Dunaújvárosi Hírlap, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-24 / 298. szám

2 KRÓNIKA Karácsonykor Várkonyi Zsolt zsolt.varkonyi@dunahirlap.hu E bben a városban nőttem fel, itt jártam iskolába, ide szü­lettek a gyermekeim, itt élek. Mindig örömmel vártam a karácsonyt, ma sincs ez másképp. Persze a várakozást másképp éltem meg gyermekként, kamaszként és szülőként. Emlékszem arra, amikor szenteste kisgyerekként egy időre a kisszobába „száműzve” alig vártam a csengettyűszót, ami a Jézuska ajándékainak érkezését jelentette egykoron. A nappa­liba toppanva a szikrázó csillagszóró látványa fogadott. A fe­nyőfán még nem fényfüzér, hanem gyertya égett. Apám min­dig halászlét csinált, egész délután főzte, még ma is érzem orromban az illatát. Bár ettem azóta jobbat, de az övé össze­téveszthetetlen volt. Abban benne volt minden: a szíve-lel­­ke. Az ünnepi menü része volt a rántott ponty sült krumpli­val is, ezt már anyám csinálta. Aztán felnőtt fejjel, szü­lőként a másik oldalról fan­tasztikus volt megtapasztal­ni ugyanezt. Gyermekeim csillogó szemei, ölelő karjai ma is felidézik azokat az ünnepeket. Amikor leülünk a karácsonyi asztalhoz, azok a percek kicsit visszahozzák a régi időket is. És vannak közöttünk olyanok is, akiknek nem adatik meg, hogy családban ünnepeljenek, mert nem találják a visszautat szeretteikhez, vagy mert elvesztették őket. Amikor körbeül­jük szenteste és karácsony napján a családi asztalt, egy ki­csit mindig magunkba is nézünk. Számot vetünk jó és rossz cselekedeteinkkel, és bár az év végéig, vagyis egy új eszten­dő kezdetéig még egy hét van hátra, épp ideje elkezdeni. Olvasom, hogy a 2020-as év a megújulás éve lesz számom­ra, amelynek egyik fő motivációja a világ jobbá tétele lesz. A szeretet ünnepén mit is kívánhatnék önöknek, mint ezt. Hi­szen egyedül nem megy, csak közösen. Szenteste a csalá­di asztal körül min­dig egy kicsit ma­gunkba is nézünk Szeretetteljes, otthonos pillanat NAGYVENYIM Családias, meg­hitt karácsonyi hangulat töl­tötte be a nagyvenyimi Szent Ferenc Szeretetotthon társal­góját. A Hetednapi Adventista Egyház dunaújvárosi gyüleke­zete verseket, énekeket és aján­dékokat hozott az időseknek, és az Aranydaru nyugdíjasklub és dalkör tagjai is régi ismerős­ként, kedves vendégként láto­gattak el az otthonba. A nagy­venyimi Kossuth Lajos Általá­nos Iskola 8. a osztálya névre szóló képeslapot küldött min­den lakónak. Az ajándék soka­kat meghatott, viszonzásként az idősek szintén saját kezű­leg készített apró ajándékokat küldtek az osztálynak, és a dol­gozóknak is szeretettel adtak át egy-egy ajándékcsomagot. KE Kiss Csaba (j), igazgató is köszöntötte az időseket Fotó: Facebook 2019. DECEMBER 24., KEDD Komoly feladat a szolgálatot és a családot egyeztetni Az apaságot nem tanítják a lelkésznek A kárpátaljai Visk élete az utóbbi években némileg ös­­­szekötődött hazánkkal, el­sősorban testvérvárosának, Paksnak köszönhetően. A magyar kormány mellett a maga eszközeivel Paks, és a paksi bluesfesztivál is támo­gatja az ott élő magyarságot. Agárdy Csaba csaba.agardy@dunahirlap.hu__________ DUNAÚJVÁROS A Gastroblues Fesztiválnak évek óta vendége Jenei Károly, Visk református lelkésze. Legutóbb december hetedikén járt a Duna-parti településen, amikor a Gastro­blues Fesztivál lemezbemuta­tó koncertjeit tartották a Csen­­gey Dénes Kulturális Központ­ban. Ez alkalommal beszélget­tünk Jenei Károllyal, aki 2009 óta vezeti a kétezer-négyszáz lelket számláló gyülekezetét. - Az adventi időszakot éljük, a karácsonyi ünnepre való felké­szülés jegyében. Ukrajna nagy része ortodox vallású, emellett nem túl kedélyes napjainkban az ukrán-magyar viszony. Ilyen helyzetben egy magyar refor­mátus közösség hogyan tud készülni az ünnepre? Valóban feszült most a két ország viszonya, a donyecki konfliktus, s az elmúlt évek parlamenti döntései beárnyé­kolják a mindennapokat. Az ország új vezetése sem tudott eddig eredményt elérni, sem szociális, sem gazdasági kér­désekben, sem a „nyelvtör­vény” vonatkozásában. Azon­ban a nagy vallási ünnepek­kel, így a karácsonnyal sincs semmilyen gond. A görögka­tolikus ruszinokkal több száz éve együtt élünk itt, kevés uk­rán vagy orosz van nálunk, ők a szovjet rendszer hagya­tékai. Egyébként a karácsonyi készülődésünkhöz sokszor a pravoszlávok is csatlakoznak.­­ A kisebb településeken Ma­gyarországon is jobban tartják a régi szokásokat az emberek, mint a nagy városokban. Gon­dolom ez önöknél is így van. Hogy néz ki egy magyarlakta kárpátaljai település karácso­nyi előkészülete?­­ Nálunk is jön a modern világ, de ilyenkor még az el­vándoroltak is hazajönnek ka­rácsonyra, hiszen mindenkit várja a szülőfaluja. A készülő­dés során a nagyszülői szoká­sokat tartjuk életben. Kántá­lunk, betlehemezünk. A bet­­lehemezés olyan egy kicsit, mint a húsvét, a gyerekek vagy pénzt vagy ételt várnak és kapnak, de vannak, akik csak tiszteletből betlehemez­­nek. Érdekes, hogy az itteni romák is kántálnak, betlehe­­meznek, méghozzá magyarul és nagyon szépen csinálják. - Ön családos ember, vagyis az ünnepeket együtt kellene tölte­nie a gyerekeivel, viszont ott a szolgálat, ami megnehezíti ezt. - Komoly feladat a szolgála­tot és a családot összehangol­ni, figyelni kell, lépni kell az időt. Nálunk szenteste reggel van, mert utána napközben a hívekkel élek, istentiszteletek, úrvacsorák. Az ünnep lénye­gét, a család békességét, a sze­­retetet nagyon nehéz megtar­tani. Nálunk a gyerekeknek a karácsony azt jelenti, hogy apa nincs otthon. Nem hit­tem volna, hogy apának lenni majd ilyen nehéz lesz. Az apa­ságot sem tanítják a lelkészek­nek. Arra kell törekedni, hogy a szavaim és az életem fedjék egymást. Az az igazság, végig futom a karácsonyt. - Paksra hosszú évek óta jár, ho­gyan alakult ki ez a kapcsolat? - Paks Visk testvérvárosa, és egyszer benne voltam egy viski küldöttségben, amelyik Paksra jött. Akkor merült fel, hogy a Gárdas György által szervezett bluesfesztivál tud­na a gyerekeinknek segíteni. A blueszenét addig nem na­gyon ismertem, de azóta már nagyon megkedveltem. A pak­si együttműködés egészen kü­lönleges. Más itt a segítség­­nyújtás, mint sok helyen. Nem a feleslegessé vált, már nem használt dolgokat ajánlják fel, és nemcsak az ünnepek­hez kötődik az ő segítőkészsé­gük. A mindennapok méltósá­gának megoldását segítik elő. Jenei Károly húsz éve vezeti a viski református gyülekezetét Fotó: BAT Sajnos fogyó tendenciát mutatnak Az 1270-től nyilvántartott viski római katolikus gyülekezet a szebeni szászokkal való roko­ni kapcsolat révén korán meg­ismerte a lutheri reformációt, és 1524-ben Pál nevű plébá­nosával együtt áttért a protes­táns hitre, majd 1556-ban kál­vinista lett. Ettől kezdve vala­mennyi református lelkész ne­vét ismerjük. A gyülekezet lé­­lekszáma 2000-ben 3242 volt. Jelenleg 3220 körül van. Fogyó tendenciát mutat, a te­metések száma évek óta jóval meghaladja a keresztelőkét. A hétköznapi istentisztelete­ket harminc-negyven, a va­sárnapiakat háromszáznegy­ven lélek látogatja, a nagyobb ünnepeket több mint ezer. A gyermekek hitoktatása hat­éves kortól folyik, rendszeres a hitmunka. (refua.tirek.hu) Látogasson el hírportálunkra! DUOL.hu A perkátaiak a hét végi falukarácsonyon kívántak egymásnak boldog, békés ünnepeket Meggyújtották a koszorú utolsó gyertyáját PERKÁTA Kirakodóvásár, kéz­műves foglalkozások és kará­csonyi műsorok fogadták az érdeklődőket a perkátai kas­télyban. Tea, forralt bor és zsí­ros kenyér is várt mindenkire. Perkáta Nagyközség Önkor­mányzata 2019. december 22- én, vasárnap szervezte meg a Falukarácsony elnevezésű programját. Az eseményre 14 órától a Győry-kastély épületé­ben került sor. Több kikapcsolódási lehe­tőséggel várták az érdeklő­dőket. A kastély alsó folyosó­in az adventi vásár forgataga fogadta az érkezőket, akik he­lyi és környező települések­ről érkező árusok portékái kö­zül válogathattak. Manók, ka­rácsonyfadíszek, sütemények, vattacukor mind kapható volt a „piacon”. Szintén a földszin­ten kézműveskedésre várták a gyerekeket, akik üdvözlőla­pot, papír karácsonyfát és fa díszeket készíthettek, díszít­hettek ki, valamint a faluüze­meltetés munkatársai teával és forralt borral, a Perkátai Polgárőrség tagjai pedig zsí­ros kenyérrel kínálták meg a kilátogatókat. Háromnegyed háromkor a díszteremben meggyújtot­ták az adventi koszorú utol­só gyertyáját, és Somogyi Ba­lázs, Perkáta polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. - Szeretnék köszönetet mon­dani mindazoknak, akik részt vettek a mai nap megszervezésé­ben, megvalósítá­sában - mondta a polgármester. Hoz­zátette:­­ Áldott ka­rácsonyi ünnepe­ket kívánok Perká­ta lakóinak. Ezt követően­ a Vox Caritatis Egyházi Kórus ünnepi előadása következett, majd a perkátai Hunyadi Má­tyás Általános Iskola második évfolyamos diákjainak műso­rát tekinthette meg a közön­ség. A gyerekek betlehemez­­tek, és a „Melyiket a kilenc kö­zül?” című karácsonyi színda­rabot adták elő, fel­készítőik Basticz Józsefné, Pais-Bel­­ső Viola és Várkai­­né Boda Ildikó vol­tak. A dísztermi mű­sorokat követően a kézműves terem­ben Szarka Zsom­bor első osztályos tanuló kivá­ló dobelőadását hallgathatták meg az összegyűltek, majd az adventi forgatag a késő délutá­ni órákban zárult. HD A gyerekek betlehemi műsorral és színdarabbal készültek az ünnepségre Egy helyi kézműves, Kunná Kerekes Marianna termékeivel F.: Szerző

Next