Dunavidék, 1925 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1925-01-04 / 1. szám
2. finoman. Mert ha nem volna az az udvariassági rendelet, úgy kivágnám, hogy hetedhét országra sarjadzana kend! így ellenben csak azt mondom, hogy méltóztassék az ajtót kívülről betenni, de azonnal! S mivel itt már nemcsak a jegyző hangja volt emelkedett, de ő maga is fölemelkedett a székről, a berúgott atyafi sietve hagyta el az irodát. Röntgen intézet Mohácson. Mohács, várossá alakulásával kapcsolatban, a városiasság ismérveivel is kezdi magát fölszerelni. Nem azokra az apropos ötletekre célozunk, amelyeket kortescélból, mint nagy alkotásterveket dobnak bele a közhangulatba, hanem az olyan praktikus és nagyjelentőségű létesítményekre, mint amilyen az egészségügyi szolgálat terén a Röntgen-intézet is. Eddig, ha belső betegségek megállapítása céljából Röntgen felvételre volt szüksége a betegnek, a fővárosba kellett utaznia és viselni kellett a Röntgen felvételezési orvosi költségeken kívül, az utazás a fenttartózkodás és a dietetikus időtartam egyéb kiadásait is. Dr. Faltay János mohácsi orvosé az érdem, hogy beszerezte a Röntgen felszerelést és azt felállítva orvosi rendelőjében meg is kezdte a felvételezést. Szerencsénk volt látni az első mohácsi Röntgen felszerelést, amelynél különbet a budapesti Röntgen intézetekben sem láthatunk s amelynek segítségével — ismételjük — Mohács egy nagy lépést tett előre egészségügyi téren. A Faltay dr. Röntgen- intézetét tehát annál melegebben ajánljuk. olvasóink figyelmébe, mert ezzel, a nagy költségeket takarítják meg. A magunk részéről is üdvözöljük Faltay dr. vállalkozását, mert ez nemcsak az orvosi tudományt szolgálja, hanem városiasságunk jellegét is a legintenzívebben dokumentálja. —L— Mohács szive. Beszélgetés egy koldussal. Inkább szívtelenséget kellett volna írnunk, mert úgy talán közelebb járna cikkünk a valósághoz, mint a fenti címmel. Mohácsnak nincs is szive, panaszolja keserves, fáradt hangon a meginterjúvolt öreg koldus, akit megkérdeztünk, hogy mesélje el, mennyit kapott ,boldog újévet kívánok a köszönéséért, hogy mennyivel áldoztak a szegény, öszszetöpörödött agg koldusnak az ujesztendő boldogságának megváltása fejében. Nem is szeretek erről mesélni, aranyos ifijurkám — szólt bánatosan a koldus és egy szomorú lemondó sóhajt nyelt el. Mohácsnak nincs szíve, alig akad valaki, aki jószántából, szívből adna, mind csak azért, hogy lerázzák a „tolakodó vén koldust“ a nyakukról. Nincs is benne áldás — higgye el ifijurkám — nem laknak itt jó emberek ! Egy királyuccal, gazdag kereskedőhöz mentem el először boldog újévet kívánni. Nagyon gazdag ember. Kétszáz koronát adott oda nekem és amikor egy kis, kenyeret is kértem, rámförmedt. Maga, telhetetlen, nem elég, hogy ennyi pénzt adtam magának, még kenyeret is akar — itt van né! — és ezzel kikapta kezemből az előbb adott 200 koronát és becsapta maga után az ajtót. Dunavidék 1925. január 4. Azután egy gazdag, nagy szöllő tulajdonos nyugdíjashoz mentem el és a cselédlány előkotorászott a fiókból, körülbelül tíz deka, kenyeret. Pénzt nem kaptam! Éppen a táskámba, akartam beletenni amikor a „gazdag nyugdíjas“ kitévedt a konyhába és meglátta a kenyeret. Odarohant hozzám, kikapta a kezemből és magánkívül ordította: Bitang! Azt hiszed, hogy a koldusok részére süttetem a kenyeret — és a cselédlány arcába vágott. Adjon Isten ezerannyit! — sóhajtottam keserűen és tovább mentem. Egy nagyon vallásost játszó ember, pedig hosszas könyörgés után ezer koronát dobott oda nekem. De ne lássam többé — tette hozzá barátságtalan hangon. Sok mindenféléről tudnék még mesélni, de a szegény embernek, a megvetett koldusnak nem lehet szava. Az eső nagy cseppekben megeredt és egy közeli kapu alá mentünk, ahol tovább mesélt ! Van olyan nap, amikor két—háromezer koronánál nem kapok többet és ha már nagyon jól megy a sorom 12—13 ezer koronát tudok összegyűjteni. Régente kaptam itt—ott néha rosz ruhát, cipőt — ma kérni se merek, mert kidobnak, pedig de kellene... és szomorúan siklott végig, könnyes szeme rongyos ruházatán. Az eső lassan elállt és megint kivánszorgott a sarokra. Olykor köhögés, rekedt zihálás tört elő melléből. Lassan sötétedni kezdett, a fő uccárt a villanylámpák is kigyúltak és a sáros kocsi után kocsikerekek gurultak tovább, ezer felé fröccsölve a sárt. Egy inasgyerek jött a postáról és két egyezrest dobott be a szegény, öreg koldus kalapjába. Áldja meg az Isten !... mormogta a koldus és én szégyenkezve fordultam el. Egy inasgyerek, egy szegény kis jószivü inasgyerek megszégyenítette egész Mohácsot. A koldus összeszámlálta a napi keresetet. Csak négyezer korona — mondta halkan és aztán bánatosan bandukolt hazafelé. Hallatszott, amint ment a sár cuppogása és aztán alakja lassan elveszett a sötétségben. ... És az eső csak tovább szitált szakadatlanul egyre jobban mint egykor a vízözön Sodorra és Gomorháza___ (—lint) hallgatóközönségéből. Különös sikere volt az „Áldunavidék“ című lapjának bemutatásával. Klein Bözsi gyönyörű verseket szavalt s különösen Ady-ét adta vissza mély átérzéssel. Krausz Pali, a hegedűnek ez a fiatal művésze, „Szerenád“jával és a „Bártfai emlék“ előadásával aratott újrázó tapsokat. Hoffmann Arnold is kapott ugyanezt bőven, valamint graciózós táncukért Rosenthal Juliska és Hoffmann Pali is. De egyike volt a legkitűnőbbnek az „Őfensége szobája“ című bohózat is, amelyben Klein Bözsi és Rosenthal László, hivatásos művészek rutinjával kacagtatták meg a publikumot. Éjfélkor egy malacot árvereztek el amerikai árverésen s a szerencsés nyerő Steiner Imre volt. Az est már a reggelbe szolgált bele, amikor a vendégek szállingózni kezdtek. Az itt megtartott szépségversenyen Szász Ily és Glauber Rózsi nyerték az első díjat. A Hadastyánoknál, a Schäffereiban szintén sikerült Szilveszter-est volt, ahol fölváltva, fúvózenekar és Bús Pali muzsikája mellett mulattak szintén reggelig. Az est úgy anyagilag, mint erkölcsileg sikerült. A Legényegyletben szintén volt Szilveszter, de látogatottság tekintetében, a mulatság bizony gyér volt. A kevesek azonban jól mulattak s jókedvért itt sem kellett a szomszédba menni. Szilveszter-esti mulatságok. A Casinóban, előkelő úri társaság piknikezett Szilveszter-estén. A kedélyes évtemetés vidám hangulatban, jó zene s tánc mellett, kivilágos kivirradatig tartott. Mohács intelligenciáján kívül a környék intelligenciája volt jelen s igy a mulatság nemcsak népes, de kedélyes is volt. Az estélyen gazdag tombolajáték is volt szebbnél szebb nyereménytárgyakkal s a szépségverseny nyertese, Krémer Béláné úrnő volt. Az Iparoskörben jól sikerült műkedvelői előadások szórakoztatták a kevés számú szilveszterezőket. A más évekéhez képest az idei Szilveszter-est, itt csak erkölcsiekben sikerült de anyagiakban bizony messze mögötte maradt az előző éveknek. A Belvárosi Kaszinóban, igen látogatott s kitűnő műsoru Szilvesztert rendeztek. Főerőssége a műsornak Bálint István hirlapiró társunk volt, aki szellemesen sziporkázó konferanszával harsogó kacagást váltott ki a zsúfolt nagyterem Múlt számunkban — magánértesülések alapján — megírtuk azt a kiderített borzalmas gyilkosságot, melyet Juhász Mihály és Nagy Lajos hajósok követtek el még 1921. április 16-án éjjel Mohácson, Szabó Lajos ellen, aki sérüléseibe másnapra bele is halt. Most már a rendőrség kezébe került a borzalmas gyilkosság minden tettese s így a rendőrség a következőkben informált bennünket a borzalmas gyilkosság kiderített részleteiről. Ahogy az államrendőrség átvette Mohácson a szolgálatot, Gamos János nyomozónak feltűnt, hogy itt az emberek suttogva beszélnek egy három év előtti gyilkosságról. Nyomozni kezdett saját iniciatívájából és megtudta, hogy az áldozat fivére, Szabó József, aki szintén jelen volt a halálra szurkált testvér, Szabó Lajos meggyilkolásánál, — Uszodon lakik. Irt az Uszodon lakó Szabó Józsefnek, ez azonban félt a Juhász— Nagy—Bakó-féle társaság bosszújától és nem akart nyilatkozni semmiről.Games nyomozó erre az uszodi elöljáróságot kérte fel Szabó József jegyzőkönyvi kihallgatására, ami meg is történt s igy most már meg volt az első támpont, amelyen a nyomozás elindulhatott. Games nyomozó ekkor szólott Nagy Ignácz csoportvezetőnek, akivel a helyi nyomok kiderítésén fáradoztak. Hosszas és alapos munkájuknak akkorra már 80 oldalas jelentést kitevő eredménye volt és úgyszólván készen állott az egész ügy arra, hogy Papp rendőrkapitány tanácsai és irányításai szerint úgyszólván lecsapjanak a tettesekre. Legelőször Juhász Mihályt és Bakó Jánost vették őrizetbe, majd intézkedtek, hogy a Zenta (most Centaur) hajón alkalmazásban levő Nagy Lajost is letartóztassa a budapesti rendőrség. Mindezek megtörténte után megkezdődött a gyanúsítottak kihallgatása. Juhász előadása szerint, a kérdéses napon Nagy Lajossal és másokkal az egyik dunaparti kocsmában iddogáltak. Majd Juhász lakásán megvacsoráztak, ahonnét aztán Juhász azzal búcsúzott el feleségétől, hogy elmennek a Bakó-féle nyilvánosházba, mert üzlet van kilátásban és ezért későn fog haza jönni. Ott találták már Szabóékat is, öt liter bort hozattak és azt négyen iddogálni kezdték, később azonban összevesztek és szóharcban kölcsönösen sértegették egymást. Később Juhász és Nagy elmentek, azonban csak azért, hogy — mint mondják — meg akarták verni a Szabó fivéreket. Nagyékhoz mentek s az udvarról Nagy egy 1 méter hosszú, karvastagságú szöges lécet vett magához, Juhász pedig a farakásról emelt le egy dorongfát s ezzel fölfegyverkezve, visszamentek Bakóékhoz. Szabóék akkorra azonban már nem voltak ott. Juhász ezután Bakótól revolvert kért, de az megtagadta a kérést, majd egy kést kért, mondván: félek, hogy Szabóék megtámadnak és nincs nálam védőeszköz. Bakó erre oda is adott Juhásznak egy gyöngyháznyelű 22—25 centiméter hosszú szélespengéjü kést és Juhászék ezzel elmentek egy másik nyilvános házba. Miután ott azzal fogadták őket, hogy a keresett Szabó fivérek már onnét is elmentek, Juhász és Nagy sietve igyekeztek a Szabó fiuk után. El is érték őket és Nagy a szöges léccel ütlegelni kezdte Szabó Józsefet. Juhász pedig dulakodni kezdett Szabó Lajossal. Juhász közben alulra került, segítségért kiáltott Nagynak, de mert az a másik Szabó fiúval volt elfoglalva, állítólagos szorongatott helyzetében kikapta zsebéből a Bakó Jánostól kapott kést és azt többször Szabó Lajosba szúrta. A karszúrás az ütőereket metszette át s piros sugárban szökkent ki a sebből a vér. Szabó Lajos még vagy 200 lépésre vánszorgott tovább, hajójukat akarta elérni, de közben összeesett és elvérzett. Juhász az eset után hazament és lefeküdt. Reggel a felesége kimosta véres ruháját és ezt a ruhát Juhász később egy községi rendőrnek ajándékozta. Nagy Lajos pedig, kimerült-fáradtan visszament Bakóékhoz, ahol véres ruhája és kezében levő véres kése láttára megkérdezték tőle: mi történt? Csak annyit felelt: Ezeknek éppen elegük van mára! Aztán bágyadtan egy pohár vizet ivott, szótlanul meredt maga elé, majd később hazament s lefeküdt. Reggel anyja újságolta neki, hogy egy hajóst megöltek. A véres ruhát meglátva, az anyja meg is kérdezte: te Lajcsi, nem voltál te is a verekedők között? — Veres bort ittam, az ömlött rá a ruhámra, védekezett Nagy Lajos. A rendőrség munkája a Juhász—Nagy-féle gyilkossági ügyben. Letartóztatták a másik gyilkost is. — Bakó János ideiglenes szabadlábra helyezése. — Nagy Lajos is bevallotta bűnrészességét. — Juhász felesége is terhelő vallomást tett. — Mindegyik bűnös az igazságszolgáltatás kezei közé került.