Dunavidék, 1927 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
2. DUNAVIDÉK róna. Még érték volt a fillér. Megnézzük. Megtapogatjuk. Hihetetlen. Ez a kis réz darab 125, az a másik 250, az a fehér kis semmiség 1250, a másik 2500, a nagyobbik 6250 és az a fényes fehérség, ami minden elszámolásnak a kutforrása lehet, de lesz talán békének, jólétnek, egy boldog országnak a megteremtője, ez a semmi, ez a milliomosok pusztítója, ez a vérszegény, idegen hangú kis ezüst darab ez a pengő és értéke 12.500 korona? Nem a harag mondatja velünk ezeket a gyengéd megjegyzéseket. De már csak úgy kellett volna, mint más egyéb újítással, amit ismertetni kell az újságnak, hogy legalább egy mintakollektiót kapjon minden szerkesztő. Frigyes úr azonban volt szives valamenynyit megmutatni és igy csak — alkothattunk képet magunknak, a képes pénzről is. Színük szép. Papírjuk — no majd a gyakorlat. Elsején a tisztviselők pengőben kapják a fizetésüket. A posta igyekszik a becserélést, a legmesszebbmenőkig elvégezni. Épen ezért kéri is a közönséget, a befizetéseket lehetőleg a régi pénznemekben eszközölje. Ezáltal a forgalomból jó rész kikerül. Zavart az átmenet nem nagyon fog okozni a hivatalokban. Annál több munkát. A közönségnek meg kell szokni. A takarékok nem mondhatók túl boldogoknak. Minden letét, betét, érték, idegen valuta, könyvelés január 1-től pengőben történik. Ez óriási munkát jelent, ha A adóhivatal miután ott pénzt nem kezelnek, végzi nehéz munkáját tovább, természetes pengős átértékeléssel. Kevesebb szám, könnyebb munka. A kereskedők bevásárlásaikat leginkább idegen valutában fedezték, így részükre nem jelent nehézséget. De annál nehezebb lesz az eladás az átmeneti időben, amikor a vásárló közönség egy része bizalmatlanságból, vagy inkább a szokatlanság miatt, kerülni fogja a vásárlást. A piac. Nem szeretnénk a családi szen tély, anyagi angyala lenni. Nem kívánjuk végig küzdeni egy-egy bevásárlás gyönyöreit. Ha kaptak újévi ajándékot valaha a magyar asszonyok, úgy csak ez lehet a legszebb és legjobb ajándék: a pengő. Legjobb lenne a piacra egy nagy átszámítási táblázatot kiállítani és melléje egy átszámítási hitelesítő hivatalt szervezni. Máv. arcképes igazolványok érvényesítése 1927. évre. Értesítjük az összes tényleges és nyugdíjas igényjogosultakat, hogy a tisztviselői kedvezményes utazásra jogosító arcképes igazolványok érvényesítését már megkezdtük. Miután a tényleges igényjogosult közalkalmazottakat és katonai személyeket az arcképes igazolványok érvényesítéséhez avagy kiállításához szükséges tudnivalókról az illetékes hivatali főnökségek útján már részletesen tájékoztattuk, jelen közlésünk kizárólag a nyugdíjas igényjogosultakra vonatkozik, kikkel közöljük az alábbiakat: I. Az arcképes igazolvány kedvezménye 1927 évre kiterjesztetett az aláb felsorolt nyugdíjasokra: Végleg felvett katonai altisztek, rendezett tanácsú városok tisztviselői, községi kör, al- és segédjegyzők, felekezeti, községi és alapítványi tanszemélyzet, valamint ezek családtagjai. II. Az állam és azon egyéb nyugdíjasok, akik után az arcképes igazolványért fizetendő 20 pengő térítés összegét az állam viseli, kérvényeiket láttassák el mindenekelőtt annak a számfejtőségnek igazoló záradékával, amely nyugdíjukat számfejti. III. A nem állami nyugdíjasok szintén mutassák be kérvényeiket a fentebbi II. pontban említett illetékes számvevőséghez záradékolás végett, a személyenkénti 20 pengő térítés összegét azonban fizessék be csekklapon a 34230. sz. csekkszámlán a pécsi üzletvezetőség javára és a csekklap hátlapján az írásbeli közleményekre rendelt helyen „igazolva megjelölést írják. IV. A befizetést igazoló csekkelismervényt úgy mint eddig, csatolják a kérvényhez. V. Az arcképes igazolványok érvényesítése iránti kérvények legkésőbb 1927. évi február hó 15-ig küldendők be az üzletvezetőséghez, amely napig a folyó évre kiállított arcképes igazolványok érvényesek. VI. Kezelési illeték fejében érvényesítésért 1 pengő, új arcképes igazolvány kiállításáért 2 pengő fizetendő, amely összeget nem készpénzben, hanem postabélyegben kell leróni, illetve a kérvényre ragasztani. VII. Az 1927. évi február hó 15-ike után késve kért érvényesítés illetéke 4 pengő, az elveszett, vagy hasznavehetetlenné vált helyett kért új igazolvány illetéke 5 pengő, amely összegek ugyancsak postabélyegekben rovandók le. VIII. A fentebbiek szerint felszerelt és pontos címmel megjelölt kérvények, melyekhez érvényesítés esetén a régi arcképes igazolvány, új igazolvány kiállítása esetén pedig a szükséges 6V2 X 1OV2 méretű kemény kartonlapra nem vont, látogatójegy alakú, legújabb keletű fényképek melléklendők, kir. postán küldendők be Üzletvezetőség I. Menetkedvezményi ügyek Pécs címre. Végül nyomatékosan figyelmeztetjük az igényjogosult nyugdíjasokat, hogy kérvényeiket kizárólag kir. postán juttassák el a fent megjelölt címen hozzánk, mert munkabeosztásunk kizárja annak lehetőségét, hogy bárkinek az arcképes igazolványát személyes megjelenés esetén is érvényesíthessük. Pécs, 1926. évi december 20. Az Üzletvezetőség. Korona-Pengő átszámítási táblázat a legkönyebben áttekinthető összeállításban — kapható Polták Róbert könykereskedésében Telefonszám 134. ! Mindenkinek nélkülözhetetlen ! HIRDESSEN A „DUNAVIDÉK“-BEN. Fenn éjfélt kongat a templom harangja. Uj év jön, és az idő vén kapuján, a két örök strázsa között, a Tegnap és Holnap között, belép. A kapuőrség tiszteleg és öszszesog a jövevény mögött: — Milyen szép és erős. — És milyen fiatal . . . A Tegnap strázsa felsóhajt: — Régente másmilyen volt, ha jött Szilveszter éjjelén. Csak az emberek hitték fiatalnak. Valójában öregek voltak itt még az új évek is. Jöttükben, mentükben nem tettek egyebet, csak az utat ásták, amely egyenesen Csonkaországba vitt. — Sirt ástak, — dörmögi Holnap strázsa a kapu tövén. — Jöttükben, mentükben az évek titokban sirt ástak, ötvenen egymásután. — És ezt senki nem látta meg? — Mert nem az évek szavát, csak az évek jelszavát figyelték az emberek. Idegen jelszavakból éltek, mig majd belehaltak valamennyien. De ez az uj jövevény nem jön szavakkal. Kürtjén feltámadást és ősrégi magyar melódiákat harsonáz. — Hallod-e, milyen szép zene ez? Manapság széles e világon, sehol se hallani ilyent. És Tegnap strázsa leereszti rozsdás fegyverét: — Sehol se hallani ilyent . . . — És sehol se ilyen fiatal az Új Év — szól Holnap strázsa elgondolkozottan. — Más népek számára, csak a maskarája fiatal: számunkra aggastyán váltja az aggastyán éveket. De itt a Duna völgyében olyan fiatal, egészséges és erős az Új Év, mint voltak az évek ezer év előtt. — Várjon miért?Miért éppen itt? — Mert ez a nép már megvívta rettentő csatáját, bár nem győzte még le ellenségeit, de már legyőzte önmagát. A két strázsa elhallgat az Idő kapujában. Az Új Év pedig szépségben és erőben, Ígéretesen indul a nép számára, melynek férfi népes asszonyai diadalmas hitéből merített és önmagában hinni megtanult. Tormay Cecília. 1927 január 2. Szílvesszek éjjelén. Vidám hahota, nótaszó, muzsika, tánc zug, morajlik végig a város szívében. Valahol az élet sötétjében, egy vándor húzódik meg összetörve, roskadt térdekkel. Nem bírja tovább a rögös utat. Nem viszi messzebb, rövid életét. Leszáll az éj. Meg meg vonaglik a test, ránt még egyet magán, de már melléje lopakodott a halál, nincsen aki segítsen neki. Lázálmában angyalok seregét látja. Tündér száll, a nagy végtelenből. Éjfélt üt az óra. A fáradt vándor kilehelte lelkét. Világos lesz újra. Földet ért a tündér. Megindul a rögös után. Életkedvvel. Kacagással. Reménységgel. Milliók és milliók ajkáról hangzik el egy vágy, egy bő kívánság: Boldog Ujesítendőt! Mit kívánhat a toll szerény munkása? Mindenkinek, a sziveszteri éjfél gyönyörét. Azt az érzést, annyi hitet, erőt, amivel az ujesztendő boldogságát, hisszük reméljük, és kívánjuk. — Boldog újévet kívánunk munkatársainknak, lapunk minden olvasójának és előfizetőjének. — Aprószentek napja. Heródes, a názáreti Jézustól való félelmében — akit a zsidók királyának hirdetett a nép — minden egy éven aluli kisdedet lemészároltatok. Ennek az emlékére, van az aprószentek napja december 28-án. Talán elmosná az idő, e nap minden emlékét, ha nem zörgetne be már kora reggel hozzánk, felpántlikázott virgácscsal, egy élénk gyerek sereg. Heródes véres lándzsáiból, csak az emlék és egy szerény, gyenge fonásu virgács maradt meg. — Soltész tábori püspök beiktatása. December 17-én iktatták méltóságába, Soltész Elemér tábori püspököt. A kinevezés már 1923-ban történt meg. De a felavatás napján töltötte be Soltész püspök, negyedszázados papi működését. — Uj görögkeleti esperes. A budai szerb püspök a mohácsi — régóta üresedésben lévő, szerb esperesi paróchiára, dr. Dákics Milán budapesti lelkészt nevezte ki, a kedves emlékű Bestics próza örökébe. Reméljük, hogy Dákics esperes, visszavarázsolja azt a kedves egyetértést, mely egykor virágzott. Boljárics, Beslics esperesek emlékét szeretettel őrzi Mohács társadalma. Épen ilyen szeretettel várja dr. Dákics esperest. Nikolics Timotej az eddigi administrátor Bajára megy.