Dunaújvárosi Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-08 / 156. szám
KRÓNIKA Az egyetemi évek alatt tapasztaltaknak egész életében hasznát vehette Egy gyémántdiplomás földvári ember tiszteletre méltó életútja Arany, gyémánt, vas, rubin és platina. Hogy milyen jelzők ezek? Az egyetemeken 50, 60, 65, 70, 75 évvel ezelőtt végzett hallgatókat megtisztelő, elismerő jubileumi díszoklevelek. L. Mészáros Irma szerkesztoseg@dunahirlap.hu DUNAFÖLDVÁR Nemrég a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett hallgatók között a dunaföldvári Szeleczki Sándor is kézbe vehette gyémántdiplomáját - ahogy a köznyelv ezt az oklevelet nevezi. Az intézmény egy könyvet is átnyújtott a jubilálóknak a kerek évfordulós egykori hallgatóik szakmai életrajzával. Csaknem háromszázan kerültek be a kötetbe. A megható ünnepségen az 1959-ben végzett nyolcvan körüli létszámból negyvenen voltak jelen. A mezőgazdasági gépész szakról mindössze négyen. Nem akármilyen időszakban voltak ők egyetemisták: 1956 és 1959 között. Élményekről, életútról, döntésekről és tanulságokról beszélgettünk a nyolcvanhét éves Szeleczki Sándorral és feleségével, Marikával, aki most is - ahogy a hatvan évvel ezelőtti diplomaosztón választott párja mellett volt. Hogy került az ötvenes évek elején egy földvári fiú a Műegyetemre? - Családi történet ez. Az oklevél átvétele után emlegettük is, hogy ezt a bátyámnak köszönhetem. Az általános iskola befejezése után két évig itthon maradtam a földeken segíteni a szüleimnek, akik hat holdon gazdálkodtak. Jóska bátyám, aki frissen végzett agronómus volt, nógatott, hogy tanuljak. Mindig a gépészet érdekelt, így géplakatosnak mentem két évre. De egy napot sem dolgoztam a szakmában. Szerettem a matematikát, fizikát, kémiát. Akkor indult egy kétéves szakérettségi tanfolyam Fehérváron, s végzés után a tantárgyi eredmények alapján felvettek a Műegyetemre. Nem hétköznapi korszakban volt egyetemista, gondolhatnánk. Történelmi napokat éltek meg. - Életem fő élményeként emlékszem azokra a napokra. Másodévesként 1956. október 22-én részt vettem a nagygyűlésen, majd másnap a felvonuláson a Bem szoborig. A harmadik napon láttam, amint a tömeg gyülekezett, s ahogy megjelent három szovjet harckocsi, s odafordult a Parlament elé. A politikába nem keveredtem, fegyvert nem fogtam. Majdnem a saját bőrömön tapasztaltam meg az életveszélyt. Amikor mentünk át a Margit hídon, kattogtak a lövedékek, a társammal kúszva értünk át. Úgy döntöttünk, hazamegyünk a családhoz. Csak november végén folytattuk a tanulmányainkat. - Hogy milyen képzés folyt az ötvenes évek második felében az egyetemen? Magas szintű, remek tudós tanárok, professzorok tanítottak minket. Sokat tanultunk tőlük, s nem csak tantárgyi ismereteket. Jó kapcsolatban voltak a diákokkal, segítettek, tanácsot adtak. Példát mutattak, hogyan kell az emberekkel foglalkozni. Sokféle embert megismertem, hogy milyen az emberi természet. Ennek a tapasztalatnak hasznát vettem egész pályámon. Talán különös, de a szakmámban egyetlen percet sem dolgoztam. Mezőgazdasági gépész szakon végeztem, szakdolgozatomban a krumpliszedő gép egy akkor újnak számító típusát terveztem meg, ami nemcsak kiszántotta a krumplit, hanem ki is rázta. De nem a mezőgazdaságban töltöttem az aktív évtizedeimet. Diplomával a kezemben 1959-ben sokfelé mehettem volna, de haza akartam kerülni Dunaföldvárra. Hazahúzott a szívem. A Rostkikészítő Vállalat földvári üzemébe műszaki szakembert kerestek, így az akkor háromszáz embert foglalkoztató kendergyárba kerültem, amelyben akkor épült a bútorlap üzem. Tizenhét évig dolgoztam ott. A gyakorló mérnöki időszak után főművezető, majd műszaki vezető lettem. 1976-ban váltottam, s az Oxigén- és Dissousgáz gyárban a cseppfolyós oxigént gyártó új üzem építését és indulását vezényeltem. 1983-ig a gyár vezetője voltam. Majd a Dunaföldvár és Vidéke Áfész-nél ipari osztályvezető beosztásban folytattam a munkát egészen 1991-ig, nyugdíjazásomig. Ebben az időszakban a szövetkezet betonüzemet, szikvízüzemet és exportra is gyártó lakatosüzemet működtetett. A három, földvári munkahelyen végig embereket irányítottam. Ezért volt fontos a Műegyetemen megszerzett tapasztalat, bár nem az ott tanult szaktudást hasznosítottam. A saját szőlőmben és kertemben persze gazdálkodtam, s 1999-től csaknem másfél évtizeden át a Dunaföldvári Kertbarátok közössége elnökeként tevékenykedtem. A mai napig tiszteletbeli elnöke vagyok. Egy több mint száztagú közösségben hasonló emberi, kapcsolati, szervezési feladatokat kellett megoldani, mint a munkahelyeken. S hogy mennyire sikeresen? Azt már a tudósító teszi hozzá, hogy 2015-ben a város képviselő-testülete a Dunaföldvár Díszpolgára címet Szeleczki Sándornak ítélte a kertbarátok elnökeként végzett kimagasló közösségi tevékenységéért. Munkája mellett mindig fontos volt számára a szeretetteljes család is. Marikával ötvenkilenc éve házasok. Két lányuk, négy unokájuk és két dédunokájuk van. De ahogy korábban lapunknak nyilatkozta - a közösség a lét alapja. Aki magába zárkózva él, aki nincs közösségben, annak nincs élete. Keveseknek adatik, hogy ilyen gyémántoklevél birtokosai lehessenek Fotó: LMI Dalok a Felvidékről DUNAÚJVÁROS Népes és lelkes közönség előtt lépett fel szombaton délután a helyi evangélikus templomban a felvidéki, nagyhodosi Megmaradásunkért Kultúrcsoport kórusa Fotó: ZsE 2019. JÚLIUS 8., HÉTFŐ Látogasson el hírportálunkra! DUOL.hu Örökzöldek és saját kompozíciók izgalmas feldolgozásban Nexus Lineup dzsesszformáció DUNAÚJVÁROS A környékben lakók csak annyit tapasztaltak, hogy szokás szerint - mármint a Petőfi Művészeti Liget alatt - pénteken este halk, lágy dzsesszdallamok árasztják el a parkot. Akik a Művész teraszán ültek, ennél többet is elmondhatnak. Ők egy remek, és különleges estéről számolhatnak be. A Nexus LineUp név vélhetően csak keveseknek mond bármit is. A Grazban élő Hofecker Dániel neve már szemet szúrhat a jazz rendezvényeket rendszeresen látogatók számára, ő alkalomszerűen fellép a Gayer Mátyás Trióval, a zongorista pedig már többször átlépte a városhatárt. Egy kis visszatekintéssel még pontosítható a zenekar helye a világban. Egy héttel a Magyar Jazz Szövetség által meghirdetett 2017-es Jazz Combo verseny előtt pattant ki Dániel és Jámbor Ármin fejéből a zenekar megalapításának ötlete és a részvétel. A döntőben a neves zsűri az első díj mellé még négy különdíjat ítélt oda nekik. Az elnevezés hűen tükrözi mind a csapat zenei világát, mind a tagok sokszínűségét. Melódiáik összeköttetést teremtenek a modern, kortárs, illetve a tradicionálisabb hardbop, swing stílusirányzatok között. Mindemellett egy igen izgalmas, eklektikus, ám mégis egységesnek összhangzós csengő születik a multikulturális, multinacionális tagösszetételnek is köszönhetően. A Hofecker Dániel (trombita, szárnykürt), Jámbor Ármin (alt, szopránszaxofon), a svéd Karel Eriksson (harsona), Bartha Mátyás zongora, az ukrán Oleg Markov (dob) összeállítás mellé a horvát Hrvoje Kraljt ígérték, ám szerencsénkre a dunaújvárosi Csuhaj Barna Tibor tanítványa, Hofecker Mátyás állt a bőgő mögött. Emlékezetes este volt. BT Az elnevezés hűen tükrözi a csapat zenei világát és a tagok sokszínűségét Nexus LineUp - emlékezetes este volt Fotó: Laczkó Izabella