Dunaújvárosi Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-14 / 62. szám

2019. MÁRCIUS 14., CSÜTÖRTÖK______________________________________________________________________________________ÜNNEPI OLDALAK £ Kezdetben sikerrel lassította az ellenséges csapatok előrenyomulását... Bem József: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel...” 1794. március 14-én szüle­tett Tarnówban, az 1848- 49-es magyar szabadság­­harc egyik legnagyobb kül­földi hőse, a lengyel Jozef Bem, a székelyek által csak Bem apónak nevezett altá­bornagy, hadvezér. A ma­gyar köztudatban Bem Jó­zsefként szerepel, a szabad­ságharc bukása után Török­országban is nagy katonai karriert fut be, oszmán basa lett, Murád muszlim néven. Cseh eredetű lengyel neme­si családba született. Apja, Andreas jogot végzett, s előbb a lwówi városi tanács­nál dolgozott, majd ügyvéd volt a tarnówi nemesi bíró­ságon. Farkas Lajos szerkesztőseg@dunahirlap.hu Bem Varsóban műszaki és tü­zériskolában tanult, főhad­­nagyként már részt vett Napó­leon 1812-es oroszországi had­járatában. Gdansk védelméért megkapta a francia Becsület­­rendet. Tüzérként harcolt az oro­szok ellen az 1831-es lengyel felkelés során, az osztrolen­­kai ütközetben kitűnt hősi­ességével. Az akkor már őr­nagyi rangban lévő Bem ab­ban a csatában tíz ágyú össz­pontosított tüzével szinte az egész támadó orosz hadsere­get feltartóztatta, időt nyer­ve ezzel a lengyel hadtest új­rarendeződésére, de a veresé­get így sem sikerült elkerül­ni. Ezért nevezte költeményé­ben Petőfi „Osztrolenka véres csillagának”. Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, / A szabadság régi bajnoka! / Bosszúálló fénnyel jár előttünk / Osztrolenka vé­res csillaga. (Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg) A kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökélete­sítésével is foglalkozott. Két hónappal később már tábor­nok volt, és neve nemzetközi­leg is ismertté vált. A lengyel szabadságharc bukása után Párizsba emig­rált. Itt megírta emlékiratait „A lengyelországi nemzeti fel­kelésről” címmel. Egész életében Lengyelor­szág felszabadítását tartotta fő céljának, de önkéntesként megjelent szinte valamen­­­nyi függetlenségi háborúban. 1848 októberében a bécsi fel­kelők csapatainak élén har­colt, innen szökött Magyar­­országra, ahol Kossuthnál je­lentkezett katonai szolgálatra. Kossuth a vesztes schwecha­­ti ütközet után, a lengyel tá­bornokot szerette volna kine­vezni a magyar csapatok fő­­parancsnokának, de nem tar­tott attól, hogy a magyar tisz­tek majd nem fogadnak el egy idegen parancsnokot, eluta­sította az ajánlatot. Rossz vi­szonyban állt a magyar ol­dalon harcoló lengyel em­igránsokkal, annyira, hogy azok kis híján majdnem meg­gyilkolták őt. A magyar kor­mány Erdélybe küldte, kine­vezte az ottani hadsereg élé­re. Itt Bem bravúrt bravúrra halmozott, győztes hadjára­ta során újjászervezte csapa­tait, és sikeresen kiverte Er­délyből Urban román határő­reit, majd a Puchner vezette császári csapatoktól is meg­tisztította az országrészt. Bá­ró Puchner Antal Szaniszló a magyar származású, de Bécs­­hez hű tábornok támadását visszaverve, ellentámadásba ment át, és gyors hadmozdu­latokkal karácsonykor elfog­lalta Kolozsvárt. Ez a győzelem kelet felől biz­tosította az Alföldet, és így le­hetővé tette, hogy a kormány Pestről Debrecenbe helyez­hesse át székhelyét. Felsza­badítja egész Székelyföldet, majd 1849. március 11-én egy váratlan manőverrel, az oszt­rákok háta mögé került és el­foglalta Nagyszebent. Osztrák kérésre a Havasal­­földön állomásozó orosz csa­patok Lüders tábornok vezeté­sével, benyomultak Erdélybe, így bekerítés fe­nyegette a magyar haderőt, azonban a vízaknai és a dévai csatában feb­ruár 4. és 8. között áttörte az ellenség gyűrűjét, és már február 9-én ellen­­támadásba lendül. Piskinél legyőzte az egyesült osztrák-orosz haderőt, majd Székelyföldre vonult. Párat­lan katonai zseni volt. A kor talán legnagyobb stratégája, pillanatok alatt képes volt fel­mérni a körülményeket, és he­lyes döntést hozni. Igazi had­vezér volt! Taktikája a tüzér­ség erőteljes alkalmazásán s a csapatok gyors, éjjeli mozgatá­sán alapult, meglepve ezzel az ellenfelet, váratlan rajtaüté­sei sokszor legyőzték az ellen­ség túlerejét. Sokat tett a nemzetisé­gi békéért, magya­rok, románok, szá­szok együttműkö­déséért, bár ebben nem sok sikert ért el. Magyarul nem tudott, németül is rosszul beszélt, fő­leg franciául értette meg ma­gát. Petőfivel, segédtisztjével, bensőséges viszonyt ápolt, nagyra becsülte a költő tehet­ségét és forradalmi felfogását. Petőfi szinte atyjaként tisz­telte a lengyel főtisztet. A sza­badságszerető költő Bemben megtalálta a maga forradal­mi hadvezérét. Az eszmények közösségén túl, bensőséges kapcsolat jött létre közöttük, csaknem apai-fiúi szeretet. Bem 1848-49 telén elért si­kerei mentették meg a szabad­ságharc ügyét, nagy érdeme volt abban, hogy megindulha­tott a császári sereget vissza­verő tavaszi hadjárat. A második orosz beavatko­zás után Bem kezdetben siker­rel lassította az ellenséges csa­patok előrenyomulását, még Moldvába is betört, hogy ott felkelést robbantson ki. Vis­­­szatérve azonban július 31-én, Segesvárnál döntő vereséget szenvedett. Ebben az ütközet­ben esett el valószínűleg hűsé­ges szárnysegédje, a szabad­ságharc lánglelkű költője, Pe­tőfi Sándor is. Hadserege tel­jesen szétzilálódott, az Arad­ra menekülő tábornokot bízta meg Kossuth az összeomló ma­gyar hadsereg parancsnoksá­gával, ám Temesvárnál súlyos vereséget mér rá Haynau oszt­rák táborszernagy. A csatában egy ágyúgolyótól megbokroso­dott lova levetette a hátáról, és eltört a kulcscsontja. Bem ez­után a szomszédos Török Bi­rodalomba menekült, ahol át­tért az iszlám hitre és felvet­te a Murád (Murat) nevet. Ezt azért tette, mert a magyar szabadságharc bukása után Oroszország kérte Törökor­szágtól bizonyos menekültek kiadatását, köztük Bemét is, amire a törökök kötelezettsé­get is vállaltak, kivéve akkor, ha az illető áttér az iszlám hit­re. A magyar és lengyel emig­ránsok körében nagy vita bon­takozott ki erről. Kossuth elle­nezte ezt, míg Bem Guyon Ri­­chárddal, Kmety Györggyel és mintegy 216 magyar, 7 lengyel és 15 olasz társával együtt fel­vette Mohamed próféta vallá­sát. Belépett a török hadsereg­be, egy orosz-török háborút remélve akart tovább harcol­ni az oroszok ellen. Murád pa­sa néven, szíriai parancsnok­ként Aleppóban hunyt el ma­láriában 1850. december 10- én. 1929-ben szállították ha­za szülővárosába, Tarnówba, ahol ma is nyugszik. A lengyel katolikus egyház viszont nem bocsátotta meg neki, hogy el­hagyta keresztény vallását, így maradványait nem lehe­tett „a megszentelt lengyel földben” elhantolni, ezért egy kőszarkofágban helyezték el, amelyet hat gigantikus ko­­rinthoszi oszlop emel a magas­ba a tarnówi mauzóleumban. A szarkofág felirata magyar, lengyel és török nyelven tájé­koztat Bem életrajzi adatairól. Utolsó mondata a halálos ágyán ez volt: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel...” Bem József személye egy szét­­téphetetlen kapocs a magyar­lengyel barátságban, és nevét nekünk, magyaroknak a leg­nagyobb tisztelettel kell kiej­tenünk! Felhasznált irodalom http://www.rubicon.hu/ma­­gyar/oldalak/1794_marci­­us_14_bem jozsef_szuletese/ Kovács Endre: Bem József (Hadtörténeti Intézet, Buda­pest, 1954) Hídvégi Jenő: Bem apó In: Nemzeti Könyvtár VI. évf. 120. szám, Budapest Kovács Endre: Bem a ma­gyar szabadságharcban (Zrínyi Könyvkiadó, Budapest, 1979 h ttps://h u. wikipedia.org/ wiki/BemJózsef http:// kossuthl848.mlap.hu//ht­­ml/18215155/render/bem­­jozsef Bemnek nagy érdeme volt abban, hogy megindulha­tott a tavaszi hadjárat Istók János alkotása, a magyar szabadságharc lengyel származású hős tábornokának szobra Budapesten, a Bem téren­Fotó: Wikipedia Bem-szobor. üdvözlet ftwistfisipl. / /fi­f 4? $Z'Visx,i ^3 . y Kossuth-szobor. Petr&cxy G, . 'áh­áb­orna |,y «A/«­ u</t's/jys/ Képeslaprészlet Marosvásárhelyről: Kossuth és Bem szobra Bem József tábornok portréja F.: Wikipedia 1 Látogasson el hírportálunkra! DUOL.hu

Next