ok! Csodálatos tornát rendeztek a dunaújvárosiak, amely az Európa-bajnokság után a második legjelentősebb esemény a kontinensen. A szervezés kifogástalan, bárkivel beszéltem, csak szuperlatívuszokban szólt az esemény lebonyolításáról. Tudom, győzelmi reménnyel indult a hazai csapat, de a legjobb három gárdával szemben ez is benne volt a pakliban. Mindenki mindenki ellen nyerhetett és veszthetett. Ráadásul 30 méteres pályán rendezték a döntőt, ami azért egészen más, mint a megszokott. Hogy mégis mi döntött az ellenfelek javára? Szerintem az, hogy a dunaújvárosiak ragaszkodtak a megszokott, jól bevált taktikához, míg az ellenfelek többször váltottak menet közben. Hatásosan készültek fel a főiskolás csapatból. Tudomásul kell venni, hogy a fejlődés nem folyamatos. Vannak periódusok, amelyeken csak bizonyos idő után lehet továbblendülni. Az pedig pozitív, hogy légiós nélkül jutott el eddig a dunaújvárosi együttes, máshol profit igazolnak posztokra. Mestermérleg Mihók Attila: - Az olasz csapat ellen azt kaptuk, amire számítottunk. Rendkívül felkészültek belőlünk, és kihasználták gyengéinket. A védekezésünkkel, különösen a kapusteljesítményünkkel nem volt probléma, de a támadások, a létszámfölényes helyzetek kihasználása nem sikerült. Mindezt egyértelműen a rutintalanság számlájára írom, mert Primászon és Sóson kívül hasonló erősségű csapattal még a néhány percet kapó Európa-bajnokaink és világbajnoki bronzérmeseink sem játszottak. Az utolsó találkozó után viszont csalódottak vagyunk, mert egyik ellenfelünket sem sikerült megelőzni. Egyelőre sajnos ez a realitás, erről a szintről nagyon nehéz előrébb lépni. Ismét csak a tapasztalatlanságra hivatkozhatom, amikor döntő helyzetben nem tudtuk a magunk javára fordítani a találkozót. A szurkolóknak, a szervezőknek mindenesetre köszönjük, hogy ilyen csodálatos rendezvény résztvevői lehettünk, és ne feledjük, ezek a lányok harcolták ki ennek a lehetőségét is. Nekik is köszönöm.