Dunaújvárosi Hírlap, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-28 / 300. szám

2018. DECEMBER 28., PÉNTEK KRÓNIKA g „Bele kell rakni magam a dalokba, és bátornak kell lennem, máshogyan nem éri meg” Plusz élmény számára, amikor az anyanyelvén énekel egy dalt DUNAÚJVÁROS A közel­múltban jelentkezett új videóklippel Koszi Janka, közben gőzerővel dolgoz­nak hamarosan megjelenő nagylemezén. Amíg az új al­bumot várjuk, legközelebb Budapesten találkozhatunk vele szilveszterkor, amikor a Random Trippel fog fellép­ni. Addig is beszélgettünk egyet, például a dalszerzés­ről, karácsonyról és még az autóvezetésről is. Varga Zsófia zsofia.varga@mediaworks.hu - Kezdjük az elején, mikor dön­tötted el, hogy zenével szeret­nél foglalkozni? - A szüleim zenészek vol­tak, pontosabban most is sze­repet játszik az életükben a­ zene, de már nem olyan szin­ten, mint korábban. Ebbe a légkörbe születtem bele, így folyamatosan zene vett kö­rül, mindig hallgattunk is ze­nét és aktív zenélés volt ott­hon. Van egy Dunaújváros­hoz kapcsolódó, meghatáro­zó élményem, volt az egykori Kiscsillag nevű étterem, ahol gyakran léptek fel zeneka­rok, és egy funky zenét játszó együttes koncertjén éreztem azt, hogy én csak ezt szeret­ném csinálni. Akkor elhatá­roztam, hogy véghez viszem, énekes leszek, lesz egy zene­karom, és klubokban fogok fellépni, és mindenhol, ahol csak lehet. Akkoriban kö­zépiskolás voltam, Budapest­re jártam iskolába, mert min­dig fontos volt nekem, hogy technikailag ne legyenek ha­tárok, szóval amit szeretnék megvalósítani a hangommal, mindent meg tudjak csinálni. Éppen ezért tanultam elég sok helyen, és külön, egyénileg is fejlesztettem magam. Példá­ul ott van az Apácashow cí­mű film, a második részében Lauryn Hill szerepel, ő szá­momra egy meghatározó elő­adó, fenn is van a szobám fa­lán a képe, amit az egyik ta­nítványom rajzolt. Apukám kivágott a filmből nekem jele­neteket, amelyekben ő énekel, jellemző rá, hogy éneklés­ köz­ben nagyon sokat frazírozik, hajlítgat, ezeket a részeket le­lassítottuk, és addig gyako­roltam, amíg meg nem tud­tam valósítani. Nagyon tuda­tosan készültem mindig is er­re a pályára, szóval ha min­den reggel felkelsz és tudod, hogy csak ezzel szeretnél fog­lalkozni, akkor az tényleg megvalósul, nagyon hittem ebben. Rengeteg energiát fek­tettem ebbe, mindezt öröm­mel tettem, ez abszolút belső motiváció volt. - Említetted, hogy van tanítvá­nyod, mit jelent számodra a ta­nítás? - Amikor a Kőbányai Zenei Stúdióba jártam, már akkor elkezdtem tanítani, pár évig magántanítványokat vállal­tam. Utána elmentem a Ma­gyar Hajnal Énekstúdióba, ahol hat évig tanítottam, és fél éve pedig teljesen egyéni­ben tanítok. Nagyon érdekes amúgy, mert én sohasem vol­tam annyira megelégedve az oktatással, más elképzelésem volt, és a hatékonyságot sze­rettem volna növelni. Az is meggyőződésem, hogy attól nem lehet valaki jó énekes, hogy csak skálázik. Tehát az egy dolog, hogy ezt meg tud­ja csinálni, attól még sem­mit nem tud teremteni a szín­padon, nem lesz olyan a han­gulat, a közönséget sem tud­ja úgy bevonni. Olyan techni­kákat illesztek be az óráimba, akár más művészeti ágakkal együttműködve, amivel az ér­zelmi kifejezőkészségüket le­het növelni, a kommunikáci­ójukat fejleszteni, ez nagyon összetett, egy kicsit pszicho­lógiai vonal is társul a mód­szerhez.­­ A dalaidnál több szerző is közreműködik, és te is kive­szed a részed a munkából, pél­dául az Ez nem illúzió című da­lod szövegét te írtad. Hogyan működik a dalszerzés folya­mata? - Ez úgy néz ki, hogy kö­zösen dolgozunk a dalo­kon Szabó Zével, például az énekdallammal én foglalko­zok. Nem vagyok hangszere­lő, Kőbányán tanultam zenét, tudok játszani hangszeren, de a munkának ezt a részét teljes mértékben rábízom. A szöveg részét többen írhat­juk, ez akár lehe­tek én, Molnár To­mi, Kemény Zsófi, Csornai Bori, ő ír­ta például az an­gol nyelvű szöve­geimet. Nagyon szeretem ezt a faj­ta közös munkát, hogy lehet együtt alkotni, mert ez nagyon fej­lesztő, de nagyon fontos volt nekem, hogy kivegyem a ré­szemet én is a feladatokból. Az elején nagyon nehéz volt, mert úgy éreztem, hogy ak­kor már teljesen meztelen le­szek, ha én írom a szövegeket, és ez pontosan így is van, hi­szen azok a te legbelső gondo­lataid és onnantól kezdve tel­jesen kizárod magad és az ve­szélyes. Úgy vol­tam vele, dalszer­ző-előadó vagyok, bele kell rakni ma­gam a dalokba, és bátornak kell len­nem, máshogyan nem éri meg. - A Be alone című lemezeden a Hol voltál című dal kivételével mindegyik an­gol nyelvű, azonban azóta több magyar szövegű dallal jelent­keztél, miért alakult ez így? - Inkább külföldi előadó­kat hallgatok, ez áll hozzám közelebb, így tudom jobban kifejezni magam, és ezt ne­hezen engedtem el. Időköz­ben megszerettem magyarul énekelni és elkezdtem szöve­geket is írni magyarul. Egyre jobban élveztem azt, hogy ki­fejezem magam a saját nyel­vemen, és az pedig még egy plusz élményt ad hozzá, hogy a közönség énekli a szövege­ket, ilyet pedig az angol dal­szövegek esetében nem ta­pasztaltam. - Kik a zenekarod tagjai? - Szebényi Dani, Jancsovics Máté, Kőrös Tomi, Kóródi To­mi, illetve nyáron sokat lehe­tett látni bennünket DJ Q CEE- vel kiegészülve. - December 9-én volt a premi­erje a legújabb dalodnak és az ahhoz készült klipednek, a Do­­paminnak. Fülbemászó dal­lamok, azonnal működött ná­lam is a dopaminhatás, na­gyon szerethető. Mi inspirálta ezt a dalt? Nagyon szeretem Rudimental zenéjét és már a régóta szerettem volna egy pörgősebb dalt, így egy, a Rudimental zenéjéhez hason­ló flasht szerettünk volna lét­rehozni. Azt éreztem, hogy ehhez a dalhoz a Molnár To­mi stílusa tökéletesen pas­­­szolna és szerintem igazam lett, mert nagyon eltalálta ezt a könnyedebb szöveget, ami egy kicsit pikáns, laza. A klip­ben táncos lányok is szerepel­nek, különböző külső helyszí­neken forgattuk a jelenteket a táncos részhez, a lányok na­gyon felszabadultak és pro­fik voltak, nagyon szeretem ezeket az elemeket a klipben. Amit még nagyon szeretek, hogy az egész videóban én vagyok benne, tehát a kupi is, ami a szobában látható, azok az én ruháim, ezért is nagyon jó érzés visszanézni. - Adódik a kérdés, mivel most is kijött egy új dalod, hogy most már várhatunk Koszi Jan­ka nagylemezt? - Most nagyon sok új dalt írtunk, amikről még nem tud senki... nagyon jók lettek, na­gyon szeretem mindegyiket és alig várom, hogy megmu­tathassam ezeket. Tehát igen, lesz egy teljes lemezanyag, hamarosan bemutatjuk a kö­zönségnek. - Mikor és hol találkozhatunk veled legközelebb koncerten? - Legközelebb Budapesten a Random Trippel lépek fel az Instantban, ott lesz többek kö­zött Zentai Márk is a Mörkből. Ez már - ha jól számolom - a negyedik alkalom, hogy szil­veszterkor a Random Trippel lépek fel, és annyira jó kon­certtel átlépni az új évbe, ná­lam van egy olyan vonatkozá­sa az egésznek, hogy akkor ez sok zenét hoz nekem a jövő év­re. Már megvannak a koncert­dátumok a jövő évre, hamaro­san elérhetőek lesznek, hogy mikor és hol lehet velem ta­lálkozni. - Most volt karácsony, hogyan teltek az ünnepek? - Hazautaztam Dunaújvá­rosba, ilyenkor jövök a szüle­imhez, nagyszüleimhez, szó­val mindenkit meglátogatok a családból. Mindig megfoga­dom, hogy nagyon fogok ké­szülni a karácsonyra, és a la­kásomat is feldíszítem, de ez aztán nem jön össze végül. Idén addig eljutottam már, hogy van két égősorom, amit a fotelemre és a galéria tete­jére feltettem, nagyon jó han­gulatot teremt. Valójában az egészet úgy fogom fel, hogy ez a karácsonyi időszak is egy lehetőség arra, hogy pi­henjek. - Az egyik social media oldala­don láttam, hogy éppen most jársz autóvezetői tanfolyamra, hogy tetszik? - Imádok vezetni, szeren­csére sikerült egy tökéletes oktatót kifognom, nagyon jó barátság alakult ki közöt­tünk, és tudom hogy meg fog tanítani nagyon jól vezetni. Alig várom, hogy meglegyen a jogsim. Azt éreztem, hogy nem szeretnék korlátok kö­zé beszorítva élni, és az, hogy tudsz vezetni, óriási szabad­ságot ad. Koszi Janka azt mondja: nagyon tuda­tosan készült mindig is erre a pályára Koszi Jankával egy budapesti kávézóban beszélgettünk az életről, a zenéről, dalszerzésről, karácsonyról Koszi Janka dunaújvárosi zenészcsaládból származik Fotók: Laczkó Izabella

Next