Dunaújvárosi Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-17 / 90. szám
2019. ÁPRILIS 17., SZERDA A kézilabda-válogatott Európa-bajnoki részvétele már kézben van Pedig megvolt az esély Székely Márton, a férfikézilabda-válogatott tatabányai kapusa kritikus szemmel, mégis bizakodva tekint vissza a magyar együttes Oroszország elleni utóbbi két Eb-selejtezőjére. Simon József/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu Az oroszországi meccsen Mikler Roland védései kis túlzással két pontot értek, a vasárnapi érdi visszavágón pedig egy pontot hozott a konyhára az ön bravúros teljesítménye a hajrában. A múlt hét elején aláírta volna, hogy három pontot szerzünk az oroszok ellen? - Nagyon szerettünk volna néggyel beljebb lenni, ezzel pedig biztosan kijutni a jövő évi Európa-bajnokságra, és erre az asztraháni meglepő sikerünk után minden esélyünk megvolt - válaszolta a mieink kapusa, a tatabányai Székely Márton, akinek főszerepe volt a 23-23-as érdi végeredmény elérésében, így a továbbjutásunkban még maradt hajszálnyi bizonytalanság, de tényleg csak minimális. A csoportunkból az oroszokkal együtt várhatóan mi jutunk ki, csak az a kérdés, hogy első vagy második helyezettként. - Mi járt a fejében, amikor tizenegy perc volt hátra és öttel vezettek az oroszok? - Arra nem gondoltam, hogy kikapunk, mert hihetetlen akarattal harcoltunk. Éreztem, hogy a rossz játék dacára is van bennünk tartalék, és nagyon izgalmas hajrá következik. - Ezt eltalálta. - Arra azonban nem mertem gondolni, hogy az utolsó tíz percet 5-0-ra megnyerjük. Magunk között szólva ritka is ebben a sportágban a hasonló eredményalakulás. - A mi csapatunk támadt fel poraiból vagy az orosz zuhant össze? - A kiemelkedő motiváltságunk és összetartásunk segített, hogy a végére megállt védőfalunk málladozása. Végre kiléptünk az orosz átlövőkre, nem engedtük labdához jutni az addig sokszor ziccerbe kerülő beállóst, a nagyon jó napot kifogó Timur Gyibirovot is kiszorítottuk. Láttuk, Gyibirovnak többször lehetetlenül éles szögből kellett elvállalnia a lövést, ön pedig a helyén volt. Némi szerencsénk is volt a világklasszis balszélsővel, aki csapata egyik legjobbja, mert apróbb csínekbe is belement, többször a kapufát találta el. Az egész orosz együttesen érződött a hajrában némi bizonytalanság, a legjobbak keze is megremegett, a kapusukban is kevesebb labda akadt el, mint addig. - Ez nagyon jól jött nekünk a végjátékban. - Kétségtelen. Ugyanakkor a tudatosságunk erősebb és fontosabb volt, mint a véletlenek. - Másik orosz válogatottal találták magukat szemben? - Csak két helyen változtatott Eduard Koksarov kapitány, vagyis szinte ugyanaz a gárda játszott, mint az első meccsünkön. - Akkor? - Azzal a felfogással jöttek, amiről nyilatkoztak is a vereségük után, hogy ők is tudnak győzni Magyarországon, ahogy mi nyertünk náluk. Mintha átmosták volna az agyukat, motiváltabbak, dinamikusabbak lettek, és ezzel még a sérültjeik hiányát is áthidalták. - Majdnem nyertek... Kapusként mit tart a két meccs legfőbb tanulságának? - Egyre egységesebb a jelentősen megfiatalított és tovább formálódó csapatunk. Ha a védekezésünket sikerül tovább stabilizálnunk, akkor a támadójátékunkra, az akciók pontosabb befejezésére is jobban tudunk összpontosítani. Ezt láttuk az oroszok elleni mindkét meccsen. Fiatalodik a csapatunk, és a tartása egyre karakteresebb. Talán elfogult vagyok, de az oroszok elleni három pontért meg lehet süvegelni. Székely Márton parádézott az oroszok ellen Fotó: MKSZ/Facebook Az állás négy forduló után 1. MAGYARORSZÁG 7 PONT 2. Oroszország 5 pont 3. Olaszország 4 pont 4. Szlovákia 0 pont 5. FORDULÓ, JÚNIUS 12.: Szlovákia-MAGYARORSZÁG, Eperjes, 18. Június 13.: Olaszország-Oroszország, 20.30 6. FORDULÓ, JÚNIUS 1II.: MAGYARORSZÁG-Olaszország, Kecskemét, 18. Oroszország- Szlovákia, 17 Vladan Matics szövetségi kapitány: nem világválogatott a csapatunk „Reálisabban tükrözte a második meccs, hogy milyenek az erőviszonyok az oroszok között és miközöttünk - nyilatkozta Vladan Matics szövetségi kapitány. - Az Érden látott Oroszország volt az igazi. Asztrahánban Mikler kimagaslóan hatékonyan védett, Érden csak a végén volt sorsdöntően jó Székely Márton kapusjátéka. Tizenöt gólt kaptunk a szünetig, nyolcat a másodikban, vagyis a védekezésünk hatalmasat javult. Ettől még a támadójátékunk nem lett tökéletes, bűnösen sok ziccert, sőt még heteseket is rontottunk. Hullámzó volt a teljesítményünk, mégsem vagyok túlzottan csalódott. Három pont az oroszokkal szemben... Soha rosszabbat! Nem szabad elszánnunk magunktól, nem világválogatott a csapatunk, ám ha sok közös tréninggel még jobban összerakhatjuk, közelebb kerül a legjobbakhoz, akikkel szeretné állni a versenyt.” A Manchester City az esélyesebb a BL angol-angol párharcában Előnyben és hátrányban a Tottenham LABDARÚGÁS Vezet egy góllal a párharcban, mégsem számít esélyesnek - a világ összes vezető futball-lapja és portálja ennek a szellemében ír a Tottenhamről. A labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjének angol-angol párharcában a londoni csapat tényleg ki tudta csikarni az 1-0-s győzelmet, ám a ma esti visszavágóról nehéz elképzelni, hogy ne a Manchester City továbbjutását hozza. Még úgy is, hogy a Tottenham vendégként a legutóbbi nyolc BL- meccsén csak egyszer szenvedett vereséget, ráadásul a legutóbbi három tétmérkőzését kapott gól nélkül nyerte meg. Ámde az ellenfele jóval átlag feletti szintet képvisel, és Mauricio Pochettino együttese több kulcsjátékosa nélkül kénytelen pályára lépni. Az argentin menedzser nem számíthat Eric Dierre, Erik Lamelára, Serge Aurierre, nincs rendben Fernando Llorente sem, de mindennél fájdalmas lehet a középpályás Dele Alii és Harry Kane hiánya, ők ketten az odavágón sérültek meg. Ezzel szemben Josep Guardiola lényegében a legjobb összeállításában küldheti csatába a Manchester Cityt. Csupán a kapus, Claudio Bravo az, aki biztosan nem állhat a rendelkezésére, Fernandinho és Zincsenko játéka csupán kétséges, Bernardo Silva már vasárnap visszatért a sérülése után. A katalán edző csapata 26 góllal az idei BL-szezon leggólerősebb együttese, City hazai mutatója félelmentes: 23 győzelem mellett kétszer kapott ki, legutóbbi 11 összecsapását megnyerte, gólkülönbsége 48-3, nyolc találkozón érintetlen maradt a kapuja. Agüero a legutóbbi öt mérkőzésén négy gólt szerzett, az elmúlt 16 találkozón 15-öt. „Bár a Premier League-ben tizennyolc ponttal előzzük meg a Tottenhamet, ez a BL-ben semmit sem jelent - szögezte le Guardiola. - Jó formában vagyunk, de a Tottenhamnek a hiányzó sztárjai mellett is vannak remek és veszélyes futballistái, csak akkor juthatunk be az elődöntőbe, ha nem az esélyekkel foglalkozunk, hanem a játékunkra összpontosítunk.” A nap másik mérkőzésén is érdekeltek az angolok, hiszen a Porto vendége a Liverpool lesz, amely 2-0-s előnnyel érkezik a portugál városba. A Premier League listavezetője a legutóbbi hét tétmérkőzését megnyerte, összesítve 18-6-os gólkülönbséggel. A Portónak a kétgólos hátrány miatt támadnia kell a visszavágón, így a veszélyesen kontrázó angolok számára kellő terület adódhat a helyzetekhez. A liverpooliak eredményességét meghatározó támadók közül Sadio Mané továbbra is gólerős, míg Mohamed Szalah a legutóbbi két bajnoki mérkőzésen ismét betalált, a házigazdáknak tehát elsősorban az ő semlegesítésüket kell megoldaniuk. A legutóbbi öt bajnokiján győztes Porto háromszor gólt sem kapott, de a Portimonense, a Boavista és a Maritimo azért messze nem a Liverpool szintje. A Liverpool tavaly 5-0-ra győzött Portóban, és Trent Alexander-Arnold, a csapat húszéves védője szerint az a siker kellő önbizalmat adhat nekik: „Kellemes emlék az a mérkőzés, és remélem, megismételjük az akkori teljesítményt. Persze tudjuk, kemény meccsnek nézünk elébe, ezért nem becsülhetjük le az ellenfelet, de nem fogadható el tőlünk más, csak a továbbjutás. MW A Tottenhamnek súlyos csapás Kané (a földön) sérülése Fotó: AFP BL-negyeddöntő, mai mérkőzések Manchester City-Tottenham 21.00 (tv.: M4Sport) Porto-Liverpool 21.00 (tv.: Spíler2) SPORT 15 Görbüljön! K. Mayer András jegyzet@mediaworks. hu Gyönyörűen süt a nap. Szó se róla, szívesen megyek ilyenkor focimeccsre, mert jólesik laza pólóban beszélgetni a haverokkal, miközben megy a derbi. De a szívem igazából a tópartra, a vízre húz. Beindult a horgászszezon. Sőt, már javában dübörög, jönnek a hírek a hatalmas, mohó harcsákról, amelyek rajtavesztettek az ügyesen kínált csalin, no meg szépen fogják a pontyokat is. Ilyenkor azért mindig eszembe jut, hogyan is kezdődött az egész számomra. Annak idején édesapámat szinte mindenki ismerte Orfűn a tóparton, ő pedig szívesen ült le a barátaival beszélgetni, hosszúlépésezni. Talán azért, hogy békén hagyjam őket, talán csak azért, hogy jót szórakozzak, kerítettek nekem egy kis pecaszerkót, amivel aztán aprítanom kellett volna a keszegállományt. Tisztán emlékszem rá, hogy elég nagy volt rajta a horog, így aztán gyakorlatilag csak az öngyilkos darabok akadtak fenn rajta - így ment ez egy-két évig. Később lett saját cájgom, és nyolc-tíz évesen már magam jártam a tavat. Rengeteg keszeget, kárászt tettünk számba barátommal, Sanyival - abban az időszakban valahogy piszkosul nem zavart az ötórai kelés, mentünk a fóra, mint a meszes. Hiába, féltünk attól, hogy lekéssük a nagy mohos kapását. Egy idő után irtóra vágytam már egy pontyra. A nemes hal mégiscsak nemes hal, megvan a sajátos varázsa - nem az egyéb kategória, na. Egy szép nyári napon össze is jött az első bajuszos, tán még ugráltam is a stégen, miután megszákoltam. Aztán jött a méricskélés. Huszonkilenc és fél centi volt. Harminc a méret. De nem volt szívem visszadobni. Picit megnyomtam a jobb lábammal, s máris megvolt a harminc... Fülig érő szájjal vittem haza. (Máig ott van a fejemben a kép, ahogy ott ülünk az ebédlőasztalnál, s az én halamból készített halászlét esszük.) Később rengeteg élményt és barátot adott a peca. Felejthetetlen volt, amikor Nagy Tamással, a későbbi fociedzővel (akkor még talán Svájcban gurított, s akkora vádlija volt, hogy csodájára jártunk) horgásztunk, csónakból. Az egyik délelőtt, kilenc óra körül akasztott egy halat. Éreztük, hogy nagy, elengedtük a csónakot. Tizenegykor még mindig húzott minket keresztülkasul a tavon. Jöttek is kintről a dumák, csónakázni mentünk, hozzanak be ebédet?! Egy idő után Tomi már remegett elöl, ahogy fogta a botot. Aztán, több mint két óra elteltével, megadta magát a zsinór, elszakadt, összepödrődött, a hal „meglépett”. Azóta is találgatjuk, milyen és mekkora hal lehetett. Örök titok marad.