Dunavidék, 1926 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-03 / 1. szám
2. TARCA.___ Miért került csődbe a mohácsi autóbusz üzem? Mi történik ha a nagy négy táltos vonszolja a „szüzem“-et? A „Dunavidék" eredeti tárelje. Bár, dec. 22. 1925. A múlt héten történt, hogy házam előtt álldogálva vártam a Mohácsról délután 12 óra 15 perckor induló autóbuszt, a „Szüzem“-et, mint ahogy azt népünk incselkedve nevezi, hogy Szekcsőre menjek, sürgős, ügyes-bajos dolgomat végzendő. A gép ugy látszik nem sokat törődött kijelölt menetrendjével s csak nem jelentkezett se negyed, se fél, se egész órai késés után. Végre négy óra után az utcai sihederek zajongása tett figyelmessé arra, hogy a mi „Marhahajtó“ utunkon — szépséges országunkon — valami szokatlan látványosság mutatkozik. Kitekintettem tehát, megtudandó, mi lehet az, amire a nebulók azt kiabálják: „To Hummi ti komedi“? Hát látom, hogy Szekcső Duna vidék pont) dr. Frey egyszerűsíteni kéri a tervet, a jéggyár teljes kikapcsolásával. Dr. Schwartz e javaslat tarthatatlanságát siet leszögezni, mert a jég közegészségügyi szempontból is nélkülözhetetlen, de azonkívül tekintettel kell lenni a magánháztartásokra is. Dr. Rüllnek aggályai vannak, hogy a közvágóhíd a város északi részén épüljön s a szenyvizek a Dunába vezettessenek (izgalmas és indulatos felkiálltások a dunavizivók közt: hát a kórház szennyvize nem bántja?) Schmidt Károly a gőzfürdő bekapcsolását indítványozza. Dr. Margitai az eddig elhangzott felszólalásokra válaszol. Halász állatorvos felszólalásában jelzi, hogy közvágóhíd csak a külterületen, Kővíz melletti helyen és csak a községen alul építhető. Dr. Beck Alajos az építés sorrendjét itt látja fontosnak megállapítani. Felvilágosító jelentést még Fejérváry városi főmérnök adott, Hubay József képviselő pedig a régi vágóhíd kibővítését ajánlotta, mire elnöklő polgármester a tanács javaslatát névszerinti szavazásra tette fel, melynek során a többségi pártban hangos tiltakozás morajlott végig, hogy nem kell, nem tudjuk mire szavazunk. Elnöklő polgármester megmagyarázza a kérdést mire 17 igennel szemben 33 nemmel (10-en tartózkodtak a szavazástól) a tanács javaslata elesett, és a vágóhídra új javaslat terjesztése határoztatok Visszatérve most az építkezés sorrendjére elvben a sorrend következőleg állapíttatott meg: városház, közvágóhíd, iskola, bérház. Dr. Prakatur drágálja a külföldi kölcsönt és ezt számszakilag kimutatni is igyekszik, ellenben a beruházásoknak most már sürgős keresztülvitelét kéri. Dr. Margitai cáfolja dr. Prakatur azon állítását, hogy a kölcsön drága. Dr. Beck azon sejtelmének ad kifejezést, hogy a tanács úgy látszik újabb kölcsönt akar felvenni, mire nagy zaj támad. A népnek nem kell újabb kölcsön. Dr. Frey és dr. Prakatur csillapítólag a néphez fordulnak, de az hallani sem akar újabb kölcsönről. Végül dr. Prakatur indítványára az építés sorrendjét is megváltoztatja a közgyűlés úgy, hogy: városház, iskola, vágóhíd és bérház. A tűzoltóegylet költségvetésénél (22. pont, tűzjelző állomások felállítása, az óvodák költségvetésénél egy negyedik óvoda felállítása ment elvben határozatba. A hősök emlékoszlopának felállításához (24. pont) a város 100 milliós hozzájárulást határozott s gyűjtési engedélyt kér. Elhatározta, hogy pályázatot ír ki és a polgármester bejelentette, hogy Árkay ingyen tervet ajánlott be. A borfogyasztási adó szedését illetőleg (25. pont) dr. Beck Alajos szólal fel és utal azokra a zaklatásokra és igazságtalanságokra, melyeknek a termelők kitéve vannak. Hivatkozik Pécs városára, hol egyes fogyasztási adónemek eltöröltettek. Indítványt terjeszt elő, mely szerint a borfogyasztási adó két évre függesztessék fel. A bizottsági javaslat lett elfogadva, mely szerint éves átalányokban lesz a borfogyasztási adó kiróva, de félévi előleges részletekben fizetve. A csigerbor adómentes és a termés szüret után nem 8, hanem 15 nap alatt jelentendő be. A temetői betongyalogjáró ügyénél (26. pont) dr. Auber Tivadar a helyi ipar pártolása mellett emelt szót és követelte, hogy a helyi iparosság a legmesszebbmenő támogatásban részesüljön. Beregi mulasztással vádolja a városi mérnöki hivatalt, hogy ez a munkálat nem lett a helyi lapokban meghirdetve. Fehérváry mérnök jóhiszeműségét bizonyítja, amiben támogatására jönnek dr. Schmidt Miklós fő ügyész és dr. Margitai polgármester is. A 27. és 28. számú tárgyak tudomásulvétellel nyertek elintézést, a 29. és 30. számú pontok a tárgysorozatról levétettek s a legközelebbi ülés tárgysorozatába felvétetni határoztattak. A mohácsi csata (31. pont) 400 éves emlékünnepét előkészítő bizottság költségeire dr. Prakatur csak 50 milliót hajlandó megszavazni, ami — noha a polgármester odanyilatkozott, hogy nem érti meg Prakatur indítványát — határozatba is ment. Petrovics Károly az országos nagybizottságba dr. Frey, dr. Prakatur és Brand urak pótlólagos bevételét ajánlja, mit Vida Dezső azzal kér kiegészíteni, hogy dr. Beck Alajos és dr. Auber Tivadar urak is vezessenek be, amely formában a javaslat határozatba is ment. A tisztviselők rendkívüli segélye Schmidt Károly, Vida Dezső, Varga Pál és dr. Schwarcz Béla hozzászólásai után a bizottsági javaslat formájában ment határozatba. A városi tisztviselők költözködési térítménye a bizottsági javaslat értelmében szavaztatott meg. Jánosi Sebők József kérvénye a felől négyes fogat után fogva az uj „szüzemet" vontatja két szekcsői fuvaros az utca népének csúfolódó rivalgása közben. Bennem azonban, a mohácsi autóüzem r.-t. tagjában, a gyászos temetéshez hasonló végigvonulás oly érzelmet keltett, mint az édesanyában, ki a világháború után, dédelgetett, viruló katona fiát mint 75 százalékos rokkantat kapja vissza. Még csak pár nap előtt történt, hogy a vén „szüzem“-et, melyet népünk „Sintér ketrec“-nek is keresztelt el, ugyancsak ilyen gyászpompával vontatták Szekcsőről Mohácsra, avval a különbséggel, hogy akkor a vonszolást nem két pár szekcsői ló végezte, hanem a most balsorsot szenvedett fiatal „szüzem“. A dupla deportálás óta se hire se hamva többé errefelé a nagy garral hirdetett autóbusz járatnak. A „Marhahajtó út“-on siestáló kacsa és lúd seregnek nem szükséges többé rémülve szétrebbenniök s a rakoncátlansághoz hozzászokott falusi kutyák békésen tarthatják az úttest közepén megszokott flörtölésüket, akárcsak a régi boldog időkben, midőn autóbusz járatnak még hire sem volt s az „armer Reisender“ foszlányos nadrágját csak úgy törvényhatósági bizottsághoz utasíttatott. — Klein Adolf kérelme (35. pont) levétetett a napirendről. A Szociális Misszió Társaságnak 1926. évre 5 millió segélyt szavazott meg a képviselőtestület. Dorn Jánosné végkielégítési kérelmét (37. pont) nem találta a közgyűlés teljesíthetőnek, ellenben Csáki József városi kertésznek (38. pont) havi 300 ezer korona kegydíjat szavazott meg a közgyűlés. Csollák János városi csordás kérelmét (39. pont) elutasították. Pécsi István és társainak kérelmét (40. pont) a bizottsági javaslatnak megfelelőleg intézte el a közgyűlés s a fűtermés vételára fejében befizetett összegeket érdekelteknek a város visszafizeti. 41 - 49-ig felvett tárgysorozati pontokat a közgyűlés vita nélkül elfogadta. 1926. január 3. A reformházak nehéz vajúdásaiban a házhelyigénylők sorsáról is már-már azt hittük, hogy . . . et nascitur ridicuus mus ... mikor végre a kormány is kijelentette, hogy nem elég, hogy a nincstelenek házhelyhez jutottak, módot kell nekik adni, hogy házaikat fel is építsék. Erre új élet serkedt a reformházak reményvirágos kertjében. Az egyik öröm aztán hozza a másikat. Majdnem egyidejűleg a kormánynyilatkozattal, érkezett a pécsi házhelyigénylők futárja, hogy csatlakozásra szórítsa a mohácsi érdekeltséget egy nagyon előnyös amerikai kölcsön igénybevételénél. A pécsi lakásépíttetők ugyanis ajánlatot kaptak egy százmilliós dollárkölcsönre, melyet azonban ők kimeríteni nem tudnak s ezért csatlakozásra hívják fel a szomszédos városok érdekeltségeit (Mohács, Baja, Szekszárd, Kaposvár Szigetvár stb.) A kölcsön 20 éves annuitásra az építményérték 80 százalékáig adódik, 10 százalékos évi lerovással, mely 10 százalékban 7 százalék kamat és 3 százalék tőketörlesztés foglaltatik. A tartozás bármikor felbontható és a megállapítandó szomódíj ellenére leszámolható. A mohácsi házhelyigénylők között erre megújhodott az élet. A tárgyalások fonalát Stefán, polgáriskolai tanár vette a kezébe és nagy agilitással végzi. Miután 100 százalékos, vagyis a békebeli lakbér valutát is szaggathatták le — ahogy mostanság teszik. A szép csomó millió "koronába került, jobb sorsra érdemes vállalat, mely Mohács és vidéke népének főleg téli időben, midőn szünetel a hajózás, a mindennapi kenyér gyanánt lett volna szüksége, a vállalkozóknak meg juta zsák (judensack) számra hozta volna a sok nullás bankókat — teljes csődjét jelenti, a röhögés, csúfolódás, s az annál több trágár vicc kíséretében történt dupla vontatás. A mi derék nagykereskedőnk, a Ludwig, mondja s tudja, hogy a vén „sziszem“ — „die alte sziszem is nach Pest komme in Spital. Sie hat a schwere geburt“. — A fiatal „szüzem“-re meg a szekcsőiek találtak ki még trágárabb nyavalyát, amelybe belesántult. Miután a mohácsi helyi lapok egyáltalán nem emlékeztek meg a közlekedésünket ért eme kalamitásról, én, mint a vállalat egyik részvényese, azért tartom helyénvalónak az esetről a nyilvánosság előtt szólani, hogy a teljes elposványosodást megelőzne mersek, ha még van menteni való, vagy elejét vegyem annak, hogy az ilyen kellemetlenség a jövőben ismét előforduljon, átszámítása teljesen fedi az annuitás részleteit, a közalkalmazottak, hogy magukat teljesen biztosíták, mindent elkövetnek, hogy a magasabb lakbérosztályba sorozásuk érdekében még a megszállás tartama alatt felterjesztett, részleteiben sok munkát igényelt s állítólag azóta egy miniszteri osztálytanácsos asztalán elfekvő elaborátumot a feledés homályából kikaparják s abban igazolt igényeiket annál is inkább érvényesítsék, mert Mohácsnak időközben rendezett tanácsú várossá fejlődése erre törvényes igényt is nyújt. Hátra van most még a legfontosabb, az OFB munkája, mely legfontosabb, azért, mert az ügyet financírozó pénzcsoport az építtetekkel szóba sem áll, míg a szükséges telek nyilván könyviteg nevükre írva nincs. Ebben az ügyben az érdekeltek sürgős panasszal fordulnak a kormányhatósághoz, annál is inkább, mert itt személyes érdekek látszanak a háttérben meghúzódni. Addig is serényen folyik a munka. Stefán tanár teljes odaadással és nagy ügyszeretettel fekszik a dologba. Nap-nap után újabb kellemes hírekkel kedveskedik. Minap azt hozta az érdekelteknek, hogy az amerikai hitelező pénzcsoport által biztosított 80 százalékos hozzájáruláson felül maradó 20 százalék fedezetlen öszszeget az állam garantálja kamatmentes kölcsönben (így is reméltük ezt a kormánynyilatkozat után) s ma már azzal örvendeztette meg az érdekelteket, hogy a telek ára is be lesz kalkulálva az állami hozzájárulásba. A közhitbeli tévedések eloszlatása végett közöljük, hogy azok, akiknek már házuk van, házhelyet az OFB útján ugyan nem kaphatnak, de ebből az amerikai kölcsönben ők is részesülhetnek, megfelelő biztosíték ellenében. Akik még érdeklődnek ez ügyben s akár jelentkezni akarnak, akár valamely irányban felvilágosítást igényelnek, forduljanak egész bizalommal Stefán polgári iskolai tanár úrhoz, aki minden irányban készséggel ad felvilágosítást. Ha tehát az ügy valahonnan tust nem kap, tavaszra megkezdődhetnek azok várva-várt építkezések s az őszre megenyhülhet az a rémes lakásínség, melyen változtatni eleddig képesek nem voltunk, sem az agyonnyomorgatott lakó, sem a hatóság. Utóbbi nem is akart. Nézetem szerint a vállalat kezdetén történt az egyik capitális tévedés, midőn kevés lóerős gépeket rendeltek dombos vidékünkre. Hisz ha a gépeket csak Mohácsról a bári határig járatták volna nyáron, az üzemet talán simán lehetett volna lebonyolítani? Ám az üzem vezetői a kezdet hasznától vérszemet kaptak s Szekcsőre meg Bátaszékre kezdték járatni a kocsikat. Itt aztán kisült, hogy Tolna megye területéről a hatóság emberei kitessékelték a kocsikat, mert a vezetők elmulasztották a közigazgatási bejárást kérelmezni s megnyerni s e mulasztással eljutottak a bátaszéki vasútállomásra való járástól s a vállalatot e mulasztás folytán milliókra menő veszteség érte, amelyet még ma is ki lehetne reparálni, ha volna gép, amely járatra való és volna a vállalatnak vezető embere, ki a hibát 24 órán belül reparálná a hatóságnál. Sokkal lényegesebb hibát követtek el azonban a vállalat vezetői avval, hogy gyenge lóerős gépeket rendeltek. Útvonalunkon Bárban a Szent János hídnál, Szekcsőn a posta melletti domb s a 179. kilométer környéke oly meredek, hogy a gyenge szuflás „szüzemek" utolsó