Dunaújvárosi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-05 / 30. szám

2007. FEBRUÁR 5., HÉTFŐ Pekarek János Egy könyv róla és rólunk Többekkel elvégeztem a kísérletet, a szóban forgó könyv címlapján letakarva a szerző (művész)nevét, csak a képet felmutatva. Majd a tel­jes tanácstalanságot látva a könyv hátoldalán szereplő, idősebb kori fotót is megmu­tattam - ám a találati arány így is csak néhány százalék­kal javult. Igen, ez a kedves kölyök, s a meggyötört, ám még mindig érdeklődő tekintetű, ötvenes férfi egy és ugyanazon szemé­lyiség: Gordon Sumner, azaz Sting, a Fullánk. Íme: a Police, Sting világ­hírű zenekara 1983-ban osz­lott fel, csak huszonhárom éve, s már alig van ember, aki­nek beugrik a szétnyúzott ba­kelitekről hallgatott Roxanne szerzőjének arca, neve. A newcastle-i proligyerek, aki hajnalonta tejeskannákat cipelt a hajógyár melletti ut­cákban, aki ugyanolyan této­ván és semmit sem értve pró­bálta felfogni saját magát és a világot, mint annyian, aki egy külvárosi zenebolt kirakatá­ban látott először basszusgi­tárt, amivel életre szóló házas­ságot kötött, mert rávezette arra, hogy a kevesebb, több­­ Sting, aki a könyvborítón is látható, agyonmosott sárga­fekete csíkos pulóveréről kap­ta a Fullánk becenevet, egy­szer csak ötvenéves lett, és ne­kiült leírni, mi kényszerítette gyerekkorában, hogy a nagy­mama pianínóját elemi erővel és kétségbeeséssel csépelve „széttört zenét” játsszon, így rázva le magáról a szülei fél­resikerült életéből rázúduló magányt, dühöt, kiábrándult­ságot. A Széttört zene (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004., fordította M. Nagy Miklós és Gy. Horváth Lász­ló, 284 oldal) nem önéletrajz, sokkal inkább nemzedék­könyv. Egy értelmes, érzel­mes, őszinte és önmagát kere­ső ember ír benne a maga és nemzedéke (minden nemze­dék?) kiúttalanságáról és áttö­­réséről. Aki semmi nem lett volna, ha zenész nem lehet - mert a dalokban találta meg a világ értelmezésének lehető­ségét. Benne van a könyvben ter­mészetesen a zenész szak­munkások keservesen nehéz élete, akik mind sztárok akar­nak lenni­­ és még az utolsó küszöbben is pofára zúgnak a Benne van, hogy „ha emlékszel a hatvanas évekre, akkor nem voltál ott..." legtöbben. Benne van, hogy a legkönnyebben azzal lehetett bekerülni egy zenekarba, ha valakinek furgonja vagy erő­sítője volt, s csak alig akadt együttes, ahol a kottaismeret vagy a hangszeres tudás szá­mított. Benne van, hogy „ha emlékszel a hatvanas évekre, akkor nem voltál ott” - hát persze, hogy ez a Beatles és Ji­­mi Hendrix évtizede. És benne van, hogy a Roxanne egy berlini kurva sorsa láttán íródott, benne, hogy a Police először költség­­térítésért turnézta végig az Egyesült Államok mindkét partvidékének lepusztult klubjait és autósmozijait, ben­ne van, hogy a világhírre rá­ment Sumnernek egy házas­sága, benne van, hogy nem volt ott egyik szülőjének te­metésén sem, benne van min­den rosszul kiénekelt vagy ki­­énekeletlen hang, benne van Sting, egy embernyi ember. Benne vagyunk mindan­­­nyian. Kultur und Freizeit Budapest (mti) - Tímár Katalint választották az idei Velencei Képzőmű­vészeti Biennálén meg­valósuló magyar projekt kurátorává - közölte Pet­rányi Zsolt, a rendezvény nemzeti biztosa. Andreas Fogarasi Bécs­­ben élő, magyar származású építész magyarországi mű­velődési házakkal foglalko­zó, Kultur und Freizeit című projektje valósulhat meg az idei biennálén, amelynek ku­rátora Tímár Katalin mű­vészettörténész, a Ludwig Múzeum munkatársa lesz - tette hozzá Petrányi Zsolt. Az eredetileg hétfőre várt döntés után a zsűri csak csü­törtök este határozott arról, ki lehet a velencei magyar pavi­lonban megvalósuló prog­ram szakmai felelőse. A nemzeti biztos emlékez­tetett: a 12 pályázó közül a zsűri még egy másik jelölt mellett tette le a voksát, aki­nek pályázatát a legjobbnak ítélték. Ezt követően Petrá­nyi Zsolt egyeztetett az Okta­tási és Kulturális Minisztéri­ummal, ám a tárca nem támo­gatta a zsűri kiválasztottját annak formailag érvénytelen pályázata miatt. Petrányi hozzátette: az idő rövidsége miatt nem akartak új pályáza­tot kiírni. Az 52. Velencei Képző­­művészeti Biennálét a tervek szerint június 10. és novem­ber 21. között rendezik meg. KULTÚRA Elkelt a második Réti Anna átvette a II. Monotánc Fesztivál közönségdíját Balla Tibor szerk@dh.pl­.hu Dunaújváros -Gazdára talált a II. Monotánc Fesz­tivál fődíja is. Ezúttal Réti Anna vehette át a feszti­vál emblémáját formázó, aranyláncon függő me­dált. A díszelőadás után kérdeztük: - Honnan indultál? - A Pécsi Művészeti Szak­­középiskola után szinte bejá­ratott út vezetett a Rotterdami Táncművészeti Akadémiára. Elvégeztem, majd ott marad­tam és több társulattal is dol­goztam. Olyanokkal, mint a Galili Dance és a Conny Jans­sen Danst. Közel tíz évet töl­töttem kint. - Miért hagytad a hátad mögött sikereid színhelyét? - Nagyon egyszerű és pró­zai, de annál szomorúbb oka volt. Élő szerződéssel vártak vissza, ám nem kaptam meg a munkavállalási engedélyt. Itt­hon nehéz helyzetben éreztem magam. Tíz évet kihagyni ezen a pályán nagyon sokat je­lent. Nehéz volt visszakerülni a körforgásba. Végül is sike­rült. Részt vettem Kun Attila, Szabó Réka, Hudi László, Gál Eszter, Juronics Tamás, Nagy Zoltán, Pataky Klára projekt­jeiben. A lélek pulóver nélkül az első koreográfusi pró­bálkozásom, melyet magam táncolok el, így nyugod­­tabban tudtam elkészíteni, hisz csak a saját bőrömet vit­tem vásárra. - A fesztiválról honnan hallottál? - Dolgoztam együtt több L1-es táncossal is, és ők fel­léptek az első fesztiválon. Tő­lük tudtam, hogy léte­zik. Fontos és nagyon jó lehetőség. Különö­sen jónak tartom, hogy vidéken szervez­nek ilyet. Sajnos nem volt módom mindhá­rom napon itt lenni, ___ csak a fellépésem nap­ján láttam előadásokat. Na­gyon színvonalasan állították össze. Nem is számítottam ar­ra, hogy én bármilyen ered­ményt érhetek el. Nagyon meglepődtem, amikor felhív­tak, hogy én kaptam a fődíjat. Külön öröm, hogy a közön­ségzsűri ítélte oda. Fontos, mert nem a szakma ítéli meg a tánctudásom, vagy ki tudja, milyen összetevők alapján, hanem olyan emberek, akik a szívükre hallgatnak. Ez fon­tos. - Nem ez az első díjad... - Nem. Kétezerötben az előadás végéből egy nyolc perces szakasz a Szó­ló-duó Fesztiválon a legjobb szóló díját nyerte meg, ezek után pedig kettőezerhat ta­vaszán a tizedik Stuttgarti Nemzetkö­zi Szóló Táncszínhá­zi Fesztiválon arat­tam le három díjat is. - Jövőre veled, ugyanitt? - Igen. Szeretném. Ha lesz rá lehetőségem, és szólódara­bom, mindenképp itt leszek. Réti Annának fontos, olyan emberektől kapott díjat, akik a szívükre hallgatnak A fődíjat a felajánló Corner Zálogház Zrt. igazgatója, Gégény Csaba adta át az előadás után a táncművésznek Pénteken búcsúztatják Illés Lajost Budapest (mti)­­ Pénte­ken 15 órakor, a fővárosi Fiumei úti sírkertben kí­sérik utolsó útjára Illés Lajos Kossuth-díjas mű­vészt, az Illés együttes alapítóját. A január 29-én, 65 éves ko­rában elhunyt zenészt a refor­mátus egyház szertartása sze­rint helyezik végső nyuga­lomra Tőkés László királyhá­­gómelléki református püspök szolgálatával. A család arra kéri a gyászo­lókat, hogy a búcsúztatóra csak egy szál virágot vigye­nek, a koszorúra szánt össze­get a Magyarországi Refor­mátus Egyház Bethesda Gyermekkórháza javára ajánlják fel. Illés Lajos, aki a kisoroszi református gyülekezet kánto­ra is volt, súlyos betegség kö­vetkeztében hunyt el. Illés Lajos 1942-ben szüle­tett. A billentyűs hangszere­ken játszó muzsikus 1957-ben alapította testvérével, Illés Károly szaxofonossal és Zsi­ga István gitárossal az „ős-Il­­lés” együttest, melyhez ké­sőbb csatlakoztak a Szörényi­­testvérek. A klasszikus Illés 1965-re alakult ki. Illés Lajos 1973. november 2-án bejelentette a zenekar feloszlását és visszavonult a nyilvánosságtól. Egy-egy kü­lönleges alkalommal azonban visszatért a színpadra. DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP • 5 RÖVIDEN Éri Jenő képei az aulában Dunaújváros (dh) - Éri Jenő festőművész Dob­képek című kiállításá­nak megnyitójára várják a közönséget ma 18.30- kor a Bartók Aula Galé­riájába. A kiállítás anyagát Kádár Miklós Mihály képzőművész méltatja, a megnyitón közreműködik Gerö­ly András és Gerö­ly Má­tyás (ütőhangszerek). Jávor Pál, azaz Szőke Zoltán Dunaújváros (dh) - A Munkásművelődési Központ Klubszínházi esték című sorozatában Jávor Pált idézik meg ma 18 órakor az MMK 310-es termében. Pozs­­gai Zsolt írta és rendezte az egyszemélyes dara­bot. A Jávor című est címszerepét Szőke Zol­tán színművész alakítja. Ifjú alkotók a Gárdonyiban Dunaújváros (dh) - A Da Capo Művészeti Is­kola festészet tanszakán tanuló gyerekek mun­káiból nyílik kiállítás - Hogyan jutottam el a ponttól a térig címmel - a Gárdonyi iskolában február 5-én 17 órakor. A drámajáték szakosok egy Lázár Ervin-mese­­részletet adnak elő, s az iskolában tanuló muzsi­kusok - zongoristák, egy fuvolista és egy gi­táros - is fellépnek. Ókori divatdiktátorok Telt házas divattörténeti előadás­­ az Intercisa Múzeumban Szabó Szabolcs szerk@dh.pl­.hu Dunaújváros - Kérdés: Önök szerint mi késztet arra több tucat középis­kolás fiatalt, hogy csütör­tökön kora este az Inter­cisa Múzeum felé vegye az irányt? Válasz: Fogalmam sincs, de személyes tapasztalataim­ra támaszkodva a historizmus iránti olthatatlan tudásszomj tömeges megnyilvánulásához némi pedagógusi ráhatás is szükségeltetik. Pótszékekkel megtámoga­tott telt ház fogadta dr. Bíró Mária régészt, a Károli Gás­pár Református Egyetem dékánhelyettesét. A Római császárnők - a római biroda­lom divatdiktátorai címet vi­selő előadás a szórakoztató is­meretterjesztés jól ismert ko­reográfiája szerint zajlott. Pi­káns, könnyed téma; hallgatóság történelmi tudás­a bázisának észrevétlen gyara­pítása. Esetünkben a csali szerepét a divat töltötte be, e mentén szépen megismerhettük a ró­mai birodalom társadalmi szerveződését, szokásait, mindennapjait és főként a nőt - legyen rabszolga vagy csá­szárné -, aki a mindennapo­kat a férfitársadalom számára élhetővé tette. Róma: kétmil­liós metropolisz, az akkori is­mert világ multikulturális központja, épp mint egy mai nagyváros, különböző etni­kai, vallási csoportokkal, szervezett és működő infra­struktúrával, látványos jogi és szociális egyenlőtlenséggel. A női emancipáció nem e kor­ban élte fénykorát: először apai, majd hitvesi gyámság alatt éltek, magánvagyonnal nem rendelkeztek. Az urbá­nus kultúra azonban apró sza­badságmorzsákkal ruházta fel a hölgyeket. Természetesen e korban is számos előnyt jelen­tett szabad, módos embernek születni: a gazdag úrhölgyek, de az egyszerű polgárok is so­kat foglalatoskodhattak ön­magukkal. A mai szépségipar is jelentős hasznot kasszíroz­hatott volna: nemcsak a nők­nél, a férfiaknál is divat volt a szőrtelenítés, a hajfestés. A császárkor végén beáramló germán rabszolganők nyo­mán az egész birodalomba di­vatba jött például a szőke pa­róka. Mint a rendes fogyasztói társadalmak polgárai, imád­tak vásárolni - e „teher” is fő­ként a nőkre hárult -, meg­szerzett javaikat közszemlére állítani. A császárnők és az előkelőségek formálták a köz­ízlést, az öltözködési kultúrát az egész birodalomban. Az Intercisa Múzeum által indított Keresd a nőt címmel indított népszerű előadásso­rozatnak a mostani volt a ne­gyedik állomása. Folytatás febuár végén, remélhetően szintén telt házas fogadta­tással... Dr. Bíró Mária régész a római birodalom divatdiktátorai címmel tartott előadást az Intercisa Múzeumban

Next