Dunaújvárosi Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-01 / 26. szám
2011. FEBRUÁR 1., KEDD ALEX TOLL Miközben a tanulásban akadályozott cigány gyerekek többségét sikerült benntartani az iskolában, a nem cigányok többsége más településen tanul Mégsem ment el, mint a szél... Van egy iskola Ercsiben, ahol a nyolcvankét, tanulásban akadályozott gyerek, akik öt híján cigányok, ha nem is mennek mindig pontosan iskolába, de: mennek, sőt, majdnem mindegyikük tovább is tanul! Más kérdés, hogy a középiskolát, szakiskolát már ritkán fejezik be. Mint ahogy szüleik sem rendelkeznek bizonyítvánnyal. De: van egy iskola, ahova szeretnek járni! - Amikor ide kerültem helyettesíteni, eldöntöttem: fél év múlva úgy elmegyek innen, mint a szél! - mondja Németh Mária, az ercsi Kossuth Lajos iskola igazgatója. - Ennek huszonhárom éve... Az igazgatónő mindkét döntését, nevezetesen a távozásról és a maradásról szólót is ékesen illusztrálja az a színpompás rajz, amelyet sajátos helyesírású kísérő szöveg ajánl az iro ____ daajtó melletti falon: „ Gitta Néni Nek Alex toll...” Jónás Alex negyedikes diák ebben az iskolában. Gitta: az igazgatónő, akinek második keresztneve Margit. A rajz színtiszta szeretetből készült. A helyesírást magyarázza, hogy ide csupa tanulásban akadályozott gyerek jár. Nyolcvankettő. Öt kivételével mind cigány. - Óriási szeretetigényük van ezeknek a gyerekeknek, de óriási szeretetet is adnak! Ezért maradtam - mondja Németh Mária. Akinek számos csatát kell vívnia nap mint nap az iskola megmaradásáért; a költségvetés kifoltozásáért; a tizenhárom tagú (hét külsős kollégával kiegészülő) tantestület jutalmak és tizenharmadik havi fizetés és kafetéria és minden más nélküli egybentartásáért; a gyerekek nyári táboroztatásáért; a szülők megrendszabályozásáért, hogy óra közben ne rontsanak rá a tanerőkre; a gyerekek megmosdatásáért, kézmosásra tanításáért, az óra mutatóinak megismertetéséért; azért, hogy ha a kelleténél sokkal korábban vagy kissé később is, de valahogyan járjanak iskolába; azért, hogy a tizennégy éves lány, bár gyereket szült, de szerezze meg a bizonyítványát; azért, hogy a szülő is végezze el legalább a hatodik osztályt - meg még számtalan más egyébért is csatáznia kell. Kollégáival egyetemben, hiszen ezt a munkát igazi társak, az ügy iránt a végletekig elkötelezett emberek nélkül végezni: lehetetlen. Viszont, ha bármelyikük a folyosóra lép, egyszerre hat gyerek sikít fel és veti magát a karjaikba... - Aki ezt nem bírja, az már rég elment innen - jegyzi meg az igazgatónő. A kép feledhetetlen: Andi, aki a legnehezebb eset, a szónak több értelmében is, hiszen még járni is nehezen tud, képes végigfutni a folyosót a maga nehezen meghatározható stílusában, hogy megölelhesse igazgatóját. Az iskola Ercsi önkormányzatának tulajdona. Működtetője egy 2015-ig szóló közoktatási megállapodás alapján a Sziltop Kft. Ezt Szilasi György geofizikus, valamint Topolay Elek nyelvész alapította, és országszerte dolgozók esti iskoláit üzemelteti. Teljesen véletlenül bukkantak az ercsi kisiskolára, ami 2005-ben éppen azon volt, hogy anyagi gondjai miatt egyházi fenntartású intézmény lehessen - ami majdnem sikerült. De csak majdnem. Az akkori kormány ugyanis jelentősen csökkentette az egyházi iskolák támogatását, tehát az egykori ercsi zárdában működő intézményt kis híján összevonták a település másik általános iskolájával. Topolayban viszont felébredt az egykori gyógypedagógus, és az esti iskolák bevételéből a kft. kiszorított annyit, hogy a Kossuth iskola megmaradhasson. 2000-ben Ám Ercsiben, ahol 1200 tanköteles volt, közülük 800 általános iskolás, ma 350 gyerek tanul a község általános iskolájában (82 a kisegítőben). A többieket a szomszédos településekre viszik a szülők, hogy ne kelljen a cigány többségű osztályokban tanulniuk. - Nyilvánvaló, hogy valamit kezdenünk kell a város iskolaügyével - mondja Szabó Tamás polgármester. - Felmerült, hogy létrehozunk egy alapítványi iskolát, amelyet a szülők tartanának fenn. Lehet, hogy az Eötvös-iskola egyik szárnyában működhetne, lehet, hogy a mai két iskolát kellene összevonni. Törjük a fejünket, de ezen még nagyon sokat kell gondolkodni! Szerintem Persze, más dolog vendégként beesni egy délelőttre, látogatóba menni délután egy órácskára a régen kisegítőnek nevezett iskolába, mint nap mint nap ott dolgozni. Mindennap elölről kezdeni mindent. Egy betűt egy hétig tanítani. Tetűvadászattal, gyerekmosdatással, tiszta ruha cseréjével indítani a napot. Végeláthatatlanul. De a látogató egyszercsak azt látja azon a bizonyos délelőttön, hogy minden gyerek tiszta ruhában jön, megmosdatva. Mert már szégyellik otthonról másképp elküldeni. Ennél többet nem lehet elérni - de nem is kell! Mert mire ez megvan, addigra meglesz a másik nagyon fontos feltétel: a gyerek nem csak tisztán jön (vegyék hozzá, hogy a leírhatatlanul rossz körülmények között ez kétszeres, háromszoros erőfeszítés), de örömmel is jön! Az most mindegy, hogy a rossz körülmények mitől, kitől rosszak. De előbbre jutnunk csak így sikerülhet. Németh Mária szerint viszont, összevonva a másik iskolával, a kisegítő nem tudná ellátni feladatait. Itt megvannak a nyugodt körülmények, a negyedszázad alatt összegyűjtött fejlesztő eszközök, és a keresztény szellemű oktatás keretében a kellő türelemben és személyre szabott gondoskodásban részesülnek a gyerekek. Jellemző, hogy az évről évre támogatóktól összekönyörgött pénzen szervezett egyhetes nyári táborozásokon részt venni gyereknek és tanárnak egyaránt kitüntetés! Olyankor (tavaly Csajágon) a gyerekek a mégoly' ragyogó időben is már este hatkor ágyban fekszenek, pedig nem kellene. Csakhogy: tiszta, vetett ágyban! És pizsamában, ami nem múló izgalmak forrása számukra... - Rendszeresen levisszük őket a csatkai búcsúra - fűzi az igazgatónő tapasztalataihoz Gedő Attila, a város fiatal plébánosa, aki egyszerre lelki gondozó és patrónus. Kapjanak valamit a gyerekek a saját kultúrájukból, hagyományaikból is. Megtanulták a cigány himnuszt, és a magyar himnusszal együtt mindig elénekeljük. Talán ezért van, hogy a „rasaj”-t (cigányul ez jelenti a papot) is tisztelik és szeretik, mint a tanáraikat. A plébános szerint a fennvaló keze is benne van abban, hogy az iskola még működik: „éri a széle a hosszát”. Hiszen: „a jószándékot megáldja az Isten”. A „rasaj", a plébános szerint a fennvaló keze is benne van abban, hogy az iskola még működik: éri a széle a hosszát Pekarek JÁNOS pekarek.janos@dh.plt.hu Németh Mária, második keresztneve után Gitta néni, igazgató és pótanya. Grafikánkon az Ercsi vezetőire váró kérdés: diáklétszámok Fotó: Anda Fábián Néhány más pillanat Sajnos, igaz rémtörténeteket hallunk, miközben a helyi iskolaügyről érdeklődünk az utcán, hivatalban, iskolában, üzletben, bárhol. Ezek legalábbis nagyon nyomasztóak. Azonban, míg e rémes történetek kitörölhetetlenül belénk ivódnak, ugyanígy rögzül bennünk néhány más pillanat. Csupa olyan, mint amilyet ez a rajz sugall. Talán azért, mert minden kóros, megoldásra váró helyzetben szomjazzuk a szép és egyszerű megoldásokat. Márpedig mi lehetne szebb és egyszerűbb megoldás, mint a kölcsönös szeretet? Ami mögött hozzávetőleg negyedszázadnyi, gyötrelmes (nem, nem tévedés vagy túlzás: gyötrelmes!) munka, egy-két tucat ember mindenekfeletti hivatásszeretete, az esélyekre fittyet hányó meggyőződése áll. S még így is nagyon könnyen lehet, hogy a helyzet cseppet sem fog javulni! Viszont, ha nem romlik tovább, azt is e negyedszázadnak köszönhetjük. íme, a legendás rajz, Jónás Alex alkotása. Kérem, értékeljék, hogy a gyerek mindent beleadott! A NAP TEMÁJA további képek, információk dh onlinét DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP >5 Olvasóink véleménye Nagy Józsefné: - Hallottam arról, hogy a város nagyobbik általános iskolájában ott áll sok terem, kihasználatlanul, mert máshová viszik a gyerekeket tanulni. Hiába, a szülők nem akarják, hogy fegyelmezetlenséget tanuljanak. A lányom ott, a nagyobb iskolában tanított, de nem bírta, elment. Nem is csodálom: égő csikkeket dobáltak a hajába... Molnár Józsefné: - A Kossuth jó kis iskola, még amikor az utcán sétálnak, akkor is látszik, hogy fegyelmezettebbek, mint a nagyobb iskola növendékei. Jó munkát végeznek ott! De hát miről beszélünk?! Lehet, hogy még egy-két év, és nem lesz gyerek, akit az ercsi iskolába íratnának be. Lehet, hogy be kell majd zárni az iskolát, érdeklődés hiánya miatt? Scherer Anett: - Én nem vagyok híve annak, hogy iskolákat vonjanak össze a városban. Az biztos, hogy súlyos gondok vannak a helyi oktatásban, de az is biztos, hogy a Kossuth iskola munkáján nem javítana, hanem rontana, ha összevonnák a másikkal, és ugyanakkor a nagyobb iskolában sem segítené ez a munkát! Valami mást kellene kitalálni...