Dunaújvárosi Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-28 / 227. szám

2005. szeptember 28., SZERDA KULTÚRA Dunaújváros (bt) - Szeren­csés passzban vannak a du­naújvárosi képzőművészek, egyszerre négyen is kiállíta­nak különféle neves buda­pesti galériákban. A nemrégi­ben diplomázott Mojzer Zsu­zsát is tárlata kapcsán fag­gattuk. - Az elmúlt egy évben iszo­nyatosan felpörögtek az esemé­nyek, amióta 2004 júniusában lediplomáztam. Nem gondol­tam volna, hogy ennyi minden történik. Megismerkedtem egy galéria vezetőjével, Deák Eriká­val. Ez az ismeretség nagyon fellendítette az én szakmai, és az ő galériás életét egyaránt. Rend­szeresen jár nemzetközi mű­vészeti vásárokra, Berlinbe, Bo­lognába, Bécsbe, Frankfurtba. Három helyen is szerepeltem a galéria művészei között, si­kerrel.­­ A mostani kiállításod is az ő galériájában van? Igen. Ez az első önálló tár­latom Budapesten és nála is. A kiállítás címe Angyal van, ez az egyik sorozatom címe, ami nyá­ron készült olajképekből. A ki­állításon ezek, és pár olyan ak­­varell szerepel, amit a budapesti közönség még nem láthatott. - Meghozta a kellő ismertsé­get is számodra? - Szerintem ez még fokozód­ni fog. Március óta lehet olvasni a nevemet művészeti folyóira­tokban, és egyre többször jele­nik meg. Májusban volt egy aukciós vásár kortárs képzőmű­vészeti alkotásokból egy alapít­vány javára. Csak olyanok kap­tak meghívást,akiknek jelentős kortárs művészeti gyűjtemé­nyük van, és vásárolnak is rend­szeresen. Ott negyvenegyné­­hány alkotó munkája szerepelt, akik között én voltam a legfiata­labb. Az én munkám is elkelt, ráadásul borzasztó magas áron. Erről aztán elkezdtek beszélni, ami fellendítette az ismertsége­met, így alakult. - A szakma hogyan reagál a munkáidra? - Szerintem sok pozitív véle­mény van, de ez még az első tár­latom, a java csak most jön. Mindenesetre Radnóti Sándor olyan gyönyörű megnyitó be­szédet írt a kiállításhoz, hogy az sok mindent elárul. — Az a művész is érvényesül­het, aki nem forog sokat Buda­pesten? — Én ugyan keveset vagyok itthon, mert nagyon sokat kell utaznom a kiállításszervezés miatt, de nincs pesti lakásom, sem albérletem. A jelenlét fon­tos, de nem állandóan. Mozog­ni, dolgozni kell. Itthon van egy műteremszobám, de a sorozatot a nagyszüleimnél, a nyári kony­hában festettem. Az a fontos, hogy legyen egy hely, ahol az ember tud dolgozni. — Merre visz az utad? Mi ér­dekel most? — Egyre kvalitásosabb mun­kák létrehozása érdekel, és az, hogy szakmailag tudjam tovább építeni azt az utat, amit elkezd­tem. Egy idő után már nem azért vásárolják a képeimet, mert tet­szik, hanem sznobságból. Ne­kem pedig el kell tudnom dönte­ni, hogyan tovább. Függetlení­teni akarom magam minden ha­tástól. Igazán egyedi festészet létrehozása a célom, nagyon jó minőségben. — Már most is vannak mar­káns jegyeid... — Igaz, de nem a magyaror­szági távlatokat kell figyelni. Angyal van­­ Budapesten Mojzer Zsuzsa művei kelendővé váltak a hazai és a nemzetközi képzőművészeti kínálatban A fiatal alkotó egyik kedvenc modellje nem más, mint éppen önmaga Fotó: Lázár Zsolt DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 5 „Lefesteni a levegőt, a szelet...” Tíz nap alkotómunkával, a Velencei-tó felfedezésével a 16. Agárdi Nemzetközi Művésztelepen tKi+zam...’f­ a* var*»-.*- ‘ Agárd-Gárdony (gg) - Az Alcoa-Köfém székesfehér­vári művelődési házában­­tegnap nyílt meg a 16. Agár­di Nemzetközi Művésztelep kiállítása. A záró tárlat előtt, a Varsó Hotelben látogattuk meg a művésztelep résztve­vőit, akik még az utolsó na­pot is munkával töltötték. Úgy tűnik, jó társaság jött össze az idén: a légkör baráti, a kész művek pedig jelzik, vala­mennyien komolyan dolgoztak, de arra is időt szakítottak, hogy felfedezzék a környéket. A mű­vészek — a házigazda fehérvá­riakon kívül — ezúttal is Fehér­vár testvérvárosaiból érkeztek... A legizgalmasabb figura - akiről első pillantásra látszik, hogy igazi egyéniség -, Hel­muth Maximillian Gruber-Bal­­lehr, Schwäbisch-Gmündből. (Képeit látva az is kiderül: kivá­ló művész.) Neve előtt doktori cím, a többiek csak „professzor­ként” emlegetik: a festőművész korábban művészetet oktatott, műkritikusként is dolgozott. Egy másodperc alatt bűvkörébe von mindenkit, amikor egy-egy festmény születéséről, vagy úgy általában a művészetről beszél. Kínai mondást idéz: Mi a mű­vészet? Lefesteni a levegőt, a szelet... Hát igen, valóban min­den alkotó erre tesz kísérletet. Ő pedig megmutatja azt a festmé­nyét, amin tíz évig dolgozott, de azt a különleges, kék színben pompázó tájképét is, amelyre négy évig készült, s aztán húsz perc alatt festette meg. Gyönyör­ködünk az albumban, amit mu­tat: Schwäbisch-Gmünd egyik román stílusú templomában állí­totta ki hatalmas festményeit, ki­aknázva a tér minden adottságát. De a telepen is termékenynek bi­zonyult: az utolsó napokban - amikor már a szabadban is lehe­tett dolgozni - a tó is megihlette. A társaság lelke, motorja, aki mindenkivel percek alatt meg­találja a hangot: a finn Lisa-Ma­­ria Tiihonen. A Schwäbisch- Gmünd-i Ballehr-kiállítás ké­peit látva azt meséli: itt is megnézték a környékbeli temp­lomokat, és úgy érezték, nagy­szerű kiállítóhelyként szolgál­hatnának. Lisa-Maria turista­ként már kétszer járt Magyaror­szágon, de rövid időre, így csak most tudott megismerkedni a magyarokkal, no meg a nyelv­vel. Máris begyűjtött néhány szót, amit gyönyörű kiejtéssel használ: „jó reggelt, finom, le­csó”... Mert a hétvégi lecsófesz­tiválon elkérte a lecsó és a túrós rétes receptjét is. Lisa-Maria há­rom részből álló kompozíciót festett, farostlemezre: a tó és a magyar zászló színei inspirál­ták, a zöld növényzettel, a nap­fényben vöröslő túlsó parttal, középen fehér hattyúval. A len­gyel Lucja Piwowar-Baginska is hagyta, hogy hasson rá a kör­nyezet, a tó, a növényvilág: ezt igazolják izgalmas tájképei. Az olasz Roberto Bagnoli eredeti­leg tervezőgrafikus, csak nem­régiben fordult a festészet felé. Fő témája: a tenger, az alkotótá­borba is kész tervekkel érkezett, ezeket festette meg. Különös vi­lág tárul elénk a román Floare Muntean képei láttán: pasztell­színekkel megfestett munkái jellegzetesek, finomak. Az al­ma, a kerekségével tökéletes forma izgatja mostanában: fényképről mutatja almás kom­pozícióját, a kép különös textú­ráját a több rétegben felvitt fes­ték adja. A szintén Romániából érkezett Gothard Veronika vi­szont az agárdi telep előtt hét na­pot töltött Kalotaszegen: az otta­ni élményeit itt festette meg. Hi­hetetlen értékeket, kulturális örökséget fedezett fel - meséli - ez a kincs ihlette meg. De per­sze, az itteni viharos, esős napok élményeiből is született kép. A fehérvári művészek doyen­je, M. Tóth István régi velencei­tavi emlékeket idézett fel akva­­relljein - vitorlás, különös for­májú halcsontvázak egyaránt szerepelnek a képeken. Az an­gol John Whitehead mindenho­vá vitte fényképezőgépét és a vázlatfüzetét, amelybe skicce­ket készített. Ezek alapján ké­szültek akvarelljei. Az épületek szépsége vagy különössége fog­ta meg: a tóparti „Bandi büfé”­­nek az idegen fül számára fur­csán hangzó neve is megragad­ta. John felfedezte a fehérvári Anna kápolnát is, a hozzá vezető lépcsősorral. Pinke Miklós elis­merően csettint az akvarell lát­tán: néhány éve ő is készített ha­sonlót a kápolnáról... Most itt, a Velencei-tónál furcsa felisme­réssel gazdagodott - meséli Pin­ke. Gyerekkorában gyakran járt ide a barátaival fürödni, csatan­golni - azt hitte, jól ismeri. Ám most, a szobájából elétáruló lát­vány teljesen lenyűgözte. Fa­rostlemezre festette meg akrillal az őszi fényben különös színek­ben pompázó tavat. Balra: a művészek a közös műteremként is szolgáló fedett teraszon Jobbra: a finn Lisa-Maria Tiihonen Fotó: Gregority KULTURMIX Változott a Gárdonyi­vetélkedő színhelye Dunaújváros (dh)­­ Ko­rábban már hírt adtunk róla, hogy a Nagy Könyv olvasó­mozgalom keretében októ­ber 13-án 14.30-kor az Egri csillagok című Gárdonyi­remekhez kapcsolódó vetél­kedőt szervez a József Attila Könyvtár és a Gárdonyi Gé­za Általános Iskola. A vetél­kedő - melyre maximum nyolcfős csapatok jelentke­zését várják, szeptember 30-án délig - helyszíne a Gárdonyi iskola lesz. A csa­patok feladata, hogy öt perc­ben bemutassanak egy, a re­gényből kiválasztott jelene­tet - korabeli jelmezekben, eszközökkel. Ezek lehetnek saját készítésűek, hiszen az elbírálásnál a kézügyesség, a kreativitás és a fantázia számít elsősorban. Míg a csapat egyik része (maxi­mum öt fő) bemutatja a jele­netet, a többiek a helyszínen megkapott, fantáziát és ké­zügyességet igénylő felada­ton dolgozhatnak. A jelent­kezéskor a csapat létszámát, osztályát, az iskola nevét, a felkészítő tanár nevét kell megadni. Baráti társaságok is jelentkezhetnek, ebben az esetben a csapatkapitány adatait kérik a szervezők. A borítékra írják rá: Egri csil­lagok, s juttassák el a József Attila Könyvtár címére. A modern művészet új állandó tárlatai Budapest (mti)­­ Ősz végé­től új helyen, eddig raktár­ban őrzött festményekkel ki­egészítve, új koncepció sze­rint átrendezve látható a Szépművészeti Múzeum Modern Gyűjteménye - tájé­koztatta az intézmény az MTI-t hétfőn. Az épületen belül új helyszín­re költözik a jelentős gyűjte­mény egy része. A Régi Képtár anyagának folytatásaként, illet­ve lezárásaként három nagy te­remben és hét, úgynevezett ka­binetben kap majd helyet a 19. század festészetének az a vonu­lata, amely a művészet tradicio­nális fejlődéstörténetéhez illeszkedik - olvasható a távirati irodához eljuttatott közlemény­ben. A francia impresszionizmus­sal záródó, többek között Mo­net, Courbet, Manet, Cézanne, Pissarro alkotásait bemutató ki­állítás várhatóan novemberben tárul a közönség elé. Önálló egységként már mától látható a „Művészet a század­­fordulón” című összeállítás, amely a 19. század végének és a 20. század elejének új mű­vészeti törekvéseit reprezen­tálja. Az új tér lehetőséget ad eddig raktárban őrzött kiváló alkotá­sok bemutatására is, mint az olasz Medardo Rosso vagy a finn Pekka Halonen és Yrg­ö Lii­­pola művei, valamint Rippl-Ró­­nai József Petrovics Eleket és Meller Simont ábrázoló, nem­rég letétbe átvett kettős arcképe. Az utolsó terem időről-időre megújuló összeállításban a kor grafikai anyagából nyújt válo­gatást, az első alkalommal Hen­ri de Toulouse-Lautrec és Alp­honse Mucha plakátjaiból, kie­gészítve Walter Crane mozaik­tervével.

Next