Dunaújvárosi Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-05 / 104. szám

--------------------------------------------------------------------------- A NAP TÉMÁJA --------------------------------------------------------------------------- 2009. MÁJUS 5., KEDD _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP • 5 MEGELÉGELTÉK Perkáta főutcáján elviselhetetlen a kamionforgalom, repednek a falak, omlik a vakolat. A lakók akár félpályás útlezárással is felhívnák a figyelmet erre a problémára Ahol minden nap reng a föld Gallai Péter szerk@dh.pl­.hu Immár másodszor érzik úgy Perkáta lakói: ellehetetlenedett az életük, leg­alábbis a főutca mellett élőké min­denképpen, hiszen a településen zú­dul át az M6-os építéséhez követ szál­lító kamionok áradata. Az hagyján, hogy az úton alig lehet átmenni, de a házakban is károk keletkeztek Perkátára vagyunk hivata­losak, ahol nagyjából ötszáz ember - a főutca mellett élők - problémáját szeretnék ne­künk megmutatni a helyiek. Elsőként Somogyi Balázs pol­gármesterrel találkozunk a hi­vatalban. Mielőtt a panaszo­sokhoz indulnánk, a település első embere vázolja a kiala­kult helyzetet.­­ A probléma legfőképpen az Engels, a György Gyula és a Lenin utca lakóit érinti, de közvetve az egész nagyközsé­get. 2005-ben, amikor az M6- os első szakasza épült már át­éltük mindezt, ami után azért több eredményt értünk el az akkori, lehetetlen állapotok­hoz képest. Például felméré­sek történtek a lakóházakban, ami a szállítások megkezdése A főút mellett nincs olyan lakó, akit valamilyen módon ne érintene a nagy teherforgalom előtti állapotokat rögzítették. A szerződések alapján felújí­tási kötelezettsége is van a ki­vitelezőnek a 62-es főútra, ami Perkáta belterületén ép­pen most zajlik. Ám mindez semmit nem ér, ha az ellenőr­zések terén hiányosságok vannak. Korábban levelet ír­tunk a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak, a Magyar Közút­­nak, a megyei rendőrfőkapi­tánynak és a térség két ország­­gyűlési képviselőjének is, hogy biztosítsák az itt élők nyugalmát, biztonságát, Ígé­reteket kaptunk a segítségre és a fokozott rendőri ellenőr­zésre, de sajnos ennek kevés látszata született. A polgármesterrel gyütt in­dulunk útnak, bár a faluban nem egyszerű a haladás, mert a felújítás miatt a csatornafe­deleket kerülgetni kell, a szembe jövő kamionok is szlalomoznak az úton. Bár er­re Vaskó István azt mondja, ez most csak kényszerűségből lassítja a forgalmat, de ha el­készül az út, semmi nem kényszeríti ki a sebességcsök­kentést. Majd Vaskó úr bein­vitál a főút mellett álló vado­natúj házába, és sorolni kezdi a károkat. - Jó három hete jöt­tek elő a repedések a járdán, de bent a házban is vannak nyomai az irgalmatlan forga­lomnak - s a nyomaték ked­véért megmutatja az elrepedt járólapot a szobában. - Autóbuszsofőr vagyok, sokszor látom milyen eszeve­szett tempóval száguldanak a kamionok, szerintem java­részt túlsúlyosan. Hajnali há­romtól este tizenegyig nyolcasával, tizesével dön­getnek el az ablak előtt, amit persze ki sem lehet nyitni. A feleségem a kisgyerekkel nem tud aludni az utca felőli szobá­ban, a főúton átkelni is kész életveszély. Azért érdekes, hogy a 62-est felújítja a kivite­lező, kvázi elismerve a fele­lősségét, akkor a házaknál is ezt kellene tenni. De legfő­képpen az elkerülő út megépí­tése miatt kezdtünk aláírás­­gyűjtésbe, mert olyat is halla­ni, hogy csak 2013-ban lesz belőle valami. Az ember sze­retne élni az öt hónapos cse­csemőjével, csak nem hagy­ják. Mit gondolnak, ha felújít­ják az utat, mennyivel men­nek majd rajta? Most harmincas van kint az építke­zés miatt, de fütyülnek arra is - teszi hozzá panaszosunk. Nem kell messzire menni a következő helyszínig, rögvest a szomszédba invitál minket Balázs Jánosné. Az idős as­­­szony mutatja a szobákat a re­pedésekkel, az elváló falak­kal, amelyek csak egyre ko­molyabbak lesznek. - Este amikor lefekszem és elviharzik az ablak alatt egy kőszállító, mozog alattam az ágy, a vitrinben csörögnek a poharak. Olyan mintha mo­zogna a föld, minden áldott nap. 2005-2006-ban egyszer már átéltem ezt, de most is tíz percet kell várnom, ha át aka­rok menni az úton. Tavaly csi­náltattam meg a folyosót, ott is leválik hamarosan a vako­lat. Jöjjenek ki felmérni a ká­rokat, mert a végén majd eltű­nik minden illetékes - teszi hozzá mérgesen, miközben kikísér minket. Megyünk tovább, közben fotós kollégám fényképezi a forgalmat - a következő pilla­natban a kamionok sofőrjei már veszik is kézbe a cb-t, je­leznek egymásnak, valami történik. - Figyeljék meg, nem is jönnek olyan gyorsan, vagy leállnak Perkáta előtt, mert nem tudják kik is fotóz­nak - mondja egyik kísérőnk, Hegedűs Éva, aki elmeséli, hogy bizony az úttól távolabb álló házakban is keletkeztek károk. Már nem is nagyon kell szóba állnunk senkivel, az al­kalmi menet egyre nagyobb lesz, sorra állnak ki az ajtókba a lakók, és szinte kérdezés nélkül mondják a problémái­kat, miközben mellettünk dü­börögnek el a teherautók. Dózsa Imre az előszobában és a konyhában fedezett fel re­pedéseket, pedig ahogyan fo­galmaz, az ő háza beton alapra épült. Áldott Zoltán 2004-ben költözött a György Gyula ut­cába, és akkor nem voltak ilyen sérülések a lakásán.­­ Amiket itt most mutatok, az mind annak az eredménye, hogy ilyen forgalom van. Amikor a zuhanykabinban ál­lok, és elmegy egy kőszállító, hallani, hogy berezonál a fül­ke, de az ágy is mocorog alat­tam. Teszteltünk is, két poha­rat letettünk az asztalra, bi­zony azok is összecsörrennek. Lejjebb menvén egy sárga mellényes hölggyel futunk össze, akiről Somogyi Balázs elárulja, az önkormányzat megbízásából másodmagával forgalomszámlálást végez, a nap minden szakában. A kő­szállítókat külön gyűjtik. Klein Attila és Bogó Anikó az út mellett álló emeletes la­kásban több helyet is mutat, ahol kár keletkezett. Attila meséli, hogy egy héttel ezelőtt amikor hazajöttek, azzal szembesültek, hogy a plafon­ról leesett egy nagyobb vako­latdarab. Anikó a konyhában egy másik, egyre növekvő re­pedésre hívja fel a figyelmet. - Most költözünk el innen, mert még a teraszra sem lehet kiülni reggelizni, vagy ebé­delni. Egyszerűen nem lehet hallani a másik szavát - mondja a fiatalember. Németh Norbert arról pa­naszkodik, hogy két kisgye­rek van, akik nyugtalanul al­szanak a zaj miatt. - Amikor nem vagyok itthon, a felesé­gem nem is mer az elülső szo­bában lefeküdni, mert attól tart, hogy a nagy sebesség mi­att egyszer egy kamion köt ki a lakásban. - Nézzék, az út felújításánál felmarták az asz­faltot, amelynek ott maradt darabjait az udvarba repítik a kamionok - mutatja a férfi te­nyerében a bizonyítékokat. A szomszédban Héber Zsuzsanna is azon a vélemé­nyen van, hogy amíg nem lesz elkerülő és ekkora a teherfor­galom, folyamatos rendőri je­lenlét kellene. - Bosszantó, hogy minden évben megcsi­náltatjuk a házat, ami minden évben újra megrepedezik a mozgás miatt - tette hozzá az asszony. Az elkerülő út miatt keres­tük meg a Nemzeti Infrastruk­túra Fejlesztő Zrt-t, amelynek kommunikációs vezetője, Fa­­zakas Orsolya azt a választ adta, hogy idén októberben terveznek szerződést kötni a tenderen nyertes kivit­elező­­vel, és akkor adják át a mun­katerületet is neki. Terveik szerint 2011. nyár végén he­lyezik forgalomba a Perkátát elkerülő nyomvonalat. Vaskó István is érintett Áldott Zoltán: „Kipróbáltam, két egymás mellé tett pohár összecsörren, de az ágy is mozog" Az önkrományzat saját felmérése egy nap átlagos forgalmáról Bogó Anikó az egyik falon keletkezett repedést mutatja így látják olvasóink! Van, hogy nem fér el egy­más mellett két kamion, a múltkor az egyik a házam előtt hajtott keresztül az ár­kon. Az erkélyünkről potyog a vakolat, este pedig nem lehet televíziót nézni, mert akkora zajjal járnak előt­tünk. Az úton pedig képte­lenség gyalog átkelni. Katasztrofális, egyszerűen nem igaz ami itt van. A rendőr meg olyan ritka, mint a fehér holló. A Du­naújvárosi Hírlap több cik­két is eltettük, amiben arról írnak, hogy mikor kezdik az elkerülő utat. Ám a mai helyzetben ki tudja, hogy mi lesz ebből. Kell a változás és a fejlődés, de nem minden áron. Hiába készült ötven centis alappal a házam, így is nyílik szét a garázsajtó mellett. Annyira dübörög és mozog minden, hogy az tragédia. Jellemző a terhelésre, hogy a ház előtt álló beton villanyoszlop is szétrepedt. Kőszegi Mihályné Schubert József Gelencsér József i Mit szeretnének elérni a helyiek? ■ Állandó és rendszeres sebességellnőrzést a te­lepülés belterületén­, mert szerintük ez lehet az egyetlen, reális eszköz a szabályok betartatására. ■ Egyik megoldás szerin­tük az lehetne, amiért aláírást gyűjtöttek, hogy a forgalmat tereljék el a 6209-es számú, Adony- hálóz­aton az M6-os felé.­­ Az út mellett élők hely­zetének javítására a hos­­­szú távú megoldás csak a 62-es út Perkátát elkerü­lő szakasza lehet. A köz­ség folyamatosan részt vesz ennek előkészítés­ben, aminek megvalósí­tása az ígéretek szerint még idén megkezdődik. Szerintem meg tudom érteni, miért várják már türelmetlenül a perkátaiak az elkerülő út megépülését. Városomban, Dunaföldváron ugyanez volt a helyzet sokáig, a hídról a város központjára zúdult napi több ezernyi személy­autó és kamion. Igaz, sze­rencsére nem az út mellett lakom, de a hétköznapok során mindenki hátrányát szenvedte ennek. Nem elég a koromtól rendre beszür­külő házakara gondolni, vagy a bűzre, fékcsikorgásra, de a belvárosban való köz­lekedés sem volt egyszerű. Szerencsére megépült az el­kerülő út, így teljesen teher­autó mentes lett a belváros, jelentősen csökkent az át­menő forgalom is, így az anyukák most nyugodtan sétálhatnak a babakocsikkal a csendessé és nyugodtá vált központban. Perkátán is kézzelfogható közelségbe került mindez, hiszen a ter­vek szerint két év múlva már lesz kerülő. Persze tudom, ez még rengeteg idő, de már közeleg a pillanat, ami­kor békésen meg lehet inni egy fröccsöt az udvaron.

Next