Dunavidék, 1927 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-02 / 1. szám

2. DUNAVIDÉK róna. Még érték volt a fillér. Megnézzük. Megtapogatjuk. Hi­hetetlen. Ez a kis réz darab 125, az a másik 250, az a fehér kis semmiség 1250, a másik 2500, a nagyobbik 6250 és az a fényes fehérség, ami minden elszámolás­nak a kutforrása lehet, de lesz talán békének, jólétnek, egy bol­dog országnak a megteremtője, ez a semmi, ez a milliomosok pusztítója, ez a vérszegény, ide­gen hangú kis ezüst darab ez a pengő és értéke 12.500 ko­rona? Nem a harag mondatja velünk ezeket a gyengéd megjegyzéseket. De már csak úgy kellett volna, mint más egyéb újítással, amit ismertetni kell az újságnak, hogy legalább egy mintakollektiót kap­jon minden szerkesztő. Frigyes úr azonban volt szives valameny­­nyit megmutatni és igy csak — alkothattunk képet magunknak, a képes pénzről is. Színük szép. Papírjuk — no majd a gya­korlat. Elsején a tisztviselők pengőben kapják a fizetésüket. A posta igyekszik a becserélést, a leg­messzebbmenőkig elvégezni. Épen ezért kéri is a közönséget, a be­fizetéseket lehetőleg a régi pénz­nemekben eszközölje. Ezáltal a forgalomból jó rész kikerül. Zavart az átmenet nem nagyon fog okozni a hivatalokban. Annál több munkát. A közönségnek meg kell szokni. A takarékok nem mondhatók túl boldogoknak. Minden letét, betét, érték, idegen valuta, könyvelés január 1-től pengőben történik. Ez óriási mun­kát jelent, ha A adóhivatal miután ott pénzt nem kezelnek, végzi nehéz munkáját tovább, ter­mészetes pengős átértékeléssel. Kevesebb szám, könnyebb munka. A kereskedők bevásárlásaikat leginkább idegen valutában fedezték, így részükre nem jelent nehézséget. De annál nehezebb lesz az eladás az át­meneti időben, amikor a vásárló közönség egy része bizalmatlan­ságból, vagy inkább a szokatlan­­ság miatt, kerülni fogja a vásár­lást. A piac. Nem szeretnénk a családi szen­­ tély, anyagi angyala lenni. Nem kívánjuk végig küzdeni egy-egy bevásárlás gyönyöreit. Ha kaptak újévi ajándékot valaha a magyar asszonyok, úgy csak ez lehet a legszebb és legjobb ajándék: a pengő. Legjobb lenne a piacra egy nagy átszámítási táblázatot kiállí­tani és melléje egy átszámítási hitelesítő hivatalt szervezni. Máv. arcképes iga­zolványok érvénye­sítése 1927. évre. Értesítjük az összes tényleges és nyugdíjas igényjogosultakat, hogy a tisztviselői kedvezményes utazásra jogosító arcképes igazol­ványok érvényesítését már meg­kezdtük. Miután a tényleges igényjogosult közalkalmazottakat és katonai sze­mélyeket az arcképes igazolványok érvényesítéséhez avagy kiállításá­hoz szükséges tudnivalókról az illetékes hivatali főnökségek útján már részletesen­ tájékoztattuk, jelen közlésünk kizárólag a nyugdíjas igényjogosultakra vonatkozik, kik­kel közöljük az alábbiakat: I. Az arcképes igazolvány ked­vezménye 1927 évre kiterjesztetett az aláb felsorolt nyugdíjasokra: Végleg felvett katonai altisztek, rendezett tanácsú városok tisztvi­selői, községi kör, al- és segéd­jegyzők, felekezeti, községi és alapítványi tanszemélyzet, vala­mint ezek családtagjai. II. Az állam és azon egyéb nyugdíjasok, akik után az arc­képes igazolványért fizetendő 20 pengő térítés összegét az állam­­ viseli, kérvényeiket láttassák el­­ mindenekelőtt annak a számfej­­tőségnek igazoló záradékával, a­mely nyugdíjukat számfejti. III. A nem állami nyugdíjasok szintén mutassák be kérvényeiket a fentebbi II. pontban említett illetékes számvevőséghez záradé­kolás végett, a személyenkénti 20 pengő térítés összegét azonban fizessék be csekklapon a 34230. sz. csekkszámlán a pécsi üzlet­vezetőség javára és a csekklap hátlapján az írásbeli közlemé­nyekre rendelt helyen „igazolva megjelölést írják. IV. A befizetést igazoló csekk­­­elismervényt úgy mint eddig, csatolják a kérvényhez. V. Az arcképes igazolványok érvényesítése iránti kérvények legkésőbb 1927. évi február hó 15-ig küldendők be az üzletve­zetőséghez, amely napig a folyó évre kiállított arcképes igazolvá­nyok érvényesek. VI. Kezelési illeték fejében ér­vényesítésért 1 pengő, új arcké­pes igazolvány kiállításáért 2 pen­gő fizetendő, amely összeget nem készpénzben, hanem postabélyeg­ben kell leróni, illetve a kér­vényre ragasztani. VII. Az 1927. évi február hó 15-ike után késve kért érvénye­sítés illetéke 4 pengő, az elveszett, vagy hasznavehetetlenné vált he­lyett kért új igazolvány illetéke 5 pengő, amely összegek ugyan­csak postabélyegekben rovan­­dók le. VIII. A fentebbiek szerint fel­szerelt és pontos címmel megje­lölt kérvények, melyekhez érvé­nyesítés esetén a régi arcképes igazolvány, új igazolvány kiállí­tása esetén pedig a szükséges 6V2 X 1OV2 méretű kemény kar­tonlapra nem vont, látogató­jegy alakú, legújabb keletű fényképek melléklendők, kir. postán külden­dők be Üzletvezetőség I. Menet­kedvezményi ügyek Pécs címre. Végül nyomatékosan figyelmez­tetjük az igényjogosult nyugdíja­sokat, hogy kérvényeiket kizáró­lag kir. postán juttassák el a fent megjelölt címen hozzánk, mert munkabeosztásunk kizárja annak lehetőségét, hogy bárkinek az arc­képes igazolványát személyes megjelenés esetén is érvényesít­hessük. Pécs, 1926. évi december 20. Az Üzletvezetőség. Korona-Pengő átszámítási táblázat a legkönyebben áttekint­hető összeállításban — kapható Polták Róbert könykereskedésében Telefon­szám 134. ! Mindenkinek nélkülözhetetlen ! HIRDESSEN A „DUNAVIDÉK“-BEN. Fenn éjfélt kongat a templom harangja. Uj év jön, és az idő vén kapuján, a két örök strázsa között, a Tegnap és Holnap kö­zött, belép. A kapuőrség tiszteleg és ösz­­szesog a jövevény mögött: — Milyen szép és erős. — És milyen fiatal . . . A Tegnap strázsa felsóhajt: — Régente másmilyen volt, ha jött Szilveszter éjjelén. Csak az emberek hitték fiatalnak. Valójá­ban öregek voltak itt még az új évek is. Jöttükben, mentükben nem tettek egyebet, csak az utat ásták, amely egyenesen Csonka­­országba vitt. — Sirt ástak, — dörmögi Hol­nap strázsa a kapu tövén. — Jöt­tükben, mentükben az évek ti­tokban sirt ástak, ötvenen egy­másután. — És ezt senki nem látta meg? — Mert nem az évek szavát, csak az évek jelszavát figyelték az emberek. Idegen jelszavakból éltek, mig majd belehaltak vala­mennyien. De ez az uj jövevény nem jön szavakkal. Kürtjén fel­támadást és ősrégi magyar me­lódiákat harsonáz. — Hallod-e, milyen szép zene ez? Manapság széles e világon, sehol se hallani ilyent. És Tegnap strázsa leereszti rozsdás fegyverét: — Sehol se hallani ilyent . . . — És sehol se ilyen fiatal az Új Év — szól Holnap strázsa el­­gondolkozottan. — Más népek számára, csak a maskarája fiatal: számunkra ag­gastyán váltja az aggastyán éve­ket. De itt a Duna völgyében olyan fiatal, egészséges és erős az Új Év, mint voltak az évek ezer év előtt. — Várjon miért?Miért éppen itt? — Mert ez a nép már megvív­ta rettentő csatáját, bár nem győzte még le ellenségeit, de már le­győzte önmagát. A két strázsa elhallgat az Idő kapujában. Az Új Év pedig szép­ségben és erőben, Ígéretesen in­dul a nép számára, melynek férfi népe­s asszonyai diadalmas hi­téből merített és önmagában hin­ni megtanult. Tormay Cecília. 1927 január 2. Szílvesszek éjjelén. Vidám hahota, nótaszó, muzsika, tánc zug, morajlik végig a város szívében. Va­lahol az élet sötétjében, egy vándor húzódik meg össze­törve, roskadt térdekkel. Nem bírja tovább a rögös utat. Nem viszi messzebb, rövid életét. Leszáll az éj. Meg meg vonaglik a test, ránt még egyet magán, de már melléje lopakodott a halál, nincsen aki segítsen neki. Lázálmában angyalok seregét látja. Tündér száll, a nagy végtelenből. Éjfélt üt az óra. A fáradt vándor kilehelte lel­két. Világos lesz újra. Földet ért a tündér. Megindul a rö­gös után. Életkedvvel. Kaca­gással. Reménységgel. Milliók és milliók ajkáról hangzik el egy vágy, egy bő kívánság: Boldog Ujesítendőt! Mit kívánhat a toll szerény munkása? Mindenkinek, a sziveszteri éjfél gyönyörét. Azt az érzést, annyi hitet, erőt, amivel az ujesztendő boldogságát, hisszük remél­jük, és kívánjuk. — Boldog újévet kívá­nunk munkatársainknak, lapunk minden olvasó­jának és előfizetőjének. — Aprószentek napja. He­ródes, a názáreti Jézustól való fé­lelmében — akit a zsidók kirá­lyának hirdetett a nép — minden egy éven aluli kisdedet lemészá­roltatok. Ennek az emlékére, van az aprószentek napja december 28-án. Talán elmosná az idő, e nap minden emlékét, ha nem zörgetne be már kora reggel hozzánk, felpántlikázott virgács­csal, egy élénk gyerek sereg. He­­ródes véres lándzsáiból, csak az emlék és egy szerény, gyenge fo­­násu virgács maradt meg. — Soltész tábori püspök beiktatása. December 17-én ik­tatták méltóságába, Soltész Ele­mér tábori püspököt. A kinevezés már 1923-ban történt meg. De a felavatás napján töltötte be Sol­tész püspök, negyedszázados papi működését. — Uj görögkeleti esperes. A budai szerb püspök a mohácsi — régóta üresedésben lévő, szerb esperesi paróchiára, dr. Dákics Milán budapesti lelkészt nevezte ki, a kedves emlékű Bestics pró­­za örökébe. Reméljük, hogy Dá­kics esperes, vissza­varázsolja azt a kedves egyetértést, mely egykor virágzott. Boljárics, Bes­­lics esperesek emlékét szeretettel őrzi Mohács társadalma. Épen ilyen szeretettel várja dr. Dákics esperest. Nikolics Timotej az ed­digi administrátor Bajára megy.

Next