Dunavidék, 1926 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-03 / 1. szám

2. TARCA.___ Miért került csődbe a mohácsi autóbusz üzem? Mi történik ha a nagy négy táltos vonszolja a „szüzem“-et? A „Dunavidék" eredeti tárelje. Bár, dec. 22. 1925. A múlt héten történt, hogy házam előtt álldogálva vártam a Mohácsról délután 12 óra 15 perckor induló autóbuszt,­­ a „Szüzem“-et, mint ahogy azt népünk incselkedve ne­vezi, hogy Szekcsőre menjek, sür­­gős, ügyes-bajos dolgomat vég­zendő. A gép ugy látszik nem sokat törődött kijelölt menetrendjével s csak nem jelentkezett se negyed, se fél, se egész órai késés után. Végre négy óra után az utcai sihe­­derek zajongása tett figyelmessé arra, hogy a mi „Marhahajtó“ utun­kon — szépséges ország­unkon — valami szokatlan látványosság mu­tatkozik. Kitekintettem tehát, meg­tudandó, mi lehet az, amire a nebu­lók azt kiabálják: „To Hummi ti komedi“? Hát látom, hogy Szekcső Dun­a vidék pont) dr. Frey egyszerűsíteni kéri a tervet, a jéggyár teljes kikapcso­lásával. Dr. Schwartz e javaslat tart­hatatlanságát siet leszögezni, mert a jég közegészségügyi szempontból is nélkülözhetetlen, de azonkívül te­kintettel kell lenni a magánháztar­tásokra is. Dr. Rüllnek aggályai van­nak, hogy a közvágóhíd a város északi részén épüljön s a szenyvi­­zek a Dunába vezettessenek (izgal­mas és indulatos felkiálltások a du­­navizivók közt: hát a kórház szenny­vize nem bántja?) Schmidt Károly a gőzfürdő bekapcsolását indítvá­nyozza. Dr. Margitai az eddig elhangzott felszólalásokra válaszol. Halász ál­latorvos felszólalásában jelzi, hogy közvágóhíd csak a külterületen, Kő­­víz melletti helyen és csak a köz­ségen alul építhető. Dr. Beck Alajos az építés sorrendjét itt látja fontos­nak megállapítani. Felvilágosító je­lentést még Fejérváry városi főmér­nök adott, Hubay József képviselő pedig a régi vágóhíd kibővítését ajánlotta, mire elnöklő polgármester a tanács javaslatát névszerinti sza­vazásra tette fel, melynek során a többségi pártban hangos tiltakozás morajlott végig, hogy nem kell, nem tudjuk mire szavazunk. Elnöklő pol­gármester megmagyarázza a kérdést mire 17 igennel szemben 33 nem­mel (10-en tartózkodtak a szavazás­tól) a tanács javaslata elesett, és a vágóhídra új javaslat terjesztése ha­tároztatok Visszatérve most az épít­kezés sorrendjére elvben a sorrend következőleg állapíttatott meg: vá­rosház, közvágóhíd, iskola, bérház. Dr. Prakatur drágálja a külföldi köl­csönt és ezt számszakilag kimutatni is igyekszik, ellenben a beruházá­soknak most már sürgős keresztül­vitelét kéri. Dr. Margitai cáfolja dr. Prakatur azon állítását, hogy a köl­csön drága. Dr. Beck azon sejtel­mének ad kifejezést, hogy a tanács úgy látszik újabb kölcsönt akar fel­venni, mire nagy zaj támad. A nép­nek nem kell újabb kölcsön. Dr. Frey és dr. Prakatur csillapítólag a néphez fordulnak, de az hallani sem akar újabb kölcsönről. Végül dr. Prakatur indítványára az építés sor­rendjét is megváltoztatja a közgyű­lés úgy, hogy: városház, iskola, vá­góhíd és bérház. A tűzoltóegylet költségvetésénél (22. pont, tűzjelző állomások felállítása, az óvodák költ­ségvetésénél egy negyedik óvoda felállítása ment elvben határozatba. A hősök emlékoszlopának felállítá­sához (24. pont) a város 100 mil­liós hozzájárulást határozott s gyűj­tési engedélyt kér. Elhatározta, hogy pályázatot ír ki és a polgármester bejelentette, hogy Árkay ingyen ter­vet ajánlott be. A borfogyasztási adó szedését il­letőleg (25. pont) dr. Beck Alajos szólal fel és utal azokra a zaklatá­sokra és igazságtalanságokra, me­lyeknek a termelők kitéve vannak. Hivatkozik Pécs városára, hol egyes fogyasztási adónemek eltöröltettek. Indítványt terjeszt elő, mely szerint a borfogyasztási adó két évre füg­­gesztessék fel. A bizottsági javas­lat lett elfogadva, mely szerint éves átalányokban lesz a borfogyasztási adó kiróva, de félévi előleges rész­letekben fizetve. A csigerbor adó­mentes és a termés szüret után nem 8, hanem 15 nap alatt jelentendő be. A temetői betongyalogjáró ügyé­nél (26. pont) dr. Auber Tivadar a helyi ipar pártolása mellett emelt szót és követelte, hogy a helyi ipa­rosság a legmesszebbmenő támoga­tásban részesüljön. Beregi mulasz­tással vádolja a városi mérnöki hi­vatalt, hogy ez a munkálat nem lett a helyi lapokban meghirdetve. Fe­­hérváry mérnök jóhiszeműségét bi­zonyítja, amiben támogatására jön­nek dr. Schmidt Miklós fő ügyész és dr. Margitai polgármester is. A 27. és 28. számú tárgyak tu­domásulvétellel nyertek elintézést, a 29. és 30. számú pontok a tárgy­­sorozatról levétettek s a legköze­lebbi ülés tárgysorozatába felvé­tetni határoztattak. A mohácsi csata (31. pont) 400 éves emlékünnepét előkészítő bizott­ság költségeire dr. Prakatur csak 50 milliót hajlandó megszavazni, ami — noha a polgármester oda­­nyilatkozott, hogy nem érti meg Prakatur indítványát — határozatba is ment. Petrovics Károly az orszá­gos nagybizottságba dr. Frey, dr. Prakatur és Brand urak pótlólagos bevételét ajánlja, mit Vida Dezső azzal kér kiegészíteni, hogy dr. Beck Alajos és dr. Auber Tivadar urak is vezessenek be, amely formában a javaslat határozatba is ment. A tisztviselők rendkívüli segélye Schmidt Károly, Vida Dezső, Varga Pál és dr. Schwarcz Béla hozzá­szólásai után a bizottsági javaslat formájában ment határozatba. A városi tisztviselők költözködési térítménye a bizottsági javaslat é­r­­telmében szavaztatott meg. Jánosi Sebők József kérvénye a felől négyes fogat után fogva az uj „szüzemet" vontatja két szekcsői fuvaros az utca népének csúfolódó rivalgása közben. Bennem azonban, a mohácsi autóüzem r.-t. tagjában, a gyászos temetéshez hasonló vé­gigvonulás oly érzelmet keltett, mint az édesanyában, ki a világháború után, dédelgetett, viruló katona fiát mint 75 százalékos rokkantat kapja vissza. Még csak pár nap előtt történt, hogy a vén „szüzem“-et, melyet népünk „Sintér ketrec“-nek is ke­resztelt el, ugyancsak ilyen gyász­pompával vontatták Szekcsőről Mo­hácsra, avval a különbséggel, hogy akkor a vonszolást nem két pár szekcsői ló végezte, hanem a most balsorsot szenvedett fiatal „szüzem“. A dupla deportálás óta se hire se hamva többé erre­felé a nagy gar­­ral hirdetett autóbusz járatnak. A „Marhahajtó út“-on siestáló kacsa és lúd seregnek nem szükséges többé rémülve szétrebbenniök s a rakoncátlansághoz hozzászokott fa­­­­lusi kutyák békésen tarthatják az úttest közepén megszokott flörtölé­­süket, akárcsak a régi boldog idők­ben, midőn autóbusz járatnak még hire sem volt s az „armer Reisen­der“ foszlányos nadrágját csak úgy törvényhatósági bizottsághoz utasít­­tatott. — Klein Adolf kérelme (35. pont) levétetett a napirendről. A Szociális Misszió Társaságnak 1926. évre 5 millió segélyt szava­zott meg a képviselőtestület. Dorn Jánosné végkielégítési ké­relmét (37. pont) nem találta a köz­gyűlés teljesíthetőnek, ellenben Csáki József városi kertésznek (38. pont) havi 300 ezer korona kegydíjat sza­vazott meg a közgyűlés.­­ Csollák János városi csordás kérelmét (39. pont) elutasították. Pécsi István és társainak kérel­mét (40. pont) a bizottsági javas­latnak megfelelőleg intézte el a köz­gyűlés s a fűtermés vételára fejében befizetett összegeket érdekelteknek a város visszafizeti. 41 - 49-ig felvett tárgysorozati pontokat a közgyűlés vita nélkül elfogadta. 1926. január 3. A reformházak nehéz vajúdásaiban a házhelyigény­lők sorsáról is már-már azt hittük, hogy . . . et nascitur ridicu­us mus ... mikor végre a kormány is ki­jelentette, hogy nem elég, hogy a nincstelenek házhelyhez jutottak, mó­dot kell nekik adni, hogy házaikat fel is építsék. Erre új élet serkedt a reformházak reményvirágos kert­jében. Az egyik öröm aztán hozza a másikat. Majdnem egyidejűleg a kormány­nyilatkozattal, érkezett a pécsi házhelyigény­lők futárja, hogy csatlakozásra szórítsa a mohácsi ér­dekeltséget egy nagyon előnyös ame­rikai kölcsön igénybevételénél. A pé­csi lakásépíttetők ugyanis ajánlatot kaptak egy százmilliós dollárköl­­csönre, melyet azonban ők kimerí­teni nem tudnak s ezért csatlako­zásra hívják fel a szomszédos vá­rosok érdekeltségeit (Mohács, Baja, Szekszárd, Kaposvár Szigetvár stb.) A kölcsön 20 éves annuitásra az építményérték 80 százalékáig adódik, 10 százalékos évi lerovással, mely 10 százalékban 7 százalék kamat és 3 százalék tőketörlesztés foglaltatik. A tartozás bármikor felbontható és a megállapítandó szom­ódíj ellenére leszámolható. A mohácsi házhelyigénylők között erre megújhodott az élet. A tárgya­lások fonalát Stefán, polgáriskolai tanár vette a kezébe és nagy agili­tással végzi. Miután 100 százalékos, vagyis a békebeli lakbér valutát is szaggathatták le — ahogy mostan­ság teszik. A szép csomó millió "koronába került, jobb sorsra érdemes válla­lat, mely Mohács és vidéke népé­nek főleg téli időben, midőn szüne­tel a hajózás, a mindennapi kenyér gyanánt lett volna szüksége, a vál­lalkozóknak meg juta zsák (juden­­sack) számra hozta volna a sok nullás bankókat — teljes csődjét jelenti, a röhögés, csúfolódás, s az annál több trágár vicc kíséretében történt dupla vontatás. A mi derék nagykereskedőnk, a Ludwig, mondja s tudja, hogy a vén „sziszem“ — „die alte sziszem is nach Pest kom­me in Spital. Sie hat a schwere geburt“. — A fiatal „szüzem“-re meg a szekcsőiek találtak ki még trágárabb nyavalyát, amelybe bele­­sántult. Miután a mohácsi helyi lapok egyáltalán nem emlékeztek meg a közlekedésünket ért eme kalamitásról, én, mint a vállalat egyik részvényese, azért tartom helyén­valónak az esetről a nyilvánosság előtt szólani, hogy a teljes elpos­­ványosodást megelőzne mersek, ha még van menteni való, vagy elejét vegyem annak, hogy az ilyen kelle­metlenség a jövőben ismét elő­for­duljon, átszámítása teljesen fedi az annui­tás részleteit, a közalkalmazottak, hogy magukat teljesen biztosíták, mindent elkövetnek, hogy a maga­sabb lakbérosztályba sorozásuk ér­dekében még a megszállás tartama alatt felterjesztett, részleteiben sok munkát igényelt s állítólag azóta egy miniszteri osztálytanácsos asz­talán elfekvő elaborátumot a feledés homályából kikaparják s abban iga­zolt igényeiket annál is inkább ér­vényesítsék, mert Mohácsnak idő­közben rendezett tanácsú várossá fej­lődése erre törvényes igényt is nyújt. Hátra van most még a legfontosabb, az OFB munkája, mely legfontosabb, azért, mert az ügyet financírozó pénzcsoport az építtetekkel szóba sem áll, míg a szükséges telek nyil­­ván könyviteg nevükre írva nincs. Ebben az ügyben az érdekeltek sür­gős panasszal fordulnak a kor­mányhatósághoz, annál is inkább, mert itt személyes érdekek látszanak a háttérben meghúzódni. Addig is serényen folyik a munka. Stefán tanár teljes odaadással és nagy ügyszeretettel fekszik a dologba. Nap-nap után újabb kellemes hírek­kel kedveskedik. Minap azt hozta az érdekelteknek, hogy az amerikai hi­telező pénzcsoport által biztosított 80 százalékos hozzájáruláson felül maradó 20 százalék fedezetlen ösz­­szeget az állam garantálja kamat­mentes kölcsönben (így is reméltük ezt a kormánynyilatkozat után) s ma már azzal örvendeztette meg az ér­dekelteket, hogy a telek ára is be lesz kalkulálva az állami hozzájá­rulásba. A közhitbeli tévedések eloszlatása végett közöljük, hogy azok, akiknek már házuk van, házhelyet az OFB útján ugyan nem kaphatnak, de eb­ből az amerikai kölcsönben ők is részesülhetnek, megfelelő biztosíték ellenében. Akik még érdeklődnek ez ügyben s akár jelentkezni akarnak, akár valamely irányban felvilágosítást igé­nyelnek, forduljanak egész bizalom­mal Stefán polgári iskolai tanár úr­hoz, aki minden irányban készség­gel ad felvilágosítást. Ha tehát az ügy valahonnan tust nem kap, tavaszra megkezdődhetnek azok várva-várt építkezések s az őszre megenyhülhet az a rémes la­kásínség, melyen változtatni eleddig képesek nem voltunk, sem az agyon­­nyomorgatott lakó, sem a hatóság. Utóbbi nem is akart. Nézetem szer­int a vállalat kez­detén történt az egyik capitális té­vedés, midőn kevés lóerős gépeket rendeltek dombos vidékünkre. Hisz ha a gépeket csak Mohácsról a bári határig járatták volna nyáron, az üzemet talán simán lehetett volna lebonyolítani? Ám az üzem vezetői a kezdet hasznától vérszemet kaptak s Szek­csőre meg Bátaszékre kezdték já­ratni a kocsikat. Itt aztán kisült, hogy Tolna megye területéről a ható­ság emberei kitessékelték a kocsi­kat, mert a vezetők elmulasztották a közigazgatási bejárást kérelmezni s megnyerni s e mulasztással elju­­­tottak a bátaszéki vasútállomásra való járástól s a vállalatot e mulasz­tás folytán milliókra menő veszte­ség érte, amelyet még ma is ki le­hetne reparálni, ha volna gép, amely járatra való és volna a vállalatnak vezető embere, ki a hibát 24 órán belül reparálná a hatóságnál. Sokkal lényegesebb hibát követ­tek el azonban a vállalat vezetői avval, hogy gyenge lóerős gépeket rendeltek. Útvonalunkon Bárban a Szent János hídnál, Szekcsőn a posta melletti domb s a 179. kilo­méter környéke oly meredek, hogy a gyenge szuflás „szüzemek" utolsó

Next