Dunaújvárosi Hírlap, 2021. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
2021-02-24 / 46. szám
2021. FEBRUÁR 24., SZERDA HÁTTÉR 13 89 évvel ezelőtt született Pongrátz Gergely, a Corvin köz legendás parancsnoka Minden erejével azon volt, hogy 1956 eszméje tovább éljen „Amikor meglátta az első orosz katonát, akkor megfogadta: addig, amíg itt vannak az oroszok, nem borotválkozik. Mellig érő szakállal temettük '56 áprilisában.” Édesapjára így emlékezett Pongrátz Gergely Farkas Lajos szerkesztoseg@dunahirlap.hu TÖRTÉNELEM Pongrátz Gergely főparancsnok egyik kiemelkedő alakja volt az 1956-os forradalomnak. A Corvin közben, ahol az átlagéletkor nem érte el a 18 évet, bajtársai csak úgy ismerték és emlegették Bajusz. Ez lett a beceneve, emléke pedig a mai napig egybecseng a megszálló szovjetek elleni harccal. Ma, amikor a globalizáció és az azzal járó nehézségek, mint például a koronavírus-járvány igyekeznek elterelni a figyelmet a magyar történelem hőseiről, valahogy akaratlanul is megjelenik előttem Pongrátz Gergely alakja, akivel volt szerencsém személyesen is találkozni. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének egyik képviselőjeként részt vettem egy 2002-ben Kiskunmajsa közelében átadott múzeum megnyitó ünnepségén. Bemutattak neki, és emlékszem rá, hogy nagyon erős kézfogása volt. Rám nézett, közben erősen szorította a kezem, olyan érzésem volt, mintha a magyar történelem egy nagy szeletjével fogtam volna kezet. Vannak egyesek, akik igyekeznek szándékosan félremagyarázni, illetve tompítani 1956 történéseit és jelentőségét, számomra azonban Bajusz maga a forradalom, egy igazi nemzeti hős! Örmény és lengyel gyökerek Szülővárosa a mai napig az erdélyi örmények egyik legfontosabb központja, az örmény katolikus püspökség székhelye. Pongrátz Gergely antikommunista értelmiségi családba született 1932. február 18-án, édesapja örmény, míg édesanyja lengyel felmenőkkel rendelkezett. Nyolc testvére volt, akik közül öt később vele együtt harcolt a Corvin közben. Édesapját 1940-ben Szamosújvár polgármesterének választották meg. A második világháború végén a bevonuló szovjet és román csapatok elől a család először Mátészalkára, majd Soroksárra költözött, ahol szülei mint nagycsaládosok 13 hold földet kaptak. A mezőgazdaság mindig is érdekelte a fiatal Pongrátz Gergelyt, így miután ilyen irányú középiskoláját Bácsalmáson elvégezte és agronómus lett, először a Szobi járási tanácsnál kezdett el dolgozni, majd később a ceglédi városi tanács főállattenyésztőjévé nevezték ki. Az 1956-os forradalom kirobbanásának a híre a hényes-pusztai állami gazdaságban érte, nem sokat töprengett, másnap, október 24-én, már Budapesten volt, és rögtön bekapcsolódott az eseményekbe. Corvin köz -1956 októbere A Corvin köz Budapest VIII. kerületében, a Ferenc körút és az Üllői út sarkának közelében található köz, itt volt az 1956-os forradalom felkelőinek egyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja. A Corvin köz a magyar forradalom egyik legendás helyszíne lett, azért választották ezt a felkelők, mert könnyű volt védeni, tankokkal nehéz volt bemenni a szűk kis utcákba, továbbá a közelben volt egy benzinkút, ami fontos szempont volt, még ha csak a Molotov-koktélokat vesszük is figyelembe. A másik érv, ami a Corvin köz mellett szólt, hogy a szomszédos sarkon volt a Kilián-laktanya, így ezen a fontos stratégiai ponton ellenőrizhetővé vált az Üllői út, ugyanis azon közelíthették meg a szovjet tankok dél felől a belvárost. 1956. október 29-én este Váradi Gyula vezérőrnagy egy magyar katonai küldöttség élén azért érkezett a Corvin közbe, hogy a felkelőkkel feltétel nélküli fegyverátadásról tárgyaljon, amiért a szovjetek szabad elvonulást ígértek. Váradi vezérőrnagy megfenyegette a Corvin közi forradalmárokat, hogy ha nem egyeznek ebbe bele, másnap komoly szovjet gyalogsági támadással kell szembenézniük. Érdekes, hogy Váradi Gyula - aki különben elvégezte a Vorosilov Katonai Akadémiát is - mint a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagja, összekötőként működött a magyar kormány és a felkelők között, ezért a forradalom leverése után elítélték és bebörtönözték, majd katonai rangjától is megfosztották. A főtiszt ajánlatát Pongrátz Gergely visszautasította, mondván, még szovjet csapatok vannak Magyarországon, addig a fegyvert nem szabadt letenni. A tárgyalások folytatódtak, de a Corvin köziek nem engedtek az álláspontjukból, ekkor került sor az első nézeteltérésre Pongrátz Gergely és Maléter Pál között. A Corvin köziek november elsején választották meg főparancsnokuknak Pongrátz Gergelyt, helyettesei pedig Szabó László, Erdős Imre és Iván Kovács László lettek. A fegyveresek számát a Corvin közben 800 főre, a Práter utcaiakkal és a környező utcákban harcolókkal együtt a történészek 2000 főre teszik. Nem szerették egymást Maléter Pállal Pongrátz rossz viszonyban volt Maléter Pállal, akit a kormány a rend helyreállítására küldött a Kilián-laktanyába. Maléter kezdetben nem ismerte fel, hogy egy oldalon áll a Corvin közi felkelőkkel, sőt, Pongrátz ellenében nyíltan támogatta annak ellenlábasát, Iván Kovács Lászlót, aki szintén a főparancsnoki tisztségre pályázott. Amikor Malétert honvédelmi miniszternek nevezték ki, Pongrátz ezt is ellenezte, ehhez közrejátszott különböző politikai nézetük is, Pongrátz mind Malétert, de Nagy Imrét is kommunistának tartotta. Amikor Nagy Imre és társainak 1989-es hivatalos újratemetési szertartására meghívót kapott, így nyilatkozott: „A temetés előtt lejött hozzám Arizonába a New York-i konzul, három napig a vendégem volt, győzködött, hogy jöjjek haza Nagy Imre temetésére. Azt mondtam: ha minden kivégzettet eltemetnek, akkor jövök, de az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is, ezért nem jövök.” A forradalom ideje alatt Maléter és Pongrátz feszült viszonya ellenére az első napokat leszámítva, a Corvin köz fegyveresei és a Kilián-laktanya katonái képesek voltak jó együttműködésben együtt harcolni a szovjetek ellen. A forradalom elbukott, Pongrátz menekült A szovjet csapatok támadásának november 4-én ellenálltak a Corvin köziek, és még napokig kitartottak. Pongrátz a csoport egy részével még aznap éjszaka a Víg utcába ment át, mert a hatalmas veszteségek végett már nem látta értelmét, hogy a Corvin közt sokáig tartani tudják. Még azon az éjszakán lemondott a főparancsnokságról is. A szovjet erőket vezető Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall jelentéseiből ezt olvashatjuk: November 4., 21 óra: „A városban az ellenállásnak két góca maradt: a Corvin filmszínház és Buda nyugati részén a Moszkva tér.” November 5., 9 óra: „Budapesten a lázadók és az oldalukra átállt egyes magyar katonai egységek továbbra is elkeseredett ellenállást fejtenek ki a Corvin filmszínháznál, a Moszkva téren és a BM épületében.” November 5., 21 óra: „15 órakor a Corvin filmszínháznál folytatott kétórás tüzérségi előkészítés után megindult a roham e támaszpont ellen.” November 6., 9 óra: „Csapataink 4 órára teljes egészében elfoglalták a lázadók támaszpontjait a Moszkva tér, a Corvin filmszínház és az ettől délre fekvő laktanyák körzetében.” Pongrátz Gergely a megtorlás elől november végén családjával, magyar katonák segítségével, elhagyta az országot, és Bécsben csatlakozott a Magyar Forradalmi Tanácshoz. 1957 februárjáig Bécsben és Genovában élt, majd New Yorkba költözött, ahol vagongyári munkásként kezdett dolgozni. 1957-ben Chicagóban megválasztották a Magyar Szabadságharcos Szövetség alelnökévé, de 1982-ben lemondott erről a tisztségről. 1959-ben Spanyolországba költözött, és tizenkét évig Madridban élt, de később visszatért az Egyesült Államokba, ahol biztosítási ügynök lett, majd egy sertéstelepet hozott létre Arizonában. Harmincöt évig élt emigrációban. Egyszer elmotorozott Németországból a magyar határig. Zokogott, mert a maradék ötven métert már nem tehette meg, ugyanis tiltólistán volt, azonnal letartóztatták volna, ha belép az országba. Hazatérése és halála A rendszerváltás után jött haza Magyarországra, itthon rögtön aktívan bekapcsolódott a politikai életbe, számos hazafias szervezet képviselőjeként tevékenykedett. Minden erejével azon munkálkodott, hogy 1956 eszméje és hagyománya tovább éljen. Régóta dédelgetett terve volt, hogy 1956 emlékére egy múzeumot hozzon létre. Ez 2002- ben Kiskunmajsán meg is valósult, itt találkoztam vele. A város központjától öt kilométerre lévő marispusztai múzeumban egy kápolnát is felavattak. A Kapisztrán Szent János védelmébe ajánlott kegyhely Csete György Kossuth-díjas építész tervei alapján épült. Az épület egyik tornya a győztes forradalmat, amíg a másik, romos tornya, pedig az elbukott szabadságharcot jelképezi. A kápolna falán márványtáblák őrzik a forradalomban játszott szerepük miatt kivégzettek nevét, foglalkozását, születési évét és a kivégzésének időpontját. Pongrátz Gergely 2005-ben hunyt el szívinfarktus következtében. 73 évet élt. Egy radikális, megalkuvást nem tűrő ellenálló volt, aki egy pillanatig sem hitt a szovjeteknek, egyszerű megszállóknak tartotta őket, és a történelem őt igazolta. Felhasznált irodalom Die Corvin Passage, 1956 (Corvin köz - 1956); németre ford. Parzer Árpád. Eörsi László: Corvinisták, 1956. A VIII. kerület fegyveres csoportjai. Corvin köz - 1956; 5. átd. kiad.; szerzői, Bp., 1992. 1456, 1956. 555 éve, 55 éve. Nándorfehérvártól a Corvin közig. Kozma Huba, Cím: Pongrátz Gergely, oldalszám: 30. Vincze János: Igazságot az 1956-os Corvin köznek!; közrem. Vincze-Tiszay Gabriella; 2. bőv. kiad.; NDP, Bp., 2011. Miután hazajött Magyarországra, itthon bekapcsolódott a politikai életbe Pongrátz Gergely beszél Fotó: MTI Corvin köz: mennyi is az annyi? Nem tudom, más nemzeteknél hogyan van, de nálunk azért előfordul, nem akkor hősködünk, amikor nagyon kellene, és sajnos időnként köpenyeget is forgatunk. Bár nem éltem még abban az időben, de az általam becsületesnek tartott felmenőimtől tudom, hogy mennyi nyilasból lett minden gond nélkül kommunista párttitkár, de minimálisan elvhű kommunista. Egyszer megadta a jó Isten, hogy néhány szót válthassak Pongrátz Gergellyel, aki nagyon nehezen viselte, hogy a rendszerváltoztatás után mennyien tartották magukat Corvin közi szabadságharcosnak. Akkor nekem azt mondta: névről ismerem az összes harcost, aki ott volt a Corvin közben. Ha annyian lettek volna, mint amennyien most Corvin közi forradalmárnak mondják magukat, akkor sohase tudtak volna legyőzni minket az oroszok. ACs