Dunavidék, 1925 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1925-01-04 / 1. szám
Pécsi Mohács, 1925. január 4. IV. évfolyam 1. szám. * 1 ,f Vasárnap. --------------------------------------------------------- .... ....--------------------....................... ......... —------' 1--- ----------- '■ 11 --- — Előfizetési ára negyedévre 20.000 korona. Megjelenik minden vasárnap. A Kiadóhivatal: Hirdetések díjszabás szerint. 0 Egyes szám ára 2000 korona. I Mohácsi Doboz- és Papirárúgyár Rt. Mindenki harca... Hanyatló koroknak az a tünete, hogy az eszmék és ideálok elhomályosodnak vagy eltorzulnak, a hit, vallás, erény, becsület, hazaszeretet súlytalan, lenézett fogalmakká lesznek, a lelkiség elvész, a tömegek rögeszméket, délibábokat kergetnek s mindent, még a barátságot és szerelmet is a pénzes erszény szempontjából néznek; akkor pedig a szívnek el kell némulni; minden nemes érzelmet a szenvedélyek pusztító viharai váltanak föl, minden a durva anyagiasság iszapjába fullad, ez puhít akaratot, bomlaszt jellemez, becsületet és szeretetet; megindul a „mindenki harca mindenki ellen“, nem válogatva az eszközökben, nem ismerve irgalmat mások iránt. Pedig az eszmények a nemzet fenntartó oszlopai. Sokat panaszkodunk, hogy milyen rosszak a közállapotok, mennyire romlottak az emberek, szívtelenek, haszonlesők és mindenki mást hibáztatunk ezekért, csak önmagunkat nem. Pedig ha a panaszkodás, a mások kárhoztatása helyett mindenki önmagába tekintene őszintén,elfogulatlanul, rájönne, hogy nincs joga másokat kárhoztatni, mert ő is hibás, ő is csak úgy cselekszik, mint azok a többiek, akiket szid, csak talán kevesebb sikerrel. A sok panaszkodás helyett nem kellene mást tenni közállapotaink megjavítására, csak önmagunkban megjavulnunk. De az őszinte önismerethez szív, lélek, elmélyedés kell. De éppen ez hiányzik belőlünk. Akkor megszűnne az uzsora, a forradalmi elégedetlenség, a munkanélküli spekuláció, megszűnnének a hólyagként felduzzadt igények, a legalsótól a legfelsőbb fokig, a fényűzés, pazarlás, gőg, irigység, gyűlölködés és élvezethajhászás. De amíg ez a lelki átalakulás meg nem történik, amíg az eszmények és ideálok tisztelete köztünk újra fel nem éled, addig felesleges és hiábavaló a közállapotainkra irányuló minden cselekedet, rendelet és törvény, mert a legjobb törvény se ér semmit, ha azt nem tisztelik, hanem kijátszák. A legszebb, legszentebb célt szolgáló törekvések is meddők maradnak, ha azokhoz helyeslőleg bólongatunk, de nem törődünk velük, ha azokból valami anyagi hasznot nem húzhatunk, vagy ellenük dolgozunk, ha azok anyagi érdekeinkbe ütköznek. Biczi Gyula. Ki lesz Baranyavármegye alispánja? Alig egy hét választja el Baranyavármegye közönségét az alispánválasztás idejétől. Ezek az utolsó hetek lázas izgalomban telnek el, s alig van fórum, casinó, társaskör, kávéház, vendéglő, hivatal stb. stb. ahol ne volna közbeszéd és közkiváncsiság tárgya, hogy ki lesz Baranyavármegye új alispánja. Választási korrifeusok szeretnék már dalolni a dalt, hogy : „Az alispán kalapomhoz rózsát tett“... de ezt a rózsát, mindegyik a maga jelöltjétől szeretné kapni a kalapja mellé. Ámde hiába van két jelölt is, a közvélemény első helyen jelöltje, mégis csak Fischer Béla dr. Baranyavármegye eddig volt alispánhelyettese, akinek tagadhatatlan bokros érdemei és kiváló képességei az ajánlólevelek ehhez a díszes álláshoz. A Dunavidék s ezzel együtt Mohács és a mohácsi járás közönsége osztatlan lelkesedéssel áll Fischer Béla dr. zászlaja alatt s tántorithatlan becsülettel fogják elősegíteni dr. Fischer Béla alispánhelyettes győzelmét. Mohácsnak és a mohácsi járásnak, ezen egyöntetű állásfoglalása, koronája lesz, a megyeszerte megnyilatkozó bizalomnak dr. Fischer Béla iránt s igy nem is kétséges, hogy a Berki Gyula dr. nemzetgyűlési képviselő „csakazértis“ akciója vereséget fog szenvedni. A „Dunavidék“ hűen, fogadott és vallott elveihez, az alispáni állásra legméltóbb ember nevét irja hasábjaira s lelkesen kiáltja bele a közhangulatba: Szilveszterkor. A termek közepén üresen hagyott térség, körülötte hófehér abroszokkal leferített asztalok, azokon párolgó tea, likőrök, bor, sör, pezsgő. Az asztalok közül válogatott és válogatatlan emberek, akik előre foglalják le maguknak a helyet ott, ahol két kézzel mérik a szórakozást; ők a törzsközönség, akit mindenki névről ismer. A szárnyas ajtókon át felvonulnak a vendégek, főleg a hölgyek. Pompázatosan és igézetesen, illegve, billegve jönnek fejdíszes fejekkel és fantasztikus toalettekben. Áttetsző kreppek, muszlinok, zsorzsettek, arany-ezüst csipkék, tapadó selymek, bársonyok, divatos rövid aljak, minden lehető, ami öltöztet és mégis meztelenül hagy. Ahogy benépesednek a termek, a levegő bódító, nehéz illatoktól lesz részegült. A csillogás és a fény körülsimogatja a művésziesen lesoványított, egyvonalba nyomorított, egy szál selyemmel leplezett alakokat. Meztelen karok, vállak, mellek és házak tárják oda magukat hivogatóul. És Szilveszter éjjelén, miután már elmúlt az éjféli szent pillanat, de még zúg a levegőben a hurrá, az éljen, harsog a „boldog újévet“ kívánás és visit a szerencsét hozó malac, a poharak csengése viszhangjában szégyenkezik a Himnusz sablonos akkordja, a beteges, fülledt levegőben. És megkezdődik a tánc. Az egyetlen szál selyem és tapadó bárány alatt vonaglanak a testek,zinten porcika, minden ízület reszketést mutat. Az orrcimpák tágulnak, a csípők tapadnak, a vágy forró verejtékben verődik ki a keskenyre húzódó szemek közül s akik mint nézők közben ülnek, falánkul szívják be magukba a vonagló testekből kiömlő párákat. Az életnek és halálnak határvető mesgyéjén, amikor a jövendő elé konditunk, amikor aggódó lélekkel és jós szemekkel kutatjuk, mi van a homályos ködökben, hadd konduljanak meg ezek a nemszeretem szavak is. Mert ők a felelősek, mindig és örökké csak ők. Ha százszor, ezerszer zuhan is velük a férfi, akkor is csak ők a felelősek, mert ők segítik őket zuhanásukban. Mert odaadják magukat, mert velük zuhannak, . .. mert mulatságok tanyájává torzul a szívük, ahol eltemetődne a gyermekdalok és kacagások. Ők a felelősek, mert az élet minden sorában meghempergetett férfit nem várják a megtisztító és megváltó aszszonyi tüzekkel, mert nem bírják, de talán nem is akarják megérteni, hogy most a nő volna a soron, hogy neki kell gátat vetnie, — kell, mert a nő a termőföld, az asszonyi test az élet ágya és ha ez gazos, akkor romlottá lesz benne és körülötte minden. A nő a felelős ! Ezt sírja az újjászületett élet első dadogása, ezt kikiáltja a haladó élet s ezt zokogja bele Szilveszteréje is a nagy mindenségbe. Anyám! Ezek a szavak a te szivednek hamuban sült pogácsái, amiket te adtál a nagy útra, —-----utravalóul! — kay.— Éljen! fischer Béla dr. ilispíil Előfizetett-e már a „Dunavidék“-re? Lenkei Lajos újságírói jubileumához Negyvenöt esztendő a redakciók kopott íróasztalai fölé hajolva, egy egész emberöltőt hozzáláncolva az ólombetűk csodás birodalmához — nagy idő, szentséges nagy idő. Lenkei Lajos most töltötte be 60. születésnapját és ez a dátum egyúttal 45 esztendős újságírói működésének is határköve. — Márványos, aranyozott, díszes határköve, mert Lenkei Lajos tollát, negyvenöt boldog és borzalmas, békés és háborús esztendő alatt, mindig a megértés, a szeretet, a jóakarat és a szív aranyténtájába mártotta és az ő tolla, a ragyogó, ékes stílusú tolla mindig a kultúráért, a hazáért, szülővárosáért harcolt, küzdött, soha el nem lankadó tűzzel és lelkesedéssel. Aki ismeri Lenkei Lajost, ezt az aranyszívű, nemeslelkű, drága embert, az könnyes szemmel szorít vele kezet, életének feledhetetlen szép állomásánál és ha háttérbe is vonul az ünnepeltetések elől — nem kerülheti el a minden oldalról jövő szeretetnek megnyilvánulását. Lenkei Lajos szerkesztőt mi is köszöntjük kollégiális szeretettel, aki máig vállvetve, fáradhatatlanul szerkeszti a Dunántúl egyik legnagyobb napilapját. ... És az egész országban álljon meg egy-két pillanatra a toll sercegése, a rotációs gépek zakatolása, a redakciókban halkuljon el a munka .. . Lenkei Lajos, a vidéki újságírás Rákosi Jenője tiszteletére. Lenkei Lajos pedig fogadja ezt a pár soros megemlékezést olyan szívvel, mint amilyennel mi szántuk azt neki, mert ha érdemben akarnánk róla írni, úgy vaskos köteteket kellene tele róni, sűrű, csillogó írásokkal. Bálint István. Az udvariassági rendelet hatása: ismeretes, hogy a kormány rendeletet adott ki, mely a közönséggel szemben udvariasságra inti a hivatalnokokat. Ebből, különösen a kisműveltségű emberek körében, sok érdekes „eset“ alakul ki. Azt hiszik ugyanis, hogy velük szemben kötelező a tisztviselő udvariassága, de ők annál vigabban gorombáskodhatnak. Az alábbi eset egyik közeli jegyzőségen történt meg. Egy részeg ember beállít a jegyzőhöz és kér valamit. — Jöjjön el mikor rendes állapotban lesz, — mondja a jegyző — akkor majd megcsináljuk. Most maga se tudja, mit akar. — Mit? — fortyan föl a részeg. Még sérteget? Nem tudja, hogy udvariasan kell bánni a felekkel... — Tudom! — feleli a jegyző — és épen ezért beszélek magával ilyen