Dunaújvárosi Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-31 / 255. szám

PÉNTEK 2008.10.31. hét*vége DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP • 13 * A Nicolas Sarkozy elnök képmásával ellátott vudubaba slágercikk Franciaországban. Nyilván tetszenek ismerni a vuduzás lényegét: az ember tetszőleges anyagból (kenyérbélből, papírmaséból, dísztökből, akármiből) elkészít egy, a célszemélyt többé-kevésbé hitelesen ábrázoló babát, aztán esténként kellemes hangulatvilágítást kapcsol a nagyszobában, kisgatyára vetkőzik, és afrikai varázsigéket mormolva tűket kezd szurkálni a baba tetszés szerinti fertályaiba. A vudu filozófiája szerint, ha mind eközben elég erősen koncentrálunk, az illetőnek az ominózus, tűkkel büntetett területen akadnak majd különféle egészségügyi problémái. Zárójelben jegyzem meg, én vagy harminc éve vuduzok rendszeresen, a polcomon áll úgy ötven, már-már sündisznónak nézhető baba, rosszabb estéken olyikba már kötőtűket is vagdaltam izomból, egy lendülettel fejtől bokáig - de ádáz ellenségeim kicsattanó egészségi és mentális állapotát látva egyre inkább hajlok rá, hogy az egész hülye módszer inkább immunerősítő, semmint kárt okozna. A francia elnök mindenesetre nem akarta kipróbálni, mire fog legelőször is megfájdulni egyszerre hatmillió ponton, inkább beperelte a babákat forgalmazó céget (azok meg köszönték szépen, a forgalmuk ugyanis azonnal kellemesen megugrott), ám a bíróság elutasította a keresetet, mondván, „a vudubaba árusítása a véleménynyilvánítás szabadsága és a humorhoz való jog megengedett határai közé esik". Feltéve, hogy Veres János időközben sikeresen és maradéktalanul, mindörökre megszünteti Magyarországon a béreket, az úgynevezett szociális hozzájárulásokat, nyugdíjakat és az összes többi fizetnivaló szart leszámítva természetesen a képviselők al- és főbérleti hozzájárulását, továbbá a Budapest és vidék közti utazásokkor teljes joggal felmerülő metró-, villamos-, továbbá léghajóköltségeiket, természetesen a felesleges bürokráciát, azaz a számlákat mellőzve), s ily módon sikeresen ötletet ad a világgazdasági válság megoldására is - nem lepődnék meg, ha a babagyár termetes leányvállalatot telepítene hazánkba: nálunk milliószámra adhatnák el az ilyen kis vuducuccokat, számos típusban. Még a pótlásuk se lenne gyenge üzlet: virtigli magyar ember nem éri ám be holmi kis beszúrt tücskékkel - nálunk már a bababolt előtt a bele lenne kiontva a kis bábunak, a feje le lenne tépkedve szegénykének, az ablakon ki lenne hajigálva, sós, minősített esetben savas kútba tennék, meg a többi. A már megunt bábuk hasába meg gyufamérget tömnének a tulajdonosok, s karácsonykor, új népszokásként egymáshoz vagdoshatnák, hadd durrogjanak: a szabad véleménynyilvánításhoz és a magyaros humorhoz való alapjog jegyében... * Csőbombákat és egyéb eszközöket találtak egy volt olimpikonunk autójában október 23-án. Ha valakinek, hát neki aztán igazán tudnia kellett volna, a részvétel a fontos... Derék cselgáncsosunk csomagtartója úgy nézett ki, mint egy Liliputban különösképp populáris vízszerelőé, aki kizárólag tíz centi magas fürdőszobák vezetékezését végzi sorozatban. Komolyan mondom, szemem se rebbent, amikor már a másnap reggeli hírműsorban hallottam a megnyugtató, kacarászós ügyvédi mantrát: ugyan már, miféle tizenméteres hatótávolságról beszélnek itt, kérem, nevetséges, alaptalan vádaskodás és átlátszó befeketítési kísérlet az egész - az ügyvéd úr szerint jó, ha egy-két méteres körben repültek volna szét azok a repeszek, mit repeszek, repeszkék; mi több, az is lehet, még annyit se bírt volna a motyó, hiszen évekkel korábban készült, egy merő rozsda az egész kábelezés, kár lenne felfújni az ügyet. Való igaz, szerintem egyébként is csak idő kérdése, hogy kiderüljön, a szabad (magyar) véleménynyilvánítás fontos és ősi alapeleme a csőbomba - persze, tegyük gyorsan hozzá, ha nem túl erős. Teszem azt, csak két méteren belül sújt. És nem lepődnék meg, ha kiderülne, abszolút jogellenes volt a rendőrök intézkedése, mert az egyik nem viselt sapkát. Vagy igen, de olyat, amelyiknek a silmje sérülést okozhatott a gyanúsítottnak. Perelni lehet továbbá az idő előtt berozsdált vezeték gyártóját is, meg a csőgyárat, ha nem megy elég jól szét a cucc. Tényleg nem szívesen példálóznék Amerikával (pláne addig, míg ki nem derül, sikerül-e öntudatos államelnökünknek végre letérdeltetni a magáról kissé megfeledkezett Sam bácsit - vegyetek már kicsit vissza, tőlünk ugyan nem lesz ujjlenyomatotok, madaraka, hiába próbáltok itt törleszkedni a koszos kis ingyenvízumotokkal...), de tessék már úgy virtuálisan eljátszani kicsit a gondolattal, hogyan, pontosan milyen erősségű rendőri beavatkozással, miféle következményekkel zajlott volna ugyanez az eset a szabadság és a korlátlan lehetőségek honában... én inkább nem írom le, még azt hinnék, rosszat akarok egy derék sportolónak... Akinek abban is igaza lesz, hogy az is csak magára vethet, akiben egy csővagy bármilyen másfajta véleménybomba kárt tud tenni egy magyar nemzeti ünnepen, hát miért nem takarodott el időben vidékre vagy külföldre, mint a többi rendes, illemtudó magyar honpolgár... * Kötvénykibocsátással stabilizálnák a város költségvetését. Pénzügyekben még az összes többinél is egy kicsit kevésbé vagyok kompetens - talán ezért is tudok transzba esni, amikor azt olvasom pele, hogyaszongya „2031. június 30-ig számolva összesen 13 milliárd 486 millió 991 ezer 463 forint kiadással kell kalkulálni a költségvetések összeállításakor". 2031. június 30. Kíváncsiságból megnéztem a telefonom naptárában (bárki megteheti): hétfő lesz. Szerintem szép napos idő várható, 32-34 fok, a kánikula csak augusztusra várható. Még csupán hatvanhat éves leszek, és amilyen az én formám (plusz, így a válság peremén üldögélve, elnézve a rám váró nyugdíjsanszokat), ugyanitt fogok ülni, ennél az asztalnál, igaz, írnom már nem kell majd, amit szombati rovatomban elmesélni gondolok, az egy technikai újdonságnak köszönhetően direktben megy át azon kedvenc olvasóim agyába, akik előfizetnek rám... de ez most tulajdonképp mellékes... Az igazán érdekes az a 463. 2031 -ben. Hogy az hogyan jön ki - és most nagyvonalúan eltekintek attól az apróságtól, hogy a 463 forint már ma is 465, ha jól kerekítek felfelé. Khm: Nem kevésbé érdekes és életszerű az a jóslat sem, mely arra utal, hogy itt még 2031 -ben is forint lesz - simán elhiszem. És ha már Kobzos tanár úrról írunk mai számunkban, hát igyekszem - egyfajta ajándékként - tovább árnyalni a rólam benne élő képet, amikor azt is kimondom, szorzat ugyebár szintén nem igazán lehet a 463, mert az prímszám, bocsi. (Ja... viszont a 13 milliárd akármi 463 nem prím - elnézést a nagyképűségemért, tanár úr, mégiscsak jogos volt az a kettes, sőt...) A lényeg mégiscsak az, hogy immár nem egy, nem három, de huszonhárom évre előre tudunk mindent, ráadásul háromforintos bizonyossággal. És ez nekem különlegesen imponál itt, ebben az előrelátó, minden időben oly bölcsen előre gondolkodó városban - ahol oly sok csodát láttunk akár csak az elmúlt huszonhárom évben is... Istenem, mi robaj lenne itt, ha valami csillagszemű juhász furulya szavára megmoccannának azok a pénzek, amiket mondjuk 1985-től lenyúltak itt olyan sobrijóskák, akiknek lassan már a nevüket is feledjük, vagy épp néhány felbukás és/vagy tisztes megöregedés folytán akkora köztisztelet övezi őket, hogy még abba is belepirulok, ha arra gondolok, talán ők is kakiinak néha, már ha ugyan igaz. Ja, figyelem: 2079. január 3., a 114. szünnapom kedden lesz, úgy készüljetek. Tovább sajnos nem mutatja a telefonom. Heti övét 2019. január 3. - szülinapü Boda András boda.andras@dh.plc.hu Meddig tarthat még? - ezt kérdik a haldoklók S. Töttó Rita totto.rita@fmh.plt.hu A halál az egyedüli dolog az életben, melyet egyedül kell végigcsinálnunk. Talán éppen ezért is olyan félelmetes a nyugati ember számára. Az út végén lévők segítője, Rajmon Zsuzsa hospice mesélt a halálról. - Ön, aki nap mint nap találkozik a haldoklókkal, halállal, miként vélekedik róla? - Ugyanúgy, mint bárki más. Maga a halál a legszemélyesebb dolog, ami az emberrel történhet. Nem tervezzük előre, nem átruházható, nem elkerülhető. Ugyanazok a kérdések merülnek fel bennem is, mint másokban: van-e élet a halál után, feltámadunk-e, miért pont én, miért pont akkor? Azt azonban tudni kell, hogy a halál mára elvesztette azt a megérdemelt helyét, amelyet a régi világban elfoglalt. Mostanra a halál értelmetlenné és elfogadhatatlanná vált. A tradicionális közösségek felbomlottak, ezáltal elsorvadtak a rítusok, a helyükbe viszont nem léptek újak. Csak az elfojtás, a tagadás és az elhallgatás. Ez persze nem újdonság, már a Gilgames eposzban is meg van írva, mennyire nem szeretnénk meghalni. Pár éve készült egy tanulmány, melyben megkérdezték az embereket, hogyan szeretnének meghalni. Hetven százalékuk azt mondta, a szerettei között, családi körben képzeli el. Ennek ellenére, ha megnézzük, izoláljuk a haldoklóinkat, idegen helyre, kórházba visszük őket meghalni. Régen a tradicionális közösségek együtt éltek a halállal. Természetes volt a haldoklás folyamata, mindenki, a családok, barátok, szomszédok is elköszöntek a haldoklótól, amikor eljött az ideje, így tették könnyebbé a maguk és a búcsúzó számára is az elválást. Ma sokszor felnőttkorában lát először az ember halottat. A gyerekeket pedig óvjuk még a temetésektől is. Pedig be kellene vonni a közösségi életbe őket is. - Az út végén lévők hogyan fogadják a halál gondolatát? - Legtöbbször hárítanak. A hozzátartozók is, akik nem árulják el szerettüknek, hogy meg fog halni. A legtöbb haldokló azt kérdi tőlem, meddig tart ez még, mikor fogok meghalni? A haldoklásnak egyébként öt fázisa van: az elutasítás, a düh, az alkudozás, a depresszió és végül a belenyugvás. Néha megjelenik még a tudatlanság és a bizonytalanság is. Nem mindegyiken esik át mindneki, s van úgy, hogy keverednek a lépcsőfokok. - Ön mit mond nekik? - Azt gondolják az emberek, hogy sokat kell beszélni. Valójában a beteg kérdéseire kell válaszolni. Amikor a haldokló kezd elköszönni, már nem kell sokat beszélni. Arra a tudatra van szüksége, hogy nincs egyedül. Egy haldokló írta nekem: „Ha a férjem vigasztal, hogy ne félj, itt vagyok melletted, és fogom a kezed, én csak azt tudom válaszolni, hogy te akármennyire is fogod a kezem, én akkor is egyedül maradok. Ezen az úton csak egyedül lehet bolyongani.” Ezt az érzést kell csillapítani, nekem ez a feladatom. De az is nagyon fontos, hogy a haldoklás folyamatában általában az ember a hallását veszíti el utoljára. Ez azért lényeges, mert így kapunk egy esélyt, hogy elmondjuk neki, ami a szívünket nyomja, amit még tudatni akarunk vele. A hospice szerint az egyedüllét érzését kell csillapítani Fotó: a szerző * I I MIT OLVAS Keresse a vasárnap nyitva tartó árushelyeken. A Fejér Megyei Hírlap és a Dunaújvárosi Hírlap előfizetői kézbesítőjüknél is megrendelhetik! Hirdetés Einissen alul száguldó cirkusz Vasárnap dől el, ki nyeri idén a Forma-1 sorozatot. A brazil futam tétje nagy, s vajon sikerül-e a rangsor élén álló Lewis Hamiltonnal szembeni előnyét behoznia Felipe Massának. Talpas kalandjai a flaszteren Hiába tipeg a pingvin, mégis messze juthat, és nem csak a rajzfilmben: a budapesti állatkertben is a megesett már, hogy trolimegállóban szedtek össze elkóborolt állatot. Ha nem is túl gyakorta, de az állatkert többi lakója is megpróbálkozik a szökéssel. Az IMF csapdájában az ország? Több mint húszmilliárd eurós pénzügyi segélyt kaphat Magyarország a Nemzetközi Valutaalaptól. A pénz azonban távolról sem adomány, és nem is feltétlenül áldás: vajon mit nyer és mit veszít az ország a XXI.századi Marshall-segéllyel? Subát varr, tarisznyát készít az Év juhásza A név kötelez - tartja a mondás. így van ez Juhász Imre esetében, aki juhászdinasztia leszármazottjaként terelgeti nyáját Szabadegyházán. Családjában apai, anyai ágon mindenki a juhászmesterséget gyakorolta, így ő sem választott más szakmát. Olyan színvonalon dolgozik, hogy a kihajtás napján Dinnyésen az Év juhászának választották. Üzemi munkája és a juhtartás mellett farag, subát varr, bekecset, tarisznyát készít, s nagyon fájlalja, hogy vele valószínűleg be is fejeződik a juhászok juhászkodása.