Dunavidék, 1922 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1922-01-01 / 1. szám

L» — ÉK mat, mely a társadalmat organizmusnak tekinti, melynek részei kell hogy összetar­tozzanak és harmonikusan együttműködje­nek összefűzve a szeretet által? A nemzetgyűlésen bizonyos, hogy nem igen látjuk ennek a kereszténységnek meg­nyilvánulását. Itt személyi és pártérdek do­minál, egyetemes problémák iránt alig van érzék. A­ki olvasta a király-puccs körül kifejlett vitát, a mérhetetlen gyűlölködést, a leleplezéseket, az undorral tette le az újságot azzal, hogy ez a Balkán. Soha személyes érdekek és ambíciók nem léptek úgy előtérbe a közéletben, mint jelenleg. A­ki választáskor látta a tülekedést a man­dátumokért és látta, hogy a jelöltek hogy szidták sokszor csepűrágó komédiások mód­jára egymást és dicsérték önmagukat, az tisztában volt azzal, hogy ezeknek az uraknak az ország dolga Hekuba. Annyi bizonyos, hogy ez tovább nem mehet. Ki kell kapcsolni a közéletből a személyi és pártérdekeket. Kell lenni egy nagy gondolatnak­, egy nagy szellemnek, mely a nemzet jobbjait egy táborba hoz­za össze, mely az ország számára a rend és nyugalom és a békés fejlődés föltételeit megteremtse. Az egész nemzet bizalommal néz gróf Bethlenre, kinek rajongó hazaszeretete, po­litikai rátermettsége megteremtheti az egy­séges kormánypártot. Megrendülve hallgat­tuk pécsi beszédét és tudjuk, hogy az egységes párt előbb-utóbb meglesz. Meg­lesz, mert meg kell lennn­e, mert az ország érdeke kívánja, mert a ,magyar léleknek, a régi, keresztény hazafias, magyar, léleknek föl kell támadnia. Nyomtatványok Ízléses kivitel­ben és legolcsóbban a Dobozgyár r. t. nyomdájában készülnek. Kis- és nagybirtokos. Magyarországon kis- és nagybirtokos közt a legújabb időkig ellentét nem­ volt, a­mi termé­szetes is, mert ugyanazok az érdekeik, céljaik, terveik. A nagybirtokos intelligenciájánál, tanult­­ságánál fogva vezetője, nevelője volt a kisbirto­kosnak, sok helyen valóságos atyja, kihez a nép bizalommal fordult minden bajában, bánatában. Emlékszem, milyen szeretettel érintkezett egy Tisza István a falusiakkal, milyen energikusan vette vé­delmébe őket nyílt levélben, midőn egy tiszt a háború alatt egy napilapban megtámadta a pa­rasztot. Ki ne tudná, egy Széchenyi egy Apponyi minő nagyrabecsüléssel, milyen szeretettel visel­tetett mindig a magyar paraszt iránt. Figyelem a faluk életét és mindenhol ezt a hagyományos úri nagylelkűséget látom a kúriák­ban a nép iránt, mi talán csak a magyar föld­­birtokosban van meg, ki a falusi kis embert segíti, vigasztalja, bátorítja, szereti. A mi kulturá­lis intézmény, vagy gazdasági szervezkedés van a faluban, rendesen a földesur bőkezűségét hir­deti. Ismertem magyar grófot, kit jótékonysága juttatott a tönk szélére. Az én falumban a föld­­birtokos, ki maga sem gazdag ember, a pazar­lásig jószivü és minden áldozatra kész a falu­ 1922. január 1. t A R­c­z A. Bethlehem. „De te efjátál Bethlehem, kicsiny vagy Juda ezrei között, mégis febelőled származik nekem, ki uralkodó legyen Izraelben.“ Mih. 5, 2. Bethlehem a világ központja! Te vagy az emberiség vágyainak netovábbja. Méltán viseled neved : Bethlehem, a kenyér városa. Miként az éhező emberiség a kenyér után kiált, és úgy vágyakoznak utánad az éhe­ző lelkek, mert tebelőled származik a várvavárt Messiás. Bethlehem Palesztinának második szent városa. Jeruzsálemtől délre fekszik, egy szép magas hegyen. Két út vezet Jeruzsá­lemből Bethlehembe: az egyik az ősrégi, a karavánok útja, amelyen a hagyományok szerint a szent család is többször zarán­dokolt; a másik a kocsiút, amelyet csak nemrégiben építettek a törökök. Bármelyi­ken is haladjunk, rövid két órai kényelmes séta után elérjük a kedves kis Bethlehemet. Fele úton elérjük a Jeruzsálem és Bethlehem közé ékelődött magaslatot, amely­ről gyönyörű szép kilátás nyílik az egész vidékre. Elébünk tárul a zöld ligetekkel, szép kertekkel körülvett Bethlehem. Ha hát­ratekintünk Jeruzsálemet szemlélhetjük, mint egy nagy falakkal bekerített keleti tündér­várost. Kelet felől pedig a csillogó Holt­tenger köti le figyelmünket. Ezen magaslatról leereszkedve három­negyedórai séta után megérkezünk a ked­ves kis Bethlenembe. Különös érzés szállja meg az ember lelkét, midőn a kis városka falai közé lép. Csend, nyugalom, béke honolnak itt. Beth­­lehemben hiába keressük a keleti városok lármáját, zsibongását. Úgy látszik e város örökül kapta azt a békét, amelyet az an­gyalok hirdettek a kis Jézus születésekor­! De nézzünk kissé körül a városban. Betlehem az egymás hegyébe-hátába, sza­bálytalan összevisszaságba épített apró kis lapostetejü házacskák tömkelege. Területe nem nagyobb, mint a mohácsi külvárosi rom. kath. plébániáé. De ezen kis területen több mint 15.000 lélek lakik. A kis várost két részre osztja a város közepén kacska­ringósan haladó 3 méter széles utca. Ez Betlehem fő­utcája. A városnak nyugati részében helyezkednek el több szerzetes rendnek középületei, iskolái, árvaházai, kór­házai. Ezek mind hatalmas több emeletes modern épületek, melyek mint óriások emel­kednek ki a többi kis apró kőházak közül. A város keleti részében találjuk a ha­talmas sza­llona-bazilikát, amely méhében rejti azt a kis barlang-istállót, hol a kis Jézuska megszületett. Ez Betlehem legszen­tebb és bennünket legérdeklőbb pontja. A kis barlang-istálló, Betlehem délke­leti részén fekszik, amely felé a régi kara­ván utak vezettek. Itt volt egy karaván­­szeráj, hol az átutazó karavánok éjjel megpihentek. Az Augusztus-féle népszám­lálás, alkalmával idevonult sz. József is a hold. Szűzzel, hogy a hosszú út fáradal­mait kipihenjék, miután a városban sehol szállást nem kaptak. Ez a kis barlang volt kiszemelve az eljövendő Messiás palotájá­nak. Itt született a világ Megváltója! E kis barlangot a keresztény kegyelet mindenkor tiszteletben tartotta. Hadrián császár az egész karaván-szerájt Adonis tiszteletére szent ligetté alakíttatta át és a barlangba Venus szobrát helyeztette, hogy így a keresztényeket onnan elriassza. De­beliekkel szemben és egymaga több jót tett a paraszttal, mint mondjuk pld. száz ügyvéd együtt véve. Elmondhatjuk, hogy Magyarországon mindig egyetértés és szolidaritás volt a kis és nagybir­tokos között, mindig élt bennü­k­ az összetartozan­­dóság érzete, mert semmi sem kapcsolja úgy össze az embereket, mint a magyar humusz. A „Hangyát“ mely párját ritkítja az egész világon, mely áldása a falusi népnek és sok falut megmentett az elzülléstől, gr. Károlyi Sándor zsenije hozta létre. És nemcsak a falu gyara­podott, a Hangya által, a Hangya is meggazda­godott és vagyonával támogatta a gazda érde­keit. Még a háború alatt egy millió koronát adott a közgazdasági egyetem megvalósítására. Most állít a falukban a „Hangya“ boltokat, hogy gazdaságilag önnállósítsa, talpra állítsa a népet és­ tisztességes kereskedő osztályt neveljen. Csak sajnálni lehet, hogy a nemzetgyűlésen, hol a gyűlölködés és személyeskedés tobzódik, mint a világ egy parlamentjében sem, épen most ezt a korszakos intézményt is sárba akarják tiporni. A vármegyei gazdasági egyletek, körök, szö­vetkezetek a kisgazda érdekeit szolgálták, anyagi és szellemi nívóját emelték. Hogy mezőgazda­ságunk, állattenyésztésünk olyan fejlett, ezeknek köszönhető. Ezeknek az egyleteknek az egész országban önzetlen vezetői, támogatói a nagy­­birtokos osztályból, szakképzettséggel bíró gaz­dálkodókból kerültek ki. Jött azonban az új kurzus, új politikai esé­lyekkel és érvényesülési lehetőségekkel. És ná­lunk a politika tesz tönkre mindent, a­mint az egész országot is a túlságos politizálás és pár­toskodás döntötte végveszélybe. Sok helyen olya­nok, kiknek a földhöz, a kis és nagybirtokosság­hoz annyi közük van, mint a hajdúnak a harang­a pogány császár ezen intézkedésével és az ellenkező hatást érte el, mert ez által a szent hely sértetlenségét biztosította az utókor számára. Igaz, az első századok ke­resztényei nem mehettek be a barlangba, csak távolról szemlélhették a szent helyet, de a hely ilyettén megszentségtelenítése csak azt mutatja, hogy az első kereszté­nyek mily nagy kegyelettel viseltettek az Úr Jézussal vonatkozásban lévő egyes he­lyek iránt, úgy, hogy a pogány császárok csak a legdurvább eszközökkel tudták meg­gátolni, hogy a keresztények oda ne zarándokoljanak. Sz. Ilona császárné a sz. helyet vissza­adta a keresztény kegyeletnek. Bethlehemet megtisztította a pogány istenektől és Jézus születésének helyét, a kedves kis barlangot egy hatalmas öt­hajós bazilikának szenté­lyébe zárta. A szentélyből két lejárat vezet a születés barlangba, amelyet még most is eredeti alakjában és nagyságában szem­lélhetünk. A barlang téglalap alakú és kelet­nyugat irányban húzódik. Hossza közel 13 méter és szélessége 3 m. A barlang keleti végében egy nagy ezüst csillag van e föl­­irattal: „HIC DE VIRGINE MARIA JESVS CHRISTVS NATVS EST“ Itt született szűz Máriától Jézus Krisztus. Itt van tehát a hely, hol a hold. Szűz a világot a kis Jézussal megajándékozta. Ez az a sz. hely, melyet az angyalok bé­két hirdető éneke betöltött. Ez az a hely, melyet az isteni Kisded először könnyeivel áztatott. Boruljunk le e sz. helyen és hul­lassuk mi is az öröm és hála könnyeit, hogy a kis Jézus hozzánk jött, hogy szivünk­be a békét és boldogságot belecsepegtesse. Keleti.

Next