Dunaújvárosi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-22 / 93. szám

10 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP EREDMÉNYEK BEK-döntő, szombati eredmények: Dunaújvárosi Főiskola - Orizzonte Catania (olasz) 3-4 (0-0,0-2,1-1,2-1) Fabó Éva Sportuszoda, 1000 néző. Vezette: Clemancon (francia), Fernandez (spanyol). Dunaújváros: Sós - Szellákné, Primász 2, Zantleitner 1, Tiba, Bódi, Benkő T. Csere: Benkő N., Erdős, Tóth A., Ko­vács A., Varga Z., Kardos (kapus). Edző: Mihók Attila. Catania: Conti - Raguza, Musumeci, Drávucz 1, Mala­to, Di Mario 2, Stieber 1. Csere: Bosurgi, Páván, Salice, Rippon. Edző: Mauro Maugeri. Gól - emberelőnyből: 5/2, illetve 5/2. Négyméteresből: 0, illetve 1/1. Zlatousz Uralocska (orosz) - Glyfada Athens (görög) 8-8 (3-2,2-3,1-0,2-3) Vasárnapi eredmények: Dunaújvárosi Főiskola - Glyfada Athens 3-6 (2-1,0-1,0-1,1-3) Fabó Éva Sportuszoda, 800 néző. Vezette: Clemancon (francia), Tulga (török). Dunaújváros: Sós - Tóth A. 1, Primász 1, Zantleitner, Tiba, Bódi, Benkő T. 1, Benkő N. Csere: Erdős, Szellákné, Kovács A., Varga Z., Kardos (kapus). Edző: Mihók Attila. Glyfada: Elleniaki - Ikonomopuoluo 1, Morati, Mora­­tiodu 2, Pateru, Simmons 2, Karapataki 1. Csere: Kozom­­boli. Edző: Katsovlcs George. Kiállítás: 4/1, illetve 3/1. Döntő: Orizzonte Catania - Zlatoust Uralocska 6-6 (1-0,2-2,1-3,2-1) Végeredmény: 1. Orizzonte Catania 5 pont, 2. Zlatoust Uralocska 3 p., 3. Glyfada Athens 3 p., 4. Dunaújvárosi Fő­iskola 1 p. Különdíjak. Legjobb játékos: Jekatyerina Salimova (Zlatousz Ura­locska). Legjobb kapus: Sós Ildikó (Dunaújvárosi Főiskola). Gólkirálynő: Tanya Di Mario (Orizzonte Catania). Legcsinosabb játékos: Primász Ágnes (Dunaújvárosi Főiskola). Legjobb dunaújvárosi játékos: Benkő Tímea. SPORT 2002. április 22., HÉTFŐ Remek torna, sok tanulsággal A Dunaújvárosi Főiskola női vízilabda-csapata a negyedik helyen végzett a bajnokok fináléjában­ Dunaújváros (Benke) - Re­mek hangulat, nagyszerű mérkőzések jellemezték a Bajnokcsapatok Európa Ku­pájának mérkőzéssorozatát. Sajnos a dunaújvárosiak nem értek el dobogós helye­zést. A szombati játéknap érdeke­sen kezdődött: az esélyesebb­nek vélt orosz gárda csak két (!) másodperccel a találkozó vége előtt, egy hajszálpontos távoli ejtéssel mentett pontot a görög Glyfada ellen. Egyébként már ezt a mérkőzést is szép számmal tekintették meg a nézők, bő fél ház, mintegy hatszáz néző volt jelen. A Dunaújvárosi Főiskola második mérkőzésére azonban ismét megtelt a Fabó Éva Sport­uszoda. A BEK-elődöntőben meglepetésnek számított, hogy a főiskolások éppen a házigazda Catania ellen harcolták ki kétgó­los győzelemmel a továbbjutást. Az előző napi pontszerzés (-vesztés?) után a Bajnokcsapa­tok Európa Kupájának védője, tehát az olasz csapat követke­zett. Kezdődhetett a számolga­tás. Ha nyerünk, akkor esélyessé lépünk elő, döntetlen esetén még minden lehet, vereségnél az oroszok kezében a döntés. A dunaújvárosi pólósoknak azonban ezúttal a világ egyik legjobb csapatával kellett szá­molnia. A vendégek hozták el a labdát, de a kapufát találták el. Ugyanezt megtette Bódi is, majd Sós Ildikó bemutatója kez­dődött. Azt meg kell jegyezni, hogy a dunaújvárosi hálóőr olyan teljesítményt nyújtott, ami egészen káprázatos volt. Szóval előbb Malato nem bol­dogult kapusunkkal, majd em­berhátrányban is bravúrt muta­tott be. Sajnos a létszámfölé­nyes lehetőséggel mi sem él­tünk: Zantleitner kísérletét fogta Conti. Gól nélküli első negyed után a támadójáték javulását várta a közönség, ám még so­káig hiába. Egy emberelőnynél elkövetett nagyon durva techni­kai hiba, és rögtön utána ebből következően kiállítás, így hát­rányba kerültünk: ebben a hely­zetben Di Mario talált a jobb fel­ső sarokba. Sós Stieber és Bo­surgi ziccerét is megfogta, míg a mieink rendre elszórták a labdá­kat. Olyannyira, hogy az ola­szok világbajnok kapusának, Continak még a tudását sem tet­ték próbára. Drávucz ellenben bevette a dunaújvárosi kaput, és Di Mario is újból eredményes volt négyméteresből. Zantleit­ner végre fórból megtörte a gó­línséget. Sós továbbra is olyan teljesítményt nyújtott, hogy arra nemigen van méltó jelző, Stie­ber mégis védhetetlen góllal nö­velte az olaszok előnyét. Pri­mász a hajrában kétszer ugyan betalált, de ezen a találkozón örülhettünk a tisztes vere­ségnek. A görögök ellen kellett volna „sminkelni”, de az oroszok elle­ni mérkőzésük óta tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű. Nem is lett az. Csapatunk ezen a talál­kozón sem tudta átlépni saját ár­nyékát. Remekül kezdtünk - Primász tíz másodperc játék után vezetést szerzett -, és az egyenlítő gól után Benkő Tímea bombagóljával vezetésről vár­hattuk a folytatást. Csakhogy a következő negyedek már nem úgy alakultak. Két játékrészt úgy vesztettünk el, hogy gólt sem lőttünk. Sőt, az utolsó ne­gyedben is két vendégtalálat után Tóth Andrea kozmetikázta a végeredményt. Tehát 3-6, mint az angol-ma­gyar, csak ennek nem tudunk annyira örülni. Ezzel az ered­ménnyel még a dobogós hely is elúszott, nagyszerű közönsé­günk előtt. Rajtuk nem múlott, mint ahogy a szervezésen sem. Egybehangzó vélemény szerint Dunaújváros méltó házigazdája volt a rangos eseménynek, és er­re büszkék lehetünk. Szerettünk volna a főiskolások BEK-dön­­tős bemutatkozására is, mivel a negyedik helynél azért többet reméltünk. A legbosszantóbb viszont az, hogy vízilabdázóink tudásuk alapján többre is képe­sek. Hogy miért is csak ennyire volt képes a Mihók-gárda, és miért nem hozta ki magából amire képes? Nos, erre majd a szakemberek megkeresik a vá­laszt. Mindenesetre aki kiláto­gatott - és nagyon sokan voltak -, az láthatta, nem a szokványos hazai bajnoki iram, küzdelem zajlott a mérkőzéseken. Most lányaink is tapasztalhatták, mi a különbség Európa legjobbjai, a nemzetközi második vonal és a magyar élcsapatok között. Re­mélhetőleg sokat tanulnak be­lőle... A dunaújvárosi csapatnak három mérkőzésen mindössze egy pontra tellett az erejéből Sós Ildikó a dunaújvárosi csapat legjobbja volt, de bravúrjai is kevésnek bizonyultak a dobogós helyezéshez Szakszemmel a BEK-döntőről Dr. Martin György (a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke): - Az biztos, hogy jó döntés volt Dunaúj­városnak adni a BEK-döntőt. A szervezésről csak a legelismerőbb szavakkal szólhatunk, bármilyen világesemény színvonalának meg­felel. Hasonló jelzőkkel illethetem a közönséget, amely minden dicsé­retet megérdemel, és talán ered­ményben is többet érdemelt volna. A döntés szerintem a kezünkben volt, mert az oroszokat verhettük volna, míg az olaszokkal szemben is lehetőség volt a döntetlenre. Elkeseredni azért nem szabad, mert a dunaújvárosi vízilabda nagyon gyorsan a konti­nens legjobbjai közé került. Meg kell tanulni a ki-ki mérkőzé­seken nyerni, és akkor lesz még ok az ünneplésre. Majd az­­évek alatt megszerzi a kellő rutint a csapat, és amikor kell, ak­kor majd a kockázatot is felvállalja a győzelem érdekében. Dr. Faragó Tamás (a női vízi­labda-válogatott szövetségi kapi­tánya): - Engem meglep a hazaiak között tapasztalt csalódottság. Nincs rá ok! Csodálatos tornát ren­deztek a dunaújvárosiak, amely az Európa-bajnokság után a második legjelentősebb esemény a konti­nensen. A szervezés kifogástalan, bárkivel beszéltem, csak szuperla­­tívuszokban szólt az esemény le­bonyolításáról. Tudom, győzelmi reménnyel indult a hazai csapat, de a legjobb három gárdával szemben ez is benne volt a pakliban. Mindenki mindenki ellen nyerhetett és veszthetett. Ráadásul 30 méteres pályán rendez­ték a döntőt, ami azért egészen más, mint a megszokott. Hogy mégis mi döntött az ellenfelek javára? Szerintem az, hogy a dunaújvárosiak ragaszkodtak a megszokott, jól bevált taktiká­hoz, míg az ellenfelek többször váltottak menet közben. Hatá­sosan készültek fel a főiskolás csapatból. Tudomásul kell ven­ni, hogy a fejlődés nem folyamatos. Vannak periódusok, ame­lyeken csak bizonyos idő után lehet továbblendülni. Az pedig pozitív, hogy légiós nélkül jutott el eddig a dunaújvárosi együttes, máshol profit igazolnak posztokra. Mestermérleg Mihók Attila: - Az olasz csapat ellen azt kaptuk, amire számítottunk. Rendkívül fel­készültek belőlünk, és kihasz­nálták gyengéinket. A véde­kezésünkkel, különösen a ka­pusteljesítményünkkel nem volt probléma, de a támadá­sok, a létszámfölényes hely­zetek kihasználása nem sike­rült. Mindezt egyértelműen a rutintalanság számlájára írom, mert Primászon és Só­son kívül hasonló erősségű csapattal még a néhány percet kapó Európa-bajnokaink és világbajnoki bronzérmeseink sem játszottak. Az utolsó ta­lálkozó után viszont csalódot­tak vagyunk, mert egyik el­lenfelünket sem sikerült meg­előzni. Egyelőre sajnos ez a realitás, erről a szintről na­gyon nehéz előrébb lépni. Is­mét csak a tapasztalatlanságra hivatkozhatom, amikor döntő helyzetben nem tudtuk a ma­gunk javára fordítani a talál­kozót. A szurkolóknak, a szervezőknek mindenesetre köszönjük, hogy ilyen csodá­latos rendezvény résztvevői lehettünk, és ne feledjük, ezek a lányok harcolták ki ennek a lehetőségét is. Nekik is köszö­nöm.

Next